A Győri Törvényszék Pf.20949/2017/9. számú határozata eredeti állapot helyreállítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §, 78. §, 239. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, 208. §, 210. §, 228. §, 237. §, 243. §, 244. §, 245. §, 319. §, 361. §, 365. §, Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (Róma I. rendelet) 3. cikk, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bertha Andrea, Mosonyi Eleonóra, Stániczné dr. Imre Csilla

Győri Törvényszék

2.Pf.20.949/2017/9. szám

A Győri Törvényszék dr. Pardavi Máté ügyvéd (...) által képviselt felperes neve(...) felperesnek Horváth Antal Ügyvédi Iroda (képviseletében: dr. Kiss Attila ügyvéd, ...) által képviselt alperes neve (...) alperes ellen eredeti állapot visszaállítása iránt a Győri Járásbíróság előtt folyamatba tett perében Győrött, 2017. évi október hó 25. napján P.20.677/2017/7. sorszám alatt meghozott ítélet ellen felperes részéről 8. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, mellőzi a felperest alperes részére 960.190 (kilencszázhatvanezer-százkilencven) forint megfizetésére kötelező rendelkezést.

Kötelezi alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 10.239.810 (tízmillió-kétszázharminckilencezer-nyolcszáztíz) forintot.

Az ezt meghaladó alperes viszontkeresetét elutasító rendelkezést nem érinti.

Mellőzi a felperest az eljárási, valamint feljegyzett fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelező rendelkezéseket.

A felperes, valamint az alperes feljegyzett viszontkereseti illeték megfizetésére kötelező rendelkezést helybenhagyja.

Mellőzi a felperest alperes javára perköltség megfizetésére kötelező rendelkezést.

Kötelezi alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 810.000 (nyolcszáztízezer) forint elsőfokú perköltséget.

Kötelezi alperest, hogy fizessen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékes Adóigazgatósága külön felhívására, a felhívásban megjelölt módon és határidőben 1.568.000 (egymillió-ötszázhatvannyolcezer) forint feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket.

Kötelezi alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 300.000 (háromszázezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban meghozott ítéletével felperes keresetét elutasította. Kötelezte felperest alperes részére 960.190 Ft perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan alperes viszontkeresetét elutasította. Kötelezte felperest felhívásra 672.000 Ft feljegyzett eljárási, 972.000 Ft feljegyzett fellebbezési eljárási és 61.400 Ft feljegyzett viszontkereseti illeték megfizetésére.

Kötelezte alperest felhívásra 30.700 Ft viszontkereseti illeték megfizetésére, továbbá kötelezte felperest alperes részére 790.405 Ft perköltség megfizetésére.

Az ítélet indokolása szerint felperes mint vevő és alperes mint eladó között 2012. október 29. napján adásvételi előszerződés jött létre az Ingatlan-1 szám alatti és az Ingatlan-2 szám alatti ingatlanok tekintetében.

A megismételt eljárásban a felek fenntartották kérelmeiket. Felperes keresetében az érvénytelen szerződésre tekintettel a szerződéskötés előtt fennálló eredeti állapot helyreállítását és az alperesnek kifizetett 40.000 Eurónak megfelelő 11.200.000 Ft visszafizetését kérte. Másodlagosan érvényes előszerződés esetére a foglaló visszafizetésére kérte kötelezni alperest 11.200.000 Ft összegben.

Alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, beszámítási kifogásként, illetve a kereset elutasítása esetére 2014. november 19. napján viszontkeresetként előterjesztett kérelmében 5.198.12 euró és kamatai megfizetésére kérte felperes kötelezését.

Az elsőfokú bíróság a keresetet alaptalannak ítélte, jogi indokai közt a Ptk. 208. § (1) bekezdése, 210. § (1) bekezdése, 237. § (1) bekezdése, 243. § és 245. §-aiban írtakra hivatkozással kifejtette:

A bíróságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy érvénytelen-e a szerződés a felperes által hivatkozott oknál fogva, vagyis hogy felperes a előszerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt-e, ha igen, ezt a tévedését alperes okozta vagy felismerhette-e. Rögzítette, az érvénytelenség körében a tévedésnek, megtévesztésnek valamely lényeges körülményre kell vonatkoznia. Az, hogy a tévedés mikor lényeges, csak a konkrét tényállás összes elemének vizsgálata és mérlegelése alapján dönthető el. Felperes e körben arra hivatkozott, hogy alperes megtévesztette őt az ingatlant terhelő tényleges hiteltartozások vonatkozásában, és utóbb derült ki számára, hogy az ingatlanra nem csak 250.000 euró hitel erejéig van jelzálogjog bejegyezve, hanem egy további 30.000 euró összegű hitel erejéig is.

Az elsőfokú bíróság felperes édesanyja, édesapja, testvére, alperes édesapja, illetve az előszerződést szerkesztő és ellenjegyző ügyvéd tanúvallomása értékelésével megállapította, hogy a felek az ingatlanon fennálló teher tényleges, aktuális mértékét és a törlesztő részletek mértékét nem tartották fontosnak az előszerződésben rögzíteni, amiből azt a következtetés vonta le, hogy annak rendezését a végleges adásvételi szerződésre utalták. Csupán a per során derült ki, hogy a tényleges hiteltartozás 259.000 euró körül alakul. Felperes maga nyilatkozott akként a perben, hogy "nem hoztak az előszerződés aláírásakor egyenlegközlőt, bár arról volt szó korábban, hogy ezt megteszik, ennek ellenére aláírtam az előszerződést, bár nem tudtam pontosan, hogy a tőke tartozáson felül mennyi járuléktartozás van az ingatlanon."

A felek tehát nem tartották lényeges körülménynek az előszerződés megkötésekor az ingatlant terhelő hiteltartozás tényleges mértékét, így erre vonatkozó tévedés nem is lehet a megtámadás alapja. A szerződés azon kitétele, mely szerint alperes a 250.000 eurón felül szavatosságot vállalt az ingatlan tehermentességéért azt jelenti, hogy alperes kötelezettsége az ezen felüli hiteltartozás kifizetése, rendezése. Ennek szabályozása is az adásvételi szerződés tárgyát kellett volna hogy képezze. Álláspontja szerint téves az a felperesi következtetés, hogy a többletterhet az előszerződés alapján neki kellett volna viselnie.

Annak kérdése, hogy milyen összegű terhek voltak az ingatlan-nyilvántartásban az ingatlanra bejegyezve, a közhiteles, mindenki számára hozzáférhető ingatlan-nyilvántartásban fellelhető adat. Így felperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy ezekről az előszerződés megkötésekor nem volt kellő információja.

Utalt arra is, a tévedés körében nem hivatkozhat olyan körülményre felperes, ami csak 2013. januárt követően merült fel és jutott felperes tudomására, hiszen az felperest 2013. január elején nem befolyásolhatta szerződéskötési akaratában. Az alperes által okozott felperesi tévedés tehát az ügyletkötés során nem volt megállapítható, eredeti állapot helyreállításának tehát nem volt helye.

Miután az elsőfokú bíróság megállapította a szerződés érvényes létrejöttét a továbbiakban azt vizsgálta mi volt az az ok, ami miatt felperes elzárkózott a végleges szerződés megkötésétől, hogy e körben alperes megszegte-e tájékoztatási kötelezettségét a szerződés megkötése során vagy pedig a felperes érdekkörében felmerülő esemény, ok vezetett-e a végleges adásvételi szerződés megkötésének elmaradásához.