BH 2000.3.124 A munkarendet - kollektív szerződés hiányában - a munkáltatónak kell meghatároznia. Ha a kereskedelmi tevékenységet folytató cégnek nincs munkarendje, az üzlet nyitvatartási rendjéből kiindulva kell megállapítani azt a napi keretet, amelyen belül a munkavállalóknak munkát kell végezniük, figyelembe véve a kereskedelemben szokásos, a nyitást megelőző előkészítő és a zárást követő befejező munkálatokhoz szükséges időt is [Mt. 119. § (1) bek., 126. § (2) bek.].

A felperesek, akik a perbeli időben házastársak voltak, az alperes önkiszolgáló élelmiszerüzletében vezető, illetőleg vezetőhelyettes munkakört láttak el. A felperesek munkaviszonya 1994. novemberében megszűnt.

A felperesek az 1992. január 1. napjától a munkaviszonyuk megszűnéséig eltelt időben teljesített túlmunkájuk, valamint a kiírt, de ténylegesen igénybe nem vett szabadságuk fejében munkabér megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

A munkaügyi bíróság ítéletével az I. rendű felperesnek 407.298,-Ft-ot, a II. rendű felperesnek 208.778,-Ft-ot ítélt meg kamataival együtt a túlmunka ellenértékeként, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság szerint az üzlet forgalmából és a létszám alakulásából a ténylegesen teljesített túlmunka mennyiségét mérlegeléssel sem lehet megállapítani. A tanúvallomások egymásnak ellentmondó tartalmuk és a visszaemlékezés pontatlansága miatt értékelhetetlenek. A munkaügyi bíróság ezért a jelenléti ívek adatait vette figyelembe, az alperes is ennek alapján folyósította a felperesek munkabérét. A felperesek a szabadság kiadását aláírásukkal elismerték, a jelenléti ív ezzel ellentétes bejegyzései nem vehetők figyelembe.

A felperesek keresetének teljes elutasítása iránt az alperes fellebbezett.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében helybenhagyta. Az alperes részben maga is elismerte a felperesek túlmunkavégzését, amikor annak ellenértékét az Mt.-ben meghatározott mértékig megfizette. A jelenléti íveket havonta kellett leadni, az alperesnek módja és lehetősége lett volna az általa indokolatlannak tartott adatokat módosítani, de ezt nem tette. A jelenléti ívvel mint okirati bizonyítékkal szemben az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a feltüntetett túlmunka eltúlzott vagy szükségtelen volt.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperesek keresetének elutasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felpereseknek - a kollektív szerződés rendelkezéseit megtartva - csak az indokolt túlmunka ellenértékét fizette meg, a többi ugyanis indokolatlan volt. A felpereseknek kellett volna bizonyítaniuk, hogy a rendes munkaidőt meghaladó munkavégzésük igazolt és ellenőrzött volt (BH 1997/500.). A felperesek a munkavégzést csak az általuk vezetett jelenléti íven igazolták, a rendkívüli munkavégzést azonban az alperes nem ellenőrizhette, mert ilyet el sem rendelt.

A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.