BH 2001.12.583 A korlátolt felelősségű társaság tagját kizáró határozatot nem teszi megalapozatlanná, ha a társaságot a határozatban megjelölt okból - akár a határozathozatalig, akár azt követően - nem éri tényleges hátrány. Megalapozott lehet a kizáró határozat akkor is, ha az abban megjelölt okból ilyen hátrány hiányában jut a társaság arra a következtetésre, hogy a tag társaságban maradása a társaság céljainak elérését nagy mértékben veszélyezteti [1988. évi VI. tv. (a továbbiakban: régi Gt.) 182. § (1) bek., Pp. 79. § (1) és (2) bek.].

Az alperest az 1993. december 1-jén kelt társasági szerződéssel a felperes és a perben nem álló C. A. olaszországi lakos alapították, k.-i székhellyel, 3 000 000 Ft törzstőkével, egyebek mellett bőrruházat gyártása, textil- és egyéb ruházat gyártása tevékenységi körrel. A társaság ügyvezetője C. A. volt. A társaság tevékenységében a felperes részt vett, különösen az üzleti kapcsolatok szervezésében. Az alperes alkalmazásában állt V. M. mint titkárnő, tolmács, aki az üzleti levelezést is bonyolította, és F. I., aki a mintegy ötven varrónőt foglalkoztató varroda munkáját vezette. A társaság üzleti kapcsolatban állt az olasz C. céggel, amelynek bérmunkában ruházati termékeket gyártott.

A felperes mint beltag és V. M. mint kültag 1994. május 10-én kelt társasági szerződéssel megalapította a Z. Kereskedelmi és Ruhaipari Betéti Társaságot k.-i székhellyel, 10 000 Ft induló vagyonnal, egyebek mellett szintén bőrruházat gyártása, textil- és egyéb ruházat gyártása tevékenységi körrel. 1994. május 20-án a betéti társaság együttműködési szerződést kötött a C. olasz céggel ruházati termékek gyártására.

Az alperes 1995. január 20-án az 1/1995. számú határozatával a felperest a társaságból kizárta. A határozat szerint a felperes a társasággal azonos tevékenységi körrel másik társaságot alapított, a társaság alkalmazottait arra beszélte rá, hogy az általa alapított Z. Bt.-vel létesítsenek munkaviszonyt. További kizárási okként jelölte meg a határozat, hogy a felperes magatartása miatt egyes megrendelő cégekkel (C., B.) az alperes fennálló üzleti kapcsolata megszűnt, e cégekkel a felperes közreműködésével alapított betéti társaság került üzleti kapcsolatba. Indokul hozta fel a határozat továbbá, hogy a felperes figyelmeztetés ellenére az alperes társaság irodahelyiségét, telefonját használva bonyolította a saját alapítású cége ügyeit, valamint 1995. január 17-én a társaság telefonkészülékét, illetve a varrógépek javításához szükséges társasági tulajdont képező kéziszerszámokat elvitte. A felperes magatartása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyezteti.

A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát, annak hatályon kívül helyezését kérte. A határozatot alaki, és tartalmi okokból is támadta. Arra hivatkozott, a kizáró határozat meghozatalához szükséges háromnegyedes szótöbbség nem volt meg. Vitatta a kizáró határozatban megjelölt okokat, és azt, hogy a felperes társaságban maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné.

Állította, hogy a részvételével alapított betéti társaság létrehozására az alperes ügyvezetője tudtával és beleegyezésével került sor. E tekintetben arra is hivatkozott, a Gt. nem tartalmaz tiltó rendelkezést arra nézve, hogy a korlátolt felelősségű társaság tagja más azonos vagy hasonló tevékenységű társaságban tagként részt vegyen, ilyen korlátozást csak az ügyvezetőre nézve ír elő. A második kizárási ok tekintetében arra hivatkozott, a felperes kizárásáig egyetlen alperesi alkalmazott sem létesített munkaviszonyt a felperes által létrehozott betéti társaságnál. Az üzleti kapcsolatok tekintetében előadta: a betéti társaság csak azt követően létesített üzleti kapcsolatot az alperes üzleti partnereivel, hogy azokkal az alperes szerződései lejártak, és az alperes a szerződéseket nem kívánta meghosszabbítani. Az iroda és telefonhasználattal kapcsolatban arra hivatkozott, azt az alperes ügyvezetője tudtával és beleegyezésével használta, a költségeket pedig megtérítette. Végül a telefonkészülék és kéziszerszámok elvitelét nem vitatta, azonban hangsúlyozta: a telefonkészülék a saját tulajdona, a kéziszerszámok elvitelével pedig az alperes cég tevékenységét nem nehezítette, azok könnyen beszerezhető szerszámok voltak. Utóbb arra is hivatkozott, e szerszámok is a tulajdonában voltak, továbbá hogy azokból az alperesnél is hagyott néhányat.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a kizáró határozat mind alakilag, mind tartalmilag helytálló, az abban felhozott indokok valósak, megalapozzák a tagkizárást. Vitatta, hogy a cégalapításhoz hozzájárulását adta volna, arról csak később szerzett tudomást. 1995. január 23-án kiállított közjegyzői okiratot csatolt, amelyben F. I. úgy nyilatkozott, hogy a felperes korábban felajánlotta részére, hogy az általa létrehozandó cégnél hasonló feltételekkel alkalmazza. Az üzleti partnerekkel kapcsolatban előadta, nem volt szándékában partnereivel az üzleti kapcsolatot véglegesen felszámolni, azonban a felperes cége kedvezőbb üzleti ajánlatot tett részükre, ezért került sor arra, hogy azok a felperes cégével kötöttek szerződést. Ez különösebb gazdasági hátrányt azért nem okozott az alperesnél, mert másik olasz céggel (E.) szerződést kötött. Az irodahelyiség és telefon használatára nézve előadta, ahhoz kifejezett hozzájárulását nem adta. Azt nem vitatta, hogy utólag a felperes a telefonhasználatért költséget térített. Állította, hogy a telefonkészülék és kéziszerszámok váratlan elvitele az alperes üzletvitelében, illetve termelésében átmeneti zavarokat, nehézségeket okozott. A szerszámok nehezen beszerezhető speciális szerszámok voltak.

