BH 2001.4.156 Ha a járművezetés időpontjában a járművezetőnél a véralkohol-koncentráció - a visszaszámítás eredményeként - a 0,8-0,9 ezrelékes érték között volt, ebből teljes határozottsággal nem vonható le olyan következtetés, hogy a vádlott a gépjárművet szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette;

ilyen esetben az ittas járművezetés vétsége miatt ellene emelt vád alól bebizonyítottsáa hiányában felmentő rendelkezés meghozatala indokolta, és az elkövető felelősségét legfeljebb szabálysértés miatt lehet megállapítani [Btk. 188. § (1) bek., Be. 61. § (4) bek., 214. § (3) bek. b) pont, 1968. évi I. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 116/A. § (1) bek. a) pont].

A városi bíróság a vádlottat ittas járművezetés vétsége miatt pénzbüntetésre ítélte.

Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a kiszabott pénzbüntetés mellett közúti jármővezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása végett.

A megyei főügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta.

A megyei bíróság az elsőfokú ítélet felülbírálata során megállapította, hogy a városi bíróság ítélete megalapozottan tartalmazza, hogy a vádlott - miután a lefulladt személygépkocsiját betolták - a beindult gépkocsiba beugrott, és azt a közúton úgy vezette, hogy a vérében mintegy 0,8-0,9 ezrelék véralkohol-koncentráció volt. A tényállás tartalmazza azt a további megállapítást is, hogy a vádlott vérében levő véralkohol-koncentráció enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.

Nem tisztázta azonban a városi bíróság, hogy a megállapított véralkohol-koncentráció ténylegesen érintette-e a vádlottnak a biztonságos járművezetésre vonatkozó képességét, arra nézve károsítóan hatott-e. Ezáltal az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 239. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti megalapozatlansági hibában szenved, amelynek kiküszöbölésére a másodfokú bíróság a Be. 240. §-a alapján bizonyítás felvételét rendelte el.

A megyei bíróság az ügy másodfokú tárgyalására megidézte, és a nyomozás során előterjesztett szakértői vélemény kiegészítésére kérte fel az igazságügyi orvos szakértőt, aki a fellebbezési tárgyaláson az írásban benyújtott szakvéleményét fenntartotta. A szakvélemény lényegében azt tartalmazta, hogy a vádlottól 1999. december 31-én 23 óra 35 perckor és másnap, 0 óra 49 perckor vett vérmintában levő 1,25 ezrelék, illetve a vizeletmintában levő alkoholérték folytán a vádlott szervezetében a vezetés időpontjában - a visszaszámítás eredményeként - az alkoholkoncentráció 0,8-0,9 ezrelék között lehetett, így a gépjárművet enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vezethette. Előadta továbbá, hogy a konkrét ügyben a vérvételt végző orvos által leírt klinikai tünetek szeszes italtól befolyásolt állapotra utalnak, valamint utalt arra is, hogy az esetek 30-40 %-ában a klinikai tünetek nem felelnek meg a tényleges befolyásoltságnak, mivel ezeket az adott személy alkoholtőrő képessége, illetve az alkohol mellett a szervezetben levő más szerek és egyéb tényezők is befolyásolhatják.

A statisztikai adatokból az az összefüggés állapítható meg, hogy a 0,8 gramm/liter (g/l) véralkohol-koncentráció felett a baleseti kockázat exponenciális emelkedést mutat, ugyanakkor 0,8 g/1 véralkohol-koncentráció mellett is lehetséges, hogy a járművezetőnél nincs teljesítményromlás, nincs hátrányos befolyásoltság. Ez nagyobb gyakorisággal a lebomlási szakban fordul elő, mert a kísérleti eredmények azt igazolják, hogy a felszívódási szakban a klinikai tünetek súlyosabbak mint a lebomláskor. Ekkor az ember nem érzi szükségképpen, hogy a szervezetében még 0,8 g/1 körüli véralkohol-koncentráció van. Kifejtette továbbá, hogy a kilélegzett levegő alkohol koncentrációja nem számítható át véralkohol-koncentrációra, az Igazságügyi Orvostani Intézet 13. számú Módszertani Levelében részletezett okokból.