A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.281/2014/3. számú határozata megállapítás iránti per tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 340. §, 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 81. §, 2011. évi CLXVII. törvény (Knymt.) 1. §, 6. §]

Kapcsolódó határozatok:

*Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.281/2014/3.*, Kúria Mfv.10065/2015/4. (BH 2015.9.262)

***********

DEBRECENI KÖZIGAZGATÁSI ÉS MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG

3.M.281/2014/3. sorszám

A ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a személyesen eljárt felperesnek - a jogtanácsos által képviselt Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen öregségi nyugdíj megállapítása iránt indított perében meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság az ... Főigazgatóság Hatósági Főosztály ... számú II. fokú határozatát az alperes ... számú I. fokú határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezi.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

A bíróság a peres felek nyilatkozatai, és a becsatolt okiratok tartalma alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes 2007. december hó 31-én a rendőrség hivatásos állományából szolgálati nyugdíjba vonult, ezt követően szolgálati nyugdíjban részesült. A szolgálati nyugdíja mellett 2011. január 9-e óta foglalkoztatási jogviszonyt létesített a P. Zrt.-vel, ahol jelenleg is diszpécserként dolgozik.

A felperes 2014. március hó 10. napján kelt igénybejelentési kérelmével, a nyugdíjasként elért kereset alapján járó 0,5%-os mértékű nyugdíjnövelést kért megállapítani az alperestől a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22/A.§-a alapján.

Az alperes, mint I. fokú hatóság 2014. március hó 20. napján kelt határozatával a nyugdíjnövelés iránt előterjesztett kérelmét a felperesnek elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette azt, hogy a Tny. 22/A.§-ában meghatározottak szerint saját jogú nyugellátásban részesülő személy jogosult csak nyugdíjnövelésre. Tekintettel arra, hogy 2011. december 31-ét követően a korhatár előtti ellátás saját jogú nyugellátásnak nem minősül, az ellátásban részesülő 2011. december 31-ét követően nyugdíjnövelésre jogosító foglalkoztatási időt nem szerezhet, így a növelés iránti igényét a felperesnek elutasította. Nem vitatta azt, hogy a felperes 2012. január 1-jétől a P. Zrt. foglalkoztatónál került foglalkoztatásra.

A felperes az I. fokú határozattal szemben fellebbezéssel élt. Fellebbezésében előadta azt, hogy 2011. január 9-e óta dolgozik a szolgálati nyugdíja mellett a P. Zrt.-nél, 2007. december 31-e óta nyugdíjas, így a korhatár előtti öregségi nyugdíj megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 6.§-a alapján a nyugdíjnövelésére már 2012. január 1-je előtt jogot szerzett, így ezen jogszabályhely értelmében a szolgálati járandóság esetében is érvényesítheti az öregségi nyugdíjra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával a nyugdíjnövelést.

Az ... Főigazgatóság Hatósági Főosztálya, mint II. fokú hatóság ... számú határozatával a felperes fellebbezését elutasította. Határozatának indokolásában megállapította azt, hogy a felperes 2007. december hó 31. napjától szolgálati nyugdíjban részesült, amely 2012. január 1. napjától szolgálati járandóságként került folyósításra. Megállapította továbbá azt, hogy a hatályos rendelkezések értelmében ezen ellátás nem minősül saját jogú ellátásnak.

Álláspontja szerint a 2011. évi CLXVII. törvény 6.§-ának alkalmazására az eljárásban nincs lehetőség, tekintettel arra, hogy 2012. évben történő munkavégzése során ő már szolgálati járandóságban részesült. Utalt továbbá az I. fokú határozatban is hivatkozott Tny. 22/A.§-ára, mely szerint a szolgálati járandóság az saját jogú nyugellátásnak nem minősül, így ezen 22/A.§-a alapján nyugdíjnövelésre a felperes nem jogosult.

A felperes az alperessel szemben keresettel élt. Keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes jogszabálysértést követett el és a bíróság kötelezze a Nyudíjbiztosítási Igazgatóságot a 0,5%-os emelésnek a megállapítására. Keresetének indokolásában kifejtette a már fellebbezésében is előadottakat, mely szerint figyelmen kívül hagyta az alperes a 2011. évi CLXVII. törvény 6.§-át, miszerint neki szerzett joga van, mivel a jogviszonya már 2011-től folyamatosan fennállt, akkor ő nyugdíjnövelésre jogot szerzett, így a jelenlegi nyugdíjnövelésre is jogosult.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint, mind az alperes, mind a II. fokú hatóság a jogszabályoknak megfelelően járt el, figyelemmel a Tny.22/A.§-ában foglaltakra, mely szerint saját jogú nyugellátásban részesülő személy jogosult nyugdíjnövelésre, ezen saját jogú nyugellátásnak a szolgálati járandóság nem minősül. Hivatkozott továbbá a 2011. CLXVII. törvény 6.§-ában foglaltak alkalmazhatatlanságára, tekintettel arra, hogy szolgálati járandóságban részesül a felperes, így erre vonatkozóan az nem alkalmazható.