PK 277. szám
A találmány szerzősége, illetve a szabadalmi igényjogosultság vagy ezek részarányának megállapítása iránti perekben a kötelező perbeli részvétel
Azokban a perekben, amelyeknek a tárgya a találmány szerzősége, illetve a szabadalmi igény részaránya, mindazoknak perben kell állniuk, akiket a szabadalmi iratok feltalálóként, illetve szabadalmasként tüntetnek fel, továbbá akik a találmány szerzőségére, illetve a szabadalomra igényt tartanak.
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. tv (Szt.) 7. §-nak (1) bekezdése szerint feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. Amíg jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, azt a személyt kell feltalálónak tekinteni, aki az Országos Találmányi Hivatalhoz benyújtott korábbi elsőbbségű bejelentésben feltalálóként szerepel. A feltalálót megilleti az a jog, hogy a szabadalmi iratok öt e minőségében feltüntessék [Szt. 7. § (2) bekezdés].
A feltaláló a személyiségvédelem szabályai szerint léphet fel azzal szemben, aki e minőségét kétségbe vonja, vagy a találmánnyal kapcsolatos személyhez fűződő egyéb jogát megsérti (Ptk. 75-87. §-ai).
Az Szt. 8. §-nak (1) bekezdése értelmében a szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. Amíg a jogerős bírósági ítélet vagy egyéb hatósági határozat mást nem állapít meg, azt a személyt kell igényjogosultnak tekinteni, aki a találmányt az Országos Találmányi Hivatalhoz korábbi elsőbbséggel jelentette be [Szt. 8. § (2) bekezdés]. Ha többen közösen alkották a találmányt, a szabadalom a feltalálókat, illetve jogutódjaikat közösen illeti meg [Szt. 8. § (3) bekezdés].
A 4/1983. (V. 12.) IM rendelettel módosított 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM együttes rendelet (Szt. V) 4. §-a szerint több feltaláló, illetve igényjogosult esetén - ellenkező megjelölés hiányában - a szerzőség, illetve a szabadalmi igény részarányát egyenlőnek kell tekinteni [(1) bek.]. Amíg jogerős ítélet mást nem állapít meg, az Országos Találmányi Hivatalhoz benyújtott korábbi elsőbbségű bejelentésben megjelölt, illetve az (1) bekezdés szerinti szerzőségi arányt kell irányadónak tekinteni [(2) bek.]. Az Szt. 9. §-nak (2) bekezdése értelmében a szolgálati találmányra a szabadalom a munkáltatót vagy más jogviszony alapján jogosultat illeti meg.
A feltalálói minőség, illetve a szabadalmi igény vagy ezek részarányának megállapításával kapcsolatos jogviták elbírálásánál is irányadóak - a jogszabályban írt kivételektől eltekintve - a polgári eljárásjog általános szabályai. Eltérő rendelkezés hiányában azt, hogy az említett jogvitákból származó perek megindítására ki jogosult, s azt ki ellen kell megindítani, illetőleg kiknek kell perben állniuk, a vonatkozó anyagi jogi szabályok megfelelő értelmezésével kell megállapítani.
A szabadalmi bejelentésnek, illetve a szabadalmi iratoknak (lajstromnak) a találmány szerzőségére és a szerzőség részarányára, illetve a szabadalmi igényjogosultságra és a szabadalmi igény részarányára vonatkozó adatait az ellenkező bizonyításáig valónak kell tekinteni. Ez a vélelem csak a bíróság jogerős ítéletével dönthető meg. Ezért az ilyen tárgyú pereket mindazok ellen meg kell indítani, akiket a vélelem alapján, a vélelem szerinti részarányban feltalálóknak, illetőleg szabadalmi igényjogosultaknak kell tekinteni [Szt. 7. §-nak (1) bekezdése, 8. §-nak (2) bekezdése, Szt. V 4. §-nak (2) bekezdése].
Több feltaláló együttes alkotói tevékenységének eredményeként létrejött mű: a közös - s emellett egységes és oszthatatlan - találmány tekintetében a feltalálók olyan jogközössége jön létre, amellyel kapcsolatos jogviták okkal tekinthetők olyan közös jogra, illetőleg olyan közös kötelezettségre vonatkozó jogvitáknak, amelyek csak egységesen dönthetők el.
Mindezek a körülmények - az adott esetben is - a Pp. 51. §-a a) pontjának első fordulata szerint minősülő olyan egységes pertársaságot eredményeznek, amely szükségessé teszi mindazoknak a perbeli részvételét, akik a találmány szerzőségére, illetőleg a szabadalomra igény tartanak, illetőleg igényt tarthatnak.
A fentiekben kifejtett szempontok általában irányadók akkor is, ha a jogvita szolgálati találmánnyal kapcsolatos. Az Szt. 9. §-nak (2) bekezdéséből következően ugyanis a munkáltatót (munkáltatókat) vagy más jogviszony alapján jogosultakat - a feltaláló és a közöttük fennálló munkaviszonyból vagy más jogviszonyból eredően - a szolgálati találmányt érintő jogvitában olyan érdekelteknek kell tekinteni, akiknek a perbeli részvétele csak abban az esetben mellőzhető, ha nincs a perbeli vitának rájuk is kiterjedő vagyoni jogi hatása.
A jelen állásfoglalással érintet perek - az előzőekben kifejtettek szerint - csak valamennyi érdekelt kötelező perbenállása mellett dönthetők el. Ez teszi lehetővé, de egyben szükségessé is azt, hogy ezekben a ügyekben a bíróság mindenkor felderítse teljes részletességgel szükség szerint hivatalból is [Pp. 164. § (2) bekezdés] - mindazokat a tényeket, amelyekre alapítottan a feltalálói minőség, illetve a szabadalmi igényjogosultság fennállása vagy fenn nem állása egyértelműen megállapítható, minthogy valamennyi érdekelt fél részt vesz a perben, és így gyakorolhatja a per tárgyával kapcsolatos rendelkezési jogát is, a bíróság abban a helyzetben van, hogy érdemi határozatában valamennyi érdekelt félre kiterjedően rendezze a felek jogvitáját. A bíróság tehát valamennyi peres félre kiterjedő hatállyal megállapíthatja a feltalálói minőséget, a szabadalmi igényjogosultságot, illetőleg ezek részarányát. Az érdekeltek rendelkezési jogából következően azonban a döntése meghozatalánál nem hagyhatja figyelmen kívül azt, ha az azonos perbeli helyzetben levő felek - a találmány egészére vonatkozó szerzőségi arány, illetőleg szabadalmi igényjogosultság arányának megváltoztatása ellenére is - ragaszkodnak a közöttük korábban fennálló arány fenntartásához.
Valamennyi érdekelt perbenállása mellett meghozott, és az ügy jellegéből következően, a felek mindegyikére kiterjedő hatályú érdemi határozat anyagi jogereje - a Pp. 229. §-nak (1) bekezdéséből következően - kizárja, hogy a perben elbírált tényalapból származó ugyanazon jog iránt, ugyanazon felek - ide értve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indítsanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitassa tehessék. Ebből okszerűen következik, hogy a szerzőség, a szabadalmi igény vagy ezek részarányát megállapító ítélet végrehajtásaként a felek mindegyike kérheti a szabadalmi iratokban feltüntetett adatok megváltoztatását; a feltalálói minőségnek, illetve a szabadalmi igényjogosultságnak a jogerős ítélet szerinti feltüntetését.