BH 2024.1.10 I. Az Eütv. 26. § (2) bekezdés e) pontja értelmében a beteg - amennyiben ezt egészségi állapota lehetővé teszi - köteles az ellátásában közreműködő egészségügyi dolgozókkal képességei és ismeretei szerint együttműködni, a gyógykezelésével kapcsolatban tőlük kapott rendelkezéseket betartani. Ennek a tételesjogi szabálynak a megsértése okozatossága és felróhatósága esetén a károsultat terhelő kárelhárítási és kárcsökkentési kötelezettség megszegéseként, a kármegosztásra okot adó közrehatásként (önhibaként) értékelhető.

II. A betegnek adott tájékoztatás akkor tekinthető megfelelőnek, ha az az adott klinikai képhez igazodóan szakszerű, egyben igazodik a beteg személyiségéhez, számára érthető és egyértelmű információkat tartalmaz.

III. A hozzátartozó által végzett gondozási tevékenység esetén a gondozás mint piaci szolgáltatás igénybevétele esetén fizetendő díj alapulvételének nincs akadálya, a gondozás és felügyelet költsége körében az óradíj mértéke az említett tevékenységek elvégzésére szakosodott gazdasági társaság díjának 75%-ában megállapítható. Ez a számítás megfelel a teljes kártérítés elvének [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 340. § (1) bek., 355. § (4) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes gondozott terhességének 32. hetéig rendellenesség gyanúja nem merült fel. Az alperes a 2013. június 24-én elvégzett ultrahangvizsgálat során a magzat méhen belüli retardációját állapította meg, és "iu. retard." diagnózissal kórházi felvételt javasolt. Az I. rendű felperes 2013. június 27-én jelentkezett az alperesnél, ahol a szülészeti-nőgyógyászati osztályra történt felvételét követően Doppler-vizsgálattal magzati szívhang anomáliát nem találtak. A magzat állapotára utaló műszeres vizsgálatokat azonban elmulasztották elvégezni, és folyamatos monitorizálás sem történt. A másnap reggel észlelt magzati bradycardia miatt azonnali császármetszés mellett döntöttek. A II. rendű felperes 2013. június 28-án Apgar 0 értékkel született meg, komplex reanimációra és intenzív ellátásra szorult.

[2] A II. rendű felperes autizmus spektrumzavarral küzdő, súlyos értelmi fogyatékos gyermek. Ápolásra nem szorul, a gondozási szükséglete azonban fokozott, magára hagyni nem lehet.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperesek keresetükben kérték annak megállapítását, hogy az alperes megsértette a teljes, egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogukat, valamint a II. rendű felperes testi épséghez és egészséghez való személyiségi jogát. Az I. rendű felperes 10 000 000 forint, a II. rendű felperes 16 000 000 forint, míg a III-IV. rendű felperesek személyenként 4 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és ezen összegek késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az I. rendű felperes emellett vagyoni kártérítésként ápolás, gondozás és felügyelet többletköltsége, háztartási kisegítés költsége, rezsitöbbletköltség, keresetveszteség, tisztasági többletkiadás, gépkocsivásárlás és üzemben tartás költsége, közlekedési többletköltség, továbbá ingatlan-felújítás és akadálymentesítés költsége megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[4] Az alperes és beavatkozója érdemi ellenkérelmeikben a kereset elutasítását kérték.

Az első- és a másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresettel egyezően marasztalta az alperest.

[6] A perben kirendelt igazságügyi szakértői intézet szakvéleménye alapján megállapította, hogy az autizmus egyik lehetséges oka a szülés körüli oxigénhiányos állapot volt, amely minél hosszabb ideig áll fenn, annál nagyobb az esélye annak, hogy a gyermek betegen fog születni, illetőleg súlyos állapotban lesz. Az alperes terhére értékelte, hogy az I. rendű felperes felvétele után csak másnap végezte el az egyébként azonnal elvégzendő sürgős vizsgálatokat, holott egy korábbi császármetszéssel a II. rendű felperes károsodásai esetleg nem következtek volna be, illetve nagyobb eséllyel kisebb mértékű károsodásokat szenvedett volna el.

