62000CJ0466_SUM[1]

A Bíróság március 6.-i ítélete: 2003. Arben Kaba kontra Secretary of State for the Home Department. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Immigration Adjudicator - Egyesült Királyság. Munkavállalók szabad mozgása. C-466/00. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (teljes ülés)

2003. március 6.(*)

"Munkavállalók szabad mozgása - 1612/68/EGK rendelet - Szociális kedvezmény - Migráns munkavállaló házastársának joga ahhoz, hogy valamely tagállam területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedélyt kapjon"

A C-466/00. sz. ügyben,

a Bírósághoz az Immigration Adjudicator (Egyesült Királyság) által az EK 234. cikk értelmében benyújtott, az e bíróság előtt

Arben Kaba

és

a Secretary of State for the Home Department

között folyamatban lévő eljárásban,

a Bíróság előtti eljárást szabályozó általános jogelvek, valamint a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 257., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.) 7. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, J.-P. Puissochet, M. Wathelet, R. Schintgen és C. W. A. Timmermans tanácselnökök, D. A. O. Edward, P. Jann (előadó), F. Macken, N. Colneric, S. von Bahr és J. N. Cunha Rodrigues bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

- A. Kaba képviseletében R. Allen QC és T. Eicke barrister, N. Rollason solicitor megbízásából,

- az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében G. Amodeo, meghatalmazotti minőségben, segítője: R. Plender QC,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében N. Yerrell és C. Ladenburger, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

A. Kaba (képviselik: R. Allen és T. Eicke), az Egyesült Királyság Kormánya (képviselik: G. Amodeo és R. Plender), a holland kormány (képviseli: H. G. Sevenster, meghatalmazotti minőségben) és a Bizottság (képviseli: M. Shotter, meghatalmazotti minőségben) szóbeli észrevételeinek a 2002. április 16-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2002. július 11-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 2000. december 19-i végzésével, mely 2000. december 27-én érkezett a Bírósághoz, az Immigration Adjudicator az EK 234. cikk alapján a Bíróság előtti eljárást szabályozó általános jogelvek, valamint a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 257., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.) 7. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozóan két kérdést terjesztett előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé.

2 Ezek a kérdések az A. Kaba és a Secretary of State for the Home Department közötti jogvitában merültek fel, amelynek tárgya az volt, hogy ez utóbbi megtagadta A. Kaba részére az Egyesült Királyság területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedély kiadását.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 Az 1612/68 rendelet 7. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

"(1) Valamely tagállamnak egy másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgárát a foglalkoztatási- és munkafeltételek tekintetében nem kezelhetik állampolgársága miatt a hazai állampolgároktól eltérő módon, különösen ami a javadalmazást, a munkaviszony megszüntetését és munkanélkülivé válás esetén az újraelhelyezést vagy újrafoglalkoztatást illeti.

(2) A hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez."

4 Az említett rendelet 10. cikke (1) bekezdésének megfogalmazása a következő:

"Állampolgárságuktól függetlenül a következők jogosultak azzal a munkavállalóval letelepedni, aki az egyik tagállam állampolgára, és aki egy másik tagállam területén áll alkalmazásban:

a) a munkavállaló házastársa és azok a lemenő egyenes ági rokonaik, akik 21 évnél fiatalabbak vagy a munkavállaló eltartottjai;

b) a munkavállaló és házastársa felmenő egyenes ági, eltartott rokonai."

5 A tagállami munkavállalók és családtagjaik Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről szóló, 1968. október 15-i 68/360/EGK tanácsi irányelv (HL L 257., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 27. o.) 4. cikkének (4) bekezdése így rendelkezik:

"A tagállamok olyan tartózkodási okmányt állítanak ki annak a családtagnak, aki egyetlen tagállamnak sem állampolgára, amelynek az érvényessége megegyezik az őt eltartó tagállami állampolgárnak kiadott okirat érvényességével."

A nemzeti szabályozás

6 A nemzeti jog vonatkozó rendelkezései: az Immigration Act 1971 (a bevándorlásról szóló 1971. évi törvény), az Immigration (European Economic Area) Order 1994 (az Európai Gazdasági Térségből történő bevándorlásról szóló 1994. évi rendelet, a továbbiakban: EEA Order) és a United Kingdom Immigration Rules (House of Commons Paper 395) (az Egyesült Királyság parlamentje által 1994-ben elfogadott bevándorlási szabályok, a továbbiakban: Immigration Rules) az alapeljárás tényállása szerinti időpontban hatályos szövege. Ezek a rendelkezések szabályozzák az Egyesült Királyság területére történő belépést és az otttartózkodást.

