17/1975. (VI. 14.) MT rendelet

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról és 3/1975 (VI. 14.) SZOT szabályzata a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény és a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet végrehajtásától

[Az alábbiakban közöljük az 1975. évi II. törvénynek, a 17 1975. (VI. 14.) MT rendelet nek és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzatnak egységes szerkezetbe foglalt szövegét.

A vastag betűs szedés megismétli a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (T.) szövegét, az álló betűs szedés a minisztertanácsi rendelet (R.), a dőlt betűs szedés pedig a SZOT szabályzat (Sz.) szövegét tartalmazza.]

A Minisztertanács a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) végrehajtására a következőket rendeli.

A Szakszervezetek Országos Tanácsa - a munkaügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, valamint az érdekelt miniszterekkel és az illetékes szervek vezetőivel egyetértésben - az 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) és a 17/1975. (VI. 14.) számú minisztertanácsi rendelet (a továbbiakban: R.) végrehajtását a következők szerint szabályozza.

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

T. 1. § E törvény célja, hogy egységes elvek szerint szabályozza és továbbfejlessze a szocialista társadalom munkájában résztvevő személyeknek és hozzátartozóiknak az Alkotmány rendelkezései alapján a társadalombiztosítás keretében járó anyagi ellátását.

Alapelvek

T. 2. § (1) A társadalombiztosítás állami feladat. Az állam a társadalombiztosítás fejlesztéséről a népgazdaság fejlődésével összhangban, tervszerűen gondoskodik.

(2) A társadalombiztosítás szervezetéről külön jogszabály rendelkezik.

T. 3. § Az anyagi ellátás a végzett munkához, illetőleg a szociális biztonság követelményeihez igazodik.

T. 4. § (1) A nehéz és az egészségre ártalmas munkát végző dolgozók, az üzemi baleseti sérültek és hozzátartozóik fokozott gondoskodásban részesülnek.

(2) A nők, az ifjúság és a gyermekes, főként a többgyermekes családok anyagi ellátására különös gondot kell fordítani.

T. 5. § A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére járulékot kell fizetni. A bevételeket meghaladó kiadásokat az állam fedezi.

T. 6. § (1) A társadalombiztosítás igazgatásában - jogszabályban meghatározott módon - részt vesznek a szakszervezetek, és közreműködnek a szövetkezeti és más érdekképviseleti szervek.

(2) Társadalombiztosítási jogot, illetőleg kötelezettséget érintő általános érvényű intézkedést csak az érdekképviseleti szervek bevonásával lehet tenni.

T. 7. § A társadalombiztosítást jogviszonyban a biztosított, a társadalombiztosítási szerv, valamint a munkáltató az egyén és a társadalom érdekeivel összhangban együttműködnek.

T. 8. § A társadalombiztosítási feladatokat ellátó szerv a hozzáforduló biztosítottat jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja, igényének érvényesítéséhez segítséget nyújt.

T. 9. § A társadalombiztosítást jogot vagy kötelezettséget érintő intézkedéssel szemben jogorvoslatnak van helye.

A biztosítottak köre

T. 10. § (1) E törvény alapján biztosítottak: a munkaviszonyban álló dolgozók, az ipari szövetkezetek tagjai, a mezőgazdasági és a halászati termelőszövetkezetek, a mezőgazdasági szakszövetkezetek (a továbbiakban: mezőgazdasági szövetkezet) tagjai, a szakmunkástanulók, a bedolgozók, továbbá a megbízás alapján rendszeresen és személyesen munkát végzők.

(2) A Minisztertanács a biztosítottak körét kiterjesztheti.

R. 1. § A társadalombiztosítás (a továbbiakban: biztosítás) kiterjed

a) az alkalmi fizikai munkát végző személyre,

b) az ösztöndíjas aspiránsra és az ösztöndíjas doktorjelöltre,

c) a gépjárművezetőképző munkaközösség tagjára,

d) a javító-nevelő munkát végző személyre.

R. 2. § A biztosítás nem terjed ki a munkáltató házastársára (élettársára), továbbá

a) a magánháztartásban alkalomszerűen,

b) a vállalkozási jogviszonyban és

c) az eseti megbízás alapján

munkát végző személyre.

R. 3. § A biztosítás, ha jogszabály másként nem rendelkezik, az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől a megszűnéséig áll fenn.

R. 4. § A mezőgazdasági szövetkezetbe tagként belépett személy biztosítása a munka megkezdésének, legkorábban a felvételi kérelem benyújtásának a napjától kezdődik. A felvételi kérelem elutasítása esetén a munkaviszonyban állók biztosítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

R. 5. § (1) A háztartási alkalmazottra a biztosítás abban az esetben terjed ki, ha munkaszerződés szerinti vagy tényleges munkaideje ugyanannál a munkáltatónál a heti huszonnégy órát eléri.

(2) A munkáltatónak a vele egy lakásban lakó és háztartásában dolgozó gyermekére, unokájára, szülőjére, nagyszülőjére és házastársának az előbb említett rokonaira a biztosítás csak akkor terjed ki, ha munkaszerződés alapján végez munkát, és a rokkantsági nyugdíjhoz a munka felvételének időpontjában betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt már megszerezte. Az utóbbi feltételtől a társadalombiztosítási bizottság indokolt esetben eltekinthet.

Sz. 1. § (1) A háztartási alkalmazottra irányadó szabályok szerint terjed ki a biztosítás a családi házban alkalmazott házfelügyelőre.

(2) Arra, aki munkáltatója háztartásában vagy gazdaságában és egyidejűleg üzemében (műhelyében, üzletében, irodájában, rendelőjében stb.) is végez munkát, a biztosítás az utóbbi munkája alapján terjed ki:

R. 6. § A bedolgozónál a biztosítás a munkába lépés napjától a bedolgozói jogviszony megszűnéséig terjedő időszak alatt azokban a hónapokban, illetőleg azokon a napokon áll fenn, amelyekre keresete a havi 250, illetőleg a napi 10 forintot eléri, továbbá azokon a napokon, amelyeken munkát igazoltan nem végez.

Sz. 2. § (1) A bedolgozónál a munkába lépés napjának azt a napot kell tekinteni, amelyen a kiadott anyagot első esetben átvette.

(2) Annak a megállapításánál, hogy a bedolgozó napi átlagkeresete eléri-e a 10 forintot, a havi keresetet el kell osztani a hónap munkanapjainak a számával. Nem lehet osztószámként figyelembe venni a munkábalépés napját megelőző, illetőleg a bedolgozói jogviszony megszűnését követő, valamint a (3) bekezdés a)-h) pontjaiban felsorolt időre eső munkanapokat.

(3) Igazoltan nem végez munkát az a bedolgozó, aki

a) keresőképtelen, legfeljebb azonban - az előzmények figyelembevételével - a keresőképtelenség első napjától számított egy évig, gümökóros megbetegedés esetén két évig,

b) terhességi-gyermekágyi segélyben részesül, vagy az előírt biztosítási idő esetén terhességi-gyermekágyi segélyt kapna,

c) baleseti táppénzben részesül,

d) három évesnél fiatalabb gyermekének a gondozása vagy tízévesnél fiatalabb beteg gyermekének az ápolása miatt munkát nem végez,

e) szabadságra jogosultság hiányában a munka végzése alól legfeljebb két heti időre mentesítést kap,

f) népi ülnöki tennivalókat lát el,

g) katonai szolgálatot teljesít,

h) rajta kívül eső okból (anyaghiány, előkészület stb.) nem végez munkát.

(4) A (3) bekezdésben megjelölt idő alatt a biztosítás akkor áll fenn, ha a bedolgozó ez a)-h) alatti idő kezdetekor biztosított volt. A h) pont alapján a biztosítás esetenként legfeljebb harminc napig áll fenn.

R. 7. § (1) Megbízás alapján rendszeresen munkát végzőnek azt kell tekinteni, akinek ugyanannál a munkáltatónál a megállapodás szerinti vagy tényleges munkaideje az azonos vagy hasonló munkakörre megállapított törvényes havi munkaidőnek a felét eléri; ha a munkaidő nem állapítható meg, keresete eléri az azonos vagy hasonló munkakörre jogszabályban megállapított havi munkabér alsó határának a felét.

(2) Az (1) bekezdésben említett feltételek fennállása esetén sem terjed ki a biztosítás arra, akinek ugyanannál a munkáltatónál a havi keresete az azonos vagy hasonló munkakörre jogszabályban megállapított munkabér felső határát meghaladja.

(3) A megbízás alapján rendszeresen és személyesen munkát végzőre a biztosítás csak arra az időre terjed ki, amely alatt az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseinek megfelel.

R. 8. § Az alkalmi fizikai munkát végző személy, továbbá a természetes személy gazdaságában foglalkoztatott dolgozó (a továbbiakban: gazdasági dolgozó) biztosítása a munkavégzés napjain, valamint azokon a napokon áll fenn, amelyeken e nélkül is díjazásban részesül. Ha az említett személy egymást követő hat munkanapon át munkát végez, a közbeeső vagy a közvetlenül követő heti pihenőnapot, munkaszüneti napot is biztosításban töltött időként kell számításba venni.

Sz. 3. § Az egyidejűleg több jogviszonyban álló személy biztosításának a fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.

Sz. 4. § A javító-nevelő munkát végző személyre a munkaviszonyban álló dolgozók biztosítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. Ha szövetkezeti tag, és a javító-nevelő munkát a szövetkezetben végzi, a tagokra vonatkozó rendelkezések az irányadók. Keresetként a bírói ítéletben előírt csökkentés nélküli munkadíjat kell figyelembe venni.

T. 11. § A társadalombiztosítás nem terjed ki a külföldi állam képviseleti hatósága, a diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv, valamint az ezekhez tartozó diplomáciai mentességet élvező személy alkalmazottaira, továbbá a külföldi munkáltatónak a magyar állam területén foglalkoztatott külföldi honos munkavállalóira. Társadalombiztosítási ellátásukra azonban megállapodást lehet kötni.

Társadalombiztosítási ellátások

T. 12. § (1) A biztosítottak betegségi és anyasági ellátásra, családi pótlékra, nyugellátásra és baleseti ellátásra szerezhetnek jogosultságot.

(2) A társadalombiztosítás egyes ellátásai megilletik a biztosítottak hozzátartozóit is.

T. 13. § Különös méltánylást érdemlő kivételes esetben a Minisztertanács e törvény rendelkezéseitől eltérően is engedélyezhet társadalombiztosítási ellátást.

R. 9. § (1) Különös méltánylást érdemlő kivételes esetben betegségi és anyasági ellátást, valamint családi pótlékot a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága (a továbbiakban: Társadalombiztosítási Főigazgatóság) engedélyezhet.

(2) Nyugellátás és baleseti nyugellátás kivételes esetben történő engedélyezésére külön rendelkezések az irányadók.

T. 14. § (1) A fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állománya tagjainak ellátásáról a reájuk vonatkozó külön jogszabály, illetőleg a Minisztertanács rendelkezik.

(2) Az államközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre e törvény rendelkezéseit az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni.

(3) A (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó külföldön levő személyt társadalombiztosítási ellátás a Minisztertanács rendelkezései szerint illeti meg.

R. 10. § (1) A T-nek és az R-nek a betegségi és anyasági ellátásra, s a családi pótlékra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos, valamint továbbszolgáló állománya tagjaira és családtagjaikra. A hivatásos, illetőleg a továbbszolgáló állományban töltött időt - ideértve a leszerelési segéllyel ellátás idejét is - biztosításban töltött időnek kell tekinteni.

(2) A fegyveres szolgálat sajátosságaiból adódó eltéréseket az illetékes miniszter a SZOT-tal egyetértésben állapítja meg.

R. 11. § A nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személy társadalombiztosítási ellátására - a kiküldetés tartamára tekintet nélkül - a tartós külföldi szolgálatot teljesítőkre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a kiküldött belföldön nem áll munkaviszonyban, és a nemzetközi szervtől részesül díjazásban.

II. Fejezet

BETEGSÉGI ÉS ANYASÁGI ELLÁTÁS

T. 15. § (1) A biztosítottat betegségi és anyasági ellátásként táppénz, terhességi-gyermekágyi segély és anyasági segély illeti meg. A biztosított halála esetén temetési segély jár.

(2) A biztosított eltartott hozzátartozójának a szülése esetén anyasági segély, halála esetén temetési segély jár.

R. 12. § A betegségi és anyasági ellátásra jogosultság szempontjából a katonai szolgálat idejét biztosításban töltött időnek kell tekinteni, ha a biztosítás a katonai szolgálatra bevonulást megelőző tizenöt napon belül vagy a katonai szolgálat alatt szűnt meg.

R. 13. § (1) Betegségi és anyasági ellátásra jogosultság szempontjából hozzátartozó a biztosított

a) felesége,

b) gyermeke, mostohagyermeke, unokája, testvére, mostohatestvére a tizenhatodik életévének a betöltéséig, illetőleg ha oktatási intézmény - ideértve a hittudományi főiskolát (akadémiát, teológiát) is - nappali tagozatán tanul, a huszonötödik életévének a betöltéséig,

c) hatvanadik életévét betöltött férje, szülője, mostohaszülője, nagyszülője.

(2) Hozzátartozónak kell tekinteni a biztosítottal közös háztartásban élő

a) azt a nőt, aki a biztosított élettársa,

b) nevelt gyermeket, ideértve a Gyermek és Ifjúságvédő Intézet által nevelőszülőhöz kihelyezett gyermeket is, ha az (1) bekezdés b) pontjában előírt feltételeknek megfelel,

c) azt a nőt, aki a biztosított háztartását vezeti,

d) hatvanadik életévét betöltött személyt.

(3) Korára tekintet nélkül hozzátartozó

a) a gyermek, a mostohagyermek, a nevelt gyermek, az unoka, a testvér, a mostohatestvér,

b) a biztosított férje, szülője, mostohaszülője, nagyszülője,

c) a biztosítottal közös háztartásban élő személy,

ha betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt az illetékes orvos igazolása szerint munkaképességét kétharmad részben elvesztette, és ez az állapota egy éve tart, vagy előreláthatóan egy évig fennáll.

(4) Betegségi és anyasági ellátásra jogosultság szempontjából hozzátartozó az elvált házastárs is, ha a biztosítottól tartásdíjban részesül, vagy eltartására a biztosítottat jogerős bírói ítélet (bírósági egyezség) kötelezi.

(5) Nem tekinthető eltartott hozzátartozónak az,

a) akinek a havi keresete, jövedelme - ide nem értve az eseti segélyt, a gyermekgondozási segélyt és a tanulmányi ösztöndíjat - az öregségi nyugdíj legkisebb összegét [R. 71. §-ának (1) bek.] meghaladja,

b) akit a biztosított tartási (életjáradéki, öröklési) szerződés alapján tart el.

Sz. 5. § (1) Oktatási intézmény nappali tagozatán tanulónak kell tekinteni azt a gyermeket is, aki

a) alsó- vagy középfokú oktatási intézményben tanulmányait betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt magántanulóként végzi,

b) a dolgozók középiskolájának ifjúsági, fiatalkorú tagozatán tanul.

(2) Azt a gyermeket, aki június hónapban oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, július és augusztus hónapban is tanulónak kell tekinteni.

T. 16. § Az, aki ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejűleg táppénzre vagy baleseti táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre is jogosult, csak az egyik ellátást veheti igénybe. Az anyasági és a temetési segély csak egy jogcímen jár.

R. 14. § Egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keresőkéntelenséget, a táppénzre, a terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultságot, ezek időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani.

Táppénz

T. 17. § Táppénz annak jár, aki

a) a biztosítási tartama alatt vagy a biztosítás megszűnését követő első vagy második napon keresőképtelenné válik,

b) a biztosítás megszűnését követő második napon túl, de tizenöt napon belül válik keresőképtelenné, ha a biztosítás legalább 180 napon át megszakítás nélkül állott fenn, vagy

c) a biztosítás megszűnését követően baleseti táppénzben vagy terhességi-gyermekágyi segélyben részesül, ha az ennek megszűnését követő napon keresőképtelen.

Sz. 6. § (1) A kórházba utazás és visszautazás vaniára táppénz annak is jár, aki nem keresőképtelen, ha az utazás miatt a munkakörére irányadó munkarend szerinti munkaidejének a felénél kevesebbet töltött munkában.

(2) Amennyiben a beutaltat helyhiány miatt később veszik jel a kórházba, a felvételtől táppénzre ugyanúgy jogosult, mint kórházba utalásakor, abban az esetben is, ha jogosultsága egyébként időközben megszűnt.

R. 15. § Az a bedolgozó, akinek a biztosítása megszűnt, és az ezt követő tizenöt napon belül, még a bedolgozói jogviszony fennállása alatt keresőképtelenné válik, táppénzre 180 napi megszakítás nélküli biztosítási idő hiányában is jogosult.

Sz. 7. § Ha a bedolgozónál keresőképtelensége első napján jeldolgozásra átvett anyag van, táppénz csak az anyag visszaszolgáltatásának a napjától jár. Nem alkalmazható ez a korlátozó rendelkezés abban az esetben, ha a munkáltató igazolja, hogy a keresőképtelenség ideje alatt a bedolgozó és családtagja bedolgozói munkát nem végez.

T. 18. § Keresőképtelen:

a) aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni;

b) aki terhessége, illetőleg szülése miatt munkáját ellátni nem tudja, és terhességi-gyermekágyi segélyre nem jogosult;

c) az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egy évesnél fiatalabb gyermekét szoptatja;

d) az anya vagy az egyedülálló apa, ha hat évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja.

R. 16. § (1) Keresőképtelen az is.

a) aki tizennégy évesnél fiatalabb vörhenybeteg gyermeket otthon ápol,

b) akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak, és más beosztást nem kap. vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illetőleg állategészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud, és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható.

(2) Vörhenybeteg gyermek ápolása címén táppénz esetenként legfeljebb huszonkét napon át jár.

R. 17. § (1) A betegség okozta keresőképtelenség elbírálásánál az a foglalkozás, illetőleg az a munkakör az irányadó, amelyben a biztosított a keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően dolgozott.

(2) Ha a biztosított a keresőképtelenség megállapításának a napján a munkakörére irányadó munkarend szerinti munkaidejének legalább a felét munkában töltötte, az ezt követő napot kell a keresőképtelenség első napjának tekinteni.

(3) Ha a biztosított a katonai szolgálat, ideértve a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos, valamint továbbszolgáló állományú tagjainak a szolgálati idejét is, illetőleg a terhességi-gyermekágyi segély folyósítása alatt válik keresőképtelenné, a keresőképtelenség első napjának a katonai szolgálat, illetőleg a segély folyósításának a megszűnését követő napot kell tekinteni.

Sz. 8. § A T. 18. §-ának d) pontját megfelelően alkalmazni kell

a) a mostoha anyára és a mostoha apára,

b) a nevelő anyára, illetőleg a nevelő apára, ha a gyermek szülei meghaltak, vagy gyermekükről nem gondoskodnak,

c) arra, akihez a Gyermek és Ifjúságvédő Intézet állami gondozás alatt álló gyermeket helyezett el.

Sz. 9. (1) Egyedülálló az, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált vagy házastársától külön él, kivéve, ha élettársa van.

(2) Egyedülállónak kell tekinteni azt. akinek a a) férje sorkatonai szolgálatot teljesít,

b) házastársa kórházi ápolásban részesül, vagy külföldön tartózkodik,

c) házastársa közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény - ideértve a hittudományi főiskolát (akadémiát, teológiát) is - nappali tagozatán tanul.

d) házastársa a háztartásukban levő gyermekről a gyámügyi jeladatokat ellátó illetékes szakigazgatási szerv igazolása szerint legalább két hónap óta nem gondoskodik.

(3) Egyedülállónak kell tekinteni azokat a házastársakat is, akik az illetékes orvos igazolása szerint látásuk csökkenése miatt munkaképességüket kétharmadrészben mindketten elvesztették, és ez az állapotuk előreláthatóan hat hónapon át fennáll.

(4) Egyedülállóként kell figyelembe venni azt is, akinek a házastársa

a) az illetékes orvos igazolása szerint betegsége, illetőleg testi vagy szellemi fogyatékossága miatt munkaképességét kétharmadrészben elvesztette, és ez az állapota előreláthatóan hat hónapon át fennáll,

b) nyugellátásban, baleseti nyugellátásban, kivételes nyugellátásban, átmeneti segélyben, rendszeres szociális járadékban, rendszeres szociális segélyben, hadigondozási járadékban részesül,

c) kényszergyógykezelés alatt áll,

d) letartóztatásban van vagy szabadságvesztés büntetését tölti,

és e házastárs havi keresete, jövedelme -ide nem értve az eseti segélyt és a tanulmányi ösztöndíjat - az öregségi nyugdíj legkisebb összegét [R. 71. § (1) bek.] nem haladja meg.

(5) A (2)-(4) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az élettársakra is.

(6) A társadalombiztosítási bizottság méltányosságból egyedülállónak nyilváníthat olyan személyt is, aki az (1)-(5) bekezdés rendelkezései szerint nem egyedülálló.

Sz. 10. §, (1) Az egyedülállóság szempontjából különélőnek kell tekinteni azt is, aki házastársával ugyanabban a lakásban lakik, ha

a) a házasság felbontása iránt bírói eljárás van folyamatban, vagy

b) bírói ítélet (bírósági egyezség) alapján házastársa részére tartásdijat, illetőleg gyermektartásdíjat fizet, vagy házastársától tartásdíjat kap.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjának a rendelkezését alkalmazni kell az élettársra is, ha a közös gyermek után élettársa részére gyermektartásdíjat fizet, vagy élettársától ezen a címen tartásdíjat kap.

T. 19. § (1) Táppénz a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban

a) egy, gümőkóros megbetegedés esetén két éven át;

b) egy évesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetőleg ápolása címén a gyermek egyéves koráig;

c) egyy évesnél idősebb, de három évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként hatvan napon át;

d) három évesnél idősebb, de hat évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként harminc, egyedülállónak hatvan napon át.

(2) Az, aki keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően egy, gümőkóros megbetegedés esetén két évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő időn át kaphat. Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár táppénz annak, aki

a) tizennyolc éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy

b) iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá válik, és keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

(3) Ha a biztosított a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző egy, gümőkóros megbetegedés esetén pedig két éven belül már táppénzben részesült, ennek az időtartamát az újabb keresőképtelenség alapján járó táppénzsegélyezés időtartamába be kell számítani.

R. 18. § (1) A táppénzre jogosultság időtartamának a megállapításánál a katonai szolgálat idejét biztosításban töltött időként kell figyelembe venni.

(2) A biztosításban töltött idő akkor folyamatos, ha abban harminc napnál hosszabb megszakítás nincs.

Sz. 11. § (1) A folyamatos biztosításban töltött idő tartamának a megállapításánál

a) a biztosításban töltött idő minden naptári napját,

b) a mezőgazdasági szövetkezeti tagság alapján fennálló biztosítás tartamából a közös munkában töltött napokat, a közöttük levő megszakításra tekintet nélkül,

kell számításba venni.

(2) A folyamatos biztosításban töltött idő tartamának a megállapításánál a T. hatályba lépése előtt betegségi biztosításban töltött, táppénzre jogot adó időt is figyelembe kell venni.

(3) Az R. 18. §-a (2) bekezdésében említett harminc napi megszakítás időtartamába nem számít, be a keresőképtelenség, a terhességi-gyermekágyi segélyezés ideje, a gyermekgondozási segély, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, az átmeneti segély, a rendszeres szociális járadék folyósításának az ideje, továbbá a bedolgozói jogviszonynak az az időtartama, amely alatt a biztosítás nem állott fenn.

(4) Nem számít be a harminc napba

a) az önkéntes betegségi biztosításban töltött idö. továbbá

b) a volt mezőgazdasági biztosítottaknál a T. hatályba lépése előtt a december hó l-e és a következő év március hó 31-e közötti idö, ha utána a december 1-ét magában foglaló naptári évben legalább huszonhat heti egységes társadalombiztosítási járulékot róttak le.

R. 19. § (1) Ha a biztosított betegség - ide nem értve a gümőkóros megbetegedést - terhesség vagy szülés miatt vált keresőképtelenné, és ennek első napját közvetlenül megelőző egy éven belül betegség, terhesség vagy szülés miatt táppénzben részesült, ezt az időt (előzmény) a táppénzre jogosultság újabb időtartamába be kell számítani. Nem számít előzménynek az az idő, amely alatt a biztosított gümőkóros megbetegedés miatt részesült táppénzben.

(2) Gümőkóros megbetegedés esetén azt az időt kell előzményként figyelembe venni, amely alatt a biztosított e megbetegedését megelőző két éven belül gümőkór miatt részesült táppénzben.

Sz. 12. § Az, aki táppénzre jogosultságát kimerítette, táppénzre újból akkor jogosult, ha keresőképessé vált, és ezt követően biztosítottként munkát végez. E rendelkezés alkalmazása szempontjából a fizetéses szabadság időtartamát munkavégzésnek tekinteni nem lehet.

R. 20. § Az egy évesnél idősebb beteg gyermek ápolása címén járó táppénzre jogosultság szempontjából előzményként csak azt az időt lehet figyelembe venni, amely alatt a biztosított ugyanazon gyermek ápolása címén a gyermek legutóbbi születésnapját követően táppénzben részesült.

R. 21. § Az egy évesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetőleg ápolása, a vörhenybeteg gyermek ápolása, továbbá a közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi, illetőleg állategészségügyi zárlat címén járó táppénzre jogosultság szempontjából előzményt figyelembe venni nem lehet.

T. 20. § A keresőképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a teljes keresetét megkapja, táppénz nem jár. Annak, aki a keresetét részben kapja meg, csak az elmaradt keresete után jár táppénz.

R. 22. § (1) Nem jár táppénz

a) a heti pihenőnapra,

b) a fizetés nélküli szabadság idejére,

c) a katonai szolgálat idejére,

d) a gyermekgondozási segély folyósításának az idejére,

e) a keresőképtelenség első tizenkét napjára annak, akinek a keresetét a várható termés előre meghatározott részében (hányadában) állapították meg,

f) a részegség miatt vagy az abból eredően keletkezett keresőképtelenség első három napjára,

g) a letartóztatás és a szabadságvesztés büntetés tartamára.

(2) Ha a biztosított a heti munkaidőt rendszeresen hat napnál kevesebb munkanap alatt dolgozza le, nem jár táppénz a hétnek arra a napjára, amely napon a reá irányadó munkarend szerint egyébként sem dolgozna.

(3) A munkaterápiás intézeti gyógykezelésre kötelezett alkoholistának az intézeti gyógykezelés időtartamára táppénz nem jár. Ha a beutalt a kezelés ideje alatt munkaterápiás intézeten kívül részesül kórházi ápolásban, erre az időre a táppénz az általános szabályok szerint illeti meg.

R. 23. § A mezőgazdasági szövetkezeti tag keresőképtelensége esetén tagsága alapján táppénz helyett a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló jogszabályok rendelkezései szerint betegségi segélyre jogosult.

T. 21. § (1) Nem jár táppénz annak, aki keresőképtelenségét szándékosan okozta.

(2) A Minisztertanács állapítja meg, hogy a jogosult felróható magatartása miatt mely esetekben lehet a táppénzt megvonni.

R. 24. § A táppénzt meg lehet vonni attól, aki a) gyógyulását felróhatóan késleltette, illetőleg az orvos utasításainak felróhatóan nem tett eleget,

b) az elrendelt orvosi vizsgálaton elfogadható indok nélkül nem jelent meg,

c) beteg gyermekének az ápolása címén kap táppénzt, és a gyermek kórházba utalását kellő indok nélkül nem fogadta el.

T. 22. § (1) A táppénz összegét a keresőképtelenséget megelőzően elért kereset napi átlagú alapján kell megállapítani.

(2) A táppénz mértékét a Minisztertanács állapítja meg. A táppénz összege azonban - a kórházi ápolás idejére járó táppénz kivételével - a napi átlagkereset hatvanöt, hosszabb biztosítási idő és megszakítás nélküli munkaviszony esetén hetvenöt százalékánál kevesebb nem lehet.

(3) A Minisztertanács

a) meghatározhatja a táppénz megállapításánál figyelembe vehető napi átlagkereset legnagyobb összegét, és

b) a biztosítottak egyes csoportjaira a táppénzt meghatározott összegben is megállapíthatja.

R. 25. § (1) A táppénz összegének a megállapításánál keresetként azokat a pénzbeni és természetbeni juttatásokat kell figyelembe venni, amelyek után a biztosítottnak

a) nyugdíjjárulékot kell fizetni, ide nem értve a hűségjutalmat,

b) nyugdíjjárulék helyett jövedelemadót kell fizetni (másodállásból stb. származó kereset).

(2) Az ösztöndíjas szakmunkástanulónál az ösztöndíjat kell keresetként figyelembe venni.

(3) Nem lehet keresetként figyelembe venni azokat a juttatásokat, amelyek a mezőgazdasági szövetkezeti tagnak a tagság alapján járnak.

R. 26. § Annak, aki a szakmunkásvizsga letételének a napján keresőképtelen, táppénzét e naptól legalább havi 1700 forint alapulvételével kell megállapítani. Legalább havi 1700 forint alapulvételével kell megállapítani a táppénzét annak is, aki a szakmunkásvizsga letételét követő kilencven napon belül válik keresőképtelenné.

R. 27. § (1) Az év végi részesedés után táppénz a megszakítás nélküli keresőképtelenség harmincegyedik napjától jár.

(2) Jutalom után táppénz akkor jár, ha a keresőképtelenség megszakítás nélkül harminc napnál hosszabb ideig tart. Ebben az esetben a táppénz a jutalom után a keresőképtelenség első napjától jár.

R. 28. § (1) A kereset napi átlagának a megállapításánál - az év végi részesedés és a jutalom kivételével - azt a keresetet kell figyelembe venni, amely a biztosítottnak a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző három naptári (bérfizetési) hónapra (a továbbiakban: irányadó időszak) járt. Ha a biztosítottnak az irányadó időszakban nincs keresete, a napi átlagot a keresőképtelenség hónapjára a keresőképtelenség első napjáig járó kereset alapján kell megállapítani.

(2) Ha a keresőképtelenség időtartama tizenöt napnál nem hosszabb, és a biztosított az (1) bekezdésben meghatározott idő alatt munkahelyet változtatott, a kereset napi átlagának a megállapításánál az utolsó munkáltatónál elért keresetét kell figyelembe venni.

(3) Az év végi részesedés és a jutalom napi átlagának a megállapításánál a keresőképtelenség első napját megelőző naptári évben kapott év végi részesedést, illetőleg jutalmat kell figyelembe venni.

Sz. 13. § A táppénz alapját képező kereset napi átlagának a megállapításánál az üzem időleges szünetelésére járó csökkentett keresetet figyelmen kívül kell hagyni.

Sz. 14. § (1) A kereset napi átlagát úgy kell kiszámítani, hogy az irányadó időszakra, illetőleg a keresőképtelenség hónapjára [R. 28. §-ának (1)-(2) bek.] járó keresetet el kell osztani az ebben az időszakban biztosításban töltött napoknak a (2) bekezdésben megjelölt napokkal csökkentett számával (osztószám).

(2) Az osztószám megállapításánál a következő napokat kell figyelmen kívül hagyni:

a) a heti pihenőnapokat,

b) az igazolt távollét (keresőképtelenség, fizetés nélküli szabadság stb.) napjait, ha a biztosítottnak erre az időre keresete nem volt,

c) az üzem időleges szünetelésének a napjait akkor is, ha erre az időre a biztosítottnak csökkentett keresete volt. -

(3) Ha a biztosított a heti munkaidőt rendszeresen hat napnál rövidebb idő alatt dolgozza le, a napi átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy az (1)-(2) bekezdés szerint kiszámított napi átlagkeresetet meg kell szorozni hattal, és a szorzatot el kell osztani a munkakörére irányadó munkarend szerinti heti munkanapok számával.

Sz. 15. § Az alkalmi fizikai munkát végző napi átlagkeresetének a megállapításánál a heti keresetet - a munkában töltött napok számára tekintet nélkül - hat napi keresetként kell figyelembe venni.

Sz. 16. § (1) Ha a biztosítottnak az irányadó időszak első napjától a keresőképtelenség kezdetéig keresete nem volt, vagy csökkentett keresete volt, az irányadó időszakot közvetlenül megelőző három naptári (bérfizetési) hónapban elért keresetet kell a napi átlag kiszámításánál figyelembe venni.

(2) Ha a biztosítottnak az (1) bekezdésben említett időszak alatt sem volt keresete, azt a keresetet kell figyelembe venni, amelyet a keresőképtelenség bekövetkezésekor a vele azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol a biztosított utoljára dolgozott.

Sz. 17. § (1) Az év végi részesedés, valamint a jutalom napi átlagát úgy kell kiszámítani, hogy az e címen figyelembe vehető kereset összegét el kell osztani a naptári év munkanapjainak és munkaszüneti napjainak a számával. Munkanapként a munkáltatónál a biztosított munkakörére irányadó munkarend szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.

(2) A jutalomra vonatkozó szabályok szerint kell figyelembe venni a pénzügyminiszter által meghatározott egyéb keret terére fizetett díjazásokat is.

Sz. 18. § (1) A mezőgazdasági szövetkezetnél munkaviszonyban álló biztosított kiegészítő munkabére napi átlagának a megállapításánál a keresőképtelenség első napját megelőző naptári évben kapott kiegészítő munkabért kell figyelembe venni.

(2) A kiegészítő munkabér napi átlagát úgy kell kiszámítani, hogy annak összegét el kell osztani a naptári év munkanapjainak és munkaszüneti napjainak a számával. Munkanapként a munkáltatónál a biztosított munkakörére irányadó munkarend szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.

(3) A kiegészítő munkabér alapján a táppénz a keresőképtelenség első napjától jár.

Sz. 19. § Ha a biztosított foglalkozása az irányadó időszakban, illetőleg az Sz. 16. §-ának (1) bekezdésében említett időszak alatt változott, és a táppénz egyik foglalkozásában keresethez igazodó, a másikban meghatározott összegű lenne, a táppénz összegét az utolsó foglalkozásnak megfelelően kell megállapítani.

Sz. 20. § A Társadalombiztosítási Főigazgatóság illetékes ügyviteli szerve, illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztálya megállapodást köthet a munkáltatóval a kereset napi átlagának e szabályzat rendelkezéseitől eltérő kiszámítására.

R. 29. § Ha a biztosított keresőképtelenségének a megszűnése után huszonnyolc napon belül újból keresőképtelenné válik, táppénzét a korábbi táppénzének az alapját képező kereset napi átlaga alapján kell megállapítani. Az év végi részesedés és a jutalom után azonban a táppénzre jogosultságot és a táppénz összegét külön kell megállapítani. A korábbi táppénz alapját képező átlagkereset nem vehető figyelembe, ha azt az R. 28. §-ának (2) bekezdése szerint állapították meg.

R. 30. § (1) A táppénz összegét legfeljebb napi 400 forint, jutalékos szervezőnél, ha a kereset több mint ötven százaléka jutalékból származik, legfeljebb napi 200 forint alapulvételével lehet megállapítani.

(2) Ha a biztosított a keresőképtelenségét megelőzően utoljára bedolgozó volt. táppénzének összegét legfeljebb napi 100 forint alapulvételével lehet megállapítani.

(3) Ha a biztosított egyidejűleg fennálló több jogviszony alapján jogosult táppénzre, az egyes jogviszonyokban elért keresetet az (1)-(2) bekezdés alkalmazása szempontjából egybe kell számítani. Ha az egyes jogviszonyokban a határösszeg eltérő, a kedvezőbbet kell a táppénz megállapításánál figyelembe venni.

R. 31. § (1) Ha a biztosítás megszakítás nélkül két év óta fennáll, a táppénz a napi átlagkereset hetvenöt, egyéb esetben hatvanöt százaléka.

(2) A biztosítás megszakítás nélkül akkor áll fenn, ha abban a heti pihenőnap és a munkaszüneti nap kivételével egy napi megszakítás sincs. Nem számít megszakításnak a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításának az ideje, valamint a bedolgozói jogviszonyban töltött az az idő, amely alatt a biztosítás nem állott fenn.

(3) A megszakítás nélküli biztosítás tartamára tekintet nélkül hatvanöt százalékos táppénzre jogosult

a) a természetes személy és a közkereseti társaság alkalmazásában álló biztosított,

b) az, aki biztosítása megszűnését követően vált keresőképtelenné,

c) a javító-nevelő munkára itélt személy, a javító-nevelő munka tartama alatt.

R. 32. § (1) A gazdasági dolgozó, továbbá a háztartási alkalmazott táppénzének a napi összege 42 forint. A táppénz kétharmada jár a háztartási alkalmazottnak arra az időre, amely alatt munkáltatójánál lakik és a teljes természetbeni ellátást megkapja.

(2) Annak, aki gazdasági dolgozóként, illetőleg háztartási alkalmazottként mellékfoglalkozásban áll, e mellékfoglalkozása alapján az (1) bekezdésben meghatározott táppénz fele összege jár, ha főfoglalkozása alapján is jogosult táppénzre.

R. 33. § A kórházi ápolás idejére, ide nem értve a kórházból elbocsátás napját, a táppénz ötven százaléka, eltartott hozzátartozó (R. 13. §-a) esetén nyolcvan százaléka jár.

R. 34. § A gümőkór miatt szükséges kórházi ápolás idejére járó ötven százalékos mértékű táppénzt anyagi támogatásként napi 10 forinttal, legfeljebb napi 50 forintra, a nyolcvan százalékos mértékű táppénzt pedig napi 15 forinttal, legfeljebb napi 100 forintra kell kiegészíteni.

R. 35. § Arra, aki saját jogú nyugellátásban, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy

a) a táppénzre jogosultság időtartamának a megállapításánál csak azokat a munkanapokat és munkaszüneti napokat lehet figyelembe venni, amelyekre a biztosított nyugdíjazását követően munkabérben (munkadíjban), táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben részesült,

b) a táppénz összegének a megállapításánál csak a nyugdíjazást követően kapott munkabért (munkadíjat) lehet figyelembe venni,

c) a nyugdíjas táppénzre a biztosítás fennállása alatt is csak akkor jogosult, ha az a) pontban megjelölt időtartam utolsó napját követő tizenöt napon belül válik keresőképtelenné.

Sz. 21. § Az R. 35. §-a a) pontjának az alkalmazásánál, ha a biztosított egymást követő hat napot át (a heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot nem számítva) munkát végzett, vagy táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben részesült, a közbeeső vagy a közvetlenül követő heti pihenőnapot is figyelembe kell venni.

Terhességi-gyermekágyi segély

T. 23. § (1) Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelőzően két éven belül 180 napon át biztosított volt, és

a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszűnését követő negyvenkét napon belül szül, vagy

b) a biztosítás megszűnését követő negyvenkét napon túl táppénz, illetőleg baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszűnését követő huszonnyolc napon belül szül.

(2) A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelő időtartamra jár.

R. 36. § A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges előzetes 180 napi, illetőleg 270 napi biztosítási időbe be kell számítani

a) a biztosítás megszűnését követő táppénz, bal- -eseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási segély folyósításának az idejét,

b) az oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmányok idejét,

c) azt az időt, amelyre a szülést megelőzően a X. fejezet rendelkezései szerint társadalombiztosítási járulékot vagy betegségi járulékot kellett fizetni,

d) a T. hatálybalépése előtt betegségi biztosításban vagy az önkéntes betegségi biztosításban töltött időt.

Sz. 22. § Az a nő, akit biztosításának a megszűnése után tizenöt napon belül kórházba (szülőotthonba) háziterhesként felvesznek, terhességi-gyermekágyi segélyre ugyanúgy jogosult, mintha a szülés a biztosítás megszűnése után negyvenkél napon belül következett volna be.

Sz. 23. § Terhességi-gyermekágyi segély a gondozásba vétel napjától a szülési szabadság még hátralevő tartamára a csecsemőt örökbefogadó biztosított nőnek is jár.

Sz. 24. § A bedolgozó terhességi-gyermekágyi segélyére az Sz. 7. §-ának a rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell.

T. 24. § A szülési szabadságnak arra a tartamára, amelyre a szülő nő a teljes keresetét megkapja, terhességi-gyermekágyi segély nem jár. Annak, aki a keresetét részben kapja meg, csak az elmaradt keresete után jár terhességi-gyermekágyi segély.

R. 37. § Azokra a napokra, amelyekre táppénz nem jár (R. 22. §-a), terhességi-gyermekágyi segély sem jár.

R. 38. § A mezőgazdasági szövetkezeti tag szülése esetén tagsága alapján terhességi-gyermekágyi segély helyett a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló jogszabályok rendelkezései szerint szülési segélyre jogosult.

T. 25. § (1) A terhességi-gyermekágyi segély a napi átlagkereset teljes összege, ha a szülő nő a szülést megelőző két éven belül 270 napon át biztosított volt. Ennél kevesebb, de legalább 180 napi biztosítás esetében a terhességi-gyermekágyi segély a napi átlagkereset hatvanöt százaléka.

(2) A terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló napi átlagkereset megállapításánál a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(3) A Minisztertanács

a) a biztosítottak egyes csoportjaira a terhességigyermekágyi segélyt meghatározott összegben is megállapíthatja, és

b) megállapítja a kórházi ápolás idejére járó ter-hessségi-gyermekágyi segély mértékét.

R. 39. § (1) A gazdasági dolgozó, valamint a háztartási alkalmazott terhességi-gyermekágyi segélyének az összege, ha előzetes 270 napi biztosítási ideje van, napi 65 forint, ha előzetes 180 napi biztosítási ideje van, napi 42 forint. A terhességigyermekágyi segély kétharmada jár a háztartási alkalmazottnak arra az időre, amely alatt munkáltatójánál lakik és a teljes természetbeni ellátást megkapja.

(2) Annak, aki gazdasági dolgozóként, illetőleg háztartási alkalmazottként mellékfoglalkozásban áll, e mellékfoglalkozása alapján az (1) bekezdésben meghatározott terhességi-gyermekágyi segély fele összege jár, ha főfoglalkozása alapján is jogosult terhességi-gyermekágyi segélyre.

R. 40. § A kórházi ápolás idejére a terhességigyermekágyi segély nyolcvan százaléka jár,

R. 41. § A jogosult a gyermekgondozási segély igénybevétele céljából a terhességi-gyermekágyi segélyről lemondhat.

Anyasági segély

T. 26. § (1) Anyasági segély annak jár, aki terhessége folyamán legalább egyszer terhességi orvosi vizsgálaton részt vett, és

a) a biztosítás tartama alatt, illetőleg a biztosítás megszűnését követő 180 napon belül vagy

b) a biztosítás megszűnését követő 180 napon túl táppénz, illetőleg baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély vagy gyermekgondozási segély folyósításának az ideje alatt

szül.

(2) Hozzátartozó szülése esetén az anyasági segély az (1) bekezdés rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazásával jár.

Sz. 25. § Anyasági segély a halvaszületett gyermek után is jár.

R. 42. § (1) Az anyasági segély összege gyermekenként 2500 forint, ha a szülő nő terhességi orvosi vizsgálaton négyszer, koraszülés esetén egyszer részt vett, és az első, illetőleg koraszülés esetén az egyszeri terhességi orvosi vizsgálat a terhesség kezdetétől számított 140 napon belül történt. Egyéb esetekben a segély összege gyermekenként 1000 forint.

(2) Külföldön történő szülés esetén, gyermekenként 2500 forint anyasági segély jár akkor is, ha a szülő nő terhességi orvosi vizsgálaton nem vett részt.

R. 43. § Az anyasági segélyre nem jogosult szülő nőnek - kérelmére -, ha terhességi orvosi vizsgálaton részt vett, a lakhelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervének, megyei városban a kerületi hivatalnak, illetőleg a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének a javaslatára az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) az R. 42. §-ában meghatározott összegű anyasági segélyt folyósít.

Temetési segély

T. 27. § (1) Temetési segély az után jár, aki a) a biztosítás tartama alatt, vagy a biztosítás megszűnését követő 180 napon belül, vagy

b) a biztosítás megszűnését követő 180 napon túl táppénz, illetőleg baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély vagy gyermekgondozási segély folyósításának a tartama alatt hal meg.

(2) Hozzátartozó halála esetén a temetési segély az (1) bekezdés rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazásával jár.

(3) A temetési segély az eltemettetőt illeti meg.

Sz. 26. § Temetési segély a halvaszületett gyermek után is jár.

R. 44. § Temetési segély külföldön történt elhalálozás esetén is jár.

R. 45. § A temetési segély összege a biztosított halála esetén 800 forint, tíz évesnél idősebb hozzátartozó halála esetén 600 forint, ennél fiatalabb hozzátartozó halála esetén 400 forint.

III. Fejezet

CSALÁDI PÓTLÉK

A jogosultak köre

T. 28. § (1) Családi pótlékra az a biztosított jogosult, akinek a háztartásában két vagy több gyermek van.

(2) Családi pótlékra az a biztosított is jogosult, akinek a háztartásában egy gyermek van, ha

a) a biztosított egyedülálló, vagy

b) a gyermek tartósan beteg, illetve testileg vagy szellemileg fogyatékos.

(3) Egy gyermek után jogosult a biztosított családi pótlékra abban az esetben is, ha e gyermek figyelembevételével 1971. november hónapot követőén két vagy több gyermek után már megillette családi pótlék.

T. 29. § A családi pótlékra jogosultság szempontjából azt a gyermeket kell figyelembe venni, aki

a) tizenhat évesnél fiatalabb, vagy

b) tizenhat évesnél idősebb, de tizenkilenc évesnél fiatalabb és alsó- vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, vagy

c) tartósan beteg, illetve testileg vagy szellemileg fogyatékos.

Sz. 27. § Háztartásban levő gyermekként kell figyelembe venni azt a gyermeket is, aki átmenetileg tartózkodik a háztartáson kívül (például diákotthonban, kórházban van), továbbá azt, akit térítés mellett intézetben, nevelőotthonban csecsemő- vagy gyermekotthonban helyeztek el.

Sz. 28. § A családi pótlékra jogosultság szempontjából ugyanazokat kell egyedülállóknak tekinteni, akik a betegségi és anyasági ellátásra jogosultság szempontjából is egyedülállóknak minősülnek, azzal az eltéréssel, hogy az Sz. 9. §-a (2) bekezdésének b) pontja és (6) bekezdése nem alkalmazható.

Sz. 29. § (1) Az Sz. 5. §-a (1) bekezdésének a. rendelkezéseit a családi pótlékra jogosultság megállapításánál is alkalmazni kell.

(2) A családi pótlék a nyári szünidő tartamára az után a gyermek után is jár, aki a középfokú oktatási intézmény utolsó évfolyamát sikeresen elvégezte, és szeptember hónapban tesz érettségi vizsgát, vagy szeptember hónaptól más középfokú oktatási intézményben folytatja tanulmányait.

R. 46. § Tartósan beteg, illetve testileg vagy szellemileg fogyatékos

a) az a tizenhat évesnél fiatalabb gyermek, aki betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt állandó felügyeletre szorul,

b) az a tizenhat évesnél idősebb gyermek, aki tizenhatodik - továbbtanulás esetén tizenkilencedik - életévének a betöltése előtti időtől kétharmad részben csökkent munkaképességű,

és ez az állapota már egy éve tart, vagy előreláthatóan egy évig fennáll.

T. 30. § (1) Nem jár családi pótlék

a) az árvaellátásban részesülő,

b) a harmadéves szakmunkástanuló és

c) a szakmunkás tanulóotthonban, továbbá a térítés nélkül intézetben, nevelőotthonban, csecsemő- vagy gyermekotthonban elhelyezett gyermek után.

(2) Az egyedülálló biztosítottnak árvaellátásban részesülő gyermeke után is jár a családi pótlék.

(3) A Minisztertanács rendelkezik arról, hogy az a gyermek, aki tatán családi pótlék nem jár, milyen feltételekkel vehető figyelembe a családi pótlékra jogosító gyermekek számának a megállapításánál.

R. 47. § Nem jár családi pótlék

a) a térítés nélkül a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben, szociális intézetben, továbbá javítóintézetben vagy büntetésvégrehajtási intézetben levő gyermek után,

b) a gyermek eltartására kötelezettnek az után a gyermek után, akit állami gondozásba vettek.

R. 48. § (1) A családi pótlékra jogosító gyermekek számának a megállapításánál figyelembe kell venni a biztosított

a) háztartásában levő gyermeket, ideértve az árvaellátásban részesülő, valamint a harmadéves szakmunkástanuló gyermeket is,

b) háztartásán kívül elhelyezett vérszerinti és örökbefogadott gyermekét,

c) mostohagyermekét, testvérét és unokáját, ha háztartásából helyezték el szakmunkás tanulóotthonba, vagy térítés nélkül intézetbe (R. 47. §-ának a) pontja), nevelőotthonba, csecsemő-, vagy gyermekotthonba.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől elérően a családi pótlékra jogosító gyermekek számának a megállapításánál nem lehet figyelembe venni a biztosítottnak azt a vérszerinti gyermekét, akit örökbe fogadtak, kivéve, ha a biztosított házastársa az örökbefogadó.

T. 31. § Ha a gyermek olyan különélő szülő háztartásában van, aki családi pótlékra nem jogosult, c gyermek után részére a családi pótlékot a másik szülő jogán kell megállapítani.

R. 49. § A szükséges idő hiányában családi pótlékra nem jogosult különélő szülő részére a közös gyermek után a másik szülő jogán akkor jár családi pótlék, ha az rendelkezik a jogosultsághoz szükséges idővel, az a szülő pedig, akinek a háztartásában a gyermek él, a jogosultság egyéb feltételeivel.

R. 50. § (1) Ha a gyermek olyan személy háztartásában él, aki családi pótlékra a szükséges idő hiányában nem jogosult, e gyermek után részére a családi pótlékot a szülő jogán, ha a szülők nem élnek, annak a jogán kell megállapítani, akitől a gyermek a családi pótlékra nem jogosult személy háztartásába került.

(2) Az (1) bekezdés alapján akkor jár a családi pótlék, ha a szülő, illetőleg az a személy, akitől a gyermek a családi pótlékra nem jogosult háztartásába került, rendelkezik a jogosultsághoz szükséges idővel, az a személy pedig, akinek a háztartásában a gyermek él, a jogosultság egyéb feltételeivel.

A jogosultsághoz szükséges idő

T. 32, § A családi pótlék arra a naptári hónapra jár, amelyben a biztosított huszonegy napot biztosításban tölt.

R. 51. § A munkaviszonyban álló dolgozó és az ipari szövetkezeti tag részére engedélyezett megszakítatlan fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó tartamát a huszonegy napi biztosítási idő megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni. Azt a fizetés nélküli szabadságot azonban, amelynek az engedélyezését jogszabály kötelezővé teszi, figyelembe kell venni.

T. 33. § Munkaviszony vagy ipari szövetkezeti tagság alapján huszonegy napi biztosításban töltött idő esetén is csak arra a naptári hónapra jár családi pótlék, amelyben a biztosított megállapodás szerinti vagy tényleges munkaideje a munkakörére jogszabályban meghatározott teljes munkaidő felét eléri.

Sz. 30. § A gazdasági dolgozónál vélelmezni kell. hogy tényleges munkaideje eléri a munkakörére előirt teljes munkaidő felét.

Sz. 31. § Ha munkaviszony vagy ipari szövetkezeti tagság alapján a biztosított a naptári hónapban egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban állt, munkaideje azonban egyikben sem érte el a munkakörére jogszabályban megállapított teljes munkaidő felét, az egyes jogviszonyokban elért munkaidőket egybe kell számítani.

R. 52. § (1) Az a munkaviszonyban álló biztosított, akinek a munkaidejét megállapítani nem lehet, valamint a bedolgozó huszonegy napi biztosításban töltött idő esetén is csak arra a naptári hónapra jogosult családi pótlékra, amelyre járó keresete az 500 forintot, illetőleg a napi 20 forintot eléri. Biztosítással járó több jogviszony esetén a kereseteket egybe kell számítani.

(2) Az (1) bekezdésben említett biztosítottnak arra a hónapra, amelyben azért nem volt keresete, mert igazoltan nem végzett munkát, a családi pótlék akkor jár, ha a munkában nem töltött idő kezdetének a hónapjában vagy a megelőző hónapban a családi pótlékra jogot adó időt megszerezte.

Sz. 32. § A napi 20 forint keresetet annál a munkaviszonyban álló biztosítottnál, akinek a munkaidejét megállapítani nem lehet, az Sz. 14. §-ának, a bedolgozónál pedig az Sz. 2. §-a (2) bekezdésének az értelemszerű alkalmazásával kell kiszámítani.

Sz. 33. § (1) Ha a biztosítottnak a naptári hónapban egymást követően több biztosítással járó jogviszonya van. a családi pótlékra jogosultsághoz szükséges időt azonban önállóan egyik jogviszonyában sem szerezte meg. azokat az időket, amelyek a jogosultság szempontjából figyelembe vehetők, egybe kell számítani.

(2) Ha a biztosított mezőgazdasági szövetkezeti tagsága megszűnik, és ugyanebben a hónapban egyéb jogcímen is biztosítottá válik, a szövetkezeti tagként biztosításban töltött időt családi pótlékra jogot adó időként kell figyelembe venni.

R. 53. § A gépjárművezetőképző munkaközösség tagjára a munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

T. 34. § A mezőgazdasági szövetkezet tagjának a családi pótlék az előző naptári évben teljesített munkanapok számával arányosan jár.

R. 54. § Teljes naptári évre jogosult családi pótlékra - a T. 32. §-ában előírt feltétel fennállása esetén - az a mezőgazdasági szövetkezeti tag, aki az előző naptári évben 120, nő 80 munkanapot teljesített. Aki kevesebb munkanapot teljesített, a naptári év első napjától annyi hónapra jogosult családi pótlékra, ahányszor tíz, nő hét munkanapot teljesített az előző naptári évben.

Sz. 34. § (1) A mezőgazdasági szövetkezeti tag munkanapjaként az általa személyesen teljesített munkanapokat lehet figyelembe venni. Meghatározott terület családi vagy egyéni művelése címén a terület megműveléséhez szükséges - munkanapokban kifejezett - munkaráfordításnak a mezőgazdasági szövetkezet vezetősége által megállapított hányada számít a tag által személyesen teljesített munkanapnak.

(2) Munkanapon tíz órás munkanapot kell érteni. Minden olyan munkamennyiséget, amelynek a mérése nem munkanappal történt, munkanapokra át kell számítani.

(3) Munkanapnak számít az a nap is, amelyet a mezőgazdasági szövetkezet szarvasmarha vagy sertés háztáji tartása, valamint háztáji zöldségtermelés címén munkanapként köteles nyilvántartásba venni.

(4) Munkanapnak számít - a heti pihenőnapok kivételével - az a nap is, amelyen a mezőgazdasági szövetkezeti tag

a) baleseti táppénzben, a mezőgazdasági szövetkezettől betegségi segélyben vagy a T. hatálybalépése előtt kártalanítási segélyben részesült,

b) kórházi ápolás alatt állott,

c) szülési szabadságon volt,

d) gyermekgondozási segélyben részesült,

e) három évesnél fiatalabb gyermek gondozása vagy tíz évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása miatt a munka végzése alól mentesítést kapott,

f) katonai szolgálatot teljesített,

g) népi ülnöki tennivalókat végzett,

h) a szövetkezet hozzájárulásával közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanult, vagy egésznapos tanfolyamon (iskolán, edzőtáborban stb.) vett részt,

i) jogszabályban biztosított vagy a vezetőség által engedélyezett tanulmányi szabadságon volt, vagy munkavégzés nélkül a mezőgazdasági szövetkezettől díjazásban részesült,

j) tagságának fennállása alatt munkaviszonyban állt, vagy egyéb jogcímen is biztosított volt, táppénzben részesült, ha ezeket a napokat a családi pótlékra jogosultsághoz szükséges idő számításánál egyébként figyelembe lehet venni.

(5) Azt az időt, amelyre a mezőgazdasági szövetkezeti tág e tagsága alatt saját jogú nyugellátásban vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült, naptári hónaponként tíz, nőnél hét munkanappal kell figyelembe venni. Ezt a rendelkezést a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagra csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha az ellátás folyósításának a megszüntetését követően nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett.

(6) Az ugyanabban a naptári évben több mezőgazdasági szövetkezetben teljesített munkanapokat a mezőgazdasági szövetkezeti tagságon alapuló családi pótlékra jogosultság szempontjából egybeszámítottan kell figyelembe venni.

R. 55. § (1) A mezőgazdasági szövetkezetbe belépő tag a belépést követő hat hónapon át a teljesített munkanapok számára tekintet nélkül jogosult családi pótlékra.

(2) A hat hónap lejárta után a tag a következő hat hónapon belül annyi hónapra jogosult családi pótlékra, ahányszor tíz, nő hét munkanapot teljesített az előző hat hónapban.

(3) A (2) bekezdés rendelkezését kell megfelelően alkalmazni mindaddig, amíg a szövetkezeti tagsági viszony egy teljes naptári éven át nem állott fenn.

(4) A családi pótlékra jogosultságot a (2)-(3) bekezdésben említett időtartam alatt is az R. 54. §-a rendelkezéseinek az alkalmazásával kell megállapítani, ha az a tagra kedvezőbb.

(5) Az (1) bekezdés rendelkezését a mezőgazdasági szakszövetkezet tagjára akkor lehet alkalmazni, ha nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett.

Sz. 35. § Az R. 55. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hat hónapot a mezőgazdasági szövetkezetbe belépés hónapjának első napjától kell számítani, ha ebben a hónapban a szövetkezeti tagságon vagy a tagságon és egyéb jogcímen alapuló biztosítás ideje eléri a huszonegy napot, és a szövetkezeti tag erre a hónapra más jogcímen családi pótlékban nem részesült. Egyéb esetben a hat hónapot a belépést követő hónap első napjától kell számítani.

T. 35. § A munkavégzés nélkül biztosításban töltött idő beszámítását és azt, hogy a biztosítás megszűnése után milyen esetekben jár családi pótlék, a Minisztertanács szabályozza.

R. 56. § (1) A biztosítás megszűnését követő azt az időt, amely alatt a volt biztosított

a) gyermekgondozási segélyben részesül.

b) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben részesül,

c) keresőképtelen, de táppénzre az előírt biztosítási idő hiányában nem jogosult,

d) mezőgazdasági szövetkezettől betegségi vagy szülési segélyben részesül,

e) katonai szolgálatot teljesít, a családi pótlékra jogosultság szempontjából úgy kell figyelembe venni, mintha a megszűnt biztosítás az említett idő alatt fennállana.

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában említett időt addig az időpontig lehet figyelembe venni, ameddig folyamatos biztosítás esetén - az előzmények beszámításával - táppénz járna.

(3) Az (1) bekezdés e) pontja alapján a katonai szolgálatot akkor lehet figyelembe venni, ha a bevonult a bevonulás hónapjában vagy a megelőző hónapban a családi pótlékra jogot adó időt megszerezte.

R. 57. § (1) A családi pótlék a jogosult halálát követő hat hónapra jár annak, akinek a háztartásában van a meghaltnak a gyermeke. E rendelkezés alkalmazásánál azt a gyermeket kell figyelembe venni, aki után az elhaltnak a halála hónapjára, vagy a megelőző hónapra már járt a családi pótlék. Az utószülött gyermeket a születés hónapjának első napjától úgy kell tekinteni, mintha az a biztosított elhalálozása előtt született volna.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése alapján a családi pótlék akkor is jár, ha a gyermeket a meghalt biztosított után árvaellátás illeti meg.

(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a családi pótlék az elhalt személy jogán a halálát megelőzően más személy részére járt.

Sz. 36. § Az R. 57. §-ában meghatározott hat hónapot az elhalálozás hónapjának első napjától kell számítani. Ha azonban erre a hónapra egyébként is járt a családi pótlók, a hat hónapot a következő hónap első napjától kell számítani.

R. 58. § (1) A családi pótlékra jogosultság annak a hónapnak az első napjával nyílik meg, amelyben a jogosultsághoz előírt összes feltétel bekövetkezett.

(2) Arra a hónapra, amelyben a gyermekre vonatkozó bármelyik jogosultsági feltétel megszűnik, az egyéb feltételek fennállása esetén, még jár a családi pótlék. Ha ugyanebben a hónapban e gyermek után más személy jogosulttá válik családi pótlékra, részére a családi pótlék a jogosultság beálltát követő hónap első napjától jár.

(3) Arra a hónapra, amelyben a jogosult egyedülállóvá válik, vagy egyedülállósága megszűnik, a családi pótlék az egyedülállókra vonatkozó rendelkezések szerint jár. Ezt a rendelkezést az egyedülállóvá válás hónapjára nem lehet alkalmazni akkor, ha erre a hónapra a gyermek után más személy részesült családi pótlékban.

A családi pótlék összege

R. 59. § (1) A családi pótlék összege

a) egy gyermek után havi 300 forint,

b) két gyermek után összesen havi 600 forint, egyedülállónak összesen havi 640 forint,

c) három és több gyermek után gyermekenként havi 320 forint.

(2) Havi 320 forint a családi pótlék összege a tartósan beteg, valamint a testileg vagy Szellemileg fogyatékos gyermek után.

(3) Ha a két gyermek közül az egyik tartósan beteg, illetve testileg vagy szellemileg fogyatékos, a két gyermek után összesen havi 640 forint családi pótlék jár.

