BH 1998.6.311 A kárpótlási földalapba átkerült föld elveszti részarányföld jellegét; a tanya körüli földre más is árverezhet, a tanyatulajdonost elővásárlási jog illeti meg [1991. évi XXV. tv. 21. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a földkiadó, illetve a földrendező bizottság a jogszabályoknak megfelelően járt el. A felperesek - mint kárpótlásra jogosultak - tanyája a részarány-földtulajdonuk fedezetéül szolgáló földalapba bekerült. A földhivatal jóváhagyta a terület kárpótlási földalapba kerülését, így elvesztette részarány-földtulajdon jellegét, és a kárpótlási földalapra vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni. Mivel az 578,5 aranykorona értékű terület kárpótlási földalappá vált, a terület tulajdonba adására az árverésre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit kellett alkalmazni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a terület minősítése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a terület eredetileg is kárpótlási földalapba került kijelölésre, vagy csak a földalapcsere folytán került kárpótlási földalapba, hiszen az erre vonatkozó szabályok egységesek.

A jogszabályok alapján az árverésen nem csupán a tanyatulajdonosok vehettek részt, hiszen a résztvevők körét a törvény tágabban szabályozza. Vizsgálni kell ugyanakkor, hogy az elővásárlási jog jogosultjai a kárpótlási jegyeket már megszerezték-e, tehát vételi joguk, elővásárlási joguk gyakorlásához szükséges feltételekkel rendelkeznek-e.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása értelmében a törvényben írt feltételek teljesültek, a felperesek a kárpótlási jegy birtokában voltak, így az árverés során elővásárlási jogukat gyakorolni tudták. Önmagában az a tény, hogy az alperesi beavatkozók nem tanyatulajdonosok, az árverésben való részvételüket - az egyéb feltételek teljesülése miatt - nem zárta ki. Az ítélet utal arra is, hogy a törvény szerint a kárpótlásra jogosult tanyatulajdonost a tanyája körüli termőföldre az árverés során elővásárlási jog illeti meg. Figyelembe kell azt is venni, hogy a tanyája körüli termőföldre árverező tanyatulajdonost az elővásárlási jog csupán akkor illeti meg, ha kárpótlási jegyeivel fedezett ajánlata eléri az elhangzott legutolsó ajánlat összegét. A tanyatulajdonosnak tehát ahhoz, hogy a kívánt terület tulajdonjogát árverés során megszerezhesse, ugyanúgy részt kell vennie a licitáláson, mint az egyéb kárpótlásra jogosultaknak. A tanyatulajdonos érdekeit az ítélet szerint az elővásárlási jog törvénybe iktatása védi, ugyanis ez lehetőséget biztosit a számára, hogy a legutolsó ajánlat összegén megszerezze a tulajdonjogot. Nem értett egyet az elsőfokú bíróság a felperesek azon jogi álláspontjával, hogy részükre 1000,-Ft/AK értékben kellett volna biztosítani a terület tulajdonjogát árverés megtartása nélkül, mivel az 1000,-Ft/AK csupán a földalapcsere végrehajtása során tekinthető irányadónak. A kárpótlási földalapba került területre 3000,-Ft/AK kiindulási ár alapulvételével kellett az árverést megtartani. Az elsőfokú bíróság összegzésként megállapította, hogy nem sértett jogszabályt az árverésvezető azzal, hogy az alperesi beavatkozók tulajdonszerzését megállapította, hiszen az ő ajánlatuk volt a legmagasabb, és az elővásárlási jogával a területre senki nem kívánt élni.

Az ítélet ellen a felperes és a felperesi beavatkozó nyújtott be fellebbezést. A fellebbezéssel kapcsolatban a megyei bíróság kiemelte, hogy a megyei kárrendezési hivatal határozatával a földrendező bizottság és a földkiadó bizottság kérelmének megfelelően a földalapcserét jóváhagyta, ezért az 578,5 AK terület a kárpótlási földalapba került. Az áthelyezés tekintetében a kárpótlási földalapra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A terület tulajdonba adására, az árverés megtartására pedig az 1991. évi XXV. törvény és a végrehajtása tárgyában kiadott 104/1995. (VIII.3.) Korm. rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. A megyei bíróság álláspontja szerint az említett jogszabályok rendelkezéseit figyelembe véve az árverés lefolytatása nem ütközött jogszabályba.

A megyei bíróság döntése arra is utal, hogy H. Jánosné 49.000,-Ft értékű kárpótlási jeggyel rendelkezett, ezen saját jogú kárpótlási jegyből árverezett a vitatott ingatlanra. Ebből az összegből szerezte meg az ingatlan 245/585 tulajdoni hányadát. A jogerős ítélet szerint ebből megállapítható, hogy az 1991. évi XXV. törvény 21. §-ának (1) bekezdése szerint az őt megillető kárpótlási jeggyel árverezhetett a vitatott területre.

A jogerős ítélet ellen a felperesek és a felperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felperesek álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróság a perbeli bizonyítékokat tévesen értékelve, a tényállást tévesen állapította meg, és abból téves következtetésre jutott. A felperesek álláspontja szerint sem az elsőfokú bíróság, sem a megyei bíróság nem jelölte meg ítéletében, hogy a részarány-föltulajdon mely jogszabály alapján változik meg kijelölt kárpótlási területre. A felperesi álláspont szerint az ügy érdemi elbírálása szempontjából ennek a körülménynek van döntő jelentősége, ugyanis megítélésük szerint a részarány-földtulajdon jellegét tekintve az egész eljárás során fenn kell hogy maradjon, így reá a kijelölt kárpótlási területre vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben utalnak arra is, hogy a fellebbezésben foglalt érveiket változatlanul fenntartják.

A felperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme szerint az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során nem vette figyelembe, hogy a tanyáknál kimért és tulajdonba adott 15,8 AK értékű tagi részaránytulajdon területet - adminisztrációs tévedés folytán - kárpótlási földalapként elárverezték az 1994. január 19-én megtartott földárverésen. A felperesi beavatkozó úgy véli, hogy a korábbi kijelölést figyelmen kívül hagyták., és a tanya szélességével azonos nagyságú földterület helyett keskenyebb területet hagytak meg részére oly módon, hogy a tagi részarány-tulajdon kijelölése megszűnt, és azon területrészt a kárpótlási földalapba vonták be. A felülvizsgálat értelmében nem a kárpótlási földalap meghatározását szolgáló vázrajzból kimaradt terület képezte a tagi részarány-földalapot, hanem éppen fordítva, a tagi részaránytulajdon kimérése után fennmaradt terület képezte az 578,5 AK kimérésének alapját. A felülvizsgálati kérelem értelmében a másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy a becsatolt bizonyítékok ellenére miért nem látta igazoltnak azt az állítást, amely szerint a tagi részaránytulajdon került először kimérésre, csak a fennmaradó rész került kárpótlási földalapként kimérésre, de ennek ellenére a tagi részaránytulajdont elárverezték kárpótlási földalapként.