A közbeszerzés joga - Kommentár a gyakorlat számára, frissítve: 2024. április 1.

Kiadással kapcsolatos információk

Hetedik, átdolgozott kiadás

A hetedik, átdolgozott kiadás kézirata lezárva: 2016. február 29.

A 8. pótlás kézirata lezárva: 2024. április 1.

A kötet szerzői és összeállítói:

© Dr. Cser-Palkovics Tamás:

6-8. §, 10-14. §, 20. §, 69-74. §, 76-78. §, 85-89. §, 98-103. §, 108. §, 110-129. §, 194-201. §

307/2015. (X. 27.) Korm. r.

© Dr. Márton Gizella:

144-177. §

© Dr. Mészáros Áron:

31-34. §, 37-49. §, 54. §, 66-68. §, 75. §, 79-84. §, 104-107. §, 109. §, 130-131. §

© Dr. Patay Gábor:

50-53. §, 55-56. §, 62-65. §

© Dr. Patay Géza:

1-4. §, 22-24. §, 26-30. §, 35-36. §, 57-61. §, 90-97. §, 178-193. §

© Dr. Smaraglay Gábor:

5. §, 8-9. §, 15-19. §, 21. §, 25. §, 71. §, 132-143. §

© ORAC Kiadó Kft., 2024

Szerkesztette:

Dr. Patay Géza

Budapest, 2024

Az ORAC Kiadó, Budapest kiadása

Internet: www.orac.hu

E-mail: info@orac.hu

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

ISBN 963 9203 14 9

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

Felelős szerkesztő: dr. Bulyovszky Csilla

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Nyomtatás: Prime Rate Kft.

Tisztelt Előfizetőnk!

A közbeszerzés joga - Kommentár a gyakorlat számára című kiadvány hetedik, átdolgozott kiadásának 8. pótlapcsomagja tartalmazza a 2023. április 1. utáni jogszabály-módosításokat, kitérve az arányosság elve, a Kbt. hatálya alá tartozó ajánlatkérők, az összeférhetetlenség, a közzététel, a közbeszerzések nyilvánossága, a kizáró okok, az új eredménytelenségi jogcím, a nyertes ajánlattevő kiválasztása, az uniós értékhatár alatti eljárások megváltozott, valamint az időközben bevezetett állami közbeszerzési szaktanácsadó és az európai uniós jogi aktusok hazai közbeszerzésekre kiható új szabályainak magyarázatára is.

A pótlapcsomag új döntőbizottsági határozatokat és bírósági ítéleteket is feldolgoz.

Tisztelettel:

ORAC Kiadó Kft.

BEVEZETŐ

A magyar közbeszerzés rendszere húszéves, a negyedik, jelentős változásokat hozó közbeszerzési törvény és a kapcsolódó végrehajtási jogszabályok kommentárját fogja kezében az olvasó.

A közbeszerzés rendszerének átfogó törvényi revízióját elsősorban az Európai Unió jogszabályainak változása, valamint a hazai gyakorlati tapasztalatok tették szükségessé.

E mű elsősorban a közbeszerzésekkel foglalkozó szakemberek gyakorlati munkáját kívánja szolgálni.

A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) számos kérdés tekintetében paradigmaváltás jellegű jelentős változást hoz a joggyakorlók számára. Az e szabályokban való eligazodás nem egyszerű, többek között ebben kíván segítséget nyújtani kommentárunk.

E kötet átfogóan dolgozza fel és értelmezi a törvény új jogintézményeit és rendelkezéseit, különös gondot fordítva a rendszerszemléletű megközelítésre, azaz az új jogszabályok közvetlen és közvetett hatásainak feltárására, továbbá a jogalkalmazás során jelentkező buktatók jelzésére, és a javasolt megoldási lehetőségekre.

E kommentár hosszú közbeszerzési tapasztalattal rendelkező szerzői a terjedelmes hazai joganyag gyakorlatias megközelítésének bemutatásán kívül feldolgozták a közösségi jog, az Európai Bíróság és a hazai döntőbizottsági és bírósági gyakorlat alapjául szolgáló legfontosabb iránymutató határozatokat és ítéleteket is.

Reméljük, e szakkönyv hasznos segítője lesz mindazoknak, akik akár ajánlatkérői, akár ajánlattevői oldalon részesei a közpénzfelhasználás jelentősen megváltozott, új rendszerének.

A szerkesztő

2015. évi CXLIII. törvény a közbeszerzésekről

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

A TÖRVÉNY ALKALMAZÁSI KÖRE, ALAPELVEK

[a Kbt. 1-2. §-ához]

A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény preambuluma tartalmazza a törvény céljait. A Kbt. 1. §-ának (1) bekezdése határozza meg a törvény szabályozási tárgyát, ami három elemből tevődik össze:

- a közbeszerzési eljárások,

- a koncessziós beszerzési eljárások,

- az előbbiekhez kapcsolódó jogorvoslat szabályai.

