BH 1990.9.343 Az épületen jelentkező repedések miatt felmerülő felelősséget kizáró szerződési feltétel attól függően lehet hatályos, hogy a repedés milyen méretű és veszélyezteti-e az épület állagát [Ptk. 200. § (1) bek., 314. § (1) és (2) bek., GK 45. sz., GKT 29/1973. sz.].

A felperes és az alperes építési szerződése alapján az alperes építette a perbeli 7 db lakóépületet. Az egyes épületek átadására 1982. december 21. és 1986. április 27. napja között különböző időpontokban került sor. A felperes az attikafalakon repedéseket észlelt, ezért 1986. szeptember 15-re egyeztetést hívott össze, amelyen az alperesen kívül az épületek tervezője is részt vett. A tervező a hiba miatti felelősségét elismerte, és a javítási költségek 50 %-ának a megfizetését vállalta, az alperes viszont a kijavítás elől elzárkózott. Ezért a felperes 1987. november 13-án benyújtott keresetében az érintett épületek attikafal-repedéseinek kijavítására kérte kötelezni.

A felperes perbehívása alapján a tervező a perbe beavatkozott.

Az alperes elévülés miatt a kereset elutasítását kérte, de azt is állította, hogy teljesítése megfelel a szerződésnek. Hivatkozott a szerződés 14. pontjára, mely szerint a kivitelező nem követ el szerződésszegést, ha a kivitelezés a tervdokumentációban foglaltak szerint történt, vagy egyébként megfelel a hatályban levő műszaki előírások és szabványok rendelkezéseinek. A hőhatás folytán előálló hajszálrepedések - amelyek nem szerkezeti jellegűek, és nem veszélyeztetik az épület állagát - nem minősülnek hibának.

Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A kirendelt szakértői intézet megállapította, hogy az épületek ún. No-fines technológiával épültek. Az ilyen rendszerű öntött beton alkalmazására vonatkozó ME 101-79 műszaki előírás a hőtágulási együtthatóról ugyan külön nem rendelkezik, de 25 m2-ként külön előírás hiányában is hőtágulási hézagot kellett volna tervezni és készíteni. Amennyiben a hőtágulási hézagok elkészülnek, repedések nem keletkeztek volna. A kivitelezés a tervdokumentációnak megfelelően történt ugyan, de nem felelt meg a szabványok rendelkezéseinek. A hajszálrepedések nem szerkezeti jellegűek, nem veszélyeztetik az épület állagát, és kifejezetten a hőhatás következményeként keletkeznek.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elévülés ugyan nem következett be, a felek azonban a szerződés 14. pontjában a hajszálrepedést olyan hibának minősítették, amely nem tekinthető szerződésszegésnek. Egyébként az alperes ezen csekély hiba miatti hátrányt kiegyenlítette azáltal, hogy 240 db lakás megépítésére a felperestől kapott tervek szerint a kért ütemezésben vállalkozott, és azokat új technológiával építette meg. A felek ezen megállapodása a jogszabályi követelményeknek megfelel, amelyre tekintettel az alperest sem a szavatossági, sem pedig a kártérítési felelősség nem terheli.

A Legfelsőbb Bíróság a felperes fellebbezését elbírálva az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, és csak az eljárási illetékre vonatkozó rendelkezésen változtatott. Az ítélet indokolása szerint a szerződésnek az alperes felelősségét kizáró 14. pontja kifejezetten kitér a hőhatás miatti repedésekre. A szerződés felelősséget csökkentő kikötése az alkalmazott No-fines technológia folytán egyébként az építkezés kísérletezési jellegére is utal, a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet XIII. fejezete szerint ugyanakkor a kutatási-fejlesztési szerződések esetében lehetőség van a kártérítési felelősség kizárására, illetve csökkentésére. Mivel a hibák kizárólag tervezési eredetűek, és az újszerű módozatból következően a felismerhetőség is korlátozott volt a kivitelező előtt, az alperes felelőssége a felelősséget korlátozó szerződéses megállapodás jogszerű voltától függetlenül sem állapítható meg.

Az elévülési kifogással kapcsolatban a másodfokú bíróság azt az álláspontját fejtette ki, hogy a hiba a felperes előtt már 1986. évben ismert volt, ennek ellenére keresetét csak 1987. november 13-án nyújtotta be, az tehát elévült.

Az ítéletek ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényességi óvást emelt, és mindkét ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per új tárgyalására és új határozat hozatalára való utasítását indítványozta.