3246/2012. (IX. 28.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kpkf.51.207/2011/3. számú végzésével összefüggésben a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 75. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességé-nek megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kpkf.51.207/2011/3. számú végzésével összefüggésben kérte a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a további ak ban: Tpvt.) 75. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint az Abtv. 45. § (2) bekezdésére figyelemmel annak kimondását, hogy a rendelkezés a versenyfelügyeleti és a bírósági eljárásban nem alkalmazható.

[2] A kifogásolt bírósági döntés abban az ügyben született, amelynek előzményeként a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) előtt gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indított eljárásban az indítványozó, mint eljárás alá vont vállalkozás - a Tpvt. 75. § (1) bekezdésében adott lehet őséggel élve - kötelezettséget vállalt arra, hogy magatartását összhangba hozza a Tpvt. és az EK-Szerződés 81-82. cikke rendelkezéseivel azáltal, hogy az érintett ügyfeleknek visszatéríti a már megfizetett elő- és végtörlesztési díjat, biztosítja a lakáskölcsön szerződések végtörlesztéssel történő megszüntetésének lehetőségét.

[3] A GVH végzésével az eljárást megszüntette, és kötelezte az indítványozót a vállalás teljesítésére. A végzés ellen egy érdekelt által kezdeményezett bírósági felülvizsgálat során a Fővárosi Bíróság 2011. január 10-én kelt, 3.Kpk.46.195/2010/2. végzésével a GVH végzését hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatására kötelezte azzal, hogy a döntés nem volt jogszerű. A végzéssel szemben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knp.) 3. § (3) bekezdése értelmében nem volt helye további jogorvoslatnak. E döntés ellen a jelen ügy indítványozója fellebbezést jelentett be, és kérelme elsődlegesen arra irányult, hogy a bíróság - az eljárás felfüggesztése mellett - kezdeményezze a Tpvt. 75. § (1) bekezdé se és 82. § (3) bekezdése alkotmánybírósági normakontrollját az Alkotmánybíróságnál.

[4] A Fővárosi Bíróság 3.Kpk.46.195/2010/10. számú, 2011. május 27-én kelt végzésével a fellebbezést a Knp. 3. § (3) bekezdése alapján elutasította azzal, hogy nincs helye jogorvoslatnak, de további fellebbezési jogot biztosított az indítványozónak. Az indítványozó e végzés ellen is fellebbezéssel élt, amely már kizárólag arra irányult, hogy a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz, és annak döntése után helyezze hatályon kívül az előbbi végzést.

[5] A Fővárosi Ítélőtábla 2.Kpkf.51.207/2011/3. számú, az indítványozónak 2012. február 10-én kézbesített végzésével a fellebbezést hivatalból elutasította. Megállapította, hogy a Knp. kizárja a jogorvoslat lehetőségét, ezért az elsőfokú bíróság a 10. sorszámú végzésben tévesen biztosított fellebbezési jogot.

[6] A Gazdasági Versenyhivatal előtt az új eljárás Vj.16/2011. szám alatt folyamatban van.

[7] Az indítványozó kifejtette, hogy az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés b) pontját, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését sérti, hogy a GVH eljáró versenytanácsa által az ügyfél kötelezettségvállalása esetén meghozott, az eljárás megszüntetését tartalmazó végzése nem minősül érdemi döntésnek, ezáltal az azzal szemben a Tpvt. 82. § (3) bekezdése értelmében előterjeszthető bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elbírálása nemperes eljárásban történik. Így a bíróság végzése ellen a Knp. 3. §

(4) bekezdése értelmében további jogorvoslatnak nincs heIye. A nemperes eljárás azonban nem teljesíti a tényleges és hatékony érdemi bírósági felülvizsgálat követelményeit, mert a bizonyítás lehetősége korlátozott, kötelező tárgyalás hiányában nem érvényesül a közvetlenség elve. Az indítványozó álláspontja szerint a versenytanács előbbi döntése érdemi határozatnak minősül, ellene peres eljárásban kellene felülvizsgálatot biztosítani.