[7] Kifejtette, hogy a II. rendű felperes súlyos egészségkárosodása az alperes jogellenes magatartásának következménye, és az alperes a lehetséges ok tekintetében az elvárható gondos eljárását bizonyítani nem tudta. A kimentést azért minősítette sikertelennek, mert az alperes nem bizonyította, hogy az elvárható gondosságnak és a szakmai irányelveknek megfelelő eljárása esetén sem lett volna nagyobb esélye annak, hogy a II. rendű felperes egészségkárosodása ne alakuljon ki; továbbá nem tudta bizonyítani, hogy mindenben a jogszabály előírásainak megfelelően járt el, az I. rendű felperes részére korrekt tájékoztatást adott.

[8] Rámutatott, hogy az I. rendű felperes kis mértékben, de közrehatott a kár bekövetkezésében, a közrehatása azonban nem volt felróható. Ezt azzal indokolta, hogy az I. rendű felperes 2013. június 24-én írásbeli beutalót nem kapott, és nem is minősítették veszélyeztetett terhesnek, a vizsgálatot végző orvos csak felvetette, hogy feküdjön be a kórházba, de ez megfelelő tájékoztatásnak nem volt tekinthető. Utalt arra, hogy a 2013. június 24-én kiállított ambuláns lap alapján sem derülhetett ki az I. rendű felperes számára egyértelműen, hogy komoly probléma lehet a magzatával. Ezzel szemben értékelte, hogy három nappal később, az ultrahangvizsgálatot követően már részletes tájékoztatás mellett hívták fel az I. rendű felperes figyelmét arra, hogy mielőbb kérje a kórházi felvételét. Emiatt álláspontja szerint a három napos késedelem az I. rendű felperesnek nem volt felróható. Arra is tekintettel volt, hogy az alperes nem tudta bizonyítani: az I. rendű felperes közrehatása hátráltatta a diagnózis felállításában és a megfelelő kezelések lefolytatásában. E körben hivatkozott arra, hogy az alperes az I. rendű felperes felvétele után sem tartotta be a szakma szabályait, a szükséges vizsgálatokat nem végezte el; ezért nem vehető biztosra, hogy a 2013. június 24-i kórházi felvétel esetén másként cselekedett volna.

[9] A nem vagyoni kártérítések mértékének meghatározásakor mérlegelte, hogy a felpereseknek nagy terhet jelent a II. rendű felperes állapotának elviselése, ami a II. rendű felperes növekedésével fokozódni fog. Kiemelte, hogy a II. rendű felperes az életét betegen, súlyos szellemi fogyatkozással és autizmussal fogja leélni, ami összehasonlíthatatlan hátrányt jelent egy egészséges ember életminőségéhez képest. Kitért arra, hogy a család baráti kapcsolatokat ápolni nem tud, az I. rendű felperesnek és a II. rendű felperesnek való segítségnyújtás érdekében a III. rendű felperes a továbbtanulás helyett a munkavégzést választotta, a IV. rendű felperesnek pedig a tanulmányai mellett már egészen fiatal korában munkát kellett vállalnia. Éppen ezért a nem vagyoni kártérítések mértékét a keresetnek megfelelően, a károsodás bekövetkeztének időpontjában irányadó értékviszonyok alapján állapította meg.

[10] Az I. rendű felperes által követelt vagyoni kártérítések közül a gondozás és felügyelet költsége esetében abból indult ki, hogy a II. rendű felperes az élete minden egyes napján gondozásra fog szorulni. A járadék mértékének megállapításakor az I. rendű felperes által hivatkozott Bt. árlistáját tekintette irányadónak azzal, hogy abból az I. rendű felperes az egyes szolgáltatók közötti árkülönbözet kiküszöbölésére 20%-ot, a szolgáltatói haszon kiküszöbölésére további 5%-ot levont. Hivatkozott arra, hogy valamilyen számítási alapot figyelembe kellett vennie, amely lehetett a szakápolói, szakgondozói tevékenység átlagos díjszabása mint tájékoztató adat. Emellett hangsúlyozta, hogy a csatolt kimutatás lefedte a keresettel érintett teljes időszakot, és figyelemmel volt az egyes évek során bekövetkezett változásokra is. Érvelése szerint a károsulttal szemben nem támasztható olyan elvárás, hogy a piacon fellelhető legalacsonyabb díjszabással működő vállalkozást vegye igénybe.