EH 2001.550 I. Az adós valamely vagyontárgyát megvásárolni szándékozó személy vagy cég nem tekinthető kifogás előterjesztésére jogosultnak, mert közte és az adós gazdálkodó szervezet között értékelhető jogi kapcsolat nincs [az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 51. §].
II. A felszámolónak az adós vagyona értékesítésekor az értékesítésre vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia. Ha azok megsértésével másnak kárt okoz, azért az adós felelősségétől független, önálló kártérítési felelősséggel tartozik. Az ilyen igény érvényesítésére nem a felszámolási eljárásban, hanem a felszámoló ellen indított perben kerülhet sor [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 48. §, 54. §].
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolása 1994. február 22. kezdőnappal indult meg, ezért az eljárás lefolytatására az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) alkalmazandó.
Az Á. V. T. Rt. (a továbbiakban: ÁVT Rt.) az adós gazdálkodó szervezetnek nem hitelezője.
Az adós vagyonához tartozik a végelszámolás alatt álló K. Kft. "va" 1 000 000 Ft névértékű üzletrésze, amelyet az ÁVT Rt. meg kíván vásárolni az Á. Kft. (a továbbiakban: ÁDI Kft.) üzletrészével együtt. Az ÁVT Rt. az adós felszámolójához vételi ajánlatát eljuttatta. A felszámolóval e tárgyban folytatott tárgyalásainak végeredményeként az adós felszámolója 1998. október 20-án üzletrész adásvételi szerződés tervezetet készített, amelyben foglaltak szerint az adós 1 000 000 Ft névértékű üzletrészét az ÁVT Rt. részére 800 000 Ft vételárért értékesítette volna. Az ÁVT Rt. a felszámoló részéről aláírt szerződéstervezet általa megjelölt hibáinak kijavítását, hiányainak pótlását kérte az adós felszámolójától, amelyet a felszámoló csak részben vállalt teljesíteni. Ezért az ÁVT Rt. vételi ajánlatától elállt, amelyre tekintettel a tervezett üzletrész adásvételére vonatkozó szerződés az adós és az ÁVT Rt. között nem jött létre.
Az ÁVT Rt. 1999. január 5-én kifogást nyújtott be az elsőfokú bírósághoz az adós felszámolójának intézkedésével kapcsolatosan, arra hivatkozva, hogy a felszámoló ismételten megakadályozta, hogy megvásárolhassa az adósnak a K. Kft. "va" cégben lévő üzletrészét "fondorlatos módon", amellyel a felszámoló kárt okozott. Állítása szerint az adós felszámolójának tudatos és félrevezető adatközlései miatt nem tudta az ÁVT Rt. a K. Kft.-beli adósi üzletrészt megvásárolni, mert a felszámoló a "szóbanállási határidőt nem tartotta be." Állította, hogy az adóst felszámoló cég vezetői "félrevezető szerződéskötésre akarták rábírni" az ÁVT Rt.-t "valószínű azért, hogy az így érvénytelen szerződés alapján kifizetett vételárat társaságunktól eltulajdonítsák, mivel a fentiekben említett nem valós székhelyet tartalmazó üzletrész adásvételi szerződés alapján, ha kifizettük volna a vételárat, akkor sem tudtuk volna az üzletrészt társaságunk javára a cégnyilvántartásba bejegyeztetni."
Az ÁVT Rt.-nek a kifogásban kifejtett álláspontja szerint, a felszámoló tevékenysége törvénybe ütköző volt. Állítása szerint a felszámoló azzal a magatartásával, hogy meghiúsította az adós és az ÁVT Rt. közötti szerződés létrejöttét a K. Kft.-beli adósi üzletrészre vonatkozóan az ÁVT Rt.-nek - a korábban az elsőfokú bírósághoz már bejelentett károkozáson túl - további 600 000 Ft-ban megjelölt kárt okozott, melynek megtérítésére kérte a felszámolót kötelezni.