Sz. 37. § Az R. 57. §-a alapján a családi pótlék ugyanolyan összegben jár, mint amely az elhaltat vagy az elhalt személy jogán más személyt az elhalálozás hónapjára, illetőleg a megelőző hónapra a gyermek után megillette. E rendelkezés alkalmazása szempontjából az utószülött gyermeket a születés hónapjának az első napjától úgy kell figyelembe venni, mintha a biztosított elhalálozása előtt született volna.

R. 60. § (1) A családi pótlékot az erre jogosító összes gyermek (R. 48. §) figyelembevételével kell kiszámítani, és az így kiszámított összegnek azokra a gyermekekre eső arányos részében megállapítani, illetőleg folyósítani, akik után családi pótlék jár.

(2) A családi pótlék ugyanazon gyermek után egyszeresen jár.

Sz. 38. § (1) Ha a gyermek az együttélő házastársak háztartásában van, és a családi pótlékra mindketten jogosultak, a családi pótlék a férj jogán jár. A feleség jogán jár a családi pótlék, ha arra a férj nem jogosult, vagy gyermekéről már legalább két hónapja nem gondoskodik, illetőleg, ha a feleség magasabb összegű családi pótlékra jogosult.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit az élettársra is alkalmazni kell.

Családi pótlék külföldön tartózkodás esetén

R. 61. § (1) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő részére a családi pótlék arra az időre jár, amelyre a munkáltató a munkajogi szabályok szerint saját terhére családi pótlékot nem fizet.

(2) Érvényes útlevéllel magánszemélyként átmenetileg külföldön tartózkodó jogosult részére a családi pótlék arra a hónapra még jár, amelyben a külföldi tartózkodás időtartama a harmincadik napot eléri. Az ezt követő időre a családi pótlék folyósítását az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályának a vezetője engedélyezheti. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a gyermek tartózkodik külföldön.

IV. Fejezet

NYUGELLÁTÁS

Saját jogú és hozzátartozói nyugellátások

T. 36. § (1) Saját jogú nyugellátások: az öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, az öregségi járadék és a munkaképtelenségi járadék.

(2) Hozzátartozói nyugellátások: az özvegyi nyugdíj, a végkielégítés, az árvaellátás, a szülői nyugdíj és az özvegyi járadék.

(3) A saját jogú nyugellátásban részesülő a Minisztertanács rendelkezései szerint házastársi pótlékra is jogosult.

R. 62. § Saját jogú nyugellátás a növelt összegü öregségi járadék és a növelt összegű munkaképtelenségi járadék, hozzátartozói nyugellátás a növelt összegű özvegyi járadék is.

T. 37. § Az, aki rokkantságát szándékosan okozta, rokkantsága alapján nyugellátásra, aki pedig hozzátartozója halálát szándékosan okozta, utána hozzátartozói nyugellátásra nem jogosult.

T. 38. § A jogosultat csak egy nyugellátás illeti meg. Aki több nyugellátásra vagy baleseti nyugellátásra is jogosult, ezek közül választhat. E szabály alól a kivételeket a Minisztertanács állapítja meg.

Saját jogú nyugellátások

Öregségi nyugdíj

T. 39. § Öregségi nyugdíjra a hatvanadik életévét betöltött férfi és az ötvenötödik életévét betöltött nő jogosult, ha tíz évi szolgálati időt szerzett.

T. 40. § (1) A szervezet fokozott igényebvételé-vel járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzők korkedvezményben részesülnek.

(2) A T. 39. §-ában meghatározott korhatárhoz képest két évi korkedvezményben részesül

a) az a férfi, aki legalább tíz és az a nő, aki legalább nyolc éven át korkedvezményre jogosító munkakörben, továbbá

b) az, aki legalább hat éven át egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben dolgozott.

(3) A korkedvezmény további egy-egy év

a) a korkedvezményre jogosító munkakörben végzett minden újabb öt, nőnél négy évi, illetőleg

b) az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben végzett minden újabb három évi munka után.

(4) A korkedvezményre jogosító munkaköröket (munkahelyeket) a Minisztertanács állapítja meg.

Sz. 39. § A táppénzes állományban töltött időt abban az esetben lehet korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, ha az igénylő keresőképtelenségének a bekövetkezésekor korkedvezményre jogosító munkakörben (munkahelyen) dolgozott.

R. 63. § (1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét az I. számú melléklet tartalmazza.

(2) Az I. számú mellékletben felsorolt munkakörben munkaviszonyban, ipari szövetkezeti tagként eltöltött időt a korkedvezményre jogosultság szempontjából abban az esetben is számításba kell venni, ha ezt az időt szolgálati időként figyelembe venni nem lehet. A külföldön eltöltött időnek csak azt a tartamát lehet számításba venni, amelynek során az igénylő bányában föld alatt dolgozott a jegyzékben felsorolt munkakörben.

(3) A korkedvezményre jogosító különböző munkakörökben eltöltött időket egybe kell számítani. Az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben végzett munka alapján figyelembe vehető idő minden harminc napját ötven nappal kell a korkedvezményre jogosító egyéb munkakörben eltöltött időhöz hozzászámítani.

Sz. 40. § (1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet. Az abban használt meghatározástól eltérő megjelölésű munkaköri csak akkor lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni, ha

a) az eltérő megjelölés a jegyzékben felsorolt munkakörnek szűkített meghatározása, vagy

b) az eltérés csak az elnevezésben mutatkozik, maga a munkakör - a munkaköri leírásból megállapíthatóan - a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos.

(2) Ha a munkakör azonosítása tekintetében vita merül fel, az azonosítás kérdésében az illetékes minisztérium és szakszervezet véleményének a meghallgatásával a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője dönt.

R. 64. § A Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője - a Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben - engedélyezheti a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkakörben eltöltött idő korkedvezményre jogosító időként történő figyelembevételét akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény hatálya az üzemre nem terjed ki.

R. 65. § (1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében megjelölt járművezetői munkakörben eltöltött idő akkor számít korkedvezményre jogosító időnek, ha a járművezető legalább tíz éven át - ebből megszakítás nélkül legalább öt évet közvetlenül a nyugdíj megállapítása előtt, illetőleg az öregségi nyugdíjra jogosultság megszerzéséig - a Budapesti Közlekedési Vállalatnál vagy jogelődjénél ebben a munkakörben dolgozott.

(2) Az (1) bekezdésben előírt feltételek fennállása esetén korkedvezményre jogosító időként kell figyelembe venni a Budapesti Közlekedési Vállalatnál (jogelődjénél) járművezetői munkakörben töltött időn kívül az egyéb utazó és forgalmi munkakörben tengelyen, valamint bármely más munkáltatónál járművezetői (autóbusz-, villamos-, gépkocsivezető) munkakörben eltöltött időket is.

Sz. 41. § (1) Az R. 65. §-a (1) bekezdésében előírt öt évi idő számításánál a táppénzes állományban töltött időt abban az esetben lehet járművezetői időként figyelembe venni, ha a járművezető e munkaköréből került táppénzes állományba, és

a) közvetlenül táppénzének a megszűnése után ismét járművezetőként dolgozott, vagy

b) táppénzének a megszűnéséig - a táppénzes állományban töltött időt is figyelembe véve -korkedvezményes nyugdíjra jogot szerzett.

(2) Az öt évi idő számításánál nem tekinthető megszakításnak, ha a járművezető saját hibáján kívüli okból (egészségügyi okból vagy olyan forgalmi esemény: baleset, összeütközés stb. miatt, amelynek bekövetkezésében vétlen) átmenetileg, az öt év tartama alatt összesen legfeljebb hatvan napon át nem dolgozott járművezetőként.

R. 66. § (1) A korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében a polgári repülésnél felsorolt munkakörben töltött azt a naptári évet lehet korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, amelyben az igénylő repülési óraszáma legalább 200 óra. A repülési óraszám megállapításánál a légügyi hatóság külön megbízása alapján végzett repülési órák számát is figyelembe kell venni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásánál a ténylegesen repüléssel töltött órák számát

a) a berepüléseket, hatósági műszaki ellenőrző repüléseket, repüléstechnikai vizsgáztatásokat végző dolgozónál, a helikopter személyzeténél, valamint a vitorlázó repülőnél négyszeresen,

b) az a) pontban nem említett különleges (mezőgazdasági, erdővédelmi, egészségügyi, vízügyi stb.) repülési feladatokat ellátó dolgozónál, valamint a légitaxi személyzeténél kétszeresen

kell figyelembe venni.

(3) Ejtőernyősnél - az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően - korkedvezményre jogosító időnek azt a naptári évet kell tekinteni, amelyben légijárműből legalább ötven ugrást hajtott végre, vagy pedig ejtőernyős ugrással, illetve ejtőernyősök ugrásának az előkészítésével kapcsolatos repülési óraszáma legalább huszonöt.

(4) A táppénzes állományban töltött idő minden naptári napjára annyi repülési órát (ejtőernyős ugrást) kell számítani, mint amennyi a naptári év többi napjaira átlagosan esik.

(5) A repülési (ejtőernyős) szakképzés idejét -tényleges tartamára tekintet nélkül,- öt évi korkedvezményre jogosító időként kell figyelembe venni.

R. 67. § A fegyveres erőknél és a fegyveres testületeknél a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében felsorolt polgári repülési munkakörnek megfelelő beosztásban hivatásos állományban eltöltött időt a hivatásos állományúak szolgálati idejének a számítására vonatkozó szabályok szerint kell figyelembe venni.

R. 68. § (1) A korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni a fegyveres erőknél és a fegyveres testületeknél

a) hivatásos szolgálatban ténylegesen eltöltött szolgálati időt,

b) nem hivatásos szolgálatban vagy más állam hadseregében eltöltött és az a) pont szerinti hivatásos szolgálatba beszámitott időt,

ha a hivatásos szolgálat 1954. szeptember 30-a után nem jogvesztéssel szűnt meg.

(2) A korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni a fegyveres erők és a fegyveres testületek továbbszolgáló állományában 1960. december 17-e után eltöltött időt is.

(3) A fegyveres erők és a fegyveres testületek továbbszolgáló állományában 1960. december 18-a előtt eltöltött időt, valamint a katonai szolgálatban töltött időt (R. 138. §-a) abban az esetben lehet a korkedvezményre jogosultság szempontjából számításba venni, ha az igénylő e szolgálatát megelőző és követő harminc napon belül az I. számú mellékletben felsorolt munkakörben dolgozott. Különösen indokolt esetben e harminc naptól a társadalombiztosítási bizottság eltekinthet.

T. 41. § (1) A mezőgazdasági szövetkezet tágjaként szerzett szolgálati idő figyelembevételével öregségi nyugdíjra 1975-ben a férfi a hatvanötödik, a nő a hatvanadik életéve betöltésétől jogosult. Ez a korhatár 1976. január 1-től öt éven át évente egy évvel csökken, és 1980. január 1-től azonos a T. 39. §-ában meghatározott korhatárral.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a férfi a hatvanadik, a nő az ötvenötödik életévének a betöltésétől jogosult mezőgazdasági szövetkezet tagjaként szerzett szolgálati idő figyelembevételével öregségi nyugdíjra, ha az utolsó mezőgazdasági szövetkezeti tagságának a megszűnése után nem mezőgazdasági szövetkezetnél tíz évi szolgálati időt szerzett.

Sz. 42. § Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár annál, akim nyugdíj megállapítását a T. 41. §-ának (1) bekezdése alapján mezőgazdasági szövetkezeti tagként szerzett szolgálati idö figyelembevételével kéri,

1975-ben a hatvanötödik, nőnél a hatvanadik,

1976. január 1-től a hatvannegyedik, nőnél az ötvenkilencedik,

1977. január 1-től a hatvanharmadik, nőnél az ötvennyolcadik,

1978. január 1-től a hatvankettedik, nőnél az ötvenhetedik,

1979. január 1-től a hatvanegyedik, nőnél az ötvenhatodik,

1980. január 1-től a hatvanadik, nőnél az ötvenötödik

életév.

Sz. 43. § Az öregségi nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelyen az igénylő az öregségi nyugdíjra jogosító életkort betöltötte. Ha az igénylőnek eddig a napig nincs meg a jogosultsághoz szükséges szolgálati ideje, a jogosultság az előírt szolgálati idő megszerzését követő nappal nyílik meg.

T. 42. § A rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjas öregségi nyugdíjra nem jogosult.

R. 69. § Az öregségi nyugdíjra jogosultságot a baleseti rokkantsági nyugdíj csak abban az esetben zárja ki, ha ennek összegét szolgálati időként figyelembe vehető jogviszonyban elért kereset alapján állapították meg.

T. 43. § (1) Az öregségi nyugdíj összege a szolgálati idő tartamától és a havi átlagkeresettől függ. Ezek figyelembevételével az öregségi nyugdíj összege:

(2) Az öregségi nyugdíjra jogosultság megszerzése után munkában töltött időre - a Minisztertanács rendelkezései szerint - továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék jár.

R. 70. § (1) Az öregségi nyugdíjnak a T. 43. §-a (1) bekezdése szerint járó összegét a havi átlagkereset fél százalékával kell növelni minden olyan év után, amelyre az igénylő nyomdász segélyező egyesület vagy nyugdíjpénztár tagjaként 1946. augusztus 1-e és 1951. december 31-e közötti időben járulékot fizetett. Az öregségi nyugdíj így növelt összege sem haladhatja meg az átlagkereset hetvenöt százalékát.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnél 1946. augusztus l-e és 1951. december 31-e között fennállott tagsági időnek arra a tartamára is, amely alatt a tag egyidejűleg munkaviszonyban állott.

R. 71. § (1) Az öregségi nyugdíj legkisebb összege havi 910 forint.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az öregségi nyugdíj legkisebb összege

a) havi 810 forint, ha az igénylő az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt mezőgazdasági szövetkezeti tagsági idő beszámításával szerezte meg,

b) havi 860 forint, ha az igénylő az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt kisiparosként, magánkereskedőként vagy munkaviszonyban nem álló előadóművészként, illetőleg művészeti oktatóként szerzett idő beszámításával, de mezőgazdasági szövetkezeti tagsági idő figyelembevétele nélkül szerezte meg.

(3) Az öregségi nyugdíj összege az ennek alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.

Sz. 44. § A nyugellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló rendelkezések szerint az R. 71. §-ának a (3) bekezdése alapján járó öregségi nyugdíjat is jel kell emelni a nyugdíj megállapításakor és a 32/1974. (VII. 15.) számú minisztertanácsi rendeletnek megfelelően havi 50 forinttal ki kell egészíteni. A nyugdíj így felemelt és kiegészített összege azonban nem lehet több az R. 71. §-ának (1), illetőleg (2) bekezdésében meghatározott összegnél.

R. 72. § (1) Továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék (a továbbiakban: ösztönző nyugdíjpótlék) jár annak, aki öregségi nyugdíjra jogosultságának a megszerzése után - a nyugdíj megállapítása nélkül - munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagként legalább egy évet (365 naptári napot) munkában töltött.

(2) A munkaviszonyban vagy ipari szövetkezet tagjaként munkában töltött idő számításánál a szolgálati időnek azt a tartamát kell figyelembe venni, amely alatt az igénylő

a) munkaideje a munkakörére megállapított törvényes (teljes) munkaidőt elérte, és

b) munkabért (munkadijat) kapott.

(3) A mezőgazdasági szövetkezet tagjaként munkában töltött idő számításánál annyi hónapot -naptári évenként legfeljebb tizenkét hónapot - kell figyelembe venni, ahányszor az igénylő munkavégzéssel tizenhárom, nő nyolc munkanapot szerzett. Ha az igénylő mezőgazdasági szövetkezeti tagsága egész naptári éven át nem állott fenn, legfeljebb annyi hónap vehető munkában töltött időként figyelembe, ahány hónapon át a tagság fennállott.

(4) Az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosultság szempontjából a bedolgozóként, továbbá 1976. január 1-ét megelőzően mezőgazdasági szövetkezetnél munkaviszonyban vagy tagként munkában töltött időt figyelembe venni nem lehet.

Sz. 45. § (1) Az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időt legkorábban az öregségi nyugdíjra jogosultság megnyílása napjától lehet számítani.

(2) A korkedvezményes öregségi nyugdíjra jogosultság megnyílása napjának az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító idő számítása szempontjából történő megállapításánál a korkedvezményes munkakörben töltött időt a nyugdíj megállapításáig, legfeljebb azonban a hatvanadik, nőnél az ötvenötödik életév betöltéséig lehet figyelembe venni.

Sz. 46. § Az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosultság szempontjából mezőgazdasági szövetkezet tagjaként munkavégzéssel szerzett munkanapnak az Sz. 34. §-ának (1)-(3) bekezdésében meghatározott munkanapok számítanak.

R. 73. § (1) Az ösztönző nyugdíjpótlék a termelésben és a forgalomban, valamint a lakosság ellátásával kapcsolatban álló fizikai munkakörben munkában töltött minden év után az öregségi nyugdíj hét, egyéb munkakörben három százaléka. Az 1972. január 1-ét megelőzően munkában töltött időre az ösztönző nyugdíjpótlék mértéke fizikai munkakörben az öregségi nyugdíj három, egyéb munkakörben egy százaléka.

(2) A munkában töltött idő egy vagy több évet meghaladó, de 365 napot el nem érő tartamára (töredékidőre) az ösztönző nyugdíjpótléknak a töredékidővel arányos része jár. Nem jár ösztönző nyugdíjpótlék a harminc napnál rövidebb időre.

(3) A különböző mértékű ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító idők egybeszámításának a részletes szabályait, valamint az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító fizikai munkaköröket a SZOT -a munkaügyi miniszterrel egyetértésben - állapítja meg.

Sz. 47. § (1) A munkaviszonyban vagy ipari szövetkezeti tagként egyidejűleg fennálló részfoglalkozásokban eltöltött időket egybe kell számítani. Az egybeszámított munkaidő ösztönző nyugdíjpótlékra akkor jogosít, ha az a főfoglalkozásként fennálló munkakörre megállapított törvényes munkaidőt eléri.

(2) Az egybeszámított részfoglalkozások alapján járó ösztönző nyugdíjpótlék mértékére a főfoglalkozás szerinti munkakör az irányadó.

Sz. 48. § A különböző mértékű ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időket külön-külön kell számítani és megállapítani, hogy az igénylő hány év és hányszor harminc nap után jogosult ösztönző nyugdíjpótlékra. Ha a különböző mértékű ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító maradékidők együttesen a harminc napot elérik, az ösztönző nyugdíjpótlék erre a harminc napra a hosszabb maradékidőre irányadó mérték szerint jár.

Sz. 49. § A hét százalékos mértékű ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító munkaköröket az 1. számú melléklet tartalmazza.

R. 74. § (1) Az öregségi nyugdíj megállapítása után munkában töltött idő alapján - az R. 72. és 73. §-a megfelelő alkalmazásával - ösztönző nyugdíjpótlék jár annak a nyugdíjasnak, akinek a nyugdíját kérelmére vagy a foglalkoztatási keret kimerítése után szüneteltetik. A nyugdíj szüneteltetése iránti kérelmet az év január 8-ig, későbbi munkába lépés esetén a munkába lépést követő nyolc napon belül kell a nyugdíjfolyósító szervhez benyújtani.

(2) A nyugellátások és egyéb ellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló 45/1970. (XI. 4.) számú kormányrendelet 6. §-ától eltérően a szüneteltetett öregségi nyugdíjat annyiszor két százalékkal kisebb mértékben kell felemelni, ahány évre a nyugdíjast az (1) bekezdés rendelkezése szerint ösztönző nyugdíjpótlék illeti meg.

Sz. 50. § (1) Az ösztönző nyugdíjpótlék szempontjából nem vehető figyelembe az az idő, amelyre nyugdíjat folyósítottak.

(2) Az öregségi nyugdíjasként szerzett ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időhöz hozzá kell számítani a nyugdíj megállapítása előtti időből fennmaradt (a nyugdíj megállapításánál figyelembe nem vett) ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időt, és az ösztönző nyugdíjpótlékot az egybeszámított idő figyelembevételével kell megállapítani.

(3) Az öregségi nyugdíj megállapítását követően munkában töltött időre ösztönző nyugdíjpótlék legkorábban a nyugdíj újbóli folyósításának az időpontjától jár.

(4) Ösztönző nyugdíjpótlékkal kiegészített öregségi nyugdíj újbóli megállapítása [[T. 46. § (2) bek.] esetén az ösztönző nyugdíjpótlékot az öregségi nyugdíj új összege alapján kell megállapítani.

R. 75. § Az ösztönző nyugdíjpótlékkal, kiegészített öregségi nyugdíj összege, ha a hét százalékos mértékű ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító idő legalább egy év, a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kilencvenöt százalékánál, egyéb esetben pedig kilencven százalékánál több nem lehet. Kivételesen indokolt esetben lehetővé kell tenni azt, hogy a nem fizikai munkakörben történő továbbdolgozás esetén is a nyugdíj felső határa elérhesse a kilencvenöt százalékot.

T. 44. § (1) Az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig, valamint a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző öt naptári év közül az igénylőre legkedvezőbb három naptári év alatt a főfoglalkozás keretében elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani. A Minisztertanács ettől eltérően is rendelkezhet.

(2) Az öregségi nyugdíj összegét az (1) bekezdés rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazásával - kérelemre - az öregségi nyugdíjra jogosító vagy ennél öt évvel alacsonyabb életkor betöltését megelőzően elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani, ha az igénylő az említett életkor betöltéséig legalább tíz évi szolgálati időt szerzett.

(3) A Minisztertanács meghatározhatja az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe vehető havi átlagkereset legnagyobb összegét, a jogosultak egyes csoportjaira pedig a havi átlagkeresetet meghatározott összegben is megállapíthatja.

R. 76. § (1) A t. 44. §-a (1)-(2) bekezdésében említett öt naptári év közül azt a három naptári évet lehet figyelembe venni, amelyben

a) az igénylőnek naptári évenként legalább 180 naptári napra és összesen legalább 730 naptári napra keresete volt, illetőleg

b) a mezőgazdasági szövetkezeti tag naptári évenként legalább 150, nő 100 munkanapot teljesített.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek hiányában, vagy ha előnyösebb, az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíjazás évét megelőző negyedik naptári év első napjától a nyugdíj megállapításáig terjedő idő alatt elért kereset havi átlaga alapján kell kiszámítani.

(3) Ha az (1) bekezdés nem alkalmazható, és az igénylőnek a (2) bekezdésben megjelölt idő alatt nincs 730 napi keresete, illetőleg a mezőgazdasági szövetkezeti tagnak legalább 300, nőnek 200 munkanapja, vagy a keresetre vonatkozó adatok megnyugtatóan nem állapíthatók meg, a munkáltatójánál az utolsó munkakörének megfelelő munkakörben a nyugdíj megállapítását megelőző hónapban foglalkoztatottak átlagos keresetét kell figyelembe venni.

(4) Ha a (3) bekezdésben megjelölt munkakör figyelembevétele - az igénylő előző foglalkozásaira tekintettel - nem megnyugtató, a társadalombiztosítási bizottság a nyugdíj összegét a korábban betöltött és az igénylőre jellemző munkakörben a nyugdíjazását megelőző hónapban annál a munkáltatónál (hasonló munkáltatónál) foglalkoztatottak átlagos keresetének az alapulvételével is megállapíthatja, amelynél a reá jellemző munkakörben utoljára dolgozott.

R. 77. § Az öregségi nyugdíj összegét az R. 76. §-a (2) bekezdésének a megfelelő alkalmazásával - kérelemre - az öregségi nyugdíjra jogosító vagy ennél öt évvel alacsonyabb életkor betöltését megelőzően elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani, ha az igénylő az említett életkor betöltéséig legalább tíz évi szolgálati időt szerzett.

R. 78. § (1) Az öregségi nyugdíj összegének a megállapításánál a főfoglalkozású munkaviszonnyal (ipari szövetkezeti tagsággal) egyidejűleg mellékfoglalkozásként fennálló munkaviszonyból (ipari szövetkezeti tagságból) származó keresetet időarányosan figyelembe kell venni, ha az igénylőt főfoglalkozásában a munkakörére megállapított törvényes munkaidőnél rövidebb munkaidőre alkalmazták.

(2) A másodállásból származó keresetet az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni nem lehet.

(3) Főfoglalkozásnak azt a foglalkozást kell tekinteni, amelyből származó kereset nagyobb.

Sz. 51. § (1) Ha a főfoglalkozás és a mellékfoglalkozás szerinti munkakörükre irányadó törvényes munkaidő azonos, a mellékfoglalkozásban elért keresetből annyi időre eső keresetet lehet figyelembe venni, amennyi a főfoglalkozás szerinti tényleges munkaidőt a munkakörre megállapított törvényes munkaidőre kiegészíti.

(2) Ha a főfoglalkozás és a mellékfoglalkozás szerinti munkakörökre irányadó törvényes munkaidő nem azonos, meg kell állapítani, hogy a főfoglalkozásban a tényleges munkaidőt a törvényes munkaidőre kiegészítő idő hányad része a törvényes munkaidőnek, továbbá, hogy erre az időhányadra az igénylőt a mellékfoglalkozásban milyen összegű részkereset illetné meg. Az így kiszámított részkereset - legfeljebb azonban a mellékfoglalkozásból származó tényleges kereset - összegével lehet a főfoglalkozásból származó keresetet kiegészíteni.

(3) Ha a mellékfoglalkozásban végzett helyettesítés tartama egyfolytában a harminc napot nem haladja meg, a helyettesítésért járó díjazást az átlagkereset megállapításánál figyelembe kell venni.

R. 79. § Ha az igénylőnek a főfoglalkozás keretében betöltött munkakörére a munkajogi szabályok kötelező munkaidőt nem határoznak meg, és az ebből származó keresete havi 1800 forintnál kevesebb, a mellékfoglalkozásból származó kereset legfeljebb olyan összegben vehető figyelembe, amilyen összeg a főfoglalkozásból származó keresetet havi 1800 forintra egészíti ki.

Sz. 52. § Ha a mellékfoglalkozás keretében betöltött munkakörre a munkajogi szabályok a kötelező munkaidőt nem határozták meg, a mellékfoglalkozásból származó keresetből legfeljebb annyiszor havi 225 forintot lehet számításba venni, ahány óra a főfoglalkozás szerinti munkaidőt a munkakörre megállapított törvényes munkaidőre kiegészíti.

R. 80. § (1) A havi átlagkereset megállapításánál keresetként minden olyan pénzbeni és természetbeni juttatást számításba kell venni, amely után nyugdíjjárulékot kellett fizetni. Ha a nyugdíjjárulékot jogszabályban meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget kell keresetként számításba venni.

(2) A gazdasági dolgozóként és a háztartási alkalmazottként eltöltött időre havi 1700 forint keresetet kell figyelembe Venni.

(3) Bedolgozói keresetként naptári negyedévenként legfeljebb annyi vehető figyelembe, amennyi a bedolgozót azonos vagy hasonló munkakörben a törvényes munkaidő alatt végzett munka fejében a munkaviszonyban, illetőleg ipari szövetkezeti tagként közös műhelyben foglalkoztatott biztosítottakra irányadó munkabérszabályok szerint megillette volna.

(4) Keresetnek számít az átlagkereset megállapításánál figyelembe vehető keresettel azonos időre járó baleseti járadék is. Arra az időre, amelyre baleseti rokkantsági nyugdíj járt, a 4. fokozatú baleseti járadéknak megfelelő összeget kell keresetként figyelembe venni.

Sz. 53. § (1) Az öregségi nyugdíj összegének az alapját képező havi átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a T. 44., illetőleg az R. 76-77. §-ai szerint figyelembe vett időtartam (átlagszámítási időszak) alatt elért keresetet és kifizetett jutalmat el kell osztani az átlagszámítási időszak alatt biztosításban töltött azoknak a napoknak a számával, amelyekre a biztosítottnak keresete volt. Az így kapott napi átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel, és a szorzatot el kell osztani tizenkettővel.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásánál a nyugdíjazást követő év végéig kitüntetés alapján kifizetett jutalmat, továbbá a bányászati hűségjutalmat úgy kell tekinteni, mintha a nyugdíj megállapítását megelőző napon fizették volna ki.

(3) Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat, a szabadnapokat, továbbá az igazolatlan távollét napjait is figyelembe kell venni.

(4) Az alkalmi fizikai munkát végző biztosított napi átlagkeresetének a kiszámításánál az egy hét alatt elért keresetet - a biztosításban töltött napok számára tekintet nélkül - hét nappal kell elosztani.

Sz. 54. § (1) Ha az átlagkereset kiszámítása a nyugdíj megállapítását közvetlenül megelőző keresetek figyelembevételével történik, külön kell kiszámítani az év végi részesedések nélküli kereset és külön az év végi részesedések havi átlagát.

(2) Az év végi részesedések havi átlagának a kiszámításánál nem az átlagszámítási időszak alatt elért, hanem az átlagszámítási időszak alatt kifizetett év végi részesedéseket kell figyelembe venni. A nyugdíj megállapításának az évében (a továbbiakban: töredékév) kifizetett év végi részesedést figyelmen kívül kell hagyni, a töredékév napjait pedig osztószámként nem lehet figyelembe venni.

(3) Az év végi részesedések nélkül kiszámított átlagkereset és az év végi részesedések havi átlagának az együttes összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset.

(4) Ha az átlagkereset kiszámítása nem a nyugdíj megállapítását közvetlenül megelőző keresetek figyelembevételével történik, nem az átlagszámítási időszak alatt kifizetett, hanem az átlagszámítási időszak alatt elért év végi részesedéseket kell alapul venni.

Sz. 55. § (1) Az Sz. 53. §-ának a rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a mezőgazdasági szövetkezeti tag átlagkeresetének a kiszámításánál is azzal az eltéréssel, hogy

a) az osztószám megállapításánál csak az Sz. 34. §-ának (4) bekezdésében felsorolt napok nem vehetők figyelembe, és

b) a nyugdíj összegét legalább havi 900 forint átlagkereset alapulvételével kell megállapítani.

(2) Az átlagszámítási időszaknak arra a tartamára, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag nem a szövetkezetben, hanem egyéb - biztosítással járó - jogviszony keretében dolgozott, azt a keresetet kell figyelembe venni, ami után egyéb biztosítása alapján nyugdíjjárulékot fizetett. Azt az időt, amelyre e biztosítása alatt a tagnak keresete volt, az (1) bekezdés a) pontjától eltérően, osztószámként figyelembe kell venni.

(3) A mezőgazdasági szövetkezeti tag kiegészítő részesedésére és a mezőgazdasági szövetkezeti alkalmazott kiegészítő munkabérére az év végi részesedésre vonatkozó szabályokat kell az Sz. 54. §-ának a rendelkezései szerint alkalmazni.

(4) Az átlagszámítási időszaknak arra a tartamára, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag nyugdíjosztályba volt sorolva, keresetként a nyugdíjosztálya szerint figyelembe vehető havi jövedelmet kell számításba venni.

R. 81. § (1) Az öregségi nyugdíj összegének a megállapításánál figyelembe vehető havi átlagkereset 10 000 forintnál több nem lehet.

(2) Az 1968. július 1-ét megelőző arra az időre, amely alatt az igénylő - a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe átirányított (áthelyezett) szakembert kivéve - mezőgazdasági szövetkezetnél állott munkaviszonyban, legfeljebb havi 5000 forint átlagkeresetet lehet figyelembe venni.

R. 82. § (1) A bányászatban föld alatt legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító fizikai munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját kérelmére annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott. A munkakör változása esetén a korábbi korkedvezményes munkakörben elért átlagkeresetet kell alapul venni, ha az igénylő a változásig is legalább tizenöt évet dolgozott föld alatt korkedvezményre jogosító fizikai munkakörben, és a korábbi munkakörben elért átlagkereset összege nagyobb. Ezeket a rendelkezéseket akkor lehet alkalmazni, ha az igénylő a nyugdíj megállapításáig korkedvezményre jogosító munkát végzett, vagy egészségi okból került föld feletti munkakörbe.

(2) Az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben legalább tizenöt éven át korkedvezményre jogosító fizikai munkakörben dolgozó öregségi nyugdíját kérelmére annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amit a vele azonos munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző naptári évben átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő ebben a munkakörben utoljára dolgozott.

R. 83. § (1) A polgári repülésnél korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött idő alapján a jogosult kérelmére az öregségi nyugdíjat

a) annak a keresetnek az alapulvételével kell - az R. 76. §-a (1)-(2) bekezdésének a megfelelő alkalmazásával - megállapítani, amelyet az említett korkedvezményre jogosító munkakörben utoljára elért, ha ebben a munkakörben legalább tíz évet dolgozott, vagy

b) annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amelyet nyugdíjazása évében a korkedvezményre jogosító munkakörével azonos munkakörben foglalkoztatottak átlagosan elértek annál a munkáltatónál (hasonló munkáltatónál), ahol az igénylő utoljára korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott.

(2) Az (1) bekezdés b) pontját akkor lehet alkalmazni, ha az igénylő az öregségi nyugdíj megállapításáig tizenöt évet az említett korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott, a nyugdíjazást megelőzően azonban utoljára egy éven át már nem ilyen munkakört töltött be.

T. 45. § A szakmunkás öregségi nyugdíját, ha a nyugdíjazását közvetlenül megelőző egy éven át már nem szakmunkásként végzett munkát, kérelmére annak a keresetnek az alapulvételével kell megállapítani, amelyet nyugdíjazása évében a szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatottak átlagosan elértek annál a munkáltatónál, ahol az igénylő utoljára szakmunkásként dolgozott. Ezt a rendelkezést arra a szakmunkásra lehet alkalmazni, akinek szakmunkás-bizonyítványa vagy ezzel egyenértékű szakképesítése van, és az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe vett szolgálati idő tartama alatt tizenöt éven át a szakképzettségének megfeleld munkakört töltött be.

Sz. 56. § Szakmunkáskedvezményre jogosult a Vasutak 171/1955. (XII. 31.) MT. r. 77. § (1) bek.] szolgálatában foglalkoztatott az a biztosított is, akinek munkaköre betöltéséhez legalább két, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztályának a Munkaügyi Minisztériummal és a Vasutasok Szakszervezetével egyetértésben megjelölt munkakörben pedig egy vasúti szakvizsga megszerzése szükséges. A szakmunkáskedvezményre jogosító időt a szakvizsga, ha pedig két szakvizsga szükséges, a második szakvizsga megszerzésétől lehet számítani.

Sz. 57. § (1) A szakmunkáskedvezmény alkalmazása szempontjából a szakmunkás tanulóidőt szakképzettségnek megfelelő munkakörben töltött időnek kell tekinteni.

(2) Szakmunkáskedvezményre jogosító időnek kell tekinteni

a) a munkásmozgalomban,

b) a katonai szolgálatban

töltött időt, ha az igénylő ezt megelőzően és követően harminc napon belül a szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozott.

(3) Szakmunkáskedvezményre jogosító időnek kell tekinteni a kiemelt állami vagy társadalmi tisztségben (alkalmazásban) eltöltött időt, ha az igénylő ezt közvetlenül megelőzően szákképzettségének megfelelő munkakörben dolgozott.

(4) Szakképzettségnek megfelelő munkakörben töltött időnek számít az irányító munkakörben eltöltött idő is. ha az igénylő e munkakörében a szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatottak munkáját irányította.

Sz. 58. § Ha az igénylőnek több szakmunkásképesítése vagy ezzel egyenértékű szakképesítése van, az átlagkeresetet abban a munkakörben foglalkoztatottak keresetének a figyelembevételével kell megállapítani, amelyben az igénylő a leghosszabb ideig dolgozott.

Sz. 59. § A szakmunkáskedvezmény alkalmazása szempontjából a szolgálati időnek azt a tartamát, amely alatt az igénylő munkát nem végzett, olyan munkakörben töltött időként kell figyelembe venni, amilyen munkakörben ezt megelőzően utoljára dolgozott.

Sz. 60. § (1) A szakmunkáskedvezmény alkalmazásánál azt az átlagkeresetet kell alapul venni, amelyet az igénylő szakképzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatottak a nyugdíj megállapítását megelőző hónapban az év végi részesedés és a jutalom nélkül átlagosan elértek.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni - az R. 82. §-ában meghatározott átlagkereset kivételével - minden olyan esetben, amikor a biztosított tényleges átlagkeresete helyett a vele azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak átlagos keresetét kell alapul venni.

T. 46. § (1) Az öregségi nyugdíj mértékét a nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati idő figyelembevételével kérelemre módosítani kell. A szolgálati időnek azt a tartamát azonban, amely alatt a nyugdíjat korlátozás nélkül folyósították, nem lehet figyelembe venni.

(2) Az öregségi nyugdíj összegét kérelemre újból meg kell állapítani, ha az igénylőnek a nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati ideje alatt legalább harminchat havi keresete van. Az újbóli megállapításnál a korábbi nyugdíjazáskor már figyelembe vett és - az (1) bekezdés rendelkezése szerint - az ezt követően szerzett szolgálati időt, valamint az utolsó harminchat havi keresetet kell alapul venni.

Sz. 61. § (1) Az öregségi nyugdíj mértékét a T. 46. §-ának az (1) bekezdése alapján legkorábban a munkaviszony megszűnését, egyéb esetben a munkavégzés abbahagyását követő hónap első napjától kell módosítani.

(2) Az öregségi nyugdíj összegének a T. 46. §-a (2) bekezdése szerint történő újbóli megállapításánál az öregségi nyugdíj első ízbeni megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

Rokkantsági nyugdíj

T. 47. § Rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki

a) egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét hatvanhét százalékban elvesztette, és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható (a továbbiakban: rokkant),

b) a szükséges szolgálati időt megszerezte, és

c) rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.

Sz. 62. § (1) A T. 47. §-a c) pontjának az alkalmazása szempontjából nem dolgozik rendszeresen az, aki

a) a munkakörére megállapított törvényes munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgozik, vagy

b) az igény bejelentését megelőző 180 nap alatt keresőképtelensége miatt megszakításokkal legalább hetvenkét napon át nem dolgozott.

(2) A keresetet abban az esetben lehet a megrokkanás előtti keresetnél lényegesen kevesebbnek tekinteni, ha legalább húsz százalékkal kevesebb a nyugdíj alapját képező átlagkeresetnél.

T. 48. § Az öregségi és a baleseti rokkantsági nyugdíjas rokkantsági nyugdíjra nem jogosult. Rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg annak sem, aki az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, kivéve, ha öregségi nyugdíjra korkedvezmény címén jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjat a jogosultság feléledése címén igényel.

T. 49. § (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő: 22 éves életkor betöltése előtt 2 év;

22-24 éves életkorban 4 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 3 év;

25-29 éves életkorban 6 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 4 év;

30-34 éves életkorban 8 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 6 év;

35 éves életkor betöltése után 10 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 8 év.

(2) Az, aki az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül szolgálati időt szerzett, és huszonkét éves kora előtt megrokkan, szolgálati idejének a tartamára tekintet nélkül jogosult rokkantsági nyugdíjra.

R. 84. § (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megállapításánál a megrokkanás időpontjában betöltött életkort kell figyelembe venni.

(2) Az, aki a megrokkanásakor betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az alacsonyabb korcsoportban az előírt szolgálati időt megszerezte, és ezt követően szolgálati idejében a megrokkanásig harminc napnál hosszabb megszakítás nincs. E harminc napba nem lehet beszámítani a keresőképtelenség idejét.

(3) Abban az esetben, ha az igénylő korkedvezményre jogosító és egyéb szolgálati időt is szerzett, a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időnek nem kizárólag korkedvezményre jogosító idő alapján történő számításánál a korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött minden évet egy és negyedévként kell számításba venni.

R. 85. § Az, aki szolgálati idejének a kezdetét megelőző időtől rokkant, rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az igénybejelentés időpontjában betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt megszerezte, és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a nyugdíj igénylését megelőző kereseténél.

Sz. 63. § (1) A rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől a rokkantság az orvosi bizottság véleménye szerint fennáll. Ha az orvosi bizottság a megrokkanás időpontjáról nem nyilatkozott, a megrokkanás időpontjának az igénybejelentés napját kell tekinteni.

(2) Ha az igénylőnek az (1) bekezdésben megjelölt napig nincs meg a jogosultsághoz szükséges szolgálati ideje, a rokkantsági nyugdíjra a jogosultság a szükséges szolgálati idő megszerzését követő nappal nyílik meg.

(3) Ha az igénylő az (1), illetőleg a (2) bekezdésben meghatározott napon munkaviszonyban, ipari szövetkezeti tagsági viszonyban áll, rokkantsági nyugdíjra a jogosultsága azon a napon nyílik meg, amelytől

a) munkaviszonyban, ipari szövetkezeti tagsági viszonyban már nem áll, és táppénzben nem részesül, vagy

b) munkát rendszeresen nem végez. [Sz. 62. § (1) bek.], és táppénzben nem részesül, vagy

c) lényegesen kisebb keresetet [Sz. 62. § (2) bek.] biztosító munkakörben dolgozik.

(4) Ha az igénylő az (1)-(3) bekezdésben megjelölt napon keresőfoglalkozást folytat, rokkantsági nyugdíjra a jogosultsága azon a napon nyílik meg, amelytől keresőfoglalkozást már nem folytat.

T. 50. § (1) A rokkantsági nyugdíj mértéke a megrokkanás időpontjában betöltött életkortól, a nyugdíj megállapításáig szerzett szolgálati idő tartamától és a rokkantság fokától függ. A rokkantság fokának megfelelően

a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki rokkant, de nem teljesen munkaképtelen,

a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul,

az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul.

(2) A rokkantsági nyugdíj mértékét a Minisztertanács állapítja meg. A nyugdíj összege nem lehet kevesebb az (1) bekezdésben meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset harminchárom, harmincnyolc, illetőleg negyvenhárom százalékánál.

R. 86. § (1) A rokkantsági nyugdíj mértéke, illetőleg összege a III. rokkantsági csoportban a harmincötödik életév betöltése előtt bekövetkezett megrokkanás esetén:

(2) A rokkantsági nyugdíj mértékének a megállapításánál a ténylegesen megszerzett és nem az R. 84. §-ának (3) bekezdése szerint számított szolgálati időt kell alapul venni.

R. 87. § A rokkantsági nyugdíj mértéke, illetőleg összege a III. rokkantsági csoportban a harmincötödik életév betöltése után bekövetkezett megrokkanás esetén:

R. 88. § A rokkantsági nyugdíj mértéke, illetőleg összege a III. rokkantsági csoportban a harmincötödik életév betöltése után bekövetkezett megrokkanás esetén, korkedvezményre jogosító munkakörben szerzett nyolc évi vagy ennél hoszabb szolgálati idő alapján:

R. 89. § (1) Ha az igénylő a harmincötödik életévének a betöltése után rokkant meg, és az R. 84. §-ának (2) bekezdése szerint jogosult a rokkantsági nyugdíjra, ennek az összegét tíz évi, illetőleg korkedvezményes munkával szerzett jogosultság esetén nyolc évi szolgálati idő alapján, kell megállapítani.

(2) Ha az igénylő a harmincötödik életévének a betöltése után rokkant meg, és az R. 84. §-ának (3) bekezdése szerint jogosult a rokkantsági nyugdíjra, ennek az összegét tíz évi szolgálati idő alapján kell megállapítani.

R. 90. § A rokkantsági nyugdíj mértéke huszonöt évet meghaladó szolgálati idő után a III. rokkantsági csoportban annyi, mint az öregségi nyugdíj mértéke [T. 43. §-ának (1) bek.].

R. 91. § Az R. 70. §-ának a rendelkezéseit a rokkantsági nyugdíj megállapításánál is megfelelően alkalmazni kell.

R. 92. § A rokkantsági nyugdíj összege a II. rokkantsági csoportban a havi átlagkereset öt, az I. rokkantsági csoportban pedig tíz százalékával több, mint a III. rokkantsági csoportban.

R. 93. § (1) A rokkantsági nyugdíj legkisebb összege

a III. rokkantsági csoportban havi 910 forint,

a II. rokkantsági csoportban havi 940 forint,

az I. rokkantsági csoportban havi 970 forint.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a rokkantsági nyugdíj legkisebb összege

a III. rokkantsági csoportban havi 810 forint, a II/ rokkantsági csoportban havi 840 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 870 forint,

ha az igénylő a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt mezőgazdasági szövetkezeti tagsági idő beszámításával szerezte meg.

(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően a rokkantsági nyugdíj legkisebb összege

a III. rokkantsági csoportban havi 860 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 890 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 920 forint,

ha az igénylő a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt kisiparosként, magánkereskedőként vagy munkaviszonyban nem álló előadóművészként, illetőleg művészeti oktatóként szerzett idő beszámításával, de mezőgazdasági szövetkezeti tagsági idő figyelembevétele nélkül szerezte meg.

(4) A rokkantsági nyugdíj összege az ennek alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.

Sz. 64. § A nyugellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló rendelkezések szerint az R. 93. §-ának a (4) bekezdése alapján járó rokkantsági nyugdíjat is fel kell emelni a nyugdíj megállapításakor, és a 32/1974. (VII. 15.) számú minisztertanácsi rendeletnek megfelelően havi 50 forinttal ki kell egészíteni. A nyugdíj így felemelt és kiegészített összege azonban nem lehet több az R. 93. §-ának az (1)-(3) bekezdésében meghatározott összegnél.

T. 51. § (1) A rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset megállapításánál az öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket (T. 44-45. §-a) kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy szakmunkáskedvezményben részesíthető az is, aki szolgálati idejének a fele részében szakképzettségének megfelelő munkakört töltött be.

(2) A rokkantsági nyugdíj összegét a rokkantság bekövetkezésének évében a megrokkanás időpontjáig, valamint a rokkantság bekövetkezését közvetlenül megelőző öt naptári év közül az igénylőre legkedvezőbb három naptári év alatt elért kereset havi átlaga alapján kell - kérelemre -megállapítani, ha az igénylő a megrokkanás időpontjáig a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte.

R. 94. § A rokkantsági nyugdíj alapját képező átlagkereset megállapításánál a szakmunkástanulóként eltöltött időre havi 1700 forintot kell számításba venni.

R. 95. § Az R. 83. §-a (1) bekezdésének b) pontja arra is alkalmazható, aki a polgári repülésnél szolgálati idejének a fele részében dolgozott korkedvezményre jogosító munkakörben.

T. 52. § (1) Ha a rokkantsági nyugdíjas állapotváltozás miatt más rokkantsági csoportba kerül, rokkantsági nyugdíja mértéket ennek megfelelően módosítani kell. Az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után azonban a rokkantsági nyugdíj mértékét állapotváltozás miatt módosítani nem lehet.

(2) A rokkantsági nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati idő figyelembevételével a nyugdíj mértékét és összegét a T. 46. §-ának a rendelkezései szerint kell módosítani, illetőleg újból megállapítani.

R. 96. § A rokkantsági nyugdíjat az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után - ide nem értve a korkedvezményes életkort - csak a III. rokkantsági csoportnak megfelelő összegben lehet újból megállapítani.

T. 53. § (1) A rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas már nem rokkant, vagy rendszeresen dolgozik, és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne.

(2) A rokkantsági nvugdíjra jogosultság a szolgálati idő tartamától függetlenül feléled, ha a jogosultság egyéb feltételei a nyugdíj megszüntetése után öt éven belül újra bekövetkeznek.

R. 97. § Az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után a rokkantsági nyugdíjat a T. 53. §-ának (1) bekezdése alapján megszüntetni nem lehet.

R. 98. § A rokkantsági nyugdíj feléledése esetén a nyugdíj mértékét módosítani kell. ha a jogosult a korábbi rokkantsági nyugdíjának a megállapítása után újabb szolgálati időt szerzett, vagy más rokkantsági csoportba került. Az öregségi nyugdíjra jogosító életkor - ide nem értve a korkedvezményes életkort - betöltése után a jogosult csak a III. rokkantsági csoport szerint kaphat rokkantsági nyugdíjat.

R. 99. § (1) Az, aki az öregségi nyugdíjra jogosító életkort - ide nem értve a korkedvezményes életkort - még nem töltötte be, feléledés helyett kérheti rokkantsági nyugdíjra jogosultságának új igényként történő elbírálását, ha nyugdíját

a) azért szüntették meg, mert az orvosi bizottság véleménye szerint nem rokkant, vagy

b) keresete miatt szüntették meg, és rokkantsági nyugdíjának a megállapítása után szerzett szolgálati ideje alatt legalább harminchat havi keresete van.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a nyugdíj újbóli megállapításánál szolgálati időként a korábbi rokkantsági nyugdíjnál már figyelembe vett és az ezt követően szerzett szolgálati időt, valamint az utolsó harminchat havi keresetet kell alapul venni. A szolgálati időnek azt a tartamát, amely alatt a nyugdíjat korlátozás nélkül folyósították, a nyugdíj mértékének a megállapításánál figyelembe venni nem lehet.

Szolgálati idő

T. 54. § (1) Szolgálati idő

a) a munkaviszonyban,

b) az ipari szövetkezeti tagként,

c) a mezőgazdasági szövetkezeti tagként,

d) a szakmunkás tanulóviszonyban,

e) a bedolgozóként és

f) a megbízás alapján rendszeresen és személyesen végzett munkában

töltött idő.

(2) Szolgálati időnek számít a katonai szolgálatban töltött idő.

Általános rendelkezések

R. 100. § (1) Szolgálati időnek számit a munkaviszony, az ipari szövetkezeti tagsági viszony, a szakmunkás tanulóviszony alapján, a bedolgozóként, a rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló megbízás alapján, az alkalmi fizikai munkát végzőként, az ösztöndíjas aspiránsként és az ösztöndíjas doktorjelöltként, a gépjárművezető-képző munkaközösségi tagként biztosításban töltött idő.

(2) Szolgálati időként, ha jogszabály másként nem rendelkezik, nem lehet figyelembe venni a biztosításban töltött időnek azt a harminc napot meghaladó tartamát, amely alatt a biztosított munkabérben (díjazásban) nem részesült.

(3) A fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó tartama szolgálati időnek számít, ha

a) a biztosítottat három évesnél fiatalabb gyermek gondozása vagy tíz évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén illette meg, vagy

b) a biztosított a szabadságot azért kapta, hogy tartósan külföldön szolgálatot teljesítő házastársával külföldön tartózkodjék, feltéve, hogy erre az időre a nyugdíjjárulékot megfizette.

(4) Szolgálati időnek számít az az idő, amely alatt a biztosított javító-nevelő munkát végzett.

Sz. 65. § Azoknál a dolgozóknál, akik munkaviszonyuk keretében az üzem működése vagy foglalkozásuk jellege folytán a naptári hétnek csak egyes napjain végeznek munkát, a biztosításban töltött időből a tényleges munkavégzés napjait lehet csak szolgálati időként - számításba venni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra, akiknek a heti munkaideje a munkakörükre irányadó teljes heti munkaidőnek legalább a felét eléri.

R. 101. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, amely a munkaviszony jogellenes megszüntetésétől annak helyreállításáig vagy más munkaviszony létesítéséig telt el, akkor is, ha erre az időre a dolgozó munkabért nem kapott. Ezt a rendelkezést csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha az arra hivatott szerv határozata megállapította, hogy a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szüntették meg, és

a) a dolgozó a határozat jogerőre emelkedése előtt más munkaviszonyt létesített, vagy

b) a határozat alapján a dolgozó eredeti munkaviszonyát helyreállították.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezését megfelelően alkalmazni kell a szövetkezeti tagsági viszony jogellenes megszüntetése esetén is. Arra az időre, amely alatt a mezőgazdasági szövetkezeti tag tagsági viszonyának a jogellenes megszüntetése miatt munkát nem végezhetett, annyi munkaegységet, illetőleg munkanapot kell naptári évenként figyelembe venni, amennyit ez alatt az idő alatt a vele azonos vagy hasonló munkakörben dolgozó tagok a szövetkezetben átlagosan teljesítettek.

R. 102. § (1) Ipari szövetkezet bedolgozó tagjaként 1968. június l-e előtt eltöltött idő akkor vehető szolgálati időként figyelembe, ha a bedolgozó keresete a havi 220 forintot meghaladta, illetőleg a napi 9 forintot elérte.

(2) A bedolgozói jogviszonyban eltöltött időt egykorú okirati bizonyíték alapján lehet szolgálati időként figyelembe venni.

R. 103. § A rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló megbízásos jogviszony alapján munkában töltött időt, legkorábban 1963. június 1-től lehet - egykorú okirati bizonyíték alapján - szolgálati időként figyelembe venni.

R. 104. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni

a) a táppénz, a baleseti táppénz, illetőleg a kártalanítási segély, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyógykezelési járadék, az ideiglenes rokkantsági nyugdíj és az időleges rokkantsági járadék folyósításának,

b) a szülési szabadságnak és

c) a gyermekgondozási segély folyósításának a tartamát.

(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni a szolgálati idő alatt vagy az ezt követő harminc

napon belül kezdődött kórházi ápolás idejét is. A biztosítás megszűnését, illetőleg az egyéb címen szerzett szolgálati időt követő kórházi ápolás alapján összesen egy évet - gümőkóros megbetegedés esetén két évet - lehet szolgálati időként figyelembe venni.

Sz. 66. § Az egységes anyasági segélyben részesült nőnél szülési szabadság címén

a) 1962. december 24-e előtti szülés esetén nyolcvannégy napot,

b) 1962. december 23-át követő szülés esetén 140 napot

kell figyelembe venni.

Sz. 67. § A munkaterápiás intézetben kezelt alkoholistának ezt az idejét szolgálati időként kell figyelembe venni, ha intézeti kezelésének a kezdetekor biztosított volt.

R. 105. § Rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati időnek számít a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok ideje, legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez az igény elbírálásakor szükséges idő.

Sz. 68. § (1) A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok címén a tanulmányi időszak (tanulmányi év, tanulmányi félév) kezdetét magában foglaló hónap első napjától a végét magában foglaló hónap utolsó napjáig eltelt idő számít szolgálati időnek.

(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni a két egymást követő tanulmányi időszak közötti tanulmányi szünet idejét is.

(3) Több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén legfeljebb az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idő vehető figyelembe.

Sz. 69. § (1) A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét a rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a külföldön szerzett képesítést honosították, illetőleg a tanulmányok idejét hazai felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időbe beszámították.

(2) A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán 1944 után folytatott tanulmányi időt az (1) bekezdésben említett honosítás, illetőleg beszámítás igazolása nélkül is figyelembe kell venni, ha a hallgató

a) magyar ösztöndíjasként, vagy

b) az illetékes magyar hatóság engedélyével államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból, nemzetközi szervezet által biztosított keretből, külföldi szervnél - magánkezdeményezésre -pályázat elnyerésével vagy meghívás alapján ösztöndíjban részesült és így végezte tanulmányait.

R. 106. § A gépjárművezetőképző munkaközösség tagjaként eltöltött időt legkorábban 1975. július 1-től lehet szolgálati időként figyelembe venni.

R. 107. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt, amelyre a munkaviszonyban nem álló előadóművész, illetőleg művészeti oktató a T. hatályba lépése után társadalombiztosítási járulékot fizetett.

(2) Járulék fizetése nélkül is szolgálati időnek számít az előadóművész, illetőleg a művészeti oktató

a) szülése esetén a szülés napját magában foglaló hónap első napjától a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig,

b) halála esetén a hónap első napjától az elhalálozás, napjáig

eltelt idő.

R. 108. § (11 A szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés büntetés, valamint a közbiztonsági őrizet tartamát.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően szolgálati időként kell figyelembe venni

a) az előzetes letartóztatás idejét, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntető eljárást megszüntették,

b) a szabadságvesztés büntetésben töltött időt, ha utóbb a bíróság az elítéltet jogerősen felmentetne,

c) a közbiztonsági őrizet idejét, ha a Legfőbb Ügyészség megállapította, hogy az őrizetbevétel feltételei nem állottak fenn, és a letartóztatás vagy az őrizetbevétel a szolgálati idő tartama alatt történt.

R. 109. § A háborús és népellenes, az állam elleni, valamint a béke és az emberiség elleni bűntett miatt jogerősen legalább öt évi szabadságvesztésre ítélt személynek a bűncselekmény elkövetését megelőzően szerzett szolgálati idejét figyelembe venni nem lehet. Különös méltánylást érdemlő kivételes esetben a társadalombiztosítási bizottság az elvesztett szolgálati idő beszámítását - részben vagy egészben - engedélyezheti.

R. 110. § (1) A szolgálati időt a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján kell számításba venni.

(2) A társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket, ha jogszabály másként nem rendelkezik, abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő

a) munkakönyvének a kiállítás napját követő időre vonatkozó bejegyzéseivel,

b) egykorú okirattal,

c) a munkáltató vagy jogutódja által az eredeti nyilvántartások alapján kiállított okirattal,

d) hitelt érdemlő egyéb módon igazolja, illetőleg bizonyítja.

(3) Hitelt érdemlő módon bizonyított szolgálati időnek számít a társadalombiztosítási szerv által lefolytatott helyszíni vizsgálat során feltárt adatok és bizonyítékok alapján megállapított idő is.

Az 1975. július 1-e előtti egyes szolgálati idők figyelembevétele

R. 111. § Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az R. 100. §-ának a szolgálati időre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell azokra is, akik a T. hatálybalépése előtt fennállott jogviszonyuk alapján a T. és az R. a rendelkezései szerint biztosítottnak minősülnének.

R. 112. § Háztartási alkalmazottként a T. hatálybalépése előtt munkaviszonyban töltött időt szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a háztartási alkalmazott munkaideje legalább heti harminc óra volt. Bejáró háztartási alkalmazottnál pedig akkor, ha ugyanannál a munkáltatónál hetenként legalább harminc órát dolgozott, és munkaviszonya megszakítás nélkül legalább harminc napon át fennállott. Az 1944. július l-e előtt háztartási alkalmazottként munkaviszonyban töltött idő csak egykorú okirati bizonyíték vagy helyszíni vizsgálat alapján vehető figyelembe.

Sz. 70. § Szolgálati idő a gyakornokok és a ki~ képzésben részesülő más dolgozók e minőségben töltött ideje, valamint a Munkaerőtartalékok Hivatala Mesterképző Technikumán töltött tanulmányi idő.

R. 113. § A munkáltató saját vállalatában (üzemében) foglalkoztatott gyermekének, unokájának, szülőjének, nagyszülőjének, testvérének 1952 előtt munkában töltött idejét szolgálati időként csak akkor lehet figyelembe venni, ha egykorú okirati bizonyíték szerint

a) tanoncszerződéssel,

b) iparossegédként vagy gyári munkásként munkakönyvvel,

c) gyakornoki minőségben szerződéssel állott alkalmazásban.

R. 114. § (1) Egykorú okirati bizonyíték alapján szolgálati időként kell figyelembe venni a mezőgazdaságban (erdőgazdaságban) és a rokon termelési ágakban foglalkoztatott dolgozóknak (gazdasági cseléd, gazdasági munkás, napszámos stb.) az 1948 előtt munkaviszonyban töltött idejét. Bizonyító okiratnak számít a községi, nagyközségi, városi és fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottsága titkárának, továbbá a megyei városi tanács kerületi hivatala elnökének a munkáltató megnevezését, a munkaviszony időtartamát és az alkalmazás megjelölését feltüntető hatósági bizonyítványa is.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt hatósági bizonyítvány alapján naptári évenként legfeljebb annyi időt lehet figyelembe venni, hogy a mezőgazdasági munkaviszonyban töltött idő címén elismert szolgálati idő a 150 napot, az összes szolgálati idő pedig a 300 napot ne haladja meg. Azt a munkaviszonyt azonban, amely alatt az igénylő gazdasági cseléd vagy szegődményes iparos volt, és munkaviszonya megszakítás nélkül legalább 365 naptári napon át fennállott, teljes egészében figyelembe kell venni.

(3) Az (1) bekezdésben megjelölt munkaviszonyban 1938. december 31-e, nő dolgozó esetében 1945. augusztus 31-e után eltöltött idő egykorú okirati bizonyítékon kívül egyéb hitelt érdemlő módon is bizonyítható.

Sz. 71. § Az 1948. előtt munkaviszonyban töltött és okirattal vagy egyéb hitelt érdemlő módon igazolt idő teljes tartamút figyelembe kell venni

a) a gazdasággal összefüggő mellékipar, gazdasági melléküzem (cukorgyár, szeszgyár, konzervgyár, len- és kenderfeldolgozó üzem stb.) keretében a gazdasági termeivények iparszerű jeldolgozására alkalmazott dolgozóknál,

b) az erdőgazdálkodással kapcsolatos iparszerű foglalkozások (fafeldolgozás, valamint ipari jellegű üzemek és telepek), áru- vagy személyszállításra berendezett erdei vasútüzem, fafeldolgozó és falepárló üzemek, kereskedelmi telepek dolgozóinál,

c) a vizsgázott gépészeknél - ideértve a szegődményes gépészeket is - ha képesítésüknek megfelelő munkakörben dolgoztak,

d) a földmunkásoknál (kubikusoknál),

e) a vízitársulatoknál, továbbá a földművelésügyi tárca házi kezelésében végzett vízi munkálatoknál alkalmazott állandó vagy időszakos dolgozóknál,

f) a gombatermelés, a tájkertészet, a kertépítés körében alkalmazott dolgozóknál,

g) a községi mezőőröknél és hegyőröknél,

h) az uradalmak, a közbirtokosságok vagy a magánosok által alkalmazott és községi mezőőri, illetőleg hegyőri teendőket is ellátó mező- és hegyőröknél.

