BH 2015.2.43 A csődeljárásban, ha a hitelező szavazati jogával kapcsolatban kifogás alapján indult eljárás van még folyamatban, az adós csak azzal a kockázattal kötheti meg a csődegyezséget, hogy utóbb - amennyiben a szavazatok száma bíróság döntése következtében megváltozik -, a kifogás tárgyában hozott végzésnek megfelelően a csődegyezség létrehozását ismét meg kell kísérelnie, feltéve, hogy erre még lehetőség van a moratórium nyújtotta határidőn belül [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 12. § (5) bek., 20. § (1) bek., 21/A. § (3) bek., 21/B. §].

Pertörténet:

Fővárosi Ítélőtábla Cspkf.44211/2014/2., Kúria Gfv.30275/2014. (BH+ 2015.1.26, *BH 2015.2.43*)

***********

[1] A bíróság az adós kérelmére 2014. január 13-án indította meg a csődeljárást, vagyonfelügyelőként a K. Zrt.-t jelölve ki.

[2] Az adós a 2014. március 4-én megtartott egyezségi tárgyaláson megkötött csődegyezség jóváhagyása érdekében 2014. március 7-én nyújtott be kérelmet a bírósághoz. A becsatolt csődegyezségi tárgyalási jegyzőkönyv szerint a vagyonfelügyelő tájékoztatta a megjelenteket, hogy az elsőfokú bíróság előtt az R. Bank Zrt. (a továbbiakban: Bank) hitelező kifogásának elbírálására irányuló eljárás folyamatban van, és kérte az adóst, hogy két héttel halassza el a tárgyalást. A folyamatban levő, kifogás alapján indult eljárás a Bank hitelező igényének vitatottként történt besorolása megváltoztatására irányult. Az adós a jegyzőkönyv szerint a kérelemnek nem kívánt eleget tenni, álláspontja az volt, hogy a kifogás előterjesztése nem akadályozza az egyezségi tárgyalás megtartását, valamint a csődegyezség megkötését. Az egyezségi tárgyaláson a jelen levő Bank hitelezőnek nem biztosítottak szavazati jogot igényének "vitatott" minősítése miatt.

[3] Az egyezségi tárgyaláson a nem biztosított kategóriában elismertként nyilvántartásba vett követelések hitelezői 2957 szavazatszámmal rendelkeztek, ebből az egyezségi javaslatot elfogadó hitelezők szavazata 2848 volt. A megállapodás szerint az adós arra vállalt kötelezettséget, hogy "az elismert biztosított és elismert nem biztosított hitelezői kategóriában visszaigazolt hitelezők részére a vagyonfelügyelő által elismertként, illetve nem vitatottként visszaigazolt, összesen 148 169 806 Ft követelés összegéből a hitelezők részére, a hitelezők követelése 20%-ának megfelelő összeget, azaz mindösszesen 29 633 960 Ft összeget egyenlít ki" oly módon, hogy saját váltót állít ki egyenként a hitelezők részére 2023. december 31-i lejárattal.

[4] Az egyezséghez csatolt kimutatás szerint az adósnak nem vitatott biztosított követeléssel rendelkező hitelezői nem voltak, a vagyonfelügyelő az egyezségi tárgyalás időpontjában a Bank követelését vitatott biztosított hitelezői igényként tartotta nyilván.

[5] A Bank három kifogást terjesztett elő, melyből a 23.Cspkh.01-2014-2/000001 számú eljárásban azt sérelmezte, hogy bejelentett követelését a vagyonfel­ügyelő a "vitatott igények" kategóriájába sorolta be. A bíróság 2014. március 14-én meghozott 7. sorszámú végzésében a kifogásnak részben helyt adott és megállapította, hogy a vagyonfelügyelő köteles a Bank hitelező által az adós részére folyósított lejárt, vissza nem fizetett tőkeköveteléseket - annak a csődeljárás kezdő napján érvényes MNB euro/forint középárfolyama alapján számított összegében - hitelezői igényként nyilvántartani, nem biztosítottként. Az ezt meghaladó kifogást elutasította.

