A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27447/2016/20. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 339. §, 340. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §, 49. §, 97. §, 130. §, 164. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 55. §, 147. §, 186. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bíró: Hadnagyné dr. Göllén Mária

Kapcsolódó határozatok:

*Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27447/2016/20.*, Kúria Kfv.35338/2018/9.

***********

Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1.K.27.447/2016/20.

A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság dr. Megyery Balázs ügyvéd (felperesi képviselő cime.) által képviselt felperes neve. (felperes cime.) felperesnek - dr. Kecskeméti Mária jogtanácsos (alperesi képviselő cime.) által képviselt NAV Fellebbviteli Igazgatósága (alperes cime.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi felperest, 15 napon belül fizessen meg alperesnek 500.000 (Ötszázezer) Ft perköltséget, valamint külön felhívásra az Államnak 1.500.000 (Egymillió-ötszázezer) Ft eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes által a 2015. év IV. negyedévére vonatkozóan benyújtott általános forgalmi adó bevallás 263.00 Ft fizetendő adót, 40.824.000 Ft levonható adót, negatív előjelű különbözetként 40.564.000 Ft adót tartalmazott, amely visszaigényelhető adó. A visszaigénylési jogosultság indokaként felperes az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa.tv.) 186. § (1) bekezdésének bb./ pontját, azaz a visszaigénylésre jogosultság értékhatárának elérését jelölte meg.

Felperes a visszaigénylési feltétel indokaként a 2517206023. iktatószámú adóhatósági határozatot és a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.276/2014/31. számú ítéletet jelölte meg, a levonás alapját 2 db számla képezte (számlaszám 1, számlaszám 2).

Az adóhatóság a kiutalás előtti ellenőrzés során megállapítottak alapján a 2016. május 24-én kelt 2095096275. számú határozatával a 2015. IV. negyedévi általános forgalmi adóbevallásban feltüntetett visszaigényelhető adó összegéhez képest az adózó terhére 40.699.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely összegből 40.561.000 Ft jogosulatlan igénylésnek, 138.000 Ft pedig adóhiánynak minősült. Ez utóbbiak összege után az első fokú adóhatóság adóbírságot nem számított fel, az adóhiány összege után keletkezett 1.000 Ft késedelmi pótlék előírását is mellőzte.

A felperesi fellebbezés alapján eljáró alperes a 2016. szeptember 9-én kelt 2060634811. iktatószámú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.

Az adóhatóság az eljárása során nem a számlákon szereplő gazdasági események mögöttes tartalmát vizsgálta, hanem abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a felperes által a vele kapcsolt vállalkozásban álló kft neve 1. (továbbiakban: Kft.) részére a 2010. I. negyedévben, valamint a 2011. IV. negyedévben kibocsátott számlákon szereplő, a teljesítési időszakban bevallott általános forgalmi adó összesen 40.699.000 Ft összegének a 2015. IV. negyedévi általános forgalmi adóbevallásban történt levonása jogszerű volt-e.

A felperes által a Kft. részére kibocsátott 2 számla általános forgalmi adó tartalmát felperes a teljesítés időpontjára benyújtott általános forgalmi adó bevallásaiban szerepeltette.

A felperes számláit befogadó Kft-nél az adóhatóság felülellenőrzést végzett, ennek eredményeként - többek között - a felperes által kibocsátott két számla általános forgalmi adó tartalmának levonhatóságát nem fogadta el. A vizsgálat megállapította, hogy a számlák mögött valós teljesítés nem történt, a megbízások teljesítése során név 1 járt el (aki egyébként mindkét gazdasági társaság ügyvezetője volt), a szerződések kizárólag adóelőny megszerzését szolgálták.

