BH 2012.7.174 Az örökbefogadás felbontása esetén az örökbefogadottnak az örökbefogadással felvett családi és utónév viselésére történő feljogosításának szempontjai [Csjt. 58. § (2) bek., Ptk. 77. § (1) bek., 58/2001. (XII. 7.) AB határozat].

A felperesek az 1990. október 17-én született, addigi nevén D. M. nevű alperest az illetékes gyámhivatal 2000. szeptember 13-i határozata folytán örökbe fogadták. Ennek következtében megtörtént a kiskorú gyermek újbóli anyakönyvezése is, aki azóta a P. M. V. nevet viseli.

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a II. r. felperes és az alperes kapcsolata a gyermek 8. osztályos évkezdéséig volt jónak mondható, a serdülőkorba lépett gyermek életkorából adódó problémáinak megoldásában azonban a II. r. felperes egyre kevésbé hatékony eszközöket alkalmazott. Különösen éles konfliktus lépett fel az alperes pályaválasztásával kapcsolatban, a II. r. felperes ugyanis nem abba az iskolába íratta be a gyermeket, amelybe járni szeretett volna. A kiskorú tanulmányi eredménye ezt követően fokozatosan romlott, egyre több probléma merült fel dohányzása, nevelőivel szembeni magatartása, iskolából való távollétei, csavargásai okán. A II. r. felperes - mivel az alperes magatartása elvárásainak nem felelt meg - egyre szigorúbb, mind lelki, mind fizikai bántalmazást alkalmazó nevelési eszközökhöz fordult. Így pl. amikor a kislány a 8. osztályos ballagását követő bankettről későn érkezett haza, a II. r. felperes szíjjal verte meg.

Az anya és lánya a közöttük kialakult konfliktus megbeszélésére, rendezésére nem volt képes, kapcsolatuk szélsőségesen megromlott. Ennek feloldásában az I. r. felperes sem tudott segítséget nyújtani, akivel egyébként az alperesnek problémamentes volt a viszonya. Az iskola többszöri jelzését követően a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat eljárást indított. Ennek során a kiskorú gyermek kérte a családból való kiemelését, a szülők pedig úgy nyilatkoztak, hogy ezt nem ellenzik. Az eljárásba bevont pszichológus szakértő is támogatta a gyermek kérését.

Ilyen előzmények után P. város jegyzője a kiskorút 2006. július 5-i kezdő időponttal nevelőszülőnél helyezte el, majd sor került az alperes átmeneti nevelésbe vételére, részére gyámul a nevelőszülőjét rendelték ki. Az alperes és a nevelőszülő kapcsolata harmonikus.

A II. r. felperessel szemben a B.-i Bíróság kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt folytatott eljárást. Ennek eredményeként 2009. október 8-án jogerőre emelkedett határozatával a II. r. felperest egy év, két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, megállapította ugyanis, hogy az alperest fizikailag és pszichikailag is bántalmazta. A II. r. felperes az alperessel szemben fennálló nevelési, felügyeleti és gondozási kötelezettségét olyan súlyos fokban szegte meg, mellyel a kiskorú testi, erkölcsi, érzelmi fejlődését veszélyeztette.

A családból történt kiemelése, tehát 2006. július 5-e óta a felperesek az alperessel nem tartanak kapcsolatot.

A felperesek keresetükben kérték az örökbefogadás felbontását és annak megállapítását, hogy az alperes az örökbefogadással felvett családi nevet nem viselheti tovább.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az I. r. felperessel mindig jó volt a kapcsolata és jobb neki, ha vannak szülei. A névviseléssel összefüggésben úgy nyilatkozott, hogy 17 éves és jelentős hátrányt jelentene számára, ha a nevét meg kellene változtatnia. A felperesi név egyébként sem tekinthető tradicionális névnek.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek és az időközben nagykorúvá vált alperes közötti örökbefogadást felbontotta. Az alperest ugyanakkor feljogosította az örökbefogadással felvett családi név és utónév további viselésére.

Az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, melynek keretében pszichológus szakértői véleményt is beszerzett. A szakértői vélemény értelmében a felperesek gyermeknevelési képessége csekély fokú, a II. r. felperes nevelési elvei diktatórikusak, konvencionálisak. Az alperes pedig nehezen tud kompromisszumot kötni, indulatait nem tudja mindig megfelelően szabályozni. Meleg érzelmi légkörben alkalmazkodni tudó személyiség, ugyanakkor a tiltásokat, korlátokat nehezen fogadja el. Hasonló megállapításokat tartalmaz a büntetőügyben készült pszichológus szakértői vélemény is.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a II. r. felperes és az alperes kapcsolata csak papíron létezik, sem érzelmi, sem egyéb gondoskodást egymástól nem várnak, a II. r. felperes azt nyújtani az érzelmi-pszichés kapcsolatra kiterjedően nem is tudna. A II. r. felperes és az alperes között valóságos szülő-gyermek kapcsolat nem áll fenn, ezért az örökbefogadás felbontásának feltételei - bár nem a felperesek által említett okokból, tehát nem az alperes magatartásának felróhatóan - fennállnak a II. r. felperes vonatkozásában. Noha az alperes és az I. r. felperes kapcsolata nem volt konfliktusos, a szakértői véleményből megállapíthatóan az I. r. felperes a házastársával szemben nem vállalta fel a kapcsolatot az alperessel, évek óta nem kereste a lánya társaságát, ezért az elsőfokú bíróság az ő vonatkozásában sem látta indokoltnak az örökbefogadás fenntartását.

A névviseléssel összefüggésben az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy nem az örökbefogadott érdemtelensége miatt került sor az örökbefogadás felbontására. Az alperes az örökbefogadás során kapott nevet már az identitás fejlődésének meghatározó időszakában viselte és új környezetébe is ezen a néven illeszkedett be. Ezen a néven vált nagykorúvá, személyes sorsa okán is érdeke fűződik ahhoz, hogy egy konszolidálódott helyzetben ne kelljen új néven elfogadtatnia magát. Ezért az elsőfokú bíróság az alperes névviselését fenntartotta, figyelemmel arra is, hogy ezzel a felpereseket érdeksérelem nem éri, nevük nem tradicionális név, így az alperes névhasználata folytán érdeksérelmük a jövőben sem prognosztizálható.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás adatainak okszerű értékelésével helyes tényállást állapította meg, melynek alapján helytállóan döntött, amikor az örökbefogadást felbontotta és az alperest feljogosította az örökbefogadással felvett családi neve további viselésére és a döntését részletesen megindokolta. Az okfejtését a másodfokú bíróság minden tekintetben osztotta.

Kétségtelen, hogy voltak problémák az alperes viselkedése, tanulmányi munkája miatt, a felperesek és az alperes kapcsolatának megromlásához azonban nem kizárólag az alperes magatartása vezetett. A II. r. felperes diktatórikus nevelési elveket vallott, a szokásos mértéket meghaladóan korlátozta, fegyelmezte és ellenőrizte az alperest. Nem tudta kezelni a serdülőkorral felmerült problémákat. Az éveken át történő névviselésre is tekintettel az alperes érdeke, hogy az örökbefogadás felbontása után is viselhesse a családi és utónevét, mely a felperesekre nézve aránytalan érdeksérelemmel semmiképpen sem jár.