A Kúria Kfv.37480/2015/8. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2004. évi CXL. törvény (Ket.) 41. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fehérné dr. Tóth Kincső, Rothermel Erika

A határozat elvi tartalma:

I. A közterület-használati engedéllyel kapcsolatos jogvita önkormányzati hatósági ügy.

II. A közterület-használati díj kivetésére csak tisztázott tényállás alapján kerülhet sor.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33734/2014/3., *Kúria Kfv.37480/2015/8.* (BH 2016.6.156, EH 2016.09.K23)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.II.37.480/2015/8.szám

A Kúria az Ékes Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: Dr. Ékes Edvárd ügyvéd) által képviselt Felperes (cím) felperesnek a ... jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzata (1201 Budapest, Kossuth Lajos tér 1.) alperes ellen közterület használat ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. február 25. napján kelt 17.K.33.734/2014/3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 6. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tartott tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.K.33.734/2014/3. számú ítéletét - az indokolás megváltoztatásával - hatályában fenntartja.

A peres felek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 35.000 (harmincötezer) forint felülvizsgálati részilletéket.

A le nem rótt 35.000 (harmincötezer) forint felülvizsgálati részilletéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

Indokolás

A felperesi jogelőd (I. Kft.), mint vállalkozó és az alperesi jogelőd (Budapest XX. kerületi Tanács VB Vagyongazdálkodási Osztály), mint megrendelő 1990. évben megállapodást kötöttek, mely szerint a felperesi jogelőd 10 darab hirdetéshordozóval ellátott utasvárót helyezhet ki a XX. kerület közterületén a megrendelő által javasolt pontokra. A megállapodás szerint alperesi jogelőd az abban foglaltak teljesítéséhez szükséges közterületet 15 éves időtartamra bocsátotta felperesi jogelőd rendelkezésére, így az általa vállalt szolgáltatás időtartamát ugyancsak 15 évben jelölték meg. A szerződésben azt is kifejezetten rögzítették, hogy alperesi jogelőd hozzájárul a felperesi jogelőd által gyártandó várótermek kihelyezéséhez, azok fennmaradását 15 éves időtartamon belül engedélyezi. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felek közötti megállapodás határozott időre, 15 évre jött létre, amely meghatározott idő 2005. május 31. napjával bezárólag letelt.

Az alperes és a felperesi jogelőd között 1998. évben ismételt megállapodás született újabb 20 darab utasváró kihelyezésére. Az utóbbi szerződés is határozott időre, 1998. április 15. és 2000. december 31. közötti időtartamra szólt. A közterület használati megállapodás 6. pontjában rögzítették, hogy amennyiben a használó felperesi jogelőd a szerződéssel érintett közterületet a határozott idő lejárta után is használni kívánja, úgy erre nézve kérelmet kell benyújtania.

Az alperes 2007. november 27-én levélben kérte a felperest újabb 2 utasváró felállítására, a már korábban megjelölt helyszínekre. Az utólag felállított 2 darab pavilonra nézve a felek között megállapodás nem jött létre, a fenti levél tanúsága szerint az utasvárók telepítése térítésmentesen történt, megállapodás egyéb részletei nem ismertek. 1 darab további utasváróval kapcsolatos megállapodásról, ennek megtörténtére vonatkozó féli elismerésen kívül egyéb adat nem áll rendelkezésre.

2012. március 26-án kelt levelében a felperes az alpereshez fordult azzal, hogy az utasvárók vonatkozásában határozott időtartamú közterület használati megállapodást kíván kötni.

A Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzatának Gazdasági és Városfejlesztési Bizottsága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) - fenti kérelemre reagálva - 2013. február 6. napján kelt VA-10377/2/2012. számú határozatában megállapította, hogy a felperes által telepített 33 Citylight reklámvitrinnel felszerelt utasváró pavilonból 20 pavilonra nézve 2001. január 1. napjától, további 13 pavilonra nézve pedig 2005. június 1. napjától jogellenes közterület használatra került sor. A fentiekre tekintettel az elsőfokú hatóság négyszeres, azaz 166.918.960 forint használati díj fizetési kötelezettséget írt elő a felperes terhére a 2013. január 31. napjáig terjedő időszakra, emellett a felperest a közterület eredeti állapotának helyreállítására kötelezte. Az indokolásban az elsőfokú hatóság hivatkozott a közterületek használatáról és használatának rendjéről szóló 59/1995.(X.20.) Főv.KGy. rendelet (a továbbiakban: R.1.) 15.§ (4) bekezdésére, valamint saját kerületi önkormányzatának a közterületek használatáról és használatának rendjéről szóló 47/2004.(VII.29.) ÖK rendelet (a továbbiakban: R.2.) 5.§ (3) bekezdésére.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2013. július 11. napján kelt VA-5007/10/2013. számú határozattal módosított 2013. április 18. napján kelt VA-5007/7/2013. számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. A módosított alperesi határozat indokolása szerint 20 pavilon tekintetében 2001. január 1-től, 1 pavilon tekintetében 2003. március 1-től, 10 pavilon tekintetében 2005. június 1-től, 2 pavilon tekintetében pedig 2007. december 1. napjától állapította meg a négyszeres használati díjfizetési kötelezettséget, ezúttal 202.150.880 forint összegben.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, és az alperes módosított határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolása szerint a felek nem vitatták, hogy köztük a közterület használatának kérdésében eredetileg polgári jogi megállapodások jöttek létre. A 33 pavilonból 2 esetében ez ugyan nem került írásba foglalásra, azonban az eset körülményei és a megismert adatok alapján megállapította, hogy ezen pavilonok is osztották a többi pavilon sorsát. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a polgári jogi jogviszony megállapíthatóságát az is alátámasztja, hogy a felek nem a közjogi értelemben vett klasszikus közterület használati díj fizetését, mint ellenértéket választották, hanem a felperes az utasvárók karbantartását vállalta a közterület használat ellenértékeként. A felek között tehát visszterhes megállapodások jöttek létre, melyek megkötése során az alperes részéről a tulajdonosi jogok gyakorlása dominált, nem pedig a hatósági jogkör. Az elsőfokú bíróság rögzítette, mivel senki sem lehet bíró a saját ügyében, az alperes nem volt jogosult önhatalmúlag annak eldöntésére, hogy megszűntek-e az általa a felperessel kötött magánjogi szerződések, erre nézve polgári pert kellett volna kezdeményeznie. A polgári perben a feleknek egymás között el kell számolniuk, majd amennyiben ily módon a polgári jogviszony lezárul köztük és marad olyan, a polgári jog szabályai szerint le nem fedett helyzet, amely hatósági fellépést kíván, az alperes eljárhat hatóságként a hivatkozott önkormányzati rendeletek alapján. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy új eljárás elrendelésére nem volt indok. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 41.§ (2) bekezdését, a kizárás szabályait, továbbá rögzítette azt is, hogy a Ket. 114.§ (2) bekezdése nem zárja ki a közigazgatási határozat felülvizsgálatára irányuló per megindítását.