BH 2016.6.156 A közterület-használati engedéllyel kapcsolatos jogvita önkormányzati hatósági ügy. A közterület-használati díj kivetésére csak tisztázott tényállás alapján kerülhet sor [2004. évi CXL. tv. 41. § (2) bek., 59/1995. Főv. Kgy. rendelet 15. § (4) bek., 47/2004. Önkormányzati rendelet 5. § (3) bek.].

[1] A felperesi jogelőd, mint vállalkozó és az alperesi jogelőd (Budapest XX. kerületi Tanács VB Vagyongazdálkodási Osztály), mint megrendelő 1990. évben megállapodást kötöttek, mely szerint a felperesi jogelőd 10 darab hirdetéshordozóval ellátott utasvárót helyezhet ki a XX. kerület közterületén a megrendelő által javasolt pontokra. A megállapodás szerint alperesi jogelőd az abban foglaltak teljesítéséhez szükséges közterületet 15 éves időtartamra bocsátotta felperesi jogelőd rendelkezésére, így az általa vállalt szolgáltatás időtartamát ugyancsak 15 évben jelölték meg. A szerződésben azt is kifejezetten rögzítették, hogy alperesi jogelőd hozzájárul a felperesi jogelőd által gyártandó várótermek kihelyezéséhez, azok fennmaradását 15 éves időtartamon belül engedélyezi. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felek közötti megállapodás határozott időre, 15 évre jött létre, amely meghatározott idő 2005. május 31. napjával bezárólag letelt.

[2] Az alperes és a felperesi jogelőd között 1998. évben ismételt megállapodás született újabb 20 darab utasváró kihelyezésére. Az utóbbi szerződés is határozott időre, 1998. április 15. és 2000. december 31. közötti időtartamra szólt. A közterület-használati megállapodás 6. pontjában rögzítették, hogy amennyiben a használó felperesi jogelőd a szerződéssel érintett közterületet a határozott idő lejárta után is használni kívánja, úgy erre nézve kérelmet kell benyújtania.

[3] Az alperes 2007. november 27-én levélben kérte a felperest újabb 2 utasváró felállítására, a már korábban megjelölt helyszínekre. Az utólag felállított 2 darab pavilonra nézve a felek között megállapodás nem jött létre, a fenti levél tanúsága szerint az utasvárók telepítése térítésmentesen történt, megállapodás egyéb részletei nem ismertek. 1 darab további utasváróval kapcsolatos megállapodásról, ennek megtörténtére vonatkozó féli elismerésen kívül egyéb adat nem áll rendelkezésre.

[4] 2012. március 26-án kelt levelében a felperes az alpereshez fordult azzal, hogy az utasvárók vonatkozásában határozott időtartamú közterület használati megállapodást kíván kötni.

[5] A Budapest Főváros XX. kerület Pesterzsébet Önkormányzatának Gazdasági és Városfejlesztési Bizottsága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) - fenti kérelemre reagálva - 2013. február 6. napján kelt határozatában megállapította, hogy a felperes által telepített 33 reklámvitrinnel felszerelt utasváró pavilonból 20 pavilonra nézve 2001. január 1. napjától, további 13 pavilonra nézve pedig 2005. június 1. napjától jogellenes közterület használatra került sor. A fentiekre tekintettel az elsőfokú hatóság négyszeres, azaz 166 918 960 forint használati díj fizetési kötelezettséget írt elő a felperes terhére a 2013. január 31. napjáig terjedő időszakra, emellett a felperest a közterület eredeti állapotának helyreállítására kötelezte.

[6] Az indokolásban az elsőfokú hatóság hivatkozott a közterületek használatáról és használatának rendjéről szóló 59/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: R.1.) 15. § (4) bekezdésére, valamint saját kerületi önkormányzatának a közterületek használatáról és használatának rendjéről szóló 47/2004. (VII. 29.) ÖK rendelet (a továbbiakban: R.2.) 5. § (3) bekezdésére.

[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2013. július 11. napján kelt VA-5007/10/2013. számú határozattal módosított 2013. április 18. napján kelt VA-5007/7/2013. számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. A módosított alperesi határozat indokolása szerint 20 pavilon tekintetében 2001. január 1-jétől, 1 pavilon tekintetében 2003. március 1-jétől, 10 pavilon tekintetében 2005. június 1-jétől, 2 pavilon tekintetében pedig 2007. december 1. napjától állapította meg a négyszeres használatidíj-fizetési kötelezettséget, ezúttal 202 150 880 forint összegben.

[8] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, és az alperes módosított határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte.

[9] Ítéletének indokolása szerint a felek nem vitatták, hogy köztük a közterület használatának kérdésében eredetileg polgári jogi megállapodások jöttek létre. A 33 pavilonból 2 esetében ez ugyan nem került írásba foglalásra, azonban az eset körülményei és a megismert adatok alapján megállapította, hogy ezen pavilonok is osztották a többi pavilon sorsát. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a polgári jogi jogviszony megállapíthatóságát az is alátámasztja, hogy a felek nem a közjogi értelemben vett klasszikus közterület használati díj fizetését, mint ellenértéket választották, hanem a felperes az utasvárók karbantartását vállalta a közterület használat ellenértékeként. A felek között tehát visszterhes megállapodások jöttek létre, melyek megkötése során az alperes részéről a tulajdonosi jogok gyakorlása dominált, nem pedig a hatósági jogkör.

[10] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és elsődlegesen új, elutasító döntés meghozatalát, lényegében a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte.

[11] Az alperes álláspontja szerint az ítélet több vonatkozásban is jogszabálysértő. Sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 4. § (4) bekezdését, 200. § (1) bekezdését, 205. §-át, 216-218. §-ait, továbbá az R.1. 4. § (1) és (2) bekezdéseit, 6. § (1) és (5) bekezdéseit, 9. § (1) bekezdését, 10. § a) pontját, 12. § (1)-(2) bekezdéseit és 15. § (4) bekezdését, valamint a Ket. 12. §-át és 18. §-át. Az alperes szerint sérült az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 63/A. § g) pontja, és a Magyarország önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 23. § (4) bekezdés 10. pontja, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdése és 221. § (1) bekezdése is.

[12] Az alperes felülvizsgálati kérelme érdemben nem alapos.

[13] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból részben téves következtetésre jutott a közigazgatási határozatok jogszerűségével kapcsolatban, a jogerős ítélet érdemével a felülvizsgálati bíróság - mindezek ellenére - teljesen, indokaival azonban csak részben ért egyet.

[14] A Kúria egyetért az elsőfokú bírósággal abban, hogy a hatóság eljárása és döntése olyan jogi hibákban szenved, amelyek a határozatok hatályon kívül helyezését indokolják.

[15] A Kúria azonban e hibák tekintetében más fontossági sorrendet állított fel.

[16] A jogerős ítélet helyesen rögzíti, hogy az alperes súlyos eljárási hibát vétett, megsértette a Ket. 41. § (2) bekezdését, a kizárás szabályait, amikor a képviselő-testület döntésének előkészítésében ugyanaz az ügyintéző vett részt, aki az elsőfokú érdemi határozatot is megfogalmazta. A relatív kizárási ok fennállása kimeríti a súlyos, az ügy érdemére kiható eljárási hiba fogalmát, amely miatt a Pp. 339. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az alperesi határozat hatályon kívül helyezése már önmagában is indokolt.