EH 2007.1598 A polgári perben eljáró bíróságnak azok az eljárási szabálysértései, hogy a Pp.-ben meghatározott határidőket nem tartja be, a fél személyhez fűződő joga, ezen belül emberi méltósága megsértésének megállapítására csak akkor adnak alapot, ha az eljárási szabálysértést a fél személyiségének lényegét alkotó ismérvek miatt követte el [Ptk. 76. §].
A felperesek az I. r. alperes bíróság előtt keresetet indítottak az alperes ellen, az alperes Etikai és Fegyelmi Bizottsága állásfoglalásának megsemmisítése iránt. Ideiglenes intézkedésként kérték az előzetes végrehajthatóság kimondása mellett a támadott határozat felfüggesztését és annak megállapítását, hogy a határozat sérti az I. r. felperes személyiségi jogait. Az I. r. alperes a lefolytatott per eredményeként meghozott 8. P. 29.142/2003/8. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A felperesek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva, a támadott állásfoglalást jogszabálysértés miatt megsemmisítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. Az I. r. alperes ennek megfelelően folytatta az eljárást.
Ilyen előzmények után a felperesek az I. r. alperes ellen benyújtott keresetükben emberi méltóságuk megsértésének megállapítását és azt kérték, hogy a bíróság jogosítsa fel a felpereseket, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését a N. című napilapban közzétegyék. Ennek az eljárásnak a lefolytatására a II. r. alperes bíróság lett kijelölve. A II. r. alperes előtt megindult eljárásban a felperesek keresetüket a személyhez fűződő joguk megsértése miatt a II. r. alperesre is kiterjesztették, ezért az ügy elbírálására egy másik bíróság került kijelölésre.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. r. alperes megsértette a felperesek emberi méltósághoz való jogát azzal, hogy a felperesek keresetlevelének I. r. alpereshez történő benyújtását követően - a Pp. 125. § (1) bekezdésében foglaltakat megsértve - 30 napon belül nem intézkedett a tárgyalási határnap kitűzéséről; az első tárgyalási napot - a Pp. 125. § (3) bekezdésének megsértésével - a keresetlevélnek az I. r. alpereshez érkezését követően négy hónapon kívüli időpontra tűzte ki; a felperesek által előterjesztett ideiglenes intézkedés elrendelésére irányuló kérelmet - a Pp. 156. § (3) bekezdésének megsértésével - soron kívül nem bírálta el; az I. r. alperes az előtte folyamatban lévő ügyben született másodfokú határozatot az I. r. alpereshez való érkezést követő 15 napon belül - a Pp. 254. § (4) bekezdésének megsértésével - nem kézbesítette a felpereseknek; az I. r. alperes a felperesek által kezdeményezett és előtte folyamatban lévő eljárásban a folytatólagos tárgyalást - a Pp. 142. § (2) bekezdésében foglaltak megsértésével - az elhalasztott tárgyalás napját követő négy hónapon túli időpontra tűzte ki; a felperesek által kihallgatni indítványozott tanúkat a per első tárgyalásán - a Pp. 141. § (1) bekezdésében foglaltakat megsértve - nem hallgatta ki; és a 2005. október 7-ei tárgyalást - a Pp. 142. § (2) bekezdésének megsértésével - 2006. február 10-ére halasztotta. Megállapította továbbá, hogy a II. r. alperes megsértette a felperesek emberi méltósághoz való jogát azzal, hogy a felperesek által az I. r. alperes ellen kezdeményezett eljárásban a felperesek keresetlevelének a II. r. alpereshez történő érkezését követő 30 napon belül - a Pp. 125. § (1) bekezdésében foglaltakat megsértve - nem intézkedett a tárgyalási határnap kitűzéséről és a Pp. 125. § (3) bekezdésében foglaltakat megsértve a felperesek által az I. r. alperes ellen kezdeményezett eljárásban, négy hónapon belül tárgyalást nem tűzött ki. Kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek, 15 napon belül 10 000 forint perköltséget. A felperesek ezt meghaladó, elégtétel adására irányuló keresetét elutasította. Úgy rendelkezett, hogy a le nem rótt kereseti illetékből 7 133 forintot a felperesek kötelesek egyetemlegesen, külön felhívásra megfizetni, míg a fennmaradó illetéket az állam viseli.
