A Székesfehérvári Törvényszék Mf.21634/2011/61. számú határozata szolgálati jogviszony megszüntetése tárgyában. Bírók: Gieszné dr. Boda Orsolya, Kaló Zsuzsanna, Müllerné dr. Hradszky Erzsébet

Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság

3.Mf.21.634/2011/61. szám

A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Bősze-Magyar Ügyvédi Iroda (gyintéző: Dr. Bősze Ferenc ügyvéd) által képviselt felperes neve szentendrei (.) lakos felperesnek,- az ( jogtanácsos) által képviselt I.rendű alperes neve (.) I.r., az (.) II. r., és az Ifj. Dr. Balsai István ügyvéd () által képviselt (III.rendű alperes címe) III. r. alperes ellen bírói szolgálati jogviszony megszűnése miatt indított perében a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 2.M.764/2006/119. számú részítélete ellen az I. r. alperes által 120. és 122. sorszám alatt, a III. r. alperes által 123. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

az elsőfokú részítélet fellebbezett részét megváltoztatja és a bírói szolgálati jogviszony megszüntetése miatt az I. r. és III. r. alperesekkel szemben támasztott igények érvényesítésére irányuló keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. r. alperesnek 10.500 (tízezerötszáz) forint másodfokú perköltséget, valamint a III. r. alperesnek 20.000 (húszezer) forint első-, másodfokú perköltséget.

A részítélettel elbírált körben felmerült kereseti és fellebbezési illeték az állam terhén marad.

A részítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú részítéletet az I. és III. r. alperes támadta meg fellebbezéssel. Az I. r. alperes annak részbeni megváltoztatását, és a felperes bírói szolgálati jogviszonya megszüntetésével összefüggő kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, az elsőfokú bíróság a határozott idejű bírói kinevezés mibenlétét, tartalmát, rendeltetését a törvény rendelkezéseitől eltérően értelmezte, ezért az ítélet jogszabályt sért. A határozott idejű kinevezés bevezetésére ugyanis azért került sor, hogy a végleges bíróvá válás feltételei szigorodjanak, a jogalkotó ezért egy átmeneti időt kívánt biztosítani annak megítélésére, hogy a bíró alkalmas-e a feladatai elvégzésére. A határozott idejű bírói kinevezés ezért automatikusan nem alakulhat át határozatlan idejűvé, mert az átmeneti idő letelte előtt a jogviszony mindkét alanya mérlegelheti, hogy a bírói szolgálati jogviszonyt meghosszabbítja-e. Ha a munkáltató úgy ítéli meg, hogy a bíró alkalmatlan a feladatok ellátásra, akkor nem kell hozzájárulnia a határozatlan idejű kinevezéséhez, s e körben nemcsak a bíró szakmai tevékenységét, hanem egyéb körülményeit is értékelheti, a munkához való hozzáállását, a szervezeten belüli alkalmazkodóképességét is figyelembe veheti. Álláspontja szerint az adott esetben a munkáltató jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes kinevezését nem hosszabbítja meg, egyrészt mert a szakmai vizsgálat is alkalmatlannak találta a tisztség betöltésre, másrészt figyelembe kellett vennie, hogy a személyében rejlő okok miatt a munkavégzés hatékonysága és időszerűsége nem biztosítható. Változatlanul hivatkozott arra is, hogy az első bírói értékelés a bíróság előtt nem támadható, a régi Bjt.12.§ (2) bekezdése ugyanis nem teszi lehetővé az 53.§ (4) bekezdésének alkalmazását. Ha ez az álláspontja nem kerülne elfogadásra, hivatkozott arra is, hogy a felperes munkájának értékelése minden tekintetben megalapozott volt, hiszen a teljesítménye elmaradt az elvárttól, és az írásba foglalási határidőket is többször elmulasztotta.

A III. r. alperes is az elsőfokú részítélet részbeni megváltoztatását, és az általa hozott határozat hatályon kívül helyezését a felperesre vonatkozó rendelkezésre kérte korlátozni, mert az a perben nem érintett személyekre is tartalmaz intézkedést. Később fellebbezését módosította, és a vele szemben támasztott kereset teljes elutasítását kérte. Arra hivatkozott, a bíró kinevezése és felmentése egy speciális eljárási rend keretében egy tőle származó közjogi aktushoz kötődik, ennek ellenére nem tekinthető a felperes munkáltatójának, így vele szemben döntés nem hozható. A bíróságoknak a törvények ugyanis nem adnak felhatalmazást arra, hogy a jogvitában bármire kötelezzék, határozatát hatályon kívül helyezzék.

A felperes - fellebbezésének elutasítását követően - az elsőfokú részítélet fellebbezett részének a helybenhagyását kérte. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a határozott időre kinevezett bíró értékelése is vitatható a perben, és annak eredményessége esetén - a munkáltató ellenkezése ellenére is - határozatlan időre bíróvá kinevezhető. Hivatkozott arra is, hogy a munkájának értékelése, minősítése nem felelt meg az előírásoknak, a statisztikai, mennyiségi mutatók meghatározásakor ugyanis nem vették figyelembe azt az időt, amit táppénzen töltött. A táppénzes időszak figyelmen kívül hagyásával pedig egyértelműen megállapítható, hogy annyit, sőt többet teljesített, mint más hasonló szabálysértési ügyeket tárgyaló bíró. Álláspontja szerint a PKKB-n dolgozó másik bíró teljesítménye összehasonlításul azért sem szolgálhat, mert nem csak peres, hanem titkár által is intézhető nemperes szabálysértési ügyeket is intézett.

Az I. és III. r. alperes fellebbezése alapos, az elsőfokú bíróság ugyanis a tényállást hiányosan rögzítette, az arra alapított döntése pedig jogszabályt sért.

A másodfokú bíróság is osztja az elsőfokú bíróságnak azon álláspontját, hogy a bírák jogállásáról korábban hatályban volt 1997. évi LXVII. törvény (továbbiakban: régi Bjt.) 12.§-a alapján a határozatlan idejű bírói kinevezésnek két konjuktív feltétele volt, hogy azt a bíró kezdeményezze, és a munkája értékelésére lefolytatott vizsgálat alkalmas minősítéssel záruljon. A határozott idejű bírói kinevezését ugyanis nem lehet úgy felfogni, mint a határozott idejű munkaviszonyt, ami a határozott idő leteltével automatikusan megszűnik, s csak a felek konszenzusa alapján hosszabbítható meg. A bírói munka speciális ismereteket, képességeket, készségeket igénylő hivatás, aminek megléte, vagy hiánya rövid időn belül, például egy három hónapos próbaidő alatt nem lenne megállapítható. A jogalkotó ezért a bírói szolgálati jogviszonyba egy olyan hároméves időszakot iktat be, amely alatt a munkavállaló és a munkáltató is megtapasztalhatja, hogy a bíró rendelkezik-e a megfelelő szakmai tudással, lényeglátási és döntési képességgel, jól viseli-e a döntési kényszerrel, a munkateherrel együtt járó nehézségeket, képes-e az ügyfelekkel megfelelő kapcsolatot kialakítani. Ha a bíró a három éves határidő lejárta előtt úgy dönt, hogy nem vállalja a hivatással járó terheket, s nem kéri a határozatlan idejű kinevezését, szolgálati jogviszonya a határozott idő leteltével megszűnik. Ha azonban úgy véli, hogy rendelkezik azokkal az ismeretekkel, készségekkel, és képességekkel, amelyek szükségesek a bírói munka ellátásához, akkor a munkáltató feladata, hogy egy objektív eljárás, egy vizsgálat keretében tisztázza, hogy valóban alkalmas-e a hivatás gyakorlására. Ha a szabályozott eljárási rendben lefolytatott, a garanciális szabályok betartása mellett elvégzett vizsgálat eredményeként a bíró alkalmas minősítést kap, a munkáltatónak nincs mérlegelési joga a tekintetben, hogy kezdeményezi-e a határozatlan idejű kinevezését, erre a törvény erejénél fogva kötelezettsége keletkezik. Egyéb, a minősítéstől független szempontokat a munkáltató tehát nem érvényesíthet, hiszen ez alapvetően sértené a bírói függetlenséget, az elmozdíthatatlanság elvét. Miután a határozott és határozatlan időre kinevezett bírák jogállása azonos, így a határozott időre kinevezett bíró minősítésétől független, egyéb szempontra alapított elmozdítása visszaélésre is okot adhatna. A határozott és határozatlan idejű bírói kinevezés közötti kapcsolat megítélését illetően tehát az elsőfokú bíróság helyes jogi következtetésre jutott.