7 Az EEA Ordert az Immigration (European Economic Area) Regulations 2000 (az Európai Gazdasági Térségből történő bevándorlásról szóló 2000. évi rendelet) hatályon kívül helyezte. Ennek rendelkezései azonban az alapügyre nem alkalmazhatóak.

8 Az Immigration Rules 255. pontja így rendelkezett:

"Az EGT (Európai Gazdasági Térség) (nem diák) állampolgára, vagy ilyen személy családtagja, aki öt évre érvényes tartózkodási engedéllyel vagy a tartózkodás jogcímét igazoló okirattal rendelkezik, és az EEA Order 1994 rendelkezéseinek megfelelően négy évig az Egyesült Királyságban tartózkodott, és továbbra is ott tartózkodik, kérelmére tartózkodási engedélyét vagy adott esetben a tartózkodási jogcímét igazoló okiratát olyan bejegyzéssel láthatják el, amely az Egyesült Királyság területén határozatlan idejű tartózkodást engedélyez."

9 Az Immigration Rules 287. pontjának megfogalmazása a következő volt:

"Az Egyesült Királyságban tartózkodó és letelepedett személy házastársa határozatlan idejű tartózkodási engedélyéhez a következők szükségesek:

i. a kérelmező az Egyesült Királyság területére beléphetett, vagy tartózkodását 12 hónappal meghosszabbították, és 12 hónapja az Egyesült Királyságban tartózkodó és letelepedett személy házastársa, és

ii. a kérelmező továbbra is annak a személynek a házastársa, akinek a jogán tartózkodását engedélyezték, illetve tartózkodását meghosszabbították, és a házasság még fennáll, és

iii. mindkét félnek szándékában áll a másik féllel tartósan házastársként együtt élni."

10 Az Immigration Act 1971 33. cikkének (2A) bekezdésében foglaltak értelmében "az Egyesült Királyságban letelepedett személyre történő hivatkozások azt jelentik, hogy e személy szokásos tartózkodási helye ott van anélkül, hogy a területen történő tartózkodása alatt a bevándorlásra vonatkozó törvények értelmében bármilyen korlátozás alá esne".

11 A vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlat értelmében az Egyesült Királyságban tartózkodó migráns munkavállaló, aki az Európai Unió tagállamának állampolgára, pusztán e tény miatt ezen rendelkezés értelmében nem "letelepedett".

12 Az EEA Order 2. cikke (1) bekezdésének megfogalmazása szerint EGT állampolgár az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban (HL 1994. L 1., 3. o.) részes, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságától eltérő állam állampolgára.

13 Az EEA Order 4. cikke (1) bekezdésében foglaltak szerint valamely "megfelelően képesített személy" mindaddig jogosult volt az Egyesült Királyság területén tartózkodni, amíg ezt a minőségét megőrizte; ezt a jogot az EEA Order 4. cikkének (2) bekezdése kiterjesztette a családtagokra, beleértve a házastársat is. Az EEA Order 6. cikke szerint "megfelelően képesített személy" az EGT tagállam olyan állampolgára, aki az Egyesült Királyságban munkavállalói tevékenységet végez.

14 Az Immigration Act 1988 7. cikkének (1) bekezdése előírja:

"Egyetlen személy sem kérhet az általános szabály (az Immigration Act 1971) alkalmazásában az Egyesült Királyság területére történő beutazáshoz vagy tartózkodáshoz szükséges engedélyt olyan esetekben, amikor arra az alkalmazandó közösségi jogi rendelkezések vagy a European Communities Act 1972 (az Európai közösségekről szóló 1972. évi törvény) 2. cikke (2) bekezdésének végrehajtása során hozott bármely rendelkezés alapján jogosult."

15 Az Immigration Act 1971 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a beutazási vagy tartózkodási engedély általában érvényét veszti mihelyt jogosultja elhagyja a "common travel areát" (vagyis az Egyesült Királyságot, Írországot, a Csatorna-szigeteket és a Man-szigetet).