Az elsőfokú bíróság az Alkotmány 8., 50., 54. és 57. §-ai, továbbá a Ptk. 75. és 76. § alapján megállapította, hogy az alperesek által elkövetett ügyintézési késedelmek, mint eljárási szabálysértések miatt - függetlenül attól, hogy a mulasztások az eljáró bíróságoknak felróhatók-e - sérült a felperesek legfontosabb személyhez fűződő joga, az emberi méltósága. Ezért a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alperesek terhére a jogsértés elkövetését megállapította. Az elégtétel adására irányuló keresetet azonban elutasította, mert a jogsértés széles körben nem vált ismertté.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek személyesen eljárva fellebbeztek, kérve annak részbeni megváltoztatását és a jogsértés miatt az általuk igényelt elégtételadás elrendelését, továbbá a perköltségre és a le nem rótt illeték viselésére vonatkozó rendelkezések megváltoztatását. Az alperesek fellebbezésükben az ítélet megváltoztatását és a felperesek keresetének a teljes elutasítását kérték. A másodfokú tárgyalás kitűzését megelőzően a felperesek előkészítő iratban kérték, hogy a másodfokú bíróság tegye lehetővé számukra a tárgyaláson hangfelvétel készítését, egy további előkészítő iratban pedig bejelentették, hogy a másodfokú bíróság ellen (egy másik ügyben folytatott eljárása miatt) keresetet indítottak emberi méltóságuk megsértése miatt. Csatolták annak a tértivevénynek a fénymásolatát, amely a kereset benyújtását és annak átvételét igazolja. Ezt követően a felperesek csatolták jogi képviselőjük részére adott meghatalmazásukat.
A másodfokú bíróság 2006. november 28-án tartott tárgyalást az ügyben. A tanács elnöke tájékoztatta a feleket, hogy a tárgyaláson elhangzottak hangfelvétel útján való rögzítéséhez nem járul hozzá és a felperesek erre irányuló kérelmét elutasította. Az előadó bíró ismertette az ügy iratait, illetve tájékoztatta a felpereseket, hogy az alperesek Pf. 10. sorszámú beadványának postai megküldése a felperesek részére 2006. november 21-én megtörtént. (Az iratokból megállapíthatóan e beadványt a felperesek jogi képviselője a másodfokú tárgyalást követően, 2006. november 30-án átvette.) Az iratismertetésre a felek észrevételt nem tettek. A tárgyaláson a felek képviselői felszólaltak. A II. r. felperes a másodfokú tárgyaláson két alkalommal (a tárgyalás berekesztése előtt és azt követően is) személyesen is fel kívánt szólalni, azonban ezt a tanács elnöke a Pp. 66. § (2) bekezdésére is hivatkozással nem tette lehetővé. A másodfokú tárgyalást követően a felperesek írásban kérték a 12. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv kijavítását, illetve kiegészítését. A másodfokú bíróság végzésével a felperesek kérelmét elutasította.
A másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperesek keresetét teljes egészében elutasította.
A felperesek eljárási kifogásával szemben a másodfokú bíróság megállapította, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. tv. (Bsz.) 39. § j) pontja, 34. § (2) bekezdése és 54. §-a, továbbá a Pp. 73/A. § a) pontja, 73/C. § (1) bekezdés b) és e) pontja, Pp. 67. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése alapján az alpereseket az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (OITH) a perben jogosult volt képviselni. A Hivatal ügyintézője a másodfokú eljárásban olyan jogi szakvizsgával rendelkező személy volt, aki a képviseletet elláthatta.