R. 115. § Szolgálati időként egykorú okirati bizonyíték alapján vehető figyelembe

a) a gazdatisztként, illetőleg a gazdaság igazgatásában foglalkoztatott személy 1937. július l-e előtt, munkaviszonyban töltött ideje,

b) a házfelügyelőként Budapesten 1940. szeptember l-e előtt, egyéb helységekben - ideértve az 1950. évben Budapesthez csatolt kerületeket is - 1947. augusztus l-e előtt munkaviszonyban töltött idő,

c) az 1952. november l-e és 1969. december 31-e között munkaviszonyban töltött idő, ha a dolgozó

munkaideje a munkakörére megállapított törvényes munkaidő felét nem érte el.

R. 116. § Szolgálati időként kell figyelembe venni

a) a baloldali politikai magatartás vagy származás miatt - a munkaviszony kényszerű megszűnése következtében - munkaviszonyon kívül töltött időt, ha ennek az időnek a beszámítását kérelemre 1950. előtt az illetékes szerv jóvátételként elrendelte,

b) az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági (haláleseti) biztosításban, illetőleg a bánya-nyugbérbiztosításban 1952. előtt önkéntes fizetéssel és önkéntes továbbfizetéssel szerzett, egykorú okirattal igazolt időt.

R. 117. § Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetőjének e minőségben 1952. előtt eltöltött idejét, ha egyidejűleg a társaság tagja volt.

R. 118. § (1) Az 1929. január l-e és 1951. december 31-e között közszolgálatban töltött vagy ebbe beszámított időt a társadalombiztosítási bizottság engedélyével lehet - részben vagy egészben - figyelembe venni, ha a közszolgálati alkalmazottat

a) az 1080/1945. (V. 2.) ME rendelet alapján végrehajtott igazolási eljárás során minden igény kizárásával,

b) az 5000/1946. (V. 19.) ME rendelet alapján mindén igény kizárásával,

c) az 1950. június 15-e előtt hozott jogerős fegyelmi határozattal, ideértve az 1620/1949. (II. 20.) Korm. rendelet alapján történt jogerős azonnali elbocsátás esetét is,

d) az 1950. június 15-e és 1951. december 31-e közötti időben hozott jogerős fegyelmi határozattal minden igény kizárásával,

e) az 1952. előtt jogerőssé vált és hivatalvesztést, illetőleg közügyektől eltiltást kimondó büntetőbírói (népbírósági) ítélet alapján a közszolgálatból elbocsátották, vagy ha a közszolgálati alkalmazott

f) az 1080/1945. (V. 2.) ME rendelettel elrendelt igazolási eljárás lefolytatása előtt, 1946. május 19-ét megelőzően állásáról lemondott, vagy az alkalmazottat az igazoló bizottság előtti meg nem jelenés miatt a létszámból törölték.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt közszolgálati alkalmazottnak a közszolgálat fennállása alatt teljesített katonai szolgálata is csak a társadalombiztosítási bizottság engedélyével vehető figyelembe.

(3) A társadalombiztosítási bizottság engedélye nélkül figyelembe lehet venni az (1) bekezdésben megjelölt közszolgálati alkalmazottnak azt az idejét,

a) amelynek során öregség és rokkantság esetére ténylegesen biztosítva volt, vagy

b) amelyet közszolgálatban történt újbóli alkalmazása során szerzett és egyébként figyelembe vehető szolgálati idejébe 1952. előtt korpótlék és szabadságidő szempontjából beszámítottak,

c) amelyet az 1620/1949. (II. 20.) Korm. rendelet szerint történt azonnali hatályú elbocsátása előtt közszolgálatban töltött, ha az elbocsátott kérelmére megindított fegyelmi eljárást határozathozatal nélkül lezárták.

Sz. 72. § (1) Közszolgálatban töltött időnek számit

a) az államnál, a fővárosnál, a megyéknél, a városoknál és a községeknél, valamint az általuk fenntartott és kezelt intézeteknél, intézményeknél, alapítványoknál, alapoknál, vállalatoknál és üzemeknél,

b) az Országos Társadalombiztosító Intézetnél, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél, az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnél, az Országos Ipari és Bányászati Családpénztárnál, a Magyar Hajózási Betegbiztosító Intézetnél,

c) a Magyar Államvasutaknál - ideértve az általa átvett vasutakat -, a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasútnál és a Fertővidéki Helyiérdekű Vasútnál,

d) a Magyar Postánál,

e) a Dohány jövedéknél és a Szeszegyedáruságnál,

f) a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt-nál, kivéve az ideiglenesen foglalkoztatottakat,

g) a honvédségnél (folyamőrségnél), a rendőrségnél és a pénzügyőrségnél (vámőrségnél) - ideértve a polgári alkalmazottakat is -,

h) a Nem Állami Tanszemélyzet Országos Nyugdíjintézete tagjaként, kivéve a szerzetesrendi tagokat,

i) az Állami Színházak Nyugdíjintézete tagjaként 1950. február 1-e előtt

töltött idő.

(2) Közszolgálatban töltött időnek számit

a) a fizetés nélküli vagy tiszteletbeli minőségben töltött idő, ha kinevezés követte,

b) az állam által átvett intézmények, intézetek, vállalatok, üzemek (államosított erdőgazdaságok, vízitársulatok, mentők, postamesteri hivatalok stb.) közszolgálatba átvett dolgozóinak az átvételt megelőző ideje,

c) a községi bírói minőségben 1945. január 1-től a tanácsok megalakulásáig folyamatosan eltöltött idő, ha a volt községi bíró a tanácsok megalakulásakor a végrehajtó bizottságnál munkaviszonyba került.

R. 119. § (1) Szolgálati időnek számít a közszolgálati alkalmazottnak egykorú okirattal igazolt az az ideje, amelyet nyugdíjjogosultság vagy korpótlék és szabadságidő szempontjából 1952. január l-e előtt közszolgálati idejébe beszámítottak.

(2) A közszolgálat megszűnésének az okát és időpontját egykorú okirattal kell igazolni, ha a közszolgálat 1952. előtt szűnt meg. Ennek hiányában a közszolgálatban töltött idő - részben vagy egészben történő - beszámítását a társadalombiztosítási bizottság engedélyezheti.

R. 120. § (1) A bírósági végrehajtónak e minőségben 1955. szeptember l-e előtt eltöltött idejét egykorú okirati bizonyíték alapján lehet szolgálati időként figyelembe venni.

(2) Szolgálati időnek számit az ügyvédjelöltnek, valamint a helyettes ügyvédnek e minőségben eltöltött és az ügyvédi kamara által igazolt ideje.

R. 121. § Szolgálati időnek számít az 1952. előtt nyugdíjpénztár tagjaként töltött és az eredeti nyugdíjpénztári nyilvántartás adataival vagy egyéb egykorú okirattal igazolt idő.

Sz. 73. § Nyugdíjpénztár tagjaként töltött időnek számít

a) az elismert és az állam által átvett el nem ismert vállalati nyugdíjpénztár,

b) az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztára, illetőleg az Országos Nyugdíjintézet,

c) a nyomdász segélyző egyesületek,

d) a Hírlapírók Országos Nyugdíjbiztosító Intézete,

e) a Budapesti Vígszínház Nyugdíjintézete, a Magyar Színház Nyugdíjintézete, az Országos Szinészegyesület Nyugdíjintézete, a Színészek Országos Nyugdíjintézete,

f) az Országos Orvosi Nyugdíj- és Segélyező Intézet tagjaként eltöltött idő,

g) az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztárába, illetőleg az Országos Nyugdíjintézetbe felvett tagnak 1952. előtt külön nyugdijszerződés vagy nyugdíjszabályzat hatálya alatt töltött ideje,

h) az Első Dunagőzhajózási Társaság Nyugdíjszabályzata alapján szerzett idő, ha a szabályzat hatálya alá tartozó alkalmazott 1944. december 31-ig a nyugdíjjogosultsághoz előírt tíz évi tagsági időt megszerezte, és állandó lakóhelye 1957. június 21-én Magyarország területén volt.

R. 122. § (1) A nyugdíjpénztári tagság 1945. április 1-e előtti idejét a társadalombiztosítási bizottság engedélyével lehet - részben vagy egészben - szolgálati időként figyelembe venni, ha a nyugdíjpénztári tag kereseté az érvényes biztosítási bérhatárt meghaladta, és a tagot

a) az 5000/1946. (V. 19.) ME rendelet alapján állásából minden igény kizárásával elbocsátották,

b) a 10610/1948. (X. 22.) Korm. rendelet 12. §-a szerint lefolytatott felülvizsgálat eredményeként a Nyugdíjszerződéseket Felülvizsgáló Bizottság jogerős döntéssel nyugdíjigényétől megfosztotta,

c) a bíróság hivatalvesztésre (állásvesztésre)

vagy a demokratikus államrend elleni bűncselekmény miatt 1952. előtt jogerősen szabadságvesztésre ítélte.

(2) A társadalombiztosítási bizottság engedélyével, egykorú okirati bizonyíték alapján, részben vagy egészben szolgálati időként vehető figyelembe az 1945. április l-e előtt magánszolgálatban nem nyugdíjpénztári tagként eltöltött időnek az a tartama, amely alatt az alkalmazott keresete a biztosítási bérhatárt meghaladta.

R. 123. § A társadalombiztosítási bizottság engedélyével lehet - részben vagy egészben - figyelembe venni azt az időt, amelynek alapján az 1952. előtti jogszabályok szerint nyugdíjat állapítottak meg, ha a nyugdíjat utóbb jogszerűen megvonták, illetőleg jogerős büntetőbírói ítélet alapján megszüntették, vagy a törvénytelenül megvont nyugdíjat az 1957. évben lefolytatott vizsgálat eredményeként nem adták vissza.

R. 124. § A csendőrség volt tagjának a csendőrségi és az ezt megelőző közszolgálati idejét csak akkor lehet szolgálati időként figyelembe venni, ha a volt csendőrt az 1690/1945. (V. 10.) ME rendelet szerint létesített bizottság igazolta.

A mezőgazdasági szövetkezet tagjaként eltöltött idő figyelembevétele

R. 125. § (1) A mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezetnél (a továbbiakban: termelőszövetkezet) 1967. január 1-e előtt fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek számit

a) az első belépés teljes naptári éve,

b) minden további teljes naptári év, ha a tagság egész éven át fennállott, és a tag közös munkával legalább 120, nő 80 munkaegységet teljesített,

c) a naptári évből annyiszor harminc nap, ahányszor a tag közös munkával tíz, nő hét munkaegységet teljesített, ha a tagság egész éven át fennállott,

d) a tagsági időnek annyiszor harminc napja, ahányszor a tag közös munkával tíz, nő hét munkaegységet teljesített, de legfeljebb a tagsági idő naptári tartama, ha a tagság az egész naptári éven át nem állott fenn.

(2) Termelőszövetkezetnél 1966. december 31-e után fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek számít

a) a teljes naptári év, ha a tagság egész éven át fennállott, és a tag közös munkával 150, nő 100 munkanapot teljesített,

b) a naptári évből annyiszor harminc nap, ahányszor a tag közös munkával tizenhárom, nő nyolc munkanapot teljesített, ha a tagság egész éven át fennállott,

c) a tagsági időnek annyiszor harminc napja, ahányszor a tag közös munkával tizenhárom, nő

nyolc munkanapot teljesített, de legfeljebb a tagsági idő naptári tartama, ha a tagság az egész naptári éven át nem állott fenn.

(3) Nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a termelőszövetkezeti tagként eltöltött azt az időt, amely alatt a tag 1960. szeptember 30-a után öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban részesült.

Sz. 74. § (1) A termelőszövetkezeti tag 1967. január 1-e előtti szolgálati idejének a számításánál fél munkaegységet kell figyelembe venni minden olyan munkanap után, amelynek során

a) keresőképtelensége, terhessége vagy szülése, továbbá katonai szolgálata vagy tanfolyamon részvétele miatt közös munkát nem végzett,

b) munkaviszonyban állott, vagy ipari szövetkezet tagja volt.

(2) A termelőszövetkezeti tag 1966. december 31-ét követő szolgálati idejének a számításánál közös munkával teljesített munkanapként az Sz. 34. §-ának (1)-(4) bekezdéseiben meghatározott munkanapokat kell figyelembe venni.

R. 126. § (1) A mezőgazdasági szakszövetkezetnél (a továbbiakban: szakszövetkezet) 1970. december 31-e után fennállott tagság alapján szerzett szolgálati időnek számít

a) a teljes naptári év, ha a tagság egész éven át fennállott, és a tag közös munkával 150, nő 100 munkanapot teljesített,

b) a naptári évből annyiszor harminc nap, ahányszor a tag közös munkával tizenhárom, nő, nyolc munkanapot teljesített, ha a tagság egész éven át fennállott,

c) a tagsági időnek annyiszor harminc napja, ahányszor a tag közös munkával tizenhárom, nő nyolc munkanapot teljesített, de legfeljebb a tagsági idő naptári tartama, ha a tagság az egész naptári éven át nem állott fenn.

(2) Nem lehet szolgálati időként figyelembe venni a szakszövetkezeti tagként eltöltött azt az időt, amely alatt

a) a tag öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban részesült, vagy

b) a tagot a T. hatálybalépése előtt a kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítás alól mentesítették.

Sz. 75. § Szakszövetkezet vagy jogelődje tagjaként 1971. január 1-e előtt eltöltött azok a naptári évek számítanak szolgálati időnek, amelyeket a tag 1973. december 31-ig előterjesztett kérelme alapján hozott jogerős határozattal az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) nyugdíjévnek ismert el.

Sz. 76. § A szakszövetkezeti tag szolgálati idejének a számításánál alapul szolgáló munkanapok figyelembevételére az Sz. 34. §-a (1)-(4) bekezdéseinek a rendelkezéseit azzal az eltéréssel

kell alkalmazni, hogy a naptári évnek azt a részét, amely alatt a tag

- munkaviszony,

- ipari szövetkezeti tagsági viszony, -

- bedolgozói jogviszony,

- rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló megbízás

alapján biztosított volt, vagy

- ügyvédi, kisipari, magánkereskedői működése alapján nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt,

e jogviszony alapján szerzett szolgálati időt kell számításba venni. A naptári évnek így figyelembe nem vett részében a szolgálati időt a szakszövetkezetben teljesített munkanapok alapján kell az R. 126. §-a szerint számítani.

R. 127. § A mezőgazdasági szövetkezetnek az a tagja, aki korábban mint családtag a közös munkában részt vett, a szövetkezetbe történt belépésétől számított két éven belül kérheti azoknak a naptári éveknek - legfeljebb öt naptári évnek - szolgálati időként beszámítását,

a) amelyekben mint segítő családtag a közös gazdaságban végzett munkával 150, nő 100 munkanapot - 1967. január l-e előtt 120, nő 80 munkaegységet, szakszövetkezetnél 120, nő 80 munkanapot - teljesített, és

b) amelyekre a nyugdíjjárulékot megfizeti.

Sz. 77. § Szolgálati időként kell figyelembe venni a közös gazdaságban családtagként végzett munkával eltöltött azokat a naptári éveket is, amelyeket a mezőgazdasági szövetkezet tagjának a T. hatálybalépése előtt előterjesztett kérelme alapján hozott jogerős határozattal az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) nyugdíjévnek ismert el.

Sz. 78. § Az R. 127. §-ának az alkalmazásánál családtagnak a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló jogszabályok szerint családtagként megjelölt az a személy számít, aki a szövetkezet tagjával a beszámítani kért naptári év (évek) alatt közös háztartásban élt.

R. 128. § (1) Az öregségi járadékos kérheti azoknak a naptári éveknek szolgálati időként történő beszámítását, amelyekben a naptári év beszámításához szükséges munkaegységet, illetőleg munkanapokat teljesítette, és a nyugdíjjárulékot utólag megfizeti. Beszámításnak csak akkor van helye, ha a kérelmező a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség alól történt mentesítéséig legalább öt évi szolgálati időt szerzett, és a beszámítási kérelem teljesítése esetén öregségi nyugdíjra jogosulttá válik. Azokat a naptári éveket, amelyek figyelembevételével a szolgálati idő a tíz évet meghaladná, beszámítani nem lehet.

(2) Az (1) bekezdés alapján nem kérheti a beszámítást az a szövetkezeti tag, akinek a részére

1972. december 31-ét követően állapítottak meg öregségi járadékot.

Sz. 79. § (1) Az R. 127. és 128. §-ában említett beszámítási kérelmet annak a szövetkezetnek a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) kell írásban előterjeszteni, amelynek a kérelmező a tagja. A kérelemben meg kell jelölni, hogy a kérelmező melyik naptári év (évek) beszámítását kéri.

(2) Az R. 127. §-a alapján előterjesztett kérelemhez csatolni kell a szövetkezetnek a következő adatokat tartalmazó igazolását:

a) a kérelmező személyi adatait (nevét, születési helyét, évét, hónapját és napját, anyja leánykori nevét);

b) annak a szövetkezeti tagnak a személyi adatait, akivel a kérelmező a beszámítani kért években családtagként közös háztartásban élt;

c) a kérelmező tagként felvételének a pontos idejét;

d) a beszámítani kért években családtagként teljesített munkaegységek, illetőleg munkanapok számát, naptári évenkénti részletezésben;

e) a kérelmezőnek a szövetkezetben a kérelem előterjesztését megelőző évben elért havi átlagos keresetét.

(3) Az R. 128. §-a alapján előterjesztett kérelemhez csatolni kell a szövetkezetnek a következő adatokat tartalmazó igazolását:

a) a járadékos személyi adatait (nevét, születési helyét, évét, hónapját és napját, anyja leánykori nevét);

b) a járadékot megállapító határozat számát;

c) a beszámítani kért években teljesített munkaegysegek, illetőleg munkanapok számát, naptári évenkénti részletezésben;

d) a járadékosnak a szövetkezetben a kérelem előterjesztését megelőző évben elért havi átlagos keresetét.

(4) Az 1967. évet megelőző naptári évek beszámításáért évenként 324 forint, az 1966. évet követő naptári évek beszámításáért a (2) bekezdés e) pontjában, illetőleg a (3) bekezdés d) pontjában megjelölt havi átlagkeresetnek megfelelő összegű nyugdíjjárulékot kell fizetni.

(5) A beszámítási kérelem tárgyában a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) határozatot hoz, amelyben - a kérelem teljesítése esetén - a fizetendő nyugdíjjárulék összegét is megállapítja.

(6) A nyugdíjjárulékot az ennek összegéről szóló határozat kézbesítését követő egy éven belül kell megfizetni. Méltánylást érdemlő esetben a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) ezt a határidőt egy ízben - legfeljebb egy évvel -meghosszabbíthatja. A határidő elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy a beszámítás érvényét veszti annyi időre, amennyire a kérelmező a nyugdíjjárulékot nem fizette meg.

R. 129. § (1) A mezőgazdasági szövetkezeti tagsági viszony megszűnését követő betegségi, illetőleg szülési segélyezés időtartamát szolgálati idő szempontjából úgy kell tekinteni, mintha ez alatt a tagsági viszony fennállott volna.

(2) A mezőgazdasági szövetkezeti tagok szolgálati idejének a számítására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell arra a tagra is, aki mezőgazdasági szövetkezetben javító-nevelő munkát végez.

R. 130. § A mezőgazdasági szövetkezet tagjaként eltöltött azt az időt, amely alatt a tag mint munkaviszonyból átirányított (áthelyezett) szakember működött, a munkaviszonyban töltött idő figyelembevételére vonatkozó rendelkezések szerint kell szolgálati időként számításba venni.

A külföldön munkában töltött idő figyelembevétele

R. 131. § A nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személynek ebben a minőségben eltöltött idejét szolgálati időként kell figyelembe venni.

R. 132. § (1) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni:

a) a Csehszlovákiától és Jugoszláviától ideiglenesen Magyarországhoz csatolt területeken lakott személyeknek az idegen vagy magyar jogszabályok alapján öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági (haláleseti) biztosításban töltött vagy ezzel egy tekintet alá eső, valamint közszolgálatban töltött időt, ha a dolgozó állandó tartózkodási helye 1946. március 1-én Magyarország területén volt;

b) a Románia területén szerzett biztosítási vagy ezzel egy tekintet alá eső, valamint közszolgálatban töltött időt, ha a dolgozó állandó tartózkodási helye 1946. március 1-én Magyarország területén volt;

c) a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény alapján Magyarországra áttelepült személynek a csehszlovák öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági (haláleseti) biztosításban, illetőleg közszolgálatban töltött idejét;

d) az idegen állam jogszabályai szerint biztosításban, illetőleg közszolgálatban töltött azt az időt, amelyet a fegyverszüneti egyezménnyel hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján korábban el kellett ismerni.

(2) Ha az igénylő igazolja az (1) bekezdés hatálya alá eső munkaviszony fennállását, a külföldi biztosítás tényét azonban nem tudja bizonyítani, a biztosítás fennállását vélelmezni kell, amennyiben a munkaviszonyban töltött idő egyébként szolgálati időnek számít.

(3) Az (1) bekezdés c) pontjának az alkalmazásánál a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény alapján Magyarországra áttelepült személynek kell tekinteni, aki ezt a minőségét az Áttelepítési Kormánybiztosság által kiállított személyi lappal vagy a Pénzintézeti Központ által saját nyilvántartásai alapján kiállított igazolással bizonyítja. Az áttelepült személynek Csehszlovákiában szerzett idejét az illetékes csehszlovák társadalombiztosítási szerv, csehszlovák közszolgálati alkalmazottak esetében a szolgálati főnökség által kiállított igazolás, határozat, szolgálati bizonyítvány vagy hitelt érdemlő egyéb egykorú okirat alapján lehet a szolgálati idő számításánál figyelembe venni.

R. 133. § (1) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a magyar állampolgár 1945. április 4-e és 1967. december 31-e közötti időben fennállott külföldi munkavállalásának a tartamát, ha

a) a munkavállalást az erre feljogosított szerv engedélyezte,

b) a munkavállalásra államközi egyezmény, illetőleg magyar külkereskedelmi szervek által kötött egyezmény végrehajtásaként került sor, és

c) az állampolgár külföldi munkavállalását megelőzően Magyarországon munkaviszonyban állott.

(2) Az 1967. december 31-e után fennállott külföldi munkavállalás tartamát szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a magyar állampolgár

a) a munkavállalásra az erre feljogosított szervtől engedélyt kapott, és

b) az előírt nyugdíjjárulékot (társadalombiztosítási járulékot) megfizette.

(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell arra a magyar állampolgárra is, aki külföldön - a közép- és felsőfokú oktatás keretében folytatott tanulmányokat kivéve - olyan tevékenységet folytatott, amelyre

a) államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból, nemzetközi szervezet által biztosított keretből,

b) külföldi szervnél - magánkezdeményezésre - pályázat elnyerésével vagy meghívás alapján ösztöndíjban részesült.

(4) Az előadóművész 1975. június 30-a után fennállott külföldi munkavállalásának a tartamát szolgálati időként kell figyelembe venni akkor, ha

a) a munkavállalásra az erre feljogosított szerv engedélye alapján vagy magyar impresszáló szerv közreműködésével került sor,

b) a munkavállalás tartama egyhuzamban harminc napnál hosszabb, és

c) az előírt nyugdíjjárulékot (társadalombiztosítási járulékot) megfizette.

(5) A (2)-(4) bekezdések szerint kell szolgálati időként számításba venni az olyan országban fennállott munkavállalás idejét, amely a Magyarországgal között szociálpolitikai egyezmény alapján szolgálati időként nem vehető figyelembe.

Az egyházi személyként és a szerzetesrendi tagként eltöltött idő

R. 134. § A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni az egyházi személynek e minőségben eltöltött idejét, ha ezt követően

a) legalább annyi szolgálati időt szerzett, mint amennyi időn át egyházi személyként működött, vagy

b) nem egyházi személyként szerzett szolgálati ideje alapján is jogosult lenne nyugdíjra.

R. 135. § (1) A szerzetesrendi tagként 1948. június 16-át megelőzően pedagógus munkakörben eltöltött időt a szolgálati idő számítása szempontjából közszolgálatban töltött időnek kell tekinteni.

(2) Az iskolák államosításakor pedagógus munkakörben nem állami iskolánál (óvodánál stb.) foglalkoztatott szerzetesrendi tag pedagógusként eltöltött idejét akkor lehet figyelembe venni, ha az állami szolgálatba történt átminősítését elfogadta. Aki az átminősítést nem fogadta el, vagy az átminősítés tekintetében az előírt határidőn belül nem nyilatkozott, a pedagógus munkakörben eltöltött idejét csak akkor lehet figyelembe venni, ha

a) az iskolák államosításától számított öt éven belül munkaviszonyba lépett, és

b) legalább egy éven át pedagógus munkakörben dolgozott, és

c) 1957. június 1-én pedagógusként állott munkaviszonyban.

(3) Szerzetesrendi tagként nem pedagógus munkakörben eltöltött időt akkor kell szolgálati időként figyelembe venni, ha a szerzetesrendi tag

a) túlnyomórészt nem szerzetesrendi tagok részére végzett munkát, vagy

b) a szerzetesrendi tagok részére létesített Intézménynek az állam által történt átvételekor munkaviszonyba lépett.

(4) A (3) bekezdés rendelkezései szerint kell figyelembe venni a diakonissza nővérek és a Szociális Misszió Társulat nővéreinek ilyen minőségben munkában töltött idejét is.

Sz. 80. § Az egyházi személyként és a szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati időt az Állami Egyházügyi Hivatal igazolása vagy az egyházi szervek által kiállított és az Állami Egyházügyi Hivatal által láttamozott igazolás alapján lehet figyelembe venni.

Az ügyvédként eltöltött idő figyelembevétele

R. 136. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni az ügyvédi munkaközösség tagjának 1954. április 30-a után eltöltött idejét, továbbá

a) a magángyakorlatot folytató ügyvédnek,

b) az 1954. május l-e előtt ügyvédi munkaközösségben működő ügyvédnek

kamarai tagként eltöltött azt az idejét, amelyre, nyugdíjjárulékot fizetett.

(2) A társadalombiztosítási bizottság engedélyével lehet - részben vagy egészben - figyelembe venni az (1) bekezdés a) és b) pontjában megjelölt időt, ha az ügyvéd kamarai tagsága

a) igazoló bizottsági határozat [1080/1945. (V. 2.) ME sz. r.],

b) 1952. előtt jogerőssé vált büntetőbirói ítélet,

c) 1952. előtt hozott jogerős fegyelmi határozat következtében megszűnt, vagy ha

d) az ügyvéd az elrendelt igazolási eljárás lefolytatása előtt, 1946. május 19-ét megelőzően kamarai tagságáról lemondott, illetőleg az ügyvédet az igazoló bizottság előtti meg nem jelenés miatt a kamarai tagok sorából törölték.

(3) Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni az ügyvédi munkaközösségi tagsági viszony harminc napot meghaladó olyan tartamát, amelynek során az ügyvéd neki felróható okból ügyvédi működést nem fejtett ki.

A kisiparosként és a magánkereskedőként eltöltött idő figyelembevétele

R. 137. § (1) Szolgálati időként kell figyelembe venni a kisiparosként és a magánkereskedőként töltött időnek azt a tartamát, amelyre a kisiparos, illetőleg a magánkereskedő a T. hatályba lépése előtt nyugdíjjárulékot, a T. hatálybalépését követően pedig társadalombiztosítási járulékot fizetett.

(2) Járulék fizetése nélkül is szolgálati időnek számít a kisiparos és a magánkereskedő

a) szülése esetén a szülés napját magában foglaló hónap első napjától a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig,

b) halála esetén a hónap első napjától az elhalálozás napjáig

eltelt idő.

A katonai szolgálatban töltött idő figyelembevétele

R. 138. § A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni

a) a fegyveres erők és a fegyveres testületek, valamint a volt honvédség (folyamőrség) sorozott állományú tagjai első tényleges és tartalékos szolgálatának az idejét,

b) a honvédelmi munkaszolgálatban töltött időt,

c) a katonai vagy polgári személynek hadifogságban töltött idejét, ha a volt hadifogoly a hadifogság megszűnését követő 180 napon belül Magyarország területére visszatért,

d) a deportálásban töltött időt, ha a volt deportált 1947. előtt Magyarország területére visszatért és

e) az 1939. évi II. törvényen alapuló leventeszolgálatban külföldön töltött időt, ha a leventét akarata ellenére kényszerítették az ország területének az elhagyására, és szabadon bocsátásától számított 180 napon belül Magyarország területére visszatért.

R. 139. § (1) Szolgálati időként figyelembe kell venni a fegyveres erők és a fegyveres testületek - ideértve a pénzügyőrséget és a vámőrséget is -hivatásos vagy továbbszolgáló állományában töltött időt, ha a szolgálat nem nyugállományba helyezéssel szűnt meg.

(2) A közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó rendelkezések szerint kell figyelembe venni a Néphadseregnél, a volt honvédségnél (folyamőrségnél), a rendőrségnél, a pénzügyőrségnél, a vámőrségnél hivatásos vagy továbbszolgáló állományban 1952. január 1-ét megelőzően eltöltött időt, ha a szolgálat 1952. előtt megszűnt.

A munkásmozgalomban eltöltött idő figyelembevétele

T. 55. § Szolgálati időként kell figyelembe venni a munkásmozgalomban 1945. január 1-e előtt folyamatosan eltöltött időt, ha az igénylő a munkásmozgalomban ezt követően is folyamatosan részt vett.

Sz. 81. § A munkásmozgalomban töltött időt

a) a Magyar Szocialista Munkáspárt illetékes megyei (megyei városi, fővárosi kerületi) bizottságának,

b) a folyamatos szakszervezeti tagságot az illetékes szakszervezet elnökségének

az igazolása alapján lehet szolgálati időként figyelembe venni.

R. 140. § Szolgálati időként kell figyelembe venni a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosának a munkásmozgalomban 1949. előtt eltöltött idejét.

Megszakítós a szolgálati időben

T. 56. § Akinek a szolgálati idejében egyhuzamban öt évnél hosszabb megszakítás van, a megszakítást megelőző szolgálati idejét abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a megszakítás után ötévi szolgálati időt szerzett. E feltétel hiányában az öt évnél hosszabb megszakítást megelőző szolgálati időt annál lehet figyelembe venni, aki a megszakítás előtt a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időt megszerezte, és az ezt követő öt éven belül

a) az öregségi nyugdíjra jogot adó életkort betöltötte, vagy

b) megrokkant, és rokkantsága a nyugdíj igényléséig fennáll.

Sz. 82. § Nem számít megszakításnak az az idő, amely alatt az igénylő

a) öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban,

b) 1952. január 1-ét megelőzően legalább húsz százalékos, ezt követően legalább ötven százalékos munkaképesség-csökkenés alapján baleseti járadékban,

c) átmeneti segélyben, rendszeres szociális járadékban vagy rendszeres szociális segélyben részesült,

d) kórházi ápolás alatt állt,

e) 1945. január l-e és a tanácsok megalakulása között eltelt időben községi bíró volt,

f) diplomáciai mentességet élvező szervnél vagy személynél olyan munkaviszonyban állott, amelyet szolgálati időként figyelembe venni nem lehet,

g) az 1952. január 1-e előtt érvényben volt jogszabályok alapján betegség esetére önkéntesen vagy önkéntes tovább fizetéssel biztosított volt,

h) mezőgazdasági szövetkezet tagja volt,

i) elismerési díjat fizetett.

Sz. 83. § (1) Az elismerési díj

- havi 10 forint, ha a megszakítást megelőző utolsó három havi kereset átlaga az 1000 forintot nem haladta meg,

- havi 15 forint, ha az átlag a 2000 forintot nem haladta meg,

- havi 30 forint, 2000 forintot meghaladó átlag esetén.

(2) Az elismerési díj fizetése iránti kérelmet a lakóhely szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) kell a megszakítás kezdetétől, rokkantsági nyugdíjban részesülőnek a rokkantsági nyugdíj megszűnésétől számított egy éven belül benyújtani. A kérelem benyújtásakor igazolni kell a szolgálati idő, illetőleg a rokkantsági nyugdíj megszűnésének az időpontját és az elismerési díj összege szempontjából irányadó utolsó három havi keresetet, rokkantsági nyugdíj megszüntetése esetén a rokkantsági nyugdíj havi összegét.

(3) Az elismerési díjat a szolgálati idő, illetőleg a rokkantsági nyugdíj megszűnését követő hónap első napjától kell fizetni.

(4) Az elismerési díjat havonta előre, a hónap tizenötödik napjáig kell befizetni. Ha az elismerési díj fizetője egy hónapnál hosszabb időn át keresőképtelen beteg és ezt igazolja, kérelmére a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) a keresőképtelenséget okozó betegség egy hónapot meghaladó tartamára az elismerési díj fizetése alól mentesíti.

A szolgálati idő számítása

T. 57. § (1) A szolgálati időre vonatkozó részletes szabályokat és a beszámítás feltételeit a Minisztertanács állapítja meg. A Minisztertanács elrendelheti egyéb idők beszámítását is.

(2) Az 1929. január l-e előtti időt szolgálati időként figyelembe venni nem lehet.

R. 141. § A szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni, és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszeresen lehet figyelembe venni.

Hozzátartozói nyugellátások

R. 142. § Hozzátartozói nyugellátásra jogosultság szempontjából halálesetnek számit az eltűnés is, ha a bíróság az eltűnést jogerősen megállapította.

Özvegyi nyugdíj

T. 58. § (1) Özvegyi nyugdíjat a feleség, az elvált nő, az élettárs és a férj kaphat.

(2) Az özvegyi nyugdíj ideiglenes vagy állandó. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától egy évig jár.

(3) Az élettársnak a Minisztertanács által meghatározott feltételekkel jár özvegyi nyugdíj.

T. 59. § Ideiglenes özvegyi nyugdíjra az a feleség jogosult, akinek a férje a haláláig az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg.

T. 60. § (1) Állandó özvegyi nyugdíjra az egyéb feltételek (T. 59. §-a) mellett az a feleség jogosult, aki férje halálakor

a) az ötvenötödik életévét betöltötte, vagy

b) rokkant, vagy

c) a férje jogán árvaellátásra jogosult két vagy több gyermek eltartásáról gondoskodik.

(2) Állandó özvegyi nyugdíj jár a feleségnek akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a férj halálától számított tizenöt éven belül bekövetkezik.

R. 143. § (1) Özvegyi nyugdíjra jogosult a feleségre előírt feltételek fennállása esetén az a nő, aki élettársával ennek haláláig

a) egy év óta megszakítás nélkül együtt élt, és gyermekük született, vagy

b) megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt.

(2) Élettársa után nem jogosult özvegyi nyugdíjra az a nő, aki az (1) bekezdésben megjelölt együttélési idő vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugellátásban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.

T. 61. § (1) Az a nő, aki állandó özvegyi nyugdíj megállapítását mezőgazdasági szövetkezeti tagként szerzett szolgálati idő figyelembevételével kéri, özvegyi nyugdíjra életkora alapján 1975-ben a hatvanadik életéve betöltésétől jogosult. Ez a korhatár 1976. január 1-től öt éven át évente egy évvel csökken, és 1980. január 1-től azonos a T. 60. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott korhatárral.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az ötvenötödik életévének betöltésétől jogosult mezőgazdasági szövetkezeti tagként szerzett szolgálati idő figyelembevételével állandó özvegyi nyugdíjra az a nő, akinek a férje az utolsó mezőgazdasági szövetkezeti tagságának a megszűnése után nem mezőgazdasági szövetkezetnél tíz évi szolgálati időt szerzett.

Sz. 84. § Az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító korhatár annál, aki a nyugdíj megállapítását a T. 61. §-ának (1) bekezdése alapján mezőgazdasági szövetkezeti tagként szerzett szolgálati idő figyelembevételével kéri,

1975-ben a hatvanadik,

1976. január 1-től az ötvenkilencedik,

1977. január 1-től az ötvennyolcadik,

1978. január 1-től az ötvenhetedik,

1979. január 1-től az ötvenhatodik,

1980. január 1-től az ötvenötödik életév.

T. 62. § Az a nő, akinek a férje a házasság megkötésekor az öregségi nyugdíjra jogosító életkort - a korkedvezményes életkort kivéve - már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétől öt éven át megszakítás nélkül együtt éltek.

Sz. 85. § A T. 62. §-ának a rendelkezése nem alkalmazható, ha a férj hatvanadik életévének a betöltése előtt kötött házasságot felbontották, és a volt házastársak a férj hatvanadik életévének a betöltése után ismét házasságot kötöttek.

T. 63. § (1) Az elvált, továbbá a férjétől egy évnél hosszabb ideje különélő nőnek ideiglenes özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha férjétől ennek haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság (bírósági egyezség) tartásdíjat állapított meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett nőnek állandó özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha

a) a férjétől ennek haláláig tartásdíjban részesült, vagy

b) tartásra való érdemtelenségét a bíróság nem állapította meg, és az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei a különéléstől számított tizenöt éven belül bekövetkeztek.

T. 64. § A feleség özvegyen maradt munkaképtelen férjének is jár állandó özvegyi nyugdíj, ha a feleség

a) a haláláig az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg, és

b) a halálát megelőzően legalább egy év óta férjét a saját háztartásában, túlnyomó részben eltartotta, vagy a bíróság (bírósági egyezség) a férj részére tartásdíjat állapított meg.

T. 65. § (1) Az özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, ami a meghallat öregségi nyugdíjként, illetőleg a III. rokkantsági csoport szerint járó rokkantsági nyugdíjként halála időpontjában megillette vagy megillette volna.

(2) Az egy évnél hosszabb ideje különélő feleség, illetőleg az elvált nő részére járó ideiglenes özvegyi nyugdíj a tartásdíj összegénél több nem lehet.

R. 144. § (1) Az özvegyi nyugdíj legkisebb összege havi 710 forint.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az özvegyi nyugdíj legkisebb összege

a) havi 620 forint, ha az elhunyt házastárs az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt mezőgazdasági szövetkezeti tagsági idő beszámításával szerezte meg,

b) havi 570 forint, ha az elhunyt házastárs az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt kisiparosként, magánkereskedőként vagy munkaviszonyban nem álló előadóművészként, illetőleg művészeti oktatóként szerzett idő beszámításával, de mezőgazdasági szövetkezeti tagsági idő figyelembevétele nélkül szerezte meg.

(3) Ha az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíj alapját képező átlagkereset a sajátjogú nyugdíj legkisebb összegét nem éri el, az özvegyi nyugdíj a sajátjogú nyugdíjnak (R. 71. § (3) és 93. § (4) bek.) a hetvenöt százaléka.

Sz. 86. § A nyugellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló rendelkezések szerint az R. 144. §-ának a (3) bekezdése alapján járó özvegyi nyugdíjat is jel kell emelni a nyugdíj megállapításakor, és a 32/1974. (VII. 15.) számú minisztertanácsi rendeletnek megfelelően havi 50 forinttal ki kell egészíteni. A nyugdíj így felemelt és kiegészített összege azonban nem lehet több az R. 144. §-ának az (1) bekezdésében meghatározott összegnél.

T. 66. § (1) Több jogosult esetén az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenlő arányban meg kell osztani. Ha a különélő feleségnek, illetőleg az elvált nőnek a reáeső arányos résznél kisebb összegű ideiglenes özvegyi nyugdíj jár, a különbözet az állandó özvegyi nyugdíjast, illetőleg az együttélés alapján jogosult ideiglenes özvegyi nyugdíjast illeti meg.

(2) Az özvegyi nyugdíjra jogosult a többi jogosult ellen indított perben a bíróságtól az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását kérheti.

Sz. 87. § Az özvegyi nyugdíjnak bírói ítélet alapján történő megosztását az ítélet jogerőre emelkedését követő hónap első napjától kell végrehajtani.

Sz. 88. § (1) Az özvegyi nyugdíjat újból meg kell osztani, ha a jogosultak száma megváltozik. Az újbóli megosztásra legkorábban a jogosultak számának a változását követő hónap első napjától kerülhet sor.

(2) Az özvegyi nyugdíjat újból megosztani, illetőleg a jogosult özvegyi nyugdíját felemelni az özvegyi nyugdíj megszűnését követő egy év elteltével kell, ha valamelyik jogosult részére végkielégítést állapítottak meg, és az özvegyi nyugdíjra jogosultak száma ezért változik.

(3) Nem lehet az özvegyi nyugdíjat újból megosztani akkor, ha valamelyik jogosult özvegyi nyugdíjának a folyósítását saját jogú nyugellátás, baleseti nyugellátás megállapítása miatt vagy egyéb okból egészben vagy részben szüneteltetik, illetőleg az özvegyi nyugdíjat korlátozott összegben folyósítják.

T. 67. § (1) Az özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkorának a betöltése előtt házasságot köt.

(2) A rokkantság címén megállapított állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegyi nyugdíjas már nem rokkant. A férj özvegyi nyugdíjra jogosultsága megszűnik, ha már nem munkaképtelen.

(3) Az árvaellátásra jogosult gyermekek tartása címén megállapított állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha már egyik gyermeket sem illeti meg árvaellátás.

T. 68. § Feléled az özvegyi nyugdíjra jogosultsága annak, akinek az özvegyi nyugdíja nem házasságkötés miatt szűnt meg, ha az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek valamelyike az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tizenöt éven belül bekövetkezik. A Minisztertanács ettől eltérően is rendelkezhet.

R. 145. §. A házasságkötés miatt megszüntetett állandó özvegyi nyugdíjra a jogosultság a házasság megszűnése után feléled, ha

a) az igénylő a házasságkötéskor végkielégítést nem vett fel, és

b) az igénylőt a házasság létrejötte nélkül az állandó özvegyi nyugdíj egyébként megilletné.

R. 146. § A férj állapotjavulás miatt megszüntetett özvegyi nyugdíjra jogosultsága akkor éled fel, ha az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tizenöt éven belül újból munkaképtelenné válik.

Végkielégítés

T. 69. § (1) Annak az özvegynek, akinek az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultsága újabb házasságkötés folytán szűnik meg, egy évi özvegyi nyugdíjával egyenlő összegű végkielégítés jár, ha igényét a házasságkötéstől számított egy éven belül előterjeszti.

(2) Az állandó özvegyi nyugdíj továbbfolyósítása helyett végkielégítést kérhet az, aki az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkorának a betöltése után köt házasságot.

R. 147. § (1) A végkielégítés a házasságkötés hónapjára járó havi özvegyi nyugdíj tizenkétszeres összege.

(2) A végkielégítés összegének a megállapításánál az özvegyi nyugdíj teljes összegét kell számításba venni akkor is, ha az özvegyi nyugdíjat korlátozott összegben folyósították, vagy a folyósítást szüneteltették.

(3) Ha az özvegyi nyugdíjat több jogosult között megosztva kell folyósítani, a házasságot kötő özvegyi nyugdíjas végkielégítésének az összegét az őt megillető özvegyi nyugdij figyelembevételével kell megállapítani.

Árvaellátás

T. 70. § (1) Árvaellátásra annak a gyermeke és mostohagyermeke jogosult, aki haláláig az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg. Az örökbefogadott gyermeknek vérszerinti szülője jogán árvaellátás nem jár, kivéve, ha a gyermeket a vérszerinti szülő házastársa fogadta örökbe.

(2) Árvaellátás jár a neveltgyermeknek, a testvérnek és az unokának is, ha őt a meghalt saját háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

T. 71. § (1) Az árvaellátás az árva tizenhatodik életévének a betöltéséig jár. Ha az árva oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a huszonötödik életév betöltéséig jár. Ha az árva jogosultságának a megszűnése előtt megrokkan, a rokkantság tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül megilleti.

(2) Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha az árva vagy életben maradt szülője házasságot köt, vagy az árvát örökbe fogadják.

Sz. 89. § (1) Iskolai tanulmányok címén azt az árvát is megilleti az árvaellátás, aki az iskola igazolása szerint betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi.

(2) Iskolai tanulmányok címén az árvaellátás a tanulmányok befejezéséig a nyári szünet tartamára is jár. A tanulmányok folytatását az iskola áltál kiállított igazolással évenként, legkésőbb a tanulmányok megkezdésétől számított három hónapon belül kell igazolni.

T. 72. § (1) Az árvaellátás árvánként az özvegyi nyugdíj fele.

(2) Az özvegyi nyugdíj összegével azonos összegű árvaellátás jár annak a gyermeknek,

a) akinek mindkét szülője meghalt,

b) akinek életben levő szülője rokkant, vagy

c) akit életben levő szülője elhagyott, és róla nem gondoskodik.

R. 148. 5. Az árvaellátás legkisebb összege havi 510 forint.

R. 149. § (1) A mostohagyermek árvaellátásába a vérszerinti szülő által fizetett tartásdijat be kell számítani. Ha a tartásdíj eléri az árvaellátás összegét, az árvaellátás folyósítását szüneteltetni kell. Ha a vérszerinti szülő tartási kötelezettségének nem tesz eleget, az árvaellátás teljes összege jár. A tartásdíj behajtása iránt a folyósító szerv hivatalból köteles intézkedni.

(2) Az árvaellátás és az özvegyi nyugdíjjal azonos összegű árvaellátás közötti különbözetet be kell hajtani attól a szülőtől, aki gyermekét elhagyta. A különbözet behajtása iránt a folyósító szerv hivatalból köteles intézkedni.

Szülői nyugdíj

T. 73. § (1) Szülői nyugdíjra az a szülő (nagyszülő) jogosult, akinek a gyermeke (unokája) az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg, ha

a) a szülő (nagyszülő) gyermekének (unokájának) a halálakor már rokkant volt, és

b) a szülőt (nagyszülőt) gyermeke (unokája) a halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben eltartotta.

(2) Az (1) bekezdésben előírt feltételek fennállása esetén szülői nyugdíjra jogosult a meghaltnak az a mostoha-, illetőleg nevelőszülője is, aki a mostoha-, illetőleg a neveltgyermeket tíz éven át eltartotta.

(3) A szülői nyugdíj a rokkantság tartamára jár.

(4) Annak a szülőnek (nagyszülőnek), aki gyermeke (unokája) halálakor nem rokkant, szülői nyugdíj csak abban az esetben jár, ha az elhalálozástól számított tíz éven belül megrokkan, és tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

Sz. 90. § A szülői nyugdíjra jogosultság szempontjából orvosi vizsgálat nélkül rokkantnak kell tekinteni azt a szülőt (nagyszülőt), aki a hatvanötödik, nő a hatvanadik életévét betöltötte.

T. 74. § A szülői nyugdíj összege azonos az özvegyi nyugdíj összegével. Ha a szülői nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük egyenlő arányban meg kell osztani.

R. 150. § A szülői nyugdíj legkisebb összege azonos az özvegyi nyugdíj legkisebb összegével.

Sz. 91. § A szülői nyugdíjat újból meg kell osztani, ha a jogosultak száma megváltozik. Az újbóli megosztásra legkorábban a jogosultak számának a változását követő hónap első napjától kerülhet sor.

A hozzátartozói nyugellátások együttes összege

T. 75. § A hozzátartozói nyugellátások együttes összege nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj két és félszeresét. Ha meghaladná, az árvaellátásokat és a szülői nyugdíjat arányosan csökkenteni kell. Az árvaellátás és a szülői nyugdíj azonban e nyugellátásoknak a Minisztertanács által meghatározott legkisebb összegénél ebben az esetben sem lehet kevesebb.

MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZETI JÁRADÉKOK

Öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék

R. 151. § Öregségi járadékra a mezőgazdasági szövetkezeti tag akkor jogosult, ha

a) a hetvenedik, nő a hatvanötödik életévét betöltötte,

b) legalább három év óta megszakítás nélkül tagja mezőgazdasági szövetkezetnek,

c) az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, vagy öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, kivételes nyugellátása a mezőgazdasági szövetkezeti tagságon alapuló öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem éri el,

d) rendszeres szociális járadékban nem részesül, és

e) keresete, keresőfoglalkozásból származó jövedelme az öregségi járadék összegét nem haladja meg.

R. 152. § Munkaképtelenségi járadékra a mezőgazdasági szövetkezeti tag akkor jogosult, ha

a) teljesen munkaképtelen,

b) legalább három év óta megszakítás nélkül tagja mezőgazdasági szövetkezetnek,

c) a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, vagy öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, kivételes nyugellátása a mezőgazdasági szövetkezeti tagságon alapuló öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem éri el,

d) rendszeres szociális járadékban nem részesül, és

e) keresete, keresőfoglalkozásból származó jövedelme az öregségi járadék összegét nem haladja meg.

R. 153. § Nem állapítható meg öregségi, munkaképtelenségi járadék annak a szakszövetkezeti tagnak, aki vagy akinek a vele együttélő házastársa a mezőgazdasági lakosság jövedelemadóját köteles fizetni, ha a megelőző naptári évre megállapított jövedelemadójának a kedvezményekkel csökkentett összege a 4000 forintot meghaladja.

R. 154. § (1) A mezőgazdasági termelőszövetkezet tagjának öregségi, munkaképtelenségi járadékra jogosultságához szükséges tagsági időbe be kell számítani azt az időt, amely alatt a tag a szövetkezetbe történt belépését közvetlenül megelőzően mezőgazdasági szakszövetkezetnek vagy egyéb egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetnek (termelői szakcsoport, mezőgazdasági társulás, ifjúsági szövetkezet) volt a tagja, ha a tagsági idők között megszakítás nincs.

(2) A mezőgazdasági szakszövetkezet tagjának öregségi, munkaképtelenségi járadékra jogosultságához szükséges tagsági időbe azokat a naptári éveket kell beszámítani,

a) amelyekben a tag az alapszabályban előírt vagyoni hozzájárulási kötelezettségének eleget tett, és nyugdíjjárulék, járulék, illetőleg szakszövetkezeti járulék fizetésére kötelezett volt, vagy növelt összegű szakszövetkezeti járulékot fizetett,

b) amelyeket a szakszövetkezetnek vagy jogelődjének a tagjaként az 1971. január 1-ét megelőzően eltöltött időből a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) az előírt járulék megfizetése ellenében öregségi, munkaképtelenségi járadékra jogosító időként elismert [37/1970. (X. 7.) Korm. sz. r. 4. §-a],

c) amelyekben a szakszövetkezeti tag e tagságát közvetlenül megelőzően megszakítás nélkül mezőgazdasági termelőszövetkezetnek volt a tagja.

R. 155. § (1) Az öregségi és a munkaképtelenségi járadék összege havi 578 forint. Ha a házastársak mindegyike jogosult öregségi vagy munkaképtelenségi járadékra, havi 369 forint összegű járadék illeti meg azt a házastársat, aki később terjeszti elő igényét.

(2) A különélő házastársak mindegyike az öregségi, illetőleg a munkaképtelenségi járadék teljes összegére jogosult, ha

a) a házastársak az igénybejelentést megelőzően már öt év óta különélnek, vagy

b) különélésük a mezőgazdasági szövetkezetbe történt belépésük időpontjában is fennállott.

R. 156. § (1) Az öregségi és a munkaképtelenségi járadékot meg kell szüntetni annak a hónapnak az utolsó napjával, amelyben a járadékos mezőgazdasági szövetkezeti tagsági viszonya megszűnik.

(2) A munkaképtelenségi járadékot meg kell szüntetni az orvosi vizsgálat napját követő második hónap első napjától, ha a járadékos" már nem teljesen munkaképtelen.

R. 157. § (1) Özvegyi járadékra annak a mezőgazdasági szövetkezeti tagnak az özvegye jogosult, aki öregségi vagy munkaképtelenségi járadékosként, illetőleg az ehhez szükséges feltételek megszerzése után halt meg, ha az özvegy

a) a házastársával annak halálakor együttélt,

b) házastársának a halálakor a hatvanötödik - özvegyen maradt férj a hetvenedik - életévét betöltötte, vagy munkaképtelen,

c) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, kivételes nyugellátása a mezőgazdasági szövetkezeti tagságon alapuló öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem éri el,

d) özvegyi nyugdíjban, baleseti özvegyi nyugdíjban, rendszeres szociális járadékban nem részesül, és

e) keresete, keresőfoglalkozásból származó jövedelme az öregségi járadék összegét nem haladja meg.

(2) Aki házastársa halálakor a hatvanötödik -férj a hetvenedik - életévét nem töltötte be és nem volt munkaképtelen, özvegyi járadékra akkor jogosult, ha házastársa halálától számított tizenkét hónapon belül a hatvanötödik - férj a hetvenedik - életévét eléri vagy munkaképtelenné válik.

R. 158. § (1) Özvegyi járadékra az R. 157. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén az a nő is jogosult, aki élettársával ennek haláláig

a) egy év óta megszakítás nélkül együtt élt, és gyermekük született, vagy

b) megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt.

(2) Élettársa után nem jogosult özvegyi járadékra az a nő, aki az (1) bekezdésben megjelölt együttélési idő vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugellátásban, baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.

R. 159. § A munkaképtelenség címén megállapított özvegyi járadékra a jogosultság megszűnik, ha az özvegy már nem munkaképtelen, vagy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkor [T. 61. §-ának (1) bek.] betöltése előtt házasságot köt.

R. 160. § Az özvegyi járadék összege havi 475 forint.

R. 161. § Az öregségi, a munkaképtelenségi és az özvegyi járadékra jogosultság szempontjából nem lehet keresetként számításba venni a mezőgazdasági szövetkezettől kapott juttatásokat, keresőfoglalkozásból származó jövedelemként pedig a kisipari működési engedély alapján folytatott javító-szolgáltató tevékenységből származó jövedelmet.

R. 162. § (1) Az, aki

a) özvegyi nyugdíjra, baleseti özvegyi nyugdíjra, baleseti járadékra, a "Népművészet Mestere" kitüntető cím alapján járó ellátásra, hadigondozási pénzellátásra,

b) a mezőgazdasági szövetkezeti tagoknak járó öregségi nyugdíj legkisebb összegét el nem érő

öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra, szülői nyugdíjra, kivételes nyugellátásra és öregségi, munkaképtelenségi vagy özvegyi járadékra is jogosult, kérheti, hogy az a)-b) pontokban felsorolt ellátását az öregségi, munkaképtelenségi, illetőleg özvegyi járadék összegével, legfeljebb azonban az R. 208. §-ában meghatározott összegre egészítsék ki. Az összeghatár számításánál a házastársi pótlékot és a 100 százalékos hadirokkant pénzellátását figyelmen kívül kell hagyni.

(2) Ha a mezőgazdasági szövetkezeti tag egyidejűleg öregségi vagy munkaképtelenségi és özvegyi járadékra is jogosult, mindkét ellátás megilleti.

R. 163. § A nyugellátásokra vonatkozó rendelkezések nem terjednek ki arra a szakszövetkezeti tagra, aki a nyugdíjbiztosítás alól a T. hatálybalépésekor mentes volt.

Szakszövetkezeti tagok növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadéka

R. 164. § Növelt összegű öregségi járadékra jogosult az, aki

a) az öregségi nyugdíjra jogosító életkort (T. 41. §-ának (1) bek.) elérte, de öregségi nyugdíjra nem jogosult,

b) tíz évi növelt összegű járadékra jogosító időt szerzett,

c) a szakszövetkezet alapszabályában előírt vagyoni hozzájárulási kötelezettségének eleget tett, és

d) keresőfoglalkozást nem folytat.

R. 165. § Növelt összegű munkaképtelenségi járadékra az R. 164. §-ának b)-d) pontjaiban meghatározott feltételek fennállása esetén az jogosult, aki teljesen munkaképtelen, de rokkantsági nyugdíj nem illeti meg.

R. 166. § Növelt összegű járadékra jogosító időként azt az időt kell figyelembe venni, amely alatt a szakszövetkezeti tag

a) növelt összegű szakszövetkezeti járulékot fizetett,

b) keresőképtelenséget okozó betegsége, balesete, szülési szabadsága, katonai szolgálata miatt a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetése alól mentesült,

c) a növelt összegű járulék, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetésének megkezdése után nyugdíjjárulék fizetésére volt kötelezett,

d) 1973. január l-e előtt havi 85.50 forint járulékot fizetett, ha 1973. január 1-től növelt összegű járulék fizetésére vállalt kötelezettséget.

R. 167. § A növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadék alapösszege havi 680 forint.

A járadék összege a tíz éven felüli növelt összegű járadékra jogosító minden év után az alapösszeg három százalékával emelkedik.

R. 168. § (1) Növelt összegű özvegyi járadékra

az jogosult, akinek a házastársa növelt összegű öregségi vagy munkaképtelenségi járadékra jogosultságot szerzett, illetőleg ilyen járadékosként halt meg, ha az özvegy

a) a házastársával annak halálakor együtt élt,

b) házastársának a halálakor az öregségi nyugdíjra jogosító életkort (T. 41. §-ának (1) bek.) elérte vagy munkaképtelen, és

c) keresőfoglalkozást nem folytat.

(2) Aki házastársának a halálakor az öregségi nyugdíjra jogosító életkort még nem érte el és nem volt munkaképtelen, növelt összegű özvegyi járadékra akkor jogosult, ha házastársának a halálától számított tizenkét hónapon belül az említett életkort eléri vagy munkaképtelenné válik.

R. 169. § (1) Az R. 168. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén az élettárs (R. 158. §) is jogosult növelt összegű özvegyi járadékra.

(2) A munkaképtelenség címén megállapított növelt összegű özvegyi járadékra a jogosultság megszűnik, ha az özvegy már nem munkaképtelen, vagy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkor (T. 60. §) betöltése előtt házasságot köt.

R. 170. § A növelt összegű özvegyi járadék a növelt összegű öregségi járadék fele, de legalább havi 500 forint.

Házastársi pótlék

R. 171. § (1) Házastársi pótlékra az jogosult, akinek a saját jogú nyugellátása a havi 1500 forintot nem éri el.

(2) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíjast az után a vele együtt élő házastársa után illeti meg házastársi pótlék,

a) aki az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkort (T. 60., illetőleg 61. §) betöltötte vagy rokkant, és

b) akinek a nyugellátása, baleseti nyugellátása, keresete, jövedelme az özvegyi nyugdíj legkisebb összegét (R. 144. §-ának (1) bek.) nem haladja meg.

(3) Az öregségi, a munkaképtelenségi járadékost és a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékost az után a vele együttélő házastársa után illeti meg házastársi pótlék,

a) aki az özvegyi járadékra, illetőleg a növelt összegű özvegyi járadékra jogosító életkort elérte vagy munkaképtelen, és

b) akinek a nyugellátása; baleseti nyugellátása, keresete, jövedelme az özvegyi nyugdíj legkisebb összegét (R. 144. §-ának (1) bek.) nem haladja meg.

(4) A saját jogú nyugellátásban részesülő nő házastársi pótlékra teljesen munkaképtelen férje után csak akkor jogosult, ha férjét saját háztartásában legalább egy év óta túlnyomó részben eltartja.

R. 172. § A saját jogú nyugellátásban részesülő férfi élettársa után házastársi pótlékra az R. 171. §-ának (2) és (3) bekezdésében előírt feltételekkel is csak akkor jogosult, ha élettársával megszakítás nélkül legalább egy év óta együtt él.

R. 173. § Nem jogosult házastársi pótlékra az a járadékos, akinek a házastársa, illetőleg élettársa öregségi, munkaképtelenségi vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül.

Sz. 92. § A házastársi pótlékra a jogosultság annak a hónapnak az első napjával nyílik meg, amelyben a jogosultság valamennyi feltétele teljesül, de legkorábban attól a hónaptól, amelytől a nyugellátást a teljes hónapra korlátozás nélkül kell folyósítani.

R. 174. § A házastársi pótlék összege havi 300 forint. Ha az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíj összege a havi 1200 forintot meghaladja, házastársi pótlék címén az az összeg jár, ami a nyugdíjat havi 1500 forintra egészíti ki. Az ösztönző nyugdíjpótlékot a határösszegek szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.

V. fejezet

BALESETI ELLÁTÁS

Saját jogú és hozzátartozói baleseti ellátások

T. 76. § (1) Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár.

(2) Baleseti ellátásként a sérültet baleseti táppénz, saját jogú baleseti nyugellátás, halála esetén eltemettetőjét temetési segély, hozzátartozóit pedig hozzátartozói baleseti nyugellátás illeti meg.

(3) Saját jogú baleseti nyugellátások: a baleseti járadék és a baleseti rokkantsági nyugdíj. Hozzátartozói baleseti nyugellátások: a baleseti özvegyi nyugdíj, végkielégítés, árvaellátás és szülői nyugdíj.

(4) A baleseti rokkantsági nyugdíjas a Minisztertanács rendelkezései szerint házastársi pótlékra is jogosult.

T. 77. § (1) Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetőleg munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben éri. Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat társadalmi munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri.

(2) Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett. A baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási betegségek körét a Minisztertanács állapítja meg.

(3) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, üzemi baleseten a foglalkozási betegséget, üzemi baleseti sérültön a foglalkozási betegségben megbetegedettet, üzemi baleset következtében meghalt személyen pedig a foglalkozási betegség következtében meghalt személyt is érteni kell.

