EH 2003.850 A felek szerződési szabadságának a védelme azt igényli, hogy a szerződés érvénytelenné válását eredményező megtámadásra a szerződő feleken kívül álló harmadik személy jogát csak akkor lehet elismerni, ha érdeke más - közigazgatási - vagy a szerződés érvényességét nem érintő polgári jogi - eszközzel nem védhető meg [Ptk. 235. §].
A felperes adóhatóság adóellenőrzés alapján az I. r. alperes terhére 32 141 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, továbbá 16 070 000 Ft adóbírság és 26 532 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
Az alperesek 1999. szeptember 15-én és 1999. október 3-án egymással üzletrész adásvételi szerződéseket kötöttek. E szerződésekkel az I. r. alperes a B. Kft.-ben fennálló 3 000 000 Ft névértékű üzletrészét 500 000 Ft vételárért, míg az M. Kft.-ben fennálló 99 730 000 Ft névértékű üzletrészét 600 000 Ft vételárért eladta a II. r. alperesnek.
Ezeket a szerződéseket a felperes, mint olyan személy, akinek a szerződés megtámadásához érdeke fűződik [Ptk. 235. § (2) bekezdés] feltűnően nagy értékkülönbségre hivatkozva [Ptk. 201. § (2) bekezdés] keresetében megtámadta, kérte érvénytelenségük megállapítását és a szerződéskötések előtt fennállott helyzet visszaállítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest az alperesek perköltségének megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a felperesnek, mint "egyéb érdekeltnek", a szerződések Ptk. 201. § (2) bekezdésére alapított megtámadására perlési (keresetindítási) jogosultsága nincs. E rendelkezés ugyanis a Ptk. 235. § (2) bekezdéséhez képest olyan speciális szabály, amely a megtámadás jogát csak a szerződésben részt vevő sérelmet szenvedett félnek biztosítja.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest az alperesek másodfokú perköltségének megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével egyetértett, annak indokolását azonban - az alábbiak szerint - megváltoztatta.
A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésében - de ugyanígy a 209. §-ának (1) bekezdésében, 210. §-ának (1) és (4) bekezdésében - a szerződés megtámadásának okait határozza meg, míg a Ptk. 235. §-ának (2) bekezdésében nevezi meg a megtámadásra jogosultakat. A jogszabály rendelkezése értelmében megtámadására a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. A megtámadás jogát a törvény nemcsak a szerződő fél, hanem más, a feleken kívülálló részére is biztosítja. Ugyanakkor nem határozza meg, milyen körben kívánja a megtámadási lehetőséget megadni, ismérvként csak annyit jelöl meg, hogy ez a joga olyan nem szerződő félnek is fennáll, akinek törvényes érdeke fűződik a szerződés érvénytelenségének megállapításához. Azt a kérdést, hogy az adóhatóságnak fűződik-e törvényes érdeke a polgári jogi szerződést kötő felek szerződésének megtámadásához, az alábbiak döntik el. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése alapján a felek a szerződés tartalmát szabadon állapítják meg. A tartalom-meghatározás szabadsága kiterjed a szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás mértékének szabad megállapítására is. A felperes és az alperesek között nincs polgári jogviszony, de a felperesnek az adójogviszonyban lehetősége van az ügylet valódi tartalma szerinti minősítésére [Art. 1. § (7) bekezdés]. A Legfelsőbb Bíróság az alperesek szerződési szabadságához fűződő alapvető érdekét az adóhatóság egyéb jogi eszközzel érvényesíthető érdekével összevetve megállapította, hogy a felperesnek a szerződés megtámadásához fűződő polgári jogi érdeke hiányzik, ezért a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt nem indíthat pert.
A felperes felülvizsgálati kérelmében elvi jelentőségű jogkérdésnek tekinti, hogy jogerősen megállapított adótartozás végrehajthatósága érdekében van-e joga az adóhatóságnak a Ptk. 201. § (2) bekezdése alapján a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt polgári peres eljárást kezdeményezni az adótartozás kötelezettjével szemben. A felperes a jogerős ítéletet az ügy érdemi elbírálására kihatóan azért tartja jogszabálysértőnek, mert álláspontja szerint a Ptk. 235. § (2) bekezdése a szerződés harmadik személy által történő megtámadásához "törvényes érdek" és nem "polgári jogi érdek" fennállását követeli meg előfeltételül. Törvényes érdekét a Legfelsőbb Bíróság korábban, a fellebbezésében is hivatkozott Gf. III. 31.516/1996/3. számú ítéletével elismerte. Az Art. 1. § (7) bekezdése nem ad olyan eszközt a szerződés tartalmát minősítő hatóság kezébe, mely adott helyzetben - pl. adótartozás végrehajtása esetén - az eredeti állapot helyreállítását célzó érvénytelenség megállapítását is jelenthetné, hiszen ez a bíróság hatáskörébe tartozik.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást - egyesbírói határozattal - elrendelte.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A jogerős ítélet azt a jogkérdést döntötte el, hogy a felperesnek van-e ún. kereshetőségi joga, rendelkezik-e perbeli legitimációval. A kereshetőségi jog vagy ügylegitimáció (legitimatio ad causam) anyagi jogi kérdés, azt jelenti, hogy a felperest megilleti-e a keresettel érvényesített jog. Ezt jogszabályi felhatalmazás, jogviszony vagy érdekeltség alapítja meg. Az aktív vagy passzív perbeli legitimáció ellenben eljárásjogi jellegű kérdés, azt fejezi ki, hogy a pert csak jogszabályban erre feljogosított személy indíthatja meg, vagy a per csak meghatározott személy vagy személyek ellen indítható meg. Ezek perelőfeltételek, hiányuk a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjában meghatározott perakadály.
