375/B/2001. AB határozat
a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 83. § (8) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 83. § (8) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 83. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány tartalmilag az Ftv. 83. § (4) bekezdésének vizsgálatára irányult, illetve, hogy a kifogásolt rendelkezés számozása és tartalma időközben módosult. Mivel az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott szabályozás tartalmi elemei lényegében fennmaradtak, az Alkotmánybíróság a vizsgálatát a hatályos szabályozásra, az Ftv. 83. § (8) bekezdésére vonatkozóan folytatta le.
Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt szabályozás ellentétes az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdésével és 70/G. § (1) bekezdésével, mivel "korlátlan lehetőséget ad a felsőoktatási intézményeknek, hogy a jelentkezők körét szűkítsék, ami nincs összhangban a tanszabadsággal és a művelődéshez való joggal. A szűkítésnek akkor van értelme, ha a jelentkezéskor elvárható egy bizonyos fajta ismeret, készség az adott szakon, de alapvetően a graduális szintű felsőfokú tanulmányoknak a középiskolában elsajátítható ismeretekre kellene épülniük." Nézete alapján a "törvényalkotónak szükséges lenne szabatosan megfogalmazni mindazon lehetőségeket, ahogyan az intézmények szűkíthetik a jelentkezők körét. Az alkotmányellenes szűkítésre példaként említi, hogy az egyik egyetem meghatározott "szakára angol, német, orosz vagy francia középfokú nyelvvizsga [a felvételi feltétele." Alkotmányellenesnek tartja azt is, hogy egy másik egyetemen meghatározott intézménytípusnál eltöltött gyakorlat, valamint "egy 300 000 Ft-os szaktanfolyam elvégzése a jelentkezés feltétele."
II.
Az Alkotmány vizsgált rendelkezései a következők:
"70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.
(2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg."
"70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát."
2. Az Ftv. vizsgált rendelkezései:
"83. § (5) A felsőoktatási intézmény felsőfokú szakképzésben, alapképzésben, szakirányú továbbképzésben, doktori képzésben a Szabályzatában határozza meg a felvételi eljárás szabályait és a felvételi követelményeket. Költségtérítéses képzésre jelentkezők esetében a Szabályzat az államilag finanszírozott képzésre jelentkezőkétől eltérő rendelkezéseket is megállapíthat.
(6) A (2) és (4) bekezdéshez kapcsolódóan a felsőoktatási intézmények az alapképzési szakok szakcsoportjait figyelembe véve szakterületenként egységesen határozzák meg, hogy a felvételhez a jelentkezőknek az érettségi vizsga egyes vizsgatantárgyaiból milyen szintű követelményekre épülő érettségi vizsgát kell tenniük. A felsőoktatási intézmények a felvételi kérelem elbírálásakor továbbá figyelembe vehetik, illetve figyelembe veszik - jogszabályban meghatározottak szerint - a középiskolai tanulmányok során kapott osztályzatokat, a sporteredményeket, valamint a középiskolai tanulmányi versenyeken elért eredményeket.
(7) Az egyetemi vagy főiskolai szintű tanulmányokhoz szükséges különleges képesség vagy a megszerezhető szakképzettséggel betölthető munkakör sajátos alkalmazási feltételei miatt a felsőoktatási intézmény kormányrendeletben meghatározott módon alkalmassági vizsgát jogosult tartani, amennyiben e képességről az érettségi vizsga keretében nem, vagy nem megfelelő módon lehet meggyőződni. Az intézmény köteles gondoskodni arról, hogy az alkalmassági vizsgákat olyan időpontban tartsa meg, mely a jelentkezők számára lehetővé teszi, hogy élhessenek a (6) bekezdésben biztosított jogukkal.
(8) A felsőoktatási intézmény a felvételt meghatározott munkakör betöltéséhez, meghatározott időtartamú szakmai gyakorlathoz, korábban szerzett végzettséghez, szakképzettséghez kötheti."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó által kifogásolt - az indítvány benyújtásakor hatályos - Ftv. 83. § (4) bekezdése alapján a felsőoktatási intézmény a felvételt az Ftv.-ben meghatározott feltételeken túl "további követelményhez, különösen az érettségi minősítéséhez, a középiskolai tanulmányok, illetve középiskolai tanulmányi versenyek, továbbá az e törvény szerinti akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés során elért eredményekhez, alkalmassági vizsgálatokhoz, munkaviszonyhoz, meghatározott munkakör betöltéséhez, meghatározott időtartamú szakmai gyakorlathoz, végzettséghez" köthette.
Az Ftv.-nek a 2003. július 1-jével hatályba lépett módosítása után a sporteredmények, a tanulmányi eredmények, valamint a tanulmányi versenyeken elért eredmények figyelembevételének a lehetőségét, illetve kötelezettségét a 83. § (6) bekezdése határozza meg. Az alkalmassági vizsga tartására az Ftv. 83. § (7) bekezdése biztosít lehetőséget. A hatályos Ftv. 83. § (8) bekezdése tartalmazza azokat a feltételeket, amelyeket az indítványozó tartalmilag kifogásolt, mivel azok nem a középiskolában elsajátítható ismeretekre épülnek (meghatározott munkakör betöltéséhez, meghatározott időtartamú szakmai gyakorlathoz, korábban szerzett végzettséghez, szakképzettséghez kötött felvétel).
