A Balassagyarmati Törvényszék K.20218/2010/17. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 35. §] Bíró: Takács László

Nógrád Megyei Bíróság

10.K.20.218/2010/17. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Nógrád Megyei Bíróság dr. Patakiné dr. Schneider Márta ügyvéd (.....) által képviselt T. G. (....) felperesnek - dr. Répási Péter jogtanácsos által képviselt APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály Észak-magyarországi Kihelyezett Hatósági Osztály (3530 Miskolc, Kandia u. 12-14.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes kereseti kérelmét e l u t a s í t j a .

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000.- (Egyszázezer) forint perköltséget, valamint fizessen meg - az illetékügyben eljáró adóhatóság külön felhívására - 334.680.- (Háromszázharmincnégyezer-hatszáznyolcvan) forint feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincsen helye.

I n d o k o l á s :

Az APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága a 2009. szeptember 25. napján kelt 3508815743 iktatószámú határozatával a felperes terhére 2007. évre 5.600.000.- forint általános forgalmi adó különbözetet állapított meg, amelyből 5.578.000.- forint adóhiánynak minősült.

Kötelezte a felperest az adóhiány összegének, továbbá 2.789.000.- forint adóbírságnak és 1.470.000.- forint késedelmi pótléknak a megfizetésére.

A döntés indokolása szerint a felperes részben olyan számlákat használt fel az általános forgalmi adó levonásához, amelyeket nem adóalany állított ki, hiszen a kiállító egyéni vállalkozó vállalkozói igazolványát a hatóság jogerősen visszavonta.

Ezen túlmenően a kiállított számlák alakilag sem tekinthetők hitelesnek, hiszen azt a számlatömböt, amelyből a kiállított számlák egy része származik, a kiállító egyéni vállalkozó azt követő időpontban szerezte meg, mint ahogyan a számlákat, a rajtuk szereplő dátum szerint kiállította.

A számlák másik része tartalmilag nem tekinthető hitelesnek, hiszen az egyéni vállalkozónak az azokon szereplő teljesítése semmilyen adattal nem igazolható.

Megállapította továbbá, hogy a felperes a számlák befogadása során nem járt el kellő körültekintéssel sem, mivel nem győződött meg arról, hogy a számlakiállító egyéni vállalkozó a munkák elvégzéséhez rendelkezik-e bejelentett alkalmazottakkal, illetve arról sem, hogy a munkát ténylegesen elvégző személyek milyen jogviszonyban állnak az egyéni vállalkozóval.

Ezt a határozatot az alperes a 2010. január 8. napján kelt 2239577126 iktatószámú határozatával helybenhagyta.

A keresetlevelével a felperes ezeknek a határozatoknak a hatályon kívül helyezését kérelmezte. Jogszabálysértésként jelölte meg a határozati döntések alapjául szolgáló tényállás feltáratlanságát, ami abban nyilvánul meg, hogy a számlakibocsátó egyéni vállalkozót az adóhatóság nem hallgatta meg, annak ellenére, hogy őt a felperes az elsőfokú hatósághoz előállította, így elmulasztotta tisztázni a számlák mögötti teljesítéseket és ezért megalapozatlanul minősítette a számlákat hiteltelennek.

A számlákon szereplő gazdasági tevékenység tényleges teljesítését ezzel szemben igazolja az, hogy a felperestől a megrendelő a tárgyi munkát ténylegesen átvette, így a számlákon szereplő gazdasági tartalom semmilyen címen sem kérdőjelezhető meg.

A számlakibocsátó egyéni vállalkozó a vállalkozói igazolványának visszavonásáról a felperessel szembeni elsőfokú eljárásig nem tudott, a jegyző erre vonatkozó határozata a részére joghatályosan kézbesítésre nem került.

Ezen túlmenően az egyéni vállalkozó adószáma nem került sem törlésre, sem felfüggesztésre az adóhatóság részéről. Ezekből a tényekből pedig az a következtetés vonható le, hogy az egyéni vállalkozó adóalanyisággal rendelkezett a számlák kibocsátáshoz, így a felperes is jogszerűen gyakorolta az adólevonási jogát.

Az alperes a kereset elutasítását kérelmezte.

A bíróság a felperes kereseti kérelmét az alábbiak miatt nem találta megalapozottnak.

A felperes 2007. évi általános forgalmi adó levonásának jogosultságára az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa.tv.) rendelkezései voltak az irányadóak.

Az Áfa.tv. 32. § (1) bekezdés a.) pontja értelmében a felperest is megillette az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Eszerint a törvényi rendelkezés szerint tehát egy másik adóalany által áthárított általános forgalmi adó levonására van törvényes lehetőség. Az Áfa.tv. 4. § (1) bekezdése értelmében adóalany az a természetes személy, aki saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet végez.

Az egyéni vállalkozásról szóló, 2007. évben hatályban volt 1990. évi V. törvény szerint az egyéni vállalkozás a belföldi természetes személy gazdasági tevékenysége. Ez az egyéni vállalkozás vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható.

A törvény 13. § (1) bekezdés b.) pontja értelmében megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga, ha az igazolványt a körzet központi jegyző visszavonta.