BH 1992.9.568 I. Ha valamely alapítéletben kiszabott szabadságvesztés tartama bármely okból - a feltételes szabadságra bocsátás vagy a végrehajtási kegyelem folytán - csökkent, az összbüntetésbe foglalás során mindenkor az eredetileg kiszabott büntetési mérték az irányadó, és a még végrehajtásra nem került büntetésrész kizárólag az elengedés mérvének a megállapítása szempontjából vehető figyelembe [Btk. 92. §, BK 105. szám].

II. Az ún. quasi halmazati összbüntetés olyan esetében, amikor a terhelt az újabb bűncselekményt a korábbi ügyben vele szemben hozott első fokú - nem jogerős - ítélet meghozatalát követően valósítja meg: általában a rövidebb időtartamú szabadságvesztés fele részének az elengedése biztosítja az összbüntetésbe foglalás helyes célját [Btk. 93. § (4) bek., BK 105. szám].

III. Az összbüntetési ítéletben egységesen a terheltre nézve leghátrányosabb rendelkezéseket kell alkalmazni, a büntetés-végrehajtási fokozat, a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége és a közkegyelem tárgyában hozott rendelkezések tekintetében [Btk. 92. §, 94. §, 47. § (3) bek., 1990. évi XXXIX. tv. 5. § és 6. § (1) bek.].

Az eljárt bíróságok a terhelt büntetőügyeiben az alábbi határozatokat hozták:

1. A városi bíróság az 1990. június 12. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet lopás büntette, dolog elleni erőszakkal, nagyobb értékre elkövetett lopás büntette és lopás vétsége miatt - amelyeket 1989. április 23. napja és május 16. napja közötti időben valósított meg - mint többszörös visszaesőt 1 év 7 hónapi börtönbüntetésre ítélte, megállapítva, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

2. A városi bíróság az 1990. november 8. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet lopás büntette miatt - amelyet dolog elleni erőszakkal elkövetve 1990. június 2. napján valósított meg - mint többszörös visszaesőt 7 hó börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

I. A városi bíróság összbüntetésbe foglalta az 1. és 2. alatt jelzett alapítéletekben kiszabott szabadságvesztéseket, illetőleg az 1. alatt jelzett alapítélet esetében a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény 8. §-ának (3) bekezdése alapján csökkentett 1 év 4 hó 18 nap börtönbüntetést vett figyelembe, így az összbüntetés tartamát, a többszörös visszaeső terhelt esetében - a Btk. 93. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával - 1 év 7 hó 25 napi börtönbüntetésben állapította meg.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság összbüntetési ítéletét akként helyesbítette, hogy az 1. alatt jelzett alapítélet esetében nem a csökkentett, hanem az eredetileg kiszabott - 1 év 7 hó - börtönbüntetést tekintette összbüntetésbe foglalt büntetésnek, egyben megállapította, hogy a terheltre kiszabott összbüntetés tartama a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény 8. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel az egynyolcadával csökken.

A megyei bíróság végzésében kifejezésre juttatta, hogy az elsőfokú bíróság összbüntetési ítélete az összbüntetés tartamának megállapítására vonatkozó részében törvénysértő, a mérték eltúlzottan alacsony, minthogy azonban az ügyész a büntetési tartamot érintően a terhelt terhére nem jelentett be fellebbezést, a súlyosítási tilalom folytán ennek csupán a megállapítására szorítkozhatott.

Az I. alatt jelzett összbüntetés tárgyában hozott határozatok ellen a terhelt terhére, egyrészt az összbüntetés tartamának törvénysértően alacsony tartamban történt megállapítása miatt, másrészt a másodfokú végzés ellen amiatt, hogy a terhelt esetében olyan megállapítást tett, amely szerint a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény 8. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében az összbüntetés tartama az egynyolcadával csökken, törvényességi óvás emelésére került sor. A törvényességi óvás alapos.

I. Az összbüntetés tartamának megállapítása során az első fokon eljárt városi bíróság tévedett, amikor az összbüntetés alapjául szolgáló alapítéletekben eredetileg kiszabott büntetési mértékek helyett az 1. alatt jelzett alapítélet esetében a közkegyelemmel csökkentett büntetési mértéket vette alapul, így az 1. alatt kiszabott szabadságvesztést - 1 év 7 hó börtönbüntetés helyett - 1 év 4 hó 18 nap börtönbüntetésként vette figyelembe.

A Legfelsőbb Bíróság a Büntető Kollégium 105. számú állásfoglalásában foglalt iránymutatásra hivatkozással már számos határozatában rámutatott arra, hogy amennyiben a valamely alapítéletben kiszabott szabadságvesztés tartama bármely okból - akár a feltételes szabadságra bocsátás, akár a végrehajtási kegyelemre vonatkozó rendelkezés folytán - csökkent, mindenkor az eredetileg kiszabott büntetési mérték az irányadó, és a még végrehajtásra nem került büntetésrész kizárólag az elengedés mérvének a megállapítása során vehető figyelembe.