A Debreceni Ítélőtábla Pf.20902/2016/6. számú határozata szerződés létre nem jöttének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 123. §, 213. §, 217. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 205. §, 223. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 5. §, 210. §, 213. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Nagyné dr. Kocsán Annamária

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék P.22942/2015/12., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20902/2016/6.*

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.902/2016/6. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Budai Zoltán ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - Dr. Sugár Balázs ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen szerződés létre nem jöttének megállapítása iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 13.P.22.942/2015/12. sorszámú ítélete ellen a felperes 13. és 15. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű. alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 napon belül 19 850 (Tizenkilencezer-nyolcszázötven) forint összegű másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 50 000 (Ötvenezer) forint összegű fellebbezési illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A felperes és az alperes jogelődje 2005. október 19-én deviza alapú, változó kamatozású kölcsönszerződést kötöttek. A szerződés alapján az alperesi jogelőd 584 000 forint kölcsönt nyújtott, egy x típusú gépjármű, mint fedezet kikötése mellett.

A kölcsön teljes hiteldíj-mutatója a szerződéskötéskor 20,62% volt. Futamideje a szerződés szerint a folyósítástól számított határozott ideig, 2011. november 5. napjáig tartott, a kölcsön összege után a hitelező ügyleti kamatot számított fel, a fizetendő kamat a szerződésben foglalt számítási algoritmusok szerint változott. A kamatok változására tekintettel a felek induló ügyleti kamatlábat jelöltek meg.

Az adós a szerződés alapján előírt fizetési kötelezettségeit forintban köteles teljesíteni. Az egyedi szerződésrészbe foglalt táblázatban részletezték az esedékességek időpontjait, a tőke törlesztőrészleteket és az ügyleti kamat alap kamatrészét. Rögzítették, hogy az egyes részletek esedékességekor megfizetendő törlesztőrészletek a táblázatban foglalat értékektől eltérnek az ügyleti kamat változó kamatrészével, amely ügyleti kamat pontos összege az egyes esedékességekhez tartozó terhelési értesítőn kerül feltüntetésre.

A felek a kölcsönszerződés megkötésével egyidejűleg opciós adásvételi szerződést is kötöttek, a fedezetként megjelölt x .... gépjármű vonatkozásában.

A felperes kereseti kérelmében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a szerződés nem jött létre. Hivatkozott arra, hogy a szerződés fejlécében csak a hitelező neve, székhelye, adószáma és cégjegyzékszáma van feltüntetve. A Hpt. 3. számú mellékletének I/2. pontja szerint a céget azonosító adatok ezen kívül a pénzügyi intézmény telephelye, fióktelepe és a pénzügyi intézményt képviselő személy neve és beosztása, amely adatokat a szerződés nem tartalmaz. Ezek bármelyikének hiányában a pénzügyi intézmény törvényi előírás szerinti azonosítása hiányzik, ebből adódóan nincs szerződéskötési képessége, sőt "hiányzott az alperes jogalanyisága, jogképessége" a szerződés megkötésekor.

Nem jött létre a szerződés azért sem, mert az alperes megszegte a képviseletre vonatkozó előírásokat azzal, hogy az aláíró személy vonatkozásában meghatalmazás és aláírási címpéldány nincs eredetben a szerződéshez csatolva. A szerződést a bank nevében a Sz Bt. írta alá, de nem derül ki, hogy milyen jogon, és hogy milyen PSZÁF engedély birtokában járt el. Erre tekintettel a szerződés nem felel meg a Ptk. 223. §-ának (1) bekezdésében és 522. §-ának (2) bekezdésében, a Hpt. 210. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak, így a szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis, tehát "érvényesen létre sem jött". Ugyanezek miatt hiányozott a pénzintézet akarati és nyilatkozattételi képessége. A képviselet hiányosságai az álképviseletre vonatkozó szabályok alapján sem orvosolhatóak, mivel az kötelező alakszerűséghez kötött (írásbeliséghez, és a Hpt. 3. számú mellékletének I/2. pontjában írt azonosító adatokhoz) kötött szerződést ráutaló magatartással nem, csak írásban lehet jóváhagyni.

Nem jött létre a szerződés azért sem, mert az alperes nem rendelkezik a Hpt. 5. §-a (2) bekezdésének d) pontjában foglalt pénzváltási joggal. Emiatt jogosulatlan pénzügyi tevékenység a CHF és HUF egymás közötti átváltása, valamint az árfolyam különbözet felszámítása.

Az alperes konstrukciója továbbá a 9000/1946. (VII.28.) ME rendeletbe ütközik, mely szerint csak forintban lehet kölcsönösszeget meghatározni.

Másodlagosan hivatkozott arra, hogy a szerződés érvénytelen, minthogy az színlelt, a pénzkölcsön és bankkölcsön fogalmának nem felel meg, a szerződési feltételeket egyedileg nem tárgyalták meg, valamint, mert az nem tartalmazza a Hpt. 213. §-a (1) bekezdésének b), c) és d). pontjaiban foglaltakat.

A szerződés nem tartozik a DH. törvények hatálya alá.

Mivel a kölcsönszerződés érvénytelen, az annak biztosítására kötött opciós szerződés érvénytelensége is megállapítható.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés írásban érvényesen létrejött, ha fenn is állt volna a képviseleti jog, vagy akarati hiba, annak orvoslása a kölcsön folyósításával, a törlesztőrészletek előírásával megtörtént.

A deviza alapú szerződés egy létező, jogszabályba nem ütköző szerződéstípus, nem színlelt szerződés, ahogy az a 6/2013. számú PJE határozatból is megállapítható.

Nem tartozik a felperesre, hogy az alperesi pénzintézet milyen deviza forrásból folyósít forintot, valamint, hogy a forint befizetésekből miként törleszti a saját deviza hitelét. A felek konkrét szerződése mögött álló devizaforrást a perekben nem lehet és nem is szükséges vizsgálni.

Jogi abszurditás, hogy a 2005-ben kötött szerződés kapcsán a 2011-ben hatályos jogszabály betartására hivatkozik, ráadásul a hivatkozott jogszabályhely azt szabályozza, hogy mely költségeket és díjakat lehet devizában számolni.

Érthetetlen az a felperesi állítás, hogy a kölcsön után csak kamatot lehet fizettetni az adóssal, egy jogszabály sem mondja ki, hogy költségek és díjak nem követelhetőek.

A szerződés megfelel a Hpt. 213. §-a (1) bekezdésének b), c) és d) pontjaiban foglaltaknak, a szerződés IV.13. pontjában foglalt tájékoztatás a jogszabályi előírásoknak megfelelő kockázatfeltárás.

Az elsőfokú bíróság 12. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 15 000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli.

Indokolásában kifejtette, hogy a jogvita elbírálására az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) irányadó. A szerződés létrejötte kapcsán a Ptk. 205. §-ának (1) bekezdéséből indult ki, miszerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Ez a felek között megvalósult, a felperes a kölcsönt igénybe vette, a kölcsön felhasználásával megvásárolta a szerződéssel és az opciós szerződéssel érintett gépjárművet. A felperes saját állítása szerint is eleget tette a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségeinek, a hitelező részére több, mint 1 000 000 forintot fizetett vissza.