Sz. 93. § Üzemi balesetnek számít az a baleset is, amely a mezőgazdasági szövetkezet tagját

a) a tagsági viszonyával összefüggő tevékenység (közgyűlésen való megjelenés, természetbeni részesedés hazaszállítása stb.) közben éri,

b) a háztáji gazdaságban végzett állattartási vagy zöldségtermelési munka közben, illetőleg ezzel összefüggésben éri, ha e munkáért munkanapot kellett jóváírni.

Sz. 94. § (1) A bedolgozónak az a balesete számít üzemi balesetnek,

a) amelyet a bedolgozói munka teljesítése érdekében kifejtett tevékenysége során az ehhez szükséges anyag, valamint gép, szerszám vagy hasonló munkaeszköz használata, illetőleg kezelése okozott,

b) amely a bedolgozót a vállalt munka teljesítéséhez szükséges anyag, valamint gép, szerszám vagy hasonló munkaeszköz és a bedolgozó által készített termék szállítása közben érte.

(2) Üzemi baleset az a baleset is, amely a bedolgozót a munka teljesítésének a helyéről a munka (anyag) átvételének, illetőleg a termék átadásának a helyére menet vagy onnan visszamenet érte. Ha a munka teljesítésének a helye a munkáltatóval kötött megállapodás szerint nem a bedolgozó személyi igazolványába bejegyzett lakásán van, üzemi baleset az a baleset is, amely a bedolgozót lakásáról a munka teljesítésének, a munka (anyag) átvételének, illetőleg a termék átadásának a helyére vagy onnan visszamenet érte.

Sz. 95. § A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat keresőképtelenségének vagy rokkantságának (munkaképesség-csökkenésének) az elbírálása céljából elrendelt orvosi vizsgálaton történt megjelenésével összefüggésben érte.

R. 175. § A baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási betegségek jegyzékét a II. számú melléklet tartalmazza.

T. 78. § Az, aki sérülését szándékosan okozta, sérülése alapján baleseti ellátásra, aki pedig hozzátartozója halálát szándékosan okozta, utána hozzátartozói baleseti nyugellátásra nem jogosult.

T. 79. § A jogosultat csak egy baleseti nyugellátás illeti meg. Az, aki több baleseti nyugellátásra vagy nyugellátásra is jogosult, ezek közül választhat. E szabály alól a kivételeket a Minisztertanács állapítja meg.

R. 176. § (1) Ha az öregségi vagy a rokkantsági nyugdíjas üzemi balesetet szenved, és munkaképesség-csökkenése alapján 2-4. fokozatú baleseti járadékra jogosult, nyugdíját a baleseti járadék ötven százalékával ki kell egészíteni.

(2) Ha az üzemi balesetet szenvedett öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjas munkaképesség-csökkenése a hatvanhét százalékot eléri, de baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítását nem kéri, nyugdíját a 4. fokozatú baleseti járadék ötven százalékával kell kiegészíteni. Ha e nyugdíjas választási jogának az érvényesítése előtt meghal, a hozzátartozók nyugellátását - választásuk szerint - a korábbi nyugellátás vagy a baleseti rokkantsági nyugdíj figyelembevételével kell megállapítani.

Baleseti táppénz

T. 80. § (1) Baleseti táppénz annak jár, aki üzemi baleset következtében keresőképtelenné válik. Keresőképtelen az, aki az üzemi balesettel összefüggő és gyógykezelést igénylő egészségi állapota miatt vagy a gyógyászati segédeszköz hiányában munkát végezni nem tud.

(2) A baleseti táppénz - időbeli korlátozás nélkül - mindaddig jár, amíg a serült az üzemi baleset következtében keresőképtelen.

(3) A baleseti táppénz mértékére és összegére a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

R. 177. § (1) A baleseti táppénzre, ha eltérő rendelkezés nincs, a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) Ha a sérült az első ízbeni baleseti táppénzre jogosultság megszűnését követő 180 napon belül ugyanazon üzemi baleset következtében újból keresőképtelenné válik, baleseti táppénzre ismét jogosult. A baleseti táppénz a korábbinál kevesebb nem lehet.

Sz. 96. § A mezőgazdasági szövetkezeti tag baleseti táppénzét a baleseti járadék alapját képező átlagkereset figyelembevételével havi összegben kell megállapítani. Ha a baleseti táppénzt nem teljes naptári hónapra kell fizetni, egy naptári napra a havi összeg harmincad része jár.

Temetési segély

Sz. 97. § A baleseti sérült üzemi baleset következtében történt elhalálozása esetén 800 forint összegű temetési segély jár.

Saját jogú baleseti nyugellátások

Baleseti járadék

T. 81. § Baleseti járadékra az jogosult, akinek a munkaképessége üzemi baleset következtében tizenöt százalékot meghaladó mértékben csökkent, de baleseti rokkantsági nyugdíj nem illeti meg.

T. 82. § Ha a munkaképesség-csökkenés mértéke a huszonöt százalékot nem haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két éven át, ha meghaladja, e munkaképesség-csökkenés tartamára időbeli korlátozás nélkül jár.

Sz. 98. § A T. 82. §-ában meghatározott két évet attól a naptól kell számítani, amelytől az 1. fokozatú baleseti járadékot megállapították.

Sz. 99. § A baleseti járadékra jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől az igénylő munkaképesség-csökkenése az orvosi bizottság véleménye szerint a tizenöt százalékot meghaladja. Ha az igénylő ezen a napon baleseti táppénzben részesül, a jogosultság a táppénz megszűnését követő nappal nyílik meg.

T. 83. § (1) A baleseti járadék mértéke az üzemi baleset okozta munkaképesség-csökkenés fokától függ. A munkaképesség-csökkenés fokának megfelelően

az 1. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 16-25 százalék,

a 2. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 26-35 százalék,

a 3. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 36-49 százalék,

a 4. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 50-66 százalék.

(2) A baleseti járadék összege az (1) bekezdésben meghatározott fokozatok sorrendjében a havi átlagkereset nyolc, tíz, tizenöt, illetőleg harminc százaléka.

T. 84. § (1) A baleseti járadékot a balesetet közvetlenül megelőző egy éven belül elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani.

(2) A foglalkozási betegség alapján járó baleseti járadékot a foglalkozási betegség veszélyének kitett munkakörben (munkahelyen) elért utolsó egy évi kereset havi átlaga alapján kell megállapítani. Ha az igénylő a baleseti járadék megállapítását megelőző öt éven belül ilyen munkakörben (munkahelyen) egy évnél rövidebb időn át dolgozott, e rövidebb időre kapott kereset havi átlagát kell alapul venni.

(3) A szilikózis vagy azbesztózis (a továbbiakban: szilikózis) alapján járó baleseti járadék megállapításánál a szilikózis veszélyének kitett munkakörben az öt évnél korábban elért keresetet is figyelembe kell venni, ha az igénylő az öt éven belül ilyen munkakörben egy évnél rövidebb ideig dolgozott, és a kereset így megállapított átlaga kedvezőbb.

R. 178. § Ha a baleseti járadék megállapításánál egy évnél rövidebb időre eső keresetet kell alapul venni, és ez a kereset a sérültnek a baleset időpontjában betöltött, illetőleg foglalkozási betegség veszélyének kitett munkaköre (munkahelye) szerinti átlagkeresethez képest aránytalanul magas vagy alacsony, a tényleges kereset helyett ezt a munkaköri átlagkeresetet kell alapul venni.

R. 179. § (1) A baleseti járadékot - ide nem értve a foglalkozási betegség alapján járó baleseti járadékot - a főfoglalkozásban elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani akkor is, ha a sérült az üzemi balesetet mellékfoglalkozásában vagy másodállásában szenvedte el.

(2) A főfoglalkozásban és a mellékfoglalkozásban elért kereset figyelembevételével az R. 78-79. §-ainak a rendelkezései szerint kell a baleseti járadék alapját képező havi átlagkeresetet megállapítani.

R. 180. § A baleseti járadék alapját képező havi átlagkereset megállapításánál az R. 80-81. és a 94. §-ainak a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

R. 181. § A mezőgazdasági szövetkezeti tag baleseti járadékát legalább havi 900 forint alapulvételével kell megállapítani. Havi 900 forint alapulvételével kell megállapítani a baleseti járadékát annak a szövetkezeti tagnak, aki nyugdíjjárulék fizetésére nem kötelezett.

T. 85. § A baleseti fokozat változása esetén a baleseti járadék összegét az új fokozatnak megfelelően módosítani kell.

T. 86. § A baleseti járadékra jogosultság megszűnik, ha a munkaképesség-csökkenés a tizenöt százalékot már nem haladja meg. Ha a munkaképesség-csökkenés a tizenöt százalékot újból meghaladja, a baleseti járadékra jogosultság feléled.

R. 182. § Az 1. fokozatú baleseti járadék két éven át történt folyósítása után a járadékra jogosultság akkor éled fel, ha a munkaképesség-csökkenés utóbb három hónapon át a huszonöt százalékot meghaladja. Ha a munkaképesség-csökkenés ismét huszonhat százalék alá száll, a tizenöt százalékot azonban meghaladja, a baleseti járadék ennek az állapotnak a tartamára - legfeljebb két éven át - újból jár.

R. 183. § A baleseti járadék módosításánál, illetőleg újbóli megállapításánál azt az átlagkeresetet kell figyelembe venni, amelynek alapján a baleseti járadékot utoljára megállapították.

Baleseti rokkantsági nyugdíj

T. 87. § (1) Baleseti rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki munkaképességét hatvanhét százalékban túlnyomóan üzemi baleset következtében elvesztette, és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.

(2) Baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult az is, aki munkaképességét ötven százalékban szilikózis következtében vesztette el, és nem dolgozik, vagy szilikózis veszélymentes munkakörben, illetőleg munkahelyen

a) nem rendszeresen dolgozik, vagy

b) keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.

Sz. 100. § A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultsággal kapcsolatban az Sz. 62. §-ának a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

Sz. 101. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megnyílása szempontjából az Sz. 63. §-ának a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(2) Szilikózisból eredő ötven százalékos munkaképesség-csökkenés alapján baleseti rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől az igénylő

a) már nem dolgozik, és táppénzben, baleseti táppénzben nem részesül, vagy

b) szilikózis veszélymentes munkakörben (munkahelyen) rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a korábbi kereseténél.

(3) Ha az igénylő baleseti rokkantsági nyugdíjra az (1)-(2) bekezdés rendelkezései szerint nem jogosult, vagy baleseti rokkantsági nyugdíj helyett baleseti járadékot igényel, részére 4. fokozatú baleseti járadékot kell megállapítani.

T. 88. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke a rokkantság fokától és a szolgálati idő tartamától függ. A rokkantság fokának megfelelően

a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki munkaképességének a hatvanhét - szilikózis miatt az ötven - százalékát elvesztette, de nem teljesen munkaképtelen,

a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul,

az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul.

(2) A baleseti rokkantsági nyugdíj összege az (1) bekezdésben meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset hatvan, hatvanöt, illetőleg hetven százaléka.

(3) A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a szolgálati idő minden éve után a havi átlagkereset egy százalékával emelkedik, az átlagkeresetnél azonban több nem lehet.

R. 184. § Az R. 70. §-ának a rendelkezéseit a baleseti rokkantsági nyugdíj összegének a megállapításánál is megfelelően alkalmazni kell.

R. 185. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege

a III. rokkantsági csoportban havi 950 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 1000 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 1050 forint. (2) Ha a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset az (1) bekezdésben meghatározott összeget nem éri el. a baleseti rokkantsági nyugdíj összege azonos a havi átlagkeresettel.

Sz. 102. § A nyugellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló rendelkezések szerint az R. 185. §-ának a (2) bekezdése alapján járó baleseti rokkantsági nyugdíjat is fel kell emelni a nyugdíj megállapításakor, és a 32/1974. (VII. 15.) számú minisztertanácsi rendeletnek megfelelően havi 50 forinttal ki kell egészíteni. A nyugdíj így felemelt és kiegészített összege azonban nem lehet több az R. 185. §-ának az (1) bekezdésében meghatározott összegnél.

R. 186. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdijat ösztönző nyugdíjpótlékkal kell kiegészíteni, ha a sérült a nyugdíj megállapításáig ösztönző nyugdíjpótlékra jogosultságot szerzett. Az ösztönző nyugdíjpótlékkal kiegészített baleseti rokkantsági nyugdíj a havi átlagkeresetnél több nem lehet.

(2) Az ösztönző nyugdíjpótlékot a baleseti rokkantsági nyugdíj alapulvételével kell megállapítani akkor is. ha a sérült a baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítása előtt ösztönző nyugdíjpótlékkal kiegészített öregségi nyugdíjban részesült, vagy erre jogot szerzett.

T. 89. § A baleseti rokkantsági nyugdíj összegének az alapját képező havi átlagkeresetet a baleseti járadékra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával kell megállapítani. Az igénylő kérelmére a baleseti rokkantsági nyugdíjat az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíj alapjára vonatkozó rendelkezések (T. 44-45. és 51. §-a) szerint kell megállapítani, ha az számára kedvezőbb.

Sz. 103. § Ha az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíjas baleseti rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá, e nyugdíját legalább olyan összegű átlagkereset figyelembevételével kell megállapítani, mint amilyen összeg a korábbi nyugdíj alapját képezte.

T. 90. § Baleseti járadék helyett baleseti rokkantsági nyugdíjat kell megállapítani, ha a baleseti járadékos baleseti rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá. Ha pedig a nyugdíjas az állapotának a változása miatt más rokkantsági csoportba kerül, baleseti rokkantsági nyugdíját ennek megfelelően módosítani kell.

T. 91. § (1) A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas munkaképesség-csökkenése a hatvanhét - szilikózis miatt az ötven - százalékot már nem éri el.

(2) Állapotjavulás nélkül is megszűnik a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság akkor, ha a nyugdíjas rendszeresen dolgozik, és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne. A baleseti sérült részére ebben az esetben - a baleseti rokkantsági nyugdíj helyett - 4. fokozatú baleseti járadékot kell megállapítani.

R. 187. § A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnése esetén a munkaképességcsökkenés mértékének megfelelő baleseti járadékot kell megállapítani.

R. 188. § (1) Baleseti járadék helyett baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítása esetén, valamint a nyugdíj módosításánál, illetőleg újbóli megállapításánál, továbbá baleseti rokkantsági nyugdíj helyett járadék megállapítása esetén azt a havi átlagkeresetet kell figyelembe venni, amelynek alapján a baleseti rokkantsági nyugdíjat (járadékot) utoljára megállapították.

(2) Baleseti járadék helyett baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítása esetén a havi átlagkeresetet - az igénylő kérelmére - az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani.

T. 92. § Az a sérült, aki balesete idején huszonnégy évesnél fiatalabb volt, huszonnegyedik életévének a betöltése után kérheti baleseti rokkantsági nyugdíja összegének az újbóli megállapítását. Ebben az esetben azt a keresetet kell alapul venni, amelyet a sérültnek a baleset időpontjában betöltött munkakörével azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak a sérült huszonnegyedik életévének a betöltésekor átlagosan megkeresnek annál a munkáltatónál, ahol a sérült a baleset időpontjáig dolgozott. Ha a baleset a szakmunkás tanulóviszony ideje alatt következett be, arra a munkakörre vonatkozó átlagkeresetet kell alapul venni, amelyre a tanuló képzése irányult.

T. 93. § A baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati idő figyelembevételével a nyugdíj mértékét és összegét a T. 46. §-a szerint kell módosítani, illetőleg újból megállapítani.

Jogosultság újabb üzemi baleset esetén

R. 189. § (1) Újabb üzemi baleset esetén valamennyi baleset következményét együttesen kell figyelembe venni, és a baleseti járadékot, illetőleg rokkantsági nyugdíjat akkor kell újból megállapítani, ha a sérült az újabb baleset következtében magasabb baleseti fokozatba, illetőleg rokkantsági csoportba kerül.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt esetben a baleseti járadékot, illetőleg rokkantsági nyugdíjat a korábbi és az újabb üzemi balesetre irányadó átlagkeresetek közül a kedvezőbb alapján kell megállapítani.

Házastársi pótlék

R. 190. § A baleseti rokkantsági nyugdíjast házastársi pótlék az öregségi és a rokkantsági nyugdíjasokra vonatkozó rendelkezések szerint illeti meg.

Hozzátartozói baleseti nyugellátások

T. 94. § (1) A hozzátartozók részére baleseti nyugellátás akkor jár, ha a sérült az üzemi baleset következtében meghalt.

(2) A baleseti rokkantsági nyugdíjas hozzátartozóit megilleti baleseti nyugellátás akkor is, ha a nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt meg.

R. 191. § A baleseti sérült hozzátartozóit baleseti nyugellátás megilleti abban az esetben is, ha a sérült a baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt nem az üzemi baleset következtében halt ugyan meg, de vélelmezhető, hogy életben maradása esetén baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.

T. 95. § (1) A baleseti sérült hozzátartozói ideiglenes és állandó özvegyi nyugdíjra, végkielégítésre, árvaellátásra és szülői nyugdíjra a hozzátartozók nyugellátására vonatkozó rendelkezések szerint azzal az eltéréssel jogosultak, hogy

a) a hozzátartozót a baleseti nyugellátás szolgálati időre tekintet nélkül megilleti,

b) az üzemi baleset miatt bekövetkezett halál esetén az özvegyen maradt nőnek - életkorára, egészségi állapotára, valamint az árvaellátásra jogosult gyermekek számára tekintet nélkül - állandó özvegyi nyugdíj jár, és

c) a baleseti rokkantsági nyugdíjasnak nem az üzemi baleset miatt bekövetkezett halála esetén az állandó özvegyi nyugdíj akkor is az ötvenötödik életév betöltésétől jár, ha az elhalt mezőgazdasági szövetkezet tagjaként szenvedte el az üzemi balesetet.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjától eltérően az az elvált nő, aki férjétől, ennek halálakor, tartásdíjban nem részesült, állandó özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha

a) tartásra való érdemtelenségét a bíróság nem állapította meg, és

b) a férj halála a különéléstől számított tizenöt éven belül következett be, és az elvált nő az említett tizenöt éven belül megrokkan, vagy ötvenötödik életévét betölti, illetőleg elvált férje jogán árvaellátásra jogosult két vagy több gyermek eltartásáról gondoskodik.

T. 96. § (1) A baleseti özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, ami a sérültet, illetőleg a baleseti rokkantsági nyugdíjast a halál időpontjában a II. rokkantsági csoportban járó baleseti rokkantsági nyugdíj címén megillette vagy megillette volna.

(2) Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt meg, az özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, ami a nyugdíjast a halál időpontjában a III. rokkantsági csoportban járó baleseti rokkantsági nyugdíj címén megillette vagy megillette volna.

T. 97. § A baleseti özvegyi nyugdíjnak a legkisebb összegére, a jogosultak közötti megosztására, a végkielégítésre, az árvaellátás és a szülői nyugdíj mértékére, a szülői nyugdíjnak a jogosultak közötti megosztására, valamint a hozzátartozók baleseti nyugellátásának az együttes összegére a hozzátartozók nyugellátására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

VI. Fejezet

Az igény érvényesítése

T. 98. § (1) A társadalombiztosítási ellátást szóban vagy írásban, egyes ellátásokat csak írásban lehet igényelni. Az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni.

(2) A Minisztertanács által megállapított körben az igényt határozattal kell elbírálni.

R. 192. § Társadalombiztosítási ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani.

R. 193. § (1) Az igény bejelentésével egyidejűleg az igény elbírálásához szükséges adatokat és igazolásokat is elő kell terjeszteni. Ha az igénylő ezeket nem terjesztette elő, a hiányzó adatok és igazolások pótlására az igényelbíráló szervnek - legalább harminc napi határidő kitűzése mellett - az igénylőt fel kell hívnia.

(2) Ha az igénylő az ismételt felhívásnak sem tesz eleget, az eljárást határozattal fel kell függeszteni. Felfüggesztés esetén, ha az igénylő mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, az adatok és igazolások benyújtását új igénybejelentésnek kell tekinteni.

(3) Az eljárás felfüggesztése helyett a rendelkezésre álló adatok és igazolások alapján kell a társadalombiztosítási ellátást megállapítani, ha az igénylő az ellátásra a rendelkezésre álló adatok és igazolások alapján is jogosult.

Sz. 104. § (1) Ha az igényt az igénybejelentés felvételére, illetve az igény elbírálására illetékes szervnél szóban terjesztették elő, az igénybejelentés napja az a nap, amelyen azt írásba foglalták, illetve amely napon az igénylő aláírta. Írásban benyújtott igénybejelentés esetén a benyújtás napja számít az igénybejelentés napjának.

(2) Ha a társadalombiztosítási ellátásra irányuló igényt posta útján terjesztették elő, az igénybejelentés napjának a kérelem postára adásának az igazolt napját kell tekinteni.

R. 194. § (1) Az igényelbíráló szerv az igénylőt személyes megjelenésre is kötelezheti meghallgatás, orvosi felülvizsgálat, kórházi megfigyelés stb. céljából. Ha az igénylő ismételt felhívásra sem jelenik meg, és mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, vagy orvosi felülvizsgálatnak, kórházi megfigyelésnek elfogadható indok nélkül nem veti magát alá, és emiatt az igényt elbírálni nem lehet, az eljárást határozattal fel kell függeszteni. A felfüggesztés utáni jelentkezés napját új igénybejelentésnek kell tekinteni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a nyugellátásban, baleseti nyugellátásban részesülőkkel kapcsolatban is. Ha az ellátásban részesülő az orvosi felülvizsgálaton vagy kórházban ismételt felhívásra sem jelenik meg, ellátását a legközelebbi esedékesség időpontjától meg kell szüntetni. Ilyen esetben a megszüntetett ellátás - a mulasztás igazolásának hiányában -legkorábban a jelentkezés hónapjának az első napjától jár.

R. 195. § (1) Az igényelbíráló szervnek határozatot kell hozni

a) a biztosítási jogviszony fennállásának a megállapítására irányuló kérelem,

b) a betegségi és anyasági ellátás iránti igény,

c) a családi pótlék iránti igény elutasításáról,

d) a nyugellátási, a baleseti nyugellátási, valamint az ezekhez kapcsolódó családi pótlék, házastársi pótlék iránti igény teljesítéséről és elutasításáról.

(2) Határozatot kell hozni

a) a nyugellátás, a baleseti nyugellátás összegének a felemeléséről vagy csökkentéséről, kivéve az ellátások évenkénti rendszeres emelését,

b) a nyugellátásra, a baleseti nyugellátásra jogosultság megszűnéséről,

c) a nyugellátás, a baleseti nyugellátás szüneteltetéséről vagy korlátozott összegben történő folyósításáról,

d) a nyugellátáshoz, a baleseti nyugellátáshoz kapcsolódó családi pótlék és házastársi pótlék megszüntetéséről, valamint folyósításának a szüneteltetéséről,

e) a nyugellátásra, a baleseti nyugellátásra jogosultság feléledéséről,

f) a nyugellátásnak, a baleseti nyugellátásnak a nyugdíjazás után szerzett szolgálati idő alapján történő módosításáról és újbóli megállapításáról.

Sz. 105. § A nyugellátás megszüntetéséről nem kell határozatot hozni, ha

a) a nyugellátásban, a baleseti nyugellátásban részesülő személy meghalt,

b) az ideiglenes özvegyi nyugdíj egy évi tartama lejárt,

c) az 1. fokozatú baleseti járadék két évi tartama lejárt.

Sz. 106. § A határozatot indokolni kell. Az indokolásnak tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyeken a határozat alapul. A határozat rendelkező részének a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást is tartalmaznia kell.

Sz. 107. § Az igényelbíráló szerv a már jogerősen elbírált ügyben benyújtott ismételt igénybejelentést, ha az korábban jel nem hozott és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tényeket vagy bizonyítékokat nem tartalmaz, újabb eljárás lefolytatása és határozat hozatala nélkül elutasíthatja.

Betegségi és anyasági ellátás iránti igény

Sz. 108. § (1) A betegségi és az anyasági ellátást a biztosítottnak és hozzátartozójának a biztosítás fennállása alatt és megszűnése után a munkáltatónál működő társadalombiztosítási kifizetőhelytől - ideértve az illetményhivatalokat is - (a továbbiakban: kifizetőhely) kell igényelnie. Ha a munkáltatónál kifizetőhely nincs, az ellátást a munkáltató székhelye (telephelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságtól (kirendeltségtől) kell igényelnie.

(2) A Vasutak dolgozóinak, nyugdíjasainak és ezek hozzátartozóinak az (1) bekezdésben említett ellátásokat a Vasutasok Szakszervezete által kijelölt szervtől kell igényelniük.

(3) Az ellátás iránt szóban előterjesztett kérelmet, ha azt nem teljesítették, az igényelbíráló szerv az igénylői kérésére köteles írásba foglalni.

(4) Az igényt az a szerv köteles elbírálni, amelynél azt be kell jelenteni.

Sz. 109. § (1) A betegségi és anyasági ellátást az igénylő, ha az igény elbírálására társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) illetékes, a munkáltató által kiállított munkáltatói igazolvány alapján veheti igénybe.

(2) A keresőképtelenséget, a terhességi orvosi vizsgálaton való részvételt az állami egészségügyi szolgálat illetékes orvosa, a kórházi ápolást a kórház által kiállított igazolással kell igazolni.

(3) Annak, akinek a keresőképtelensége közegészségügyi okból történt hatósági elkülönítés, illetőleg foglalkozástól eltiltás vagy járványügyi, illetőleg állategészségügyi zárlat miatt áll fenn, azt, hogy munkahelyén megjelenni nem tud, és más munkakörben (munkahelyen) átmenetileg sem foglalkoztatható, a lakóhely szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal, illetőleg a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szerve, állategészségügyi zárlat esetén a zárlatot elrendelő szerv által kiállított igazolással kell bizonyítania.

(4) Az anyasági, a temetési segély megállapításához illetékmentes születési, illetőleg halotti anyakönyvi kivonat is szükséges. Az eltemettetést számlával kell igazolni.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben nem említett tények tekintetében az igénylő nyilatkozata az irányadó.

Sz. 110. § (1) A betegségi és anyasági ellátást az igény elbírálására illetékes szerv folyósítja.

(2) A táppénzt utólag kell folyósítani, mégpedig

a) a kifizetőhelyen a bérfizetési napon,

b) a társadalombiztosítási igazgatóságnál (kirendeltségnél) legfeljebb két heti részletekben.

(3) A terhességi-gyermekágyi segélyt a szülés előtt kéthetenként előre, a szülés után pedig a táppénz fizetésére irányadó szabályok szerint kell folyósítani.

(4) Az anyasági segélyt a szülés igazolásakor kell kifizetni.

(5) A temetési segélyt az eltemettetés igazolásakor kell kifizetni. Ha a segélyre jogosult a temetés költségeit a temetkezési vállalatnak már a temetés előtt megfizette, a segélyt a bemutatott számla alapján a temetés előtt is ki lehet fizetni. A temetés előtt a segély összegéig az igényelbíráló szerv kötelezettséget is vállalhat, s ennek alapján a temetési segélyt a temetés után közvetlenül a temetkezési vállalat részére kell fizetni.

Sz. 111. § A betegségi és anyasági ellátást a jogosult helyett - a beleegyezése nélkül is - a vele közös háztartásban élő nagykorú hozzátartozója kezéhez kell kifizetni, ha az illetékes tanács igazgatási feladatokat ellátó szakigazgatási szerve igazolja, hogy a jogosult azt nem a rendeltetésének megfelelően használja fel.

Családi pótlék iránti igény

Sz. 112. § (1) A családi pótlékra vonatkozó igényt a biztosítás fennállása alatt a munkáltatónál kell bejelenteni.

(2) A biztosítás megszűnése után az igényt

a) annál a szervnél kell bejelenteni, amely a biztosítás fennállása alatt a családi pótlékot folyósította, vagy annak megállapítására és folyósítására illetékes lett volna,

b) a munkáltatónál kell bejelenteni, ha a biztosítás fennállása alatt a családi pótlékot illetményhivatal folyósította, vagy annak megállapítására és folyósítására illetményhivatal lett volna illetékes.

(3) Ha a biztosítás megszűnésekor a biztosított vagy ennek jogán más személy családi pótlékban részesült, a jogosultság folytatólagos fennállása esetén akkor kell az igényt külön bejelenteni, ha a családi pótlékot a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) folyósította.

Sz. 113. § A családi pótlékra előterjesztett igényt az igénybejelentést felvevő szerv az előírt nyomtatványon köteles írásba foglalni, és az igénybejelentésről az igénylő részére igazolást adni.

Sz. 114. § (1) A családi pótlék megállapításához szükséges személyi adatokat személyi igazolványnyal vagy egyéb hiteles okirattal kell igazolni.

(2) Ha a családi pótlék megállapítása az igénylő vagy ennek házastársa, élettársa, illetve a gyermek egészségi állapotától függ, az egészségi állapotot kórház, rendelőintézet szakorvosa vagy az illetékes felülvizsgáló főorvos igazolja,

(3) Ha az igénylő előzőleg már részesült családi pótlékban, vagy azt olyan gyermek után igényli, aki után korábban más személy már kapott családi pótlékot, részére a családi pótlék az előző folyósító szerv által kiállított "Családi pótlék folytatólagos igénylésére jogosító igazolvány" alapján állapítható meg.

Sz. 115. § (1) A családi pótlékra vonatkozó igényt

a) ha a munkáltatónál családi pótlék megállapításának, valamint folyósításának ügyviteli feladatait ellátó szerv működik, a munkáltató,

b) ha a biztosított munkabérét illetményhivatal folyósítja, az illetményhivatal,

c) egyéb esetekben a munkáltató székhelye (telephelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség)

bírálja el.

(2) Ha az igény elbírálása nem tartozik a munkáltató hatáskörébe, köteles az igényt az elbíráláshoz szükséges okmányokkal és igazolásokkal együtt az elbírálásra illetékes illetményhivatalhoz, társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) nyolc napon belül megküldeni.

Sz. 116. § (1) A főfoglalkozás szerint illetékes szerv bírálja el a családi pótlék igényét annak, aki családi pótlékra főfoglalkozásában és egyéb családi pótlékra igényt adó jogviszonyban eltöltött idő egybeszámításával jogosult.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása során főfoglalkozásnak azt kell tekinteni, amelyet a személyi igazolványba bejegyeztek.

(3) A házfelügyelői munkaviszony szerint illetékes szerv bírálja el az igényét annak, aki családi pótlékra egyéb jogviszony alapján is jogosult.

(4) Az ipari szövetkezeti tagsága szerint illetékes szerv bírálja el az igényét annak, aki családi pótlékra

a) munkaviszony alapján is jogosult, ha a munkaviszonyban munkaideje a munkakörére megállapított törvényes munkaidőnél kevesebb,

b) tagságával egyidejűleg fennálló munkaviszonyban töltött idő egybeszámításával jogosult.

(5) Az ipari szövetkezet közös műhelyében dolgozó tag családi pótlék igényét az e tagsága szerint illetékes szerv bírálja el, ha bedolgozóként is jogosult családi pótlékra.

(6) A munkaviszony szerint illetékes szerv bírálja el az igényét annak, aki családi pótlékra munkaviszony és szövetkezeti tagságnak nem minősülő egyéb jogviszony alapján is jogosult.

(7) Az (1)-(6) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a családi pótlék a biztosított jogán más személy részére jár.

Sz. 117. § (1) A családi pótlékot az igény elbírálására illetékes szerv folyósítja.

(2) A családi pótlékot a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) havonta utólag, a tárgyhónapot követő hónap utolsó napjáig, a kifizetőhely a tárgyhónapra járó munkabér végelszámolásakor folyósítja.

Sz. 118. § A családi pótlékot a jogosult helyett - beleegyezése nélkül is - a vele közös háztartásban élő nagykorú hozzátartozója kezéhez kell kifizetni, ha az illetékes tanács gyámügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve igazolja, hogy a jogosult azt nem a rendeltetésének megfelelően használja fel.

R. 196. § Ha a gyermek keresete, aki után a családi pótlék betegség, illetve testi vagy szellemi fogyatékosság címén jár, három egymást követő hónapban az öregségi nyugdíj legkisebb összegét (R. 71. § (1) bek.) meghaladja, a családi pótlék folyósítását a negyedik hónaptól szüneteltetni kell mindaddig, amíg a kereset ennél az összegnél több. A szüneteltetésről határozatot kell hozni.

Nyugellátás, baleseti ellátás iránti igény

Sz. 119. § A baleseti táppénz iránti igény bejelentésére és elbírálására, valamint a baleseti táppénz folyósítására a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

Sz. 120. § (1) A nyugellátásra és a baleseti nyugellátásra az igényt az erre a célra rendszeresített nyomtatványon

a) az igénylő lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnál (kirendeltségnél), a nyugellátásban, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő halála esetén a hozzátartozói igényt a Társadalombiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatóságánál (a továbbiakban: Nyugdíjfolyósító Igazgatóság),

b) a Vasutaknál munkaviszonyban állónak a szolgálati főnökségnél, a munkaviszony megszűnése után a legutóbbi szolgálati főnökségnél, a Vasutak által megállapított nyugellátásban, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő halála esetén a hozzátartozói igényt a lakóhely szerint illetékes nyugdíjasokat nyilvántartó szolgálati főnökségnél, illetőleg a Vasutak igazgatási szerveinél

kell bejelenteni.

(2) A házastársi és a családi pótlékra az igényt a saját jogú nyugellátás, illetőleg a baleseti rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti igénnyel együtt kell bejelenteni. Ha a nyugellátást, a baleseti rokkantsági nyugdíjat már megállapították, a pótlékot a folyósító szervnél kell igényelni.

Sz. 121. § (1) A biztosított az öregségi nyugdíjra jogosító életkorát megelőző egy éven belül kérheti az igényelbíráló szervtől annak a megállapítását, hogy mennyi a figyelembe vehető szolgálati ideje.

Ilyen kérelemnek kell tekinteni az igénybejelentést is, ha az öregségi nyugdíjat munkaviszony fennállása miatt nem lehet megállapítani.

(2) Abban az esetben, ha a biztosítottnak megvan az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati ideje, erről és a figyelembe vehető szolgálati idejének a tartamáról az igényelbíráló szerv a biztosítottat határozathozatal mellőzésével értesíteni köteles. Az értesítésben közölni kell azt is, hogy a nyugdíj milyen esetben állapítható meg.

(3) Ha a biztosítottnak nincs meg az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati ideje, az igényelbíráló szerv elutasító határozatot köteles hozni. A határozatban naptárilag meg kell jelölni azt az időtartamot (időtartamokat), amelyet szolgálati időként ismer el.

Sz. 122. § A biztosított kérheti az igényelbíráló szervtől annak a megállapítását, hogy mennyi a korkedvezményre jogosító ideje. Az igényelbíráló szerv az elismert korkedvezményes idő, valamint a figyelembe vehető szolgálati idő tartamáról köteles határozatot hozni.

Sz. 123. § (1) Ha az igénylő azon a napon, amelyen az öregségi nyugdíjra jogosultsága megnyílik, munkaviszonyban áll, öregségi nyugdíját a munkaviszony megszűnését követő naptól lehet megállapítani.

(2) A munkaviszony fennállása alatt megállapítható az öregségi nyugdíj, ha az igénylő

a) olyan munkaviszonyban áll, amely öregségi nyugdíjra jogosultságának a megnyílását követően kezdődött,

b) olyan munkakörben dolgozik, amelyben az érvényes munkabérszabályok (munkaszerződés) szerinti havi munkabére az öregségi nyugdíj legkisebb összegét (R. 71. § (1) bek.) nem haladja meg,

c) munkaviszonyának a megszűnéséig munkát már nem végez, munkabérben, táppénzben, baleseti táppénzben nem részesül.

(3) Az ipari szövetkezet tagja részére az öregségi nyugdíj legkorábban attól a naptól állapítható meg, amelyen az igénybejelentést követően munkát már nem végez, és munkadíjban, táppénzben vagy baleseti táppénzben sem részesül.

(4) A mellékfoglalkozásként fennálló munkaviszony nem akadálya az öregségi nyugdíj megállapításának, ha az ebből származó keresetet a nyugdíj összegének az alapját képező átlagkereset kiszámításánál figyelembe venni nem lehet.

(5) A kisiparos, a magánkereskedő, az ügyvédi munkaközösség tagja és a munkaviszonyban nem álló, működési engedéllyel rendelkező előadóművész és művészeti oktató részére az öregségi és a rokkantsági nyugdíjat legkorábban az ipar vagy a kereskedés gyakorlására vonatkozó jog, az ügyvédi munkaközösségi tagsági viszony megszűnését, illetőleg a működési engedély visszaadását követő naptól lehet megállapítani.

Sz. 124. § Ha a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát azon a címen kívánja megszűntetni, vagy az ipari szövetkezet a tagot a munkavégzés alól mentesíteni, hogy munkavállalója (tagja) az öregségi nyugdíjra jogosultságot szerzett, erre a célra rendszeresített űrlapon kérheti az illetékes igényelbíráló szervtől annak a közlését, hogy a biztosított megszerezte-e az öregségi nyugdíjra jogosultságot. Ha a biztosított az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, az értesítésben közölni kell a figyelembe vehető szolgálati idő tartamát.

R. 197. § (1) A baleseti nyugellátás iránti igényt a baleset bekövetkezése, foglalkozási betegség esetén a betegség megállapításának a napjától számított két éven belül lehet érvényesíteni. Ha a sérült a baleset miatt táppénzben részesült, a határidőt az első ízbeni táppénzsegélyezés megszűnésének a napjától kell számítani.

(2) Három éven belül lehet érvényesíteni a baleseti nyugellátás iránti igényt, ha a baleset következményét az (1) bekezdésben említett határidő után lehetett csak megállapítani.

(3) Az üzemi baleset következtében meghalt személy hozzátartozói a halál napját követő két éven belül érvényesíthetik igényüket.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben megjelölt határidő után akkor lehet az igényt érvényesíteni, ha egykorú okirat (baleseti jegyzőkönyv, társadalombiztosítási vagy üzemi nyilvántartás, rendőrhatósági eljárás során készült iratok, orvosi leletek, boncolási jegyzőkönyv stb.) alapján kétségen kívül bizonyított, hogy üzemi baleset történt, továbbá, ha a sérülés és a munkaképesség-csökkenés (halál) között az R. 199. §-ában megjelölt orvosi bizottság véleménye szerint okozati összefüggés van.

R. 198. § (1) Ha a baleseti ellátásra jogosultság megállapítása szempontjából szükséges, a társadalombiztosítási szerv helyszíni vizsgálatot tarthat. A vizsgálat alkalmával a munkáltató köteles a szükséges felvilágosításokat megadni.

(2) A Vasutak [71/1955. (XII. 31.) MT r. 77. § (1) bek.] dolgozóit ért üzemi balesetet a szolgálati főnökség a Vasutak illetékes igazgatási szerveinek köteles bejelenteni. Ha a baleset körülményeinek a megvizsgálása az ellátásra jogosultság megállapítása szempontjából szükséges, az igazgatási szerv a Vasutasok Szakszervezetének a közreműködésével tart helyszíni vizsgálatot.

R. 199. § A nyugellátással és a baleseti nyugellátással kapcsolatban a rokkantság fokát és a munkaképesség-csökkenés mértékét az Országos Orvosszakértői Intézet orvosi bizottságai (a továbbiakban: orvosi bizottság) véleményezik. A részletes szabályokat, valamint az orvosi bizottságok szervezetét az egészségügyi miniszter - az érdekelt miniszterekkel és a SZOT-tal egyetértésben - állapítja meg.

Sz. 125. § Ha a nyugellátásra vagy a baleseti nyugellátásra a jogosultság kétséget kizáróan meg-

állapítható, az ellátás összegének a kiszámításához szükséges adatok azonban nem elégségesek, a kétséget kizáróan megállapítható összeg erejéig ügyviteli intézkedéssel előleget lehet megállapítani. A nyugellátásnak, a baleseti nyugellátásnak határozattal történő megállapításakor az ellátás összegébe az előleget be kell számítani.

Sz. 126. § Az igénylő nyugellátásra bejelentett igényét az első fokú határozat elleni jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig írásbeli nyilatkozattal visszavonhatja, ha ellátást nem vett fel, vagy a felvett ellátást a jogorvoslati határidő lejártáig visszafizeti.

Sz. 127. § Ha a nyugellátásra vagy a baleseti nyugellátásra irányuló igényt azért utasították el, mert az igénylő munkaképesség-csökkenése, illetőleg rokkantsága a jogosultsághoz szükséges mértéket nem érte el, az elutasító határozat jogerőre emelkedését követő egy éven belül előterjesztett igénybejelentését csak abban az esetben kell elbírálni, ha az illetékes orvos igazolja, hogy az igénylő egészségi állapota az elutasítás óta rosszabbodott.

Sz. 128. § Az öregségi, a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjnak a nyugdíjazás után szerzett szolgálati idő alapján történő módosítása vagy újbóli megállapítása iránti igényt a lakóhely szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnál (kirendeltségnél), a Vasutak által megállapított nyugdíjjal kapcsolatban pedig a lakóhely szerint illetékes nyugdíjasokat nyilvántartó szolgálati főnökségnél kell előterjeszteni.

Sz. 129. § Az ösztönző nyugdíjpótlékban részesülő öregségi nyugdíjas ösztönző nyugdíjpótlék újbóli megállapítását csak akkor kérheti, ha a pótlékra jogosító újabb ideje legalább 180 nap. Ez a rendelkezés a hozzátartozói és a baleseti nyugellátások megállapításánál nem alkalmazható.

R. 200. § (1) A nyugellátásnak és a baleseti nyugellátásnak orvosi vizsgálat alapján történő leszállítását vagy megszüntetését az orvosi vizsgálat napját követő második hónap első napjától, felemelését pedig az állapotrosszabbodás orvosilag megállapított napját, legkorábban az állapotrosszabbodás bejelentését, hivatalból történő felülvizsgálat esetén az orvosi vizsgálat napját követő hónap első napjától kell foganatosítani.

(2) Ha a rokkantsági vagy a baleseti rokkantsági nyugdíjas azért nem tekinthető rokkantnak, mert keresete lényegesen nem kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél, e tény megállapítását követő hónap első napjától kell a nyugdíjat megszüntetni.

Sz. 130. § (1) Az öregségi, a munkaképtelenségi, az özvegyi járadék, a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék megállapítása iránti igényt az erre a célra rendszeresített nyomtatványon annál a mezőgazdasági szövetkezetnél kell előterjeszteni, amelynek az igénylő tagja, illetőleg a meghalt házastárs (élettárs) az elhalálozáskor tagja volt.

(2) A mezőgazdasági szövetkezet köteles a megfelelő űrlap minden adatát hitelt érdemlő okmányok alapján kiállítani. A személyi adatokat a személyi igazolvány alapján kell beírni. Az igénybejelentő lapot a szövetkezet elnökének és könyvelőjének, továbbá az igénylőnek alá kell írnia. A kiállított űrlapot a szövetkezet köteles lebélyegezni és a kiállítástól számított tizenöt napon belül az illetékes igényelbíráló szervnek megküldeni.

Sz. 131. § A hozzátartozói nyugellátásokra és a hozzátartozói baleseti nyugellátásokra, az öregségi és a munkaképtelenségi járadékra az igény annak a hónapnak az első napjával nyílik meg, amelyik hónapban a jogosultsághoz szükséges valamennyi feltétel teljesült.

R. 201. § (1) Nem lehet a nyugellátási, baleseti nyugellátási igényét külföldi tartózkodása alatt elbírálni annak, aki az ország területét külföldön való állandó letelepedés szándékával hagyta el vagy tartózkodik külföldön.

(2) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó személy részére, ha az ország területére állandó letelepedés szándékával visszatér, legkorábban a visszaérkezést követő hónap első napjától lehet nyugellátást, baleseti nyugellátást megállapítani.

(3) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó és külföldön meghalt személy jogán hozzátartozói nyugellátást és baleseti nyugellátást megállapítani nem lehet.

(4) Az állandó letelepedés szándékával külföldre távozott külföldi állampolgár nyugellátási és baleseti nyugellátási igényének az elbírálását a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője a Pénzügyminisztériummal egyetértésben engedélyezheti.

A nyugellátások és a baleseti nyugellátások folyósítása

T. 99. § (1) A munkaviszonyban, szövetkezeti tagként vagy bedolgozóként foglalkoztatott, továbbá a keresőfoglalkozást folytató öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjas ellátását a Minisztertanács rendelkezései szerint kell folyósítani.

(2) Az özvegyi és a szülői nyugdíjat, az árvaellátást és a baleseti járadékot - ha jogszabály kivételt nem tesz -, keresetre tekintet nélkül kell folyósítani.

Sz. 132. § (1) A nyugellátást és a baleseti nyugellátást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósítja.

(2) A Vasutak nyugdíjasai, valamint ezek hozzátartozói részére járó nyugellátások és baleseti nyugellátások folyósításával kapcsolatos feladatokat a Vasutak igazgatási szervei végzik.

Sz. 133. § (1) A nyugellátást és a baleseti nyugellátást havonta utólag kell folyósítani, legkorábban attól a naptól, amikortól azt a határozattal megállapították. Ha ezen a napon folyósítást kizáró ok áll fenn, a nyugellátás és a baleseti nyugellátás folyósítását a kizáró ok megszűnését követő naptól kell megindítani.

(2) A mezőgazdasági szövetkezeti tag öregségi és rokkantsági nyugdíjának a folyósítása legkorábban a betegségi segély megszűnését követő naptól indítható meg.

R. 202. § (1) A munkaviszonyban, a szövetkezeti tagsági viszonyban vagy a bedolgozóként foglalkoztatott öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas nyugdíját minden naptári év első napjától mindaddig folyósítani kell, amíg a foglalkoztatás ideje a naptári év folyamán a 840 órát, a SZOT által - a munkaügyi miniszterrel egyetértésben - meghatározott munkakörben pedig az 1260 órát (a továbbiakban: foglalkoztatási keret) nem haladja meg.

(2) A 840 órában meghatározott foglalkoztatási keret annyiszor hetven, az 1260 órában meghatározott foglalkoztatási keret annyiszor 105 órával csökken, ahány teljes naptári hónapra a nyugdíj folyósítását a naptári év folyamán korábban szüneteltetni kellett, illetőleg ahány teljes naptári hónap a nyugdíjazás naptári évében a nyugdíj megállapításáig eltelt.

Sz. 134. § (1) Azokat a munkaköröket, amelyekben a foglalkoztatási keret 1260 óra, a 2. számú melléklet tartalmazza.

(2) A foglalkoztatások idejét egybe kell számítani, ha az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíjast a naptári évben több munkáltatónál (szövetkezetnél) foglalkoztatják.

(3) Az egybeszámított foglalkoztatási idő az évi 840 órát, illetőleg ennek az R. 202. §-a (2) bekezdése szerint csökkentett tartamát csak abban az esetben és legfeljebb annyi órával haladhatja meg, ahány órán át a nyugdíjast a 2. számú mellékletben megjelölt munkakörben foglalkoztatják. Ebben az esetben a foglalkoztatási idő az évi 1260 órát, illetőleg ennek az R. 202. §-a (2) bekezdése szerint csökkentett tartamát nem haladhatja meg.

Sz. 135. § (1) A foglalkoztatási keret szempontjából figyelembe kell venni mindazt az időt, amelyre a nyugdíjast munkaviszony, szövetkezeti tagsági vagy bedolgozói jogviszony alapján ugyanarra a naptári évre - a nyugdíjazás naptári évében az évnek a nyugdíj megállapítását követő tartamára - munkabér (munkadíj) illeti meg. Figyelembe kell venni azokat a napokat is, amelyekre a nyugdíjas ez alatt az idő alatt táppénzt, baleseti táppénzt vagy terhességi-gyermekágyi segélyt kapott. Ezeket a napokat úgy kell számításba venni, mintha a nyugdíjast munkabér (munkadíj) ellenében munkaszerződése szerint foglalkoztatták volna. A pedagógusként foglalkoztatott nyugdíjasnál a tanítási órákat kétszeresen kell számítani.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésének az alkalmazásánál a mezőgazdasági szövetkezeti tagként teljesített minden egyes munkanapot tíz órás foglalkoztatásként kell számításba venni.

(3) Ha a nyugdíjast bedolgozóként vagy olyan munkakörben foglalkoztatják, amelyre a munkajogi szabályok a kötelező munkaidőt nem határozzák meg, a kifizetett munkabér (munkadíj) minden 14 forintját egy órai foglalkoztatásként kell számításba venni. Munkabérként (munkadíjként) kell figyelembe venni - a (4) bekezdésben felsorolt kivétellel - minden olyan pénzbeni és természetbeni juttatást, amelyet a nyugdíjas munkaviszonya, ipari szövetkezeti tagsági vagy bedolgozói jogviszonya alapján kapott. Ha a nyugdíjas táppénzben, baleseti táppénzben vagy terhességi-gyermekágyi segélyben részesült, az ezek kiszámításának az alapjául szolgáló munkabérnek (munkadíjnak) a segélyezési napokra eső részét kell számításba venni.

(4) A (3) bekezdés alkalmazásánál nem lehet munkabérként figyelembe venni

a) az újítási és a feltalálói díjat,

b) a kiküldetési (külszolgálati) napidíjat, az utazási és a szállásköltséget, illetőleg költségátalányt,

c) a különélési díjat,

d) a természetbeni juttatás pénzbeni értékének a nyugdíjas által fizetett térítéssel fedezett részét, szolgálati lakásnál pedig a lakbérnek a 4. számú mellékletben meghatározott egyenértékét meghaladó részét,

e) a szabadságmegváltás címén adott juttatást,

f) az év végi részesedést,

g) a jubileumi jutalmat, a miniszteri és ennél magasabb szintű kitüntetés alapján adott jutalmat, továbbá a naptári évben a munkáltató által adott jutalomnak 500 forintot meg nem haladó részét,

h) a felügyelőbizottság [25/1967. (XII. 15.) PM r.] vezetője és tagjai részére az egy felügyelőbizottságban végzett tevékenység alapján kifizetett juttatást,

i) azt a juttatást, amelyet a nyugellátás megállapítása előtt végzett munka alapján utólag fizettek ki,

j) a szakszervezeti és a vállalati segélyt, k) az anyasági segélyt, 1) a gyermekgondozási segélyt és m) a temetési segélyt.

R. 203. § (1) Az öregségi nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell arra a naptári hónapra, amelyben a nyugdíjas foglalkoztatásának az ideje a naptári év folyamán a foglalkoztatási keretet meghaladja, továbbá a naptári év ezt követő minden olyan hónapjára, amelyben - bármilyen rövid időre - foglalkoztatják.

(2) A rokkantsági nyugdíj egyharmadát, a baleseti rokkantsági nyugdíj felét kell folyósítani arra a naptári hónapra, amelyben a nyugdíjas foglalkoztatásának az ideje a naptári év folyamán a foglalkoztatási keretet meghaladja, továbbá a naptári év ezt követő minden olyan hónapjára, amelyben - bármilyen rövid időre - foglalkoztatják. A rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjas részére - a rokkantság fokára tekintet nélkül - a III. csoport szerint járó nyugdíj egyharmadát, illetőleg felét kell folyósítani.

Sz. 136. § (1) A nyugdíjat a foglalkoztatási keret túllépése esetén is mindaddig korlátozás nélkül folyósítani kell, amíg a nyugdíjas munkabére (munkadíja) a naptári év folyamán a 9000 forintot nem haladja meg. A csökkentett foglalkoztatási keret túllépése esetén a nyugdíjat addig kell korlátozás nélkül folyósítani, amíg a nyugdíjas munkabére (munkadíja) a naptári év folyamán a 9000 forintnak annyiszor 750 forinttal csökkentett összegét nem haladja meg, ahányszor hetven, illetőleg 105 órával csökkent a nyugdíjas foglalkoztatási kerete.

(2) Az (1) bekezdés alá tartozó esetben a nyugdíj folyósítását arra a naptári hónapra kell szüneteltetni, illetőleg korlátozni, amelyben a nyugdíjas munkabére (munkadíja) a naptári év folyamán az (1) bekezdésben meghatározott összeget meghaladja, továbbá a naptári év ezt követő minden olyan hónapjára, amelyben munkabér (munkadíj), táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, betegségi segély vagy szülési segély illeti meg.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott összeg szempontjából - az Sz. 135. §-ának (4) bekezdésében felsorolt juttatásokat kivéve - figyelembe kell venni mindazt a munkabért (munkadíjat), amely a nyugdíjast munkaviszonya alapján ugyanarra a naptári évre - a nyugdíjazás naptári évében a nyugdíj megállapítását követő időtartamra - megillette. Nem lehet figyelembe venni az arra az időre járó munkabért (munkadíjat), amely alatt a nyugdíjat foglalkoztatásra tekintet nélkül kell folyósítani.

R. 204. § A munkaviszonyban, a szövetkezeti tagsági viszonyban vagy a bedolgozóként történő foglalkoztatás idejére és az ez alatt elért keresetre tekintet nélkül kell folyósítani az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíjat, az öregségi, a munkaképtelenségi, valamint a növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadékot annak,

a) aki vak,

b) akinek a nyugdíja (járadéka) a SZOT által -a munkaügyi miniszterrel egyetértésben - megállapított összeget nem haladja meg,

c) akit a SZOT által - a munkaügyi miniszterrel egyetértésben - meghatározott munkakörben foglalkoztatnak.

Sz. 137. § (1) Az R. 204. §-a a) pontjának alkalmazásánál azt a nyugdíjast (járadékost) kell vaknak minősíteni, aki látását - a Maschke táblázat szerint - legalább kilencvenöt százalékban elvesztette.

(2) Az R. 204. §-ának b) pontja alapján az 1975. évben a havi 1000 forintot, az ezt követő években pedig ennek a külön jogszabályok szerint évenként emelt összegét meg nem haladó nyugellátást, illetőleg baleseti rokkantsági nyugdíjat kell korlátozás nélkül folyósítani. E határösszeg szempontjából az ellátás levonás nélküli összegét kell számításba venni. Figyelmen kívül kell hagyni az említett ellátással együtt folyósított egyéb ellátások összegét, így különösen az özvegyi nyugdíjat, a baleseti járadékot, a családi pótlékot, a házastársi pótlékot. Be kell azonban számítani a határösszegbe a kivételes nyugellátás összegét.

(3) Az R. 204. §-ának c) pontjában említett munkaköröket a 3. számú melléklet tartalmazza.

Sz. 138. § A gépjárművezetőképző munkaközösség tagjaként foglalkoztatott nyugdíjasra a munkaviszony keretében foglalkoztatott nyugdíjasokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

R. 205. § (1) A munkaviszonyon, a szövetkezeti tagsági és a bedolgozói jogviszonyon kívül egyéb jogviszony (megbízás stb.) keretében munkát végző öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjas nyugdíját minden naptári év első napjától mindaddig korlátozás nélkül kell folyósítani, amíg keresete a naptári év folyamán a 12 000 forintot (a továbbiakban: keretösszeg) nem haladja meg. Ez a keretösszeg annyiszor 1000 forinttal csökken, ahány teljes naptári hónapra a nyugdíj folyósítását a naptári év folyamán korábban szüneteltetni kellett, illetőleg ahány teljes naptári hónap a nyugdíjazás naptári évében a nyugdíj megállapításáig eltelt.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell arra a naptári hónapra, amelyben a nyugdíjas keresete a naptári év folyamán a keretösszeget meghaladja, továbbá a naptári évnek ezt követő minden olyan hónapjára, amelyben a nyugdíjasnak bármennyi keresete van. Ha a keresetnek a keretösszeget meghaladó része legalább kétszerese a nyugdíj összegének, a nyugdíjat annyi naptári hónapon át kell - a naptári éven túl is - szüneteltetni, ahányszorosa a keretösszeget meghaladó kereset a nyugdíj összegének. Ha pedig a nyugdíjas nyugdíjának a szüneteltetése alatt újabb díjazásban részesül, a szüneteltetés tartamát annyi naptári hónappal kell - a naptári éven túl is - meghosszabbítani, ahányszorosa az egy-egy naptári hónapban kapott újabb díjazás a nyugdíj összegének.

(3) Arra az időre, amely alatt a (2) bekezdés szerint a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell, a nyugdíj helyett 4. fokozatú baleseti járadékot kell folyósítani.

(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni arra az öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjasra is, akit a naptári év folyamán munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszonyban, vagy bedolgozóként és egyéb jogviszonyban (megbízás stb.) is foglalkoztatnak.

(5) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az öregségi, a munkaképtelenségi, valamint a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékosokra is.

Sz. 139. § Az R. 205. §-ának az alkalmazásánál a keretösszeg szempontjából - az Sz. 135. §-ának (4) bekezdésében felsorolt juttatások kivételével -figyelembe kell venni azt a munkabért, munkadíjat, amely a nyugdíjast (járadékost) munkaviszonya, szövetkezeti tagsági, bedolgozói és egyéb jogviszonya (megbízás stb.) alapján ugyanarra a naptári évre - a nyugdíjazás naptári évében a nyugdíj megállapítását kövező időtartamra - megillette. Nem lehet figyelembe venni az arra az időre járó munkabért (munkadíjat), amely alatt a nyugdíjat munkaviszonyra, szövetkezeti tagsági vagy bedolgozói jogviszonyra tekintet nélkül kell folyósítani.

Sz. 140. § (1) Az R. 205. §-ának az alkalmazásánál a keretösszegbe nem lehet beszámítani

a) a népi ülnököt megillető díjazást,

b) az újítási, a feltalálói díjat, az újítás, a találmány kivitelezésében kísérletre, illetőleg megvalósításra vonatkozó szerződés alapján közreműködés fejében járó díjat,

c) a szerzői jog védelme alatt álló alkotásért (műért) járó díjazást,

d) a tudományos, irodalmi vagy művészi alkotással, műszaki megoldást célzó művel vagy egyéb tevékenységgel szerzett érdemek elismeréseként az állam által adományozott díjat,

e) a tudományos fokozat (tudományok doktora, tudományok kandidátusa) alapján járó illetménykiegészítést, illetőleg a Magyar Tudományos Akadémia rendes vagy levelező tagjának járó tiszteletdíjat.

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt díjnak számít különösen tudományos, irodalmi és művészeti alkotás (mű) szerzőjét, fordítóját, dramaturgját, szerkesztőjét, úgyszintén az eredeti alkotás (mű) és fordítás lektorát, a képző- és iparművészeti, a fotóművészeti és ipari tervezőművészi alkotásokat elbíráló - jogszabály által létrehozott - bizottság tagját, valamint az eredeti alkotás (mű) alkalmazásával (adaptálásával), zenei feldolgozásával (arrangement) vagy egyéb átdolgozásával létrehozott alkotás szerzőjét megillető díj, tekintet nélkül az alkotás céljára (oktatás, tudomány, tájékoztatás, útmutatás, szórakoztatás stb.), továbbá az alkotás megvalósulásának módjára és alakjára.

(3) A fordítót megillető díjazás csak akkor nem számít be a keretösszegbe, ha a fordítás műfordításnak, szakfordításnak minősül. A munka jellegét a munka kiadója, elbírálója (átvevője) jogosult, illetőleg köteles minősíteni.

(4) Nem számít be a keretösszegbe

a) a disszertációk és diplomamunkák bírálóit (opponenseket),

b) a Magyar Tudományos Akadémia és a Kulturális Minisztérium megbízásából készített, nyilvánosan meg nem jelenő tudományos dolgozatok szerzőit, szerkesztőit és bírálóit,

c) az aspiráns vezetőket megillető díjazás.

Sz. 141. § A munkaviszonyon kívüli előadóművészként, művészeti oktatóként foglalkoztatott öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjasra az R. 205. §-át kell alkalmazni akkor is, ha ezt a tevékenységét munkaközösség keretében folytatja.

R. 206. § (1) Keresőfoglalkozás folytatása esetén

a) az öregségi, a rokkantsági nyugdíj, valamint a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadék folyósítását szüneteltetni kell,

b) a baleseti rokkantsági nyugdíj helyett 4. fokozatú baleseti járadékot kell folyósítani.

(2) Az (1) bekezdés alapján a nyugdíj (járadék) folyósítását arra a hónapra kell szüneteltetni, illetőleg baleseti rokkantsági nyugdíj helyett 4. fokozatú baleseti járadékot folyósítani, amelyben a keresőfoglalkozás fennáll.

(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni az orvosi magángyakorlatot folytató arra a nyugdíjasra is, aki egyidejűleg munkaviszonyban vagy megbízásos jogviszonyban áll.

Sz. 142. § Az öregségi, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, valamint a növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadék folyósítását kisipari vagy magánkereskedői tevékenység miatt az iparigazolvány kiadását követő hónaptól kell szüneteltetni.

Sz. 143. § (1) Keresőfoglalkozásnak számít

a) a kisipari, a magánkereskedői iparigazolvány,

b) a hasznothajtó (hatósági nyilvántartásbavételi kötelezettség alá eső) jogosítvány,

c) a mérnöki magángyakorlat,

d) a munkaközösségi (ügyvédi stb.) tagsági viszony

alapján folytatott tevékenység.

(2) Nem tekinthető keresőfoglalkozást folytatónak az, aki

a) iparigazolvány alapján külön jogszabályban megállapított keretek között vagy működési engedély alapján folytat lakossági javító-szolgáltató tevékenységet,

b) vak és iparigazolvány alapján folytatott tevékenységből származó jövedelme a havi 1000 forintot nem haladja meg.

