BH 1998.2.82 Az előzetes letartóztatás miatti kártalanítás szempontjai [Be. 383. § (1), (3) bek., 384. § (1)bek., 384/A. §, 385. § (1) bek., 385/A. § (1) bek., Ptk. 355. § (1) bek., 360. § (2) bek.].

1991. november 17-én két ismeretlen, álarcot viselő személy K. J. és felesége, K.-né P. A. sérelmére emberölés bűntettének és rablás bűntettének kísérletét követte el. K.J. sértett 1992 januárjában a nyomozást folytató rendőröknek bejelentette, hogy az általa a Sz. községben lévő "Csali" vendéglőből ismert, 1970-ben született E. Zs. felperes és U. Sz. Z. személyében felismerte az elkövetőket. A felperest 1992. január 14-én kívánták a nyomozók a rendőrségre bekísérni. Miután a bűntett elkövetői lőfegyvert is használtak, kora reggel, 5 óra 30 perckor négy nyomozó és két egyenruhás rendőr jelent meg a felperes és anyja lakásának ajtaja előtt. A csengetést és a kopogást a felperes anyja hallotta ugyan, de nem nyitott ajtót, hanem felébresztette a felperest, aki az előszobából megkérdezte, hogy ki kíván bejönni. Az egyik nyomozó vele is közölte, hogy a rendőrség, és a törvény nevében felszólította az ajtó kinyitására. A felperes erre visszament a szobába, magához vette a gázsprayt, majd a bejárati ajtót résnyire kinyitva, a gázspayvel kinyúlt és a rendőröket lefújta. A rendőrök ezután erőszakkal behatoltak a lakásba, és a felperest a rendőrségre vitték. 1992. január 15-ig bűnügyi őrizetben, 1992. január 16-tól 1993. július 28-ig pedig előzetes letartóztatásban volt. A bűncselekmény elkövetését mindvégig tagadta. A sértettek ugyanakkor állították, hogy a felperes és U. Sz. Z. voltak az elkövetők, mert felismerték őket.

A megyei bíróság az 1993. december 8-án hozott ítéletével bizonyítatlanság miatt U. Sz. Z.-vel együtt felmentette a felperest az ellene 1 rb. aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete és 1 rb. jelentős értékre, fegyveresen elkövetett rablás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól. Ugyanakkor bűnösnek mondotta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, ezért 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelyet a felperes által őrizetben, illetve előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításával végrehajtottnak tekintett. A Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet az 1994. november 11-én hozott végzésével helybenhagyta, az ítélet felmentő rendelkezéseinek jogcímét azonban megváltoztatva, a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján azt állapította meg, hogy a vádlottak a felmentéssel érintett bűncselekményeket nem követték el.

A felperes az 1994. december 23-án benyújtott kérelmében kártalanítás címén 5.579.432 forint megállapítását kérte. Munkabérkiesésként 360.000, csomagok küldésének költségeként 78 541, ügyvédi költségként 105.000, iratmásolás díjaként 3.200, jegyzőkönyvmásolat illetékeként 3.600, látogatási költségek címén 29.094, nem vagyoni kárként pedig 5.000.000 forintot számított fel. Nem vagyoni kárpótlásra azért tartott igényt, mert a szabadságelvonás törvénytelen volt, és a büntetőeljárás során a különböző napilapok a teljes neve feltüntetésével kegyetlen bűntett elkövetőjeként írtak róla, ami a felmentő ítélet ellenére is maradandó megbélyegzést eredményezett.

A magyar állam alperes képviselője a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes a rendőrök megtámadásával okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődjék. Véleménye szerint a bűnügyi őrizet és az előzetes letartóztatás, valamint annak fenntartása a vonatkozó jogszabályok megtartásával történt, a felperes a fellebbezési lehetőségeket is kimeríthette, éppen ezért nem hivatkozhat személyiségi jogainak a megsértésére. A sajtó esetleges jogsértéseiért pedig az alperes nem felelős. Vitatta a követelés összegszerűségét is.

Az elsőfokú bíróság az alperest 3.250.000 forint, ennek 1992. január 14-től számított kamata és 150.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az ezt meghaladó kereseti kérelmet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a Be. 383. §-ának (1) bekezdéséből és a 384/A. §-ából következően - figyelemmel az Alkotmánybíróság 23/1995. (IV.5.) AB határozatában foglaltakra - az adott esetben a felperes igényét a Ptk. 339. §-a, 344. §-ának (1) bekezdése, 349. §-ának (1) és (3) bekezdése, továbbá 355. §-ának (1)és (2) bekezdése alapján kellett elbírálni. A Be. 383. §-a (3) bekezdésének b) pontja nem volt alkalmazható, mert nem a rendőrök sérelmére elkövetett bűntette, hanem K. J. sértett névre szóló bejelentése miatt terelődött a bűncselekmények gyanúja a felperesre. Miután a felperest a bíróság 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, ennek az időszaknak a leszámításával, arányosan határozta meg - mérlegeléssel - 250.000 forintban a felperesnek járó vagyoni kárpótlást. A felperes által felszámított összegeket az elsőfokú bíróság - a munkabérkiesés kivételével - elfogadta. A felperes korábbi alkalmi munkavégzéseire és próbaidős foglalkoztatására figyelemmel csak havi 10.000 forintos jövedelmet vett alapul. Az egyévi "indokolatlan" szabadságelvonás fejében 3.000.000 forint nem vagyoni kárpótlást állapított meg az elsőfokú bíróság. Az indokolás szerint a nagy nyilvánosságot kapott ügy - a felmentő ítélet ellenére is - még hosszú ideig terhet jelent az előzőleg büntetlen előéletű, fiatal korban lévő felperes számára.

Az ítélet elleni fellebbezésében az alperes elsődlegesen annak megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Fenntartotta azt az álláspontját, amely szerint a rendőrökkel szembeni támadásával a felperes maga is hozzájárult ahhoz, hogy a bűncselekmény elkövetésének gyanúja reá terelődjön. A nem vagyoni kártalanítás mellőzését kérte, mert a felperes a hivatkozáson túl semmivel sem bizonyította ilyen jellegű hátrány elszenvedését. Az önálló jogi felelősséggel tartozó sajtószervek jogsértéseiért az alperes nem tartozik helytállni. Vagyoni károsodását és annak mértékét sem bizonyította elfogadhatóan a felperes. Sérelmezte a perköltség megállapítását is.

Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés részben megalapozott.