ÍH 2021.140 MUNKAVÁLLALÓ KÁRENYHÍTÉSI KÖTELEZETTSÉGE, ÁLLÍTÁSI ÉS BIZONYÍTÁSI SZÜKSÉGHELYZET

Nem minősül üzleti titoknak a munkaviszony megszüntetését követően kötött szerződés vonatkozásában a másik szerződő fél neve. Amennyiben a felperes nem jelöli meg - felhívás ellenére - a titokgazda személyét, a munkáltató pedig ennek következtében nem tud a bizonyítási kötelezettségének eleget tenni, a munkavállaló nem tarthat igényt elmaradt jövedelem megfizetésére [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 171. §, 192. §, 206. §, 221. §, 233. §, 253. §, 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet 1. §, 2012. I. törvény (Mt.) 7. § , 82. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:518. §, 6:525. §, 6:528. §, 2018. évi LIV. törvény 1. §, 1991. évi IV. törvény (Flt.) 8. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §].

A felperes és az alperesi jogelőd között 2007. december 1-jén létesült határozatlan idejű munkaviszony, amelynek keretében a felperes gázmérnökként, gázértékesítés-támogatási szakreferensi munkakörben dolgozott.

Az alperes a 2013. október 1-én kelt felmondásával megszüntette a felperes munkaviszonyát.

A felperes a megszüntetést követően 2014. évtől kezdődően megbízási szerződés keretében egy ismeretlen cég alkalmazásában szakmai tanácsadói segítséget nyújtott az E. Kft "f. a." képviseletét ellátó felszámolónak, az E. Kft. "f. a." által a különböző gázszolgáltatók ellen indított elszámolási perekben.

A felperes 2014. január 20. napján keresettel fordult a bírósághoz, amelyben kérte a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítását, továbbá az alperes kötelezését elmaradt munkabér, végkielégítés, sérelemdíj, valamint versenytilalmi megállapodás szerint 12 havi alapbér megfizetésére kötelezését.

Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására irányult.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2018. november 15. napján kelt 50.M. 588/2018/13. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. április 24-én kelt 4.Mf.680.034/2019/8. sorszámú közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet a fellebbezett részében megváltoztatta, egyben megállapította, hogy az alperes a 2013. október 1-jén kelt felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A jogellenesség anyagi jogkövetkezményeinek elbírálására az iratokat az elsőfokú bíróságnak megküldte.

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a 2020. július 8-án kelt Mfv.I.10.286/2019/13. számú közbenső ítéletével a Fővárosi Törvényszék közbenső ítéletét hatályában fenntartotta.

A felperes a 2020. szeptember 3. napján benyújtott kereseti kérelme pontosításában az alperes kötelezését kérte 2013. december 1-től 2020. október 1-ig 68 547 818 forint megfizetésére, amely nem érvényesíthető a 12 havi távolléti díj korlát miatt, erre figyelemmel követelését 8 922 588 forintban jelölte meg. A felperes ezenfelül végkielégítés címén 2 havi távolléti díj, azaz 1 487 098 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

A felperes a kárenyhítés körében, a máshonnan megtérült jövedelem tekintetében arra hivatkozott, hogy az általa becsatolt adóigazolások alapján nem volt egyéb jövedelme. Azt nem vitatta, hogy 2014-től tanácsadói tevékenységet végzett az E. Kft. "f. a." számára, melyért díjazásban fog részesülni, azonban állítása szerint amíg a perek véglegesen le nem zárulnak, addig nem jut hozzá a sikerdíjához. Ezenkívül arra hivatkozott, hogy üzleti titok miatt nem tudja megnevezni azt a céget, akinek képviseletében a tanácsadói tevékenységet végezte.

Az alperes kérte a kereset elutasítását elmaradt jövedelem címén figyelemmel arra, hogy a felperes jelentős mennyiségű jövedelemre tett szert azáltal, hogy tanácsadói tevékenységet végzett az E. Kft. "f. a." számára.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt fizessen meg a felperesnek végkielégítés címén 1 487 098 forintot, ezen összeg után kamatot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság a kártérítés körében az alábbiakat állapította meg:

A felperes csatolta a per tárgyát képező időszakra vonatkozó személyi jövedelemadó-bevallásait. Arról nyilatkozott, hogy személyesen sosem állt szerződéses kapcsolatban az E. Kft. "f. a." felszámolójával, az E. Kft. "f.a." semmiféle kötelezettséggel nem tartozik a felperesnek.

