A Szegedi Ítélőtábla Bf.316/2018/2. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 179. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 7. §, 8. §, 9. §, 38. §, 40. §, 61. §, 62. §, 79. §, 164. §, 459. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 76. §, 113. §, 167. §, 385. §, 576. §, 590. §, 591. §, 593. §, 605. §, 615. §, 868. §] Bírók: Hegedűs István, Katona Dorottya, Kiss Dániel

Szegedi Ítélőtábla

Bf.III.316/2018/23.

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden, 2019. január 29. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján a Bf.III.316/2018. számú ügyben meghozta a következő

í t é l e t e t:

A testi sértés bűntette miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Törvényszék 2018. április 6. napján kihirdetett 6.B.729/2017/47. számú ítéletét megváltoztatja akként, hogy

a Szolnoki Városi Bíróság 4.Bk.696/2011/3. számú végzésével kiszabott 5 (öt) hónap fogházbüntetéssel kapcsolatban engedélyezett feltételes szabadságot megszünteti.

Az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség összege helyesen 275.307.- (kettőszázhetvenötezer-háromszázhét) forint, melyből a vádlott 240.307.- (kettőszáznegyvenezer-háromszázhét) forintot köteles megfizetni külön felhívásra az állam javára, míg 35.000.- (harmincötezer) forint bűnügyi költséget az állam visel.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott tényleges tartózkodási helye a [bv. intézet neve].

Megállapítja, hogy a másodfokú eljárás során felmerült 30.000.- (harmincezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Szolnoki Törvényszék ítéletével vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) és (3) bekezdés, (8) bekezdés 1. fordulat], ezért mint visszaesőt 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg, továbbá rendelkezett arról, hogy a vádlott a kiszabott szabadságvesztésből annak háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe a 2017. március 5. napjától 2018. január 9. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelről, illetőleg kötelezte a vádlottat a büntetőeljárás során felmerült 273.407.- forint bűnügyi költségből 228.407.- forintnak felhívásra az állam részére történő megfizetésre, továbbá megállapította, hogy 45.000.- forint költség az állam terhén marad.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be az ügyész a vádlott terhére, a fő- és mellékbüntetés súlyosítása, míg a vádlott és védője egyezően a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. A vádlott fellebbezésének írásbeli indokolásában már az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, illetőleg bizonyítás lefolytatását indítványozta. Beadványaiban kifejtette, hogy a törvényszék pontatlanul rögzítette ítéletében a sértettnek a bűncselekmény elkövetését megelőző tevékenységeit, ugyanis a cselekmény előtt pár nappal a sértett nem pusztán egy öntözőcsatorna jegén egy nejlonzsákon csúszkált, hanem 8-10 alkalommal fel is ugrott, majd a hasára esett, illetőleg ugyancsak a cselekményt megelőzően rönkfát is vágott. Mindezekre figyelemmel indítványozta az orvosszakértői vélemény kiegészítését a tekintetben, hogy a sértett sérülése ezen módokon keletkezhetett-e, illetőleg a tekintetben is, hogy a sértett által elszenvedett ún. kétszakaszos léprepedés nem lappanghat-e akár napokig is. Ezen túlmenően indítványt tett a sértett tárgyalásra történő megidézésére is, ennek azonban részletes indokát nem adta.

A védő fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására és eltérő jogi minősítés mellett a büntetés enyhítésére, harmadlagosan a kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt. Kifejtette, hogy álláspontja szerint iratellenes az ítélet indokolásának az a megállapítása, amely szerint a vádlott a közöttük szokásban volt ütögetést meghaladó erejű ütést mért volna a sértettre, és a sértett ettől összeesett volna. Álláspontja szerint annyi állapítható meg, hogy a sértett és a vádlott is erősen ittas volt, ez az állapot pedig kisebb erejű ütés esetén is az egyensúly elvesztését okozhatja. Előadta, hogy figyelemmel azon körülményre, miszerint a sértett a vádbeli napon 18-19 óra körül lett rosszul, így teljességgel megalapozatlan az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a sértett a reggeli órákban a vádlott ökölütésétől szenvedett volna kétszakaszos léprepedést, ugyanis ezen sérülés órák, napok, esetenként hetek múlva a lépet ért trauma következtében létrejövő vérzés kiváltotta késői lépszakadás következménye. E tekintetben megismételte a vádlott által is előadottakat. Álláspontja szerint az igazságügyi orvosszakértői vélemény nem tartalmaz utalást a lép esetet megelőző állapotára, ezért nem vonható le az a következtetés, hogy a lép sérülése kizárólag a vádlott ütésétől származhatott. Hivatkozott továbbá arra - a vádlottal egyezően -, hogy a vádlott és a sértett ütéseket intéztek egymás felé, sérülés okozás szándéka nélkül, ezért a vádlott magatartása kizárólag a Btk. 164. § (1) bekezdés és (9) bekezdés c) pontja szerinti testi sértés bűntetteként értékelhető, a cselekmény ítélet szerinti minősítése ezért törvényellenes.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.264/2017/3-II. számú átiratában észrevételezte, hogy a nyomozó hatóság által 2017. február 5. és 2017. március 6. napjain foganatosított gyanúsítotti kihallgatások megsértették a 8/2013. (III.1.) AB határozat, valamint a 23/2003. (VI.24.) BM-IM együttes rendelet 9. § (2) bekezdésében foglaltakat, ugyanis a védő értesítése és a terhelt kihallgatása között a nyomozó hatóság általi kihallgatások esetében 24 óra egyik esetben sem telt el, és a védő sem volt jelen, ezért az említett vallomások bizonyítékként nem lennének figyelembe vehetők. Ugyanakkor a nyomozási bíró előtti meghallgatása során - védő jelenlétében - a vádlott a rendőrségen általa korábban előadottakat fenntartotta, erre figyelemmel az ügyészi álláspont szerint a vádlott valamennyi, a nyomozás során tett vallomása bizonyítékként értékelhető, ezért tévedett a törvényszék, amikor a terhelt első, nyomozás során tett vallomását nem értékelte bizonyítékként. Ezen túlmenően a főügyészség a tényállás több ponton történő kiegészítése, helyesbítése, a bűnösségi körülmények kiegészítése, helyesbítése és a jogszabályi hivatkozások kiegészítése mellett indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg akként, hogy a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetést egyaránt súlyosítsa, egyebekben azt hagyja helyben.

Mind az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, mind a büntetések súlyosítása, illetőleg enyhítése érdekében bejelentett fellebbezések alaptalanok, a főügyészi átiratban foglaltak nagyrészt alaposak.

Tekintettel arra, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően, 2018. július 1. napján hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.), amelynek 868. § (1) bekezdése alapján e törvény rendelkezéseit - a 868-876. §-ban meghatározott eltérésekkel - a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell, az ítélőtábla az elsőfokú ítélet felülbírálata során a másodfokú eljárás lefolytatásakor hatályos törvény szerint járt el.