16 Ugyanakkor az Immigration Rules 18. pontja kimondja:

"Az a személy, aki korábban ott már lakóhellyel rendelkezőként az Egyesült Királyságba történő belépéshez engedélyt kér, letelepedési céllal beléphet a területre, ha a bevándorlási hivatalnok meggyőződött arról, hogy a kérelmező eleget tesz az alábbi feltételeknek:

i. rendelkezett az Egyesült Királyságra vonatkozó beutazási vagy határozatlan idejű tartózkodási engedéllyel akkor, amikor utolsó alkalommal elhagyta a területet;

ii. két évet meghaladó időtartamra nem hagyta el az Egyesült Királyságot;

iii. az Egyesült Királyságból történő elutazása költségeinek fedezéséhez nem részesült állami alapokból való támogatásban;

iv. jelenleg letelepedési céllal kér engedélyt."

Az alapeljárás és tényállása

17 A. Kaba, jugoszláv állampolgár 1991. augusztus 5-én érkezett az Egyesült Királyságba. Annak ellenére, hogy e tagállam területére látogatóként történő beutazásra szóló, egy hónapig érvényes engedély iránti kérelmét elutasították, nem hagyta el az Egyesült Királyságot. 1992 februárjában menedékjog iránti kérelmet nyújtottak be nevében.

18 1994. május 4-én A. Kaba feleségül vette a francia állampolgár Michonneau kisasszonyt, akit 1993-ban ismert meg, mialatt az az Egyesült Királyságban dolgozott. A házaspár a házasságkötés óta együtt élt. Az ideiglenesen Franciaországba visszatérő Michonneau kisasszony 1994 januárjában munkakeresési céllal visszatért az Egyesült Királyságba, ahol 1994 áprilisában munkát kapott. 1994 novemberében öt évre, 1999. november 2-ig érvényes tartózkodási engedélyt kapott. A. Kaba ugyanerre az időszakra - az Egyesült Királyság területére vonatkozó - tartózkodási engedélyt kapott olyan közösségi állampolgár házastársaként, aki az EK-Szerződésből eredő jogokat gyakorol az Egyesült Királyságban.

19 1996. január 23-án A. Kaba az Egyesült Királyság területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be.

20 Kérelmét a Secretary of State for the Home Department 1996. szeptember 9-i határozatával elutasította. 1996. október 3-án kelt levelében ez utóbbi kifejtette, hogy A. Kaba nem tesz eleget az Immigration Rules 255. pontjában előírt feltételeknek, mivel házastársa csak egy éve és tíz hónapja tartózkodik az EEA Order rendelkezéseinek megfelelően az Egyesült Királyságban.

21 1996. szeptember 15-én A. Kaba jogorvoslattal élt ezen határozattal szemben az Immigration Adjudicator előtt, arra hivatkozva, hogy az Immigration Rules-nak az Egyesült Királyságban "tartózkodó és letelepedett" személyekre vonatkozó rendelkezései kedvezőbbek, mint azok, amelyek házastársára és rá vonatkoznak.

22 Ezért az Immigration Adjudicator az 1998. szeptember 25-i végzésével (a továbbiakban: előzetes döntéshozatalra utaló első végzés) határozott úgy először, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Az Egyesült Királyság területén történő, határozatlan idejű tartózkodás engedélyezésének kérelmezéséhez való jog és az ezen kérelem elbírálásához való jog az 1612/68/EGK rendelet 7. cikke (2) bekezdésének értelmében vett »szociális kedvezményeknek« minősül-e?

2) A közösségi állampolgárok házastársainak azon kötelezettsége, hogy négy évig az Egyesült Királyságban tartózkodjanak, mielőtt az Egyesült Királyság területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedélyt kérelmezhetnek, és ezen kérelmüket elbírálják (lásd az Immigration Rules 255. pontját, House of Commons Paper 395), összehasonlítva a brit állampolgárok és az Egyesült Királyságban tartózkodó és letelepedett személyek házastársaira vonatkozó, tizenkét havi tartózkodási kötelezettséggel (Immigration Rules 287. pontja, House of Commons Paper 395) az 1612/68/EGK rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével ellentétes, jogellenes hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e?"

23 A Bíróság előtti tárgyalásra 1999. június 15-én került sor, a főtanácsnok 1999. szeptember 30-án ismertette indítványát (a továbbiakban: első indítvány). 2000. január 27-én ennek angol változatát megküldték A. Kabának.

