990/B/1991. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 44/A. § alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 44/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására több indítvány érkezett. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette. Az indítványozók a T. 44/A. §-át alkotmányellenesnek tartják és annak megsemmisítését kérték.
Álláspontjuk szerint diszkriminációnak, az állampolgárok közötti, az Alkotmányba ütköző különbségtételnek minősül a szabályozás, amikor lehetővé teszi meghatározott összeghatár felett a nyugdíj alapját képező átlagkereset korlátozott terjedelmű beszámítását. Indítványozók megállapítása szerint e rendelkezés sérti az állampolgároknak az Alkotmányban biztosított jogát a szociális biztonságra, illetve a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemre. Egyes indítványozók a támadott rendelkezést a jogállamiság elvébe ütközőnek tartják, mert az a közterhek és a juttatások között aránytalanságot teremt.
II.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. A T. 44/A. § - az összeghatárok tekintetében többször módosított, jelenleg 1996. január 1-je óta hatályban lévő - rendelkezése alapján ha az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 25 000 forintnál több: a 25 001- 30 000 forint közötti átlagkeresetrész kilencven százalékát, a 30 001-35 000 forint közötti átlagkeresetrész nyolcvan százalékát, a 35 001-40 000 forint közötti átlagkeresetrész hetven százalékát, a 40 001-50 000 forint közötti átlagkeresetrész hatvan százalékát, a 50 001-60 000 forint közötti átlagkeresetrész ötven százalékát, a 60 001-70 000 forint közötti átlagkeresetrész negyven százalékát, a 70 001-80 000 forint közötti átlagkeresetrész harminc százalékát, a 80 000 forint fölötti átlagkeresetrész tíz százalékát kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.
A biztosított öregségi nyugellátásának megállapítása során a nyugellátás kiszámításának alapja az olyan, a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kapott társadalombiztosítási járulékalapot képező kereset, ami után a biztosított nyugdíjjárulékot fizetett. Az így meghatározott kereset azonban nem teljes terjedelmében válik az öregségi nyugdíj kiszámításának alapjává. A kereset 25 000 forintot meg nem haladó része teljes beszámítást nyer, míg a 25 001 forintot meghaladó keresetrésznek csak a T. degressziós táblázatában meghatározott százaléka nyer beszámítást. A rendelkezés azt eredményezi, hogy az alacsonyabb keresettel rendelkezők öregségi nyugdíj kiszámításának alapja megfelel a tényleges átlagkeresetnek, míg a magasabb keresettel rendelkezők öregségi nyugdíj kiszámításának alapja a tényleges átlagkeresetnél kevesebb. A magasabb keresettel rendelkezők is jogosultak átlagkeresetük első 25 000 forintjának korlátozás nélküli beszámítására, viszont az ezt meghaladó keresetrész tekintetében beszámításra csak a degressziós táblázatban meghatározott csökkentésekkel lesznek jogosultak.
2. A T. támadott rendelkezése nem piaci típusú újraelosztást valósít meg a biztosítottak között. A 25 000 forint feletti, be nem számított, de járulékolt keresetrész forrása lesz a biztosítási közösségbe tartozó biztosítottaknak vagy azok hozzátartozóinak olyan ellátások vonatkozásában, amelyeket teljes terjedelmükben nem támasztanak és nem támaszthatnak alá járulékok. Ilyen ellátások például a nyugdíjminimumok vagy a hozzátartozói ellátások.
A T. alapelvei között határozza meg, hogy a társadalombiztosítás által nyújtott anyagi ellátások a végzett munkához illetőleg a szociális biztonság követelményeihez igazodnak. Ennek megfelelően az ellátások megállapításakor a T. érvényesíti a járulékarányosság és a rászorultság elvét is, vagyis a biztosítási és a szolidaritási elvet. Az Alkotmánybíróság több határozatában utalt rá, "hogy a társadalombiztosítás rendszere csak részben működik a vásárolt jog elve alapján, másrészt azonban azt szociális szempontok működtetik. A társadalombiztosítás és ezen belül az ún. nyugdíjbiztosítás is tehát olyan vegyes rendszerű biztosítás, amelynek tartalma nem kizárólag az ellenszolgáltatásért szerzett jogosultság, amely tehát nem kizárólag piaci mechanizmusok alapján működő újraelosztást valósít meg, hanem amelyen belül különféle szociális szempontok is érvényesülnek." (ABH 1993. 198.) A társadalombiztosításon belül e kettős elv egyidejű érvényesítése, önmagában nem következik az Alkotmányból, nem is áll ellentétben azzal. "Mindaddig tehát, amíg az egész társadalombiztosítási rendszernek a piacgazdaság alkotmányos követelményeihez igazodó, korszerű átalakítása, ágazati kiépítése (nyugdíjbiztosítás, betegségbiztosítás stb.), a magán- és állami szféra megfelelő arányainak a kialakítása nem történik meg, a társadalombiztosításnak meg kell felelnie az abban egyaránt meglévő biztosítási és szociális szempontoknak". (ABH 1993. 198-199.) "Ameddig tehát az állam a kötelező társadalombiztosítást úgy működteti, illetőleg működési feltételeit úgy garantálja, hogy az ezeknek az elveknek, tehát nemcsak az ún. vegyes - biztosítási és szociális elemeket egyaránt szem előtt tartó - rendszernek, de annak az alkotmányos követelménynek is megfelel, hogy a megélhetéshez szükséges ellátási jogosultságot, mint a szociális biztonsághoz való alkotmányos jog nevesített tartalmi elemét, a nemzetgazdaság lehetőségei, az érdekegyeztetések eredményei és egyéb szempontok alapján biztosítja, addig az alkotmány 70/E. §-ában írt alkotmányos kötelezettségnek eleget tesz." (ABH 1993. 199.) Alkotmányos tehát a vegyes rendszerű társadalombiztosítás, míg az állam a jogi szabályozással azt úgy működteti, hogy az a biztosítás útján szerzett jogokat, továbbá a szociális biztonsághoz való jog tartalmi elemét adó ellátáshoz való jogot nem sérti. (ABH 1993. 198-200.)
A degresszió a vegyes rendszerű társadalombiztosításon belül alapvetően a szociális vonatkozás kifejeződése, de tükrözi azt is, hogy a hatályos rendszer finanszírozási lehetősége erősen korlátozott. Alkalmazása során a jogalkotónak körültekintően kell eljárnia. Figyelembe kell vennie, hogy a szociális biztonsághoz való jog érvényre juttatása nem eredményezheti a biztosítás útján szerzett jogok aránytalan és önkényes korlátozását.
A két elosztási elv egyidejű érvényesítése mindaddig nem alkotmányossági kérdés, amíg a szabályozási megoldások - önmagukban vagy más szabályozási technikákkal együttesen - kifejezésre juttatják a társadalombiztosítás biztosítási jellegét, vagyis garantálják a nyugellátások járulékarányosságát. A nyugellátások járulékarányosságát a jelenlegi társadalombiztosítási rendszerünkön belül több jogintézmény is korlátozza. Ezek közé tartozik a degresszión túl a nyugdíjminimum intézménye, a biztosítási felsőhatár szabálya, az alacsonyabb összegű nyugellátások kedvezőbb mértékű reálérték-megóvásának jogi normái. Amikor az Alkotmánybíróság egy-egy jogi megoldás alkotmányosságát vizsgálja, nem hagyhatja figyelmen kívül a rendszer többi elemét sem.
Ugyancsak része a vizsgálat szempontjainak az az alkotmányos követelmény, hogy a társadalombiztosítási ellátásoknak minden olyan, időről-időre történő elvonása, ami veszélyezteti és sérti a bizalomvédelem elvét és az állam alkotmányos garancia vállalásának kötelezettségét, alkotmányellenességhez vezethet. (ABK 1995. augusztus-szeptember 334.)
Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint önmagában véve a degresszió nem alkotmányellenes. Ugyanakkor a testület nyomatékosan rámutat: a hatályos jogi szabályozás olyan elemei, mint a degresszió, a nyugdíjazást közvetlenül megelőző évek keresetével kapcsolatos valorizáció hiánya, továbbá a hosszú ideje változatlan járulékplafon, a maguk összességében olyan mértékben szorítják háttérbe a járulékarányosság és a "vásárolt jog" elvét a vegyes rendszeren belül, hogy esetleges további, ebbe az irányba mutató intézkedések óhatatlanul felvetik a 26/1993. (IV. 29.) AB határozatban (ABH 1993. 200.) meghatározott alkotmányossági követelmény - a rendszer két eleme közötti arányok önkényes megváltoztatásának tilalma - teljesítésének vizsgálatát.
3. Az Alkotmánybíróság több határozatban vizsgálta a diszkrimináció tilalmának alkotmányos tételét, amelynek során rögzítette, hogy ha az adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, és ennek nincs kellő súlyú alkotmányos indoka, ez a megkülönböztetés tilalmába ütközik. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság eljárásában azt vizsgálta, hogy az indítvánnyal támadott jogszabályhely figyelemmel a szabályozás koncepciójára tartalmaz-e olyan rendelkezést, amely kellő alkotmányos indok nélkül hátrányos megkülönböztetést tesz a jogalanyok vagy a jogalanyok egyes csoportjai között.
Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásának szabályozási koncepciója az, hogy meghatározott összeghatárig az átlagkeresetet korlátozás nélkül, azt követően pedig korlátozással kell figyelembe venni. A szabályozási koncepción belül tehát nincs eltérő rendelkezés a 25.000 Ft-nál kevesebb illetve több átlagkeresettel rendelkező személyek között.
4. A T. 44/A. §-a nem hozható összefüggésbe sem az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdésével, sem a 70/E. § (1) bekezdésével.
Az összefüggés hiánya állapítható meg a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való alkotmányos jog és a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset kiszámításának szabályai között. A végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való jog alkotmányos követelménye nem sérül azáltal, hogy a nyugdíj kiszámítása során megállapított nyugdíjösszeg - figyelemmel a szociális biztonsághoz való jogra is - nem teljes terjedelmében tükrözi a kereseti arányokat.
Az állampolgárok szociális biztonságra való joga pedig nem jelent olyan állami kötelezettséget, ami csak a befizetés-arányos juttatásokat nyújtó társadalombiztosítási rendszer működését ismeri el alkotmányosnak mindaddig, amíg a keretei között nyújtott ellátások nem szociális segély típusúak, illetve nem veszélyeztetik a nyugellátásra jogosultak szociális biztonságát.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította. Eljárását az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § (1) bekezdés b) pontja és 30. § (1) bekezdés c) pontja alapján folytatta le.
Budapest, 1996. április 9.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró