A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21508/2014/5. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22291/2013/21., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21508/2014/5.*, Kúria Pfv.21619/2015/3.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.508/2014/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Zudor Mónika ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2014. május 12. napján meghozott 66.P.22.291/2013/21. számú ítélete ellen a felperes részéről 22. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül alperesnek 100.000 (százezer) forint másodfokú perköltséget, valamint térítsen meg az államnak külön felhívásra 813.800 (nyolcszáztizenháromezer-nyolcszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes végleges kereseti kérelmében kérte az alperes kötelezését a Ptk. 349. és 339. §-a alapján 9.800.000 forint tőke és azután elsődlegesen 2009. április 27-től, míg másodlagosan 2013. január 25-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat, továbbá 373.000 forint és járulékai megfizetésére. Előadta, hogy a felperesi jogelőd, P. F. 1992. július 16. napján megvásárolta B. M. eladótól az akkor még telekkönyvezetlen, .... szám alatti lakást 1.800.000 forint vételár ellenében. A felperesi jogelőd a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét 1992. november 24. napján terjesztette elő a Földhivatalnál. Tulajdonjogának bejegyzésére azonban csak jogorvoslati eljárásokat követően, 2001. október 25. napján került sor az eredeti, 1992. július 22-i rangsorban. A felperes jogelődje a tulajdonjog bejegyzése iránti eljárás során észlelte, hogy a földhivatal az 1998. január 13. napján kelt határozatával az M. Rt., illetve annak jogutódja javára a B. M. és az M. Rt. között 1991. november 25. napján létrejött kölcsönszerződésre tekintettel 1991. december 4-i ranghelyen 3.000.000 forint és járulékai erejéig jelzálogjogot jegyzett be. A felperesi jogelőd a jelzálogjog bejegyzéssel kapcsolatos eljárással összefüggésben fellebbezést terjesztett elő, amelyet az első- és másodfokú földhivatali eljárásban elutasítottak. Ezzel szemben a felperesi jogelőd bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett, amely során a Fővárosi Bíróság a 11.K.33.409/2003/12. számú ítéletében a felperesi fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasító földhivatali határozatokat hatályon kívül helyezte, és a földhivatalt új eljárás lefolytatására kötelezte. A megismételt közigazgatási eljárásban a földhivatal a felperes fellebbezését mindkét fokon ismét érdemi vizsgálat nélkül utasította el, amelynek bírósági felülvizsgálata során a felperes keresetét a Fővárosi Bíróság az 1.K.32.930/2005/5. számú ítéletével elutasította. A jogerős ítélettel szemben indított felülvizsgálati eljárásban a Kúria a Kfv.III.37.173/2006/12. számú határozatával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felperesi jogelőd ezt követően a jelzálogjog törlése iránt polgári peres eljárást is indított, amelyben keresetlevelét a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 17.P.85.635/2007. számon hozott a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 44.Pf.635.141/2009. számú határozata folytán jogerős ítéletével szintén elutasított.