24 2000. február 3-án A. Kaba faxon ismertette a Bírósággal az első indítvány alapjául szolgáló egyes tények pontosságára vonatkozó kétségeit. Mivel véleménye szerint ezek a pontatlanságok olyan kivételes körülmények, amelyek igazolják a szóbeli szakasz újbóli megnyitását, bejelentette, hogy hamarosan kiegészítő észrevételeket nyújt be.

25 2000. március 16-án A. Kaba faxon megküldte a kiegészítő írásbeli észrevételeket, melyek összefoglalása a következő volt:

"A fenti megállapításokat a Bírósághoz korábban benyújtott dokumentumok alátámasztják. Ugyanakkor, ha a Bíróság a szóbeli szakasz újbóli megnyitását szükségesnek tartja ahhoz, hogy biztosítsa a lényeges elemek tökéletes megértését, és hogy helyesbítse a főtanácsnok hibás következtetéseit, A. Kaba képviselői mindenben a Bíróság rendelkezésére állnak."

26 2000. március 31-én kelt levelében a Bíróság hivatalvezetője visszaigazolta ezen kiegészítő írásbeli észrevételek beérkezését, és felhívta A. Kaba figyelmét arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata nem rendelkezik arról, hogy a szóbeli szakasz befejezését követően is be lehetne nyújtani észrevételeket. Ezen körülmények között az említett észrevételeket visszaküldték, és azokat nem csatolták a Bíróság előtti ügy iratanyagához.

27 A Bíróság a 2001. május 4-én hozott végzéssel (az EBHT-ban nem tették közzé) helyesbített, a C-356/98. sz. Kaba-ügyben 2000. április 11-én hozott ítéletében (EBHT 2000., I-2623. o.) a következőképpen határozott:

"Azon tagállami szabályozás, amely más tagállami állampolgárságú migráns munkavállalók házastársait arra kötelezi, hogy négy évig ezen tagállam területén tartózkodjanak, mielőtt ezen tagállam területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedélyt kérelmezhetnek, és ezen kérelmüket elbírálják, miközben az adott területen letelepedett, a letelepedési időre vonatkozóan semmilyen korlátnak alá nem vetett személyek házastársát csak tizenkét havi tartózkodásra kötelezi, nem minősül az 1612/68 [...] rendelet [...] 7. cikkének (2) bekezdésével ellentétes hátrányos megkülönböztetésnek."

28 Ezen ítéletet követően A. Kaba úgy érvelt az Immigration Adjudicator előtt, hogy az első indítvány az előzetes döntéshozatalra utaló első végzésben megállapított tények és a vonatkozó nemzeti szabályozás nem megfelelő értelmezésén alapult.

29 A. Kaba ugyanis először is úgy ítéli meg, hogy a Bíróság tévesen minősítette az Egyesült Királyság területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedélyt lényegében biztonságosabbnak vagy biztosabbnak, mint azt a jogállást, amivel a közösségi állampolgárok e tagállamon belül rendelkeznek. Az Immigration Adjudicator szerint ezt a minősítést befolyásolhatta a főtanácsnok említett indítványa, aki úgy értelmezte az Egyesült Királyság kormányának észrevételeit, mint amelyek igazolják egy olyan személy, mint A. Kaba és az Egyesült Királyságban "tartózkodó és letelepedett" személy házastársa között fennálló eltérő bánásmódot. Márpedig ezeket az észrevételeket valójában az egyes helyzetek összehasonlíthatóságára alapították. Az igazolás kérdése a Bíróság előtti eljárás során nem merült fel.

30 Másodszor, A. Kaba azzal érvel, hogy a főtanácsnok az alapügy tényeit újraértékelte. Az Immigration Adjudicator annyiban osztja ezt az érvet, hogy szerinte az előzetes döntéshozatalra utaló első végzés egyetlen problémás pontja a szóban forgó személyek két csoportjától megkövetelt tartózkodási időtartam közötti különbség volt.