A jogerős ítélet az ügy érdemét illetően - az alperesek elismerése alapján - tényként állapította meg, hogy azok az ügyintézési késedelmek, mint eljárási szabálysértések, amelyeket az elsőfokú bíróság az ítélete rendelkező részében meghatározott, megtörténtek. A polgári perben eljáró bíróság határidő mulasztása azonban önmagában nem jelent személyhez fűződő jogsértést, annak orvoslására a Pp. rendelkezései adnak lehetőséget. Ahhoz, hogy az emberi méltóság megsértése megállapítható legyen, az alperesek részéről többlettényállásnak kellett volna megvalósulni. Amennyiben a késedelem nem kifejezetten az adott személynek szól, nem az emberi méltóság megsértését célozza, azt objektív körülmények eredményezik, úgy a jogsértő mulasztás nem ad alapot személyiségvédelemre. Az egyéni érzékenység sem indokolja önmagában a jogsértés megállapítását. Miután a per adatai nem bizonyították, azt a felperesek sem állították, hogy az alperesek kifejezetten az ő személyük miatt nem tartották be az ügyintézési határidőket, ezért az alperesek terhére a személyhez fűződő jog megsértését megállapítani nem lehetett. A jogerős ítélet indokolása szerint ennek megállapítására a felperesek által hivatkozott, az Európai Bíróság C-173/03. számú határozata sem ad alapot. A másodfokú bíróság a Pp. 239. §, továbbá a Pp. 78. § (1) bekezdés és a 6/l986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2) bekezdés alapján kötelezte a pervesztes felpereseket a le nem rótt eljárási illetékek megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen, eljárási és anyagi jogszabálysértésre hivatkozással a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és - másik ítélőtábla kijelölése mellett - új másodfokú eljárás elrendelését, másodlagosan a keresetüknek megfelelő ítélet meghozatalát kérték. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a másodfokú bíróság az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe és a Pp. 1. és 2. §-ába ütköző módon sértette a felpereseknek a tisztességes és igazságos tárgyaláshoz való jogát, megsértve a felek bíróság előtti egyenlőségét azáltal, hogy - amennyiben a valóságnak megfelel - az alpereseket a másodfokú eljárásban bíró képviselte.
A Pp. 145. § (2) bekezdését, a Pp. 3. § (3) bekezdését és 66. § (2) bekezdését sértette meg a másodfokú bíróság azzal, hogy a II. r. felperesnek nem adott lehetőséget a tárgyaláson a személyes felszólalásra. Ez kihatott az I. r. felperesre is. A másodfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a felperesek a másodfokú bíróság elleni kereset indítását bejelentették. Ebből eredően a másodfokú bíróság részéről a Pp. 13. § (1) bekezdés a) pontja, 14. és 16. §-ai alapján kizárt bírák jártak el és hozták a jogerős ítéletet.
A másodfokú bíróság azzal is eljárási szabályt sértett, hogy az alperesek fellebbezését érdemben elbírálta. Állították, hogy az OITH az alperesek képviseletére nem volt jogosult, így jogi képviselet hiányában a fellebbezés nem volt hatályos.
Érdemben pedig arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, mert az alperesek által elkövetett jogsértéseket nem folyamatában vizsgálta. Sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság az alpereseket nem hívta fel annak bizonyítására, hogy nem csak a felperesekkel szemben, hanem általában valamennyi ügyféllel szemben nem tartják be a bíróságok az eljárási határidőket, azaz nem tisztázta, hogy megvalósult-e olyan többlettényállás az alperesek terhére, amely a felperesek személyiségvédelmét indokolja. Ez az eljárás a Pp. 206. § (1) és (2) bekezdését, továbbá a Pp. 164. § (1) bekezdését sérti. Emellett azzal is érveltek, hogy az ügyintézési késedelmek általában is hátrányosan befolyásolják az ember életvitelét, és sértik az ember önérzetét. Ezért nincs szükség semmilyen többlettényállás bizonyítására. Arra is hivatkoztak, hogy a jogsértés bekövetkezése objektív ténykérdés, az nem függ a felperesek egyéni érzékenységétől. Mindez az Alkotmány 50. § (1) és (3) bekezdéséből, illetve 77. § (2) bekezdéséből következik.
