BH 1985.10.390 A részítélet is tartalmazhat az általa elbírált kérdések tekintetében a perköltségre is kiterjedő döntést. E tekintetben az eldönthető vitás kérdéseknek a még el nem dönthető kérdésekkel való összefüggését kell vizsgálni [Pp. 77. §, 75. § (1) és (2) bek., 81. § (2) bek., 5/1962. (VI. 19.) IM sz. r. 2., 2. és 6. § PK 224. sz.].

A felperesek a feltalálói a 179 957. lajstromszámú "Eljárás és berendezés villamoshálózatok dinamikus átviteli tulajdonságainak mérésére" című szolgálati találmánynak, amelynek az alperes a szabadalmasa. Az alperes a találmányt hasznosítási engedély adása útján is értékesítette. A felperesek a befolyt hasznosítási díj után találmányi díjat követeltek, és annak teljesítésére 1983. május 23-én írásban felszólították az alperest. A felszólítás eredménytelensége miatt 1983. július 27-én pert indítottak; keresetükben 1 200 000 Ft díjat és ennek kamatait követelték.

Az alperes a per első tárgyalásán - előbb egyezségi ajánlatként, később ellenkérelemként - 700 000 Ft-ot ismert el az érvényesített követelésből. A felperesek indítványára az első fokú bíróság 1983. szeptember 23-án részítéletet hozott és az alperest - az elismert mérték erejéig -700 000 Ft megfizetésére kötelezte. Az ítélet előzetes végrehajthatósága, a kamatok és a perköltség viselése felől nem rendelkezett; csupán az utóbbit indokolta azzal, hogy a perköltségek felől a "befejező érdemi ítéletben ... célszerűbb dönteni".

A bizonyítási eljárás után az 1984. szeptember 28-án meghozott ítéletben az első fokú bíróság (további) 300 000 Ft-ban és a kamatokban marasztalta az alperest, és arra kötelezte, hogy 6000 Ft perköltséget fizessen meg a felperesek jogi képviselőjének a pénztárába. Ez utóbbi rendelkezés indokaként a Pp. 81. §-ának a (2) bekezdésére hivatkozott, és arra utalt, hogy az összegszerű megállapítás bírói mérlegeléstől függött, a követelt összeg nem tekinthető nyilvánvalóan túlzottnak, ezért " ...az alperest kötelezte a perköltség megfizetésére ..."

Az ítéletnek a perköltségről szóló rendelkezése ellen a felperesek fellebbezést nyújtottak be. Azzal érveltek, hogy a megítélt egymillió forintra figyelemmel a megállapított perköltség sem a marasztalás összegével, sem az ügy bonyolultabb voltával nem áll arányban.

A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 256/A §-a (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el. Az alperes a fellebbezéssel kapcsolatban ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A fellebbezés helytálló.

A Pp. 77. §-a értelmében a bíróság a perköltség viselése felől az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban dönt. Tartalmazhat azonban a részítélet is az általa elintézett kérdések tekintetében a perköltségre is kiterjedő döntést. Ennek szükségességénél az eldönthető vitás kérdéseknek a még el nem dönthető kérdésekkel való összefüggéseit kell vizsgálni (PK 224. sz. állásfoglalás).

Az elbírált esetben az első fokú bíróság az ezúttal felülbírálás tárgyát nem képező részítéletben nem határozott a vita elkülöníthető és az elismerés folytán eldönthető részével összefüggő perköltségek viseléséről. Ebből következően azonban a befejező határozatban - az ítéletben - kellett volna erre a vitarészre is kiterjedő döntést hoznia. A döntésnél irányadó és az első fokú bíróság által helyesen felhívott Pp. 81. §-ának a (2) bekezdése szerint az alperes a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelő perköltség megfizetésére kötelezhető.

A fellebbezéssel megtámadott rendelkezés és ennek indokolása azonban nem ad számot arról, hogy a megítélt perköltség mely, felmerült költségek viselését jelenti.