Mint látható, a jogalkotó - vélhetően azért, hogy a törvénynek ne legyen hosszú az elnevezése - csupán a közbeszerzést nevesíti a címben, de tartalmazza a vonatkozó szabályokat a másik két szabályozási tárgy tekintetében is. A törvény a közbeszerzés fogalmát az értelmező rendelkezések között nem adja meg, ugyanakkor a 8. § (1) bekezdése szerint közbeszerzésnek minősül a közbeszerzési szerződés, valamint az építési vagy szolgáltatási koncesszió Kbt. szerinti megkötése. A törvény tehát közbeszerzésnek magát a közbeszerzést lezáró szerződés megkötését tekinti. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy talán jobban elősegítette volna a jogalkotó a jogalkalmazók munkáját, ha ezt a definíciót - mint számos más fogalmat - az értelmező rendelkezések között helyezte volna el. A Kbt. 3. §-ának 24. pontja szerint "közbeszerzési szerződés: e törvény szerinti ajánlatkérő által, írásban megkötött, árubeszerzésre, szolgáltatás megrendelésre vagy építési beruházásra irányuló visszterhes szerződés. Polgári jogilag az ajánlatkérő általi szerződéskötés nehezen feloldható értelmezési kérdést vet fel, ugyanis a szerződést nem csupán az egyik fél, az ajánlatkérő köti meg, hanem ehhez - a jelen esetben - a nyertes ajánlattevő aláírására is szükség van. E kétoldalú szerződésaláírás juttatja kifejezésre a két szerződő fél akarategységét. Csupán az egyik fél által történő szerződésaláírás, nem hoz létre polgári jogi kötelmet a szerződő felek között.

A közbeszerzési eljárás fogalmát a Kbt. értelmező rendelkezései - a közbeszerzés fogalmához hasonlóan - nem fogalmazzák meg. A közbeszerzési eljárás fajtáit a 49. § (1) bekezdése sorolja fel, majd ezek sajátos szabályait a XV. Fejezet tartalmazza.

A közbeszerzés és a közbeszerzési eljárás fogalmai közötti különbségtétel végigvonul a jogorvoslatra vonatkozó szabályok között is, ugyanakkor nem jelenik meg a központosított közbeszerzésre vonatkozó Kbt.-szabályok körében. A 31. § (1) bekezdése szerint: "A kormány a közbeszerzések központosított eljárás keretében történő lefolytatását rendeli el…" szövegrész arra mutat, hogy itt a törvény magát az eljárást tekinti közbeszerzésnek, nem - mint máshol - a szerződés megkötését.

Az 1. § (2) bekezdése kiszélesíti a közbeszerzési eljárás fogalmi körét azzal, hogy kimondja, hogy e törvény Első Része, valamint Ötödik-Nyolcadik Része közbeszerzési eljárás alatt a koncessziós beszerzési eljárásokat is érteni kell, kivéve ahol e törvény kifejezetten ettől eltérően rendelkezik.

A Kbt. 2. §-a alapelvi jellegű rendelkezéseket és tételes jogi szabályokat tartalmaz. A korábbi közbeszerzési jogi szabályozáshoz hasonlóan a törvény alapelvként nevesíti a verseny tisztaságát, nyilvánosságát, az esélyegyenlőséget és az egyenlő bánásmódot, valamint a nemzeti elbánást. Újdonság a Kbt.-ben a verseny átláthatósága, a hatékony és a felelős gazdálkodás alapelveinek beiktatása. Ezeken kívül a korábbi törvényekben nem szerepelt a 2. § (3) bekezdése szerinti, a jóhiszeműség és a tisztesség követelménye, valamint a rendeltetésszerű joggyakorlást előíró szabály, továbbá a közbeszerzési eljárás magyar nyelvét kötelezően előíró rendelkezés.

Az alábbiakban az alapelvek vizsgálata során először a korábbi közbeszerzési törvényekben megjelenő alapelvi rendelkezésekkel foglalkozunk, bemutatva a továbbra is irányadónak tekinthető döntőbizottsági és bírósági jogalkalmazás iránymutató megállapításait is.

A verseny tisztasága és az esélyegyenlőség elve

A Kbt. alapelvei szükségképpen olyan rendszert alkotnak, amelynek elemei gyakran átfedik egymást. Ez különösen igaz a verseny tisztaságát és az esélyegyenlőséget előíró generálklauzulákra. A bírói gyakorlatban számos olyan ügydöntő határozatot találhatunk, amely a két generálklauzula együttes megsértését állapítja meg. Van olyan felfogás, amely szerint a verseny tisztasága és az esélyegyenlőség elve a több-kevesebb viszonyában van. E nézet szerint, ha az esélyegyenlőség sérül, ez a verseny tisztaságának megsértését is jelenti, azonban ugyanez fordítva nem mindig igaz.

A verseny tisztaságának elve a versenyjog alapintézménye. "Hogy mikor tisztességtelen a verseny és mi a tisztességtelen verseny, azt pontosan megmondani lehetetlen. A kereskedelmi élet kimeríthetetlen fantáziája napról napra vet fel újabb cselekményeket, amelyeket a tisztességes kereskedők erkölcsi érzéke az üzleti tisztességbe ütközőnek tart" (Kuncz Ödön: A magyar kereskedelmi és váltójog tankönyve, Grill Bp. 1938. 48. o.).

A verseny tisztaságára vonatkozó jogi szabályozás gyökerei messze vezetnek.

A tiszta verseny az üzleti tisztesség követelményét állítja a felek elé.

A tisztaságnak megfelelő eljárás követelménye a német BGB 242. §-ában megfogalmazott híres "Treu und Glauben" elv alapján tetten érhető az 1928. évi magánjogi törvényjavaslat (Mtj.) 2. §-ában, amely kimondja, hogy a jogok gyakorlásában s a kötelezettségek teljesítésében a jóhiszeműségnek és a tisztességnek megfelelően kell eljárni. Ez a szabály a szocializmus alatti csipkerózsika-álmából 1990-ben ébredt újra, a Ptk. ez évi novellája recipiálta, majd ezt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény szintén átvette. A Ptk. 1:3. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kötelesek eljárni. A Ptk. hivatkozott rendelkezésének (2) bekezdése szerint a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.