R. 207. § (1) A nevelt gyermek, a testvér és az unoka árvaellátásának a folyósítását szüneteltetni kell, ha tartásra köteles hozzátartozója tartásra képessé válik.

(2) Ha a rokkantság miatt árvaellátásban részesülő személy keresete három egymást követő hónapban az öregségi nyugdíj legkisebb összegét (R. 71. §-ának (1) bek.) meghaladja, az árvaellátás folyósítását a negyedik hónaptól szüneteltetni kell mindaddig, amíg a kereset ennél az összegnél több.

R. 208. § Ha az özvegyi nyugdíjra, a baleseti özvegyi nyugdíjra jogosultat öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj vagy baleseti járadék is megilleti, a két ellátás havi 1200 forint keretben együttesen folyósítható. E határösszeg szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a saját jogú nyugdíj megállapítását követően elszenvedett üzemi baleset alapján folyósított járadékrészt és az ösztönző nyugdíjpótlékot.

R. 209. § (1) Szüneteltetni kell a nyugellátás és a baleseti nyugellátás folyósítását arra az időre, amíg a jogosult - beszámítva az őrizetbevétel idejét is - előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés büntetését tölti, ha ez az idő harminc napnál hosszabb.

(2) Az őrizetbevétel és az előzetes letartóztatás idejére szüneteltetett nyugellátást és baleseti nyugellátást a büntető eljárás befejezése után egy éven belül előterjesztett kérelemre folyósítani kell, kivéve, ha a bíróság a jogosultat jogerősen javítónevelő munkára vagy harminc napot meghaladó, végrehajtható szabadságvesztés büntetésre ítélte.

R. 210. § (1) Érvényes útlevéllel átmenetileg külföldön tartózkodó személy nyugellátásának és baleseti nyugellátásának a folyósítását a külföldi tartózkodás kilencven napot meghaladó tartamára szüneteltetni kell. A szüneteltetett ellátást legkorábban a visszaérkezés napját követő naptól kezdődően lehet újból folyósítani. A külföldről visszaérkezés után kell kifizetni a külföldi tartózkodás első kilencven napjára járó ellátást is.

(2) A külföldi tartózkodás kilencven napot meghaladó tartamára - méltányos esetben - a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője engedélyezheti a nyugellátás, baleseti nyugellátás teljes vagy részbeni kifizetését.

(3) A diplomáciai képviselethez vagy külkereskedelmi kirendeltséghez, valamint a vállalat által tartós külföldi szolgálatra kiküldött dolgozóval együttélő hozzátartozónak a külföldi tartózkodás tartamára járó nyugellátását, baleseti nyugellátását a nyugdíjfolyósító szerv külön köteles kezelni. A külön kezelt összegeket a jogosult belföldön tartózkodása alatt, illetőleg visszaérkezése után kell kifizetni. Esetenként adott meghatalmazás alapján az ellátás legfeljebb három-három havi összege a belföldön tartózkodó meghatalmazott részére is kifizethető.

R. 211. § A külföldi tartózkodás tartamára a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője a Pénzügyminisztériummal egyetértésben engedélyezheti a nyugellátás és a baleseti nyugellátás külföldre folyósítását annak a külföldi állampolgárnak, aki állandó letelepedés szándékával távozott külföldre.

R. 212. § A házastársi pótlék folyósítását szüneteltetni kell arra a hónapra, amelyben

a) a jogosult nyugellátása, baleseti nyugellátása szünetel, vagy azt korlátozott összegben folyósítják,

b) a házastárs nyugellátása, baleseti nyugellátása, keresete, jövedelme az özvegyi nyugdíj legkisebb összegét (R. 144. §-ának (1) bek.) meghaladja.

Az igény érvényesítésének egyéb szabályai

T. 100. § (1) Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy az igényt tévesen utasították el, vagy az igénylőnek tévesen alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg, illetőleg folyósítottak, a hiba felfedésétől visszafelé számított öt éven belül járó összeget utólag ki kell fizetni.

(2) Az esedékessé vált és fel nem vett ellátást az esedékességtől számított egy éven belül lehet felvenni.

T. 101. § A társadalombiztosítási igények érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és költségmentes.

R. 213. § A társadalombiztosítási igény érvényesítésével, valamint az ellátás folyósításával kapcsolatban személyes megjelenésre kötelezettnek az ezzel összefüggésben felmerült indokolt költségeit meg kell téríteni.

Sz. 144. § A személyes megjelenésre kötelezettnek az utazási, az élelmezési és a szállásköltségét, valamint a keresetveszteségét kell megtéríteni. Ha a személyes megjelenésre kötelezett csak kísérővel képes megjelenni, a kísérő utazási, élelmezési és szállásköltségét, valamint keresetveszteségét is meg kell teríteni.

Sz. 145. § (1) Utazási költség címén a legolcsóbb közforgalmú közlekedési eszköz igénybevételével kapcsolatban felmerült útiköltségnek 2 forint 50 fillér, oda-visszautazás esetén 5 forinton felüli összegét kell megtéríteni.

(2) Az utazási költség teljes összegét kell megtéríteni annak,

a) aki orvosi megállapítás szerint járóképtelen,

b) akinek az utazása kórházba utalás miatt vált szükségessé,

c) akit üzemi balesettel összefüggő orvosi felülvizsgálat miatt vagy más okból személyes megjelenésre köteleztek.

(3) A szekéren, bérautón megtett út költségét az (1) bekezdés szerinti mértékben abban az esetben lehet megtéríteni, ha nincs vasút, hajó- vagy autóbuszjárat és az oda- vagy visszautazásnál megtett út négy kilométernél hosszabb.

(4) Nem jár utazási költségtérítés a helyi közlekedésben annak, akinek villamos- vagy autóbuszbérlete van.

Sz. 146. § (1) Élelmezési költség címén napi 24 forint jár annak, akinek személyes megjelenése miatt nappal hat óránál hosszabb ideig kell lakóhelyétől távol tartózkodnia. Keresetveszteség térítése esetén élelmezési költség címén napi 12 forint jár.

(2) Szállásköltség megtérítése címén napi 20 forint jár annak, akinek személyes megjelenése miatt éjfél után lakóhelyétől távol kell tartózkodnia.

(3) Keresetveszteség címén egy napra 60 forintot meghaladó összeget megtéríteni nem lehet.

(4) Az igény érvényesítésével kapcsolatban kórházi megfigyelésre utalt igénylőnek (nyugdíjasnak, járadékosnak) élelmezési és szállásköltség nem jár, ha ellátást és szállást a kórházban kap. Keresetveszteség címén egy napra; egyedülálló személynek 30 forintot, ha pedig a megfigyelt igénylőnek túlnyomólag saját keresetéből eltartott családtagja van, 60 forintot meghaladó összeget megtéríteni nem lehet.

Sz. 147. § (1) Az Sz. 145. és a 146. §-ában megjelölt költségeket a jogorvoslati eljárás során megidézett tanúknak minden esetben, az igénylőnek azonban csak akkor kell megtéríteni, ha az első fokú határozatot az igénylő javára másodfokon részben vagy egészben megváltoztatták.

(2) Ha az igénylő a jogerősen elutasított igényét a határozathozatal napját követő egy éven belül újból előterjeszti, a költségeket csak akkor lehet megtéríteni, ha az újabb igénybejelentés alapján az igényt egészben vagy részben teljesítették.

(3) A bírói eljárás során felmerült költségek megtérítésére a Polgári Perrendtartás rendelkezései az irányadók.

T. 102. § (1) Társadalombiztosítási ellátásról lemondani, azt átruházni vagy engedményezni csak jogszabályban meghatározott esetekben lehet.

(2) A jogosult halála esetén a fel nem vett ellátást a vele közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel a halál napjától egy éven belül.

VII. Fejezet

A társadalombiztosítási kiadások fedezete

T. 103. § (1) A társadalombiztosítás kiadásainak a fedezetére a munkáltatók társadalombiztosítási járulékot, a biztosítottak pedig nyugdíjjárulékot fizetnek.

(2) A társadalombiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék alapját, mértékét, illetőleg összegét a Minisztertanács állapítja meg, és az (1) bekezdéstől eltérően is rendelkezhet.

Társadalombiztosítási járulék

R. 214. § Az állami vállalatok, a vállalati gazdálkodási rendszerben működő egyéb állami szervek, a társadalmi szervezetek vállalatai, a szövetkezeti vállalatok, a közös vállalatok, az egyesülések (ha különálló szervezetük van), a szövetkezeti közös vállalatok, az ipari szövetkezetek, a fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezetek, továbbá e szövetkezetek közös vállalkozásai

a) a bérköltséget terhelő bármilyen címen adott pénzbeni és természetbeni juttatás, továbbá

b) a SZOT által meghatározott egyéb juttatás tizenhét százalékát, az illetményadómentes juttatás tíz százalékát kötelesek társadalombiztosítási járulék címén fizetni.

R. 215. § (1) Az állami és a tanácsi költségvetési szervek, a költségvetési folyószámlás szervek, valamint a költségvetési előirányzat alapján gazdálkodó társadalmi és érdekképviseleti szervezetek

a) a béralapot terhelő bármilyen címen adott pénzbeni és természetbeni juttatás, továbbá

b) a SZOT által meghatározott egyéb juttatás tíz százalékát kötelesek társadalombiztosítási járulék címén fizetni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a mezőgazdasági szövetkezetek területi és szakmai szövetségeire, továbbá az ügyvédi kamarákra azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a juttatások tizenhét százalékát kötelesek társadalombiztosítási járulék címén fizetni.

R. 216. § (1) A mezőgazdasági szövetkezetek, a mezőgazdasági szövetkezetek közös vállalkozásai, a mezőgazdasági szövetkezeteknek más szövetkezeti ágazatba tartozó szövetkezetekkel létrehozott közös vállalkozásai

a) a bérköltséget, illetőleg a részesedési alapot terhelő bármilyen címen adott pénzbeni és természetbeni juttatásnak,

b) a mezőgazdasági szövetkezeti tagok javára a háztáji gazdaságban végzett állattartás és zöldségtermelés címén jóváírt munkanapokra eső jövedelemnek,

c) a mezőgazdasági szövetkezeti tagsági viszonyban nem álló személyek részére adott - a SZOT által meghatározott - egyéb juttatásnak

a mezőgazdasági szövetkezeti tagokra és ezek közös munkában résztvevő családtagjaira eső része tíz százalékát, a fennmaradó résznek pedig a tizenhét százalékát kötelesek társadalombiztosítási járulék címén fizetni.

(2) Nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni a nyugdíjjárulék fizetésére nem kötelezett mezőgazdasági szakszövetkezeti tagoknak, továbbá a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok közös munkát végző családtagjainak az (1) bekezdés a)-b) pontjaiban említett jövedelme után.

R. 217. § (1) Az R. 214-216. §-ainak a hatálya alá nem tartozó munkáltatók a biztosítottak részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott munkabér, munkadíj, ezek pótlékai, prémium, jutalék, jutalom, természetbeni juttatás, valamint a SZOT által meghatározott egyéb juttatás tizenhét százalékát, az illetményadómentes juttatás tíz százalékát kötelesek társadalombiztosítási járulék címén fizetni.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt munkáltatók nem kötelesek társadalombiztosítási járulékot fizetni a részesedési alapot, a jutalmazási keretet és a pénzügyminiszter által meghatározott egyéb keretet terhelő pénzbeni és természetbeni juttatások után.

(3) Az (1) bekezdésben megjelölt munkáltatók a SZOT által meghatározott esetekben és összegben társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni azokra a napokra, amelyeken a biztosított munkabérben, munkadíjban nem részesül.

Sz. 148. § Az R. 214-216. §-aiban meghatározott járulékfizetési kötelezettség fennáll a nem biztosítottak részére adott juttatások után is, ha azok a bérköltséget, a béralapot, a mezőgazdasági szövetkezeteknél és közös vállalkozásaiknál a bérköltséget, illetőleg a részesedési alapot terhelik.

Sz. 149. § Az R. 216. §-a (1) bekezdésének b) pontjában említett jövedelem kiszámításánál a munkanap jóváírását megelőző naptári évben a szövetkezetnél egy munkanapra jutó átlagos részesedés összegét kell alapul venni.

Sz. 150. § (1) Az R. 217. §-ában megjelölt munkáltatók biztosítottanként és naponként 20 forint társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni azokra a munkanapokra és munkaszüneti napokra, amelyeken a biztosított

a) fizetés nélküli szabadságon van, kivéve, ha ennek engedélyezését jogszabály írja elő,

b) előzetes letartóztatásban van, illetőleg szabadságvesztés büntetését tölti,

c) munkahelyéről igazolatlanul vagy az üzem ideiglenes szüneteltetése miatt távol van,

d) egy évi, gümőkóros megbetegedés esetén két évi keresőképtelenség után is keresőképtelen.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott összegű társadalombiztosítási járulékot nem kell fizetni

a) arra az időre, amely alatt a biztosított baleseti táppénzben részesül, továbbá

b) az ösztöndíjban részesülő szakmunkástanuló, a háztartási alkalmazott és a gazdasági dolgozó után.

Sz. 151. § A munkáltatók társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni a munkaviszonyban álló

házfelügyelőt megillető kapupénz, a felvonódíjnak a házfelügyelőt illető része, valamint a központi fűtés és melegvíz szolgáltató berendezés kezeléséért járó díj után.

Sz. 152. § A természetbeni juttatások után azok könyvelési értéke, ennek hiányában az állami kiskereskedelemben a juttatáskor érvényes ár, a 4. számú mellékletben felsorolt juttatásoknál (szolgáltatásoknál) pedig az ott szereplő összeg figyelembevételével kell a társadalombiztosítási járulékot fizetni.

Sz. 153. § (1) A bérköltséget, a béralapot, mezőgazdasági szövetkezeteknél és közös vállalkozásaiknál a bérköltséget és a részesedési alapot nem terhelő természetbeni juttatások után csak abban az esetben kell társadalombiztosítási járulékot fizetni, ha a juttatás

a) jogszerűen követelhető, és

b) ingyenes, vagy a térítés összege a juttatás forintértékének ötven százalékát nem haladja meg.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett természetbeni juttatásért térítést kell fizetni, a juttatás térítéssel csökkentett értéke után kell a társadalombiztosítási járulékot fizetni.

(3) A mezőgazdasági szövetkezeti tag részére adott természetbeni juttatás után, ha az nem a bérköltséget, illetőleg a részesedési alapot terheli, társadalombiztosítási járulékot nem kell fizetni.

Sz. 154. § Természetbeni juttatásként nem vehető figyelembe

a) a munkaruha, a védőruha, a védőétel, a védőital és az egyéni védőeszköz,

b) az üzemi étkeztetés keretében ingyenesen vagy térítés ellenében nyújtott juttatás,

c) az olyan járandóság, amelynél az igénybevétel lehetősége, illetőleg mértéke előre nem határozható meg (pl. kedvezményes gáz- és villanyvilágítás, a közszolgálati és egyéb dolgozók részére biztosított vasúti utazási kedvezmény),

d) a munkásszálláson történő elhelyezés,

e) az illetményföld, a háztáji föld és ennek megművelésének értéke.

Sz. 155. § Nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni a külön elszámolható, költségtérítés jellegű járandóságok, valamint a nem munkabér, munkadíj jellegű juttatások után. Ilyenek például:

- a kiküldetési (külszolgálati) költségtérítés, a szállás- és útiköltségtérítés, a saját gépkocsi használatáért adott térítés, a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés, a különélési dij, a köl-tözködési költségtérítés, az álló- és fogyóeszköz, valamint a szerszám használatáért adott térítés, a bedolgozónak fizetett rezsitérítés;

- a reprezentációs költség;

- a szabadságmegváltás címén adott juttatás;

- az építőiparban és az építőanyag iparban a fagyszünet idejére adott díj;

- a társadalmi célokra felajánlott munkáért elszámolt díjazás;

- a Budapesti Közlekedési Vállalat dolgozóinak adott forgalmi juttatás;

- a biztonsági őrszolgálatért adott díj;

- az önkéntes tűzoltók és rendőrök díja;

- a jubileumi jutalom;

- az újítási díj;

- a segély - ideértve az első tényleges katonai szolgálatra bevonultak segélyét és a letelepedési segélyt is -;

- a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők keresetkiegészítése;

- a tanulmányi ösztöndíj (ha jogszabály másként nem rendelkezik);

- a szociális, kultúrális juttatás és a sport tevékenységgel összefüggésben adott juttatás;

- az üdültetéshez való munkáltatói hozzájárulás;

- a lakásépítő akció átvállalt dolgozói hozzájárulás összege;

- az illetményföld, a háztáji föld. valamint az üzemi étkeztetés helyett adott megváltás;

- a munkáltató külön megbízása alapján a biztosított munkakörébe nem tartozó és nem fizikai munkáért járó, illetőleg nem rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló megbízásból származó díj (pl. vizsgadíj);

- a vállalatok (trösztök, egyesülések), a szövetkezetek, a szövetkezeti érdekképviseleti szervek, a szövetkezeti vállalatok, a gazdasági és szövetkezeti társulások, egyesületek választott vagy kijelölt és nem függetlenített tisztségviselőinek (pl. igazgatósági, felügyelő-bizottsági, ellenörzöbizottsági tagoknak) e tisztségükkel összefüggésben kifejtett tevékenységéért adott tiszteletdíj, jutalom;

- más vállalattól, szövetkezettől kapott prémium, jutalom (ha jogszabály másként nem rendelkezik);

- a munkáltatótól kapott jutalom, ha a munkáltató természetes személy vagy közkereseti társaság.

Sz. 156. § Az R. 214-216. §-aiban említett munkáltatók a nem munkabér, munkadíj jellegű, továbbá az Sz. 154. §-ában említett juttatások után is kötelesek társadalombiztosítási járulékot fizetni, ha azok a bérköltséget, a béralapot, a mezőgazdasági szövetkezeteknél és közös vállalkozásaiknál a bérköltséget, illetőleg a részesedési alapot terhelik.

R. 218. § (1) Az illetményadómentes juttatások tizenhét százalékát kötelesek társadalombiztosítási járulék címén fizetni

a) a nem költségvetési szervként működő állami gazdaságok, erdőgazdaságok, mezőgazdasági és erdőgazdasági szakvállalatok, valamint ezek társulásai,

b) a Baromfiipari Vállalatok Trösztje, a Konzervipari Tröszt, a Borgazdasági Vállalatok Trösztje és e trösztökhöz tartozó vállalatok, valamint ezek társulásai,

c) a munkaközösségek és az alkotóközösségek,

d) a társasházak,

e) más államok vagy külföldi cégek Magyarországon működő vállalatai, lerakatai, kirendeltségei, irodái, ügynökségei, intézményei, intézetei, külkereskedelmi szervei,

f) más államokkal vagy külföldi cégekkel létrehozott, Magyarországon működő vegyes vállalatok, külföldi részvétellel működő gazdasági társulások, társaságok,

g) a természetes személyek és a közkereseti társaságok.

(2) Az Allatforgalmi és Húsipari Tröszt keretében sertéshizlalással, baromfi- és tojásfeldolgozással foglalkoztatottak részére adott juttatások tizenhét százalékát kell társadalombiztosítási járulék címén fizetni.

Sz. 157. § Tíz százalékos kulcs alkalmazásával kell a társadalombiztosítási járulékot fizetni, ha a biztosítottat házkezeléssel kapcsolatos munkakörben (házfelügyelő, fűtő, takarító stb.) olyan házban alkalmazzák, amely állami kezelésben vagy legalább részben állami tulajdonban van.

R. 219. § Az egyházakra, a felekezetekre (egyházközségekre, egyházi intézményekre stb.) az R. 217. §-ának a rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a biztosítottak részére az Állami Egyházügyi Hivatal által folyósított államsegélyt is juttatásként kell figyelembe venni, és az összes juttatás tizenkét százalékát kell társadalombiztosítási járulék címén fizetni.

R. 220. § (1) A SZOT által meghatározott összegű társadalombiztosítási járulékot kell fizetni

a) az ösztöndíjban részesülő szakmunkástanulók,

b) a háztartási alkalmazottak,

c) a gazdasági dolgozók után.

(2) Az ösztöndíjban részesülő szakmunkástanulók után az R. 214-216. §-aiban említett munkáltatók nem kötelesek az (1) bekezdés alapján meghatározott összegű társadalombiztosítási járulékot fizetni, ha az ösztöndíj a bérköltséget, a béralapot, a mezőgazdasági szövetkezeteknél és közös vállalkozásaiknál a részesedési alapot terheli.

Sz. 158. § (1) Az ösztöndíjban részesülő szakmunkástanuló után az ösztöndíjat folyósító munkáltató havonként 25 forint társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. Ha a tanulóviszony a hónap második felében kezdődik, vagy az első felében szűnik meg, a társadalombiztosítási járulék erre a hónapra 13 forint.

(2) Arra a hónapra, amelynek a teljes tartamára az ösztöndíjas szakmunkástanuló keresőképtelensége miatt ösztöndíjban nem részesül, az (1) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulékot fizetni nem kell.

Sz. 159. § (1) A háztartási alkalmazott után -a nyugdíjjárulék összegét is magában foglaló - társadalombiztosítási járulék személyenként havi 250 forint, illetőleg naptári napokra 8 forint.

(2) A háztartási alkalmazott után nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni

a) a keresőképtelenség tartamára, a keresőképtelenség első napjától számított egy évig, gümőkóros megbetegedés esetén két évig, továbbá

b) a baleseti táppénz folyósításának,

c) a szülési szabadság,

d) a gyermekgondozási segély folyósításának,

e) a katonai szolgálat idejére.

Sz. 160. § (1) A gazdasági dolgozó után - a nyugdíjjárulék összegét is magában foglaló - társadalombiztosítási járulék összege személyenként napi 14, illetőleg heti 85 forint.

(2) A gazdasági dolgozó után a társadalombiztosítási járulékot a munkában töltött és azokra a napokra kell fizetni, amelyekre a munkáltató munkateljesítés nélkül is bért tartozik fizetni. A társadalombiztosítási járulék fizetése szempontjából a munkavégzés napja - a munkában töltött idő tartamára tekintet nélkül - teljes napnak számít.

Sz. 161. § A mellékfoglalkozásban foglalkoztatott háztartási alkalmazott és gazdasági dolgozó után az Sz. 159., illetőleg a 160. §-ában meghatározott társadalombiztosítási járulékot kell fizetni.

R. 221. § A fegyveres erők és a fegyveres testületek - ideértve az állami tűzoltóság területi szerveit is - a hivatásos és továbbszolgáló állományú tagjaik, valamint polgári alkalmazottaik részére adott juttatások után az illetékes minisztérium és a Társadalombiztosítási Főigazgatóság által kötött megállapodás szerint fizetnek társadalombiztosítási járulékot.

R. 222. § (1) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő biztosított után a külföldi szolgálat idejére a munkáltató a társadalombiztosítási járulékot a (2)-(5) bekezdésekben meghatározott összeg után köteles havonként fizetni.

(2) A havidíjjal foglalkoztatott biztosítottnál a társadalombiztosítási járulék alapját

a) a külföldi szolgálatot közvetlenül megelőző hónapra a belföldi beosztására megállapított alapbérnek és bérjellegű pótlékoknak, továbbá az erre a hónapra járó túlóradíjnak, valamint

b) a külföldi szolgálatot közvetlenül megelőző naptári évben a biztosított részére kifizetett jutalom, hűségjutalom, prémium, év végi részesedés és természetbeni juttatás egy hónapra jutó arányos részének

együttes összege képezi.

(3) A változó összegű munkabérrel (időbér, teljesítménybér) foglalkoztatott biztosítottnál a társadalombiztosítási járulék alapját

a) a külföldi szolgálatot közvetlenül megelőző hónapra a belföldi beosztásban végzett munkáért járó teljes havi munkabérnek és bérjellegű pótlékoknak, továbbá az erre a hónapra járó túlóradíjnak, valamint

b) a (2) bekezdés b) pontjában említett juttatások egy hónapra jutó arányos részének együttes összege képezi.

(4) Ha a (3) bekezdésben említett biztosított a külföldi szolgálatot közvetlenül megelőző hónap nem minden munkanapjára részesült munkabérben, az erre a hónapra járó munkabért egy hónapra kell átszámítani. Ha a biztosított a külföldi szolgálat megkezdését közvetlenül megelőző hónapra munkabérben nem részesült, a külföldi szolgálat első napját magában foglaló hónapban a belföldi beosztásban elért munkabért kell egy hónapra átszámítani.

(5) Ha a külföldi szolgálat alatt a munkáltató felemeli a biztosított belföldi beosztására megállapított alapbérét, a társadalombiztosítási járulékot a következő hónap első napjától a felemelt alapbér figyelembevételével módosított összegben kell fizetni.

R. 223. § Az előre meghatározott, szervíz és hasonló munka elvégzése végett, három hónapot meghaladó időre tartós külföldi szolgálatra beosztott után a munkáltató a külföldi szolgálat idejére annak az átlagkeresetnek az alapján köteles havonként a társadalombiztosítási járulékot fizetni, amelyet a biztosított részére a külföldi szolgálat időtartamára folyósít.

R. 224. § Ha a tartós külföldi szolgálatot teljesítő, valamint az R. 223. §-ában említett szervízmunkát végző, továbbá a nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személy közös háztartásában élő házastársát vagy gyermekét magyar munkáltató ugyanazon a külföldi állomáshelyen alkalmazza, a hozzátartozó által ténylegesen betöltött munkakörre előírt, belföldi foglalkoztatás esetén irányadó jogszabályoknak megfelelő teljes munkabére után kell a társadalombiztosítási járulékot fizetni. Ha azonban a hozzátartozó külföldi szolgálatának az idejére a munkáltatótól a tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozókat megillető alapbérben részesül, a társadalombiztosítási járulékot az R. 222. §-ának rendelkezései szerint kell fizetni.

R. 225. § (1) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő után fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke tizenhét százalék, ha a biztosítottat az R. 215. §-ának (1) bekezdésében említett munkáltató foglalkoztatja, a járulék mértéke tíz százalék.

(2) A tartós külföldi szolgálatot teljesítők után fizetendő társadalombiztosítási járulékra vonatkozó rendelkezéseket az R. 214-216. §-aiban említett munkáltatókra abban az esetben kell alkalmazni, ha a külföldi illetmény, illetőleg a külföldi szolgálat idejére járó munkabér nem a bérköltséget, béralapot terheli.

Nyugdíjjárulék

R. 226. § (1) A biztosított - ide nem értve az ösztöndíjban részesülő szakmunkástanulót, a háztartási alkalmazottat, a gazdasági dolgozót, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagját - nyugdíjjárulékot a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján a munkáltatótól kapott munkabér, munkadíj és ilyen jellegű egyéb pénzbeni és természetbeni juttatás után köteles fizetni.

(2) Az a biztosított, aki egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyából származó munkabére, munkadíja és ilyen jellegű egyéb pénzbeni és természetbeni juttatása után nyugdíjjárulékot köteles fizetni, ha

a) mindegyik jogviszonyában fizikai munkát végez, vagy

b) mindegyik jogviszonyában alsó- vagy középfokú oktatási intézménynél pedagógus munkakört tölt be, vagy

c) munkaideje egyik jogviszonyában sem éri el a munkakörére megállapított törvényes munkaidőt.

(3) Ha a (2) bekezdés hatálya alá nem tartozó biztosított egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban áll, és munkaideje az egyik jogviszonyában a munkakörére megállapított törvényes munkaidőt eléri, az ebből származó munkabére, munkadíja és ilyen jellegű egyéb pénzbeni és természetbeni juttatása után nyugdíjjárulékot köteles fizetni, a másik jogviszonyából származó keresete után csak akkor, ha fizikai munkát végez.

(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseitől eltérően nem köteles nyugdíjjárulékot fizetni

a) a biztosított a másodállásból származó keresete után, továbbá

b) az ösztöndijban részesülő szakmunkástanuló.

Sz. 162. § Nyugdíjjárulékot kell fizetni a munkáltatótól kapott időbér, teljesítménybér, havidíj, személyi fizetés, bérpótlékok és a természetbeni juttatás mellett a bérköltség, a béralap, a részesedési alap, a jutalmazási keret terhére kifizetett prémium, nyereségprémium, jutalék, jutalom, nyereségjutalom, hűségjutalom, év végi részesedés, kiegészítő munkabér, az ipari szövetkezetek tagjai részére kifizetett osztalék, valamint a pénzügyminiszter által meghatározott egyéb keret terhére kifizetett díj után is.

Sz. 163. § Nyugdíjjárulékot kell fizetni

a) az ösztöndíjas aspiránsok és az ösztöndíjas doktorjelöltek részére a Tudományos Minősítő Bizottság által folyósított ösztöndíj,

b) a vállalatoknál, szövetkezteknél, egyéb szerveknél működő párt- és tömegszervezetek függetlenített tisztségviselői és alkalmazottai, kulturális intézmények igazgatói és vezető könyvtárosai részére a vállalat, szövetkezet, egyéb szerv állal adott jutalom és év végi részesedés,

c) a minisztériumok, az országos hatáskörű és egyéb irányító szervek által a kinevezési jogkörükbe tartozó biztosítottaknak adott jutalom,

d) a Munka Érdemrenddel és az ennek megfelelő fegyveres testületi kitüntetéssel járó jutalom,

e) az iskolára küldött biztosítottak részére az iskola által folyósított átlagkereset (keresettérítés),

f) a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató szakmunkásképesítésű biztosítottak részére a munkáltató által folyósított pénzbeni támogatás,

g) a továbbtanuló biztosítottak munkagyakorlatának idejére az oktatási intézmény által folyósított átlagkereset (keresettérítés),

h) az egyházaknál, a felekezeteknél (egyházközségek, egyházi intézmények stb.) foglalkoztatott biztosítottak részére az Állami Egyházügyi Hivatal által folyósított államsegély,

i) a házfelügyelőt megillető, az Sz. 151. §-ában említett járandóságok után.

Sz. 164. § A tárgyjutalom után csak akkor kell nyugdíjjárulékot fizetni, ha az értéke az 500 forintot meghaladja.

Sz. 165. § (1) A természetbeni juttatás (szolgáltatás) után akkor kell nyugdíjjárulékot fizetni, ha

a) jogszerűen követelhető, és

b) ingyenes vagy a térítés összege a juttatás forint értékének ötven százalékát nem haladja meg.

(2) Ha a természetbeni juttatásért (szolgáltatásért) térítést kell fizetni, a juttatás térítéssel csökkentett értéke után kell a nyugdíjjárulékot fizetni.

(3) Ha a nyugdíjjárulékot a természetbeni juttatás (szolgáltatás) figyelembevételével kell fizetni, a természetbeni juttatás értékének a meghatározásánál az Sz. 152. §-ának a rendelkezései az irányadók.

Sz. 166. § A munkaszerződéssel alkalmazott részesművelő a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjével egyetértésben meghatározott munkanapok számának megfelelően köteles nyugdíjjárulékot fizetni. Egy munkanapra jövedelemként a munkáltatónál a megelőző naptári évben egy munkanapra jutó átlagkereset összegét kell számításba venni.

Sz. 167. § Nem kell nyugdíjjárulékot fizetni az Sz. 154-155. §-aiban említett juttatások és szolgáltatások után.

R. 227. § (1) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő biztosított a külföldi illetményének a folyósítása, a nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személy a kiküldetés tartamára az R. 222. §-ában meghatározott összeg, szervizmunkát végző biztosított pedig a külföldi szolgálat idejére folyósított átlagkereset után köteles nyugdíjjárulékot fizetni.

(2) Ha a nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személy nem áll munkaviszonyban, ipari szövetkezetnek nem tagja, a nyugdíjjárulékot a külföldi beosztásának megfelelő, a kiküldő szerv által meghatározott munkabér alapulvételével köteles fizetni.

Sz. 168. § A nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személyt terhelő nyugdíjjárulékot a munkáltató, ennek hiányában a kiküldő szerv köteles megelőlegezni és az alkalmazásában álló többi biztosított nyugdíjjárulékával együtt az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályához átutalni.

R. 228. § (1) Az a biztosított, aki tartós külföldi szolgálatot teljesítő, illetőleg nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött házastársával történő külföldre utazás címén engedélyezett fizetés nélküli szabadságon van, ennek tartamára nyugdíjjárulék fizetését vállalhatja. A nyugdíjjárulék az R. 222. §-ában meghatározott összeg hét százaléka.

(2) Az (1) bekezdés szerint nyugdíjjárulék fizetését vállaló az a biztosított, akit a házastársáéval azonos külföldi állomáshelyen magyar munkáltató alkalmaz, e jogviszonya alapján nem köteles nyugdíjjárulékot fizetni, ha a hét százalékos mértékű nyugdíjjárulékot változatlanul tovább fizeti.

Sz. 169. § (1) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő, illetőleg a nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött házastársával külföldön tartózkodás címén fizetés nélküli szabadságon levő biztosított havi, illetőleg napi nyugdíjjárulékának az összegét az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztálya állapítja meg, és írásban közli a biztosítottal a nyugdíjjárulék esedékességére és fizetésének a módjára vonatkozó tájékoztatással együtt.

(2) Az (1) bekezdésben említett biztosított a nyugdíjjárulék fizetésére vonatkozó szándékát a fizetés nélküli szabadság engedélyezését követő hat hónapon belül jelentheti be a munkáltatója szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályához.

(3) A biztosított fizetés nélküli szabadsága lejártáról az ezt követő tizenöt napon belül köteles az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályát értesíteni.

R. 229. § (1) A mezőgazdasági szövetkezet tagja nyugdíjjárulékot köteles fizetni

a) a közösben végzett munkájáért járó, a bérköltség, illetőleg a részesedési alap terhére bármilyen címen kifizetett vagy kiosztott pénzbeni és természetbeni járandóság,

b) a földterület családi vagy egyéni művelése címén a részére jóváírt munkanapokra eső jövedelem,

c) a háztáji gazdaságban végzett állattartás és zöldségtermelés címén a részére jóváírt munkanapokra eső jövedelem

után.

(2) Az (1) bekezdés alapján nem köteles nyugdíjjárulékot fizetni az öregségi, a munkaképtelenségi, a növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadékos, továbbá a mezőgazdasági szövetkezetnek az a tagja, akinek az ellátása teljes egészében kivételes nyugellátás.

Sz. 170. § Az R. 229. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett munkanapokra eső jövedelem kiszámításánál a jóváírást megelőző naptári évben a szövetkezetnél egy munkanapra jutó átlagos részesedés összegét kell alapul venni.

R. 230. § (1) A mezőgazdasági szakszövetkezet tagja az R. 229. §-a alapján abban az esetben köteles nyugdíjjárulékot fizetni, ha a közös munkában

a) a megelőző évben legalább harminckilenc, nő huszonnégy munkanapot teljesített, és

b) kötelezettséget vállal arra, hogy a tárgyévben legalább harminckilenc, nő huszonnégy munkanapot teljesít.

(2) A mezőgazdasági szakszövetkezet tagjánál a tagsági viszony első és második évében az (1) bekezdés a) pontjában előírt feltételtől el kell tekinteni.

(3) A mezőgazdasági szakszövetkezet öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő tagja az R. 229. §-ának a rendelkezései szerint köteles nyugdíjjárulékot fizetni.

(4) A mezőgazdasági szakszövetkezet tagja nem köteles nyugdíjjárulékot fizetni, ha a kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítás hatálya alól mentesítették, és mentesítése a T. hatályba lépésekor is fennáll.

Sz. 171. § Az R. 230. §-a (1) bekezdésében említett kötelezettségvállalásról a mezőgazdasági szakszövetkezet tagja minden év január 15. napjáig köteles írásban nyilatkozni. Az újonnan belépő vagy más mezőgazdasági szövetkezettől átlépő tag a belépést, illetőleg az átlépést követő tizenöt napon belül tehet kötelezettséget vállaló nyilatkozatot. A nyilatkozatot a mezőgazdasági szakszövetkezet öt éven át köteles megőrizni.

R. 231. § A fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos és továbbszolgáló állományú tagjai a szolgálati viszony alapján kapott illetmény és illetményjellegű járandóság után nyugdíjjárulékot kötelesek fizetni.

A nyugdíjjárulék mértéke

R. 232. § A nyugdíjjárulék mértéke, ha a nyugdíj járulékköteles pénzbeni és természetbeni juttatások havi együttes összege az 1800 forintot nem haladja meg, 3 százalék, 1801-2300 forint, 4 százalék,

2301-3000 forint, 5 százalék,

3001-4000 forint, 6 százalék,

4001-5000 forint, 7 százalék,

5001-6000 forint, 8 százalék,

6001-7000 forint, 9 százalék,

a 7000 forintot meghaladja, 10 százalék.

Sz. 172. § (1) A biztosítottat terhelő havi nyugdíjjárulék mértékének a meghatározásánál a tárgyhónapra kifizetett, kiosztott pénzbeni és természetbeni juttatás együttes összegét kell figyelembe venni. Ha a biztosított a tárgyhónapot megelőző időre járó, nyugdíjjárulékkal még nem terhelt, pénzbeni és természetbeni juttatásban is részesül, a nyugdíjjándék mértékének a megállapításánál a tárgyhónapra járó és a tárgyhónapban kifizetett, kiosztott pénzbeni és természetbeni juttatás együttes összegét kell figyelembe venni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az év végi részesedés, a kiegészítő munkabér, valamint a bérköltség, a béralap, a részesedési alap, a jutalmazási keret és a pénzügyminiszter által meghatározott egyéb keret terhére kifizetett jutalom, nyereségjutalom és a hűségjutalom után a nyugdíjjárulék mértékét az egyéb juttatásoktól elkülönítetten kell meghatározni.

(3) A munkaügyi döntőbizottsági vagy bírósági határozat alapján utólag kifizetett munkabér, munkadíj három százalékát kell nyugdíjjándék címén fizetni.

(4) Ha a biztosított a tárgyhónapban több munkáltatótól részesül olyan juttatásban, amely után nyugdíjjárulékot kell fizetni, mindegyik munkáltató az általa kifizetett, kiosztott juttatás összegének megfelelő mértékű nyugdíjjárulékot köteles a biztosítottól levonni.

Sz. 173. § (1) A háztartási alkalmazottat terhelő nyugdíjjárulék összege napi 1 forint, illetőleg havi 25 forint.

(2) A gazdasági dolgozót terhelő nyugdíjjárulék összege napi 2 forint, illetőleg heti 12 forint.

Sz. 174. § (1) A mezőgazdasági szövetkezet tagját terhelő havi nyugdíjjárulék mértékének a meghatározásánál

a) a tárgyhónapra kifizetett, kiosztott pénzbeni és lermészetbeni járandóság, valamint

b) a tárgyhónapban az R. 229. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett munkáért jóváírt napokra eső jövedelem

együttes összegét kell figyelembe venni.

(2) Ha a szövetkezet a biztosított részére a tárgyhónapban több hónapra járó, nyugdíjjárulékkal még nem terhelt alapmunkadíjat fizet ki, a havi nyugdíjjárulék mértékét úgy kell megállapítani, mintha az elmaradt alapmunkadíjat az eredeti esedékesség időpontjában (időpontjaiban) fizették volna ki. A jutalom és a kiegészítő részesedés után a nyugdíjjárulék mértékét az egyéb juttatásoktól elkülönítetten kell megállapítani. Egyéb esetekben a tárgyhónapra járó és a tárgyhónapban a megelőző időre kifizetett, kiosztott, nyugdíjjárulékkal még nem terhelt juttatás együttes összegét kell figyelembe venni.

(3) Az Sz. 172. §-a (3) és (4) bekezdésének a rendelkezéseit a mezőgazdasági szövetkezet tagját terhelő nyugdíjjáruléknál is megfelelően alkalmazni kell.

Szakszövetkezeti, növelt összegű szakszövetkezeti járulék

R. 233. § (1) A mezőgazdasági szakszövetkezet nyugdíjjárulék fizetésére kötelezettséget nem vállaló tagja havi 120 forint szakszövetkezeti járulékot köteles fizetni.

(2) A szakszövetkezeti tag az (1) bekezdésben meghatározott járulék helyett - növelt összegű járadékra jogosultság megszerzése céljából - havi 150 forint növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetésére vállalhat kötelezettséget.

R. 234. § (1) A mezőgazdasági szakszövetkezeti tag kérelmére engedélyezni kell a havi 120 forint helyett havi 50 forint szakszövetkezeti, a havi 150 forint helyett havi 80 forint növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetését, ha

a) mint hozzátartozó a betegségi és anyasági ellátásra jogosult, és jövedelme a havi 500 forintot nem haladja meg, vagy

b) a kedvezményekkel csökkentett évi jövedelemadója az 1000 forintot nem haladja meg, vagy

c) kivételes méltánylást érdemlő körülmények indokolják.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése alapján adott engedély a megadása évének utolsó napjáig, a méltányosságon alapuló engedély pedig visszavonásig érvényes.

R. 235. § Nem köteles szakszövetkezeti, növelt összegű szakszövetkezeti járulékot fizetni

a) az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíjas, az öregségi, a munkaképtelenségi, valamint a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékos, továbbá az, akinek az ellátása teljes egészében kivételes nyugellátás,

b) akit a kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítás hatálya alól mentesítettek és mentesítése a T. hatálybalépésekor is fennáll.

R. 236. § (1) Kérésére mentesíteni kell a szakszövetkezet tagját a szakszövetkezeti, illetve a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetése alól arra a naptári hónapra, amelynek teljes tartama alatt

a) keresőképtelen beteg,

b) katonai szolgálatot teljesít,

c) munkaviszonyban áll, ipari szövetkezetnek vagy másik mezőgazdasági szövetkezetnek nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett tagja, mint bedolgozó nyugdíjjárulék, illetőleg mint kisiparos vagy magánkereskedő társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett,

d) előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés büntetését tölti.

(2) Kérésére mentesíteni kell a szakszövetkezet tagját a szakszövetkezeti, illetve a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetése alól a szülése napját magában foglaló hónap első napjától a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig.

Sz. 175. § (1) Ha a szakszövetkezeti tag biztosí-tása a hónap második felében kezdődik, vagy az első felében szűnik meg, erre a hónapra az R. 233., illetőleg a 234. §-ában meghatározott járulék felét kell fizetni.

(2) A szakszövetkezeti tag elhalálozásának a hónapjára szakszövetkezeti, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti járulékot nem kell fizetni.

Sz. 176. § (1) A növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetését vállaló biztosított az erre vonatkozó írásbeli nyilatkozatát minden év január 15. napjáig köteles megtenni. Az újonnan belépő vagy másik szövetkezettől átlépő tag a belépést, illetőleg az átlépést követő tizenöt napon belül tehet kötelezettségvállalási nyilatkozatot. A nyilatkozatot a szakszövetkezet öt éven át köteles megőrizni.

(2) A biztosított az (1) bekezdésben említett nyilatkozata alapján növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetésére kötelezett a tárgyévben mindaddig, amíg részére öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat, öregségi, munkaképtelenségi, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékot vagy kivételes nyugellátást nem állapítottak meg.

Sz. 177. § Az R. 235. §-a a) pontjában meghatározott mentesség az ellátás megállapítása hónapjának az első napjától a megszüntetése hónapjának az utolsó napjáig tart.

Sz. 178. § Ha a szakszövetkezeti, illetve a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetésére kötelezett biztosított egyidejűleg több mezőgazdasági szakszövetkezetnek is tagja, a járulékot a korábban keletkezett tagsági viszonya alapján köteles fizetni.

Társadalombiztosítási hozzájárulás

R. 237. § (1) Ha a nyugdíjjárulék fizetésére kötelezettséget vállaló mezőgazdasági szakszövetkezeti tag (R. 230. §-ának (1)-(2) bek.) tagsági viszonya a teljes naptári évben fennáll, és a naptári évben 150, nő 100 munkanapot nem teljesített, a tárgyévre társadalombiztosítási hozzájárulás címén annyiszor 100 forintot köteles fizetni a nyugdíjjárulékon felül, ahányszor tizenhárom, nő nyolc munkanappal kevesebbet teljesített a 150, nő 100 munkanapnál.

(2) Ha a tagsági viszony év közben kezdődött vagy szűnt meg, illetőleg a tag részére az év folyamán öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat, öregségi, munkaképtelenségi, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékot vagy kivételes nyugellátást állapítottak meg, az (1) bekezdésben meghatározott 150, nőnél 100 munkanapot csökkenteni kell annyiszor tizenhárom, nőnél nyolc nappal, ahány teljes hónapban a tagsági viszony nem állt fenn, illetve ahány teljes hónapra a tag ellátásban részesült.

Sz. 179. § A társadalombiztosítási hozzájárulást a szakszövetkezet tagja a naptári évet követő május 31-ig késedelmi pótlék mentesen fizetheti meg. A szakszövetkezet köteles a társadalombiztosítási hozzájárulást a tag részesedéséből levonni és június 15-ig az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) bankszámlájára átutalni. Ha a tagnak a szakszövetkezettel szemben pénzkövetelése nincs, a szövetkezet köteles a tagot felszólítani a hozzájárulásnak a társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) történő befizetésére. Az említett személyekről a szakszövetkezet köteles a tárgyévet követő március 31-ig az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) - a személyi adatok, a lakcím és a fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulás összegének a feltüntetésével - külön összesítő kimutatásban bejelentést tenni.

Sz. 180. § A mezőgazdasági szakszövetkezeti tag nyugdíjjárulék, illetőleg társadalombiztosítási hozzájárulási fizetési kötelezettsége szempontjából a munkanapok számításánál az Sz. 34. §-a (1)-(4) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni.

A járulékfizetési kötelezettség teljesítése

T. 104. § A társadalombiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év alatt lehet kiróni, amelyben a követelés keletkezett.

T. 105. § (1.) A társadalombiztosítás bevételeit és kiadásait az állami költségvetésben kell előirányozni.

(2) A Minisztertanács elrendelheti egyes társadalombiztosítási bevételek és kiadások alapszerű kezelését.

R. 233. § A társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, valamint a szakszövetkezeti járulék, a növelt összegű szakszövetkezeti járulék és a társadalombiztosítási hozzájárulás behajtására, továbbá a járuléktartozásért felelős személyek körére - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik -az adókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A járulékfizetési kötelezettség teljesítésére vonatkozó egyéb szabályokat a SZOT állapítja meg.

Sz. 181. § (1) A társadalombiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot - az Sz. 185. §-ában említett kivételtől eltekintve - havonta kell fizetni.

(2) A társadalombiztosítási járulék a tárgyhónapot követő hónap első napján esedékes és ennek a hónapnak a 15. napjáig késedelmi pótlék mentesen fizethető meg.

(3) Ha a tárgyhónapban a megelőző időszakra járó pénzbeni vagy természetbeni juttatás kerül kifizetésre vagy kiosztásra, a juttatás után fizetendő társadalombiztosítási járulék a következő hónap első napján esedékes és ennek a hónapnak a 15. napjáig késedelmi pótlék mentesen fizethető meg.

(4) A háztáji gazdaságban végzett állattartás és zöldségtermelés címén jóváírt munkanapokra eső jövedelem után fizetendő társadalombiztosítási járulék a jóváírás napját követő hónap első napján esedékes és ennek a hónapnak a 15. napjáig késedelmi pótlék mentesen fizethető meg.

(5) A Társadalombiztosítási Főigazgatóság, egyes munkáltatók részére pedig az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztálya a (2)-(4) bekezdésben meghatározott határidőktől eltérő határidőket is engedélyezhet.

Sz. 182. § (1) Az Sz. 181. §-ának a rendelkezéseit a nyugdíjjárulék esedékességére is megfelelően alkalmazni kell.

(2) A földterület családi vagy egyéni művelése címén jóváírt munkanapokra eső jövedelem után fizetendő nyugdíjjárulék esedékességére az Sz. 181. §-a (4) bekezdésének a rendelkezését kell megfelelően alkalmazni.

Sz. 183. § (1) A társadalombiztosítási járulék, valamint a nyugdíjjárulék összegét a munkáltató köteles kiszámítani, a nyugdíjjárulék forintra kerekített összegét a biztosítottól levonni és az esedékessé vált társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot - külön felszólítás nélkül - a székhelye (telephelye), illetőleg a lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztálya bankszámlájára -az Sz. 185. §-ában említett kivételtől eltekintve - a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig befizetni. Ha a munkáltató a fizetést bankszámlák közötti elszámolás útján teljesíti, a fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a pénzintézet a fizetésre kötelezett bankszámláját megterheli. A bankszámlára készpénzben teljesített fizetést akkor kell megtörténtnek tekinteni, amikor a készpénzt az igazgatóság (kirendeltség) pénztáránál vagy a postán befizetik.

(2) A szakmunkástanuló után az ösztöndíjat, illetőleg a szakmunkásbért fizető munkáltatót (vállalatot, szövetkezetet, intézetet stb.) terheli a társadalombiztosítási járulék fizetésének, valamint a munkabérből a nyugdíjjárulék levonásának és átutalásának a kötelezettsége.

(3) Az ösztöndíjas aspiránsokat és az ösztöndíjas doktorjelölteket terhelő nyugdíjjárulék összegét az ösztöndíjat folyósító szerv köteles levonni az ösztöndíjból és átutalni a Társadalombiztosítási Főigazgatóság Budapesti és Pest megyei Igazgatóságának a bankszámlájára.

(4) A mezőgazdasági szövetkezetek által létrehozott közös vállalkozások, ha az ott dolgozó szövetkezeti tagok munkadíját, kiegészítő részesedését stb. közvetlenül fizetik ki, kötelesek a kifizetett összegből a tagokat terhelő nyugdíjjárulékot levonni és az (1) bekezdés rendelkezései szerint átutalni.

Sz. 184. § A bejelentési, a nyilvántartási, az adatszolgáltatási és a járulékbevallási kötelezettség elmulasztása vagy nem szabályszerű teljesítése esetén a járulékot a mulasztás időpontjában érvényes mértékben, illetőleg összegben kell visszamenőleg megfizetni.

Sz. 185. § (1) A természetes személy az általa foglalkoztatott alkalmi fizikai munkát végző személy és gazdasági dolgozó után a társadalombiztosítási járulékot (nyugdíjjárulékot) az erre a célra rendszeresített átutalási postautalvány felhasználásával köteles a munkahely szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) bankszámlájára átutalni.

(2) Az átutalási postautalvány hátoldalán fel kell tüntetni az alkalmi fizikai munkát végző személyi adatait és lakcímét, továbbá a naptári hét munkában töltött napjait és az ezekre a napokra kifizetett munkabér összegét.

(3) Gazdasági dolgozó esetében az átutalási postautalvány hátoldalán fel kell tüntetni a biztosított személyi adatait és lakcímét, továbbá a naptári hét munkában töltött napjait.

(4) A munkáltató a társadalombiztosítási járulékot (nyugdíjjárulékot) hetenként utólag köteles átutalni. Az egy-egy naptári hétre szóló járulék a következő naptári hét első napján esedékes és e hét csütörtökéig késedelmi pótlék mentesen utalható át.

(5) Az (1)-(4) bekezdés szerinti járulékátutalás a bejelentési kötelezettség teljesítését is jelenti.

Sz. 186. § A szakszövetkezeti, illetőleg a növelt összegű, szakszövetkezeti járulék félévenként egyenlő részletekben, a félév első napján esedékes, és március, illetőleg szeptember 15. napjáig késedelmi pótlék mentesen fizethető.

Sz. 187. § (1) A szakszövetkezeti, illetőleg a növelt összegű szakszövetkezeti járulékot a biztosított földjének (több községhez, városhoz tartozó földterület esetén a legnagyobb föld területének) fekvése, ha földje nincs, a lakóhelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága pénzügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal, illetőleg a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szerve a szakszövetkezet bejelentése alapján veti ki és adók módjára szedi be.

(2) A szakigazgatási szerv (hivatal) a beszedett szakszövetkezeti, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti járulékot - a késedelmi pótlékkal együtt - naptári negyedévenként, az ezt követő hónap utolsó napjáig egy összegben utalja át a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez).

Sz. 188. § (1) Az Sz. 187. §-ának (1) bekezdésében említett szakigazgatási szerv (hivatal)

a) engedélyezi az R. 234. §-ában meghatározott összegű szakszövetkezeti, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetését,

b) mentesíti a biztosítottat az R. 236. §-a alapján a szakszövetkezeti, illetőleg a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetése alól.

(2) Az engedély-, a mentesítéskéréshez csatolni kell az elbírálásához szükséges okmányokat.

(3) A biztosított a járulékfizetési kötelezettség alóli mentesítést legkésőbb a mentesítésre alapul szolgáló körülmények megszűnését követő egy éven belül kérheti.

(4) Az a biztosított, aki a szakszövetkezeti, a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetése alól mentesítést kapott, a mentesítésre alapul szolgáló körülmény megszűnését tizenöt napon belül köteles bejelenteni.

Sz. 189. § (1) Az Sz. 187. §-ának (1) bekezdésében említett szakigazgatási szerv (hivatal) a biztosított járulékfizetés alóli mentesítéséről, illetőleg az R. 234. §-ában meghatározott összegű járulék fizetésének az engedélyezéséről határozatot hoz, és annak a másolati példányát megküldi a mezőgazdasági szakszövetkezetnek, valamint az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek).

(2) A szakigazgatási szervnek a szakszövetkezeti, a növelt összegű szakszövetkezeti járulékfizetési kötelezettségével, illetőleg az R. 234. §-ában meghatározott összegű járulék fizetésével, továbbá a járulékfizetés alóli mentesítéssel kapcsolatos határozata ellen az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint jogorvoslattal lehet élni. A jogerős határozat másolati példányát a szakigazgatási szerv (hivatal) megküldi a szakszövetkezetnek és az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek).

VIII. Fejezet

FELELŐSSÉGI SZABÁLYOK

Visszafizetési és megtérítési kötelezettség

T. 106. § (1) Az, aki társadalombiztosítási ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre

a) a felvételtől számított harminc,

b) nyugellátás, baleseti nyugellátás és az ezek alapján folyósított családi pótlék esetén a felvételtől számított kilencven

napon belül írásban kötelezték.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátást attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható.

T. 107. § (1) A munkáltató és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli megállapítása, illetőleg folyósítása mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye, és az ellátást a T. 106. §-ának (1) bekezdése alapján visszakövetelni nem lehet.

(2) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért a munkáltatót vagy egyéb szervet és az ellátásban részesülőt is felelősség terheli, a jogalap nélkül felvett ellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetőleg visszafizetni. Ha a közrehatások aránya nem állapítható meg, a felelősöket egyenlő arányban kell megtérítésre, illetőleg visszafizetésre kötelezni.

R. 239. § (1) A T. 106. §-ának (1) bekezdésében megjelölt határidőn-belül jogalap nélkül felvett ellátással kapcsolatban a munkáltató és egyéb szerv abban az esetben kötelezhető megtérítésre, ha

a) az ellátás jogalap nélküli felvevője meghal, mielőtt visszafizetési kötelezettségének eleget tett, vagy

b) az ellátás jogalap nélküli felvétele kizárólag a munkáltató, illetőleg egyéb szerv mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye, és a visszafizetésre kötelezettől a jogalap nélkül felvett ellátás nem hajtható be.

(2) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért több munkáltatót vagy egyéb szervet terhel felelősség, a jogalap nélkül felvett ellátás megtérítéséért egyetemlegesen felelnek.

(3) A jogalap nélkül felvett ellátással kapcsolatban a közrehatás arányában megállapított megtérítési kötelezettség nem módosítható azon a címen, hogy a visszafizetésre kötelezettől az őt terhelő rész nem hajtható be, illetőleg azt mérsékelték vagy elengedték.

T. 108. § A munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabálynak vagy óvóintézkedésnek nem tett eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a munkáltatót akkor is, ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő.

T. 109. § (1) Aki a társadalombiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért felelős, köteles az emiatt nyújtott társadalombiztosítási ellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható.

(2) A felelősség megállapítására, ha jogszabály kivételt nem tesz, a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha az ellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs.

(3) A munkáltató az általa foglalkoztatott biztosított üzemi balesetével kapcsolatban az (1)-(2) bekezdés rendelkezései alapján megtérítésre nem kötelezhető.

R. 240. § A T. 108. és 109. §-a alapján megtérítésre kötelezett a ténylegesen nyújtott társadalombiztosítási ellátásért felelős. A megtérítés összege nem csökkenthető azért, mert a megtérítés alapját képező ellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné társadalombiztosítási ellátás.

R. 241. § A nyugellátás és a baleseti nyugellátás megtérítéseként a SZOT - a munkaügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben - átalányösszegben történő fizetési kötelezettséget is előírhat.

Sz. 190. § (1) Az állami költségvetési szervek, ideértve a folyószámla rendszerben gazdálkodó szerveket is, valamint az állami vállalatok és egyéb állami gazdálkodó szervek, továbbá az ipari szövetkezetek a T. 108-10.9. §-án alapuló nyugellátási, illetőleg baleseti nyugellátási megtérítési kötelezettségüket átalányösszegben tartoznak teljesíteni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak

a) a Vasutak és

b) az Állami Biztosítónak a felelősségbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos

megtérítési kötelezettségeire.

(3) Az átalányösszegben történő megtérítés fejében a kötelezettség alapjául szolgáló

a) ideiglenes özvegyi nyugdíj egy havi összegének egy évre,

b) 1. fokozatú baleseti járadék egy havi összegének két évre,

c) egyéb nyugellátás, baleseti nyugellátás egy havi összegének nyolc évre

számított összegét kell megtéríteni.

Sz. 191. § (1) Az átalányösszeg kiszámításánál a nyugellátás, a baleseti nyugellátás egy havi összegeként a megtérítésre kötelező fizetési meghagyás kibocsátásának hónapjára megállapított összeget kell számításba venni abban az esetben is, ha az ellátás folyósítása ebben a hónapban szünetel vagy azt korlátozott összegben folyósítják.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett hónapra a nyugellátás, a baleseti nyugellátás már nem jár, a megállapítástól az ellátás megszüntetésének az időpontjáig kifizetett összegeket kell megtéríteni. Ha a nyugellátást, illetőleg a baleseti nyugellátást később újból megállapítják, a megtérítési kötelezettség az Sz. 190. §-a (3) bekezdésében meghatározott időtartamból még hátralevő időre vonatkozóan feléled.

(3) Az átalányösszeg kiszámításának az alapját képező összeg nem csökkenthető azért, mert az ellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné társadalombiztosítási ellátás.

A kártérítés beszámítása

R. 242. § Ha a nyugellátásban vagy a baleseti nyugellátásban részesülő személy mástól - ide nem értve a dologi kár megtérítését - kártérítést kapott anélkül, hogy a kártérítés összegének a megállapításánál ellátását figyelembe vették volna, az ellátás ugyanarra az időre a kártérítés mértékéig nem jár. Ha a kártérítést időtartam megjelölése nélkül egy összegben fizették ki, a nyugellátás, a baleseti nyugellátás annyi időre nem jár, amennyire a kártérítés fele összege fedezetet nyújt.

Felelősség a bejelentés jogtalansága és nem szabályszerű bejelentés esetén

R. 243. § Az a munkáltató és egyéb szerv, amely

a) valótlan adatok feltüntetésével olyan személyt jelentett be, akire a biztosítás nem terjed ki, a kijelentésig, illetőleg mindaddig, amíg a társadalombiztosítási szerv a bejelentés jogtalanságát meg nem állapítja, köteles a társadalombiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot megfizetni,

b) a biztosított keresetét a ténylegesnél magasabb összegben jelenti be, vagy a bekövetkezett csökkenés bejelentését elmulasztja, elkésetten teljesíti, a bejelentett időre, illetőleg a tényleges kereset megállapításáig, köteles a társadalombiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot a bejelentett magasabb összeg alapján megfizetni.

Késedelmi pótlék és rendbírság

T. 110. § Késedelmi pótlékot köteles fizetni az a munkáltató, illetőleg az a személy, aki járulék-, illetőleg nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségének az előirt időn belül nem tesz eleget.

R. 244. § (1) Késedelmi pótlékot a társadalombiztosítási hozzájárulás után is fizetni kell.

(2) A késedelmi pótlék mértéke havi két százalék. A késedelmi pótlék összege a be nem fizetett társadalombiztosítási járulék és nyugdíjjárulék együttes összegét, illetőleg a be nem fizetett szakszövetkezeti, növelt összegű szakszövetkezeti járulék, társadalombiztosítási hozzájárulás összegét nem haladhatja meg.

(3) A késedelmi pótlékot a T. 104. §-ának a megfelelő alkalmazásával az eredeti esedékesség napjától kell számítani.

T. 111. § Rendbírságot köteles fizetni a munkáltató és egyéb szerv, ha a társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, illetőleg a társadalombiztosítási feladatok ellátásával kapcsolatos kötelezettségének nem, vagy nem az előírt módon tesz eleget.

R. 245. § (1) A rendbírság 50 forinttól 1000 forintig terjedhet. Ha azonban a mulasztással kapcsolatban társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot, társadalombiztosítási hozzájárulást kell kiróni, a rendbíróság a kirótt járulék, hozzájárulás összegének a huszonöt, a mulasztás önkéntes pótlása esetén tíz százaléka.

(2) Ugyanazon mulasztás miatt rendbírságot kiszabni és szabálysértési eljárást is kezdeményezni nem lehet.