Az elsőfokú bíróság tájékoztatta a feleket a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (3) bekezdése alapján, hogy az alperest terheli annak bizonyítása, hogy a felperes oldalán milyen összegű máshonnan megtérülő jövedelmek keletkeztek.

A felperes akként nyilatkozott, hogy az E. Kft. "f. a." által folytatott perekkel kapcsolatban tanácsadói tevékenységet látott el. Az E. Kft. "f. a."-val sem munkaviszonyban, sem megbízási jogviszonyban nem volt, egy másik céggel állt megbízási jogviszonyban, amely az E. Kft. "f. a."-val szerződött, de a cég nevét titoktartási kötelezettsége miatt nem mondhatja el. Ugyancsak nem nyilatkozott abban a kérdésben sem, hogy milyen díjazásban állapodott meg a megbízó céggel. Előadta, hogy a megbízóval szemben lesz díjigénye, de csak abban az esetben, ha az összes per lezárult, amely még nem következett be.

Az elsőfokú bíróság tanúként meghallgatta az E. Kft. "f. a." jogi képviselőjét, dr. M. A.-t, aki előadta, hogy a felperes szakmai előkészítő munkát végzett, amellyel a jogi képviseletet segítette a per elővitelére, de az üzleti titok körében szintén nem nyilatkozott ezen cégről. Dr. S. K. az E. Kft. "f. a." felszámolóbiztosa, tanúként előadta, hogy a felperes tanácsadóként dolgozott egy másik cégnél, amely az E. Kft. "f. a."-val kapcsolatban volt, de az üzleti titok vonatkozásában szintén nem nyilatkozott.

Az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg S. F.-et, az E. Kft. "f. a." másik felszámolóbiztosát, aki elmondta, hogy a cég nevében a munkát a felperes végezte, és tartotta a kapcsolatot a felszámoló céggel. A tanú vallomása szerint a szerződő partnerrel sikerdíjban állapodtak meg, azonban az üzleti titok miatt szintén nem nyilatkozott a cég nevéről.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem vezette le, hogy a jogviszony mibenléte és a szerződő fél neve milyen okból olyan vagyoni értékkel bíró tény, amelynek titokban tartásához a titok jogosultjának érdeke fűződik. Amennyiben a kft. neve mégis titok lenne, a felperesnek meg kellett volna jelölnie a titokgazda személyét azon célból, hogy a bíróság ezen személyt a felmentés megadása érdekében megkeresse, ezt azonban a felperes visszautasította.

Az elsőfokú bíróság egyetértett az alperes azon álláspontjával, miszerint a kárenyhítés körében értékelni kell 2014-től és 2016. december 15-ig elvégzett szakértői tevékenység ellenértékét, még akkor is, ha azt a felperes a későbbiekben kapta meg.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperest nem terhelte mulasztás, mivel a felperesnek a jóhiszemű eljárás keretében a bizonyításhoz szükséges adatok szolgáltatása körében kötelezettsége lett volna közölnie a titokgazda személyét.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok egybevetése és értékelése során arra a megállapításra jutott, hogy a felperes 2014 nyarától kezdve dolgozott tanácsadóként, melynek kapcsán több milliárd forint bevétel folyt be az E. Kft. "f. a."-hoz. A tanúk elmondásából kétséget kizáróan megállapítható volt az, hogy a felperes szakmai segítsége nélkül nem nyerték volna meg a pereket, valamint, hogy intenzív napi szintű kapcsolatban állt a felperes a felszámolóval és dr. M. A. jogi képviselővel. Az is megállapítást nyert, hogy a tanácsadói tevékenységért sikerdíjban részesült, amelyet nem akkor kapott meg, amikor a munkát végezte, hanem amikor a pernyertességből befolyt a pénz a felszámolóhoz 2016. évtől kezdődően.