A Győri Ítélőtábla Bhar.123/2010/9. számú határozata kiskorú veszélyeztetésének bűntette tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 71. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 99. §, 170. §, 183. §, 195. §, 324. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 335. §, 347. §, 381. §, 397. §, 398. §, 1999. évi LXIX. törvény (Szabs. tv.) 157. §] Bírók: Csák Csilla, Miklós Mária, Nagy Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék B.776/1999/40., Kúria Bf.494/2001/4. (BH 2002.9.343), Tatabányai Járásbíróság B.987/2008/72., Tatabányai Törvényszék Bf.546/2009/20., *Győri Ítélőtábla Bhar.123/2010/9.* (ÍH 2011.47)

***********

Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság

Bhar.123/2010/9. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Győrött, 2011. április 19. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A kiskorú veszélyeztetésének bűntette és más bűncselekmény miatt I.r. vádlott ellen indult büntetőügyben a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2010. szeptember 28. napján kihirdetett 1.Bf.546/2009/20. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat bűnösnek mondja ki rongálás vétségének kísérletében (Btk. 324.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés a/ pont).

A testi sértés bűntette (Btk. 170.§ (1) és (3) bekezdés) miatt emelt vád alóli felmentő rendelkezést mellőzi.

A vádlottal szemben a terhére megállapított bűncselekmények miatt a másodfokú bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetést tekinti kiszabottnak.

Kötelezi a vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg T1 magánfél (K.V.dűlő X. szám alatti lakos) magánfélnek kártérítés címén 12.000 (tizenkettőezer) Ft-ot, valamint a Komárom-Esztergom Megyei Illetékhivatal külön felhívására 7.000 (hétezer) Ft eljárási illetéket.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A szabadságvesztés-büntetésbe beszámítja a vádlott által a másodfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A harmadfokú eljárásban 5.220 (ötezer-kettőszázhúsz) Ft bűnügyi költség merült fel, amelyet a vádlott visel.

I n d o k o l á s :

A Tatabányai Városi Bíróság a 2008. október 8. napjától őrizetben, majd október 10. napjától előzetes letartóztatásban lévő vádlottat bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetésének bűntettében (Btk. 195.§ (1) bekezdés) és zaklatás bűntettében (Btk. 176/A.§ (2) bekezdés, (3) bekezdés b/ pont). Ezért őt a bíróság visszaesőként, halmazati büntetésül 2 év börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra. Beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt, továbbá a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 9.B.776/1999/40. számú ítéletében kiszabott 12 év fegyházbüntetés vonatkozásában alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette. Határozott a bűnjelekről, érdemben elbírálta T1 magánfél polgári jogi igényét, ezen túlmenően pedig rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet felmentő rendelkezést is tartalmaz. Az első fokú bíróság a vádlottat a testi sértés bűntette (Btk. 170.§ (1), (3) bekezdés) és a rongálás vétsége (Btk. 324.§ (1), (2) bekezdés a/ pont) miatt emelt vád alól felmentette, majd megállapította, hogy a vádlott elkövette a tulajdon elleni szabálysértést (1999. évi LXIX. tv. 157.§ (1) bekezdés b./ pont), és az emiatti eljárást megszüntette.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a testi sértés bűntette és a rongálás vétsége kísérlete tekintetében bűnösségének megállapítása, valamint a büntetés súlyosítása érdekében, míg vádlott és védője részben felmentés, részben enyhébb büntetés kiszabása iránt jelentettek be fellebbezést.