Az eljárás kötségének a megtérítése

T. 112. § A fizetésre kötelezett a mulasztás miatt felmerült eljárás költségeit köteles megtéríteni.

A követelés érvényesítése

T. 113. § (1) A társadalombiztosítási szerv az e törvényen alapuló követelését öt év alatt érvényesítheti. Ha a követelésre alapot adó magatartás bűncselekmény, a követelés öt éven túl is érvényesíthető mindaddig, amíg a büntethetőség el nem évül.

(2) A társadalombiztosítás ügyviteli szerve a követelését fizetésre kötelező határozattal, illetőleg fizetési meghagyással érvényesíti. A jogerőre emelkedett határozat, illetőleg fizetési meghagyás végrehajtható.

R. 246. § Az átalányösszegben megállapítható megtérítés a nyugellátás, a baleseti nyugellátás megállapításától, az egyéb megtérítési követelés az ellátás mindenkori esedékességétől számított öt éven belül érvényesíthető.

Sz. 192. § A nyugellátásnak, a baleseti nyugellátásnak a T. 108-109. §-a alapján megtérítendő összegét az ellátást megállapító szervhez kell befizetni. A megállapító szerv a befizetett összegeket - az esetleges kamatok fele összegének a kivételével - köteles a nyugdíjfolyósító szervnek félévenként átutalni.

R. 247. § (1) A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése, illetőleg megtérítése iránt határozattal kell intézkedni. Ha a jogalap nélkül felvett ellátással kapcsolatban visszafizetési kötelezettség nem állapítható meg, a megtérítés iránt fizetési meghagyással kell intézkedni. A társadalombiztosítási szerv egyéb követelését is fizetési meghagyással érvényesíti.

(2) A jogalap nélkül felvett betegségi és anyasági ellátás, valamint családi pótlék visszafizetésére kötelező határozatot az a társadalombiztosítási feladatokat ellátó szerv hozza, amely a jogalap nélkül felvett ellátást folyósította. Ha a visszafizetési kötelezettség mellett a munkáltató, egyéb szerv megtérítési kötelezettsége is megállapítható, a visszafizetésre és a megtérítésre kötelező határozatot a munkáltató, illetőleg egyéb szerv székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) hozza.

(3) A jogalap nélkül felvett nyugellátás, baleseti nyugellátás - ide értve az ellátással együtt folyósított családi pótlékot is - visszafizetésére, illetőleg megtérítésére kötelező határozatot az ellátást folyósító szerv hozza. Ha a túlfizetés az ellátás helytelen megállapítása miatt történt - a megállapító határozat módosításával egyidejűleg - a megállapító szerv hoz határozatot.

R. 248. § (1) A jogalap nélkül felvett táppénzt, baleseti táppénzt elsősorban a táppénzből, baleseti táppénzből kell levonni. A levonás a táppénz, baleseti táppénz harminchárom százalékát nem haladhatja meg.

(2) A jogalap nélkül felvett családi pótlékot elsősorban a családi pótlékból kell levonni, ha pedig nyugellátással, baleseti nyugellátással együtt folyósították, bármelyik ellátásból le lehet vonni. A levonás a családi pótlék, illetőleg a folyósított ellátás harminchárom százalékát nem haladhatja meg.

(3) A jogalap nélkül felvett nyugellátást, baleseti nyugellátást elsősorban a nyugellátásból, baleseti nyugellátásból kell levonni. A levonás a folyósított ellátás ötven százalékát nem haladhatja meg.

(4) A levonást a visszafizetésre kötelező határozat jogerőre emelkedése után lehet megkezdeni. A levonással meg nem térült, illetőleg a túlfizetés összegére tekintettel csak hosszabb idő alatt megtérülő követelés összegét a keresetből is le lehet vonni.

(5) A jogalap nélkül felvett terhességi-gyermekágyi segélyt a keresetből kell levonni.

Sz. 193. § (1) Ha a jogalap nélkül felvett ellátást , a munkáltató folyósította, a levont összeget társadalombiztosítási bevételként kell elszámolnia. Egyéb esetben a munkáltató a levont összeget annak a társadalombiztosítási szervnek köteles átutalni, amelynek a megkeresése alapján eszközölte a levonást.

(2) A munkáltató a levonásról, valamint arról, hogy a levonást egészben vagy részben foganatosítani nem lehet, köteles a megkereső szervet értesíteni.

Sz. 194. § Ha a fizetésre kötelezett munkáltató és egyéb szerv a fizetésre kötelező határozat, illetőleg a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, a határozatot hozó, illetőleg a fizetési meghagyást kibocsátó társadalombiztosítási szerv a követelését azonnali beszedési megbízás (promptinkasszó) útján is érvényesítheti.

R. 249. § Ha a jogalap nélkül felvett ellátást nem a munkáltató folyósította, a levonással meg nem térült összeget a társadalombiztosítási szerv megkeresése alapján köteles a keresetből levonni. Ha a munkáltató ennek nem tesz eleget, köteles a mulasztása miatt meg nem térült összeget megfizetni.

R. 250. § (1) A társadalombiztosítási követelésnek levonással vagy egyéb módon meg nem térült összegét adók módjára kell behajtani.

(2) A visszafizetésre kötelezett halála esetén a követelés meg nem térült összegét - az örökség erejéig - az örököstől kell behajtani. A hozzátartozót megillető társadalombiztosítási ellátásból -ide nem értve a T. 102. §-ának (2) bekezdése szerint kifizetett ellátást - a meg nem térített összeget levonni, illetőleg tőle behajtani nem lehet.

R. 251. § A T. 113. §-át megfelelően alkalmazni kell a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjai és ezek hozzátartozói részére megállapított ellátásokkal kapcsolatos követelések érvényesítésére is.

Mérséklés, elengedés

T. 114. § A társadalombiztosítási ellátás visszafizetése, a nem jogi személyt terhelő megtérítés, a késedelmi pótlék, a rendbírság és az eljárás költségének a megtérítése címén megállapított összeget méltányos esetben mérsékelni lehet, vagy el lehet engedni.

Sz. 195. § (1) Méltányos esetben mérsékelheti, illetőleg elengedheti

a) a nem jogi személyt terhelő megtérítés összegét a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője,

b) az ellátás jogalap nélküli felvétele miatt visz-szafizetési kötelezettségként előírt tartozás összegét a társadalombiztosítási bizottság,

c) a munkáltatót terhelő rendbírságot, késedelmi pótlékot és eljárási költséget a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) vezetője.

(2) A mérséklési, illetőleg az elengedési jogkört a Vasutak igazgatási szervei által megállapított, illetőleg folyósított ellátásokkal kapcsolatban a következő szervek gyakorolják:

a) a nem jogi személyt terhelő megtérítés, a munkáltatót terhelő rendbírság, késedelmi pótlék és eljárási költség tekintetében a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályának a vezetője;

b) a nyugellátás, a baleseti nyugellátás és az ezekkel folyósított családi pótlék jogalap nélküli felvétele miatt visszafizetési kötelezettségként előírt tartozás tekintetében az R. 252. §-ának d) pontjában megjelölt bizottság;

c) a jogalap nélkül felvett betegségi és anyasági ellátás, családi pótlék és baleseti táppénz tekintetében a Vasutasok Szakszervezete illetékes társadalombiztosítási bizottsága.

IX. Fejezet

Jogorvoslat

T. 115. § (1) A jogszabályban meghatározott szervek járnak el

a) a társadalombiztosítási ellátásokkal kapcsolatban az igénylő és a megállapító szerv között,

b) a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére, illetőleg megtérítésére kötelezett és a társadalombiztosítási ügyviteli feladatot ellátó szerv között

felmerült vitás ügyekben.

(2) Az (1) bekezdés szerint eljáró szerv határozata ellen a Minisztertanács által meghatározott körben a bírósághoz lehet fordulni.

R. 252. § A T. 115. §-ának az (1) bekezdésében megjelölt vitás ügyekben eljáró szervek

a) a társadalombiztosítási tanácsok,

b) a társadalombiztosítási bizottságok,

c) a Vasutasok Szakszervezete társadalombiztosítási bizottságai,

d) a közlekedés- és postaügyi miniszter, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Vasutasok Szakszervezete képviselőiből alakított bizottság.

R. 253. § (1) A betegségi és anyasági ellátással, a családi pótlékkal és a baleseti táppénzzel kapcsolatban tett intézkedés, illetőleg hozott határozat ellen, az intézkedés közlését, illetőleg a határozat kézbesítését követő tizenöt napon belül,

a) ha a munkáltatónál társadalombiztosítási tanács működik, a társadalombiztosítási tanácshoz,

b) ha a munkáltatónál társadalombiztosítási tanács nem működik, vagy az igényelbíráló szerv társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség), a munkáltató székhelye (telephelye) szerint illetékes társadalombiztosítási bizottsághoz lehet felszólalni.

(2) Az illetményhivatal intézkedése, illetőleg határozata ellen, ha a munkáltatónál társadalombiztosítási tanács működik, a társadalombiztosítási tanácshoz, ellenkező esetben a munkáltató székhelye (telephelye) szerint illetékes társadalombiztosítási bizottsághoz lehet felszólalni.

(3) A Vasutak biztosítottaira az (1) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy ha a munkáltatónál társadalombiztosítási tanács nem működik, a Vasutasok Szakszervezete illetékes társdalombiztosítási bizottságához lehet felszólalni.

Sz. 196. § (1) A felszólalást annál a munkáltatónál (szervnél) kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani, amely a sérelmezett intézkedést (határozatot) hozta.

(2) Ha a felszólalás elbírálása a társadalombiztosítási tanács hatáskörébe tartozik, a munkáltató a felszólalást három napon belül köteles a társadalombiztosítási tanács elnökének átadni. A felszólalás tárgyalására a társadalombiztosítási tanács elnöke köteles a tanács tagjait tizenöt napon belül összehívni. Az ülés időpontjáról értesíteni kell a felszólalót és a munkáltatót (igényelbíráló szervet) azzal, hogy ha az ülésen nem jelennek meg, ez a körülmény az ügy érdemi elintézését nem akadályozza.

Sz. 197. § (1) A társadalombiztosítási tanács akkor határozatképes, ha az ülésen a tagoknak több mint a fele jelen van. Határozatát szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az a szavazat válik határozottá, amelyre az elnök szavazott.

(2) A társadalombiztosítási tanács üléséről jegyzőkönyvet kell vezetni, amelyben fel kell tüntetni a felszólalás tárgyát, a döntést és annak rövid indokolását is.

(3) A társadalombiztosítási tanács határozatát írásba kell foglalni. A határozatnak tartalmaznia kell a felszólalás tárgyát, a döntést, annak indokolását és a jogorvoslati lehetőséget. A határozatot az elnök írja alá. A határozatot meg kell küldeni a felszólalónak és az igényelbíráló szervnek.

R. 254. § A társadalombiztosítási tanács határozatát, annak közlését követő tizenöt napon belül, az igénylő és az igényelbíráló szerv a területileg illetékes társadalombiztosítási bizottságnál megfellebbezheti. Ha a társadalombiztosítási tanács határozata jogszabályt sért, az igényelbíráló szerv köteles a határozatot megfellebbezni.

Sz. 198. § A társadalombiztosítási tanács határozata elleni fellebbezést a tanács elnökénél kell írásban beadni vagy jegyzőkönyvbe mondani. Az elnök a fellebbezést, a társadalombiztosítási tanács határozatát és az ügy elbírálásához szükséges adatokat, iratokat három napon belül köteles a társadalombiztosítási tanács székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási bizottsághoz továbbítani. Ha az igényelbíráló szerv székhelye és a társadalombiztosítási tanács működési helye nem ugyanannak a társadalombiztosítási bizottságnak az illetékességi területén van, a fellebbezést az igényelbíráló szerv székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási bizottsághoz kell továbbítani határozathozatal, végett.

R. 255. § (1) A nyugellátással, a baleseti nyugellátással, valamint az ezek alapján járó családi pótlékkal kapcsolatban hozott határozat ellen, a kézbesítést követő tizenöt napon belül, az igénylő, a nyugdíjas, a járadékos lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási bizottsághoz lehet felszólalni. A felszólalást az első fokú határozatot hozó társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), illetőleg a Nyugdijfolyósitó Igazgatósághoz kell benyújtani.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak az ellátás megszüntetéséről szóló határozata ellen a Budapesten működő társadalombiztosítási bizottsághoz lehet felszólalni, ha az ellátás megszüntetése azon a címen történt, hogy

a) az árva a tizenhatodik, továbbtanulás esetén a huszonötödik életévét betöltötte,

b) az özvegyi nyugdíjas újabb házasságot kötött,

c) az özvegyi nyugdíjas árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról már nem gondoskodik,

d) a családi pótlékra, illetőleg a házastársi pótlékra a jogosultság már nem áll fenn,

e) az ellátás folyósítását egészben vagy részben szüneteltetni kell.

(3) A Vasutak igazgatási szerveinek a nyugellátással és a baleseti nyugellátással kapcsolatban hozott határozata ellen, a határozat kézbesítését követő tizenöt napon belül, az R. 252. §-a d) pontjában megjelölt bizottsághoz lehet felszólalni. Ez a bizottság dönt a Vasutak igazgatási szerveihez tartozó nyugellátási és baleseti nyugellátási igényekkel kapcsolatban azokban a kérdésekben is, amelyekben az engedélyezési, illetőleg a kizárólagos mérlegelési jogkört az R. szerint a társadalombiztosítási bizottság gyakorolja.

Sz. 199. § (1) A társadalombiztosítási bizottság akkor határozatképes, ha az ülésen a tagoknak több mint a fele jelen van. Határozatát szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az a javaslat válik határozattá, amelyre az elnök szavazott.

(2) A társadalombiztosítási bizottság üléséről jegyzőkönyvet kell vezetni, amelyben fel kell tüntetni a fellebbezés, a felszólalás tárgyát, a döntést és annak rövid indokolását is.

(3) A társadalombiztosítási bizottság határozatát írásba kell foglalni. A határozatnak tartalmaznia kell a fellebbezés, a felszólalás tárgyát, a döntést, annak indokolását és a jogorvoslati lehetőséget. A határozatot az elnök írja alá. A határozatot meg kell küldeni a fellebbezőnek, illetőleg a felszólalónak és az első fokon intézkedő, határozatot hozó szervnek, megfelelő esetben a társadalombiztosítási tanácsnak is.

R. 256. § (1) A társadalombiztosítási bizottság és az R. 252. §-ának d) pontjában megjelölt bizottság határozata ellen, a kézbesítést követő harminc napon belül, az érdekelt keresettel fordulhat a határozatot hozó bizottság székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz:

a) a nyugellátásra és a baleseti nyugellátásra jogosultság kérdésében;

b) a szolgálati idő megállapítása tárgyában;

c) abban a kérdésben, hogy üzemi baleset történt-e;

d) a felróhatóság címén visszafizetésre kötelező, továbbá a megtérítésre kötelező határozat ellen.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően nem lehet keresettel fordulni a bírósághoz:

a) a rokkantság és a foglalkozási betegség fennállásának, a rokkantság, illetőleg a munkaképesség-csökkenés mértékének a kérdésében;

b) abban az orvosi szakkérdésben, hogy a munkaképesség-csökkenés, illetőleg a halál a balesettel összefüggésben áll-e;

c) az öregségi, a munkaképtelenségi és az özvegyi járadékigénnyel kapcsolatban;

d) abban a kérdésben, hogy a nyugellátás, a baleseti nyugellátás milyen összegű átlagkereset alapján jár;

e) a házastársi pótlékkal és a továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlékkal kapcsolatban.

(3) Ha a kereset elbírálása során vitássá válik, hogy az igénylő korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott-e, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjének, abban a kérdésben pedig, hogy az igénylő szakmunkáskedvezményre jogosító munkakörben dolgozott-e, a munkaügyi miniszternek az állásfoglalása az irányadó. Az állásfoglalás előtt az illetékes szakszervezet véleményét ki kell kérni.

R. 257. § (1) A társadalombiztosítási bizottságnak és az R. 252. §-ának a d) pontjában megjelölt bizottságnak a keresettel meg nem támadható határozata jogerős és végrehajtható.

(2) Az engedélyezési vagy kizárólagos mérlegelési jogkörben hozott intézkedéssel, illetőleg határozattal szemben jogorvoslattal élni nem lehet.

T. 116. § A biztosított keresőképessé nyilvánítása miatt panasszal fordulhat a kijelölt orvosi bizottsághoz. E bizottság döntése végérvényes.

R. 258. § A T. 116. §-ában említett orvosi bizottságok szervezetét és eljárását az egészségügyi miniszter a SZOT-taL a munkaügyi miniszterrel, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben külön jogszabályban állapítja meg.

T. 117. § A biztosítási jogviszony fennállása kérdésében hozott határozat ellen az érdekelt, a fizetési meghagyás ellen a munkáltató és egyéb szerv, a kézbesítést követő harminc napon belül, a határozatot hozó, illetőleg a fizetési meghagyást kibocsátó szerv székhelye szerint illetékes járásbírósághoz, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz fordulhat.

R. 259. § A megtérítésre kötelezett személy az ellene kibocsátott fizetési meghagyással szemben a T. 117. §-a szerint bírósághoz fordulhat.

R. 260. § A fizetési meghagyás ellen határidőben benyújtott keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.

X. Fejezet

A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak

T. 118. § (1) Anyasági segélyre, temetési segélyre, nyugellátásra és baleseti ellátásra jogosultak

a) a kisiparosok, a magánkereskedők,

b) a munkaviszonyban nem álló előadóművészek és művészeti oktatók, valamint

c) az ügyvédek.

(2) Anyasági segélyre, temetési segélyre és családi pótlékra jogosultak

a) a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytatók,

b) a nemzeti gondozási díjban részesülők,

c) az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíjban, az öregségi, a munkaképtelenségi járadékban, az átmeneti segélyben és a rendszeres szociális járadékban részesülők.

(3) Anyasági segélyre és temetési segélyre jogosultak

a) az egyénileg gazdálkodók,

b) az általános jövedelemadó vagy a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadója fizetésére kötelezettek,

c) a hozzátartozói nyugellátásban és a hozzátartozói baleseti nyugellátásban részesülők.

(4) Baleseti ellátásra jogosultak

a) a mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak a közös munkában résztvevő családtagjai,

b) a munkásőrség nem hivatásos állományú tagjai,

c) a társadalmi munkát végző személyek.

T. 119. § A Minisztertanács a társadalombiztosítás egyes ellátásaira a jogosultságot a T. 118. §ában felsoroltakon kívül egyéb személyekre is kiterjesztheti, továbbá megállapítja a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultság feltételeit és a járulék fizetésének a szabályait.

R. 261. § Anyasági segélyre, temetési segélyre és családi pótlékra jogosultak a mezőgazdasági szakcsoportok tagjai és a tényleges szolgálatban álló egyházi személyek is.

R. 262. § Anyasági segélyre és temetési segélyre jogosultak a T. 118. §-ának a (3) bekezdésében felsoroltakon kívül:

a) a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és a képzőművészeti, iparművészeti alkotóközösségek tagjai;

b) a baleseti táppénzben, a kivételes nyugellátásban, az ipari szövetkezettől kegydíjban részesülők;

c) az egyháztól, felekezettől nyugdíjban részesülők;

d) a kisiparosok és a magánkereskedők segítő családtagjai;

e) az Állami Biztositóval kötött szerződés alapján életjáradékban részesülő, külföldről hazatelepült személyek.

R. 263. § Baleseti ellátásra jogosultak a T. 118. §-ának (4) bekezdésében felsoroltakon kívül:

a) az önkéntes rendőrök, az önkéntes tűzoltók, valamint a rendőri, a tűzoltói feladat ellátásában közreműködő személyek;

b) az időleges munkakötelezettség teljesítésére kirendelt személyek;

c) a cséplőgépnél nem biztosítottként dolgozó személyek;

d) az oktatási Intézmények, Iskolák, tanfolyamok gyakorlati képzésben részesülő tanulói (hallgatói);

e) a munkaterápiás gyógykezelésben részesülő elmebetegek és alkoholisták;

f) a letartóztatottak és azok, akik szabadságvesztésbüntetésüket töltik.

R. 264. 6. A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosult személyekre, valamint hozzátartozóikra a T. és az R. rendelkezéseit az ebben a fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Sz. 200. § A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosult személyek ellátásával kapcsolatos feladatokat, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a jogosult lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) látja el.

A kisiparosok és a magánkereskedők társadalombiztosítási ellátása

R. 265. § (1) Anyasági segélyre, temetési segélyre, nyugellátásra és baleseti ellátásra jogosult a társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett kisiparos és magánkereskedő, ideértve a kereskedői iparigazolvánnyal rendelkező közkereseti társaság tagját is.

(2) Anyasági segélyre és temetési segélyre jogosult az a kisiparos és magánkereskedő is, aki nem köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni (R. 275. és 277. §-ai).

R. 266. § A kisiparosokra és a magánkereskedőkre vonatkozó társadalombiztosítási rendelkezések nem terjednek ki arra a gyámra, aki az ipart, illetőleg a kereskedést a kiskorú gyermek vagy ellátatlan unoka jogán folytatja.

R. 267. § A kisiparos, a magánkereskedő, valamint hozzátartozója szülése esetén anyasági segély, halála esetén temetési segély akkor jár, ha a szülés, illetőleg az elhalálozás az ipari, kereskedői tevékenység tartama alatt vagy az ezt követő 180 napon belül vagy a baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt következik be. A jogosultságot nem érinti a járulék fizetése alól adott mentesítés.

R. 268. § (1) Üzemi baleset az a baleset, amely a kisiparost

a) a telephelyén, munkahelyén végzett ipari tevékenysége során, vagy

b) anyag, gép, szerszám (munkaeszköz) vagy az elkészített, illetőleg javított termék szállítása közben, vagy

c) a lakásáról a telephelyre vagy onnan hazamenet, továbbá a munka teljesítésének a helyére és onnan a telephelyre vagy hazamenet közben éri.

(2) Üzemi baleset az a baleset, amely a magánkereskedőt

a) a telephelyén (üzlethelyiségében, árusító helyén) végzett kereskedői tevékenysége során vagy

b) áru beszerzése, szállítása közben, vagy

c) a lakásáról a telephelyre vagy onnan hazamenet, továbbá az árubeszerzés helyére és onnan a telephelyre vagy hazamenet közben éri.

R. 269. § (1) A baleseti táppénz összegét arra az osztályra meghatározott havi jövedelem figyelembevételével kell megállapítani, amelybe a kisiparos, a magánkereskedő a baleset bekövetkezésekor tartozott.

(2) A baleseti táppénz a figyelembe vett havi jövedelem hatvanöt százaléka. Ha a baleseti táppénzt nem teljes naptári hónapra kell fizetni, egy naptári napra a havi baleseti táppénz harmincad része jár.

(3) Baleseti táppénz arra az időre jár, amely alatt a kisiparos, a magánkereskedő iparának, kereskedésének a gyakorlását szünetelteti.

R. 270. § (1) A nyugellátás és a baleseti nyugellátás összegének a megállapításánál 1975. november 1-e előtt kisiparosként vagy magánkereskedőként eltöltött arra az időre, amely alatt a kisiparos, illetőleg a magánkereskedő a kisiparosok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítására vonatkozó rendelkezés szerint az I. nyugdíjosztályba tartozott, havi 1500 Ft, a II. nyugdíj osztályba tartozott, havi 2000 Ft, a III. nyugdíjosztályba tartozott, havi 2500 Ft keresetet kell alapul venni.

(2) A nyugellátás és a baleseti nyugellátás összegének a megállapításánál az 1975. október 31-ét követő időre keresetként azt a havi jövedelmet kell alapul venni, amely után a kisiparos, illetőleg a magánkereskedő a társadalombiztosítási járulékot fizette.

R. 271. § (1) A kisiparosok és a magánkereskedők az ipari, kereskedői tevékenységük folytatása miatt kivetett általános jövedelemadó alapját képező adóköteles jövedelmük (a továbbiakban: adóköteles jövedelem) figyelembevételével I-X. osztályba tartoznak, és az ezekre meghatározott társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni. Az egyes osztályokban a figyelembe vehető havi jövedelem és a fizetendő járulék havi összege a következő:

(2) Az a kisiparos és magánkereskedő, aki ipari, kereskedői tevékenysége alapján általános jövedelemadó fizetésére nem kötelezett, vagy kizárólag vándoripar gyakorlására jogosult, az I. osztályba tartozik.

Sz. 201. § (1) A közkereseti társaság tagjainál minden esetben, az egyéb társulások tagjainál pedig akkor, ha a tagoknak a jövedelemből való részesedése nem tisztázott, a társaság, illetőleg a társulás egész adóköteles jövedelméből az egy tagra jutó arányos részt kell alapul venni egy-egy tag adóköteles jövedelmének évi összegeként.

(2) Az (1) bekezdésnek a közkereseti társasági tagokra vonatkozó rendelkezését kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha házastársak, továbbá egyenesági rokonok, testvérek, illetőleg velük együttélő házastársak ugyanazon telephelyen (műhelyben, üzletben) folytatnák azonos vagy rokonipari tevékenységet.

Sz. 202. § (1) Az adómentességet élvező, ötvenötödik, nő ötvenedik életévét még be nem töltött, kezdő kisiparos, magánkereskedő kérelmére az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) engedélyezi, hogy az 1. osztály helyett -magasabb összegű nyugdíjra jogosultság megszerzése céljából - annak az osztálynak megfelelő havi társadalombiztosítási járulékot fizessen, amely az érdekképviseleti szerv véleménye szerint megjelel az ipari, illetőleg kereskedői tevékenységből származó jövedelmének.

(2) A magasabb osztálynak megfelelő társadalombiztosítási járulék fizetésének engedélyezésére vonatkozó kérelmet a kisiparos, a magánkereskedő a lakóhelye (telephelye) szerint illetékes érdekképviseleti szervnél köteles benyújtani.

(3) A magasabb osztály szerinti társadalombiztosítási járulékot a kérelemnek az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) beérkezését követő hónap első napjától kell fizetni.

R. 272. § (1) A társadalombiztosítási járulékot az iparjogosítvány, illetőleg a kereskedői iparigazolvány - telepengedélyhez kötött tevékenység gyakorlása esetén a telepengedély - kézbesítésének a napját magában foglaló hónap első napjától annak a hónapnak az utolsó napjáig kell fizetni, amelyben

a) az iparjogosítványt, iparigazolványt visszaadják, vagy jogerősen visszavonják, vagy

b) a kisiparost, illetve a magánkereskedőt jogerős büntetőítélet foglalkozásának a gyakorlásától eltiltja.

(2) Ha a kisiparos, a magánkereskedő meghal, a

járulékfizetési kötelezettség az elhalálozás napját megelőző hónap utolsó napjával szűnik meg. Az elhalt után az ipari, kereskedői tevékenységet özvegyi jogon folytató házastárs (élettárs) járulékfizetési kötelezettsége az ipari, kereskedői tevékenység tényleges megkezdése hónapjának az első napjával kezdődik.

R. 273. § (1) Az adófizetésre kötelezett kisiparos és magánkereskedő a havi társadalombiztosítási járulékot november 1-től a következő év október 31-ig terjedő időszakra a november 1-ét közvetlenül megelőző naptári évre vonatkozó adóköteles jövedelmének megfelelő osztály szerinti összegben köteles fizetni.

(2) Az adófizetésre kötelezett kisiparos és magánkereskedő az iparjogosítvány, kereskedői iparigazolvány, telepengedély kézhezvétele évében és az ezt követő év október 31-ig a havi társadalombiztosítási járulékot e tevékenysége első naptári évére vonatkozó, teljes évre átszámított adóköteles jövedelmének megfelelő osztály szerint köteles fizetni.

Sz. 203. § Az adófizetésre kötelezett kisiparos, magánkereskedő az általános jövedelemadó első ízben történő végleges megállapításáig havi 360 forint összegű társadalombiztosítási járulékelöle-get köteles fizetni. A járulékelöleget a társadalombiztosítási járulék összegébe be kell számítani.

Sz. 204. § Ha a kisiparos, a magánkereskedő ipar jogosítványát, kereskedői iparigazolványát, telepengedélyét év közben kapja kézhez, ennek az évnek az időarányos részére megállapított adóköteles jövedelmét teljes évre át kell számítani, és a teljes évre átszámított összeget kell figyelembe venni annak megállapításánál, hogy a társadalombiztosítási járulékot melyik osztály szerint kell fizetni.

Sz. 205. § Ha a kisiparos, a magánkereskedő adómentessége megszűnt, az R. 273. §-a (2) bekezdésének, valamint az Sz. 203-204. §-ának a rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

Sz. 206. § (1) Ha a kisiparos, a magánkereskedő adómentessé vált, az adómentesség kezdő napját magában foglaló hónap első napjától havi 80 forint társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

(2) Ha a kisiparos, a magánkereskedő adómentessége megszűnt, az adófizetési kötelezettség kezdő napját magában foglaló hónap első napjától a reá irányadó osztály szerint köteles a társadalombiztosítási járulékot fizetni.

R. 274. § (1) A társadalombiztosítási járulékot havonta utólag kell fizetni. A járulék egy-egy naptári hónapra a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

(2) A kisiparos és a magánkereskedő az iparjogosítvány, iparigazolvány, telepengedély kézbesítésének a napját magában foglaló hónapra és az ezt követő két hónapra a társadalombiztosítási járulékot, illetőleg járulékelőleget a kézbesítés napját magában foglaló hónapot követő harmadik hónap 15. napjáig késedelmi pótlék mentesen fizetheti meg.

R. 275. § Nem köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni

a) az a kisiparos és magánkereskedő, aki az érdekképviseleti szerv javaslatára a 38/1962. (X. 22.) számú kormányrendelet 3. §-a alapján mentesítést kapott és mentesítése a T. hatálybalépését követően is fennáll,

b) az a magánkereskedő, akinek kizárólag hulladékgyűjtésre, kerékpármegőrzésre vagy utcai mérlegelésre jogosító kereskedői iparigazolványa van.

Sz. 207. § Az R. 275. §-a a) pontjában említett kisiparos, magánkereskedő 1976. június 30-ig a lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságtól (kirendeltségtől) mentesítése hatályon kívül helyezését kérheti. Ezt követően rendkívüli méltánylást érdemlő esetben az érdekképviseleti szerv javaslatára a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője hatálytalaníthatja a mentesítést.

R. 276. § (1) A kisiparost és a magánkereskedőt kérésére mentesíteni kell a társadalombiztosítási járulék fizetése alól arra a naptári hónapra, amelynek teljes tartama alatt

a) keresőképtelen beteg, katonai szolgálatot teljesít, előzetes letartóztatásban van vagy szabadságvesztés büntetését tölti, ha ez idő alatt iparának, kereskedésének a gyakorlását szünetelteti,

b) munkaviszonyban áll vagy ipari szövetkezetnek közös munkahelyen dolgozó tagja, és munkaideje a munkakörére megállapított törvényes munkaidőt eléri, ha alkalmazottja nincsen,

c) mezőgazdasági szövetkezetnek a tagja, ha a hónap folyamán legalább tizenhárom, nő nyolc munkanapot dolgozott, ha alkalmazottja nincsen.

(2) A kisiparost és a magánkereskedőt kérésére mentesíteni kell a társadalombiztosítási járulék fizetése alól a szülése napját magában foglaló hónap első napjától a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig.

Sz. 208. § (1) A kisiparost, a magánkereskedőt az R. 276. §-ában meghatározott feltételek fennforgása esetén a járulékfizetés alól kérelmére az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) mentesíti. A kérelemhez csatolni kell a mentesítésre jogot adó körülményeket igazoló okmányokat, igazolásokat.

(2) A mentesítésre irányuló kérelmet legkésőbb a mentesítésre jogot adó körülmény bekövetkezésétől számított három hónapon belül kell az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) benyújtani. Ha a kisiparos, a magánkereskedő a járulékfizetés alól mentesítést kapott, a mentesítésre jogot adó körülmény megszűnésétől számított tizenöt napon belül köteles arról az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget) értesíteni.

Sz. 209. § (1) A kisiparost, a magánkereskedőt az érdekképviseleti szerv minden év szeptember 30-ig az erre a célra rendszeresített nyomtatvány jelhasználásával értesíti a november 1-től fizetendő társadalombiztosítási járulék havi összegéről. Az értesítést abban az esetben is meg kell küldeni, ha a kisiparos, a magánkereskedő november 1-től a társadalombiztosítási járulékot változatlan összegben köteles fizetni.

(2) Az érdekképviseleti szerv soron kívül értesíti a kisiparost, a magánkereskedőt a fizetendő társadalombiztosítási járulék (járulékelöleg) összegéről

a) a kisipari, a magánkereskedői tevékenység megkezdésekor,

b) ha az adóköteles kisiparos, magánkereskedő adómentessé válik,

c) ha az adómentes kisiparos, magánkereskedő adófizetésre kötelessé válik.

(3) Az érdekképviseleti szerv az (1)-(2) bekezdésben említett értesítés másolatát köteles a kisiparos, a magánkereskedő telephelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek) két példányú jegyzék kíséretében havonta - az értesítés kiadását követő hónap 20. napjáig - megküldeni. A társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) az érdekképviseleti szerveknek az értesítésekkel kapcsolatos feladatok ellátása során felmerülő személyi és dologi költségeit megtéríti. Ennek mértékét és az elszámolás módját az érdekképviseleti szervekkel egyetértésben a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője állapítja meg.

Sz. 210. § A kisiparos, a magánkereskedő a havi társadalombiztosítási járulékot (járulékelőleget) külön felszólítás nélkül köteles a telephelye (lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) havonta átutalni abban az esetben is, ha az Sz. 209. §-ában említett értesítést nem kapta kézhez.

R. 277. § A Társadalombiztosítási Főigazgatóság a kisiparost és a magánkereskedőt kérelmére a Kisiparosok Országos Szervezete, illetőleg a Kiskereskedők Országos Szervezete javaslata alapján - különös méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén - ideiglenesen vagy véglegesen mentesítheti a járulékfizetési kötelezettség alól.

Sz. 211. § Az R. 277. §-án alapuló mentesítési kérelmet az illetékes érdekképviseleti szervhez kell benyújtani.

R. 278. § (1) A kisiparosok és a magánkereskedők társadalombiztosítási járulékából származó bevétel hetvennyolc százalékát, valamint a kisiparosként, illetőleg magánkereskedőként szerzett. szolgálati idő figyelembevételével megállapított nyugellátásokkal és a kisiparosként, illetőleg magánke-kereskedőként elszenvedett üzemi baleset miatt megállapított baleseti ellátásokkal kapcsolatos kiadásokat elkülönítetten, alapszerűen kell kezelni. A járulékbevétel további huszonkét százalékát a társadalombiztosítás egyéb bevételei között kell kezelni.

(2) Az elkülönítetten kezelt számadás (alap) terhére kell elszámolni a kisiparosként és magánkereskedőként elszenvedett üzemi baleset miatt megállapított (folyósított) baleseti ellátásokat -ideértve az ezek alapján járó házastársi pótlékot, családi pótlékot is -, továbbá a nyugellátásoknak és az ezek alapján járó házastársi pótléknak, családi pótléknak a kisiparosként, a magánkereskedőként szerzett szolgálati idővel arányos összegét.

Munkaviszonyban nem álló előadóművészek és művészeti oktatók társadalombiztosítási ellátása

R. 279. § A munkaviszonyban nem álló előadóművész és művészeti oktató (a továbbiakban: előadóművész), valamint hozzátartozója szülése esetén anyasági segély, halála esetén temetési segély akkor jár, ha a szülés, illetőleg az elhalálozás a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség tartama alatt vagy ennek megszűnését követő 180 napon belül vagy baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt következik be. A jogosultságot a járulék fizetése alól adott mentesítés nem érinti.

Sz. 212. § Előadóművésznek kell tekinteni a jogszabály alapján arra illetékes szerv által kiadott hivatásos előadóművészi működési engedéllyel rendelkező művészt, továbbá működési engedéllyel vagy alkalmassági bizonyítvánnyal rendelkező művészeti oktatót, valamint a színház-, zene-, tánc- és filmművészeti intézménynél (vállalatnál) művészeti munkakör betöltésére jogosító szakképesítéssel rendelkező művészt.

R. 280. § Üzemi baleset az a baleset, amely az előadóművészt

a) a működési engedélyben meghatározott művészeti tevékenység végzése közben vagy azzal összefüggésben,

b) a művészeti tevékenység végzésének a helyére vagy onnan a lakásra (szállására) menet közben

éri.

R. 281. § (1) A baleseti táppénz összegét arra az osztályra meghatározott havi jövedelem figyelembevételével kell megállapítani, amelybe az előadóművész a baleset bekövetkezésekor tartozott.

(2) A baleseti táppénz a figyelembe vett havi jövedelem hatvanöt százaléka. Ha a baleseti táppénzt nem teljes naptári hónapra kell fizetni, egy naptári napra a havi baleseti táppénz harmincad része jár.

R. 282. § A nyugellátás és a baleseti nyugellátás összegének a megállapitásánál keresetként azt a havi jövedelmet kell alapul venni, amely után az előadóművész a társadalombiztosítási járulékot fizette.

R. 283. § Az előadóművészek a társadalombiztosítási ellátás alapját képező jövedelem és a társadalombiztosítási járulék fizetése szempontjából I-IV. osztályba tartoznak és az ezekre meghatározott társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni. Az egyes osztályokban figyelembe vehető havi jövedelem és a fizetendő társadalombiztosítási járulék havi összege a következő:

R. 284. § (1) Az előadóművész, ha más osztályba nem sorolják, a II. osztályba tartozik.

(2) Az előadóművész kérelmére a III. vagy a IV. osztályba kell sorolni, ha a kérelem előterjesztésekor az ötvenötödik, nő az ötvenedik életévét még nem töltötte be.

(3) A magasabb osztályba besorolt előadóművészt kérelmére alacsonyabb osztályba kell besorolni.

(4) Az előadóművészt kérelmére az I. osztályba akkor lehet besorolni, ha a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége javasolja.

Sz. 213. § Az R. 284. §-a (2)-(4) bekezdése szerinti kérelmet az előadóművész lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) - az 1. osztályba sorolás iránti kérelmet a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének a javaslatával együtt - írásban kell benyújtani. A besorolást a kérelemnek az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) beérkezését követő hónap első napjától kell módosítani.

Sz. 214. § (1) Nem kell az előadóművésznek az osztálya szerinti társadalombiztosítási járulékot fizetni arra az időre, amely alatt az illetékes szerv közvetítésével harminc napot meghaladó időn át külföldön végez művészi tevékenységet.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett külföldi tartózkodás hónap közben kezdődik, vagy hónap közben fejeződik be, a naptári hónapnak nem külföldön töltött egy-egy napjára az előadóművész az osztályára meghatározott társadalombiztosítási járulék harmincad részét köteles fizetni.

R. 285. § (1) A társadalombiztosítási járulékot havonta utólag kell fizetni a működési engedély kiadásának a napját magában foglaló hónap első napjától - legkorábban a T. hatályba lépésétől -annak a hónapnak az utolsó napjáig, amelyben a működési engedélyt visszaadják, illetőleg visszavonják. A járulék egy-egy naptári hónapra a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig késedelmi pótlék mentesen fizethető.

(2) Ha az előadóművész meghal, a járulékfizetési kötelezettség az elhalálozás napját megelőző hónap utolsó napjával szűnik meg.

Sz. 215. § Az előadóművész a havi társadalombiztosítási járulékot külön felszólítás nélkül köteles a lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) fizetni.

R. 286. § (1) Az előadóművészt kérésére az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) mentesiti a társadalombiztosítási járulék fizetése alól arra a naptári hónapra, amelynek teljes tartalma alatt

a) keresőképtelen beteg, katonai szolgálatot teljesít, előzetes letartóztatásban van vagy szabadságvesztés büntetését tölti,

b) munkaviszonyban áll vagy ipari szövetkezetnek közös munkahelyen dolgozó tagja, és munkaideje a munkakörére megállapított törvényes munkaidőt eléri,

c) mezőgazdasági szövetkezetnek a tagja, ha a hónap folyamán legalább tizenhárom, nő nyolc munkanapot teljesített.

(2) Az előadóművészt kérésére mentesíteni kell a társadalombiztosítási járulék fizetése alól a szülése napját magában foglaló hónap első napjától a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig.

Sz. 216. § A mentesítésre irányuló kérelmet legkésőbb a mentesítésre jogot adó körülmény bekövetkezésétől számított három hónapon belül kell az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) benyújtani. Ha az előadóművész a járulékfizetés alól mentesítést kapott, a mentesítésre jogot adó körülmény megszűnésétől számított tizenöt napon belül köteles arról az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget) értesíteni.

R. 287. § (1) A Társadalombiztosítási Főigazgatóság a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének a javaslatára - különös méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén - ideiglenesen vagy véglegesen mentesítheti az előadóművészt a járulékfizetési kötelezettség alól.

(2) Azt az időt, amelyre az előadóművész az (1) bekezdés alapján a járulékfizetési kötelezettség alól mentesítést kapott, kizárólag az anyasági segélyre és a temetési segélyre jogosultság szempontjából lehet figyelembe venni.

Az ügyvédek társadalombiztosítási ellátása

R. 288. § Az ügyvéd, valamint hozzátartozója szülése esetén anyasági segély, halála esetén temetési segély akkor jár, ha a szülés, illetőleg az elhalálozás az ügyvédi munkaközösségi tagsági viszony fennállásának a tartama alatt vagy ennek megszűnését követő 180 napon belül vagy baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt következik be.

R. 289. § (1) A baleseti táppénz összegét a baleseti járadék alapját képező havi átlagkereset figyelembevételével kell megállapítani.

(2) A baleseti táppénz a figyelembe vett havi átlagkereset hatvanöt százaléka. Ha a baleseti táppénzt nem teljes naptári hónapra kell fizetni, egy naptári napra a havi baleseti táppénz harmincad része jár.

R. 290. § (1) Nyugellátás és baleseti ellátás megállapításánál az ügyvédi időre keresetként az ügyvéd működése alapján befolyt munkadíjnak a fenntartási költségekkel, az alapokhoz való hozzájárulás, valamint a jövedelemadó és a községfejlesztési hozzájárulás összegével csökkentett részét kell figyelembe venni.

(2) Az Országos Ügyvédi Tanács elnökénél, elnökhelyettesénél és titkáránál, az ügyvédi kamara elnökénél, elnökhelyettesénél és titkáránál, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökénél, elnökhelyettesénél, főtitkáránál, titkárainál és fegyelmi megbízottjánál, továbbá az ügyvédi munkaközösség vezetőjénél és helyettesénél e tisztség alapján járó tiszteletdíjnak a jövedelemadóval és a községfejlesztési hozzájárulással csökkentett összegét is keresetként kell számításba venni.

(3) A figyelembe vehető ügyvédi átlagkereset havi 8000 forintnál több nem lehet.

Sz. 217. § (1) Az ügyvéd havi átlagkeresetét úgy kell kiszámítani, hogy az R. 290. §-ában meghatározott azt a munkadíjat és tiszteledíjat, amelyet részére az átlagszámítási időszak alatt fizettek ki, a (2) bekezdésben foglalt kivétellel, el kell osztani az átlagszámítási időszak ügyvédi szolgálati időként figyelembe vehető naptári napjainak a számával. Az így kapott napi átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel, és a szorzatot el kell osztani tizenkettővel.

(2) A havi átlagkereset kiszámításánál nem lehet figyelembe venni azt az időt, amely alatt az ügyvéd keresőképtelenséget okozó betegsége, szülése, katonai szolgálata, a munkaközösség vezetőjének hozzájárulásával külön megbízás teljesítése miatt vagy egyéb okból az ügyvédi kamara igazolása szerint ügyvédi működést nem fejtett ki és figyelmen kívül kell hagyni az ez alatt kifizetett munkadíjat, tiszteletdíjat is.

R. 291. § (1) Az ügyvéd társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. A járulék az ügyvéd működése alapján befolyt munkadíj és az R. 290. §-á-nak (2) bekezdésében felsorolt tisztségviselőknél e tisztség ellátásáért járó tiszteletdíj tizenkét százaléka.

(2) A társadalombiztosítási járulékot az ügyvédi munkaközösségi tagság megszűnését követően felvett munkadíj után is fizetni kell.

(3) A naptári hónapban befolyt munkadíj és a naptári hónapra járó tiszteletdíj után a társadalombiztosítási járulék a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

(4) Az ügyvédi munkaközösség köteles az ügyvéd keresetéből az esedékes társadalombiztosítási járulékot levonni és havonként a (3) bekezdésben megjelölt időpontig a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) átutalni.

R. 292. § (1) Az ügyvédek társadalombiztosítási járulékából származó bevételek kilencvenkét százalékát, valamint az ügyvédként szerzett szolgálati idő figyelembevételével megállapított nyugellátásokkal és az ügyvédként elszenvedett üzemi baleset miatt megállapított baleseti ellátásokkal kapcsolatos kiadásokat elkülönítetten, alapszerűen kell kezelni. A járulékbevétel további nyolc százalékát a társadalombiztosítás egyéb bevételei között kell kezelni.

(2) Az elkülönítetten kezelt számadás (alap) terhére kell elszámolni az ügyvédként elszenvedett üzemi baleset miatt megállapított (folyósított) baleseti ellátásokat - ideértve az ezek alapján járó házastársi pótlékot, családi pótlékot is -, továbbá a nyugellátásoknak és az ezek alapján járó házastársi pótléknak, családi pótléknak az ügyvédi szolgálati idővel arányos összegét.

Anyasági és temetési segélyre jogosultág

R. 293. § (1) Az anyasági és a temetési segély

a) a felsőfokú oktatási intézmény - ideértve a hittudományi főiskolát (akadémiát, teológiát) is -nappali tagozatán tanulmányokat folytató hallgatójának e tanulmányok

b) a nemzeti gondozási díjban, a nyugellátásban, a baleseti rokkantsági nyugdíjban, a hozzátartozói nyugellátásban és a hozzátartozói baleseti nyugellátásban, a kivételes nyugellátásban, az ipari szövetkezettől kegydíjban, az átmeneti segélyben, a rendszeres szociális járadékban és az egyháztól (felekezettől) nyugdíjban részesülőnek az ellátás folyósításának a tartama alatt vagy ennek megszűnését követő 180 napon belül bekövetkezett szülés, illetőleg elhalálozás esetén jár.

(2) Az anyasági és a temetési segély a baleseti táppénzben részesülőnek a táppénz folyósításának a tartama alatt bekövetkezett szülés, illetőleg elhalálozás esetén jár.

(3) Az anyasági és a temetési segély

a) az egyénileg gazdálkodónak,

b) az általános jövedelemadó vagy a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadója fizetésére kötelezettnek,

c) a mezőgazdasági szakcsoport tagjának,

d) a tényleges szolgálatban álló egyházi személynek,

e) a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és a képzőművészeti, iparművészeti alkotóközösség tagjának,

f) a kisiparos és a magánkereskedő segítő családtagjának,

g) az Állami Biztosítóval kötött szerződés alapján életjáradékban részesülő, külföldről hazatelepült személynek

a betegségi járulék fizetésének tartama alatt vagy ennek megszűnését követő 180 napon belül bekövetkezett szülés, illetőleg elhalálozás esetén jár.

(4) A hozzátartozó szülése, illetőleg halála esetén a segély akkor jár, ha a szülés vagy a halál az (1)-(3) bekezdésben meghatározott időtartam alatt következett be.

(5) Az anyasági és a temetési segélyre jogosultságot a betegségi járulék fizetése alól adott mentesítés nem érinti.

Sz. 218. § A kisiparos és a magánkereskedő segítő családtagjának számít a házastársa (élettársa), továbbá az az egyenesági rokona (gyermeke, unokája, szülője, nagyszülője), valamint nevelt gyermeke, nevelőszülője, aki az ipar, a kereskedés gyakorlásában közreműködik.

Sz. 219. § A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányok folytatása címén az anyasági, illetőleg a temetési segélyt attól a felsőfokú oktatási intézménytől kell igényelni, amelynél a hallgató a tanulmányait folytatja vagy folytatta. A segélyt az oktatási intézmény állapítja meg és folyósítja.

Sz. 220. § Az anyasági és a temetési segélyre jogosultságnak, illetőleg a betegségi járulékfizetési kötelezettségnek az alapját képező foglalkozást személyi igazolvánnyal kell igazolni. Ha ebből a foglalkozás nem állapítható meg, az igénylő írásbeli nyilatkozata alapján kell a jogosultságot elbírálni.

Családi pótlékra jogosultság

R. 294. § (1) A családi pótlék

a) a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató hallgató részére arra a naptári hónapra jár, amelyben e tanulmányokat folytatja,

b) a nemzeti gondozási díjban, a saját jogú nyugellátásban, a baleseti rokkantsági nyugdíjban, az átmeneti segélyben és a rendszeres szociális járadékban részesülőnek arra a naptári hónapra jár, amelyben ellátását egészben vagy részben megkapja,

c) a tényleges szolgálatban álló egyházi személynek arra a naptári hónapra jár, amelyben e minőségében tényleges szolgálatot teljesít,

(2) Ha a saját fogú nyugellátás vagy a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósítását a nyugdíjasnak munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagként történő foglalkoztatása vagy özvegyi nyugdíj, baleseti özvegyi nyugdíj megállapítása miatt szüneteltetik, a szüneteltetés tartamára a családi pótlékot tovább kell folyósítani.

Sz. 221. § (1) A családi pótlékra az igényt

a) a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányok folytatása címén a felsőfokú oktatási intézménynél,

b) a nemzeti gondozási díjra, öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság címén, ha az ellátást még nem állapították meg, az ellátást megállapító szervnél, ha pedig azt már megállapították, a folyósító szervnél,

c) az öregségi, munkaképtelenségi járadékra jogosultság címén a mezőgazdasági szövetekezetnél kell bejelenteni.

(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerint igényelt családi pótlékot az a szerv állapítja meg, amelynél az igényt be kell jelenteni. A c) pont szerint igényelt családi pótlékot, ha a járadékot még nem állapították meg, a nyugellátást megállapító szerv, ha már megállapították, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság állapítja meg.

(3) Az (1) bekezdés a) pontja szerint igényelt családi pótlékot a felsőfokú oktatási intézmény, b) és c) pontja szerint igényelt családi pótlékot pedig az alapul szolgáló ellátást folyósító szerv folyósítja.

(4) Az átmeneti segélyre és a rendszeres szociális járadékra jogosultság címén járó családi pótlékra a külön jogszabályok rendelkezései az irányadók.

Sz. 222. § (1) A családi pótlékot a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok címén kell megállapítani és folyósítani abban az esetben is, ha az egyéb jogcímen is jár. Ha azonban a hallgató a tanulmányok ideje alatt munkaviszonyban áll, és a 10/1974. (IV. 14.) MüM rendelet szerint keresettérítésben részesül, a családi pótlékot munkaviszonya alapján kell megállapítani, illetve folyósítani.

(2) A családi pótlékot az Sz. 221. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjában megjelölt ellátás alapján kell folyósítani abban az esetben is, ha egyéb jogcímen is jár.

R. 295. § (1) A mezőgazdasági szakcsoport tagja arra a naptári hónapra jogosult családi pótlékra, amelyre betegségi járulék fizetésére kötelezett, ha az előző naptári évben legalább 120, nő 80 munkanapot teljesített. Ha a szakcsoport tagja az előző évben ennél kevesebb munkanapot teljesített, a naptári év első napjától annyi hónapra jogosult családi pótlékra, ahányszor tíz, nő hét munkanapot teljesített az előző naptári évben.

(2) A betegségi járulék fizetése alól adott mentesítés a jogosultságot nem érinti.

Sz. 223. § (1) Az R. 295. §-a alapján járó családi pótlékot a mezőgazdasági szakcsoportnál kell igényelni. A szakcsoport az igényt az előírt űrlapon az igény bejelentésétől számított tizenöt napon belül köteles továbbítani a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez).

(2) A családi pótlékot a szakcsoport székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) állapítja meg.

Baleseti ellátásra jogosultság

R. 296. § Üzemi balesetnek számít

a) a mezőgazdasági szövetkezeti tag családtagjánál a közös munka végzése közben vagy ezzel összefüggésben elszenvedett baleset,

b) a munkásőrség nem hivatásos állományú tagjánál a munkásőri szolgálat közben vagy ezzel összefüggésben elszenvedett baleset vagy betegség,

c) a társadalmi munka közben vagy ezzel ösz-szefüggésben elszenvedett baleset,

d) az önkéntes rendőrnél és az önkéntes tűzoltónál, valamint rendőri vagy tűzoltói feladat ellátásában közreműködő személynél az e tevékenység közben vagy ezzel összefüggésben elszenvedett baleset,

e) az időleges munkakötelezettség teljesítése közben vagy ezzel összefüggésben elszenvedett baleset,

f) a cséplőgépnél a cséplési munka végzése közben elszenvedett baleset,

g) az oktatási intézmények, iskolák, tanfolyamok tanulóinál (hallgatóinál) a gyakorlati képzés közben vagy ezzel összefüggésben elszenvedett baleset.

R. 297. § (1) Az R. 296. §-ának a) pontjában említett baleset alapján járó ellátást havi 900 forint, a b) pontjában említett baleset alapján járó ellátást havi 1950 forint, a c)-g) pontjában említett baleset alapján járó ellátást pedig havi 1700 forint figyelembevételével kell megállapítani.

(2) A baleseti ellátást az (1) bekezdésben meghatározott összeg helyett a biztosítottként elért kereset figyelembevételével kell megállapítani, ha ez a kedvezőbb, és az üzemi balesetet szenvedett személy a baleset időpontjában vagy a baleset bekövetkezését megelőző tizenöt napon belül biztosított volt.

R. 298. § (1) A munkaterápiás gyógykezelésben részesülő elmebetegnél és alkoholistánál üzemi balesetnek a munkaterápiás foglalkoztatás közben vagy ezzel összefüggésben elszenvedett baleset számít.

(2) Az (1) bekezdés alapján járó baleseti ellátást havi 850 forint figyelembevételével kell megállapítani.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott összeg helyett a biztosítottként elért kereset figyelembevételével kell a baleseti ellátást megállapítani, ha ez a kereset a kedvezőbb és az elmebeteg, illetve az alkoholista a gyógykezelését közvetlenül megelőzően biztosított volt. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni arra, akinek a munkaterápiás kezelés keretében történő foglalkoztatására büntetőeljárás során elrendelt kényszergyógykezelés vagy kényszerelvonókezelés miatt került sor.

R. 299. § (1) A letartóztatottnál és annál, aki szabadságvesztés büntetését tölti, üzemi balesetnek a letartóztatás, a szabadságvesztés büntetés tartama alatt végzett munka közben vagy ezzel összefüggésben, valamint a büntetésvégrehajtó szerv, illetve a közege által adott utasítás teljesítése közben vagy ezzel összefüggésben elszenvedett baleset számít.

(2) Az (1) bekezdésben említett baleset alapján járó baleseti ellátást a balesetkor végzett munkáért kapott díjazás havi átlagának a figyelembevételével kell megállapítani. Ha a baleset olyan munka végzése közben történt, amelyért díjazást nem fizettek, vagy ennek összege nem állapítható meg, vagy havi 850 forintnál kevesebb, a baleseti ellátás összegét havi 850 forint figyelembevételével kell megállapítani.

(3) Ha az (1) bekezdésben említett személyt a bíróság az ellene emelt vád alól jogerősen felmentette, a baleseti nyugellátást a (2) bekezdésben meghatározott összeg helyett a biztosítottként elért kereset, de legalább havi 1700 forint figyelembevételével kell megállapítani, ha ez a kedvezőbb, és az üzemi balesetet szenvedett személy a letartóztatásakor vagy az ezt megelőző tizenöt napon belül biztosított volt.

R. 300. § A baleseti táppénz a figyelembe vett havi átlagkereset hatvanöt százaléka. Ha a baleseti táppénzt nem teljes naptári hónapra kell fizetni, egy naptári napra a havi baleseti táppénz harmincad része jár.

R. 301. § Az R. 298. és a 299. §-ában említett személyek részére a baleseti ellátást a gyógyintézet elmeosztályán, munkaterápiás intézetben, elmebeteg otthonban vagy kórházi elmeosztály családi ápolási telepén elhelyezés, illetőleg a letartóztatás, a szabadságvesztés büntetés tartama alatt folyósítani nem lehet. Az alkalmazkodó (adaptációs) szabadságra bocsátott elmebeteget azonban e szabadság tartamára a baleseti ellátás megilleti.

Betegségi járulék

R. 302. § A T. 118. §-a (2)-(3) bekezdésében, valamint az R. 261-262. §-aiban említett személyek után, ide nem értve a baleseti táppénzben és a rendszeres szociális járadékban részesülőket, betegségi járulékot kell fizetni.

R. 303. § A felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatán tanulmányokat folytatók után a betegségi járulékot az Oktatási Minisztérium, a Pénzügyminisztériummal és a Társadalombiztosítási Főigazgatósággal kötött megállapodás szerinti átalányösszegben és módon, köteles a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak átutalni.

R. 304. § (1) A nyugellátásban, a baleseti járadék kivételével a baleseti nyugellátásban, a nemzeti gondozási díjban, az átmeneti segélyben és az ipari szövetkezettől kegydíjban részesülő személyek után a folyósító szerv az ellátás öt százalékát köteles betegségi járulék címén fizetni.

(2) Az egy-egy naptári hónapra kifizetett ellátás után a járulék a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

Sz. 224. § (1) Az R. 304. §-ában meghatározott járulékot - a (2) bekezdésben említett kivétellel - az ellátást folyósító szerv a Társadalombiztosítási Főigazgatósághoz köteles átutalni.

(2) Átmeneti segélyben, ipari szövetkezettől kegydíjban, egyháztól, felekezettől rendszeres havi ellátásban részesülök után az ellátást folyósító szerv a betegségi járulékot a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles átutalni.

R. 305. § (1) A mezőgazdasági lakosság jövedelemadója fizetésére kötelezett egyénileg gazdálkodó az év első napjától az év végéig havi 80 forint betegségi járulékot köteles fizetni, ha az előző naptári évre is a mezőgazdasági lakosság jövedelemadójának a fizetésére volt kötelezett.

(2) Az általános jövedelemadó, valamint a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadójának a fizetésére kötelezett személy az év első napjától az év végéig azokra a hónapokra, amelyeken a járulékfizetés alól nem mentesül, havi 130 forint betegségi járulékot köteles fizetni, ha az előző naptári évre általános jövedelemadó, illetőleg a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadója fizetésére volt kötelezett.

(3) A mezőgazdasági szakcsoport tagja a tagsági viszony tartamára havi 70 forint betegségi járulékot köteles fizetni azokra a hónapokra, amelyeken a járulékfizetés alól nem mentesül. Ha a tagsági viszony a hónap második felében kezdődik vagy a hónap első felében szűnik meg, erre a hónapra 35 forint betegségi járulékot kell fizetni.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben emiitett járulék félévenkénti egyenlő részletekben a félév első napján esedékes és március, illetőleg szeptember 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

(5) Az általános jövedelemadó, illetőleg a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadója fizetésére kötelezett által fizetendő járulékot a lakóhelye, az egyénileg gazdálkodó és a mezőgazdasági szakcsoport tagja által fizetendő járulékot az egyénileg gazdálkodó, illetőleg a tag földterületének (több helységhez tartozó földterület esetén a legnagyobb földterület) fekvése, ha földje nincs, a lakóhelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága pénzügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal, illetőleg a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szerve veti ki és adók módjára szedi be.

R. 306. § (1) Az R. 305. §-ának (1)-(3) bekezdésében említett személy nem köteles betegségi járulékot fizetni

a) arra a hónapra, amely alatt rá az anyasági és a temetési segélyre jogosultság egyéb jogcímen is kiterjed,-

b) a naptári évre, ha a kedvezményekkel csökkentett előző évi jövedelemadója az 1000 forintot nem haladja meg.

(2) Nem kell betegségi járulékot fizetni az elhalálozás hónapjára.

(3) Kérésére mentesíteni kell az R. 305. §-ának (1)-(3) bekezdésében említett személyt a járulékfizetési kötelezettség alól, ha azt különös méltánylást érdemlő körülmények indokolják. A mentesítés a kérelem beérkezése hónapjának első napjától visszavonásáig tart.

R. 307. § (1) A mezőgazdasági szakcsoport tagját kérésére mentesíteni kell a betegségi járulék fizetése alól

a) arra a naptári hónapra is, amelynek teljes tartama alatt keresőképtelen beteg, katonai szolgálatot teljesít, előzetes letartóztatásban van vagy szabadságvesztés büntetését tölti,

b) a szülése napját magában foglaló hónap első napjától a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig.

(2) Az (1) bekezdés szerint mentesítés az ennek alapjául szolgáló körülmény bekövetkezésétől számított három hónapon belül benyújtott kérelem esetén adható. Ha a mezőgazdasági szakcsoport tagja mentesítést kapott, a mentesítésre jogot adó körülmény megszűnésétől számított tizenöt napon belül köteles arról az illetékes szakigazgatási szervet értesíteni.

Sz. 225. § Az R. 306-307. §-ában meghatározott mentesítés az R. 305. §-a (5) bekezdésében említett szakigazgatási szerv hatáskörébe tartozik.

Sz. 226. § Az R. 305. §-a (5) bekezdésében említett szakigazgatási szervnek a járulékfizetési kötelezettséggel, illetőleg a járulékfizetés alóli mentesítéssel kapcsolatos határozata ellen az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint lehet jogorvoslattal élni.

