BH 2003.1.6 Az embercsempészésnek - bűnszervezet tagjaként történő - elkövetésére következtetni lehet, ha az elkövető jogtalanul vesz el járművet a nagy létszámú és több ezer kilométer távolságból Magyarországra érkező külföldi állampolgárok továbbszállítására, amelyhez több gépkocsiból álló konvojt hoz létre; a gépkocsikat - a nyomravezetés meghiúsítása végett - hamis vagy hamisított rendszámtáblákkal látja el; az oszlopban, nagy sebességgel haladó gépkocsik összehangolt tevékenységgel hiúsítják meg a rendőri üldözést és kerülik ki az úttorlaszt;

ezekből a tényekből okszerűen vonható le az a jogi következtetés, hogy csak a több országot átfogó, az utazás minden részletét megtervező és jelentős anyagi haszon reményében eljáró bűnszervezet képes az összehangolt embercsempészet lebonyolítására [Btk. 137. § 8. pont, 218. § (3) bek. 1. tét.].

A városi bíróság a 2000. február 29. napján kelt ítéletével - melyet a megyei bíróság 2000. szeptember 28. napján meghozott végzésével helybenhagyott -a terheltet 55 rendbeli társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében, és jármű önkényes elvételének bűntettében mondta ki bűnösnek.

Ezért őt - halmazati büntetésül - 3 év 9 hónapi fegyházbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte annak megállapítása mellett, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt 1998. november 26-án a sértett lakóháza udvarán lezáratlanul tárolt személygépkocsit a benne hagyott indítókulccsal jogtalan használatba vette. Ugyanezen a napon este 21 óra 15 perc és 22 óra közötti időben ismeretlen társaival, bűnszervezet tagjaként részben ukrán rendszámú, részben rendszám nélküli négy másik személygépkocsival 55 - a magyar államhatárt illegálisan átlépő - bangladesi állampolgár továbbszállításában működött közre vagyoni haszonszerzés végett. Az egymás után kötelékben és nagy sebességgel közlekedő öt gépkocsit a rendőrjárőrök a város belterületén sikertelenül próbálták megállítani, ezért a kocsisort több rendőrautó is - megkülönböztető jelzés használatával - üldözőbe vette.

Az eseményről értesített körzeti megbízott egy tehergépkocsival az utat elzáratta. Ezt észlelve mind az öt jármű irányt változtatott, és az úton visszafordulva haladt. Ezt követően a szemből - fény és hangjelzéssel - érkező rendőrautó mellett - abban sérülést is okozva - a konvoj elhaladt, de még a rendőrök által az üldözött gépkocsik kerekeire leadott lövésekkel sem lehetett a gépkocsikat megállítani. Végül közülük kettő - a folytatódó üldözés miatt - egymásnak ütközött, és az egyik az árokba csúszott. Ennek a vezetője a gépkocsiból kiugrott, és gyalogosan elmenekült. Az árokba csúszott gépjárműből illetve annak környezetéből 12 bangladesi állampolgárt állítottak elő a rendőrök. Ezen a gépkocsin egy gumival felerősített hamis forgalmi rendszám volt.

Az árokba csúszott gépkocsit a terhelt vezette, aki a jármű tulajdonosától jogtalanul elvett gépkocsi forgalmi rendszámát meghamisította. Az autóban a rendőrség megtalálta a terhelt barátnőjének a mobiltelefonját. A vezetőülés előtti gumiszőnyegről szagnyomot rögzítettek, melyről utóbb megállapították, hogy az a terhelttől származik. Másnap, 1998. november 27-én további 43 bangladesi állampolgárt fogtak el és állítottak elő. A külföldiek szemét az utazásuk ideje alatt bekötötték. A rendőrség még három darab elhagyott autót is fellelt, és lefoglalt.

A fenti jogerős határozatok ellen a Be. 284. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással, az embercsempészés bűntettének a Btk. 218. §-ának (2) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés második tétele szerinti bűnszervezet tagjakénti minősítését sérelmezve a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Az indítványozó jogi érvelése abban összegezhető, hogy a bűnszervezetnek a Btk. 137. §-a 8. pontjában meghatározott törvényi ismérvei a terhelt esetében nem voltak maradéktalanul megállapíthatóak. Nevezetesen nem volt igazolt, hogy fennállt a bűncselekmények rendszeres elkövetése révén a haszonszerzés végett létrejött bűnszövetség, miként az sem, hogy maga a terhelt cselekménye rendszeres jellegű lett volna. Úgyszintén nem volt kimutatható az a bűnszövetséget messze meghaladó magas szintű szervezettség sem, amelyet pedig a törvényhozó a szóban forgó minősített eset megállapíthatóságához megkíván. E fogalmi elemek hiányában viszont a terheltnek csupán a Btk. 218. §-ának (2) bekezdése szerinti - 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő - embercsempészés bűntette lett volna felróható.

Az indítvány tehát e kedvezőbb minősítés megállapítását, s ennek alapján a büntetés mérséklését célozta.

A legfőbb ügyész azt az álláspontját fejtette ki, hogy a terhelt a bűncselekményt helyesen bűnszervezet megbízásából, és nem annak tagjaként valósította meg, de mert a büntetési tétel mindkét elkövetési módra azonos, a megtámadott határozatok hatályban tartása indokolt.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A Be. 289. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt a sérelmezett határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.

E rendelkezés miatt mindenekelőtt rögzíteni szükséges, hogy a cselekmény elkövetésére 1998. november 26-án, jogerős elbírálására viszont 2000. február 29-én került sor, amikor is már a Btk.-nak az 1998. évi LXXXVII. törvénnyel módosított, 1999. március 1-jétől hatályos és a korábbiakhoz képest lényegesen szigorúbb rendelkezései voltak hatályban.

Erre figyelemmel pedig - bár ez a jogerős határozatokból nem tűnik ki - az eljárt bíróságoknak a Btk. 2. §-a értelmében az elkövetés idején hatályban levő törvény szerint kellett a bűncselekményt elbírálniuk.

Az elkövetés idején a bűnszervezet fogalmát a Btk. 137. §-ának 7. pontja a következőképpen határozta meg: "bűnszervezet: bűncselekmények folyamatos elkövetésére létrejött olyan - munkamegosztáson alapuló - bűnszövetség, amelynek célja a rendszeres haszonszerzés". (A Btk.-nak az 1997. évi LXXIII. törvény 9. §-ával módosított szövege 1997. szeptember 15-től kezdődően volt hatályban 1999. február 28-ig.)

Az embercsempészés szempontjából releváns anyagi jogi rendelkezés pedig a következő volt:

Btk. 218. §-ának (2) bekezdése: "Aki a Magyar Köztársaság államhatárának engedély nélkül, vagy meg nem engedett módon történő átlépéséhez vagyoni haszonszerzés végett segítséget nyújt, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő;