BH 1992.11.688 Személyiségi jogokat és a hiteles tájékoztatáshoz fűződő érdekeket sérthet a sajtó eljárása, ha a riportalanyhoz feltett kérdések hozzájárulás nélküli megváltoztatása a riport eredeti szövegének tartalmi torzulását eredményezi [Ptk. 79. § (1) bek., PK 12. sz.].

Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás szerint az alperesi lap 1992. március 27-ei számában a felperessel készített interjút oly módon közölte, hogy a felpereshez feltett eredeti kérdéseket több esetben lényegesen megváltoztatta anélkül, hogy a beszélgetés szövegét a felperessel ismételten egyeztette volna. A felperes az alperes szerkesztőségéhez intézett levelében a beszélgetésnek az eredeti, egyeztetett szöveggel való ismételt közzétételét kérte. Az alperes a felperes levelét az olvasói levelek rovatban kivonatosan közölte azzal, hogy a változtatás tényét elismerte, és az egyeztetés hiányáért elnézést kér. A felperes nem tartotta kielégítőnek, és keresetében a beszélgetés eredeti formában történő közzétételét kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdésében foglalt, ott körülírt jogsérelem, a valótlan tényközlés vagy való tények hamis színben való feltüntetése nem valósult meg, hiszen az alperes a felperes nyilatkozatát megváltoztatás nélkül közölte. Az a felperesi állítás, hogy a megváltoztatott kérdésekben foglalt, abban burkoltan jelentkező tényállításoknak a felperes részéről való megválaszolatlanul hagyása a felperes álláspontját hamis színben tünteti fel, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem elfogadható, ugyanis feltételezett válaszok elmaradása nem ad alapot helyreigazításra.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A felperes a másodfokú bíróság előtt a helyreigazítási kérelmét úgy módosította - az eredeti igényének keretein belül -, hogy nem igényli az interjú teljes leközlését, csak azon részében, ahol a feltett kérdéseket utóbb lényegesen megváltoztatták.

Az alperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.

A felperes fellebbezése alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a jogsértés, fennforgásának megítélésekor az újságíró és a felperes közötti beszélgetés tartalmából, körülményeiből indult ki. A cikkíró feltett kérdései polematikus hangvételű megállapításokat is tartalmaztak, amelyekből kitűnik, hogy az újságíró a felperes álláspontját kritikával, kétellyel kezeli. A kérdések utóbb történő önkényes megváltoztatása az újságíró kérdéseinek éppen ezen jellegét hangsúlyozza, és helyenként az irónia irányába viszi. Nem puszta feltételezés az eredeti kérdések ismeretében a felperes azon állítása, hogy a megváltoztatott kérdésekben levő egyes megállapításokat vissza kellett volna utasítsa, még olyan áron is, hogy a közlést megtiltja. E megállapítások megválaszolatlanul hagyása a felperes véleményének meggyőző voltát gyengítik, és olyan benyomást kelthetnek az olvasóban, hogy ezekkel szemben a felperes nem tud megfelelően érvelni. A felperes a részére egyeztetés végett megküldött szövegen a legkisebb változtatásokat is kategorikusan visszautasította, kilátásba helyezte, hogy visszavonja a cikk közléséhez való hozzájárulását, ha nem szó szerint közlik válaszait.

Ebből okszerűen következik, hogy az eredeti kérdések megváltoztatása és a beszélgetés eredeti szövegének ilyen módon való eltorzítása a felperes számára elfogadhatatlan lett volna. Az alperes tehát nem lehetett jóhiszemű abban a feltételezésében, hogy a felperesnek eredetileg feltett kérdések megváltoztatása nem indokol újabb egyeztetést. Az alperes eljárása sértette a hiteles tájékoztatásához fűződő érdekeket és a felperes személyiségi jogait is. Az okozott sérelem másként nem hárítható el, csak - az igényelt körben - a beszélgetés eredeti szöveggel való ismételt közlésével az alábbiak szerint: "Helyreigazítás! Lapunk 1992. március 21-i számában beszélgetést közöltünk K. V.-vel »A demokrácia gyakorlásában ez a nemzet nem felnőtt« főcímmel. A beszélgetés során feltett kérdéseket egyes esetekben a nyilatkozó tudta és hozzájárulása nélkül megváltoztattuk, a válaszok érintetlenül hagyásával. A Legfelsőbb Bíróság ítéletével arra kötelezte szerkesztőségünket, hogy a beszélgetést e részében az eredeti kérdésekkel együtt ismételten közöljük, feltüntetve az utóbb megváltoztatott kérdések szövegét is. A Legfelsőbb Bíróság határozatának a következőkben eleget teszünk oly módon, hogy a kérdések megváltoztatott szövegét az eredeti kérdés után zárójelben tesszük közzé.

Időszaki lap: Egy közelmúltban tartott sajtótájékoztatón Ön úgy nyilatkozott, hogy szűk csoportok rendelkeznek a mezőgazdasági információk monopóliumával, és ezt anyagi előnyszerzésre használják. Azt is tudni véli, hogy egyesek - »becstelen módon, részvénytársaságokba kívánják csalogatni a parasztok frissen nevesített földjeit azzal a tudatos szándékkal, hogy megfosszák őket e pótolhatatlan vagyontárgyaiktól«. Sokan úgy vélik, már megint ellenségkép gyártása történik.

(Egy közelmúltban tartott sajtótájékoztatón azzal ijesztgetett, hogy »szűk csoportok rendelkeznek a mezőgazdasági információk monopóliumával, és ezt anyagi előnyszerzésre használják«. Azt is tudni vélte, hogy - »egyesek becstelen módon, részvénytársaságokba kívánják csalogatni a parasztok frissen visszakapott földjeit azzal a tudatos szándékkal, hogy megfosszák őket a pótolhatatlan vagyontárgyaiktól«. Ezek után nem csoda, ha boldog a nép, amint előugrik egy derék talpig becsületes MDF-es, s hipp-hopp a parasztok segítségére siet. Méghozzá térítésmentesen...!)

K. V.: Ön azt mondja, hogy itt félelemkeltésről van szó. Igen, de nem a mi részünkről! Nemrég olvastam a Számadás című agrár szaklapban, hogy a szövetkezetek szétválásához a taggyűlés kétharmados szavazati arányára van szükség, holott ez nem igaz. Ez aljasság, ez a félelem- és zűrzavarkeltés, ami ellen én is harcolok. De mivel nem akarok ebbe mélyebben belemenni, azt mondom, ne azon vitatkozzunk, hogy ki, milyen mentalitással és milyen félelemkeltéssel vagy dezorganizálási céllal akar hozzányúlni a kárpótlási és szövetkezeti törvényekhez. Bízzuk a döntést inkább azokra, akiket érint. Ehhez a döntéshez azonban segítséget kívánok nyújtani a parasztoknak. Időszaki lap: Miért érzi eleve becstelenségnek, ha mondjuk valamelyik agrárvezető azt javasolja, hogy rt.-be vagy kft.-be vigye a társaság a földjét?

(Miért érzi eleve becstelenségnek, ha mondjuk valamelyik jelenlegi agrárvezető azt javasolja a tagságnak, hogy rt.-be vagy kft.-be vigye a földjét? Hiszen korábban éppen ez a réteg bizonyította a leginkább, hogy gúzsba kötve is tud táncolni.)

K. V.: Az a becstelenség, ha ez a vezető nem tájékoztatja a tagságot, amennyiben belépnek, bármi történik a társasággal, soha többet nem látják viszont a földjeiket. És kiváláskor is csak pénzt kaphatnak részvényeikért...

Időszaki lap: Ha valaki egy kft.-be viszi a lakását, kilépéskor jó eséllyel csak pénzt kaphat.

(Nem értem. Ez egy szerződés. Ha valaki egy kft.-be viszi mondjuk a lakását, kilépésekor az is legfeljebb csak pénzt kaphat.)

K. V.: De könyörgök, itt most nem lakásról, hanem földosztásról van szó!