A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40031/2010/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 6. §, 199. §, 339. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 63. §, 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 288. §, 296. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 52. §, 54. §] Bírók: Koday Zsuzsanna, Molnár József, Sándor Ottó

Fővárosi Ítélőtábla

13.Gf.40.031/2010/8.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Kálmán, Szilasi, Sárközy és Társai Ügyvédi Iroda (1126 Budapest, Tartsay Vilmos u. 3. szám, ügyintéző: dr. Borbás Ágnes ügyvéd) által képviselt felperesnek a Busch Ügyvédi Iroda (1075 Budapest, Madách tér 5. III. em. 1. szám, ügyintéző: dr. Busch Béla ügyvéd) által képviselt Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság (alperes címe szám) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. december 3. napján kelt 16.G.41.234/2007/51. számú ítélete ellen a felperes részéről 52. és az alperes részéről 53. sorszám alatt benyújtott fellebbezések folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja, a felperes által az alperesnek fizetendő, ügyvédi munkadíjból álló elsőfokú perköltség összegét 23.348.000 (Huszonhárommillió-háromszáznegyvennyolc) forint + áfa összegre felemeli.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 11.674.000 (Tizenegymillió-hatszázhetvennégyezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy az adóhatóság külön felhívására, a felhívásban megjelölt módon és számlára fizessen meg az államnak az alperes illetékmentessége folytán le nem rótt 900.000 (Kilencszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes és a B. Takarmányipari Premix és Takarmánykereskedelmi Kft. "f.a." (továbbiakban: B. Kft.) között 1999. december 20. és 2006. március 31. között létrejött különböző hitel- és kölcsönügyletekből eredően a felperesnek 1.926.188.203 forint követelése keletkezett a céggel szemben. Ezt meghaladóan az U. P. Kft.-vel 2005. május 17-én megkötött engedményezési szerződés alapján a felperesnek 174.118.471 forint követelése van a B. Kft.-vel szemben, amelynek megtérülésére a felszámolási eljárás során nincs esély.

A B. Kft. tulajdonosa volt

1992. november 27-től 2004. augusztus 4-ig a B. Mezőgazdasági Termelő- Fejlesztő és Kereskedelmi Zrt. "f.a." (melynek az alperes jogelődje 1999. január 19-től 2002. március 18-ig közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező, 2002. október 21-től pedig egyedüli részvényese volt);

2004. augusztus 4-től 2006. június 23-ig a B. Élelmiszeripari Zrt. "v.a." (melynek az alperes jogelődje 2004. augusztus 9-től 2006. december 19-ig közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező részvényese, majd 2006. december 19-től minősített többségű befolyással rendelkező részvényese volt);

2006. június 23-tól pedig az A.-i Vagyonkezelő Kft. (melynek tulajdonosa 2003. június 16-tól az alperes).

2006. szeptember 7-én az alperes jogelődje egy komfortlevél elnevezésű okiratot állított ki többek között a felperes részére, amelyben rögzítette, hogy a megjelölt pénzintézeteknek 5,5 milliárd forinton felüli követelése van a B. Kft.-vel szemben. Mint a cégnek az A.-i Vagyonkezelő Kft.-n keresztül közvetett tulajdonosa kijelentette, hogy a jogszabályokban foglalt lehetőségeinek megfelelően, azok keretei között minden, az állami tulajdonostól elvárható lépést megtesz, hogy a B. Kft. folyamatos fizetőképessége és működőképessége a tervezett privatizáció végleges lezárultáig biztosítva legyen. Kifejezte azon határozott tulajdonosi elvárását, hogy tulajdonlása alatt a B. Kft. üzleti tevékenységét továbbra is a gondosság és óvatosság elvének szem előtt tartásával irányítsa. Rögzítette, hogy a komfortlevelet a privatizáció végleges lezárultáig egyoldalúan nem vonja vissza, és a komfortlevél kiadására abból a célból került sor, hogy a bankokkal történt egyeztetésnek megfelelően lehetővé tegye a B. Kft. 2006 májusában meglévő finanszírozási kereteinek ismételt teljes mértékű használatát.

A B. Kft. privatizációs eljárása ajánlat hiányában eredménytelenül zárult, az alperes tájékoztatta a felperest, hogy ezáltal a korábbiakban vállalt kötelezettsége megszűnt és a komfortlevélben foglaltak hatályukat vesztették.

A B. Kft. 2007. augusztus 9-től felszámolás alatt áll.