Az elsőfokú bíróság több tárgyalást tartott, széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le. 1999. június 14-én kelt ítéletével az alperes 1/1995. (I. 20.) számú taggyűlési határozatát hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25 000 Ft perköltséget. Ítélete indokolásában kifejtette, az 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 182. §-ának (2) bekezdése szerint a kizárással érintett tag a kizárás kérdésében nem szavazhat. Erre figyelemmel a kéttagú társaság másik tagjának határozatával alakilag érvényes határozat született. Tényként állapította meg, hogy az alperes a kizáró határozatát a régi Gt. 182. §-a (1) bekezdése második fordulatára alapította, ezért azt kellett vizsgálni, hogy a taggyűlési határozatban foglalt okok valósak-e, továbbá hogy megállapítható-e, hogy azok olyan helyzetet teremtettek az alperes társaságnál, amely a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztette. Az első kizárási okkal kapcsolatban rámutatott, önmagában az a tény, hogy a felperes másik azonos tevékenységi körű gazdasági társaságban tagsági viszonyt létesített, nem ad alapot a kizárásra, figyelemmel arra, hogy a régi Gt. 200. §-ának (1) bekezdése csak az ügyvezetőre vonatkozóan tartalmaz ilyen tilalmat. Ezért nem volt annak jelentősége, hogy az alperes ténylegesen hozzájárult-e a felperes cégalapításához. A második kizárási ok tekintetében megállapította, I. Sz. Z.-nénak (korábbi nevén: F. I.) a felperes valóban tett ajánlatot munkaviszony létesítésére, aki azonban az ajánlattal nem élt, és a felperes kizárásáig az alperes egyetlen alkalmazottja sem létesített munkaviszonyt a felperes cégénél. Tehát e körben, az alperest tényleges hátrány nem érte. A harmadik kizárási okkal kapcsolatban az elsőfokú bíróság döntő bizonyítékként értékelte a peres iratokhoz csatolt, az alperes által a felpereshez 1994. augusztus 13-án intézett faxküldeményt. Ebből az okiratból az elsőfokú bíróság azt látta megállapíthatónak, hogy abban az alperes ügyvezetője hozzájárult ahhoz, hogy 1994. december végéig az alperes irodahelyiségét saját cége üzleti tevékenységére igénybe vegye, azzal a kikötéssel, hogy üzleti tevékenységet csak egyetlen olasz vevővel, a C. céggel folytathat az említett időpontig. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, az irodahasználat és a C. céggel folytatott üzleti kapcsolat a felperes terhére nem róható. A telefonkészülék és kéziszerszámok elvitelével kapcsolatban az elsőfokú bíróság rámutatott, az alperes sem vitatta, hogy a telefon- berendezés a felperes tulajdona volt. Az elvitt kéziszerszámok tulajdonjoga tekintetében sem az alperes, sem a felperes nem tudott kellő bizonyítékot szolgáltatni, azonban a szerszámok könnyű beszerezhetősége bizonyítást nyert, azok hiánya tehát a társaság tevékenységét - a kizáró határozattal ellentétben - nagymértékben nem nehezíthette meg. Mindezeket a körülményeket mérlegelve az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes részéről olyan magatartás nem valósult meg, amely a társaságban maradása esetén a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztette volna, ezért a kizáró határozatot hatályon kívül helyezte.