BH 2003.4.170 Kármegosztás alapjául csak a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat. Nem értékelhető a munkavállaló terhére a munkavégzésre kialakított és a munkáltató által eltűrt olyan gyakorlat, amely utóbb a munkahelyi balesetet előidézte [Mt. 174. § (2) és (3) bek., MK. 29. állásfoglalás].

Az anyagbeszerző munkakörben foglalkoztatott felperes 50%-os munkaképesség-csökkenést okozó lábsérülést szenvedett a munkaviszonyával összefüggésben. Emiatt különféle jogcímeken kártérítés megfizetése iránt keresetet indított az alperes ellen.

A munkaügyi bíróság az ítéletével nem vagyoni kártérítés, ezen kívül elmaradt illetmény, élelem-feljavítás, ápolási díj, általános kártérítés, gyógyszerekkel összefüggő költségek, és konyhakerttel kapcsolatban keletkezett kár megfizetésére kötelezte az alperest.

A tényállás lényege szerint az alperes ismerte, és nem kifogásolta a felperesnek azt a magatartását, hogy a baleset helyszínén, az M. Kft. raktárában a szokásoknak megfelelően maga vette le létrán állva a magasban lévő árukat. A baleset oka az volt, hogy a felperes lába a létrán megcsúszott, emiatt leesett, a jobb lábán súlyos törést szenvedett. Az elsőfokú bíróság kármegosztásra okot adó körülményt - utalva a Legfelsőbb Bíróság MK. 29. számú állásfoglalására - nem talált, ezért az alperest a széleskörű bizonyítás eredménye alapján a teljes kár megfizetésére kötelezte.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be.

A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, a marasztalás főösszegét leszállította, eszerint rendelkezett a kamatokról, egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.

A megyei bíróság helytállónak találta a bizonyítás eredményének mérlegelését a tekintetben, hogy az alperes tudomással bírt a perbeli vásárlási módról, ez ellen intézkedést nem tett. A másodfokú bíróság elsősorban a baleseti adatlap alapján a felperesre terhesebb 80-20%-os kármegosztást azért alkalmazott, mert a felperes figyelmetlensége, a kellő óvatosság hiánya a balesetnél közrehatott.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 174. §-ának (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést azért jelölt meg, mert álláspontja szerint a baleset kizárólagos oka a felperes elháríthatatlan magatartása volt. Olyan magatartást tanúsított, amelyre a munkáltató nem utasította. T. J. tanúvallomása ugyanis hitelt érdemlően bizonyította, hogy a felperes önként választotta a létra használatát ahelyett, hogy a boltban dolgozók segítségét kérje. Ezt azért is különös súllyal kell értékelni, mert a munkahelyén a felperes feladata volt a munkavédelmi szabályok betartatása. Az alperes megalapozatlannak találta a másodfokú bíróságnak a veszélyeztető helyzetekkel kapcsolatos munkáltatói figyelemfelhívási kötelezettségre vonatkozó érvelését. Mindezek mellett - másodlagosan - a kármegosztás arányát azért sérelmezte, mert az álláspontja szerint nem tükrözi a felperes vétkességének súlyát.