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a 2010. szeptember 28. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson a Tatabányai Városi Bíróság 6.B.987/2008/72. számú ítéletét megváltoztatta, a rongálás vétsége (Btk. 324.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés a/ pont) miatt folyamatban lévő büntetőeljárást megszüntette, a tulajdon elleni szabálysértés megszüntetésére vonatkozó első fokú ítéleti rendelkezést pedig mellőzte. A vádlottat 3 év 4 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, súlyosítva a városi bíróság által alkalmazott joghátrányt. A polgári jogi igényre és az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezést szintén mellőzte. Megállapította a bűnügyi költség összegét, amely a vádlottat terheli, illetve azt, amelyet az állam visel. Egyebekben helybenhagyta az első fokú bíróság ítéletét azzal, hogy a zaklatás bűntettének anyagi jogszabályhelye Btk. 176/A.§ (2), (3) bekezdés a/ pont, a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 9.B.776/1999/40. számú ítélete a Legfelsőbb Bíróság Bf.III.494/2001/4. számú határozatával emelkedett jogerőre, a 12 év szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozata börtön, a bűnjeleket pedig a K-i Rendőrkapitányság foglalta le és ott kerültek bevételezésre. Beszámítást alkalmazott, illetve kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéleti tényállásáta vádlott előéleti adatai kapcsán helyesbítette, hogy a Komáromi Városi Bíróság 1.B.122/1993/11. számú, 1992. december 29. napján jogerőre emelkedett ítéletével elbírált emberölés bűntettének az elkövetési ideje 1999. július 31. napja. A történeti tényállás 2. pontját pedig azzal egészítette ki, hogy a zaklatás bűncselekmény miatt a Btk. 183.§ (1) bekezdése szerint megkívánt joghatályos magánindítványát T1 magánfél 2008. augusztus 21. napján terjesztette elő, illetve a sértett a rongálás vétsége kapcsán polgári jogi igényt is előterjesztett. A szakértői vélemény alapján beemelte a tényállásba a másodfokú bíróság, hogy a vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, nincs tudatzavara, nem szenved szellemi leépülésben sem a vizsgálatkor, sem pedig a terhére rótt bűncselekmény elkövetési idején. A vádlott személyiségzavarban szenved.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy a helyes tényállásból megalapozott következtetést vont le az első fokú bíróság a történeti tényállás 1. és 2. pontja szerinti kiskorú veszélyeztetése bűntette és zaklatás bűntette törvényi tényállási elemeinek a megvalósulására. Ezzel kapcsolatosan a jogi indokolást helyesbítette azzal, hogy a testi sértés vétségének tényállási elemeit a Btk. 170.§ (1) bekezdése tartalmazza. Osztotta a másodfokú bíróság az első fokú ítélet jogi okfejtését abban a tekintetben is, hogy az 1. pontban a vádlott részcselekményei természetes egységet alkotnak, önálló büntetőjogi értékelésre a terhelt 2008. július 15. napján elkövetett cselekménye gyk.F.A. sérelmére nem kerülhet. A bírói gyakorlat alapján az ugyanazon kiskorú egészséges fejlődését veszélyeztető huzamosan és ismétlődően elkövetett cselekménysorozat törvényi egységet alkot, a vádlott elkövetési magatartása folyamatos volt. A gyermekkorú nevelt gyermek sérelmét eredményező magatartások az első fokú bíróság által elfogadott pszichiáter szakértői vélemény alapján a gyermek érzelmi sérültsége, a terhelt durva, fenyegető és bántalmazó viselkedésével áll ok-okozati összefüggésben, a sértett a bántalmazott gyermek lelki szindrómáit mutatja. Elsődlegesen a vádlott magatartásával, a kiskorú megalázásával és bántalmazásával okozati összefüggésben alakult ki a gyermekkorú sértettnél a közepes fokú érzelmi sérültség. Kiskorú trágár módon történő rendszeres szidalmazása, illetve a július 15-i bántalmazása az autómosó kefével, egy alkalommal a gyermekkorú sértettet lapockája fölött ekkor megütötte a vádlott, együttesen álltak ok-okozati összefüggésben a bekövetkezett eredménnyel, így helytállóan nem állapította meg bűnhalmazatban a kiskorú veszélyeztetésének a bűntettével az első fokú bíróság a vádlott terhére a minősített testi sértés bűntettét. A másodfokú bíróság indokolása szerint ugyancsak helyes a jogi indokolás a 2. tényállási pontnál, itt jelezte az elírási hibát, miszerint a zaklatás bűntettének jogszabályhelye Btk. 176/A.§ (3) bekezdés b/ pont. A történeti tényállás 3. pontjával kapcsolatosan, amely a rongálás vétségének a kísérlete, azt állapította meg a megyei bíróság, hogy a vád tárgyává tett jelentősebb tárgyi súlyú bűncselekmények mellett a felelősségre vonás szempontjából jelentőséggel nem bír, ezért a megyei bíróság a rongálás vétsége miatt folyamatban lévő büntetőeljárást a vádlottal szemben megszüntette, a tulajdon elleni szabálysértés megállapítására és a szabálysértési eljárás megszüntetésére vonatkozó első fokú ítéleti rendelkezéseket mellőzte. Ezért nem kerülhetett sor a magánfél által előterjesztett polgári jogi igény megítélésére, valamint a kártérítési összeg után járó eljárási illeték vádlott általi kötelezésére. Ezért az első fokú ítéleti rendelkezéseket a másodfokú bíróság szintén mellőzte.