31 Az Immigration Adjudicator rámutat, hogy az Egyesült Királyság területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedély érvényességi idejét nem lehet kifejezett feltételhez kötni, és ugyanez a helyzet a tagállami állampolgár munkavállaló tartózkodási joga esetében is. Az Immigration Adjudicator egyébként úgy ítéli meg, hogy mihelyt egy határozatlan idejű tartózkodási engedéllyel rendelkező személy elhagyja az Egyesült Királyságot, engedélye az Immigration Act 1971 3. cikkének (4) bekezdése értelmében érvényét veszti, és új beutazási engedélyt kell kapnia, amelynek feltételeit az Immigration Rules 18. pontja tartalmazza. Érvelése szerint továbbá, mind az Egyesült Királyság területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedély jogosultjai, mind a közösségi állampolgár munkavállalók kiutasíthatók ebből a tagállamból közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból.

32 A. Kaba utal emellett a Home Office (Belügyminisztérium) Állampolgársági Igazgatóságának állandó gyakorlatára, miszerint az a tagállami állampolgárokat az Egyesült Királyságban letelepedettnek tekinti, és ez annak bizonyítására irányuló további tény, hogy a közösségi állampolgárok házastársai a brit állampolgárok és az Egyesült Királyságban letelepedett személyek házastársaival összehasonlítható helyzetben vannak. Ez utóbbi pontot az Immigration Adjudicator részletesebben nem fejti ki, mivel a felek e tekintetben nem fejtettek ki teljes körű érvelést előtte.

33 Harmadszor, az Immigration Adjudicator megállapítja, hogy a főtanácsnok első indítványának 3. pontjában kijelentette, hogy az EEA Order a brit állampolgárokra vagy azok családtagjaira nem vonatkozik. Márpedig ez a megállapítása pontatlan, mivel a C-370/90. sz. Singh-ügyben 1992. július 7-én hozott ítéletnek (EBHT 1992., I-4265. o.) megfelelően az EEA Order vonatkozik minden olyan brit állampolgárra és családjaikra, akik azt követően, hogy egy másik tagállamban a Szerződésből eredő jogaikat gyakorolták, visszatérnek az Egyesült Királyságba.

34 E körülmények között az Immigration Adjudicator szerint felmerül a kérdés, hogy a Bíróság előtti eljárás lefolytatása összeegyeztethető-e az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének (1) bekezdésével. E tekintetben az Immigration Adjudicator megjegyzi, hogy a Bíróság előtti eljárás szerves részét képezi az előtte folyamatban lévő eljárásnak, ezért az Immigration Adjudicator felelős az említett 6. cikk bármilyen megsértéséért. E vonatkozásban hivatkozik a C-17/98. sz. Emesa Sugar-ügyben 2000. február 4-én hozott végzésre (EBHT 2000., I-665. o.).

35 Az Immigration Adjudicator utal továbbá a fent hivatkozott Kaba-ügyben hozott ítéletben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adott válasszal kapcsolatos egyes kétségeire.

36 Ilyen körülmények között az Immigration Adjudicator úgy határozott, hogy másodszor is felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) a) Milyen eszközök állnak a kérdést előterjesztő bíróság vagy (a kérdést előterjesztő bíróság és a Bíróság előtt) az eljárás feleinek rendelkezésére annak biztosítására, hogy az eljárás egésze megfeleljen az EJEE 6. cikkéből eredő kötelezettségeknek, és következésképpen annak biztosítására, hogy ne merüljön fel az EJEE 6. cikkének megsértése miatti felelősség kérdése sem az emberi jogok tárgyában hatályos nemzeti jogszabály szerint, sem az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt?

b) A jelen esetben az eljárás megfelelt-e az EJEE 6. cikke követelményeinek, és ha nem, akkor ez a helyzet hogyan befolyásolja az első ítélet érvényességét?

2) Az Immigration Adjudicator megállapította, hogy egyrészt a kérelmező, másrészt az Egyesült Királyságban tartózkodó és letelepedett személy házastársa eltérő bánásmódban részesült (vagy részesülhetett volna) abban az esetben, ha:

a) a kérelmező, aki az Egyesült Királyságba az Európai Unió valamely tagállama olyan állampolgárának házastársaként lépett be, aki a szabad mozgáshoz való jogokat gyakorolta, köteles négy évig az Egyesült Királyságban tartózkodni, mielőtt kérelmezheti az Egyesült Királyság területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedélyt,

b) míg az Egyesült Királyságban tartózkodó és letelepedett személy (akár brit állampolgár, akár az Egyesült Királyság területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedéllyel rendelkező személy) házastársának egy év tartózkodás után lehetősége van arra, hogy határozatlan ideig tartózkodjon az Egyesült Királyságban;