R. 308. § A tényleges szolgálatban álló és államsegélyben nem részesülő egyházi személyek után az egyház (felekezet, intézmény stb.) személyenként havi 20 forint betegségi járulékot köteles fizetni. A járulék egy-egy naptári hónapra a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

Sz. 227. § (1) Az egyház (felekezet, intézmény stb.) a betegségi járulékot a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles fizetni.

(2) A tényleges szolgálatban álló és államsegélyben részesülő egyházi személyek után a betegségi járulékot az Állami Egyházügyi Hivatal - a Pénzügyminisztériummal és a Társadalombiztosítási Főigazgatósággal kötött megállapodás szerinti átalányösszegben és időben - köteles a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak átutalni.

R. 309. § (1) A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a képzőművészeti és iparművészeti alkotóközösségek tagjai után az Alap, illetőleg az alkotóközösség személyenként és havonként 130 forint betegségi járulékot köteles fizetni. Ha a tagsági viszony a hónap második felében kezdődik, vagy a hónap első felében szűnik meg, erre a hónapra 65 forint betegségi járulékot kell fizetni.

(2) A járulék egy-egy naptári hónapra a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

(3) Nem kell járulékot fizetni

a) arra a naptári hónapra, amelynek teljes tartama alatt az Alap, az alkotóközösség tagja keresőképtelen beteg, katonai szolgálatot teljesít, előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetését tölti vagy nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett,

b) a tag szülése napját magában foglaló hónap első napjától a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig, és

c) a tag elhalálozásának a hónapjára.

Sz. 228. § A betegségi járulékot a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és a képzőművészeti, iparművészeti alkotóközösség a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles fizetni.

R. 310. § (1) A segítő családtag után a kisiparos és a magánkereskedő köteles betegségi járulékot fizetni. A járulékot családtagonként és havonta kell fizetni, a segítő családtagként történő közreműködés megkezdését követő hónap első napjától a közreműködés megszűnése hónapjának az utolsó napjáig.

(2) A betegségi járulék havi összege

a) Budapesten 130 Ft,

b) megyeszékhelyen 110 forint,

c) egyéb városban 105 forint,

d) községben 100 forint.

(3) Havi 100 forint betegségi járulékot kell fizetni a segítő családtag után annak a hónapnak az első napjától, amelyben a segítő családtag a hatvanötödik, nő a hatvanadik életévét betöltötte vagy munkaképességét az illetékes orvos igazolása szerint kétharmad részben elvesztette.

(4) A járulék egy-egy naptári hónapra a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

Sz. 229. § A betegségi járulékot a kisiparos, a magánkereskedő a telephelye (lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles fizetni.

R. 311. § (1) Nem kell betegségi járulékot fizetni a segítő családtag után, ha a kisiparos, a magánkereskedő társadalombiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett (R. 275. §-a), vagy különös méltánylást érdemlő körülmények miatt (R. 277. §-a) a járulékfizetési kötelezettség alól mentesítést kapott, továbbá, ha az I. osztályba tartozik. Nem kell betegségi járulékot fizetni a kisiparos és a magánkereskedő, valamint a segítő családtag elhalálozásának a hónapjára.

(2) A kisiparost és a magánkereskedőt kérésére mentesíteni kell a segítő családtag utáni járulékfizetés alól arra a naptári hónapra, amelynek teljes tartama alatt

a) a családtag keresőképtelen beteg, katonai szolgálatot teljesít, előzetes letartóztatásban van vagy szabadságvesztés büntetését tölti,

b) a családtagra az anyasági és a temetési segélyre jogosultság egyéb jogcímen is kiterjed,

c) a kisiparos, illetőleg a magánkereskedő az ipar, a kereskedés gyakorlását szünetelteti.

(3) A kisiparost és a magánkereskedőt kérésére mentesíteni kell a családtag utáni járulékfizetés alól a családtag szülése napját magában foglaló hónap első napjától a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig.

R. 312. § Az R. 311. §-ának (2)-(3) bekezdése szerinti mentesítés a kisiparos, illetőleg a magánkereskedő telephelye (lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) hatáskörébe tartozik. Mentesítés az ennek alapjául szolgáló körülmény bekövetkezésétől számított három hónapon belül benyújtott kérelem esetén adható. Ha a kisiparos, illetőleg a magánkereskedő mentesítést kapott, a mentesítésre jogot adó körülmény megszűnésétől számított tizenöt napon belül köteles arról az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget) értesíteni.

R. 313. § (1) Az Állami Biztosítóval kötött szerződés alapján életjáradékban részesülő, külföldről hazatelepült személy havonként 130 forint betegségi járulékot köteles fizetni. Az Állami Biztosító az életjáradékban részesülőtől köteles a járulékot havonta levonni és a Társadalombiztosítási Főigazgatóság Budapesti és Pest megyei Igazgatósága részére átutalni.

(2) Az (1) bekezdésben említett járulék egy-egy naptári hónapra a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

(3) Nem kell betegségi járulékot fizetni arra a naptári hónapra, amelynek a teljes tartama alatt az életjáradékban részesülőre az anyasági és temetési segélyre jogosultság egyéb jogcímen is kiterjed, valamint az életjáradékban részesülő személy halálának a hónapjára.

R. 314. § Ha a betegségi járulékfizetési kötelezettség több jogcímen áll fenn, a járulékot egyszeresen, az alacsonyabb összegben kell fizetni. Ha azonos összegű járulékot kellene egyik jogcímen a szakigazgatási szervhez, más jogcímen a társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) fizetni, a járulékfizetést az utóbbi szervnél kell teljesíteni.

Baleseti járulék

R. 315. § (1) Az időleges munkakötelezettség teljesítésére kirendelt dolgozók, a letartóztatottak és a szabadságvesztés büntetésüket töltő személyek után baleseti járulékot kell fizetni.

(2) A foglalkoztató szerv (intézmény stb.) az időleges munkakötelezettség teljesítésére kirendelt dolgozók után baleseti járulék címén a kifizetett díjazás négy százalékát, a letartóztatottak és a szabadságvesztés büntetésüket töltő személyek után pedig fél százalékát köteles fizetni.

(3) Az egy-egy naptári hónapra kifizetett díjazás után a járulék a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

Sz. 230. § A baleseti járulékot a foglalkoztató szerv a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles fizetni.

Külön szervezett iskolák (tanfolyamok) hallgatóinak társadalombiztosítási ellátása

R. 316. § A T. és az R. rendelkezéseinek a figyelembevételével a SZOT megállapodást köthet iskolát (tanfolyamot) szervező minisztériummal, országos hatáskörű szervvel, társadalmi szervezettel az iskola (tanfolyam) olyan hallgatóinak a társadalombiztosítási ellátására, akik a tanulmányok tartama alatt keresetüket az iskolától kapják vagy nem biztosítottak. A megállapodásnak tartalmaznia kell, hogy a hallgató milyen ellátásra jogosult, továbbá az ellátásra jogosultság feltételeit és mértékét (összegét), a járulékfizetésre, a nyilvántartásra és az adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat.

Külföldön munkát vállalók és külföldi ösztöndíjasok társadalombiztosítási ellátása

R. 317. § (1) Betegségi és anyasági ellátásra, továbbá nyugellátásra jogosult az a magyar állampolgár, aki az arra feljogosított szervtől kapott

a) munkavállalási engedéllyel

- nemzetközi szervezetnél rendelkezésre bocsátott munkakör betöltésére,

- államközi egyezmény, illetőleg magyar állami vagy társadalmi szerv által kötött szerződés (megállapodás) végrehajtására,

- szocialista országgal munkaerő kooperációra kötött megállapodás végrehajtására,

- vállalat vagy egyéb szerv által saját feladatai ellátása érdekében külföldi munkáltatónál tapasztalatcsere, szakmai ismeretek bővítése céljából

külföldön munkát vállal,

b) engedéllyel

- államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból, nemzetközi szervezet által biztosított keretből,

- külföldi szervnél - magánkezdeményezésre - pályázat elnyerésével vagy meghívás alapján

ösztöndíjban részesül.

(2) Betegségi és anyasági ellátásra, továbbá nyugellátásra jogosult az az előadóművész, aki a Nemzetközi Koncert Iroda vagy a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat közvetítésével harminc napot meghaladó időre szóló szerződés alapján külföldön folytat előadóművészi tevékenységet.

(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezése nem terjed ki arra, aki

a) külföldi ösztöndíjasként közép- vagy felsőfokú oktatás keretében külföldön tanulmányokat folytat,

b) államközi egyezmény szabályai szerint jogosult társadalombiztosítási ellátásra.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben említett személy hozzátartozója szülése esetén anyasági segély, halála esetén temetési segély jár, s a hozzátartozók jogosultak hozzátartozói nyugellátásra.

R. 318. § (1) A betegségi és anyasági ellátásra jogosultság szempontjából biztosításban eltöltött időként kell figyelembe venni azt az időt, amely alatt az R. 317. §-ának (1)-(2) bekezdésében említett személy nyugdíjjárulék vagy társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett.

(2) Táppénz, illetőleg terhességi-gyermekágyi segély csak a belföldi tartózkodás tartamára jár. Ha a keresőképtelenség külföldi tartózkodás alatt kezdődött, a keresőképtelenség első napjának a hazaérkezés napját kell tekinteni.

(3) Nem jogosult táppénzre, illetőleg terhességi-gyermekágyi segélyre az, aki a külföldi állam szabályai szerint magyarországi tartózkodás alatt táppénzben, terheségi-gyermekágyi segélyben, illetőleg ezeknek megfelelő ellátásban vagy díjazásban (munkabérben, munkadíjban stb.) részesül.

R. 319. § A külföldi tartózkodás alatt történt szülés vagy elhalálozás esetén anyasági segély, illetőleg temetési segély akkor jár, ha a külképviseleti hatóság igazolása szerint az R. 317. §-ának (1)-(2) bekezdésében említett személy, illetőleg hozzátartozója a külföldi állam jogszabályai szerint e segélyekre nem jogosult, és azokra önkéntes biztosítással sem szerezhetett jogosultságot.

R. 320. § Az R. 317. §-ának (1) bekezdésében említett az a személy, aki belföldön nem biztosított, valamint hozzátartozója a betegségi és anyasági ellátásra csak akkor jogosult, ha az igény megnyílásakor három hónapot meghaladó járulékhátraléka nincs. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni az előadóművészre is.

Sz. 231. § (1) A betegségi és anyasági ellátás megállapítására, valamint folyósítására a Társadalombiztosítási Főigazgatóság Budapesti és Pest megyei Igazgatósága illetékes, ha az R. 317. §-a (1) bekezdésében említett személy belföldön nem biztosított.

(2) Az R. 317. §-a (2) bekezdésében említett előadóművész esetében a betegségi és az anyasági ellátást a lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) állapítja meg és folyósítja.

R. 321. § (1) Az R. 317. §-a (1) bekezdésének a hatálya alá tartozó személy a külföldi tartózkodás, illetőleg a külföldi ösztöndíj folyósításának a tartamára, ha

a) belföldön biztosított, nyugdíjjárulékot.

b) belföldön nem biztosított, társadalombiztosítási járulékot

köteles abban a devizában (valutában) fizetni, amelyben a külföldi munkabért (munkadíjat), illetőleg ösztöndíjat kapja.

(2) A nyugdíjjárulékot és a társadalombiztosítási járulékot havonta, utólag kell fizetni. A járulék egy-egy naptári hónapra a következő hónap első napján esedékes és e hónap 15. napjáig fizethető meg késedelmi pótlék mentesen.

R. 322. § (1) A külföldön munkát vállaló, illetőleg a külföldi ösztöndíjban részesülő személy, ha belföldön biztosított, külföldi tartózkodásának, illetőleg külföldi ösztöndíja folyósításának a tartamára a nyugdíjjárulékot az R. 222. §-a rendelkezéseinek a megfelelő alkalmazásával kiszámított összeg után köteles fizetni.

(2) Ha a belföldön biztosított külföldi munkavállalásának, illetőleg külföldi ösztöndíjának folyósítása alatt a belföldi munkáltatótól munkabért (munkadíjat) kap, és ennek összege az R. 222. §-a rendelkezései szerint számított összegnél magasabb, a nyugdíjjárulékot e magasabb összeg után kell fizetni.

Sz. 232. § (1) A külföldön munkát vállaló, illetőleg a külföldi ösztöndíjban részesülő személyt terhelő nyugdíjjárulékot a belföldi munkáltató köteles megelőlegezni és az alkalmazásában álló többi biztosított nyugdíjjárulékával együtt az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), illetőleg a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályához átutalni.

(2) Az (1) bekezdésben említett személy a nyugdíjjárulékot a munkáltatójának köteles havonta devizában (valutában) átutalni.

R. 323. § (1) A külföldön munkát vállaló, illetőleg a külföldi ösztöndíjban részesülő, ha belföldön nem biztosított, külföldi munkavállalásának, illetőleg a külföldi ösztöndíj folyósításának a tartamára havi 420 forint - napi 14 forint - társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

(2) A társadalombiztosítási járulékot, külön felszólítás nélkül, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság Budapesti és Pest megyei Igazgatóságához kell havonta átutalni abban a devizában (valutában), amelyben a külföldi munkabért (munkadíjat), illetőleg ösztöndíjat fizetik.

Sz. 233. § A külföldi ösztöndíjas a nyugdíjjárulékot, illetőleg a társadalombiztosítási járulékot forintban is fizetheti, ha államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból vagy nemzetközi szervezet által biztosított keretből részesül ösztöndíjban. A Társadalombiztosítási Főigazgatóság a Pénzügyminisztériummal egyetértésben egyéb személy részére is engedélyezhet forintban fizetést.

R. 324. § (1) A külföldön munkát vállaló előadóművész a külföldi munkavállalásának a tartamára havi 420 forint - napi 14 forint - társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

(2) A társadalombiztosítási járulékot

a) abban a devizában (valutában) kell fizetni, amelyben a külföldi munkadíjat fizetik,

b) ahhoz a szervhez kell átutalni, amelynek a közvetítésével vállalt az előadóművész külföldön munkát.

(3) A (2) bekezdés b) pontjában említett közvetítő szerv köteles a társadalombiztosítási járulékot az előadóművész lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) havonta - a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig - forintban átutalni.

(4) Az az előadóművész, akinek a külföldi munkavállalása a harminc napot nem haladja meg, annak az osztálynak megfelelő összegű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni, amelybe belföldi működése alatt tartozik. Külföldön elszenvedett üzemi baleset alapján baleseti ellátás ebben I az esetben sem jár.

R. 325. § A táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a nyugellátás és a baleseti nyugellátás összegének a megállapításánál a külföldi munkavállalásnak, illetőleg a külföldi ösztöndíj folyósításának a tartamára a nyugdíjjárulék alapját képező keresetet, a havi 420 forint társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett esetében pedig havi 2800 forintot kell keresetként figyelembe venni. A táppénz összegének a megállapításánál a nyugdíjjárulék alapját, képező keresetnek az esetleges hűségjutalom átlagával csökkentett része vehető figyelembe.

XI. Fejezet

VEGYES RENDELKEZÉSEK

Nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség

T. 120. § (1) A munkáltatók és egyéb szervek a társadalombiztosítás céljait szolgáló nyilvántartások vezetésére, valamint adatok bejelentésére kötelezhetők.

(2) A társadalombiztosítási szerv felhívására a társadalombiztosítási feladatok ellátásához szükséges adatokat tizenöt napon belül kell közölni.

T. 121. § Az ellátásban részesülő - ha a jogszabály kivételt nem tesz - köteles a társadalombiztosítási szervnek bejelenteni minden olyan tényt, illetőleg adatot, amely az ellátásra jogosultságát vagy ellátása folyósítását érinti.

R. 326. § A társadalombiztosítás céljait szolgáló nyilvántartások vezetésére, illetőleg adatok bejelentésére vonatkozó részletes szabályokat a SZOT állapítja meg. A SZOT egyes társadalombiztosítási ellátásokkal kapcsolatban meghatározott időpontra vonatkozóan általános bejelentési kötelezettséget is előírhat.

R. 327. § A társadalombiztosítási járulék, a betegségi járulék, illetőleg a baleseti járulék fizetésére kötelezetteket a SZOT e járulékok bevallására kötelezheti. A bevallásnak a fizetési meghagyással azonos joghatálya van.

R. 328. § (1) A munkáltatók és egyéb szervek belső ellenőrzésük során kötelesek a társadalombiztosítással kapcsolatos feladatok végzését is ellenőrizni.

(2) A Társadalombiztosítási Főigazgatóság, illetőleg ügyviteli szervei, a nyilvántartások vezetését és a bejelentések teljesítését, továbbá a társadalombiztosítási ellátásokkal kapcsolatos ügyviteli tennivalók végzését ellenőrizhetik, és ebből a célból bármikor vizsgálatot tarthatnak. Az ehhez szükséges nyilvántartásokat, bérjegyzékeket, könyvelési és egyéb okmányokat, illetőleg adatokat rendelkezésre kell bocsátani.

(3) A Vasutaknál a (2) bekezdés szerinti ellenőrzés a Társadalombiztosítási Főigazgatóság és a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályának a feladatkörébe tartozik.

Sz. 234. § (1) Minden biztosítottról társadalombiztosítási egyéni nyilvántartólapot (a továbbiakban: nyilvántartólapot) kell kiállítani és vezetni.

(2) A nyilvántartólapokat a munkáltatók - a bejelentési jegyzékkel és a bejelentőlappal bejelentésre kötelezett munkáltatók kivételével - kötelesek a biztosítás kezdetétől tizenöt napon belül kiállítani és folyamatosan vezetni.

(3) A bejelentésre kötelezett munkáltatók által foglalkoztatott biztosítottakról a társadalombiztosítási igazgatóságok (kirendeltségek) állítják ki és vezetik a nyilvántartólapokat a munkáltatók által bejelentett adatok alapján.

(4) Nem kell nyilvántartólapot kiállítani és vezetni a, szakszövetkezeti, valamint a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetésére kötelezett mezőgazdasági szakszövetkezeti tagokról.

(5) A mezőgazdasági szövetkezetek közös vállalkozásainál dolgozó, nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett szövetkezeti tagokról a nyilvántartólapot az a mezőgazdasági szövetkezet köteles vezetni, amellyel a tag tagsági viszonyban áll.

Sz. 235. § A biztosítás megszűnése után a nyilvántartólapot a következő év április 30-ig, ha pedig a biztosított, illetőleg halála esetén hozzátartozója nyugdíjigényt terjesztett elő, ennek előterjesztésekor a munkáltató köteles a székhelye (telephelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek) jegyzékbe foglalva megküldeni.

A biztosítottak bejelentése

Sz. 236. § (1) A kisiparos, a magánkereskedő és a többi természetes személy az általa foglalkoztatott biztosítottat - az alkalmi fizikai munkát végző személy és a gazdasági dolgozó kivételével -, a társasház képviselője, valamint az egyház (felekezet, intézmény stb.) pedig az általa foglalkoztatott valamennyi biztosítottat köteles a székhelye (telephelye), illetőleg az állandó lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) bejelenteni.

(2) A kisiparos, a magánkereskedő köteles bejelenteni azt a szakmunkástanulót, akinek a részért ösztöndíjat folyósít.

Sz. 237. § A bejelentésre kötelezett munkáltatók a biztosítottakat - a háztartási alkalmazottak kivételével - havonként az erre a célra rendszeresített bejelentési jegyzéken kötelesek bejelenteni. A jegyzéket két példányban kell kiállítani és a tárgyhónapot követő hónap nyolcadik napjáig benyújtani.

Sz. 238. § Az Sz. 236. §-ában említett munkáltatók társadalombiztosítási célokra kötelesek olyan nyilvántartást vezetni, amelynek tartalmaznia kell a következő adatokat: a biztosított nevét, születési évét és helyét, anyja nevét, alkalmazása minőségét, munkábalépésének és kilépésének napját.

Sz. 239. § A munkáltató a lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) az erre a célra rendszeresített bejelentőlapon köteles a háztartási alkalmazottat bejelenteni. A bejelentőlapot a biztosítás kezdetét, illetőleg megszűnését követő nyolc napon belül kell benyújtani. A háztartási alkalmazott személyi adataiban bekövetkezett változásokat is a változást követő nyolc napon belül kell bejelenteni.

Sz. 240. § A bejelentés igazolására a bejelentési jegyzéknek, illetőleg a bejelentőlapnak az igazoló szelvénye szolgál. Az igazoló szelvényt az átvevő szerv bélyegzőlenyomatával látja el.

Sz. 241. § (1) A mezőgazdasági szakszövetkezet a szakszövetkezeti járulék fizetésére kötelezett és a növelt összegű szakszövetkezeti járulék fizetésére kötelezettséget vállaló tagjairól minden év január 31. napjáig - a január 1-i helyzet szerint -az illetékes szakigazgatási szervhez (Sz. 187. §) összesítő kimutatást köteles benyújtani. A kimutatásnak tartalmaznia kell a szakszövetkezet nevének és székhelyének a közlése mellett a tag

a) családi és utónevét (asszonyoknál a leánykori nevet is),

b) születésének időpontját (év, hó, nap) és helyét,

c) anyjának leánykori nevét,

d) állandó lakóhelyét és

e) a fizetendő járulék havi összegét.

(2) Külön kimutatást kell benyújtani a naptári évben belépő, illetőleg kilépő tagokról, valamint azokról, akiknek a járulékfizetési kötelezettsége az év folyamán megszűnt. A kimutatásnak az (1) bekezdésben felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell a tagsági viszony kezdetének, megszűnésének, illetőleg a járulékfizetési kötelezettség megszűnésének az időpontját is. A kimutatást a tagsági viszony kezdetét, megszűnését, illetőleg a járulékfizetési kötelezettség megszűnését követő tizenöt napon belül kell az illetékes szakigazgatási szervhez megküldeni.

(3) A szakszövetkezet a kimutatások egyik példányát a szakigazgatási szervhez történő megküldéssel egyidejűleg a szakszövetkezet székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles benyújtani.

Összesítő elszámolás

Sz. 242. § (1) A nyilvántartólap vezetésére kötelezett munkáltatók - ideértve a mezőgazdasági szövetkezetek közös vállalkozásait is - minden naptári hónapra vonatkozóan összesítő elszámoláson kötelesek kimutatni a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapját, a fizetendő járulék mértékét és összegét.

(2) A kifizetőhellyel rendelkező munkáltatók az (1) bekezdésben felsorolt adatokon kívül kötelesek az összesítő elszámolásban kimutatni a tárgyhónapra vonatkozóan az általuk kifizetett társadalombiztosítási ellátások, valamint a Társadalombiztosítási Főigazgatóság által meghatározott egyéb kifizetések összegét, továbbá a kifizetések és a fizetendő járulékok összegének a különbözetét.

(3) Az összesítő elszámolást a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig kell a munkáltató székhelye (telephelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez), a Vasutaknál a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályúhoz megküldeni. Ugyanezen a határidőn belül kell a (2) bekezdésben említett különbözetet ezekhez a szervekhez átutalni.

A kisiparosok és a magánkereskedők bejelentési kötelezettsége

Sz. 243. § (1) A kisiparos- és a magánkereskedő az ipar jogosítvány, kereskedői ipar igazolvány, telepengedély kézhezvételétől számított tizenöt napon belül a telephelye, ha ilyen nincs, az állandó lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles bejelenteni

a) személyi adatait (nevét, leánykori nevét, születési évét, hónapját, napját és helyét, anyjának leánykori nevét),

b) telephelyét,

c) állandó lakóhelyét,

d) az iparjogosítvány (iparigazolvány, telepengedély) keltét és kézhezvételének az időpontját,

e) az ipar, a kereskedés megnevezését.

(2) Az ipart, a kereskedést özvegyi jogon folytató házastárs (élettárs) attól a naptól számított tizenöt napon belül, amikor az ipar, a kereskedés folytatására irányuló szándékát az első fokú iparhatóságnál (I. fokú kereskedelmi hatóságnál) bejelentette, a telephelye (lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles bejelenteni

a) személyi adatait (nevét, leánykori nevét, születési évét, hónapját, napját és helyét, anyjának leánykori nevét),

b) telephelyét,

c) állandó lakóhelyét,

d) az iparjogosítvány (iparigazolvány, telepengedély) keltét,

e) az ipar, a kereskedés megnevezését,

f) a kisiparos, a magánkereskedő halálának az időpontját,

g) az ipar, a kereskedés folytatására irányuló szándék bejelentésének az időpontját és annak a hatóságnak a megnevezését, amelyhez ez a bejelentés történt.

(3) A kisiparos, a magánkereskedő köteles bejelenteni, ha

a) iparjogosítványát (iparigazolványát) visszaadta, a viszaadástól számított tizenöt napon belül,

b) iparjogosítványát (iparigazolványát) az iparhatóság (I. fokú kereskedelmi hatóság) visszavonta, vagy jogerős bírói ítélet foglalkozásának a gyakorlásától eltiltotta, a vonatkozó határozat, illetőleg ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül,

c) neve, telephelye, lakóhelye megváltozott, a változástól számított tizenöt napon belül.

(4) A (3) bekezdés szerinti bejelentésnek tartalmaznia kell a személyi adatokon kívül az iparjogo-sítvány (iparigazolvány) visszaadásának, illetőleg visszavonásának vagy a foglalkozás gyakorlásától eltiltásra vonatkozó határozat (ítélet) jogerőre emelkedésének az időpontját is.

Az előadóművészek bejelentési kötelezettsége

Sz. 244. § (1) Az előadóművész 1975. július 31-ig az állandó lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles bejelenteni

a) személyi adatait (nevét, leánykori nevét, születési évét, hónapját, napját és helyét, anyjának leánykori nevét),

b) állandó lakóhelyét,

c) a működési engedély keltét, az ezt kiállító szerv nevét és címét,

d) művészeti tevékenységének a megnevezését.

(2) Az az előadóművész, aki 1975. június 30-a után kap működési engedélyt, az (1) bekezdés szerinti bejelentést a működési engedély kézhezvételétől számított tizenöt napon belül köteles teljesíteni. A bejelentésnek tartalmaznia kell a működési engedély kézhezvételének az időpontját is.

(3) Az előadóművész köteles bejelenteni, ha

a) működési engedélyét visszaadta vagy azt visszavonták, a visszaadástól, illetőleg a visszavonástól,

b) neve, állandó lakóhelye megváltozott, a változástól,

c) harminc napnál hosszabb időn át az arra illetékes szerv közvetítésével külföldön végez művészi tevékenységet, a külföldre távozástól,

d) a c) pontban említett külföldi tevékenységét befejezte, a hazaérkezéstől

számított tizenöt napon belül.

(4) A (3) bekezdés szerinti bejelentésnek a személyi adatokon kívül tartalmaznia kell a működési engedély visszaadásának, illetőleg visszavonásának az időpontját, továbbá a külföldi tartózkodás megkezdésének és a hazaérkezésnek az időpontját is.

Az ügyvédek nyilvántartása

Sz. 245. § Az ügyvédi munkaközösség a tagjairól az Sz. 234-235. és az Sz. 242. §-ának a megfelelő alkalmazásával nyilvántartólapot köteles vezetni, illetőleg összesítő elszámoláson bejelentést teljesíteni a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez).

Egyes rendszeres ellátásban részesülők betegségi járulékáról elszámolás

Sz. 246. § Az átmeneti segélyben, ipari szövetkezettől kegydíjban, egyháztól, felekezettől nyugdíjban részesülők után fizetendő betegségi járulékról az Sz. 242. §-ának a megfelelő alkalmazásával a folyósító szerv összesítő elszámolást köteles kiállítani és a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) benyújtani.

A mezőgazdasági szakcsoport tagjainak a bejelentése

Sz. 247. § A mezőgazdasági szakcsoport a betegségi járulék fizetésére kötelezett tagjairól az Sz. 241. §-a (1)-(2) bekezdésének a megfelelő alkalmazásával köteles az illetékes szakigazgatási szervhez kimutatást benyújtani.

A tényleges szolgálatban álló, államsegélyben nem részesülő egyházi személyek bejelentése

Sz. 248. § (1) A tényleges szolgálatban álló, államsegélyben nem részesülő egyházi személyt az egyház (felekezet, intézmény stb.) köteles a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) az Sz. 237. §-ának a megfelelő alkalmazásával jelenteni, azzal az eltéréssel, hogy a bejelentési jegyzéken a javadalmazást feltüntetni nem kell.

(2) Arra a hónapra vonatkozó bejelentési jegyzéken, amelyik hónapban

a) az egyházi személy részére államsegélyt állapítanak meg (újra folyósítanak), a folyósítás kezdetének,

b) az egyházi személy államsegélyének a folyósítását megszüntették, a folyósítás megszüntetésének

az időpontját is fel kell tüntetni.

A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és az alkotóközösségek tagjai betegségi járulékáról elszámolás

Sz. 249. § A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, valamint a képzőművészeti, iparművészeti alkotóközösség a tagjait terhelő betegségi járulékról az Sz. 242. §-ának a megfelelő alkalmazásával köteles összesítő elszámolást kiállítani és a székhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) megküldeni.

A kisiparos, a magánkereskedő segítő családtagjának a bejelentése

Sz. 250. § (1) A kisiparos, a magánkereskedő a telephelye (lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) köteles bejelenteni az ipar, a kereskedés gyakorlásában közreműködő segítő családtagját a közreműködés megkezdésétől számított tizenöt napon belül. A bejelentésnek tartalmaznia kell az Sz. 243. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjában megjelölt adatokon kívül a segítő családtag

a) személyi adatait (nevét, leánykori nevét, születési évét, hónapját, napját és helyét, anyjának leánykori nevét),

b) a kisiparossal, a magánkereskedővel fennálló rokoni kapcsolatának a megjelölését,

c) közreműködése megkezdésének az időpontját.

(2) A kisiparos, a magánkereskedő köteles bejelenteni, ha az (1) bekezdésben megjelölt családtag közreműködése megszűnik. E bejelentést a közreműködés megszűnésétől számított tizenöt napon belül kell teljesíteni.

A betegségi és anyasági ellátással kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség

Sz. 251. § (1) A kifizetőhellyel rendelkező munkáltató köteles az általa megállapított és folyósított betegségi és anyasági ellátásokról, valamint a Társadalombiztosítási Főigazgatóság által meghatározott egyéb kifizetésekről egyénenként nyilvántartást vezetni.

(2) Az (1) bekezdésben említett ellátásokról és egyéb kifizetésekről külön pénztárnaplót is kell vezetni.

Sz. 252. § (1) Annak a biztosítottnak, akinek a munkaviszonya, illetőleg ipari szövetkezeti tagsági viszonya megszűnt, a munkáltató köteles munkakönyve mellékleteként "Igazolvány a társadalombiztosítási szolgáltatásokról" elnevezésű (a továbbiakban: Igazolvány) igazolást kiadni. Az Igazolvány kiadását a munkakönyv hátsó fedőlapjának belső oldalán az Igazolvány számának és a kiadás napjának a feltüntetésével fel kell jegyezni.

(2) Az a biztosított, aki munkaviszonyba lépésekor, illetőleg ipari szövetkezeti tagságának a kezdetekor az (1) bekezdésben említett Igazolvánnyal rendelkezik, köteles azt a munkáltatójának munkakönyvével együtt átadni.

(3) A kifizetőhellyel rendelkező munkáltató a munkaviszony, illetőleg ipari szövetkezeti tagsági viszony megszűnésekor köteles az Igazolványban a munkaviszony, illetőleg az ipari szövetkezeti tagsági viszony időtartamát feltüntetni, továbbá azt, hogy a biztosított az említett jogviszony megszűnését közvetlenül megelőző egy éven belül mikortól - meddig, milyen címen részesült táppénzben. Ha az említett idő alatt a biztosított táppénzben nem részesült, ezt az Igazolványban "táppénzben nem részesült" bejegyzéssel kell igazolni.

(4) A kifizetőhellyel nem rendelkező munkáltató az igazolványban a munkaviszony, illetőleg az ipari szövetkezeti tagsági viszony időtartamát köteles feljegyezni, továbbá azt, hogy a járulékot melyik társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) milyen törzsszám alatt fizeti.

(5) Az Igazolványba a (3) és (4) bekezdésben megjelölt adatokon kívül be kell jegyezni azt is, hogy a biztosított a munkaviszonyának, illetőleg az ipari szövetkezeti tagságának a megszűnése hónapjára részesült-e a 31/1974. (VII. 15.) számú minisztertanácsi rendelet alapján munkabérkiegészítésben.

(6) Ha az Igazolvány betelt, új Igazolványt kell kiállítani és annak kiadását a munkakönyvben az (1) bekezdés megfelelő alkalmazásával fel kell tüntetni.

(7) Ha a biztosított munkaviszonyának, illetőleg ipari szövetkezeti tagságának a kezdetekor a részére már korábban kiadott Igazolványt átadni nem tudja, illetőleg az a munkaviszonyának, ipari szövetkezeti tagságának fennállása alatt megsemmisült, a munkáltató köteles a székhelye (telephelye, lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságtól (kirendeltségtől), a Vasutak dolgozóinál a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályától igazolványmásolat kiállítását kérni. Az új Igazolványt e szervek adják ki.

Családi pótlékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség

Sz. 253. § (1) A családi pótlékot megállapító és folyósító munkáltatók kötelesek a családi pótlék megállapításáról és folyósításáról külön pénztárnaplót és egyénenként külön nyilvántartást vezetni.

(2) Azok a családi pótlékot megállapító és folyósító munkáltatók, amelyek a családi pótlékot saját költségvetésük terhére folyósítják, külön nyilvántartást és külön pénztárnaplót vezetni nem kötelesek.

Sz. 254. § (1) A családi pótlékot megállapító és folyósító szervek ellenőrzőlapot kötelesek kiállítani, ha

a) az igénylő részére családi pótlékot állapítottak meg, tekintet nélkül arra, hogy a gyermek után az igénylő vagy más személy korábban részesült-e családi pótlékban,

b) a gyermekek számában növekedés állott be,

c) a szülő, illetőleg a családi pótlékban részesülő személy vagy a gyermek nevében változás következett be.

(2) Ha az igénylő több gyermek után jogosult családi pótlékra, és a gyermekek anyakönyvbe bejegyzett apja más-más személy, ezekről a gyermekekről apák szerint külön-külön kell ellenőrzőlapot kiállítani.

Sz. 255. § (1) A családi pótlékot megállapító és folyósító munkáltatók, illetményhivatalok és egyéb szervek az ellenőrzőlapokat az első folyósítás hónapját követő hónap 15. napjáig kötelesek -a (2)-(3) bekezdésben említett kivételekkel - az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) megküldeni.

(2) A Társadalombiztosítási Főigazgatóság Budapesti és Pest megyei Igazgatósága illetékességi területén működő azok a szervek, amelyek családi pótlékot állapítanak meg, illetőleg folyósítanak, az ellenőrzőlapokat közvetlenül az említett igazgatóságnál működő Családi Pótlék Nyilvántartó Központ (a továbbiakban: Nyilvántartó Központ) részére kötelesek az első folyósítás hónapját követő hónap 15. napjáig megküldeni.

(3) A Vasutak által megállapított családi pótlékra vonatkozó ellenőrzőlapokat a Vasutasok Szakszervezete által kijelölt szervek kötelesek közvetlenül a Nyilvántartó Központ részére az első folyósítás hónapját követő hónap 15. napjáig megküldeni.

(4) A társadalombiztosítási igazgatóságok (kirendeltségek) az általuk megállapított családi pótlékról kiállított ellenőrzőlapokat az első folyósítást követő hónap utolsó napjáig, a családi pótlékot megállapító és folyósító munkáltatók, valamint az illetményhivatalok által hozzájuk beküldött ellenőrzőlapokat pedig a beérkezés hónapjának utolsó napjáig kötelesek a Nyilvántartó Központnak megküldeni.

(5) A Nyilvántartó Központ által adatpótlásra kiküldött ellenőrzőlapokat - a hiányzó adatok pótlása után - közvetlenül a Nyilvántartó Központnak kell visszaküldeni.

Sz. 256. § Az ellenőrzőlapokat az igénylők nevének betűrendjében csoportosítva kísérő-jegyzékkel kell az Sz. 255. §-ában megjelölt szervek részére megküldeni. A kísérőjegyzékben fel kell tüntetni az igénylők nevét betűrendben, a gyermek apjának (anyjának) nevét és az ellenőrzőlapra feljegyzett gyermekek számát.

Sz. 257. § A családi pótlékra jogosultság megszűnése esetén annak újbóli igényléséhez a folyósító szerv - kérelemre - köteles az általa folyósított családi pótlékkal kapcsolatos adatokról a "Családi pótlék folytatólagos igénylésére jogosító igazolvány" elnevezésű nyomtatvány felhasználásával igazolást kiadni.

Sz. 258. § (1) A mezőgazdasági szövetkezetek, a mezőgazdasági szakcsoportok kötelesek az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) minden év január 31. napjáig összesítő-kimutatásban a személyi adatok feltüntetésével, névszerinti bejelentést tenni arra vonatkozólag, hogy az előző naptári év utolsó hónapjára családi, pótlékban részesülő azok a tagjai, akik az előző naptári évben 120, nők 80 munkanapot nem teljesítettek, hány munkanapot dolgoztak, illetőleg munkát egyáltalán nem végeztek. Azokra a tagokra vonatkozóan, akik 120, nők 80 munkanapot vagy annál többet teljesítettek, név szerinti bejelentést tenni nem kell. A kimutatást azonban azzal kell záradékolni, hogy a név szerint fel nem sorolt többi családi pótlékban részesülő tag a 120, nő a 80 munkanapot teljesítette. Abban az esetben, ha minden családi pótlékban részesülő tag teljesítette a 120, nő a 80 munkanapot, ezt a körülményt külön be kell jelenteni.

(2) A mezőgazdasági szövetkezet köteles a személyi adatok feltüntetésével az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) név szerinti bejelentést tenni arra vonatkozólag is. hogy a szövetkezetbe belépett azok a tagjai, akiknek a tagsága egy naptári éven át még nem állott fenn, a belépésüket követően hat-hat hónapon belül hány munkanapot teljesítettek. A bejelentést minden hat hónapot követő hónap 15. napjáig kell megküldeni.

(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a családi pótlékot a mezőgazdasági szövetkezet állapítja meg és folyósítja.

Az üzemi balesetek bejelentése és nyilvántartása

Sz. 259. § (1) A biztosítottak üzemi balesetének a bejelentésére és nyilvántartására a külön jogszabályok rendelkezései az irányadók.

(2) Az üzemi balesetről felvett jegyzőkönyvet a kifizetőhely a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig jegyzékbe foglalva köteles megküldeni a területileg illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek).

(3) A biztosított üzemi balesetnek nem minősülő balesetéről is jegyzőkönyvet kell felvenni, ha a keresőképtelenség időtartama a nyolc napot meghaladta. A jegyzőkönyvnek a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) a sérült nevét, személyi adatait, lakását;

b) hol, mikor és hogyan történt a sérülés;

c) ki volt a sérült szerint a báleset okozója (név, lakcím);

d) gépjárművel kapcsolatos sérülés esetén ki az üzembentartó;

e) volt vagy van-e folyamatban a balesettel kapcsolatban hatósági (rendőrségi, ügyészségi, bírósági stb.) eljárás;

f) az eljáró szerv nevét és az ügy számát.

Sz. 260. § (1) A kisiparosok, a magánkereskedők, az előadóművészek, az ügyvédek üzemi balesetéről, továbbá az R. 296., 298. és 299. §-aiban meghatározott üzemi balesetekről - a baleset be-következését követő három napon belül - jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell

a) a sérült nevét (asszonyoknál a leánykori nevét is), születési évét és helyét, valamint anyja leánykori nevét,

b) a sérült pontos lakcímét,

c) a baleset helyét és időpontját,

d) a baleset részletes leírását,

e) a balesetnél jelen volt tanúk nevét és lakcímét,

f) annak a szervnek a nevét és lakcímét (székhelyét, telephelyét), amelynél, illetőleg akinek a megbízásából végzett tevékenység során a baleset bekövetkezett,

g) a baleset okozójának a nevét és lakcímét.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jegyzőkönyvét az a szerv, (megbízottja) köteles felvenni, amelynél, illetőleg akinek a megbízásából végzett tevékenység közben az üzemi baleset bekövetkezett. A kisiparos és a magánkereskedő üzemi balesetéről a jegyzőkönyvet a Kisiparosok Országos Szervezetének, illetőleg a Kiskereskedők Országos Szervezetének a területi szerve köteles felvenni.

(3) A baleseti jegyzökönyvet két példányban kell felvenni, és alá kell írni a sérültnek, valamint a jegyzökönyvet felvevő személynek. Az egyik példány a jegyzőkönyvet felvevőnél marad, a második példányt a sérültnek kell átadni. A jegyzőkönyvet a felvevő szerv öt évig köteles megőrizni.

A nyugdíjasok foglalkoztatásának a nyilvántartása

Sz. 261. § (1) Az a munkáltató, amely öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjast, kivételes nyugellátásban részesülő személyt munkaviszonyban, szövetkezeti tagként, bedolgozóként vagy megbízás alapján foglalkoztat, köteles a nyugdíjasról az erre a célra rendszeresített nyilvántartólapot (a továbbiakban: nyugdíjas-nyilvántartólap) naptári évenként kiállítani és vezetni. Nyugdíjas-nyilvántartólap nélkül öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjast, kivételes nyugellátásban részesülő személyt foglalkoztatni nem lehet.

(2) A nyugdíjas-nyilvántartólapot az a munkáltató köteles kiállítani és vezetni, amelyik a nyugdíjast a naptári évben elsőként foglalkoztatja. Ha a nyugdíjast két vagy több munkáltató egyidejűleg foglalkoztatja, a nyugdíjas-nyilvántartólappt az a munkáltató köteles kiállítani, amelyik a nyugdíjas munkakönyvét kezeli, illetőleg őrzi.

(3) A naptári év első munkanapján foglalkoztatott nyugdíjasról a nyugdíjas-nyilvántartólapot január 20-ig kell kiállítani. Ha a nyugdíjas foglalkoztatása január 1-ét követően kezdődik, a nyug-

díjas-nyilvántartólapot a foglalkoztatás kezdetétől számított tizenöt napon belül kell kiállítani.

(4) A munkáltató a nyugdíjas-nyilvántartólap kiállítása előtt a nyugdíjastól köteles írásbeli nyilatkozatot kérni arra vonatkozóan, hogy nyugdíját a naptári év folyamán valamely okból kell-e szüneteltetni és hány hónapon át. Az R. 202. §-ában meghatározott foglalkoztatási keretet, illetőleg az R. 205. §-ában meghatározott keretösszeget e nyilatkozat figyelembevételével kell megállapítani. A nyugdíjas nyilatkozatának tartalmaznia kell azt is, hogy mennyi az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának vagy kivételes nyugellátásának levonás nélkül számított összege, továbbá, hogy egyidejűleg máshol is áll-e vagy a naptári év folyamán állt-e már olyan jogviszonyban, amelynek alapján munkabér (díjazás) illeti (illette) meg.

Sz. 262. (1) A munkáltató a nyugdíjas-nyilvántartólapra köteles feljegyezni a nyugdíjas

a) személyi adatait (nevét, születési évét, hónapját, napját, anyja leánykori nevét),

b) lakcímét,

c) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, kivételes nyugellátása folyósítási törzsszámát,

d) foglalkoztatási keretét, illetőleg keretösszegét,

e) foglalkoztatása kezdetének és megszűnésének a napját,

f) munkakörét,

g) foglalkoztatásának az óraszámát és keresetét naptári hónaponként, legkésőbb a munkabér (díjazás) kifizetése napján.

(2) Ha a munkáltató a nyugdíjast bedolgozóként vagy olyan munkakörben foglalkoztatja, amelyre jogszabály a kötelező munkaidőt nem határozta meg, a foglalkoztatás időtartamát az Sz. 135. §-á-nak (3) bekezdése szerint kell megállapítani és a nyugdíjas-nyilvántartólapra feljegyezni.

(3) Táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély kifizetése esetén foglalkoztatási időként az Sz. 135. §-ának (1) bekezdése szerint számított időtartamot, keresetként pedig a segélyezés alapjául szolgáló keresetnek a segélyezési napokra eső összegét kell feljegyezni.

(4) Ha a munkabér (munkadíj) kifizetése utólag történik, a nyugdíjas-nyilvántartólapon fel kell tüntetni azt is, hogy a nyugdíjast a munkabér (munkadíj) melyik hónapra illette meg. A jutáimat, valamint a megbízás alapján kifizetett díjazás összegét - a megbízás keretében történő foglalkoztatás idejének feltüntetése nélkül - ahhoz a naptári hónaphoz kell feljegyezni, amelyben azt kifizették.

Sz. 263. § (1) Ha a nyugdíjast egyidejűleg két vagy több munkáltatónál foglalkoztatják, a nyugdíjas-nyilvántartólapot vezetővel a többi munkáltató köteles a nyugdíjas-nyilvántartólapra feljegyzendő adatokat a munkabér (díjazás) kifizetésétől számított tizenöt napon belül a nyugdíjas-nyilvántartólapra feljegyzés végett közölni. E rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a nyugdíjas egyik foglalkoztatása később kezdődött.

(2) Ha a nyugdíjast foglalkoztatásának a megszűnése után a naptári év folyamán más munkáltató foglalkoztatja, köteles a nyugdíjas-nyilvántartólapot a korábbi munkáltatótól elkérni és tovább vezetni.

(3) Ha a nyugdíjas a naptári év folyamán táppénzben, baleseti táppénzben vagy terhességigyermekágyi segélyben részesül, és ezt nem a nyugdíjas-nyilvántartólapot vezető munkáltatónál működő kifizetőhely folyósítja, a folyósító szerv köteles a kifizetéstől számított tizenöt napon belül a segélyezésről a nyugdíjas-nyilvántartólapot vezető munkáltatót értesíteni. Az értesítésben közölni kell a segélyezés időtartamát és a segély alapját képező keresetnek a segélyezési napokra eső összegét.

Sz. 264. § (1) A nyugdíjas-nyilvántartólapot vezető munkáltató köteles a nyugellátást folyósító szervhez nyolc napon belül bejelenteni, ha a nyugdíjas foglalkoztatása a reá irányadó foglalkoztatási keretet, illetőleg keretösszeget meghaladta. A bejelentésnek tartalmaznia kell a nyugdíjas

a) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, kivételes nyugellátása folyósítási törzsszámát,

b) személyi adatait (nevét, születési évét, hónapját, napját, helyét, anyja leánykori nevét),

c) lakcímét,

d) foglalkoztatási keretét, illetőleg keretösszegét.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt adatokon felül a bejelentésnek tartalmaznia kell azt is, hogy a nyugdíjas

a) foglalkoztatási keretét, illetőleg keretösszegét melyik hónapban lépte túl,

b) foglalkoztatása továbbra is fennáll-e, vagy mikor szűnt meg,

c) megbízás esetén azt az összeget is, amellyel a díjazás, illetőleg a díjazás és az esetleges munkabér együttes összege a foglalkoztatási keretösszeget meghaladja.

(3) Az a munkáltató, amelyik a nyugdíjast a keret túllépését követően továbbra is foglalkoztatja, az (1)-(2) bekezdésben foglalt bejelentési kötelezettségen túl akkor köteles a folyósító szervhez bejelentést tenni, ha a nyugdíjas foglalkoztatását megszünteti. Ha a nyugdíjas ezt követően táppénzben, baleseti táppénzben vagy terhességigyermekágyi segélyben részesült, a segélyezés megszűnésének az időpontját kell bejelenteni.

(4) Ha a nyugdíjast a keret kimerítése után a naptári év hátralevő tartama alatt újból foglalkoztatják, a munkáltató az (1) bekezdésben megjelölt adatok közlésével köteles a foglalkoztatás megkezdésének és megszűnésének az időpontját nyolc-nyolc napon belül bejelenteni.

(5) Az a munkáltató, amelyik a nyugdíjasnak a foglalkoztatási keret, illetve keretösszeg túllépése után megbízás alapján díjazást fizet ki, köteles nyolc napon belül a kifizetett díjazás összegét -munkaviszony, bedolgozói jogviszony vagy ipari szövetkezeti tagság fennállása esetén az erre a hónapra járó munkabér (munkadíj) összegét is - a folyósító szervhez bejelenteni.

(6) Az (1)-(5) bekezdésben megjelölt bejelentést a nyugdíjassal is alá kell íratni.

Sz. 265. § A nyugdíjas-nyilvántartólapot vezető munkáltató köteles a nyugdíjas-nyilvántartólapot - a foglalkoztatás megszűnése esetén is - a naptári év végéig megőrizni és a naptári év végén lezárni. A munkáltató a nyugdíjas-nyilvántartólapot a következő év január 20-ig köteles a nyugellátást folyósító szervhez megküldeni annak feltüntetésével, hogy a lezárt naptári évre a nyugdíjast megilleti-e olyan juttatás, amelyet még nem fizettek ki.

Sz. 266. § A gépjárművezetöképzö munkaközösség tagjaként foglalkoztatott nyugdíjasra a munkaviszonyban, az előadóművészként nem munkaviszonyban foglalkoztatott nyugdíjasra pedig a megbízás alapján foglalkoztatott nyugdíjasok nyilvántartására és bejelentésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

A nyugdíjasok bejelentési kötelezettsége

Sz. 267. § (1) Az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíjas és a kivételes nyugellátásban részesülő személy köteles a nyugellátást folyósító szervhez bejelenteni, ha keresőfoglalkozást folytat. A bejelentésnek az Sz. 264. §-ának (1) bekezdése a)-c) pontjában megjelölt adatokon felül a keresőfoglalkozás megjelölését és megkezdésének időpontját is tartalmaznia kell.

(2) A bejelentést a keresőfoglalkozás megkezdését követő tizenöt napon belül kell megtenni.

(3) Az Sz. 143. §-ának (2) bekezdésében megjelölt vak nyugdíjas a bejelentéshez köteles csatolni a lakóhelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága pénzügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal, illetőleg a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szerve igazolását arról, hogy iparigazolvány alapján folytatott tevékenységből mennyi a havi jövedelme. A jövedelem havi összegét évenként - minden naptári év október havában - kell újból igazolni.

Sz. 268. § (1) Az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíjas és a kivételes nyugellátásban részesülő személy köteles a nyugellátást folyósító szervhez bejelenteni, ha munkaviszonyon, szövetkezeti tagsági és bedolgozói jogviszonyon, valamint megbízási jogviszonyon kívül végzett egyéb tevékenységért (vállalkozás stb.) díjazást kap. A bejelentésnek az Sz. 264. §-ának (1) bekezdése a)-c) pontjában felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell, hogy a nyugdíjas milyen tevékenységért, kitől (név, lakcím, illetőleg telephely), mikor és milyen összeget vett fel.

(2) A bejelentést a díjazás felvételét követő nyolc napon belül kell teljesíteni.

Sz. 269. § Az öregségi és a munkaképtelenségi járadékos köteles a nyugellátást folyósító szervhez bejelenteni, ha mezőgazdasági szövetkezeti tagsága megszűnik. A bejelentést a mezőgazdasági szövetkezeti tagsági viszony megszűnését követő nyolc napon belül kell teljesíteni.

Sz. 270. § A rokkantság miatt árvaellátásban részesülő személy köteles a nyugellátást folyósító szervhez bejelenteni, ha keresete három egymást követő hónapban az öregségi nyugdíj legkisebb összegét [R, 71. § (1) bek.] meghaladta. A bejelentésnek a személyi adatok (név, születés éve, hónapja, napja, anyja leánykori neve, lakcím) mellett tartalmaznia kell az ellátás folyósítási törzsszámát és a keresethez jutás időpontját, valamint a kereset összegét is. A bejelentést a negyedik hónap nyolcadik napjáig kell teljesíteni.

Sz. 271. § (1) A nyugellátásban, baleseti nyugellátásban részesülő személy köteles a nyugellátást folyósító szervhez bejelenteni az Sz.-ben meg nem jelölt minden egyéb olyan tényt vagy adatot, illetve változást is - kivéve a nyugdíjas-nyilvántartólapra feljegyzett adatokat -, amely a nyugellátásra, a baleseti nyugellátásra jogosultságot vagy a nyugellátás, baleseti nyugellátás folyósítását érinti. A bejelentést a változástól számított nyolc napon belül kell teljesíteni. A bejelentésnek a személyi adatok (név, születés éve, hónapja, napja, helye, anyja leánykori neve, lakcím) mellett tartalmaznia kell az ellátás folyósítási törzsszámát, továbbá a változás okát és időpontját.

(2) Nem kell bejelenteni - sem a nyugdíjasnak (járadékosnak), sem a munkáltatónak és a nyugdíjas-nyilvántartólapra sem kell feljegyezni - az alkalmi fizikai munka végzését, kivéve, ha annak tartama egy naptári hónapban ugyanannál a munkáltatónál a hat napot meghaladja.

Sz. 272. § A nyugellátást folyósító szerv külön felhívására a nyugellátásban vagy baleseti nyugellátásban részesülő minden személy köteles a nyugellátásra, a baleseti nyugellátásra vonatkozó jogosultság és a folyósítás szempontjából szükséges adatokat, tényeket és körülményeket - a felhívásban kitűzött határidő alatt - bejelenteni. Ha a nyugdíjas (járadékos) a tértivevénnyel igazolt felhívásnak a kitűzött határidőre nem tesz eleget, az ellátás folyósítását a nyugellátást folyósító szerv szüneteltetheti.

Hatósági adatszolgáltatás a kisiparosokról és a magánkereskedőkről

Sz. 273. § (1) Az első fokú iparhatóság (I. fokú kereskedelmi hatóság) köteles a kisiparos, a magánkereskedő telephelye (lakóhelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget) értesíteni

u) az ipar jogosítvány (iparigazolvány) kiadásáról,

b) az ipar, a kereskedés gyakorlására vonatkozó jog megszűnéséről,

c) annak tudomásulvételéről, hogy a kisiparos, a magánkereskedő halála után házastársa (élettársa) az ipart, a kereskedést özvegyi jogon folytatja.

(2) Az (1) bekezdés a) és c) pontjában említett értesítésnek tartalmaznia kell

a) a kisiparos, a magánkereskedő személyi adatait (nevét, leánykori nevét, születési évét, hónapját, napját és helyét, anyja leánykori nevét), az ipar, a kereskedés özvegyi jogon folytatása esetén a túlélő házastárs (élettárs) személyi adatait is,

b) a kisiparos, a magánkereskedő telephelyét és lakóhelyét,

c) az iparjogosítvány (iparigazolvány) keltét és kézbesítésének az időpontját,

d) az ipar, a kereskedés megnevezését,

e) az iparlajstrom (magánkereskedői nyilvántartás) tételszámát,

f) az ipar, a kereskedés özvegyi jogon folytatása esetén azt a napot, amelytől az ipar, a kereskedés gyakorlását tudomásul vevő jogerős határozat szerint az özvegy (élettárs) azt folytatja.

(3) Az ipar, a kereskedés gyakorlására vonatkozó jog megszűnéséről az erről szóló jogerős határozat másolati példányának a megküldésével kell értesítést adni.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben említett értesítéseket a vonatkozó határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül kell megküldeni,

(5) Az (1)-(2) bekezdés szerinti értesítést a nyugdíjfolyósító szervhez is meg kell küldeni, ha az első fokú iparhatóság (1. fokú kereskedelmi hatóság) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy kivételes nyugellátásban részesülőnek ad ki iparjogosítványt (iparigazolványt). Az értesítésnek tartalmaznia kell a nyugellátás folyósítási törzsszámát is.

Adatszolgáltatás az előadóművészekről

Sz. 274. § (1) Az a szerv, amely az előadóművész részére a működési engedély kiadására illetékes, az előadóművész lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget) köteles értesíteni a működési engedély kiadásáról vagy visszaadásáról, illetőleg visszavonásáról. Az értesítésnek tartalmaznia kell

a) az előadóművész személyi adatait (nevét, leánykori nevét, születési évét, hónapját, napját, anyja leánykori nevét),

b) az előadóművész állandó lakóhelyét,

c) a működési engedély keltét és kézbesítésének az időpontját,

d) az előadóművész művészeti tevékenységének a megnevezését,

e) a működési engedély visszaadásának, illetőleg visszavonásának az időpontját.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt értesítést a működési engedély kiadásától, illetőleg visszaadásától (visszavonásától) számított tizenöt napon belül kell megküldeni.

(3) Azokról az előadóművészekről, akik a T. hatálybalépése napján működési engedéllyel rendelkeznek, az (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti értesítést 1975. július 31-ig kell megküldeni.

(4) Ha az előadóművész az arra illetékes szerv közvetítésével harminc napot meghaladó időre külföldön munkát vállal, erről az előadóművész lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságot (kirendeltséget) a közvetítő szerv tizenöt napon belül köteles értesíteni. Az értesítésnek tartalmaznia kell a külföldön végzendő művészeti tevékenységnek a szerződésben meghatározott időtartamát is.

Bejelentések teljesítése

Sz. 275. § (1) A bejelentések közvetlenül az illetékes szervnél vagy posta útján teljesíthetők.

(2) A bejelentés teljesítésére megszabott határidő szempontjából az illetékes szervhez beérkezés időpontja az irányadó. Posta útján történő teljesítés esetén, ha a postára adást feladóvevénnyel (postakönyvvel) igazolják, a postára adás időpontja az irányadó.

Sz. 276. § A nyilvántartások vezetésére, az adatszolgáltatásra és a bejelentésekre vonatkozó részletes eljárási szabályokat a Társadalombiztosítási Főigazgatóság, illetőleg a Vasutaknál a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztálya állapítja meg. Ha ezek a szervek a nyilvántartások vezetésére, az adatszolgáltatásra vagy a bejelentési kötelezettség teljesítésére űrlapot rendszeresítenek, ezek használata kötelező.

Sz. 277. § A Társaialombiztosítási Főigazgatóság, illetőleg a Vasutaknál a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztálya az előírt nyilvántartási, adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettség alól mentesítést adhat, illetőleg az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség). Vasutaknál a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztálya a bejelentés módjára és a határidőkre egyes munkáltatókkal és egyéb szervekkel az Sz. szabályaitól eltérő megállapodást köthet.

Átmeneti rendelkezések

T. 122. § Az 1975. június 30-a után bejelentett igényt e törvény rendelkezései szerint kell elbírálni, és az ellátást legkorábban a hatálybalépés napjától lehet folyósítani. A kivételeket a Minisztertanács állapítja meg.

R. 329. § (1) A T. hatálybalépése után bejelentett igény alapján a betegségi és anyasági ellátást, az 1975. július 1-én hatályba lépett rendelkezések szerint kell megállapítani a T. hatálybalépése előtti időre is, legfeljebb azonban az igény bejelentését megelőző hat hónapia. A meghatározott összegben megállapított ellátást azonban 1975. június 30-ig a T. hatálybalépése előtt járó összegben kell folyósítani.

(2) A T. hatálybalépése után bejelentett igény alapján családi pótlék a korábbi rendelkezések szerint az 1975. július l-e előtti időre is jár.

R. 330. § Az, akinek a nyugellátásra vagy baleseti nyugellátásra jogosultsága a T. hatálybalépése előtt már megnyílt, 1975. július 31-ig kérheti nyugellátásának, illetőleg baleseti nyugellátásának a T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint történő megállapítását. Akinek a jogosultsága 1975. június 30-a után nyílik meg, nyugellátását, illetőleg baleseti nyugellátását akkor is a T. rendelkezései szerint kell megállapítani, ha igénybejelentését 1975. július l-e előtt terjesztette elő.

Sz. 278. § Az R. 330. §-a alapján a T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint nem állapítható meg nyugellátás, illetőleg baleseti nyugellátás annak, akinek az ellátás 1975. június 30-át követő időponttól jár.

R. 331. § A T. hatálybalépése előtt bekövetkezett baleset alapján baleseti ellátást akkor lehet megállapítani, ha a baleset bekövetkezésének az időpontjában hatályos jogszabályok szerint a sérültet üzemi baleset címén táppénz (kártalanítási segély), illetőleg nyugellátás vagy baleseti nyugellátás megillette, vagy megillette volna.

R. 332. § A T. hatálybalépése előtti elhalálozás alapján akkor lehet a T. rendelkezései szerint hozzátartozói nyugellátást megállapítani, ha a halál a T. hatálybalépését megelőző tizenöt éven belül következett be. Baleseti állandó özvegyi nyugdíj azonban csak akkor állapítható meg, ha az üzemi baleset alapján az özvegyet a halál időpontjában érvényben volt jogszabályok szerint is megilletné állandó özvegyi nyugdíj.

T. 123. § E törvénynek a már megállapított nyugellátásokra és baleseti nyugellátásokra vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásokra megfelelően alkalmazni kell. Ahol e törvény nyugdíjast, baleseti járadékost, illetőleg nyugellátásban, baleseti nyugellátásban részesülőt említ, ezen a korábban érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásban részesülőt is érteni kell.

