BH+ 2002.7.327 Nem sérti az emberi méltóságot a közhatalmat gyakorló szervezet, ha egyes szakmákhoz tartozó személyek között az épületbe való belépés biztonsági ellenőrzése terén ésszerűen indokolható és nem méltánytalan különbséget tesz [Alkotmány 70/A. § (1)-(2) bek., Ptk. 2. §, 76. § (1) bek., 84. §, Pp. 163. § (3) bek., 206. §, 221. §, 1997. évi LXVI. tv. 63. § (1) bek. f) pont, 1998. évi XI. tv. 13. § f) pont, 2/2000. (II. 25.) AB határozat, 30/1997. (IV. 29.) AB határozat].

A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a Fővárosi Bíróság alperes elnökének a Fővárosi, a Pesti Központi Kerületi és a Budai Központi Kerületi Bíróság épületébe történő be- és kilépés, valamint az épületben tartózkodás tárgyában hozott 1997. El.II.B.36/39. számú szabályzata az épületbe belépéskor az ügyvédektől és ügyvédjelöltektől eltérően a jogtanácsosokkal, így a felperessel szemben is hátrányos megkülönböztetést tartalmaz, amikor a jogtanácsosok kötelező biztonsági ellenőrzését írja elő. Álláspontja szerint az alperes elnökének rendelkezése az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésébe, a Ptk. 2. §-ába és 76. §-ába ütközik. Ennek alapján kérte a hátrányos megkülönböztetésben megnyilvánuló jogsértés megállapítását, az alperesnek a jogsértés abbahagyására kötelezését és a további jogsértéstől való eltiltását. Kérte továbbá az alperest nyilatkozattétel, továbbá a nyilatkozat két évre történő kifüggesztése útján elégtétel adásra és 1 Ft kártérítés megfizetésére kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a sérelmezett szabályozás nem ellentétes az Alkotmánnyal és a Ptk. rendelkezéseivel. Az ügyvédek vonatkozásában az eltérő rendelkezést az tette lehetővé, hogy az Ügyvédi Kamara egységes álláspontot és fellépést tud biztosítani az esetleges szankcionálható magatartás esetén.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes szabályzata nem sérti az Alkotmány és a Ptk. védte alapjogot, illetve személyhez fűződő jogokat. Kiemelten értékelte, hogy az alperes közhatalmi feladatot lát el. Működése érdekében a bíróságok épületében gondoskodni kell a személyi- és vagyonbiztonságról. A jogtanácsosi tevékenységet ellátó jogászok tevékenységüket munkaviszony keretében fegyelmi felelősség és összefogott érdekképviselet nélkül látják el. Az ügyvédek vonatkozásában az érdekképviseletüket ellátó ügyvédi kamarák útján biztosítható a bíróság zavartalan működése, a bírósági dolgozók és az ügyfelek személyi és vagyonbiztonsága. Hangsúlyozta, hogy az alperes által alkalmazott különbségtétel nem személyek, hanem jogintézmények vonatkozásában érvényesül. Nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést, mivel az ügyvéd és jogtanácsos azonos jogállása a különböző eljárásokban nem érvényesül, és ennek a bíróság elnökének igazgatási jogkörében hozott intézkedései során sem kell feltétlenül érvényesülnie.

A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy az ítélet indokait alátámasztja az Alkotmánybíróságnak a 2/2000. (II. 25.) AB határozatában az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésére vonatkozóan adott értelmezése is. A bíróság kifejtette, hogy hivatalos tudomása szerint lényeges különbség van az ügyvédek és a jogtanácsosok hiteles nyilvántartása között. Az ügyvédi igazolvány az évenkénti érvényesítés miatt annak felmutatásával hitelesen tanúsítja az ügyvéd és ügyvédjelölt e minőségét, míg a jogtanácsosok esetében a jogtanácsosi igazolvány birtoklása önmagában teljes mértékben nem alkalmas a jogtanácsosi tevékenység igazolására. Ezért a másodfokú bíróság szerint az alperes nem járt el önkényesen és ésszerű ok nélkül, amikor a jogtanácsosokra vonatkozóan eltérő beléptetési szabályokat írt elő. A másodfokú bíróság azt is hangsúlyozta, hogy a kedvezményezettek körének túl széleskörű megvonása gátolná az alperes feladatainak teljesítését, a bírósági épületek kellő mértékű biztosítását.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet megváltoztatása útján keresetének helyt adó ítélet hozatala érdekében. A jogszabálysértést az Alkotmány 70/A. §-ának (1) és (2) bekezdése, a Ptk. 2., 76. és 84. §-ainak, Pp. 163. §-ának (3) bekezdése, 206. §-ának és 221. §-ának, továbbá az Alkotmánybíróság 30/1997. (IV. 29.) AB határozatának és a 2/2000. (II. 25.) AB határozatának és a Legfelsőbb Bíróság Bírósági Határozatok 1995/12. számon közölt döntésének megsértésében jelölte meg. Kifejtette, hogy a jogállam keretei között a helyesnek tartott, jogszabályba nem ütköző cél érdekében sem alkalmazható a sérelmezett megkülönböztetés. A másodfokú bíróságnak a jogtanácsosi névjegyzék vezetésére vonatkozó hivatalos tudomása nem jelenti azt, hogy ugyanez lenne a helyzet az alperes működési területén is. Erre az alperes maga sem hivatkozott. Amennyiben a főváros területén is ez lenne a helyzet, a beléptetési eljárás egyszerű módosításával a hátrányos megkülönböztetés oka kiküszöbölhető lenne. Arra is hivatkozott, hogy más bíróságon, így pld. a Legfelsőbb Bíróságon a beléptetés megoldott akként, hogy a jogtanácsos a kék színű jogtanácsosi igazolvány és a személyi igazolvány együttes felmutatásával a biztonsági ellenőrzés felperes által sérelmezett módja nélkül is beléphet a bíróság épületébe.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Az alperes álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem nem tartalmaz olyan új indokokat, melyeket az első- és másodfokú bíróság nem vett figyelembe.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a felperes kérelmére tárgyaláson bírálta el.