mivel a kérdést előterjesztő bírósághoz sem az 1998. szeptember 25-i előzetes döntéshozatalra utaló végzést eredményező tárgyalás során, sem az Európai Bíróság előtt az alperes által előterjesztett írásbeli vagy szóbeli észrevételek keretében, sem az előzetes döntéshozatalra utaló jelen végzést eredményező tárgyalás során, az Immigration Adjudicatornak a teljes körű érvelésre vonatkozó kérése ellenére nem terjeszettek elő semmilyen bizonyítékot (vagy érvet), amely igazolná a kérelmező és az Egyesült Királyságban tartózkodó és letelepedett személy házastársa közötti ezen eltérő bánásmódot, az Immigration Adjudicator az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

i. A fenti első kérdésre adott választól függetlenül a Bíróság által 2000. április 11-én a jelen (C-356/98. sz.) ügyben hozott ítéletet úgy kell-e értelmezni, hogy az megállapítja, hogy ezen körülmények között az EK 39. cikkel vagy az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével ellentétes hátrányos megkülönböztetés valósult meg?

ii. A tények újbóli értékelését követően, fennáll-e az EK 39. cikkbe vagy az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésébe ütköző hátrányos megkülönböztetés?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

37 Ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak hasznos választ lehessen adni, a válaszadást a második kérdés vizsgálatával kell kezdeni.

A második kérdésről

38 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a Bíróság által a fent hivatkozott Kaba-ügyben hozott ítéletben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adott válasz más lett volna-e, ha a Bíróság figyelembe vette volna egyrészt azt, hogy az Egyesült Királyságon kívüli tagállam migráns munkavállaló állampolgára házastársának, valamint az Egyesült Királyságban "tartózkodó és letelepedett" személy házastársának a nemzeti jog szerinti helyzete - az Egyesült Királyság területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedély kiadásához szükséges előzetes tartózkodási időtartamot kivéve - minden szempontból összehasonlítható, és másrészt azt, hogy az Egyesült Királyság illetékes hatóságai az ilyen eltérő bánásmódot semmilyen érvvel nem igazolták.

39 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az előzetes döntéshozatal keretében hozott ítélet hatálya nem zárja ki azt, hogy ezen ítélet címzettje, a nemzeti bíróság még mielőtt az alapeljárásban döntene, újból szükségesnek ítélje a Bírósághoz fordulást. Egy ilyen kérelem igazolt lehet abban az esetben, amikor a nemzeti bíróság az ítélettel kapcsolatban értelmezési vagy alkalmazási nehézségekkel találja magát szemben, amikor a Bíróságnak új jogkérdést vet fel, vagy amikor olyan új értelmezési elemeket terjeszt elé, amelyek alapján a Bíróság eltérő választ adhat egy már feltett kérdésre (a 69/85. sz. Wünsche-ügyben 1986. március 5-én hozott végzés [EBHT 1986., 947. o.] 15. pontja).

40 Másfelől, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint mivel csak a nemzeti bíróság határozhatja meg a Bíróság elé terjesztendő kérdéseket, a felek nem változtathatják meg azok szövegét (az 5/72. sz. Grassi-ügyben 1972. június 15-én hozott ítélet [EBHT 1972., 443. o.] 4. pontja és a C-297/94. sz., Bruyère és társai ügyben 1996. március 21-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-1551. o.] 19. pontja).

41 Ebből következik, hogy a Bíróság a vizsgálatát főszabály szerint csak azokra a tényekre korlátozhatja, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság elé terjesztett. A vonatkozó nemzeti szabályozás alkalmazásával kapcsolatban tehát a Bíróság az említett bíróság által megállapított helyzetet veszi alapul, és nem köthetik őt az alapeljárásban részt vevő fél által előadott olyan feltevések, amelyeket a nemzeti bíróság az azokra vonatkozó állásfoglalás nélkül pusztán megismétel.

42 A kérdést előterjesztő bíróság azon kérdést illetően, hogy az Egyesült Királyságon kívüli tagállam migráns munkavállaló állampolgárának a házastársa minden szempontból összehasonlítható helyzetben van-e az Egyesült Királyságban "tartózkodó és letelepedett" személy házastársával az Egyesült Királyság területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedély kiadása tekintetében, azt állítja, hogy megítélése szerint a két helyzetet csak a személyek két csoportjával kapcsolatban megkövetelt eltérő tartózkodási időtartam különbözteti meg egymástól.