A perbeli esetben a felperes perbeli legitimációját - amint azt az eljárt bíróságok helyesen ismerték fel - az dönti el, hogy megilleti-e őt a mások (az alperesek) között létrejött adásvételi szerződés megtámadásának joga.
A Legfelsőbb Bíróság a határozatainak hivatalos gyűjteménye 2000. évi 2. számában 308. sorszámon közzétett határozatában állást foglalt abban, hogy harmadik személyek között kötött adásvételi szerződés megtámadására jogosultság szempontjából az adóhatóság nem tekinthető a Ptk. 235. § (2) bekezdésében meghatározott érdekeltnek. Ezzel az elvi határozattal a Legfelsőbb Bíróság kifejezésre juttatta, hogy nem tartja irányadónak az ettől eltérő jogi érvelést tartalmazó, a felperes által hivatkozott Gf. III. 31.516/1994/3. számú - a BH-ban közzé nem tett - ítéletét.
A jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont - lényegét tekintve - megfelel az elvi határozatnak.
A Ptk. 201. § (2) bekezdése és 235. § (2) bekezdése értelmében, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a szerződés megtámadására a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz érdeke fűződik.
A szerződési szabadság az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint, mint az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében meghatározott piacgazdaság tartalmi eleme, önálló alkotmányos jog, alkotmányos védelem alatt áll és abban az általános szabályban érvényesül, amelyet a Ptk. 200. § (1) bekezdése határoz meg. Eszerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg, a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek. A felek szerződési akarata tehát az alkotmányosan is garantált szerződési szabadságnak fontos eleme (724/B/1994. AB határozat).
A szerződési szabadság feltételezi a megkötött szerződések védelmét is. Ez azt is igényli, hogy a szerződés érvénytelenné válását eredményező megtámadásra [Ptk. 235. § (1) bekezdés] a szerződő feleken kívül álló harmadik személy jogát csak akkor lehet elismerni, ha érdeke más - közigazgatási vagy a szerződés érvényességét nem érintő polgári jogi - eszközzel nem védhető meg.
A polgári jogviszonyok autonóm szereplői szerződési szabadságának érvényesüléséhez fűződő érdek és az adóhatóságnak az államot megillető adótartozás behajtásához fűződő érdeke összevetésével a másodfokú bíróság helyes jogértelmezéssel helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperesnek azért nincs kereshetőségi joga, mert a megtámadáshoz fűződő polgári jogi érdeke - az adókövetelés érvényesítésére rendelkezésére álló más jogi eszköz meglétében - hiányzik.
Téves azonban a jogerős ítélet annyiban, amennyiben ezt a más jogi eszközt abban ismerte fel, hogy a felperesnek az adójogviszonyban lehetősége van az ügylet való tartalom szerinti minősítésére [Art. 1. § (7) bekezdés]. A felperes alappal hivatkozik arra, hogy az adott esetben az adójogszabálynak ez a lehetősége nem jöhet számításba, mert alkalmazása - az adótartozás végrehajtása esetén - nem biztosítja a követeléséhez való hozzájutást.
A Ptk. 203. § (1) és (2) bekezdése értelmében az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. Ha valaki a hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetőleg az ingyenességet vélelmezni kell.
A fedezetelvonó szerződés jellemzője a viszonylagos - a hitelezővel szembeni - hatálytalanság. Ez azt jelenti, hogy az érvényes szerződés alapján jogszerző fél köteles tűrni a behajthatatlanná vált követelésnek a szerződéssel átruházott vagyonból való kielégítését.
A jelen per megindításakor az I. r. alperesnek jogerősen megállapított adótartozása volt a felperessel szemben. Az egymással kötött adásvételi szerződéssel a II. r. alperes az I. r. alperes üzletrészeit szerezte meg, amelyek az adótartozás kielégítési alapjául szolgálhattak volna. Az alperesek házastársak, így a II. r. alperes rosszhiszeműsége mellett - megdönthető - törvényi vélelem szól.
Mivel a felperesnek ez - a szerződés érvényességét nem érintő - polgári jogi eszköz rendelkezésére állt, nincs olyan érdeke, amely a szerződés megtámadására jogosítaná fel.
A keresetnek a felperes perbeli legitimációja hiányára alapított elutasítását helybenhagyó jogerős ítélet a kifejtettek alapján nem jogszabálysértő, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok nem áll fenn, ezért a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés]. (Legf. Bír. Pfv. X. 20.433/2003.)