A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31171/2021/7. számú határozata munkaviszony tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (3) bek., 78. § (1) bek., 171. § (1) bek., 192. § (3) bek., 206. § (1) bek., 221. § (1) bek., 233. §, 253. § (2) bek., 2012. évi I. törvény (Mt.) 82. § (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:518. §, 6:525. §, 6:528. § (3) bek.] Bírók: Kovács Edit, Kulisity Mária, Vajas Sándor

A határozat elvi tartalma:

A munkavállaló megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy üzleti titoknak minősül a munkaviszony megszüntetését követően kötött szerződés vonatkozásában a másik szerződő fél neve. Amennyiben a felperes nem jelöli meg - felhívás ellenére - a titokgazda személyét, a munkáltató pedig ennek következtében nem tud a bizonyítási kötelezettségének eleget tenni, a munkavállaló nem tarthat igényt elmaradt jövedelem megfizetésére.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék M.70064/2020/26., *Fővárosi Ítélőtábla Mf.31171/2021/7.* (ÍH 2021.140)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

1.Mf.31.171/2021/7.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság dr. Antalóczi Péter ügyvéd jogi képviselő címe) által képviselt Felperes1 (felperes címe) felperesnek, dr. Denich Ágnes kamarai jogtanácsos által képviselt Alperes2 (alperes címe) alperes ellen munkaviszony iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 4.M.70.064/2020/26. sorszámú ítélete ellen, a felperes 28. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 223.064 (kétszázhuszonháromezer-hatvannégy) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - külön felhívásra - 713.807 (hétszáztizenháromezer- nyolcszázhét) fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás

[1] A felperes és az alperesi jogelőd között 2007. december 1-jén létesült határozatlan idejű munkaviszony, amelynek keretében a felperes gázmérnökként, gázértékesítés támogatási szakreferensi munkakörben dolgozott.

[2] Az alperes a 2013. október 1-én kelt felmondásával megszüntette a felperes munkaviszonyát.

[3] A felperes a megszüntetést követően 2014. évtől kezdődően megbízási szerződés keretében egy ismeretlen cég alkalmazásában szakmai tanácsadói segítséget nyújtott az kft1"f.a." képviseletét ellátó felszámolónak, az kft1. "f.a." által a különböző gázszolgáltatók ellen indított elszámolási perekben.

[4] A felperes 2014. január 20. napján keresettel fordult a bírósághoz, amelyben kérte a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítását, továbbá az alperes kötelezését elmaradt munkabér, végkielégítés, sérelemdíj, valamint versenytilalmi megállapodás szerint 12 havi alapbér megfizetésére kötelezését.

[5] Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására irányult.

[6] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2018. november 15. napján kelt 50.M. 588/2018/13. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2019. április 24-én kelt 4.Mf.680.034/2019/8. sorszámú közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet a fellebbezett részében megváltoztatta, egyben megállapította, hogy az alperes a 2013. október 1-jén kelt felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A jogellenesség anyagi jogkövetkezményeinek elbírálására az iratokat az elsőfokú bíróságnak megküldte.

[7] A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a 2020. július 8-án kelt Mfv.I.10.286/2019/13. számú közbenső ítéletével a Fővárosi Törvényszék közbenső ítéletét hatályában fenntartotta.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[8] A felperes a 2020. szeptember 3. napján benyújtott kereseti kérelme pontosításában az alperes kötelezését kérte 2013. december 1-től 2020. október 1-ig 68.547.818 forint megfizetésére, amely nem érvényesítő a 12 havi távolléti díj korlát miatt, erre figyelemmel követelését 8.922.588 forintban jelölte meg. A felperes ezen felül végkielégítés címén 2 havi távolléti díj, azaz 1.487.098 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

[9] A felperes a kárenyhítés körében, a máshonnan megtérült jövedelem tekintetében arra hivatkozott, hogy az általa becsatolt adóigazolások alapján nem volt egyéb jövedelme. Azt nem vitatta, hogy 2014-től tanácsadói tevékenységet végzett az kft1. "f.a." számára, melyért díjazásban fog részesülni, azonban állítása szerint amíg a perek véglegesen le nem zárulnak, addig nem jut hozzá a sikerdíjához. Ezenkívül arra hivatkozott, hogy üzleti titok miatt nem tudja megnevezni azt a céget, akinek képviseletében a tanácsadói tevékenységet végezte.

[10] Az alperes kérte a kereset elutasítását elmaradt jövedelem címén figyelemmel arra, hogy a felperes jelentős mennyiségű jövedelemre tett szert azáltal, hogy tanácsadói tevékenységet végzett az kft1. "f.a." számára.

Az elsőfokú bíróság ítélete

[11] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt fizessen meg a felperesnek végkielégítés címén 1.487.098 forintot, ezen összeg után kamatot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[12] Az elsőfokú bíróság a kártérítés körében az alábbiakat állapította meg:

[13] A felperes csatolta a per tárgyát képező időszakra vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásait. Arról nyilatkozott, hogy személyesen sosem állt szerződéses kapcsolatban az kft1 "f.a." Kft. felszámolójával, az kft1 "f.a." Kft.semmiféle kötelezettséggel nem tartozik a felperesnek.