43 Ugyanakkor pontosítani kell, hogy a közösségi jog értelmezésére vonatkozik az a kérdés, hogy az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével azon indokból ellentétes-e a nemzeti szabály alkalmazása, hogy ez utóbbi hátrányos megkülönböztetést alkalmaz.

44 Ezért a közösségi jog értelmezésére vonatkozik az a kérdés is, hogy két személycsoport összehasonlítható helyzetben van-e, és ezért azonos feltételek mellett kell-e részesülnie a szociális kedvezményből.

45 Ebből következik, hogy a nemzeti bíróság azon megállapítása, miszerint két személycsoport a nemzeti jog szempontjából összehasonlítható helyzetben van, nem zárja ki azt, hogy a Bíróság adott esetben azt állapítsa meg, hogy a közösségi jog szempontjából különbség van e két csoport között.

46 A jelen esetben a Bíróság a fent hivatkozott Kaba-ügyben hozott ítélet 30. pontjában megállapította, hogy a közösségi jog jelenlegi állapota szerint valamely tagállam állampolgárának egy másik tagállam területén való tartózkodási joga nem feltétlen. E vonatkozásban utalt egyrészt a Szerződés harmadik részének harmadik címében szereplő, a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezésekre és a végrehajtásuk érdekében hozott másodlagos jogi rendelkezésekre, másrészt a Szerződés második részének rendelkezéseire, különösen az EK-Szerződés 8a. cikkére (jelenleg, módosítást követően EK 18. cikk), amely amellett, hogy lehetővé teszi az uniós polgárok számára a tagállamok területén való szabad mozgást és tartózkodást, hivatkozik a Szerződésben és a végrehajtása érdekében hozott intézkedésekben szereplő korlátozásokra és feltételekre.

47 Közelebbről valamely tagállam migráns munkavállaló állampolgárának helyzetével kapcsolatban hozzá kell tenni, hogy e személy tartózkodási joga nem feltétlen, mivel ahhoz továbbra is munkavállalónak vagy adott esetben állást kereső személynek kell maradnia (e tekintetben lásd a C-292/89. sz. Antonissen-ügyben 1991. február 26-án hozott ítéletet [EBHT 1991., I-745. o.]) kivéve, ha ez a joga a közösségi jog egyéb rendelkezéseiből ered.

48 Ugyanakkor az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozással kapcsolatban a Bíróság rendelkezésére bocsátott adatokból következik, hogy az Egyesült Királyságban "tartózkodó és letelepedett" személy esetében nincs korlátozva az az időtartam, amely alatt e tagállam területén tartózkodhat, és tartózkodása alatt nem kell semmilyen, a jelen ítélet 46. pontjában említett közösségi jogi rendelkezésekben szereplő feltételekhez hasonló követelménynek eleget tennie.

49 Ebből következik, hogy ez utóbbi rendelkezések által a más tagállami állampolgároknak biztosított tartózkodási jog nem minden szempontból hasonlítható össze azzal, amelyben az Egyesült Királyságban "tartózkodó és letelepedett" személy e tagállam szabályozása alapján részesül.

50 Mivel a személyek e két csoportjának tartózkodási joga nem minden szempontból hasonlítható össze, ugyanez a helyzet házastársaik esetében is, különösen azon kérdést illetően, hogy milyen hosszú az a tartózkodási időtartam, amelynek eltöltése után jogosulttá válnak az Egyesült Királyság területén határozatlan ideig tartózkodni.

51 A kérdést előterjesztő bíróság azonban különféle tényekre hivatkozik annak alátámasztása érdekében, hogy a két helyzet összehasonlítható.

52 Először is megjegyzi, hogy sem az Egyesült Királyság területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedélynek, sem a közösségi migráns munkavállaló tartózkodási jogának érvényességi idejét nem lehet kifejezett feltételhez kötni. Másodszor, a határozatlan idejű tartózkodási engedély érvényét veszti, mihelyt annak jogosultja elhagyja az Egyesült Királyságot. Harmadszor, a más tagállami állampolgárságú migráns munkavállalókhoz hasonlóan az Egyesült Királyság területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedély jogosultjai közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból kiutasíthatók. Negyedszer, az EEA Order nemcsak az Egyesült Királyságon kívüli tagállamok állampolgáraira vonatkozik, hanem azokra a brit állampolgárokra és családtagjaikra is, akik azt követően, hogy egy másik tagállamban a Szerződésből eredő jogaikat gyakorolták, visszatérnek az Egyesült Királyságba.