A Kft. a felülellenőrzésről rendelkező határozat felülvizsgálata iránt keresettel élt. A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2015. október 21-én kelt 3.K.27.276/2014/31. számú ítéletében a keresetet elutasította megállapítva, hogy a Kft. a felperestől valós szolgáltatást nem kapott, a Kft. tényleges közreműködését alátámasztó egyetlen irat sem áll rendelkezésre, a Kft. részéről semmilyen, név 1 személyétől elkülöníthető szolgáltatás nem igazolódott. A számlák mögöttes eseménye alapján az volt megállapítható, hogy az ingatlanok név 1 érdekeltségi körébe tartozó egyik cégtől az érdekeltségi körébe tartozó másik cégbe kerültek, a felperes által a Kft. részére kibocsátott számlák alapján a Kft. általános forgalmi adó levonására nem jogosult. Az ítélet tartalmából következően a bíróság az adóhatóság azon megállapításával is egyetértett, amely szerint a társaság a felperes által kibocsátott számlákon szereplő általános forgalmi adó levonására nem volt jogosult, mivel a számlák mögött valós teljesítés nem történt.

Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes által a Kft. részére kibocsátott számlák szerint a gazdasági események teljesítése 2010. I. negyedévben, illetve 2011. IV. negyedévben megtörtént, ebből következően az Áfa.tv. 55. § (1) bekezdése alapján felperes általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége a számlák szerinti teljesítés időszakában keletkezett.

A számlák kibocsátását, befogadását követően előfordulhat, hogy az adó alanya észleli a bizonylat hibáját, hiányosságát, vagy azt valamilyen utóbb beállt körülmény folytán módosítani kell. Erre a jogszabályi rendelkezések a feltételek fennállása esetén lehetőséget adnak, a hibás, hiányos vagy tévedésből kibocsátott számlákat azonban a fiktív számláktól el kell határolni.

Az Áfa.tv. 55. § (2) bekezdésének a./ és b./ pontja lehetőséget ad a teljesítés hiánya ellenére történő számlakibocsátás esetére a számla érvénytelenítésére, de csak az ott meghatározott feltételek fennállása esetén. Ez azonban a fiktív, hiteltelen számlázás esetén nem érvényesíthető, az adót továbbra is annak kell megfizetnie, aki a számlán kibocsátóként szerepel, ugyanis egyéb bizonyításra, az adófizetés alóli mentesülésre lehetőség nincs.

Az Áfa.tv. 147.§ (1) bekezdése alapján adófizetésre kötelezett az, aki számlán áthárított adót tüntet fel. A (2) bekezdés előírja, hogy a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személy, szervezet fizeti az adót, kivéve ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a számlán más tüntette fel jogosulatlanul az (1) bekezdésben említett adatokat.

Az Áfa.tv. 153/B. § (1) bekezdésének rendelkezései lehetőséget adnak a korábban megállapított és bevallott adóalap vagy az adóalany által korábban fizetendő adóként megállapított és bevallott adó csökkentésére, a (2) bekezdés értelmében azonban ezen rendelkezés nem alkalmazható az 55. § (2) bekezdése szerinti számla érvénytelenítésre.

Az adóhatósági álláspont szerint felperes a Kft. részére kibocsátott két számla fizetendő általános forgalmi adótartalmát a számlák kibocsátására tekintettel köteles volt az adott időszakokra vonatkozóan benyújtott bevallásokban szerepeltetni. A számlákon szereplő gazdasági események számláktól eltérő esetleges megtörténte miatt felperes a számlák ellenőrzését megelőzően a számlák általános forgalmi adótartalmát sem önellenőrzés keretében, sem a számlák érvénytelenítése útján saját maga nem helyesbítette, a számlák érvénytelenítéséről az ellenőrzést megelőzően nem gondoskodott, így azok a 2015. IV. negyedévben utólag nem voltak módosíthatóak (figyelemmel az időközben megszületett bírósági ítéletben foglaltakra is), azaz felperesnek a számlák áfa tartalmának utólagos levonására jogosultsága nem volt. Az ítéletben foglalt körülmények, amelyek szerint a számlákon szereplő események nem a két társaság között mentek végbe, a kibocsátott számla számlabefogadónál történt ellenőrzését, illetve az ítélet kibocsátását követően nem biztosított lehetőséget a számlakibocsátó felperes általános forgalmi adó kötelezettségének utólagos módosítására. Felperes a számlák általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége alól utólag akkor mentesülhetett volna, ha az ellenőrzést megelőzően bizonyította volna, hogy a számlákon az adatokat nem ő, hanem más szerepeltette, illetve ha az ellenőrzést megelőzően a számlák érvénytelenítése vagy az önellenőrzés már megtörtént volna.