BH 1984.11.471 I. Megbízási jogviszonyban 1963. június 1-e előtt eltöltött időt nem lehet szolgálati időként figyelembe venni [17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 103. §].

II. Olyan természetű tevékenység kifejtése esetén, amelyet munkaviszony és megbízási jogviszony alapján is lehetett végezni, annak megítélésénél, hogy a felek között milyen jogviszony állott fenn, elsősorban annak van döntő jelentősége, hogy a felek szerződéskötési akarata milyen jogviszony létesítésére irányult.

Az alperes társadalombiztosítási szerv a határozatában megállapította, hogy a felperes az 1955. február 17-től az 1982. július 6. napjáig terjedő időben 22 év 189 nap szolgálati időt szerzett. A határozat ellen a felperes felszólalással élt, további szolgálati idő beszámítását kérte, a társadalombiztosítási bizottság azonban a felszólalását elutasította, és az alperes határozatát helyben hagyta.

A felperes a társadalombiztosítási bizottság határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A keresetlevelében előadta, hogy az 1948. augusztus 1-től 1955. február 16-ig terjedő időben fordítóként a Külügyminisztériumban dolgozott. Kérte ennek az időnek szolgálati időként való figyelembevételét.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint a felperes az említett időben a Külügyminisztériumban nem munkaviszony keretében, hanem ún. külső munkatársként, megbízási jogviszony keretében végezte a fordítási tevékenységet. Ezt pedig nem lehet szolgálati időként beszámítani.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes a beszámítani kért időben angol fordítóként dolgozott a Külügyminisztériumnál. Alapfizetése nem volt, az elvégzett munka mennyisége után díjazták a tevékenységét. A minisztériumban rendszeresen megjelent, és ott végezte a munkáját, jóllehet azt otthon is elvégezhette volna, mert kötetlen munkaideje volt. Fizetett szabadságot nem kapott. A felperest 1955. február 17-én vette a minisztérium a személyi állományába, ettől kezdve kapott havi fizetést, és dolgozott kötött munkaidőben. Az ezt megelőzően a minisztériumnál eltöltött időt mint szabadpályán eltöltött időt vették a korpótlék számításánál figyelembe. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperes 1955. február 17-ét megelőzően megbízási jogviszony alapján végezte a fordítói munkáját, és ezért az e munkában a vitatott időben eltöltött ideje a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 103. §-a értelmében nem vehető szolgálati időként figyelembe.

A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes az 1952. január 1-től 1955. február 16-ig terjedő időben a Külügyminisztérium munkáltatónál további 3 év 47 nap szolgálati időt szerzett, és így az összes szolgálati ideje 25 év 236 nap. Ezt meghaladó részében az első fokú ítéletet helyben hagyta.

A másodfokú bíróság ítéletében kifejtettek szerint az 1952. január 1-ét megelőző idő a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 118. §-a értelmében nem vehető figyelembe szolgálati időként, mert ezt az időt 1952. január 1-ét megelőzően korpótlék és szabadságidő szempontjából nem számították be közszolgálati időnek.

Az 1952. január 1-ét követő időre a másodfokú bíróság is azt vizsgálta, hogy a felperes jogviszonyában a munkaviszony vagy a megbízási jogviszony elemei domináltak-e. A lefolytatott bizonyítás adatait mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes munkaviszony keretében állt a Külügyminisztérium alkalmazásában. Ezt támasztja alá, hogy a felperes a munkáját a munkáltató utasítása szerint eljárva, a munkáltató épületében lévő munkahelyen, a munkáltató által biztosított munkaeszközökkel végezte. A munkáltatónak jogában állt a felperest éjszakai és más munkahelyen, pl. nyomdában való munkavégzésre beosztani. Egyébként a munkáltató utólag be is jegyezte a felperes munkakönyvébe a vitatott időszakot.

A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.