53 Meg kell állapítani, hogy ezen elemek egyike sem cáfolja azon értelmezés megalapozottságát, miszerint a helyzetek nem minden szempontból hasonlíthatók össze, mivel az Egyesült Királyságon kívüli tagállam migráns munkavállaló állampolgára köteles továbbra is bizonyos feltételeknek eleget tenni ahhoz, hogy tartózkodási jogát megőrizze, míg az Egyesült Királyságban "tartózkodó és letelepedett" személyt ilyen feltételek nem kötik.

54 Nincs relevanciája ebből a szempontból sem annak a ténynek, hogy ezek a feltételek időben kifejezetten nem korlátozzák a tartózkodás időtartamát, sem annak, hogy a határozatlan idejű tartózkodási engedély bizonyos körülmények között érvényét vesztheti. E tekintetben annak a ténynek sincs jelentősége, hogy az EEA Order a brit állampolgárokra is vonatkozhat.

55 Végeredményben a fentiekből következik, hogy a Bíróság által a fent hivatkozott Kaba-ügyben hozott ítéletben követett érvelés azon alapul, hogy a szóban forgó helyzetek nem hasonlíthatók össze, nem pedig az Egyesült Királyságon kívüli tagállam migráns munkavállaló állampolgárának házastársa és az Egyesült Királyságban "tartózkodó és letelepedett" személy házastársa vonatkozásában alkalmazott eltérő bánásmód igazolásán, mivel az Immigration Rules-nak a helyzeteket szabályozó 255. illetve 287. cikke nem hasonlítható össze.

56 Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Bíróság által a fent hivatkozott Kaba-ügyben hozott ítéletben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adott válasz nem lett volna más, ha a Bíróság figyelembe vette volna azt, hogy az Egyesült Királyságon kívüli tagállam migráns munkavállaló állampolgára házastársának, valamint az Egyesült Királyságban "tartózkodó és letelepedett" személy házastársának a nemzeti jog szerinti helyzete - az Egyesült Királyság területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedély kiadásához szükséges előzetes tartózkodási időtartamot kivéve - a kérdést előterjesztő bíróság szerint minden szempontból összehasonlítható. Mivel a helyzetek a közösségi jog szempontjából nem hasonlíthatók össze, e tekintetben nem releváns, hogy ez az eltérő bánásmód igazolható-e.

Az első kérdésről

57 Az előterjesztett második kérdés megvizsgálásával a Bíróság eloszlatta azokat a kétségeket, amelyek a kérdést előterjesztő bíróságot arra indították, hogy új kérdéseket terjesszen előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé.

58 E körülmények között az első kérdésre nem szükséges választ adni.

A költségekről

59 A Bíróságnál észrevételt előterjesztő Egyesült Királyság Kormánya és holland kormány, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

az Immigration Adjudicator 2000. december 19-i végzésével hozzá intézett kérdésekre válaszolva a következőképpen határozott:

A Bíróság által a C-356/98. sz. Kaba-ügyben 2000. április 11-én hozott ítéletben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adott válasz nem lett volna más, ha a Bíróság figyelembe vette volna azt, hogy a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságán kívüli tagállam migráns munkavállaló állampolgára házastársának, valamint az Egyesült Királyságban "tartózkodó és letelepedett" személy házastársának a nemzeti jog szerinti helyzete - az Egyesült Királyság területére vonatkozó, határozatlan idejű tartózkodási engedély kiadásához szükséges előzetes tartózkodási időtartamot kivéve - a kérdést előterjesztő bíróság szerint minden szempontból összehasonlítható. Mivel a helyzetek a közösségi jog szempontjából nem hasonlíthatók össze, e tekintetben nem releváns, hogy ez az eltérő bánásmód igazolható-e.

Rodríguez Iglesias Puissochet Wathelet

Schintgen Timmermans Edward

Jann Macken Colneric

von Bahr Cunha Rodrigues

Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. március 6-i nyilvános ülésen.

R. Grass G. C. Rodríguez Iglesias

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: angol