Az Alkotmánybíróság az 1310/D/1990. AB határozatában már rámutatott arra, hogy "[a]z oktatása szempontjából jelentős képességek mérésének módját alapvetően maga a felsőoktatási intézmény állapítja meg. Ezen jogosultság alapja az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdése, amely biztosítja a tanítás szabadságát. A tanítás szabadsága megnyilvánulhat egyéni és intézményi formában. A tanítás szabadságának egyik, intézményi megnyilvánulási formája az egyes felsőoktatási intézmények, az egyetemek és főiskolák önállósága annak meghatározása tekintetében, hogy milyen képességekkel és előképzettséggel rendelkező személyeket tartanak alkalmasnak a felsőoktatási intézményben oktatott ismeretek elsajátítására. (...) A felsőoktatási intézményeknek a felvételi követelményeket és a felveendő hallgatók létszámát illető döntési önállósága azonban nem korlátlan, határait a művelődéshez, azon belül a felsőoktatásban való részvételhez való, az Alkotmányban körülírt jog szabja meg. A felsőoktatás önállósága ezen a területen nem eredményezheti önkényes, az intézmények oktatási feladatának ellentmondó, nem a tanítás színvonalát szem előtt tartó felvételi szempontok és létszámok megszabását. A művelődési és közoktatási miniszter jogosultsága az állam által a felsőoktatási intézmény rendelkezésére bocsátott eszközök hatékonyságának és jogszerűségének ellenőrzésére az önállósággal való visszaélést akadályozza [Ftv. 74. § (1) bekezdés f) pont]." (ABH 1995, 579, 586-587.)
Az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése a felsőfokú oktatásban való részvételt azok számára biztosítja, akik az ehhez megfelelő képességekkel rendelkeznek. Ebből következően senkinek sincs alkotmányos joga ahhoz, hogy valamely konkrétan meghatározott felsőoktatási intézményben folytathasson tanulmányokat. A szakma elsajátításához szükséges képességek sokfélék lehetnek, szakonként változnak. E képességek között természetesen vannak olyanok, amelyek könnyebben teljesíthetőek, illetve fejleszthetőek (pl. meghatározott idegen nyelv olyan fokú ismerete, amely lehetővé teszi a külföldi, magyarra még le nem fordított szakirodalom megismerését). Vannak azonban olyan egyetemek, amelyeken a szakma elsajátítása eleve olyan speciális képességeket feltételez, amelyek csak kevesek számára adottak (így például a különböző művészeti egyetemek). Az egyes szakokon folyó oktatásban való részvétel feltételeinek meghatározásakor a felsőoktatási intézményeknek tehát több szempontra is figyelemmel kell lenniük.
A felvételi követelmények meghatározása és az adott szakra felvehetők létszáma között is szoros kapcsolat áll fenn. Ahhoz, hogy az egyetem korszerű, hasznosítható tudást tudjon nyújtani hallgatóinak, szükség van a hallgatói létszám korlátozására, hiszen a személyi és tárgyi feltételek adottak, és behatárolják azt a hallgatói létszámot, amely még megfelelő szinten oktatható. Az intézményeknek tekintettel kell lenniük arra is, hogy - lehetőség szerint - kerüljék el a "túlképzés", és az ebből következő diplomás munkanélküliség, illetve pályaelhagyás csapdáját. A felsőfokú oktatásban való részvételt azok számára kell biztosítani, akiknek a legjobbak a képességeik az adott szakma elsajátításához. E cél eléréséhez egyrészről az évenkénti felvételi vizsga méri a felvételizők aktuális képességét. Ugyanezt biztosítja másrészről a felsőfokú oktatási intézményeknek az Ftv. 83. § (8) bekezdésében biztosított azon joga, hogy az intézménybe való felvételhez már eleve meghatározott képességek meglétét írhatja elő. Az Ftv. módosításával a felvételi követelmények korábbi, példálózó jellegű felsorolása ("A felsőoktatási intézmény ... a felvételt ... további követelményhez, különösen ... kötheti.") megszűnt. Az Ftv. 83. § (8) bekezdése a feltételek keretét határozza meg, e keretet (munkakör betöltése, szakmai gyakorlat, végzettség, szakképzettség) azonban az egyes felsőoktatási intézmények töltik ki tartalommal.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ftv. 83. § (8) bekezdése nem ellentétes az sem Alkotmány a 70/F. § (2) bekezdésében megfogalmazott, a felsőfokú oktatásban való részvétel, sem a 70/G. § (1) bekezdésében megfogalmazott tanszabadság, illetve tanítási szabadság jogával, így az Ftv. hivatkozott rendelkezésének a megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2004. február 24.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Harmathy Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró