62018CN0620[1]

C-620/18. sz. ügy: 2018. október 2-án benyújtott kereset - Magyarország kontra Európai Parlament, Európai Unió Tanácsa

26.11.2018 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 427/31

2018. október 2-án benyújtott kereset - Magyarország kontra Európai Parlament, Európai Unió Tanácsa

(C-620/18. sz. ügy)

(2018/C 427/40)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: Magyarország (képviselők: Fehér M. Z., Tátrai M. M. és Tornyai G., meghatalmazottak)

Alperesek: Európai Parlament, Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság

- semmisítse meg a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. június 28-i (EU) 2018/957 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (1), másodlagosan

- semmisítse meg az (EU) 2018/957 európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke 2. pontja a) pontjának a 96/71/EK irányelv új 3. cikke (1) bekezdése c) pontját, valamint harmadik albekezdését megállapító rendelkezését,

- semmisítse meg az (EU) 2018/957 európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke 2. pontja b) pontjának a 96/71/EK irányelv 3. cikke (1a) bekezdését megállapító rendelkezését,

- semmisítse meg az (EU) 2018/957 európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke 2. pontja c) pontját,

- semmisítse meg az (EU) 2018/957 európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikke (3) bekezdését, valamint

- kötelezze az Európai Parlamentet valamint az Európai Unió Tanácsát a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Magyar Kormány kereseti kérelme alátámasztására öt jogi érvre hivatkozik az alábbiak szerint:

1. Keresetében a Magyar Kormány egyrészt azt állítja, hogy a megtámadott irányelv nem megfelelő jogalapon került elfogadásra, mivel az irányelv tárgya és tartalma szerint - az irányelv által jogalapként megjelölt, a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó EUMSZ 53. cikk (1) bekezdés és 62. cikk szerinti jogalkotói felhatalmazástól elérően - kizárólag, de legalábbis elsősorban a munkavállalók védelmére irányul, így az irányelvet az uniós jogalkotónak az EUMSZ 153. cikke alapján - vagy legalábbis e jogalap mint elsődleges jogalap alapján - kellett volna elfogadnia (első jogi érv).

2. Másrészt a Magyar Kormány álláspontja szerint a megtámadott irányelv ellentétes az EUMSZ 153. cikkének (5) bekezdésével, amely kizárja az uniós jogalkotási hatáskört a munkaviszonyra vonatkozó díjazás szabályozása tekintetében, miközben az uniós jogalkotó a munkavállalók kiküldetés helye szerinti tagállamban érvényes normáknak megfelelő díjazásának előírásával lényegét tekintve a munkaviszony díjazására vonatkozó szabályt fogadott el. Az uniós jogalkotó azért választotta a megtámadott irányelvben szereplő jogalapokat, mert a megtámadott irányelv egyik központi elemét jelentő díjazás kérdését uniós hatáskör hiányában csak így látta lehetségesnek szabályozni, ezáltal hatáskörrel való visszaélést valósított meg (második jogi érv).

3. Harmadrészt a Magyar Kormány álláspontja szerint a megtámadott irányelv ellentétes az EUMSZ szolgáltatásnyújtás szabadságát előíró 56. cikkével, mivel olyan kötelezettségeket és korlátozásokat vezet be a valamely tagállamban letelepedett, egy másik tagállamba szolgáltatásnyújtás keretében munkavállalókat kiküldő vállalkozások tekintetében, amelyek hátrányosan megkülönböztetőek, nem szükségesek és nem arányosak az elérni kívánt cél szempontjából, továbbá közlekedésre vonatkozó rendelkezésével sérti az EUMSZ 58. cikkének (1) bekezdését (harmadik jogi érv).

4. Negyedrészt a Magyar Kormány álláspontja szerint a megtámadott irányelv ellentétes az EUMSZ szolgáltatásnyújtás szabadságát előíró 56. cikkével, mivel az irányelv alkalmazási körében kizárja a szolgáltatásnyújtás szabadságának érvényesülését a sztrájkjog és a tagállami munkaügyi kapcsolatrendszerek keretébe tartozó egyéb lépések, valamint a kollektív szerződésekkel kapcsolatos tárgyalásokhoz, azok megkötéséhez és érvényesítéséhez, vagy a kollektív fellépéshez való jog gyakorlása kapcsán (negyedik jogi érv).

5. Ötödrészt a megtámadott irányelv ellentétes a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK rendelettel (2), valamint a jogbiztonság és a normavilágosság elvével, mivel úgy módosítja az 593/2008 rendelet alkalmazását, hogy annak normaszövegét nem érinti és ezáltal jelentős jogbizonytalanságot okoz a rendelet megfelelő alkalmazását illetően; a normavilágosság és ezáltal a jogbiztonság elve a megtámadott irányelvben szereplő díjazás fogalmának meghatározatlansága, értelmezésével kapcsolatos bizonytalanságok miatt is sérül (ötödik jogi érv).

(1) HL 2018, L 173., 16. o.

(2) HL 2008, L 177., 6. o.