BH 2021.11.323 A referencia-időszakban az Egyesült Királyságból származó jövedelem nem képezi az Mmtv. szerinti havi átlagjövedelem meghatározásához szükséges számítás alapját, amennyiben az nem minősül az Art. hatálya alá tartozó pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelemnek. Ilyen esetben az ellátás megállapításánál - az Mmtv. szerinti havi átlagjövedelem hiányában - az Mmtv. 12. §-a szerinti alapösszeget kell figyelembe venni [2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 1. § (1), (3) bek., 2. § (1) bek. a) pont 2. § (2) bek., 12. §].

A tényállás

[1] Az alperes a megismételt eljárásban hozott 2019. július 11. napján kelt 89-2-00329/2019/2. számú másodfokú határozatával az elsőfokú hatóság 2019. március 26. napján kelt 70-2-0102962017/48. számú határozatát, amelyben a felperes részére 2016. július 1. napjától rokkantsági ellátást állapított meg havi 47 250 forint összegben a felperes "D" minősítési kategóriába tartozására tekintettel, helybenhagyta a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 1. § (2) bekezdés 3. pontja, 12. § (1) bekezdés c) pontja, 9. § (3) bekezdése, 14. § (4) bekezdése, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet (továbbiakban: EK rendelet) 44. cikk (2) bekezdése, 6. és 45. cikkei, 56. cikk (1) bekezdés c) pont i) alpontja, valamint az EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK rendelet (továbbiakban: EK Vhr.) 5. cikk (1) bekezdése és 12. cikk (2) bekezdése alkalmazásával. A határozat indokolása szerint a felperes nem szerzett elegendő biztosítási időt Magyarországon az ellátása megállapításához, ezért az Egyesült Királyság illetékes szerve által leigazolt biztosítási idővel összeszámítva áll fenn az ellátásra való jogosultsága. Az ellátás összegének meghatározása az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja és az EK rendelet 56. cikk (1) bekezdés c) pont i) alpontja együttes értelmezésével történt.

[2] A felperes Magyarországon a referencia-időszakban nem rendelkezett pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel, ezért az ellátás megállapításánál az alapösszeget kellett figyelembe venni. A referencia-időszakban a külföldről származó jövedelem nem képezheti a havi átlagjövedelem meghatározásához szükséges számítás alapját, tekintettel arra, hogy a havi átlagjövedelem a referencia időszakban elért az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (továbbiakban: Art.) hatálya alá tartozó pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem. Az angliai munkaviszonyból származó jövedelem nem minősül ilyen figyelembe vehető jövedelemnek. A biztosításban töltött idők összeszámítására az EK Vhr. 5. cikk (1) bekezdése és 12. cikk (2) bekezdése alapján került sor. Az EK rendelet 6. cikke kizárólag az időszakok egybeszámításáról rendelkezik és nem a másik tagállamban szerzett jövedelmek figyelembevételéről.

Kereseti kérelem és védirat

[3] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását kérte. Kifogásolta, hogy az alperes az EK rendelet egyenlő bánásmód és "számos más" szabálya megszegésével hagyta figyelmen kívül az angliai munkavégzése után járulékok levonásával keletkezett jövedelmét. Érvelése szerint nem tartozik az "A" típusú jogszabályok hatálya alá, mivel ellátásának összege nem függ biztosítási vagy tartózkodási időtől, ezért rokkantsági ellátását az EK rendelet 52. cikke és az EK Vhr. 43. cikk (1) bekezdése és 12. cikk (5)-(6) bekezdései figyelembevételével kell megállapítani.

[4] Előadta, hogy rokkantsági ellátás iránti igényét 2017. január 17-én adta be, amelyet megelőzően Magyarországon (2016. november és december hónapban) munkaviszonyban állt, munkabéréből a járulékok levonása megtörtént.

[5] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Kiemelte, hogy az EK rendelet 52. cikk (1) bekezdés b) pont i) alpontja és 6. cikke az időszakok és nem a másik tagállamban szerzett jövedelmek egybeszámítását teszi lehetővé. A felperes az Egyesült Királyságban 2006. április 6. és 2016. április 5. közötti időszakban 3968 nap biztosítási időt szerzett. A felperes angliai ellátás iránti kérelmét az angol partner szerv joghatóság hiányára alapítottan utasította el.

[6] A felperes az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerinti legalább 180 naptári napi pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel nem rendelkezett, ezért a 2016. évben irányadó alapösszeget (94 500 forintot) vett figyelembe az alperes a felperes rokkantsági ellátása összegének a kiszámításakor.

Az elsőfokú ítélet

[7] A bíróság a társadalombiztosítási szerv másodfokú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte az EK rendelet 6. cikke, 44. cikke, 45. cikke, 51. cikk (1) bekezdése, 52. cikke, 56. cikke, az EK Vhr. 12. cikk (1) bekezdése, az Mmtv. 1. § (2) bek. 3. pontja, 12. § (1) bekezdése alkalmazásával.

[8] A bíróság megállapította, hogy az EK rendelet VI. melléklete alapján Magyarország és az Egyesült Királyság is az "A" típusú ellátási rendszerbe tartozik a rokkantsági ellátások tekintetében, ezért az alperesnek az EK rendelet 44. cikkére való hivatkozása jogszerű. Helytállóan hivatkozott az alperes az EK rendelet 6. cikkére és az EK Vhr. 12. cikk (2) bekezdésére az időszakok összeszámítása tekintetében, azonban tévedett, amikor ezen rendelkezések által kizártnak tekintette a másik tagállamban szerzett jövedelmek figyelembevételét az ellátás összegszerűsége körében és kizárólag az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja szerinti Magyarországon szerzett pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelmeket tartotta figyelembe vehetőnek. Az EK rendelet 56. cikk (1) bekezdés c) pont i) alpontja nem alkalmazható jelen jogvitában, mivel az EK rendelet 44. cikke a kizárólag "A" típusú jogszabályok hatálya alá tartozó személyekre nem rendeli alkalmazni.

[9] A bíróság megállapította, hogy a felperes helytállóan hivatkozott az EK rendelet 5. cikk a) pontjára a másik tagállamban szerzett jövedelem figyelembevehetőségére a rokkantsági ellátás összegének számításánál, ezért alperes jogszabálysértően állapította meg a felperes rokkantsági ellátásának összegét.

[10] Az új eljárásra a bíróság előírta az alperes számára, hogy a felperes rokkantsági ellátás alapjául szolgáló átlagjövedelmét az Egyesült Királyságban szerzett jövedelmeinek figyelembevételével számolja ki.

Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[11] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Érvelése szerint a bíróság helytállóan állapította meg, hogy Magyarország és az Egyesült Királyság "A" típusú jogszabályokat alkalmazó tagállamok, a felperes kizárólag ezekben a tagállamokban szerzett biztosítási időt, azonban az ellátás összege tekintetében az EK rendelet 5. cikk a) pontja, 44. cikke és az Mmtv. 1. § (2) bekezdés 3. pontja téves értelmezésével, a Kúria irányadó gyakorlatával, az Európai Unió Bíróságának (továbbiakban: EUB) korábbi döntéseivel és az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (továbbiakban: EUMSZ) rendelkezéseivel ellentétes döntést hozott.