A felperes módosított keresetében 2.114.796.928 forint és ezen összeg után 2007. július 27-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat + 7 % mértékű késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A keresetét a 2003. október 30. és 2006. szeptember 6. közötti időszak tekintetében a Ptk. 339. §-ára alapította, hivatkozva arra, hogy a B. Kft. fizetésképtelenné válása, és ezáltal a felperest ért kár okozati összefüggésben van az alperesnek a B. Kft. irányítása, felügyelete körében tevéssel, mulasztással megvalósult magatartásával. A komfortlevél kibocsátását követő, 2006. szeptember 7-től 2007. augusztus 9-ig, a felszámolási eljárás megindulásáig fennálló időszak tekintetében a keresetét elsődlegesen arra alapította, hogy a komfortlevél a Ptk. 199. §-ával szabályozott olyan egyoldalú nyilatkozat, amelyre a szerződésekre vonatkozó szabályok az irányadók. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a komfortlevél, mint ajánlat, az elfogadásával, a felperes és a B. Kft. között 1999. december 20-án létrejött bankhitel szerződés részévé vált, így a peres felek között szerződés jött létre. Harmadlagosan azt állította, hogy az alperes szerződésen kívüli károkozás kapcsán értékelhető magatartása nem pusztán a komforlevélben rögzített kötelezettségek tevéssel, mulasztással való megszegése, hanem minden olyan, a közvetett tulajdonosi mivolta fennállása alatt tanúsított tevéssel, mulasztással megvalósuló magatartás, amely az adós fizetésképtelenségéhez és ezáltal a felperesi kár bekövetkezéséhez vezetett. Negyedlegesen a Ptk. 6. §-ára hivatkozott, kifejtve, hogy az alperesnek a Ptk. 6. §-ában foglaltak szerinti magatartása a komfortlevélben rögzített ígérettel analóg, miután a B. Kft.-t kizárólag a komfortlevélre figyelemmel finanszírozta tovább.

Az alperes a kereset elutasítását kérte jogalap hiányában.

A Fővárosi Bíróság 2009. december 3. napján kelt 16.G.41.234/2007/51. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 2.500.000 forint perköltséget. A határozata indokolásában kifejtette, hogy a komfortlevél a Ptk. 199. §-a szerinti egyoldalú nyilatkozatnak minősül és nem ajánlatnak, így szerződést nem hozott létre a peres felek között. Figyelemmel arra, hogy a felperes a követelését a Ptk. 318. §-án keresztül alkalmazandó 339. §-ának (1) bekezdésére alapította, azt kellett bizonyítania, hogy az alperes megszegte a komfortlevélben vállalt kötelezettségeit és ezzel okozati összefüggésben vált a B. Kft. fizetésképtelenné. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, mivel a komfortlevél kiadásának időpontja 2006. szeptember 6-a volt, a levélben foglaltak megszegésére alapított elsődleges kereseti kérelem csak ezen időponttól volt vizsgálandó. A perben kirendelt dr. M. I. és K. R. igazságügyi szakértők szakvéleményére utalva megállapította azt is, hogy a cég vagyonvesztését a veszteséges gazdálkodás okozta, arra vonatkozóan azonban, hogy az alperes milyen magatartása vagy mulasztása vezetett a vagyonvesztéshez, értékelhető irat nem állt rendelkezésre. A szakvélemény alapján tehát nem bizonyított, hogy az alperes tanúsított-e olyan magatartást, amely nem áll összhangban a komfortlevélben vállaltakkal, illetve amely összefüggésbe hozható az adós fizetésképtelenné válásával. Az okozati összefüggést kizárja az a körülmény is, hogy a szakértők megállapítása szerint a vagyonvesztés már évekkel a komfortlevél kiadásának időpontját megelőzően kezdődött. Az elsőfokú bíróság a harmadlagos kereseti kérelmet szintén a jogellenes magatartás és az okozati összefüggés bizonyítottságának hiányában nem találta alaposnak. A negyedleges kereset vonatkozásában pedig kifejtette, hogy a Ptk. 6. §-a alapjául általában olyan magatartás szolgál, amellyel valaki azt a látszatot kelti, mintha szerződést akarna kötni, de azt végül mégsem teszi meg. Jelen esetben az alperes a komfortlevelet kiállította, az abban foglaltak megszegésének jogkövetkezménye pedig csak kártérítési igény lehet, amely a fentiek szerint nem volt megalapozott. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy az U. Kft.-vel kötött engedményezési szerződésből eredően keletkezett követelésre a komfortlevél egyébként sem terjedt ki, hiszen ez nem a felperes és a B. Kft. közötti hitel- és kölcsönügyletekből ered.