A Pp. 221. § (1) bekezdését is sérti a jogerős ítélet, mert nem határozta meg, mit tekint olyan többlettényállásnak, amit a felpereseknek bizonyítaniuk kellett volna. Végül állították, hogy az alperesek jogsértését az Alkotmány 70/K. § alapján, figyelemmel az Alkotmány 54. § (1) bekezdésére, mindenképpen meg kellett volna állapítani.
Az alperesek a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, kivéve, ha a pert hivatalból megszünteti, vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn.
A felperesek szerint a másodfokú bíróság a Pp. 13. § (1) bekezdés a) pontja alapján, mint peres fél az ügy elintézéséből ki volt zárva, amely abszolút hatályon kívül helyezési okként indokolja a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. A felperesek jogi álláspontja azonban téves. A Pp. 13. § (1) bekezdés a) pontja szerint az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban, mint bíró nem vehet részt: a fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy, továbbá az, aki a per tárgyát egészen vagy részben a maga részére követeli, vagy akinek jogaira vagy kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet. A másodfokú bíróság által elbírált jelen ügyben a maga a másodfokú bíróság félként nem vett részt, ezért az ügyből való kizártsága attól függetlenül nem állapítható meg, hogy a felperesek a jogerős ítélet meghozatalát megelőzően ellene pert indítottak. Abban a perben, amely e kereset alapján indult, peres féli pozíciója folytán lesz kizárva a másodfokú bíróság az ügy másodfokú elintézéséből. Mindennek azonban a jelen eljárásra nincs kihatása.
A Pp. 275. § (3) és (4) bekezdés értelmében az eljárási szabálysértés a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását csak akkor teszi lehetővé, ha az eljárási szabálysértés az ügy érdemi elbírálására lényegesen kihatott. A felperesek által állított eljárási szabálysértések kapcsán a Legfelsőbb Bíróság ilyen körülményt nem állapított meg.
Téves a felpereseknek az a jogi álláspontja, hogy az alperes fellebbezését - a kötelező jogi képviselet hiányában - a másodfokú bíróságnak el kellett volna utasítania. A Legfelsőbb Bíróság az iratokhoz is csatolt ítéletében már megállapította, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak (OIT), a Bsz. 39. § j) pontjában meghatározott feladata ellátására a Hivatal keretében létrehozott szervezeti egység (az OITH Módszertani és Jogi Képviseleti Főosztálya, jelenlegi elnevezése szerint Jogi Főosztály) részéről eljáró ügyintéző a Pp. 67. § (1) bekezdés d) pontja alapján jogszerűen képviselheti a bíróságokat és, mivel ez a képviseleti jogosultság törvényi rendelkezésen alapul, ehhez külön igazolás (meghatalmazás) nem szükséges. Dr. P. Gy. ügyintéző igazolta, hogy mint az OIT Hivatalába beosztott bíró jogi szakvizsgával rendelkezik, ezért a Pp. 73/C. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdés alapján a Fővárosi Ítélőtábla előtti eljárásban a fellebbezéssel élő alperesek jogi képviselőjeként eljárhatott. Annak nincs jelentősége a jogszabályon alapuló képviseleti jog fennállása szempontjából, hogy az alperesek külön megbízást is adtak az OITH részére a képviselet ellátására. Azért, mert az alperesek jogi képviselője, mint ügyintéző az OITH-hoz beosztott bíróként látta el a képviseleti feladatait, nem állapítható meg, hogy e minősége miatt sérült volna a felpereseknek a másodfokú eljárásban az Alkotmányban vagy a Pp. 1. és 2. §-aiban meghatározott tisztességes és igazságos tárgyaláshoz való joga. Dr. P. Gy. bírói minősége kizárólag a képviseleti jog ellátásához szükséges jogi szakvizsgával rendelkezés szempontjából releváns körülmény.
