A Győri Ítélőtábla Pf.20180/2013/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 78. §, 87. §, 164. §, 228. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 350. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 9. §, 86. §, 236. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Maurer Ádám, Világi Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24732/2012/4., Tatabányai Törvényszék P.20409/2012/26., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20180/2013/3., *Győri Ítélőtábla Pf.20180/2013/4.*

***********

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.180/2013/4. szám

Az ítélőtábla pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a Mihály és Schneidler Ügyvédi Iroda által képviselt I.r. és II.r, valamint a személyesen eljárt III.r. alperesek ellen kártérítés megállapítása iránt indított perében, a Tatabányai Törvényszék 2013. május 8. napján kelt 4.P.20.409/2012/26. számú ítéletével szemben a felperes által 27., az I., II. r. alperesek által 28. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit az alábbiak szerint változtatja meg:

az I. r. alperessel szembeni keresetet elutasítja,

mellőzi az I. r. alperes állam javára perköltségben való marasztalását,

a felperes által az államnak felhívásra fizetendő eljárási illeték összegét 26.500.-(Huszonhatezer-ötszáz) forintra felemeli.

Megállapítja, hogy az elsőfokú eljárásban a felperes 94 %-ban pervesztes, így a pártfogó ügyvéd elsőfokú munkadíját a felperes 94 %-ban, a III. r. alperes pedig 6 %-ban köteles viselni.

A felperes által az I. és II. r. alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak fizetendő elsőfokú perköltség összegét 100.000.-(Egyszázezer) forintra felemeli.

Kötelezi az ítélőtábla a felperest, hogy fizessen meg az államnak az illetékügyben eljáró hatóság felhívására 54.000.-(Ötvennégyezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket, az I. és II. r. alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 15 napon belül 60.000.-(Hatvanezer) forint másodfokú perköltséget.

A felperes a másodfokú eljárásban teljes mértékben pervesztes.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 137.740.-Ft-ot és ennek 2011. december 13-tól a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatát. Kötelezte a III. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 45.720.-Ft-ot és ennek 2011. december 13-tól a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A felperest 18.200.-Ft, az I. r. alperest 8.300.-Ft, a III. r. alperest 2.700.-Ft le nem rótt illeték állam javára való megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperes 75 %-ban pervesztes, így a pártfogó ügyvédjét megillető díjat 75 %-ban a felperes, 19 %-ban az I. r. alperes, 6 %-ban a III. r. alperes köteles viselni. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I., II. r. alperesnek bruttó 50.000.-Ft ügyvédi munkadíjból álló perköltséget. Kimondta, hogy az ezt meghaladóan felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Határozata indokolásában megállapította, hogy "A" ügyvezetése mellett működött a "B" Befektető Kft. és a "C" Kft. Mindkét cég egyebek mellett építőanyag kereskedelemmel foglalkozott. A felperes a "C" Kft-től 2009. június 24-én különféle építőanyagokat vásárolt, összesen 2.252.064.-Ft, továbbá 1.095.936.-Ft értékben. A felperes a tervezett építkezést 2009 júniusában nem tudta megkezdeni, ezért "A"-val megbeszélte, hogy a megvásárolt építőanyagot továbbra is a Település 1...1 szám alatti tüzép-telepen tárolják. Később a "B" Befektető Kft-vel szemben végrehajtási eljárás indult, ennek során 2010. május 3-án az I. r. alperes mellett működő végrehajtó-helyettes a tüzép-telep udvarán tárolt raklapon álló téglát, cserepet is lefoglalta, május 5-én pedig tovább folytatta az ingófoglalást, valamint a végrehajtást kérő kezdeményezésére a lefoglalt ingóságok zár alá vételéről is gondoskodott, zárgondnoknak III. r. alperest jelölte ki. Május 6-án az I. r. alperes a III. r. alpereshez szállította le a lefoglalt építőanyagokat. 2010. május 20-án a felperes is felkereste a végrehajtói irodát, bemutatta számláit, ott az I. r. alperes tájékoztatta a végrehajtási igényper megindításának lehetőségéről. Átadta a felperesnek a május 3-i foglalásról felvett jegyzőkönyvet, a május 5-i foglalásról felvett jegyzőkönyvet azonban nem adta át. 21. számmal jegyzőkönyvet vettek fel, melynek tanúsága szerint tájékoztatta a felperest a 15 napon belüli végrehajtási kifogás előterjesztésének lehetőségéről. A felperes május 21-én végrehajtási igénypert indított, 2010. május 26-án pedig büntető feljelentést tett, figyelemmel arra, hogy a rendelkezésére álló május 3-i foglalási jegyzőkönyv az általa vásárolt építőanyag csupán egy részét tartalmazza, ezért a felperes úgy tudta, hogy a végrehajtó csak az építőanyagainak egy részét foglalta le és szállíttatta el, többi építőanyaga eltűnt. Annak érdekében, hogy az építkezést folytatni tudja, a "D" Kft-től 2010. május 27-én 2.253.883.-Ft értékben építőanyagokat vásárolt, melynek forrásául a 2010. április 27-től június 28-ig a "E" Banknál 7,5 %-os kamatra lekötött 1.994.893.-Ft-os betétjét is felhasználta. A betétlekötést megszüntette május 27-én. Az I. r. alperest a büntető ügyben június 8-án a rendőrség meghallgatta. A végrehajtó azonban akkor sem csatolta a május 5-i foglalási jegyzőkönyvet, csupán a július 29-i meghallgatásakor hivatkozott erre a foglalásra és ekkor adta át a jegyzőkönyvet a rendőrségnek.

Az igényperben hozott ítélet megállapította, hogy a felperes tulajdonát képezik a "B" Kft. adóssal szembeni végrehajtás során lefoglalt ingóságok 1.844.674.-Ft + 20 % ÁFA értékben. Az ingóságokat feloldotta a végrehajtás alól és a felperes részére kiadni rendelte. Feljogosította a felperest, hogy az ingóságait elszállíthassa. Az ítélet 2010. december 2-án jogerőre emelkedett.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint 2010. december 3-án és december 17-én a felperes elszállította a III. r. alperes telephelyéről az építőanyagokat. Az elszállításkor észlelt sérülésekről jegyzőkönyvet vettek fel.

Az elsőfokú bíróság az ítélete jogi indokolásában akként foglalt állást, hogy az I., II. r. alperes nem tanúsított azzal jogellenes magatartást, hogy a "B" Kft. adós telephelyén lévő és a felperes tulajdonát képező építőanyagokat lefoglalta. Eljárásuk a Vht.86. §-ának megfelelt. Az sem róható fel, hogy az I.r. alperes zárgondnokot jelölt ki és az ingóságok elszállításáról gondoskodott. E körben jogellenességet a felperes nem tudott bizonyítani. Megítélése szerint azonban nem úgy járt el az I. r. alperes, ahogy elvárható lett volna akkor, amikor május 20-án nem adta át a felperesnek a május 5-én felvett foglalási jegyzőkönyvet és nem adott tájékoztatást arról, hogy a felperes építőanyagai hol találhatóak. A Vht. 9. §-a folytán irányadó Pp.2. §-a szerint a végrehajtónak kötelessége lett volna, hogy a végrehajtási eljárás tisztességes lefolytatását biztosítsa. Ezen követelménynek pedig akkor felelt volna meg, ha teljeskörűen tájékoztatja a felperest, mint érdekeltet az ingóságai hollétéről és lefoglalásáról, valamint az ehhez kapcsolódó szükséges iratokat átadja részére. Nem kellett volna a felperesnek újból építőanyagot vásárolnia, ha megfelelő tájékoztatásban részesül.