Sz. 279. § A T., az R. és az Sz. rendelkezéseinek az alkalmazása során - a korábbi jogszabályok szerint öregségi nyugdíjként megállapított nyugellátásokon kívül - öregségi nyugdíjnak kell tekinteni a következő ellátásokat is:

- a bányanyugbérre vonatkozó rendelkezések (1925. évi XXXIV. törvény) alapján az öregségi korhatár elérése címén megállapított bányanyugbért;

- az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításról szóló 1928. évi XL. törvény alapján megállapított öregségi járadékot, illetőleg ellátást;

- a gazdasági munkavállalók öregségi biztosításáról szóló 1938. évi XII. törvény alapján megállapított öregségi járadékot;

- az állami alkalmazottak nyugellátásáról szóló 1912. évi LXV. törvény szerint megállapított nyugdíjat és nyugbért, kivéve, ha a nyugdíjast (nyugbé-rest) a hatvanadik, nyugdíjas nőt az ötvenötödik életévének a betöltése előtt rokkanttá nyilvánították;

- a volt vállalati nyugdíjbiztosítottakra vonatkozó nyugdíjszabályok alapján megállapított nyugdíjat - ideértve az Adriai Biztosító Társaság és a Trieszti Általános Biztosító Társulat magyarországi igazgatósága nyugdíjpénztári tagjai részére folyósított saját jogú nyugdíjelőleget -, kivéve, ha a nyugdíjast a hatvanadik, nyugdíjas nőt az ötvenötödik életévének a betöltése előtt rokkanttá nyilvánították;

- a megvont nyugdíjak átmeneti rendezéséről szóló 14/1956. (XII. 1.) számú kormányhatározat alapján a hatvanadik, nyugdíjas nő esetében az ötvenötödik életév betöltése címén folyósított nyugdíjat;

- az állami tulajdonba került erdőgazdaságokban alkalmazottak szolgálati viszonyának a rendezéséről szóló 12260/1945. (1946. I. 17.) ME rendelet, valamint a földbirtokreform végrehajtása következtében szünetelő nyugellátások rendezéséről szóló 6800/1948. (VI. 27.) számú kormányrendelet alapján a volt erdészeti, illetőleg mezőgazdasági alkalmazott részére megállapított nyugellátást;

- a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) számú kormányrendelet 110. §-ában meghatározott saját jogú egyesített nyugellátást, kivéve, ha a nyugdíjast a hatvanadik, nyugdíjas nőt az ötvenötödik életévének a betöltése előtt rokkanttá nyilvánították;

- a Belügyminisztérium testületeinek irodai rendfokozatú tagjai részére az 1952. január l-e és az 1954. szeptember 30-a közötti időben érvényben volt rendelkezések szerint megállapított szolgálati nyugdíjat attól az időponttól, amikor a nyugdíjas a hatvanadik, nő az ötvenötödik életévét betöltötte;

- a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos, valamint továbbszolgáló állományú tagjai részére megállapított szolgálati nyugdíjat attól az időponttól, amikor a nyugdíjas az ötvenötödik életévét betöltötte;

- az Állami Operaháznál és a színházaknál alkalmazott hivatásos magántáncosokra, tánckari tagokra, magánénekesekre és fúvós zenészekre, valamint a Kulturális Minisztérium által nyilvántartott, függetlenített szimfónikus zenekarokban működő fúvós zenészekre vonatkozó rendelkezések alapján megállapított kivételes nyugellátást.

Sz. 280. § (1) A T. az R. és az Sz. rendelkezéseinek az alkalmazása során - a korábbi jogszabályok szerint rokkantsági nyugdíjként megállapított nyugellátásokon kívül - rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni a (2)-(4) bekezdésekben felsorolt ellátásokat is.

(2) A III. rokkantsági csoport szerint járó rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni:

- a gazdasági munkás- és cselédsegélyezö pénztárról szóló 1912. évi VIII. törvény szerint a hatvanhét százalékot elérő keresőképesség-csökkenés alapján megállapított járadékot;

- a bányanyugbérre vonatkozó rendelkezések (1925. évi XXXIV. törvény) szerint megállapított rokkantsági bányanyugbért, kivéve, ha 100 százalékos munkaképesség-csökkenés miatt a bányanyugbért 1952. január 1-e után felemellék;

- az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításról szóló 1928. évi XL. törvény szerint megállapított rokkantsági járadékot, illetőleg ellátást, kivéve, ha a járadékot (ellátást) 100 százalékot elérő munkaképesség-csökkenés miatt 1952. január 1-e után felemelték;

- a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti biztosításáról szóló 1936. évi XXXVI. törvény szerint megállapított rokkantsági nyugdíjat, kivéve, ha a rokkantsági nyugdíjat 100 százalékot elérő munkaképesség-csökkenés miatt 1952. január l-e után felemelték;

- az állami alkalmazottak nyugellátásáról szóló 1912. évi LXV. törvény szerint megállapított nyugdíjat és nyugbért, ha a nyugdíjast (nyugbérest) a hatvanadik, nyugdíjas nőt az ötvenötödik életévének a betöltése előtt rokkanttá nyilvánították;

- a volt vállalati nyugdíjbiztosítottakra vonatkozó nyugdíjszabályok szerint megállapított nyugdíjat - ideértve az Adriai Biztosító Társaság és a Trieszti Általános Biztosító Társulat magyarországi igazgatósága nyugdíjpénztári tagjai részére folyósított saját jogú nyugdíjelőleget -, ha a nyugdíjast a hatvanadik, nyugdíjas nőt az ötvenötödik életévének a betöltése előtt rokkanttá nyilvánították;

- a megvont nyugdíjak átmeneti rendezéséről szóló 14/1956. (XII. 1.) számú kormányhatározat alapján rokkantság kimén folyósított nyugdíjat;

- a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) számú kormányrendelet 110. §-ában meghatározott saját jogú egyesített nyugellátást, ha a nyugdíjast a hatvanadik, nyugdíjas nőt az ötvenötödik életévének a betöltése előtt rokkanttá nyilvánították, a nyugdíjat azonban 100 százalékot elérő munkaképesség-csökkenés, illetőleg tehetetlenség elmén nem emelték jel.

(3) A II. rokkantsági csoport szerint járó rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni a 100 százalékot elérő munkaképesség-csökkenés miatt 1952. január 1-e után felemelt, és

- a bányanyugbérre vonatkozó rendelkezések (1925. évi XXXIV. törvény) szerint megállapított rokkantsági bányanyugbért;

- az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árva-sági biztosításról szóló 1928. évi XL. törvény szerint megállapított rokkantsági járadékot, illetőleg ellátást;

- a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti biztosításáról szóló 1936. évi XXXVI. törvény szerint megállapított rokkantsági nyugdíjat;

- a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) számú kormányrendelet 110. §-ában meghatározott saját jogú egyesített nyugellátást.

(4) Az I. rokkantsági csoport szerint járó rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni a (3) bekezdésben jelsorolt, tehetetlenségi pótlékkal kiegészített, illetőleg tehetetlenség címén felemelt ellátásokat.

Sz. 281. § (1) A T., az R. és az Sz. rendelkezéseinek az alkalmazása során - a korábbi jogszabályok szerint baleseti rokkantsági nyugdíjként megállapított nyugellátásokon kívül - baleseti rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni a (2)-(4) bekezdésekben jelsorolt nyugellátásokat is.

(2) A III. rokkantsági csoport szerint járó baleseti rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni:

- az 1952. január l-e előtt hatályban volt jogszabályok szerint hatvanhat százalékot meghaladó, de 100 százalékot el nem érő munkaképesség-csökkenés alapján megállapított baleseti járadékot;

- az 1952. január l-e és a T. hatálybalépése közötti időben érvényben volt jogszabályok szerint üzemi baleset alapján megállapított III. csoportbeli rokkantsági nyugdíjat;

- a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) számú kormányrendelet 110. §-ában meghatározott saját jogú egyesített nyugellátást, ha az egyik ellátás hatvanhat százalékot meghaladó, de 100 százalékot el nem érő munkaképesség-csökkenés alapján megállapított baleseti járadék;

- re jegyveres erők és a jegyveres testületek hivatásos, valamint továbbszolgáló állományú tagjai részére a katonai (szolgálati) kötelmekkel összefüggő baleset, betegség alapján megállapított III. csoportbeli rokkantsági nyugdíjat.

(3) A II. rokkantsági csoport szerint járó baleseti rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni:

- az 1952. január 1-e előtt hatályban volt jogszabályok szerint 100 százalékot elérő munkaképesség-csökkenés alapján megállapított baleseti járadékot;

- az 1952. január l-e és a T. hatálybalépése közötti időben érvényben volt jogszabályok szerint üzemi baleset alapján megállapított II. csoportbeli rokkantsági nyugdíjat;

- a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) számú kormányrendelet 110. §-ában meghatározott saját jogú egyesített nyugellátást, ha az egyik ellátás 100 százalékot elérő munkaképesség-csökkenés alapján megállapított baleseti járadék;

- a jegyveres erők és a jegyveres testületek hivatásos, valamint továbbszolgáló állományú tagjai részére a katonai (szolgálati) kötelmekkel összefüggő baleset, betegség alapján megállapított II. csoportbeli rokkantsági nyugdíjat.

(4) Az I. rokkantsági csoport szerint járó baleseti rokkantsági nyugdíjnak kell tekinteni:

- a tehetetlenség címén felemelt baleseti járadékot;

- az 1952. január 1-e és a T. hatálybalépése közötti időben érvényben volt jogszabályok szerint üzemi baleset alapján megállapított I. csoportbeli rokkantsági nyugdíjat;

- a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) számú kormányrendelet 110. §-ában meghatározott saját jogú egyesített nyugellátást, ha az egyik ellátás tehetetlenség címén felemelt baleseti járadék;

- a fegyveres erők és a jegyveres testületek hivatásos, valamint továbbszolgáló állományú tagjai részére a katonai (szolgálati) kötelmekkel összefüggő baleset, betegség alapján megállapított I. csoportbeli rokkantsági nyugdíjat.

R. 333. § (1) A T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint megállapított öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat a T. hatálybalépése után szerzett szolgálati idő minden éve után a nyugdíj egy és fél százalékával fel kell emelni. A szolgálati időnek azt a tartamát, amely alatt a nyugdíjat korlátozás nélkül folyósították, nem lehet figyelembe venni.

(2) Az (1) bekezdésben említett nyugdíjhoz 1976. december 31-ig előterjesztett kérelem esetén a T. hatálybalépése előtti időre nyugdíjkiegészítést kell megállapítani a korábbi rendelkezések szerint. A nyugdíjkiegészítést a szolgálati idő (munkaviszony stb.) fennállása alatt is lehet igényelni.

Sz. 282. § (1) Az. akinek a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos, valamint továbbszolgáló állományú tagjaira érvényes nyugdíjszabályok szerint ötvenötödik életévének a betöltése előtt szolgálati nyugdíjat állapítottak meg, és ezt követően szolgálati időt szerez, ötvenötödik életévének a betöltésekor szolgálati nyugdíja helyett öregségi nyugdíj megállapítását kérheti.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt nyugdíjas ötvenötödik életévének a betöltése után folyósított szolgálati nyugdíja helyett öregségi nyugdíj megállapítását akkor kérheti, ha ötvenötödik életévének a betöltése után legalább harminchat havi keresete van.

Sz. 283. § Az R. 333. §-ának a (2) bekezdése szerint járó nyugdíjkiegészítést a nyugdíjnak az 1 1975. (IV. 22.) SZOT szabályzat alapján felemelt összegéhez kell hozzáadni.

R. 334. § (1) A T. hatálybalépése előtti időponttól megállapított öregségi nyugdíjhoz az R. 74. §-ának a rendelkezései szerint ösztönző nyugdíjpótlék jár a nyugdíjasként 1971. december 31-e után nem mezőgazdasági szövetkezetnél munkaviszonyban vagy ipari szövetkezet tagjaként, 1975. december 31-e után pedig munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagként munkában töltött időre.

(2) Az 1972. január 1-e és 1974. december 31-e között nyugdíjasként munkában töltött időre ösztönző nyugdíjpótlék csak akkor jár, ha az öregségi nyugdíjas a naptári év folyamán munkavégzés mellett nyugdíjat nem vett fel. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni az 1975. január 1-e és június 30-a közötti naptári időszakra is.

R. 335. § A T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint megállapított rokkantsági nyugdíjat és baleseti rokkantsági nyugdíjat állapotváltozás esetén rokkantsági csoportonként annak a rokkantsági nyugdíjnak a hét és fél százalékával kell emelni, illetőleg csökkenteni, amely a rokkantat az állapotváltozás időpontjában a III. rokkantsági csoportban megilleti, illetőleg megilletné.

Sz. 284. § (1) Ha állapotváltozás miatt a rokkantsági nyugdijat módosítani kell, és a nyugdíjas nem a III. rokkantsági csoportba tartozik, a III. rokkantsági csoportban járó nyugdíj összegét úgy kell kiszámítani, hogy

- az I. rokkantsági csoportban járó nyugdíjat meg kell szorozni 0,87-dal,

- a II. rokkantsági csoportban járó nyugdíjat meg kell szorozni 0,93-dal, és

az így számított összeg alapján kell az állapotváltozás címén járó nyugdíj összegét az R. 335. §-a szerint megállapítani.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései szerint kell számítani a baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülőnek állapotváltozás esetén járó nyugdíj összegét is.

R. 336. § (1) A T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint megállapított rokkantsági nyugdíj feléledése esetén a nyugdíjat olyan összegben kell megállapítani, mintha megszüntetésére nem került volna sor.

(2) Ha a nyugdíjas rokkantsági nyugdíjra való jogának a feléledésekor más rokkantsági csoportba tartozik, vagy rokkantsági nyugdíjának a korábbi megállapítása óta újabb szolgálati időt szerzett, a nyugdíjnak az (1) bekezdés szerint járó összegét az R. 333. §-ának, illetőleg 335. §-ának rendelkezései szerint módosítani kell.

(3) A feléledés címén járó rokkantsági nyugdíj helyett az R. 99. §-ának a rendelkezései szerint lehet a rokkantsági nyugdíjat újból megállapítani.

R. 337. § (1) Az 1952. január l-e előtt hatályban volt jogszabályok szerint hatvanhét százalékot el nem érő munkaképesség-csökkenés alapján megállapított baleseti járadékban részesülőt állapotváltozás esetén a T. 83. §-ának megfelelő baleseti fokozatba kell besorolni, és a baleseti járadékot, ha az állapotváltozás miatt a járadékos más baleseti fokozatba került, a következő összegekben kell megállapítani:

(2) Ha az 1952. január l-e előtt hatályban volt jogszabályok alapján megállapított baleseti járadékban részesülő személy munkaképesség-csökkenése állapotrosszabbodás miatt a hatvanhét százalékot eléri, a III. rokkantsági csoport szerint megállapítható baleseti rokkantsági nyugdíj havi összege az

A járadékosztályban 1115 forint,

B járadékosztályban 1069 forint,

C járadékosztályban 1000 forint,

D járadékosztályban 1000 forint,

mezőgazdasági járadékosztályban 1000 forint.

(3) Az 1952. január l-e előtti jogszabályok szerint szilikózis alapján megállapított baleseti járadékot állapotváltozás esetén a T. rendelkezései szerint kell módosítani, illetőleg helyette baleseti rokkantsági nyugdíjat megállapítani.

R. 338. § (1) Az 1952. január l-e és 1958. december 31-e között megállapított baleseti járadékot állapotváltozás esetén a T. 83. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mérték arányában kell módosítani.

(2) Ha a baleseti járadékos állapotrosszabbodás miatt baleseti rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá, a nyugdíj összegét a T. és az R. rendelkezései szerint úgy kell megállapítani, mintha az állapotrosszabbodást újabb baleset okozta volna.

Sz. 285. § Állapotváltozás esetén az R. 338. §-ának (1) bekezdése szerint járó baleseti járadék összegét a következők szerint kell számítani:

R. 339. § Állapotváltozás esetén az 1959. január 1-e és 1975. június 30-a között, mezőgazdasági szövetkezeti tag részére 1967. január 1-e és 1975. június 30-a között megállapított baleseti járadékot úgy kell módosítani, mintha az állapotváltozás a megállapítás időpontjában már bekövetkezett volna.

R. 340. Í (1) A T. hatálybalépése előtt megszüntetett özvegyi nyugdíjra a jogosultság akkor éled fel, ha az özvegy a megszüntetéstől számított tizenöt éven belül rokkanttá válik, vagy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkort betölti. A mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének a negyvenedik életévét követően megszüntetett özvegyi nyugdíjra a jogosultsága akkor is feléled, ha az állandó özvegyi nyugdíjra a T. 61. §-ának (1) bekezdésében meghatározott életkort betölti, vagy ezt megelőzően rokkanttá válik.

(2) Feléledés címén nem lehet özvegyi nyugdíjat megállapítani annak,

a) akinek az özvegyi nyugdíját 1963. május l-e előtt kötött házasság miatt szüntették meg,

b) akinek az állandó özvegyi nyugdíját azért szüntették meg, mert árvaellátásban részesülő gyermeke nem maradt, vagy továbbtanuló gyermeke a tizennyolcadik életévét betöltötte, és az (1) bekezdés szerint özvegyi nyugdíjra nem jogosult.

(3) A T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint megszüntetett özvegyi nyugdíjra a jogosultság nem éled fel azon a címen, hogy a férj üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében halt meg.

(4) Az állandó özvegyi nyugdíj legkorábban 1975. július 1-től történő továbbfolyósitását kérheti az is, akinek az állandó özvegyi nyugdíját 1963. április 30-a után kötött házasság miatt szüntették meg, ha a házasságkötés időpontjában az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító életkort már betöltötte és végkielégítést nem vett fel.

(5) Ha a T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított özvegyi nyugdíjra a jogosultság feléled, olyan összegű özvegyi nyugdíjat kell megállapítani, mintha megszüntetésére nem került volna sor.

R. 341. § Az árvaellátásra jogosító életkor betöltése, illetőleg a középiskolai tanulmányok befejezése címén a T. hatálybalépése előtt megszüntetett árvaellátást kérelemre újból folyósítani kell, ha az árva oktatási intézmény nappali tagozatán iskolai tanulmányokat folytat és a huszonötödik életévét még nem töltötte be. Az árvaellátást legkorábban 1975. július 1-től kell folyósítani olyan összegben, mintha az árvaellátás megszüntetésére nem került volna sor.

R. 342. § (1) Az 1975. július l-e előtti időponttól öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő nyugdíjas halála esetén az özvegyi nyugdíjat olyan összegű saját jogú nyugdíj figyelembevételével kell megállapítani, amely a nyugdíjast 1973. december 31-e után a rendkívüli pótlék, az időközben hatályos rendelkezések szerint folyósított emelések, illetőleg kiegészítések nélkül, a halálakor megillette.

(2) Ha a rokkantsági, illetőleg a baleseti rokkantsági nyugdíjas elhalálozásakor nem abba a rokkantsági csoportba tartozott, amely szerint járó nyugdíj képezi az özvegyi nyugdíj alapját, az alapul szolgáló összeg számításánál az R. 335. §-ának a rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerint számított összeg alapulvételével megállapított hozzátartozói nyugellátásokat a figyelmen kívül hagyott rendkívüli pótlékra, emelésekre és kiegészítésekre vonatkozó szabályoknak a hozzátartozói ellátásokkal kapcsolatos rendelkezései szerint kell felemelni és kiegészíteni.

Sz. 286. § (1) Az özvegyi nyugdíj alapját képező saját jogú nyugdíj összegét úgy kell kiszámítani, hogy a nyugdíjas halálakor járó nyugdíj összegéből le kell vonni

- a 44/1972. (XII. 27.) minisztertanácsi rendelet szerint folyósított havi 50 forint rendkívüli pótlék,

- a nyugellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló rendelkezések szerint 1973. december 31-e után folyósított emelések,

- a 32/1974. (VII. 15.) minisztertanácsi rendelet szerint folyósított havi 50 forint kiegészítés és

- az 1/1975. (IV. 22.) SZOT szabályzat szerint folyósított emelés

összegét. Ha a nyugdíjas a T. hatálybalépése után szerzett szolgálati ideje alapján nyugdíjának az R. 333. §-a szerint történő emelését kérhette volna, az ennek figyelembevételével járó nyugdíj összegéből kell a felsorolt emeléseket, illetőleg kiegészítéseket levonni.

(2) Ha a rokkantsági nyugdíjas a halálakor a

II. vagy az I. rokkantsági csoportba tartozott, az özvegyi nyugdíj alapját képező III. rokkantsági csoport szerint járó nyugdíjat úgy kell megállapítani, hogy

- az I. rokkantsági csoportban járó nyugdíjat meg kell szorozni 0,87-dal,

- a II. rokkantsági csoportban járó nyugdíjat meg kell szorozni 0,93-dal, és

az így kiszámítolt összegből kell az (1) bekezdésben felsorolt emeléseket, illetőleg kiegészítéseket levonni.

(3) Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében hált meg, és halálakor a II., vagy az I. rokkantsági csoportba tartozott, az özvegyi nyugdíj alapját a (2) bekezdés szerint kell kiszámítani.

(4) Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjas üzemi baleset következtében halt meg, és halálakor a

III. vagy az 1. rokkantsági csoportba tartozott, az özvegyi nyugdíj alapját képező saját jogú nyugdíjat úgy kell megállapítani, hogy

- az I. rokkantsági csoportban járó nyugdíjat meg kell szorozni 0,93-dál,

- a III. rokkantsági csoportban járó nyugdíjat meg kell szorozni 1,075-del, és

az így kiszámított összegből kell az (1) bekezdésben felsorolt emeléseket, illetőleg kiegészítéseket levonni.

Sz. 287. § (1) Az R. 342. §-a (3) bekezdésének az alkalmazásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a 44/1972. (XII. 27.) minisztertanácsi rendelet szerinti rendkívüli pótlék, a 32/1974. (VII. 15.) minisztertanácsi rendelet szerinti kiegészítés az özvegyi és a szülői nyugdíj megosztása esetén a jogosultakat külön-külön, az 1/1975. (IV. 22.) SZOT szabályzat szerint járó emelés pedig a jogosultakat az özvegyi, illetőleg a szülői nyugdíj megosztása arányában illeti meg.

(2) Az 1/1975. (IV. 22.) SZOT szabályzatban meghatározott összegű emelés a hozzátartozókat akkor is megilleti, ha az 1971. január 1-ét megelőző időponttól nyugdíjban részesülő személy halála 1975. június 30-a után következett be.

A törvény végrehajtása

T. 124. § (1) E törvény végrehajtásáról a Minisztertanács gondoskodik.

(2) A Minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy

a) a mezőgazdasági szövetkezeti tagok táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultságáról e törvényben foglaltaktól eltérően rendelkezzék,

b) egyes foglalkozásokban (munkakörökben) dolgozók tekintetében e törvény szabályaitól eltérően rendelkezzék,

c) meghatározza az anyasági segély, a temetési segély, a családi pótlék és a házastársi pótlék összegét,

d) megállapítsa a nyugellátások, baleseti nyugellátások legkisebb összegét,

e) megállapítsa az öregségi, a munkaképtelenségi járadékra és az özvegyi járadékra jogosultság szabályait, valamint ezek összegét.

R. 343. § (1) A társadalombiztosítási jogszabályok alkalmazásánál munkáltatón

a) a biztosítottat foglalkoztató vállalatokat, szövetkezeteket, gépjárművezetőképző munkaközösségeket és egyéb szerveket, továbbá természetes személyeket,

b) a szakmunkástanuló vonatkozásában az ösztöndíjat vagy szakmunkásbért fizető iskolát, vállalatot, szövetkezetet, illetőleg természetes személyt,

c) az ösztöndíjas aspiránsok és doktorjelöltek vonatkozásában az ösztöndíjat folyósító Tudományos Minősítő Bizottságot

kell tekinteni.

(2) A társadalombiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék fizetésére, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére, ideértve az ezekkel kapcsolatos felelősségi szabályokat is, továbbá az általa jogalap nélkül megállapított, illetőleg folyósított ellátásokért a munkáltatót terhelő felelősségre vonatkozó rendelkezések alkalmazása szempontjából az illetményhivatalt kell munkáltatónak tekinteni.

R. 344. § A szot a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozza, hogy az állami és a tanácsi költségvetési szervek dolgozói jogán megállapított családi pótlékot milyen esetekben kell az említett szervek költségvetésének a terhére folyósítani.

Sz. 288. § (1) Az állami és tanácsi - bruttó rendszerű - költségvetési szerv költségvetésének 01 Béralap rovat 1 Főfoglalkozásúak alapbére, bérpótlékai és prémiumai tétele terhére bérben részesülő biztosított vagy annak jogán más személy részére járó családi pótlékot az állami és tanácsi költségvetési szerv, illetve helyette az illetményhivatal folyósítja annak a szervnek a költségvetése terhére, amelyet a munkabér is terhel.

(2) A - bruttó rendszerű - állami és tanácsi költségvetési szerv költségvetésének 01 Béralap rovat 2 Részfoglalkozásúak alapbére és bérpótlékai tétel és az 5 Megbízási díjak tétel terhére, továbbá a folyószámlás költségvetési rend szerint gazdálkodó állami és tanácsi költségvetési szerv 01 Béralap rovatának bármely tétele terhére bérben részesülő biztosított vagy annak jogán más személy részére járó családi pótlékot a társadalombiztosítás illetékes szerve a társadalombiztosítás költségvetése terhére folyósítja.

(3) Ha a (2) bekezdésben említett tanácsi folyószámlás szerv helyett a biztosított munkabérét illetményhivatal fizeti, a családi pótlékot annak a szervnek a költségvetése terhére kell fizetni, amelyet a munkabér is terhel. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni azoknak az orvosoknak a családi pótlékára is, akik illetményeiket a 01 Béralap rovat 2 Részfoglalkozásúak alapbére és bérpótlékai tétel terhére kapják ugyan, de akiknek heti munkaideje a 24 órát meghaladja.

Sz. 289. § A nyugellátások és egyéb ellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló, a 32/1973. (XII. 23.) számú minisztertanácsi rendelettel módosított 45/1970. (XI. 4.) számú kormányrendelet, az e rendelet végrehajtásáról szóló 9/1970. (XI. 4.) SZOT szabályzat, továbbá a nyugellátások, és egyéb ellátások, valamint a gyermekgondozási segély kiegészítéséről szóló 32/1974. (VII. 15.) számú minisztertanácsi rendeletnek a nyugellátások emelésére, illetve kiegészítésére vonatkozó rendelkezéseit a T. alapján megállapításra kerülő nyugellátásokra és baleseti nyugellátásokra is alkalmazni kell.

Hatálybaléptetés

T. 125. § (1) E törvény 1975. július 1-én lép hatályba, a folyamatban levő ügyekben a korábbi rendelkezések az irányadók. A kivételeket a Minisztertanács állapítja meg.

(2) Egyidejűleg hatályát veszti:

az 1955. évi 39. tvr., valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 1957. évi 60. tvr., 1962. évi 27. tvr., 1966. évi 15. tvr., 1968. évi 19. tvr., 1969. évi 39. tvr., 1970. évi 10. tvr., 1973. évi 27. tvr.;

az 1957. évi 55. tvr. 11. §-a (2) bekezdésének a nyugdíjigényről lemondást előíró rendelkezése;

az 1958. évi 40. tvr., valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 1962. évi 12. tvr.,

1963. évi 10. tvr., 1964. évi 6. tvr. 9. §-a, 1965. évi 12. tvr., 1971. évi 33. tvr., 1972. évi 25. tvr.;

az 1961. évi 20. tvr., valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 1963. évi 18. tvr., 1969. évi 9. tvr.;

az 1966. évi 30. tvr., valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 1967. évi III. törvény 141. §-a, az 1970. évi 34. tvr., 1972. évi 24. tvr.;

az 1967. évi II. törvény 67-70. §-ai;

az 1969. évi 42. tvr.

R. 345. § (1) Az, aki 1975. június 30-án táppénzben, kártalanítási segélyben vagy terhességigyermekágyi segélyben részesül, arra folytatólagosan a korábbi rendelkezések szerint jogosult.

(2) Az, aki táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre vonatkozó igényét a t. hatálybalépése előtt jelentette be, igényét azonban azt követően bírálják el, táppénzre, baleseti táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre a korábbi időre is az 1975. július 1-től hatályos rendelkezések szerint jogosult.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben emlitett ellátást, ha meghatározott összegben kellett megállapítani, továbbá a kórházi ápolásban részesülő gümőkóros beteg anyagi támogatását 1975. július 1-től a felemelt összegek figyelembevételével kell tovább folyósítani.

Sz. 290. § (1) A mezőgazdasági szövetkezetnél munkaviszonyban álló biztosított kiegészítő munkabére után járó táppénzre vonatkozó szabályokat - kérelemre - alkalmazni kell abban az esetben is, ha a keresőképtelenség 1974. december 3l-e után kezdődött és 1975. június 30-ig befejeződött.

(2) A mezőgazdasági szövetkezetnél munkaviszonyban álló az a biztosított, akinek a keresőképtelensége 1974. december 31-e után kezdődött és 1975. június 30-át követően folytatólag továbbra is keresőképtelen, kiegészítő munkabére után az Sz. 18. §-a rendelkezései szerint jogosult táppénzre.

(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a terhességi-gyermekágyi segélyre is.

R. 346. § (1) Azt, akinek 1975. június hónapra családi pótlék jár, a családi pótlék folytatólagosan csak akkor illeti meg, ha jogosultsága a T. és az R. rendelkezései szerint is fennáll.

(2) Az (1) bekezdés szerint családi pótlékra jogosult mezőgazdasági szövetkezeti tag részére a családi pótlékot 1975. július 1-től az R. 59. §-ában meghatározott összegben kell folyósítani.

R. 347. § (1) Ha az I. vagy a II. csoportba tartozó rokkantnak havi 500 forintot elérő munkabérátlag figyelembevételével a T. hatálybalépése előtti időponttól megállapított rokkantsági nyugdíja az R. 93. §-ának (1) bekezdésében meghatározott összeget nem éri el, ezt az összeget kell 1975. július 1-től folyósítani.

(2) Ha az I. vagy a II. rokkantsági csoportba tartozó kisiparosnak, illetőleg magánkereskedőnek a T. hatálybalépését megelőző időponttól megállapított rokkantsági nyugdíja az R. 93. §-ának (3) bekezdésében meghatározott összeget nem éri el, ezt az összeget kell 1975. július 1-től folyósítani.

R. 348. § Ha a havi 500 forintot elérő munkabérátlag figyelembevételével megállapított baleseti rokkantsági nyugdíj összege az R. 185. §-ának (1) bekezdésében meghatározott összeget nem éri el, ezt az összeget kell 1975. július 1-től folyósítani.

Sz. 291. § Az Sz. 126. §-dnak a rendelkezései szerint a T. hatálybalépése előtt bejelentett igényt is vissza lehet vonni.

R. 349. § A mezőgazdasági szövetkezetben tagként foglalkoztatott öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas nyugdíját 1975. december 31-ig a korábbi rendelkezések szerint kell folyósítani, illetőleg korlátozni. E rendelkezések szerint kell korlátozás nélkül folyósítani az 1976. január 1-ét megelőző időponttól megállapított öregségi nyugdíjat, ha a nyugdíjast mezőgazdasági szövetkezetben tagként

a) fizikai munkakörben foglalkoztatják, b) nem fizikai munkakörben foglalkoztatják, mindaddig, amíg foglalkoztatásának az ideje a naptári év folyamán az 1260 órát nem haiadja meg.

Sz. 292. § A mezőgazdasági szövetkezetben tagként foglalkoztatott öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjasról, kivételes nyugellátásban részesülő személyről a szövetkezet 1976. január 1-től köteles nyugdíjas-nyilvántartólapot vezetni.

R. 350. § (1) A természetes személy az általa foglalkoztatott alkalmi fizikai munkát végző személyt 1975. december 31-ig az 1975. június 30-án érvényes rendelkezések szerint köteles az illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) bejelenteni és utána a társadalombiztosítási járulékot megfizetni.

(2) A természetes személy az általa foglalkoztatott gazdasági dolgozó után 1975. december 31-ig az 1975. június 30-án érvényes rendelkezések szerint köteles a napi 14, heti 85, havi 340 forint összegű társadalombiztosítási járulékot bélyegben leróni, a gazdasági dolgozó pedig a bélyeglapját felülbélyegzés (érvényesítés) céljából az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnál (kirendeltségnél), ahol társadalombiztosítási szerv nincs, a városi tanács végrehajtó bizottsága munkaügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervénél, illetőleg községekben a tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervénél bemutatni. A gazdasági dolgozó az 1975. évi bélyeglapját legkésőbb 1976. január 31-ig az illetékes társadalombiztosítási igazgatóságnak (kirendeltségnek), illetőleg az említett tanácsi szervnek köteles átadni.

Sz. 293. § Az R. 350. §-a (1) bekezdésének a rendelkezését a kisiparosra, a magánkereskedőre és a közkereseti társaságra is alkalmazni kell.

R. 351. § (1) A T-nek és az R-nek a mezőgazdasági szövetkezeteket és közös vállalkozásaikat terhelő társadalombiztosítási járulékra vonatkozó rendelkezései - ideértve az eljárási rendelkezéseket is - 1976. január 1-től lépnek hatályba. Eddig az időpontig - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az 1975. június 30-án érvényes rendelkezéseket kell alkalmazni a tagok utáni tár-. sadalombiztosítási, illetőleg betegségi biztosítási járulék, az alkalmazottak utáni betegségi biztosítási járulék és nyugdíjjárulék alapjára, mértékére, esedékességére, bevallására, fizetésére és a járulékfizetési kötelezettség késedelmes teljesítése esetén felszámítható késedelmi pótlékra.

(2) Az (1) bekezdésben említett munkáltatók 1975. július 1-től az addig mezőgazdasági biztosítottnak tekintett dolgozóik részére járó juttatások után tíz százalékos betegségi biztosítási és hét százalékos nyugdíjjárulékot kötelesek fizetni.

R. 352. § A T-nek és az R-nek a mezőgazdasági szövetkezeti tagok nyugdíjjárulékára, valamint a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok szakszövetkezeti, növelt összegű szakszövetkezeti járulékára és társadalombiztosítási hozzájárulására vonatkozó rendelkezései - ideértve az eljárási rendelkezéseket is - 1976. január 1-től lépnek hatályba. Eddig az időpontig az 1975. június 30-án érvényes rendelkezéseket kell alkalmazni.

Sz. 294. § A mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok 1975. december 31-ig az 1975. június 30-án érvényes rendelkezések szerint kötelesek betegségi biztosítási járulékot fizetni.

R. 353. § A kisiparosok és a magánkereskedők betegségi biztosítási járulékára, valamint nyugdíjjárulékára, továbbá az említett személyek segítő családtagjai után fizetendő betegségi biztosítási járulékra vonatkozó, 1975. június 30-án érvényes rendelkezések - ideértve az eljárási rendelkezéseket is - 1975. október 31-ig hatályban - maradnak.

Sz. 295. § Az Sz. 209. §-ában említett értesítést első ízben 1975. szeptember 30-ig kell a kisiparosok és a magánkereskedők részére megküldeni.

Sz. 296. § Az ügyvédi munkaközösségek az ügyvédeket terhelő, 1975. július hónapra vonatkozó társadalombiztosítási járulékról szóló összesítő elszámolást, továbbá az említett hónapra járó társadalombiztosítási járulékot 1975. szeptember 15-ig küldhetik meg, illetőleg utalhatják át a székhelyük szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez).

Sz. 297. § (1) A tartós külföldi szolgálatot teljesítő, a nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személy, a hét százalékos nyugdíjjárulékot fizető házastárs, továbbá a kül-jöldön munkát vállaló és a külföldi ösztöndíjban részesülő biztosított a nyugdíjjárulékot a T. hatálybalépését követő időre is a korábban megállapított összegben köteles fizetni, ha a megszakítás nélküli külföldi tartózkodása 1975. július 1-ét megelőzően kezdődött. Ha azonban a belföldi beosztásra megállapított alapbért a munkáltató a külföldi tartózkodás alatt 1975. június 30-át követően felemeli, a következő hónap első napjától az R. és az Sz. rendelkezései szerint kell a nyugdíjjárulékot fizetni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően a szervizmunkát végző biztosított (R. 223.§) a nyugdíjjárulékot 1975. július 1-től a külföldi szolgálati idejére folyósított átlagkeresete után köteles fizetni. .

(3) A munkáltató a tartós külföldi szolgálatot teljesítő, illetőleg a szervizmunkát végző biztosított után, ha a külföldi illetményt (átlagkeresetet) nem a bérköltség, illetőleg a béralap terhére folyósítja, a társadalombiztosítási járulékot a nyugdíjjárulék alapját képező havi összeg figyelembevételével köteles fizetni.

Sz. 298. § A munkáltatók az általuk foglalkoztatott személyeket a T. hatálybalépése előtti rendelkezések szerint kötelesek bejelenteni az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) által meghatározott időpontig, legkésőbb azonban 1975. december 31-ig. Ezt követően az Sz. rendelkezése szerint kötelesek az általuk foglalkoztatottakat bejelenteni, illetőleg róluk nyilvántartólapot kiállítani és vezetni.

R. 354. § (1) Az R. 1975. július 1-én lép hatályba; végrehajtásáról a SZOT szabályzattal gondoskodik.

(2) Egyidejűleg hatályba lép az egészségügyről szóló törvénynek az egészségügyi ellátás állampolgári jogon történő biztosításáról szóló 25. §-a; ennek végrehajtásáról az egészségügyi miniszter gondoskodik.

(3) Egyidejűleg hatályát veszti:

a 71/1955. (XII. 31.) MT rendelet - a 77. §-a kivételével -, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 66/1957. (X. 29.) Korm., 20/1958. (II. 23.) Korm., 32/1958. (V. 11.) Korm., 47/1962. (XII. 24.) Korm., 18/1966. (VI. 23.) Korm., 59/1967. (XII. 21.) Korm., 23/1968. (VI. 30.) Korm., 19/1969. (IV. 30.) Korm., 42/1969. (XII. 6.) Korm., 17/1970. (VI. 3.) Korm., 44/1970. (XI. 4.) Korm., 53/1970. (XII. 31.) Korm., 48/1971. (XII. 29.) Korm., 6/1972. (II. 29.) Korm., 34/1972. (XI. 2.) MT, 30/1973. (XII. 23.) MT, 18/1974. (V. 15.) MT és 13/1975. (V. 10.) MT rendelet;

a 46/1960. (X. 13.) Korm. rendelet;

a 34/1968. (IX. 21.) Korm. rendelet;

a 16/1966. (VI. 1.) Korm. rendelet, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 41/1967. (X. 22.) Korm., 20/1968. (V. 21.) Korm., 42/1968. (XI. 27.) Korm., 50/1971. (XII. 29.) Korm., 7/1972. (II. 29.) Korm., 31/1973. (XII. 23.) MT számú és 17/1974. (V. 15.) MT rendelet;

az 1/1958. (I. 3.) Korm. rendelet;

a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 47/1959. (XII. 20.) Korm., 7/1960. (II. 14.) Korm., 20 1962. (V. 28.) Korm., 48/ 1962. (XII. 24.) Korm., 11/1963. (V. 11.) Korm., 14/1964. (VI. 28.) Korm., 4/ 1965. (I. 31.) Korm., 7/1965. (VI. 13.) Korm., 2/1966. (I. 14.) Korm., 23/1966. (VIII. 13.) Korm., 22/1967. (VIII. 8.) Korm., 60/1967. (XII. 21.) Korm., 25/1968. (VI. 30.) Korm., 48/1968. (XII. 18.) Korm., 29/1969. (VIII. 31.) Korm., 49 1971. (XII. 29.) Korm., 35 1972. (XI. 2.) MT rendelet és 36/1974. (IX. 29.) MT rendelet 3. §-a;

a 12/1959. (III. 1.) Korm. rendelet;

a 41/1960. (IX. 1.) Korm. rendelet;

a 48/1961. (XII. 30.) Korm. rendelet, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 38/ 1962. (X. 22.) Korm., 19/1963. (VIII. 11.) Korm. és 18/1969. (IV. 30.) Korm. rendelet;

a 24/1963. (IX. 28.) Korm. rendelet, valamint az ezt módosító 15/1969. (IV. 14.) Korm. rendelet;

a 16/1964. (VII. 19.) Korm. rendelet 6. §-a (3) bekezdésének a) és e) pontja;

a 17/1966. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet;

a 30/1966. (XII. 24.) Korm. rendelet, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 26/1968. (VI. 30.) Korm., 35/1967. (X. 11.) Korm. rendelet 181. §-a, 5/1970. (III. 22.) Korm. rendelet 2-4. §-a, 37/1970. (X. 7.) Korm., 3/1972. (II. 19.) Korm., 32/

1972. (XI. 2.) MT és 33/1972. (XI. 2.) MT rendelet;

a 29/1967. (IX. 8.) Korm. rendelet;

a 63/1967. (XII. 27.) Korm. rendelet 2. §-a;

az 5/1969. (1. 28.) Korm. rendelet. 4. §-a; a 46/1969. (XII. 31.) Korm. rendelet; a 16/1970. (V. 26.) Korm. rendelet; a 45/1971. (XII. 24.) Korm. rendelet.

(4) Ahol nem társadalombiztosítási jogszabály a T. hatálybalépése előtt érvényben volt társadalombiztosítási jogszabályt említ, a hivatkozott rendelkezésen a T. és az R. megfelelő rendelkezését kell érteni.

Lázár György s. k.,

a Minisztertanács elnöke

Sz. 299. § (1) A Sz. 1975. július 1-én lép hatályba.

(2) Egyidejűleg hatályát veszti

a 6/1955. (XII. 31.) SZOT szabályzat, valamint az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 1/1958. (II. 23.) SZOT, 2/1958. (IV. 12.) SZOT. 3 1958. (V. 14.) SZOT, 1/1959. (XII. 2.) SZOT, 1/1960. (VII. 10.) SZOT, 2/ 1962. (I. 5.) SZOT, 3/1962. (XII. 24.) SZOT, 3/1963. (XII. 30.) SZOT, 4/1966. (VI. 23.) SZOT, 10/1967. (XII. 21.) SZOT, 3/1968. (VI. 30.) SZOT, 10/1968. (XII. 21.) SZOT, 5/1969. (XII. 6.) SZOT, 8/ 1970. (XI. 4.) SZOT, 2/1971. (VIII. 3.) SZOT, 2 1972. (V. 13.) SZOT, 5/1972. (XI. 2.) SZOT, 3/1973. (XII. 23.) SZOT, 2/1974. (V. 15.) SZOT, 2/1975. (V. 10.) SZOT szabályzat;

a megszűnt Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézet Országos Vezetősége által kiadott 1/ 1964. (XII. 15.) O. V. számú és 2/1964. (51. O. É. mell.) számú szabályzatának még hatályban levő rendelkezései;

a 8/1968. (XI. 26.) SZOT szabályzat;

a 2/1966. (VI. 1.) SZOT szabályzat, valamint az azt kiegészítő, illetőleg módosító 2/1967. (III. 25.) SZOT, 7/1967. (X. 22.) SZOT, 1/1968. (V. 21.) SZOT, 4/1971. (XII. 29.) SZOT, 4/1973. (XII. 23.) SZOT, 1/ 1974. (V. 15.) SZOT szabályzat;

az 5/1959. (V. 8.) MüM rendelet és az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 14/1959. (XII. 12.) Mü M számú, 4/1960. (V. 24.) Mü M számú, 3/1961. (IV. 16.) MüM számú, 3/1962. (III. 18.) MüM számú, 5/1962. (VI. 15.) MüM számú, 12/1962. (XII. 1.) Mü M számú, 3/1963. (VI. 13.) MüM számú, 4/ 1964. (VI. 28.) MüM rendelet, 2/1965. (I. 31.) SZOT, 3/1965. (II. 11.) SZOT, 4/1965. (VI. 13.) SZOT, 1/1966. (I. 14.) SZOT, 5/1966. (VIII. 13.) SZOT, 4/1967. (VIII. 8.) SZOT, 11/1967. (XII. 21.) SZOT, 5/1968. (VI. 30.) SZOT, 7/1968. (IX. 10.) SZOT, 11/1968. (XII. 21.) SZOT, 3/1970. (V. 26.) SZOT, 5/1970. (Vll. 19.) SZOT, 10/1970. (XII. 31.) SZOT, 1/1971. (VIII. 3.) SZOT, 3/1971. (XII. 24.) SZOT, 1/1972. (IV. 12.) SZOT, 6/1972. (XI. 2.) SZOT, 1/1973. (III. 3.) SZOT szabályzat;

a 129/1959. (24-25.) MüM utasítás;

a 8/1960. (X. 14.) MüM rendelet;

a 12/1961. (XII. 30.) Mü M rendelet és az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 10/1962. (X. 22.) Mü M számú, 5/1963. (VIII. 11.) Mü M rendelet, 4/1969. (IV. 30.) SZOT, 6/1969. (XII. 31.) SZOT szabályzat;

a 7/1963. (IX. 28.) MüM rendelet és az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 3/1969. (IV. 14.) SZOT szabályzat;

a 6/1966. (XII. 24.) SZOT szabályzat és az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 8/1967. (XI. 22.) SZOT, 6/1968. (VI. 30.) SZOT, 1/1969. (IV. 1.) SZOT, 2/1970. (III. 22.) SZOT, 3/1972. (XI. 2.) SZOT, 3/1974. (X. .4.) SZOT szabályzat;

az 5/1967. (IX. 8.) SZOT szabályzat;

a 2/1968. (V.-21.) SZOT szabályzat;

az 1/1970. (II. 15.) SZOT szabályzat;

a 6/1970. (X. 7.) SZOT szabályzat és az ezt kiegészítő, illetőleg módosító 4/1972. (XI. 2.) SZOT szabályzat.

(3) Ahol nem társadalombiztosítási jogszabály a T. hatálybalépése előtt érvényben volt társadalombiztosítási rendelkezést említ, a hivatkozott rendelkezésen az Sz. megjelelő rendelkezéseit is érteni kell.

Nemeslaki Tivadar s. k.,

a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese

I. számú melléklet a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelethez

Korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke

II. számú melléklet a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelethez

A baleseti ellátásra igényt adó foglalkozási betegségek jegyzéke

1. számú melléklet a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzathoz

A 7%-os ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító fizikai munkakörök (foglalkozási csoportok) jegyzéke

[A munkakörök (foglalkozási csoportok) előtt levő számok az egyéni foglakozások jelzőszámai. A foglalkozási csoportok több munkakört, illetőleg munkaköri elnevezést foglalnak magukba.]

40 Vájár, olajbányász és egyéb bányászati foglalkozások

400 Vájár

401 Csapatcsillés

402 Robbantó és fúrómunkás

403 Kőfejtő, kőtörő

404 Olajbányász ,

405 Egyéb mélyfúró

406 Ásványörlő, ércdúsító, ásványelőkészítő

407 Egyéb bányászati szakmunkás, egyéb bányászati betanított munkás (kmn.)*

41 Kohász, kovács és egyéb kohászati foglalkozások

410 Olvasztár, üstös

411 Kemencekőműves

412 Öntő

413 Magkészítő

414 Fémedző, hőkezelő

452 Galvanizáló

453 Dukkózó, fémfestő

454 Lemezvágó, daraboló

455 Egyéb vas-, fém- és gépipari szakmunkás, egyéb vas-, fém és gépipari betanított munkás (kmn.)

46 Mechanikai műszerész

460 Finommechanikai műszerész

461 örás

462 Orvosi műszerész

463 Látszerész

464 Fogtechnikus

465 Mechanikai műszerész

415 Hengerész

416 Öntvénytisztító

417 Kovács

418 Kohászati adagoló

419 Egyéb kohászati szakmunkás, egyéb kohászati betanított munkás (kmn.)

42 Lakatos

420 Gépjárműlakatos

421 Épület- és műlakatos

422 Géplakatos

423 Vasszerkezeti lakatos

424 Bányaelektrolakatos

425 Elektrolakatos

426 Lakatos (kmn.)

43 Fémmegmunkáló, forgácsoló

430 Szerszámkészítő

431 Esztergályos

432 Marós

433 Fúrós

434 Gyalus, vésős

435 Köszörűs (gépi)

436 Késes, köszörűs (kézi)

437 Fémcsiszoló

44 Gépjármű és motorszerelő

440 Gépjármű- és motorszerelő (villanymotor kivételével)

441 Traktor, kombájnszerelő és egyéb mezőgazdasági gépszerelő

45 Egyéb vas-, fém- és gépipari foglalkozások

450 Hegesztő

451 Fémnyomó

47 Elektroműszerész, villamossági szerelő

470 Híradástechnikai és elektronikus műszerész

471 Elektroműszerész

472 Rádió- és televíziószerelő

473 Telefon- és távírószerelő

474 Kábelszerelő

475 Rádió- és tv-csőgyártó (vákuumtechnikai foglalkozások)

476 Autóvillamossági szerelő, akkumulátor-szerelő

477 Villamosgép, villamosmotor-szerelő

478 Felvonószerelő

479 Egyéb villamossági szerelő

48 Nemesfémipari megmunkáló, vésnök

480 Ékszerész, aranyműves

481 Bronz- és rézműves

482 Ötvös, cizelláló

483 Vésnök

49-50 Cementmolnár, fazekas, és egyéb építőanyagipari foglalkozások

490 Cementmolnár, őrlő

491 Cement-, mészégető

492 Téglaégető

493 Kerámiaégető

494 Fazekas, keramikus

495 Cserép, téglagyártó, préselő

496 Üvegolvasztó, -fúvó, -formázó

497 Üvegcsiszoló

498 Üvegfestő, porcelánfestő

499 Betonelemgyártó

500 Eternitgyártó

501 Egyéb építőanyag-ipari szakmunkás, egyéb építőanyagipari betanított munkás (kmn.)

51 Asztalos "és egyéb faipari foglalkozások

510 Asztalos, műasztalos

511 Épületasztalos

512 Mintakészítő

513 Kádár, pintér

514 Bognár, kerékgyártó

515 Faesztergályos, faszobrász

516 Fűrészgépkezelő, gépmunkás

517 Faipari, ládaipari gépmunkás

518 Egyéb faipari szakmunkás, egyéb faipari betanított munkás (kmn.)

52 Ásványolaj-feldolgozó és egyéb vegyipari foglalkozások

520 Ásványolaj-feldolgozó, -finomító

521 Vegyipari anyagőrlő

522 Vegyianyagégető

523 Vegyianyaglepárló

524 Növényolaj- és mosószergyártó

525 Gyógyszergyártó

526 Műanyagfeldolgozó

527 Gumiabroncs-készítő és vulkanizáló

528 Gumigyártó (játék-, műszakicikkkészítő)

529 Egyéb vegyipari szakmunkás, egyéb vegyipari betanított munkás (kmn.)

53 Papírgyártó és papírfeldolgozó

530 Papíralapanyag készítő (cellulóz, fa-csiszolat)

531 Papírgyártó

532 Papírfeldolgozó

533 Egyéb papíripari szakmunkás és betanított munkás

54 Nyomdaipari foglalkozások

540 Betűszedő (kéziszedő, gépszedő, fényszedő)

541 Nyomdai gépmester, (magas, mély, ofszet)

542 Betű- és tömöntő

543 Ofszet- és mélynyomó formaelőkészítő (fényképész, retusőr, montírozó, másoló, marató)

544 Könyvkötő

545 Egyéb nyomdaipari szakmunkás és betanított munkás (kmn.)

55 Fonó, szövő és egyéb textilipari foglalkozások

550 Fonó-előkészítő

551 Fonó

552 Cérnázó, orsózó, szövő-előkészítő

553 Szövő

554 Textilfestő, fehérítő

555 Textilkészítő, végkikészítő

556 Kötszövő, kötszövő-konfekcionáló

557 Paszományos, csipkeverő, hímző

558 Szőnyegkészítő-, javító

559 Egyéb textilipari szakmunkás, egyéb textilipari betanított munkás (kmn.)

56 Szabó, szabász és egyéb ruházati ipari foglalkozások

560 Szabó, varrónő

561 Szabász

562 Konfekciószabó, konfekcióvarró

563 Fehérneművarró, fűzőkészítő

564 Kalapos

565 Egyéb ruházatiípari szakmunkás, egyéb ruházatiipari betanított munkás (kmn.)

57 Cipész, szűcs és egyéb bőripari foglalkozások

570 Cipész

571 Cipőfelsőrész-készítő

572 Cipőgyári munkás (cipőalsórészkészítő)

573 Timár, bőrkikészítő

574 Szíjgyártó

575 Bőrdíszműves

576 Szőrmeipari megmunkáló

577 Szűcs, szőrmekonfekcionáló

578 Kesztyűs

579 Egyéb bőripari szakmunkás, egyéb bőripari betanított munkás (kmn.)

58 Molnár, cukrász és egyéb élelmiszeripari foglalkozások

580 Molnár, malomipari munkás

581 Cukorfőző, finomító, édesipari termékgyártó

582 Cukrász

583 Pék

584 Serfőző, szeszkészítő

585 Hentes, mészáros

586 Tejkezelő, tejtermék-feldolgozó

587 Konzervkészítő, hűtőipari munkás

588 Dohányelőkészítő, dohánygyártó

589 Egyéb élelmiszeripari szakmunkás, egyéb élelmiszeripari betanított munkás (kmn.)

59 Gépész, gépkezelő (kmn.)

590 Bányagépész

591 Hőerőművi áramfejlesztő gépész

592 Gépész egyéb

593 Présgépkezelő

594 Rázógépkezelő

595 Hőerőművi áramfejlesztő gépkezelő

596 Gázelosztó gépkezelő

597 Egyéb ipari gépkezelő

60 Vegyesipari foglalkozások

600 Kárpitos

601 Hangszerkészítő, hangoló

602 Játékkészítő, bazáráru-készítő

603 Sörte-, szőr- és tollfeldolgozó

604 Vegytisztító, kelmefestő

605 Vasaló (kézi, gépi)

61 Egyéb ipari foglalkozások

610 MEO-s (fizikai)

611 Laboráns (fizikai)

612 Kazánfűtő (vizsgázott fűtő)

613 Egyéb ipari szakmunkás, egyéb ipari betanított munkás (kmn.)

65-67 Kőműves, ács és egyéb építőipari foglalkozások

650 Kőműves

651 Tetőfedő

652 Bádogos

653 Ács, állványozó

654 Vasbetonszerelő

655 Épületelem-szerelő

656 Betonozó

657 Burkoló

658 Szigetelő

659 Kőfaragó, kőszobrász

660 Műköves

661 Parkettázó

662 Csőszerelő (víz-, gáz-, fűtésszerelő)

663 Épület- és szobafestő

664 Fényező, mázoló, címfestő

665 Villanyszerelő, épületvillanyszerelő

666 Üveges

667 Kályhás

668 Útépítő, útburkoló

669 Vasútépítő munkás, pályamunkás

670 Kubikos

671 Kútásó (kútfúró)

672 Vízépítő, búvár

673 Egyéb építőipari (vízügyi) szakmunkás és egyéb építőipari (vízügyi) betanított munkás (kmn.)

68 Építőipari gépész és gépkezelő

680 Építőipari gépész és gépkezelő

70 Földműves, kertész

700 Növénytermelő, földműves, mg. munkás

701 Zöldség és dohánytermelő kertész

702 Gyümölcstermelő kertész

703 Faiskolai kertész

704 Kertész (kmn.)

705 Szőlőtermelő, szőlőmunkás

71 Állatgondozó

710 Tehenész, gulyás, szarvasmarhagondozó

711 Csikós, lovász, lóápoló

712 Kondás, sertésgondozó

713 Juhász

714 Baromfigondozó és kisállattenyésztő

715 Takarmányos

716 Állatgondozó (kmn.)

72 Erdészeti fizikai dolgozó

720 Erdőápoló

721 Fakitermelő, favágó erdőgazdasági munkás

722 Vadász, vadőr

73 Halász 730 Halász

74 Mezőgazdasági gépész-, gépkezelő

740 Mezőgazdasági gépész

741 Mezőgazdasági gépkezelő

742 Mezőgazdasági traktoros, vontatóvezető

743 Mezőgazdasági fogatos

75 Öntözőtelepi és talajjavítási munkás

750 Öntözőtelepi és talajjavítási munkás

76 Egyéb mezőgazdasággal kapcsolatos foglalkozások

760 Állategészségügyi és növényvédő foglalkozások

762 Mezőgazdasági és erdőgazdasági napszámos

763 Magtáros

764 Egyéb mezőgazdasági szakmunkás, egyéb mezőgazdasági betanított munkás (kmn.)

80 Kereskedelmi foglalkozások

801 Kereskedelmi elárusító

802 Vándorárus, piaci árus

803 Felvásárló

804 Egyéb kereskedelmi szakmunkás, egyéb kereskedelmi betanított munkás (kmn.)

81 Vendéglátóipari és szállodai fizikai foglalkozások

810 Pincér, felszolgáló

811 Szakács

812 Vendéglátóipari eladó (kávéfőző, büfés, mixer)

813 Csapos\

814 Egyéb vendéglátóipari és szállodai szakmunkás és betanított munkás (kmn.)

82 Szolgáltatási (fizikai) foglalkozások

820 Fodrász

821 Kozmetikus

822 Fényképész

823 Vetítő gépész

824 Kéményseprő

825 Egyéb szolgáltatási szakmunkás, egyéb szolgáltatási betanított munkás (kmn.)

85 Járművek vezetői

850 Gépkocsivezető

851 Autóbuszvezető

852 Vontatóvezető (mezőgazdasági kivé-vételével)

853 Dömpervezető

854 Villamos-, trolibuszvezető

855 Mozdonyvezető

856 Hajókormányos, hajógépész

857 Fuvaros, kocsis

86 Kalauz, vonatkisérő és egyéb közlekedési fizikai foglalkozások

860 Kalauz

861 Közlekedési ellenőr

862 Vonatkisérő, fékező

863 Váltókezelő, vasúti őr

864 Málházó

865 Kocsirendező, tolatásvezető

866 Mozdonyfűtő

867 Matróz 863 Hajófűtő

869 Egyéb közlekedési szakképzett és betanított munkás

87 Postás, kézbesítő

870 Postás, kézbesítő

88 Gépesített szállítási és rakodási foglalkozások

880 Bányaszállító %

881 Szállítócsillés

882 Darus

883 Szállítószalag-kezelő

884 Targoncavezető

885 Egyéb gépesített szállítási és rakodási szakmunkás, egyéb gépesített szállítási és rakodási betanított munkás (kmn.)

21 Ápoló, védőnő és egyéb egészségügyi foglalkozások

211 Ápoló és ápolónő

212 Szülésznő

213 Védőnő

214 Csecsemő- és gyermekgondozónő

215 Orvosi laboráns

216 Orvosi asszisztens

217 Röntgenasszisztens

218 Gyógyszertári technikus

219 Egyéb egészségügyi fizikai dolgozó (gyógytornász, gyógymasszőr, boncmester, boncsegéd, műtős, műtős-segéd stb.)

90 Segédmunkás

900 Segédmunkás (kmn).

901 Rakodó- és szállítómunkás

902 Takarító

904 Fűtő (kályhafűtő)

91 Köztisztasági munkás és hasonló foglalkozások

910 Köztisztasági munkás

911 Csatornázási munkás

913 Temetkezési munkás

914 Fürdőüzemi munkás

92 Árukezelő

920 Csomagoló

921 Címkéző

922 Raktári munkás

Külön megnevezés nélkül.

2. sz. melléklet a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzathoz

Munkakörök, amelyekben a nyugdíjasok foglalkoztatási kerete évi 1260 óra:

a) alsó- és középfokú oktatási intézményeknél pepedagógus (óvónő), ideértve az óradíjasként foglalkoztatottakat is;

b) az egészségügyi, gyermek- és szociális intézményeknél, oktatási, egyéb művelődési és kulturális szolgáltató (közművelődési, népművelési, művészeti, színház, mozi stb.) intézményeknél, a Rádiónál és a Televíziónál, valamint a sportintézményeknél munkás és kisegítő állománycsoportba tartozók (szak-, betanított és segédmunkás, hivatalsegéd, vetítőgépész és nézőtéri dolgozó, gépkocsivezető, konyhaszemélyzet, dajka, stb.);

c) folyamatosan üzemelő egészségügyi és szociális intézményeknél ápoló és ápolónő (műtős, altató);

d) kórházi, rendelőintézeti, üzemorvosi, gyógyszertári asszisztens, valamint a területi védőnő, a körzeti ápolónő, a területi gondozónő, a csecsemő- és gyermekgondozónő;

e) idényszerűen működő

- üdülőkben a gondnok és a fizikai munkás,

- élelmiszerkiskereskedelmi, szállodai és vendéglátóipari, idegenforgalmi, utazási irodai hálózati egységeknél bármely munkakörben alkalmazottak;

j) sütőipari szakmunkás;

g) művelődési és kulturális szolgáltató (közművelődési, népművelési, művészeti stb.) intézményeknél a takarító;

h) mezőgazdasági szövetkezeteknél a fizikai munkát végző tagok;

i) köztisztasági úttisztító munkás.

3. számú melléklet a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzathoz

Munkakörök, amelyekben a nyugdíjasok nyugdíjuk korlátozása nélkül foglalkoztathatók:

a) egészségügyi, oktatási, gyermek- és szociális intézményeknél, valamint a közforgalmú gyógyszertáraknál a takarító;

b) a népgazdaság minden területén a portás, az éjjeliőr, a telepőr, az öltözőőr, a parkőr, a csatornaőr, a mezőőr, a hegyőr, a vadőr, a halőr és az egyéb rendészeti feladatokat ellátó dolgozó, valamint a fűtő.

4. sz. melléklet a 3 1975. (VI. 14.) SZOT szabályzathoz

Természetbeni juttatások pénzbeni egyenértéke