BH 1982.10.430 Ha a gazdálkodó szervezet a hozzá beérkezett termeket az arra vonatkozó számla kézhezvétele előtt értékesíti, nem hivatkozhat arra, hogy őt a számlázott egységár ismeretének hiánya miatt károsodás érte [Ptk. 340. § (1) bek.].

A felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében 17 080 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mivel bőr tömítőgyűrűk ellenértékére vonatkozó számláját az alperes ezzel az összeggel csökkentve egyenlítette ki. Az eljárást perré átalakító ellentmondásában az alperes arra hivatkozott, hogy a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 26. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére a felperes vele előzetesen nem közölte a tömítőgyűrű árának emelésére vonatkozó szándékát, ezért ö azokat a korábbi árközlésben megjelölt alacsonyabb egységárakon hozta forgalomba. Azt nem vitatta, hogy a szállítólevélen a felperes megjelölte a magasabb egységárakat, véleménye szerint azonban ez árközlésnek nem minősíthető. Bejelentette egyébként, hogy az ügyletet feltűnő aránytalanság címén meg kívánja támadni, mivel a felperes által - előzetes árközlés nélkül - számított ár többszöröse a korábban alkalmazott árnak.

A felperes arra hivatkozott, hogy a felek a szerződéskötéskor az egységárban nem állapodtak meg, valamint arra, hogy az R. 26. §-ának (1) bekezdésében előírt előzetes árközlés hiányában az alperesnek az átvétel megtagadására lett volna joga.

A perbeli szállításra illetékes árhatóság az első fokú bíróság megkeresésére adott válaszában kifejtette, hogy a tömítőgyűrűk ára a szabad árformába tartozik, abban tehát a felek szabadon állapodhattak meg. A felperest azonban egyoldalú árváltoztatási jog nem illette meg, a megállapodásukban megjelölt egységár módosítására csak a felek közös megegyezésével kerülhetett volna sor. Az árhatóság álláspontja szerint az R. 26. §-ának (2) bekezdésében említett megrendelői jog - az átvétel megtagadása - csak az általános szabályokon felüli, "plusz megrendelői jogosultság ...". Az átvétel megtagadásának hiánya tehát nem jelenti az új ár automatikus elfogadását.

Az első fokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a felek között rendszeres árubeszerzésre vonatkozó szerződés nem volt érvényben, és ilyen szerződés a perbeli esetben sem jött közöttük létre, mivel az árkérdésben előzetesen nem állapodtak meg. Az alperes maga okozta az abból eredő kárát, hogy az egységár előzetes tisztázása nélkül nem a szállítólevélen közölt egységárban, hanem annál alacsonyabb áron forgalmazta a töm1tögyürüket, az tehát - az önokozásra tekintettel - a felperesre nem hárítható át [Ptk. 226. § (3) és (4) bek., 339. § (1) bek.]. Mivel pedig a felek között korábban nem volt és jelenleg sincs az R. 23. §-a szerint minősülő rendszeres szerződéses kapcsolat, a felperest az R. 26. §-ának (1) bekezdésében írt kötelezettség nem terhelte.

Az alperes az első fokú ítélet ellen fellebbezett.