ÍH 2023.34 A MUNKÁLTATÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Törvényszék M.70284/2020/16., Szolnoki Törvényszék M.70284/2020/24., Szegedi Ítélőtábla Mf.40051/2021/5. (*ÍH 2023.34*), Kúria Mfv.10024/2022/4.

***********

A munkáltatónak a részére rendelkezésre álló információk alapján kell eleget tennie a járuléklevonási kötelezettségének, és ennek során a társadalombiztosítási szerv döntését, a folyósítás jogcímét nem bírálhatja felül [1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. §, 14. §, 25. §; 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. §; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §].

Az 1953. március 23. napján született felperes részére az illetékes hatóság 1990. november 12. napjától rokkantsági nyugdíjat állapított meg, amelyet a nyugdíjfolyósító igazgatóság 2012. január 1. napjától rokkantsági ellátásként folyósított a részére. A felperes 2017. május 10. napján a J. Megyei Kormányhivatal Sz.-i Járási Hivatal Nyugdíjbiztosítási Osztályához küldött igénybejelentésében öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmet terjesztett elő azzal, hogy csak akkor kéri az öregségi nyugdíj megállapítását, ha annak összege kedvezőbb lenne a részére folyósított rokkantsági ellátás összegénél, kedvezőtlenebb esetben pedig a folyósított rokkantsági ellátás összegét öregségi nyugdíjként kéri tovább folyósítani.

A felperes igénybejelentésének megvizsgálása alapján a nyugdíjbiztosítási osztály megállapította, hogy az öregségi nyugdíj összege a felperes számára kedvezőtlenebb lenne a rokkantsági ellátásként részére folyósított összeghez képeset, ezért nyugdíjkérelmét elutasította.

A Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatósága 2018. december 1. napjától a korábban rokkantsági ellátás címén folyósított összeget változatlan összegben öregségi nyugdíjként folyósítja a felperes részére.

A felperes 2017. szeptember 20. napjától 2018. augusztus 31. napjáig munkaviszonyban állt az alperesnél. Az alperes - miután információi szerint a munkaviszony időtartama alatt a felperes rokkantsági ellátásban részesült - munkabéréből annak 3%-át, összesen 72 807 forintot pénzbeli egészségbiztosítási járulék címén levonta, és azt átutalta az állami adóhatóságnak.

A felperes keresetében 72 807 forint kártérítés és 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének indokai szerint, miután 2016. március 24-én betöltötte a reá irányadó nyugdíjkorhatárt, ettől az időponttól - figyelemmel arra, hogy korábban rokkantsági ellátásban részesült - automatikusan öregségi nyugdíjasnak minősül, ezért az alperesnél fennállt munkaviszonya alatt nem terhelte őt pénzbeli egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség, így ennek jogszerűtlen levonásával az alperes az e címen levont összegű kárt okozta neki. Sérelemdíj iránti igényét arra alapította, hogy az egészségbiztosítási járulék jogszerűtlen levonásával összefüggésben több mint két éve "értelmetlen huzavona" zajlik az alperes részéről. Kifogásolta, hogy az alperes e tekintetben nem élt az önrevízió lehetőségével, a jogszerűtlenül levont összeg visszafizetésére irányuló igényét nem vizsgálta ki, kérelmét semmibe vette.

Keresete jogalapjaként a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 25. §-át, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. §-át és 294. §-át, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. § (1) bekezdését és 2:53. §-át jelölte meg.