Kérte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a felszámolót mentse fel, mert a felszámoló vagy nem képes feladatát jogszerűen teljesíteni, vagy szándékosan nem akarja a felszámolásra vonatkozó törvényi előírásokat betartani. Ennek kapcsán új felszámoló kijelölését, és az új felszámolónak arra való kötelezését kérte, hogy a felszámolásra vonatkozó törvények betartása mellett a K. Kft.-ben lévő adósi üzletrész nyilvános értékesítését folytassa le. (Az ÁVT Rt. kifogását az elsőfokú bírósághoz 1999. január 26-án benyújtott beadványában pontosította, és egészítette ki a felszámolóval szembeni 800 000 Ft összegű kártérítés iránti igényének indokolásával.)
A felszámoló a kifogás, és a kártérítés iránti igény elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a 38-K/6. sorszám alatt meghozott végzésével az ÁVT Rt. kifogását, és hitelezői igényét elutasította. Megállapította, hogy az ÁVT Rt. a módosított Cstv. 51. §-ában megállapított 8 napos, a kifogás előterjesztésére engedett határidőt túllépte. Kifogását 1998. december 28-án adta postára, ezért az elkésett kifogást el kellett utasítani.
Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy a kifogás érdemben is alaptalan, mert az adós felszámolója által az üzletrész adásvételére vonatkozóan készített szerződéstervezetnek az ÁVT Rt. által megállapított hibáit, hiányosságait a felek egyszerűen tisztázhatták volna, azok miatt a tervezett szerződéskötésnek nem kellett volna meghiúsulnia.
Az elsőfokú bíróság az ÁVT Rt.-nek a felszámolóval szembeni kártérítési igényét arra hivatkozással utasította el, hogy az ÁVT Rt. az állított, kára alapjaként megjelölt szerződéseit 1998. szeptember 29-én kötötte meg, olyan időpontban, amikor már ismerhette, hogy az üzletrészre vonatkozó adásvételi szerződés lehetősége vitás. Ezért az elsőfokú bíróság megállapítása szerint indokolatlan volt az egyoldalú kártérítés fizetési kötelezettség vállalása.
A végzés ellen az ÁVT Rt. nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésével, vagy megváltoztatásával azt kérte, hogy a másodfokú bíróság kötelezze "a K. B. Vállalat "fa"-t, illetve a nevében eljáró B. Rt. felszámolót," hogy 1. fizessen meg részére 800 000 Ft tőkét és annak 1990. február 25-től számított kamatait kártérítésként, 2. az adós gazdálkodó szervezet részére a B. Rt. helyett új felszámolót jelöljön ki, és 3. kötelezze a felszámolót, hogy az adós tulajdonát képező K. Kft. "va" cégben lévő üzletrészét "nyilvános hirdetmény keretében a legtöbbet ajánló részére értékesítse 90 napon belül."
Az ÁVT Rt. fellebbezésének indokolásában megismételte a kifogásában, és az elsőfokú eljárás során a bírósághoz küldött beadványaiban írtakat. Állította, hogy a kifogás benyújtására a módosított Cstv.-ben biztosított határidőt nem mulasztotta el. Hivatkozott arra, hogy kártérítés iránti igénye 800 000 Ft összegű volt, annak kamataival, amelyet elírás folytán tévesen jelölt meg 600 000 Ft összegben. Az elírás beadványai tartalmából kétségtelenül megállapítható.
Hivatkozott továbbá arra, hogy érdekei megóvása végett kényszerült 1998. szeptember 29-én a kártérítés iránti igénye alapját képező szerződéseket megkötni a K. Kft. végelszámolójával és az ÁDI Kft.-vel, amely szerződéseken alapuló fizetési kötelezettségét az adós felszámolója okozta azzal a magatartásával, hogy a K. Kft.-beli üzletrész megszerzését folyamatosan megakadályozta "feltehetően azzal a céllal is, hogy személyes okok miatt a K. Kft.-t gazdaságilag kívánta tönkretenni."