[8] Az indítványozó hangsúlyozta, hogy nem a Knp. fenti ügyben alkalmazandó, korábban hatályos - jelenleg más bekezdésben szereplő, de lényegében azonos tartalmú - 3. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességét állítja általánosságban, amely kizárja a bíróság nemperes eljárásban hozott végzése elleni jogorvoslatot, hanem a Tptv. rendelkezését, amely "alakszerűsége szerint végzés formájában rendeli meghozni a kötelezettségvállalás tárgyában a versenytanács anyagi jogi tartalmú, anyagi jogi kötelezettséget megállapító döntését, így kijelölve a jogorvoslati utat, valamint a Tpvt. 82. § (3) bekezdése, amely [...] nemperes bírósági felülvizsgálatra tereli a versenytanács ezen végzésével szembeni jogorvoslatot." A megszüntető végzésben ugyan a GVH nem foglal álIást abban a kérdésben, hogy az eljárás alá vont ügyfél magatartása a Tptv. rendelkezéseit sérti, vagy sem, de dönt arról, hogy a vállalt kötelezettségek tárgyául szolgáló magatartás megfelel a Tpvt. rendelkezéseinek, és számára anyagi jogi jogviszonyait alakító kötelezettséget állapít meg, ezért nézete szerint a tisztességes eljárás garanciája, ha a felülvizsgálati eljárás során a bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.). XX. fejezetében foglaltak szerint jár el, és az ítélet ellen a Pp. 340. § (2) bekezdése szerinti jogorvoslatnak van helye.

[9] 2. Az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra nem alkalmas.

[10] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése szerint vizsgálni kell az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán

[11] a) az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és

[12] b) jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[13] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

[14] Az indítványozó a támadott végzés kézhezvételét követő 60 napon belül nyújtotta be a beadványt az elsőfokú bírósághoz, a panasz benyújtására nyitva álló határidő azonban nem a Fővárosi Ítélőtábla fellebbezést elutasító határozatától számítandó. Az indítványozó ugyanis nem a Knp.-nek a jogorvoslattal kapcsolatos rendelkezését kifogásolja, amely e döntés alapjául szolgál, hanem a Tpvt.-nek a Fővárosi Bíróság 3. Kpk.46.195/2010/2. végzésében alkalmazott 75. §-át, e döntésről történő tudomásszerzéstől nyílik meg a határidő az alkotmányjogi panasz benyújtására, ha annak egyéb feltételei is fennállnak. Az indítványozó számára egyértelmű volt, hogy nincs jogorvoslatnak helye, hiszen mindkét fellebbezésében azt kérte, hogy a bíróság kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását a kifogásolt norma alkotmányossági vizsgálatára, és csak ezután döntsön a fellebbezés tárgyában. A jogorvoslati jog kimerítése azonban nem azt jelenti, hogy annak ellenére és ismeretében, hogy a bírósági döntés ellen a jogszabály alapján kizárt a fellebbezés, azt ismételten előterjeszti, különös tekintettel arra, hogy voltaképpen mindkét beadványa a norma alkotmányossági vizsgálatára irányult.

[15] Ezért az indítványozó elvileg a Fővárosi Bíróságnak a GVH végzését hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító végzése kapcsán került abba a helyzetbe, hogy alkotmányjogi panasszal éljen, amely ellen további fellebbezésnek nem volt helye.

[16] Az Abtv. 26. § (1) bekezdésében foglaltakból - a jogorvoslati lehetőség kimerítéséből, vagy a jogorvoslat kizártságából - azonban az is következik, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltétele az ügy jogerős lezárása, vagyis az, hogy a bíróság az ügyet érdemben, további jogorvoslattal nem támadható módon fejezze be. Ezért a panasz érdemi elbírálásra akkor sem lett volna alkalmas, ha benyújtásának egyéb feltételei teljesülnek. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben ugyanis bíróság nem döntött érdemben: a GVH végzését nem csupán hatályon kívül helyezte, de új eljárás lefolytatására is utasította, amely jelenleg is folyamatban van. Ennek eredménye lehet akár az is, hogy az indítványozó nem tesz újabb kötelezettségvállalást, és a GVH érdemi határozattal bírálja el az ügyet - vagyis nem kerül alkalmazásra a Tptv. 75. § (1) bekezdése -, és az esetleges felülvizsgálat peres eljárásban történik: ebben az esetben az indítványozó által állított alkotmányossági aggály nem merülhet fel.

[17] Így nem állnak fenn az Abtv. 26. § (1) bekezdésében írt feltételek, amiért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Budapest, 2012. szeptember 17.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3058/2012.