A másodfokú tárgyalásról felvett jegyzőkönyv alapján nem állapítható meg, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 145. § (2) bekezdésébe ütköző módon rendelkezett a tárgyalás berekesztéséről. A felperesek jelen levő jogi képviselője a másodfokú tárgyaláson ilyen eljárási szabálysértés miatt a Pp. 114. § alapján kifogást nem terjesztett elő.
A felperesek, bár fellebbezésüket személyesen nyújtották be, a másodfokú eljárásban a jogi képviseletük ellátására ügyvéd részére adtak megbízást. A Pp. 133. § (1) bekezdés alapján a tárgyalást az elnök vezeti és a törvény keretei között az elnök szabja meg azoknak a cselekményeknek a sorrendjét, amelyeket a tárgyaláson teljesíteni kell. Jogi képviselet esetén a tanács elnöke jogosult határozni arról, hogy az ügyben releváns nyilatkozat megtételére a jogi képviselőn kívül a fél számára is lehetőséget ad-e.
A másodfokú tárgyaláson készült jegyzőkönyv tartalmazza, hogy a másodfokú bíróság a tárgyaláson a II. r. felperes személyes felszólalására nem adott lehetőséget. A felpereseknek a felülvizsgálati tárgyaláson tett előadásából megállapíthatóan a másodfokú tárgyaláson nem az ügy ténybeli alapjára vonatkozóan, hanem a másodfokú eljárás általuk vélt szabálytalanságával, illetve a keresetük jogi megítélésével kapcsolatban kívántak előadást tenni. Miután a másodfokú bíróság lehetőséget biztosított a felpereseknek arra, hogy a releváns nyilatkozat megtétele érdekében jogi képviselőjükkel konzultáljanak és a felperesek képviselője a tárgyaláson fel is szólalt, nem gátolta a másodfokú bíróság intézkedése a felpereseket az eljárási jogaik gyakorlásában. Ezért az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértésnek a felperesek által kifogásolt eljárás nem tekinthető.
Érdemben a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a perbe vont bíróságok által elkövetett ügyintézési késedelmek önmagukban nem adtak alapot a felperesek által hivatkozott, a Ptk. 76. §-ában védett emberi méltóság sérelmének a megállapítására.
Az emberi méltóság fogalmát sem az Alkotmány 54. §-a, sem a Ptk. 76. §-a nem határozza meg. Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. "általános személyiségi jog" egyik megfogalmazásának tekinti, melyet a bíróságok is minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható [8/1990. (IV. 23.) AB határozat]. Az általános személyiségi jog az ember értékminőségének a kifejeződése [34/1992. (VI. 1.) AB határozat].
A polgári jog által biztosított személyiségvédelem körében az ember személyiségét alkotó lényegi tulajdonságok és ismérvek összessége jelenti az emberi méltóságot és (külön nevesített személyiségi jogok hiányában) a személyiséget ebben a vonatkozásban ért támadás ad csak alapot az emberi méltóság sérelme miatti, személyiségi jogvédelemre. A felperesek nem állították és ebből eredően nem is bizonyították a perben, hogy személyiségük lényegét alkotó tulajdonságok és ismérvek miatt nem tartották be az alperesek az őket terhelő eljárási szabályokat, azokat kifejezetten személyükre tekintettel sértették meg. A felperesek személye ellen irányuló közvetlen támadás hiányában a Ptk. 76. §-ában védett emberi méltóság megsértésének megállapítására nincs lehetőség.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az eljárási szabályok megsértése miatt a felperesek nem rendelkeznek semmilyen jogvédelmi eszközzel. A Pp. 114. § lehetővé teszi, hogy az eljárás szabálytalanságát a felek a perben kifogásolják. A Pp. 2. § (3) bekezdés alapján a fél az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, amely kártérítés megállapítását nem zárja ki az sem, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható. Ezen túlmenően a Ptk. 349. § alapján a fél a bírói jogkörben okozott kár megtérítését is követelheti. A felperesek által kért személyiségvédelem kizártságára tekintettel azonban a felülvizsgálati kérelem alaptalanul sérelmezte az erre irányuló kereset elutasítását.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.