ÍH 2023.34 A MUNKÁLTATÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE

A munkáltatónak a részére rendelkezésre álló információk alapján kell eleget tennie a járuléklevonási kötelezettségének, és ennek során a társadalombiztosítási szerv döntését, a folyósítás jogcímét nem bírálhatja felül [1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. §, 14. §, 25. §; 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. §; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §].

Az 1953. március 23. napján született felperes részére az illetékes hatóság 1990. november 12. napjától rokkantsági nyugdíjat állapított meg, amelyet a nyugdíjfolyósító igazgatóság 2012. január 1. napjától rokkantsági ellátásként folyósított a részére. A felperes 2017. május 10. napján a J. Megyei Kormányhivatal Sz.-i Járási Hivatal Nyugdíjbiztosítási Osztályához küldött igénybejelentésében öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmet terjesztett elő azzal, hogy csak akkor kéri az öregségi nyugdíj megállapítását, ha annak összege kedvezőbb lenne a részére folyósított rokkantsági ellátás összegénél, kedvezőtlenebb esetben pedig a folyósított rokkantsági ellátás összegét öregségi nyugdíjként kéri tovább folyósítani.

A felperes igénybejelentésének megvizsgálása alapján a nyugdíjbiztosítási osztály megállapította, hogy az öregségi nyugdíj összege a felperes számára kedvezőtlenebb lenne a rokkantsági ellátásként részére folyósított összeghez képeset, ezért nyugdíjkérelmét elutasította.

A Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatósága 2018. december 1. napjától a korábban rokkantsági ellátás címén folyósított összeget változatlan összegben öregségi nyugdíjként folyósítja a felperes részére.

A felperes 2017. szeptember 20. napjától 2018. augusztus 31. napjáig munkaviszonyban állt az alperesnél. Az alperes - miután információi szerint a munkaviszony időtartama alatt a felperes rokkantsági ellátásban részesült - munkabéréből annak 3%-át, összesen 72 807 forintot pénzbeli egészségbiztosítási járulék címén levonta, és azt átutalta az állami adóhatóságnak.

A felperes keresetében 72 807 forint kártérítés és 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének indokai szerint, miután 2016. március 24-én betöltötte a reá irányadó nyugdíjkorhatárt, ettől az időponttól - figyelemmel arra, hogy korábban rokkantsági ellátásban részesült - automatikusan öregségi nyugdíjasnak minősül, ezért az alperesnél fennállt munkaviszonya alatt nem terhelte őt pénzbeli egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség, így ennek jogszerűtlen levonásával az alperes az e címen levont összegű kárt okozta neki. Sérelemdíj iránti igényét arra alapította, hogy az egészségbiztosítási járulék jogszerűtlen levonásával összefüggésben több mint két éve "értelmetlen huzavona" zajlik az alperes részéről. Kifogásolta, hogy az alperes e tekintetben nem élt az önrevízió lehetőségével, a jogszerűtlenül levont összeg visszafizetésére irányuló igényét nem vizsgálta ki, kérelmét semmibe vette.

Keresete jogalapjaként a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 25. §-át, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. §-át és 294. §-át, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. § (1) bekezdését és 2:53. §-át jelölte meg.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint abban az időszakban, amíg a felperes munkaviszonyban állt nála, nem öregségi nyugdíjban, hanem rokkantsági ellátásban részesült, ezért jogszerűen vonta le munkabéréből a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. Hangsúlyozta, a felperes munkabéréből történő levonások során az adott időszakban általa ismert adatok szerint járt el, és a felperes bruttó jövedelméből levont összeget a NAV részére átutalta. A felperes sérelemdíj iránti igényével összefüggésben hangsúlyozta, a felperes által a részére rendelkezésre bocsátott dokumentációból számára az volt az információ, hogy a felperes nem öregségi nyugdíjban, hanem rokkantsági ellátásban részesül, ennek következtében a felperes személyiségének védett tulajdonságai nem sérültek.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Határozatának indokolása szerint a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóságának adatszolgáltatásából, valamint a felperes által a periratokhoz csatolt ún. zöld összesítőkből megállapíthatóan a felperes az alperessel fennállt munkaviszonyának időtartama alatt rokkantsági ellátásban részesült. Rámutatott, a Tbj. 25. §-ában írtakra figyelemmel a felperes igényének elbírálása során azt kellett vizsgálni, hogy a felperes mint öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, rokkantsági ellátásban részesülő személy, saját jogú nyugdíjasnak minősült-e a perbeli munkaviszonyának fennállása alatt. Megállapította, hogy a Tbj. saját jogú nyugdíjas fogalmát meghatározó 4. § f) pontja alapján a rokkantsági ellátásban részesülő személy nem minősül saját jogú nyugdíjasnak. Utalt arra, hogy a Tbj. 25/A. § c) pontja szerint nem fizet munkaerőpiaci járulékot a saját jogú nyugdíjas, vagy aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. Ebből a rendelkezésből azt a következtetést vonta le, hogy ha az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyt a jogalkotó a pénzbeli egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség alól mentesíteni kívánta volna, akkor erről kifejezetten rendelkezett volna, mint ahogy azt a 25/A. § c) pontjában tette. Rámutatott, a per kereteit meghaladta abban a kérdésben történő állásfoglalás, hogy a felperes részére - a nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz benyújtott nyilatkozata alapján - már a felek között fennállt munkaviszony időtartama alatt is öregségi nyugdíjat kellett volna folyósítani vagy nem. Kiemelte, az Mt. 294. § (1) bekezdés g) pontjának az a rendelkezése, miszerint nyugdíjasnak minősül, aki rokkantsági ellátásban részesül, kizárólag az Mt. alkalmazásában irányadó.

A sérelemdíj iránti igényt érintő érvelése szerint a felperes személyes meghallgatása során előadott körülményekből nem tudott olyan alperesi magatartásra következtetni, amely a felperes Ptk. 2:43. §-ában nevesített személyiségi jogainak valamelyikét vagy emberi méltóságának sérelmét okozta volna.