[6] Az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette, mert azt állapította meg, hogy a csődegyezség a jogszabályban foglaltaknak nem felel meg. Hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5. § (1) bekezdésére, mely tiltja a joggal való visszaélést. Álláspontja szerint a csődegyezség azért nem felel meg a jogszabályi rendelkezéseknek, mert az adós a csődeljárás kezdő időpontját közvetlenül megelőzően pert indított a hozzávetőlegesen 13 milliárd forint követeléssel rendelkező hitelezőjével szemben. Ezt követően - tudva arról, hogy a Bank hitelezői igényét érintően kifogást terjesztett elő - annak elbírálását nem várva be, a vagyonfelügyelőnek a tárgyalás elhalasztására irányuló kérelme ellenére a többi hitelezőjével az egyezséget megkötötte.

[7] Az adós fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

[8] A Bank kifogása alapján hozott határozat tekintetében a másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a Cstv. 12. § (4) bekezdése olyan kógens szabály, amelytől a követelések minősítése során sem a vagyonfelügyelő, sem a csődbíróság nem tekinthet el.

[9] Jelen esetben a felek azt nem tették vitássá, hogy a hitelező bejelentett követelését közokirat igazolja. Az adós azonban arra a tényre alapítottan kérte a vagyonfelügyelőtől a banki követelés vitatottá minősítését, hogy a követelést tartalmazó, közokiratba foglalt szerződést érvénytelenségre hivatkozva már a csődeljárás előtt megtámadta a perbíróság, illetve a választottbíróság előtt.

[10] A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban az ilyen perindítás igazolása még nem elegendő ahhoz, hogy a vagyonfelügyelő vagy a csődbíróság a csődtörvény fenti kötelező rendelkezését figyelmen kívül hagyja és attól eltérő módon az érintett követelést vitatottnak minősítse. A jogalkotó szándéka a közokirattal rendelkező hitelező csődeljárásbeli jogainak megóvására irányult. Önmagában az a körülmény, hogy a közokiratba foglalt követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt az adós pert indított, a követelést a csődeljárásban nem teszi vitatottá, mert még ha a perben az vitatott is, a csődeljárásban a csődbíróságnak speciális szabályokat kell alkalmaznia. Az adósnak lehetősége van arra, hogy a korábban általa indított per eredményét bevárja, és akkor indítson csődeljárást, amikor már jogerős ítélettel tudja igazolni, hogy a korábban közokiratba foglalt követeléssel nem tartozik.

[11] A másodfokú bíróság nem osztotta a felek által megjelölt és közzétett bírósági határozat azon okfejtését, hogy a Cstv. 12. § (4) bekezdésében előírt kógens rendelkezés ellenére akkor is vitatottnak kell minősíteni a közokiratba foglalt követelést, ha annak bírósági úton történő megtámadására a csődeljárást megelőzően került sor. Álláspontja szerint a közokiratba foglalás csak akkor nem eredményezheti a hitelezői igénynek a Cstv. 12. § (2) bekezdés ba) pontjába történő besorolását, ha a közokirat valóságtartalma jogerős bírósági ítélet alapján megdőlt, illetve igazolást nyert, hogy annak részbeni, vagy teljes kiegyenlítésére sor került.

[12] Nem osztotta az elsőfokú bíróságnak a kifogás elbírálása során kifejtett okfejtését sem.

[13] Egyetértett ugyanakkor azzal, hogy az adósnak és a hitelezőknek a jogaikat a jóhiszeműség és tisztességesség követelményeinek megfelelően kell gyakorolniuk, és kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni, valamint tiltott a joggal való visszaélés is.

[14] Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és annak megállapítását, hogy a Bank csődeljárásba bejelentett hitelezői igénye az adós által teljes mértékben vitatott, ezért a Bank által a csődeljárásban bejelentett hitelezői igényt, mint teljes egészében vitatott hitelezői igényt vegye figyelembe a csődegyezség jóváhagyása során. Ennek megfelelően a csődegyezséget hagyja jóvá és a csődeljárást nyilvánítsa befejezetté.