Fellebbezésében az ÁVT Rt. ismételten, részletesen megjelölte azokat a jogellenesnek és felróhatónak tartott intézkedéseket, mulasztásokat, melyekkel az adós felszámolója, a B. Rt. a tervezett adásvételi szerződést meghiúsította, és 800 000 Ft-ban megjelölt kárát okozta. Állította továbbá azt is, hogy az adós felszámolója a K. Kft.-beli üzletrész értékesítése kapcsán a Btk. 299. §-ába ütköző bűncselekményt is megvalósította, amely a felszámolói kijelölés alól való felmentését indokolta. Hivatkozott arra, hogy a fellebbezés előterjesztésekor már több mint 5 éve tartó felszámolási eljárásban az adós vagyona értékesítésének már meg kellett volna történnie. Ezért a felszámolót az üzletrész értékesítésére kérte kötelezni a törvényi előírásoknak megfelelően, a legmagasabb ajánlatot tevő részére, 90 nap alatt. Az adós felszámolója a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy az ÁVT Rt.-t ért károk, ha egyáltalán voltak ilyenek nem róhatók fel a felszámolónak, mert a felszámoló tevékenysége, és az állított károk keletkezése között nincs okozati összefüggés.
A fellebbezés alaptalan.
Az ÁVT Rt. az adós felszámolójának intézkedésével összefüggésben 1996. október 11-én is terjesztett elő kifogást, amelyben ugyancsak arra hivatkozott, hogy a felszámoló törvénysértő módon végzi a felszámolást, amellyel a kifogás előterjesztéséig több százezer forint kárt okozott részére. A kifogását és a kártérítési igényét ugyancsak az adósnak a K. Kft.-ben lévő üzletrésze értékesítésének elmaradásával összefüggésben terjesztette elő. Arra hivatkozott a korábbi eljárásban is, hogy az ÁVT Rt. az adós üzletrészét meg kívánta vásárolni, erről a többségi tulajdonossal is megállapodott, azonban a felszámoló "értelmetlen" időhúzással töltötte az időt, amelyet megerősített a felszámoló által készített adásvételi szerződéstervezet is. Kérte, hogy a bíróság a felszámolót az üzletrész tekintetében ismételt nyilvános értékesítésre, továbbá 500 000 Ft kárának megfizetésére kötelezze. 1996. október 11-ét követően az ÁVT Rt. további kifogást terjesztett elő, amelyben a felszámolónak az üzletrész értékesítésére való kötelezését, és további 200 000 Ft kárának megtérítését igényelte.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást és a hitelezői igényt elutasította, amely végzést a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyott, az elsőfokú bíróság végzése indokolásának megváltoztatásával.
A Legfelsőbb Bíróság az előbb említett ügyben az ÁVT Rt. fellebbezése kapcsán elsődlegesen azt tartotta szükségesnek vizsgálni, hogy a kifogással élő ÁVT Rt.-t az eljárásra alkalmazandó módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése értelmében a kifogás előterjesztésének joga megillette-e. Erre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a kifogással élő a felszámolási eljárásban félnek nem minősült, mert az adósnak nem hitelezője, ezért legfeljebb a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésében megjelölt "más személy" fogalom körébe tartozhatna. Rámutatott azonban a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az adós valamely vagyontárgyát megvenni szándékozó személy vagy cég nem tekinthető kifogás előterjesztésére jogosult érdekelt személynek, mert közte és az adós gazdálkodó szervezet között semmilyen értékelhető jogi kapcsolat nincs. Ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság a korábbi eljárásban meghozott határozatában megállapította, hogy az adós vagyonának meghatározott részét megvásárolni szándékozó ÁVT Rt. nem minősült kifogás előterjesztésére jogosultnak, ezért nem volt jogosult a felszámoló kötelezését kérni semmilyen intézkedés megtételére.