A felperes előadta, hogy az M. Rt. 1991-ben érkeztetett jelzálogjog bejegyzése iránti kérelme nem tartalmazott bejegyzésre alkalmas okiratot, így arra is alkalmatlan volt, hogy a földhivatal hiánypótlási eljárást indítson. A földhivatal a hiánypótlásra előírt határidőt is túllépte, hiszen a hiánypótlási felhívását 1993-ban adta ki. A jelzálogjog bejegyzés iránti kérelmet jogszerűen a jogosult csak 1993-ban tudta teljesíteni, amelyre tekintettel az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Itvr.) 15. § (1) bekezdése, illetve az Itvr. végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 73. § (3) bekezdése alapján ranghelyet is csak ezen időponttal szerezhetett. Az Itvr. 17. § (1) bekezdése alapján ugyanis a földhivatalnak az 1991-ben érkezett bejegyzés alapjául szolgáló okiratot nem tartalmazó kérelmet hiánypótlás nélkül kellett volna elutasítania. A földhivatal a bejegyzésre vonatkozó idézett jogszabályokat megsértette, amikor a korábbi tulajdonos által kötött jelzálogszerződésen alapuló jelzálogjogot akkor jegyezte be, amikor az ingatlan már a felperesi jogelőd tulajdonát képezte. Hangsúlyozta, hogy a 11.K.33.409/2003-as számú peres eljárásban a földhivatal kifejezetten elismerte, hogy az M. Rt. 1991. évi beadványa okiratot nem tartalmazott, és emiatt rangsor tartására sem volt alkalmas. A felperesi jogelőd ingatlanára bejegyzett, az ingatlan értékének kétszeresét képező értékű jelzálogjog az ingatlan tulajdonjogától való megfosztással egyenértékű. A jelzálogjog alapján indult végrehajtási árverés elkerülése érdekében a felperes 2010-ben az ingatlant terhelő követelést megvásárolta, majd a jelzálogjog jogosult jogutódjaként kérte a végrehajtás tűrése iránt indult per megszüntetését. A felperes az ingatlan tulajdonjogát a jogelődtől a 2013. január 25-én kötött ajándékozási szerződéssel szerezte meg. Az ingatlan átadáskori forgalmi értékét a szerződő felek 9.800.000 forintban állapították meg, a szerződésben egyúttal a felperesi jogelőd a felperesre engedményezte az ingatlannal kapcsolatos, a földhivatallal szemben fennálló kártérítési igényét. A felperesi jogelőd tényleges károsodása akkor következett be, amikor véglegessé vált, hogy ingatlan a bejegyzett jelzálogjogtól nem mentesíthető, vagyis amikor a jelzálogjog törlése iránti keresetet a Fővárosi Bíróság 2009. április 27-én jogerősen elutasította. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a kár bekövetkezésének időpontja 2013. január 25-e, amikor a felperesi jogelőd az ingatlan tulajdonjogát a jelzálogjog jogosultjának, azaz a felperesnek átadta, amely által a követelés kielégítése az ingatlanból közös megegyezéssel megtörtént. A felperes kérte továbbá a jelzálogjog törlése érdekében indított és elveszített peres eljárásokban lerótt eljárási illeték összegének megtérítését.

Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Előadta, hogy a Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.173/2006/13-as számú felülvizsgálati ítélete alapján a felperesi oldalon esetlegesen felmerült kár nincs oksági összefüggésben az alperes tevékenységével. A Legfelsőbb Bíróság határozatában megállapította, hogy a felperes a jelzálogjog bejegyzéséről szóló határozat elleni fellebbezést a határozat meghozatala után mintegy négy évvel nyújtotta be, így a Fővárosi Földhivatal törvényes határozatot hozott annak érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról, amely mint nem érdemi döntés bírósági felülvizsgálattal sem érinthető. Érdemi határozat hiányában tehát a közigazgatási perben nem lehetett vizsgálni, hogy az M. Rt. jelzálogjog bejegyzésre irányuló beadványa ranghelyet foglalhatott-e el, illetve hogy a kérelemhez benyújtáskor csatolták-e a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot. Ebből következően a jelzálogjog bejegyzésének vitatására további jogi lehetőség nincsen. A felperesnek a jelen per jogalapjára, illetve az M. Rt. kérelmének ranghelyre vonatkozó okfejtése ítélt dolognak minősül. A felperes nem hivatkozhat arra, hogy a jelzálogjog bejegyzéséről szóló földhivatali határozat meghozataláról kézbesítés hiányában nem szerzett tudomást, mivel 1992. július 22-étől az általa megvásárolt ingatlan iratait, tulajdoni lapját bármikor megtekinthette. A felperes a bejegyzésről való tudomásszerzést követően három éves határidőn belül lett volna jogosult a törlési per megindítására, ezt a határidőt azonban elmulasztotta. A felperesnek a kártérítési igényét elsődlegesen az eladóval szemben kellett volna érvényesítenie, hiszen a felperesi jogelőddel kötött adásvételi szerződésben az eladó az ingatlan tehermentességéért szavatosságot vállalt. A felperes nem bizonyította a kártérítési követelése összegszerűségét sem. Az alperes hivatkozott a felperesi követelés elévülésére is.