A jelen eljárásban sem merült fel adat arra, hogy az ÁVT Rt. időközben az adós hitelezőjévé vált volna. Ezért a Legfelsőbb Bíróságnak a korábbi végzése indokolásában írt megállapításai a jelen eljárásban is érvényesek.
Ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak a kifogást elutasító - érdemben helyes - rendelkezése indokolását annyiban módosítja, hogy a kifogást nem elkésettség okából kellett elutasítani, hanem azért, mert az ÁVT Rt. a módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a kifogás előterjesztésére nem jogosult.
Alaptalan az ÁVT Rt.-nek a kijelölt felszámoló felmentése és új felszámoló kijelölése iránti kérelme is. Elsősorban az érdekeltség hiánya miatt, másodsorban azért, mert a módosított Cstv. rendelkezései szerint a kijelölt felszámoló felmentésére, és új felszámoló kijelölésére a hitelező, vagy más érdekelt kérelme alapján sem lett volna jogszabályon alapuló lehetőség. A felszámoló felmentésének részletes szabályait csak az 1997. augusztus 6-tól hatályos, az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított Cstv. tartalmazza, amelynek visszaható hatálya nincs. [Az 1997. augusztus 6-tól hatályos többször módosított Cstv. 27/A. §-ának (6), (7) bekezdése, 51. §-ának (5) bekezdése.]
Alaptalan az ÁVT Rt.-nek az adós felszámolója felmentése, és új felszámoló kijelölése iránti kérelme mellett az az igénye is, hogy a bíróság a felszámolót az adós meghatározott vagyonának a bíróság által megállapított határidőn belül történő értékesítésére kötelezze. A kifogás előterjesztésére nem jogosult ÁVT Rt. ugyanis jogszerűen nem kérhette a felszámolót semmilyen intézkedés megtételére kötelezni.
Helyes az elsőfokú bíróságnak az ÁVT Rt. kártérítés iránti igényét elutasító rendelkezése is. Az elutasító rendelkezés indokolása azonban módosításra szorul.
Az ÁVT Rt. beadványaiból kétségtelenül megállapítható, hogy az adósnak a K. Kft.-ben lévő üzletrészét megvásárolni szándékozó gazdálkodó szervezet kifejezetten a felszámolót kérte kártérítés fizetésére kötelezni.
A módosított Cstv. 48., és a következő §-ai szerint az adós vagyonát a felszámolónak kell értékesítenie. A felszámoló értékesítési tevékenységét önálló felelősséggel végzi, melynek során a módosított Cstv. 54. §-a szerint a felszámoló az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért pedig a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felszámolónak az adós vagyona értékesítésekor az értékesítésre vonatkozó szabályok maradéktalan megtartásával kell eljárnia. Ha azok megsértésével másnak kárt okoz, azért az adós felelősségétől független önálló felelősséggel tartozik. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az értékesítési eljárás végeredményeként az adásvételi szerződést a felszámoló az adós gazdálkodó szervezet nevében, és nem a saját nevében köti meg. Mindezek alapján megállapítható, hogy az ÁVT Rt. a felszámoló állított károkozásával összefüggő kártérítés iránti igényét az adós ellen indult felszámolási eljárásban nem terjesztheti elő, hanem azt az igény érvényesítésére hatáskörrel, és illetékességgel rendelkező bíróságon keresettel érvényesítheti.
Az ÁVT Rt. olyan, az adós gazdálkodó szervezettel szemben támasztott kártérítési igényt a felszámolóhoz, illetőleg az elsőfokú bírósághoz nem terjesztett elő, amelyet a módosított Cstv. 46. §-ának (4) bekezdése szerinti vitatott hitelezői igényként kellett volna elbírálni.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a, és 253. §-ának (2) bekezdése alapján indokolásának az előbbiek szerinti módosításával helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk. VI. 30.935/1999. sz.)