A Pécsi Törvényszék Pf.20977/2014/3. számú határozata hibás teljesítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 182. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 248. §, 305. §, 306. §, 308. §, 319. §, 320. §, 326. §, 685. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. §, 3. §] Bírók: Barth Andrea, Kovács János, Májerné dr. Bükkösdi Diana

Kapcsolódó határozatok:

Szigetvári Járásbíróság P.20553/2012/45., *Pécsi Törvényszék Pf.20977/2014/3.*, Kúria Pfv.20927/2015/5. (BH 2016.6.140)

***********

A Pécsi Törvényszék (név) ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve 7633 felperes címe szám alatti lakos felperesnek (név) ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve (alperes címe) székhelyű alperes ellen a Szigetvári Járásbíróság előtt hibás teljesítés iránt indított perében a 2014. október 7. napján meghozott 1.P.20.553/2012/45. számú ítélet ellen az alperes által 47. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, a per fő tárgya tekintetében helybenhagyja.

A késedelmi kamatra vonatkozó részében részben megváltoztatja, és 4.375.000,- (négymillió háromszázhetvenötezer) forint tőkemarasztalás vonatkozásában mellőzi a késedelmi kamat megfizetésére való kötelezést.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 159.000,- (százötvenkilencezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 4.405.854,- forintot és az ez után járó törvényes késedelmi kamatokat, valamint 1.201.235,- forint elsőfokú perköltséget. Kötelezte a felperest, hogy az alperes teljesítésével egyidejűleg adja ki az alperesnek az (rendszám) forgalmi rendszámú Suzuki Jimny személygépkocsit.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és az alperes másodfokú perköltségben való marasztalására irányult.

A fellebbezés kisebb részben alapos.

Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékoknak a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján történt megfelelő mérlegelésével megalapozottan állapította meg, felhívta az alkalmazandó jogszabályokat, az irányadó bírói gyakorlatot, és azokat túlnyomó részében helyesen is alkalmazta.

A másodfokú bíróság az érdemi döntésével a per fő tárgya tekintetében egyetértett, ezért az elsőfokú ítéletet ebben a részében a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta, a késedelmi kamat vonatkozásában pedig részben megváltoztatta, és az alperesnek a vételár után késedelmi kamatfizetésre való kötelezését mellőzte.

A fellebbezés kapcsán a másodfokú bíróság kiemeli, hogy a felperes az igényérvényesítési határidőt nem mulasztotta el, ennek az indokait alapvetően helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság.

A felperes keresetét a Ptk. 248. §-ában szabályozott jótállásra alapította. A perben nem volt vitatott, az alperes által vállalt 3, valamint az átrozsdásodás tekintetében 6 év jótállási idő - amely egyébként a 151/2003. (IX.22.) Kormány rendeletben írt kötelező időtartamot meghaladta -, ebből eredően az ezen az időn belül jelentkezett hibákra az alperest a jótállásra vonatkozó fokozott helytállási kötelezettség terhelte.

Az sem volt vitás, hogy a felperes a perben felhozott hibákat a 3 éves jótállási időn belül kifogásolta, ezeket azonban az alperes nem ismerte el. Tekintettel arra, hogy a jótállási határidő nem a jogosult számára előírt bírósági igényérvényesítési határidő, a jogosult a jótállási idő alatt bejelentett hibákból eredő igényét a Ptk. 308. §-a szerinti elévülési időn belül érvényesítheti. Ez felel meg a BH 1990.138. számú eseti döntéssel alátámasztott ítélkezési gyakorlatnak.

Ebből viszont az következik - és a másodfokú bíróság ezzel egyúttal ki is egészíti az elsőfokú bíróság ítéletének indokait -, hogy jelentősége van annak is, hogy a felek között fogyasztói szerződés jött létre a szerződéskötésekor hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685. § e) pontja szerint, és ennek megfelelően a Ptk. 308. § (4) bekezdése alapján a szavatossági igény érvényesítésének elévülési ideje két év. A Ptk. 326. § (2) bekezdése és 308. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával tehát, amennyiben sor került a szerződés nyugvására, a jogosult a nyugvás megszűnésétől számított egy évig érvényesíthette igényét.

Abban pedig nem tévedett az elsőfokú bíróság, hogy a hibajelenségek - így az ABS rendellenes működése és a korrózió megjelenése az alvázon - ismerete még nem jelentette azt, hogy a felperes tudomást szerzett mindazokról a hibákkal kapcsolatos tényekről, amik szükségesek voltak ahhoz, hogy ezekre tekintettel a bíróság előtt is érvényesíteni tudja szavatossági igényét. Önmagában az észlelés ugyanis nem jelenti a hibajelenség okának, jellegének, nagyságának és kihatásainak, tehát a hibás teljesítés tényének az ismeretét, különösen, hogy az alperes a felperes többszöri bejelentése alapján a hibajelenséget szakcégként megvizsgálva is úgy nyilatkozott, hogy nem állapítható meg az ABS rendszer hibája, tehát önmagában a hibajelenség tényét is vitatta, a korróziót pedig a rendellenes használatra, karbantartás elmulasztására vezette vissza, tehát hibás teljesítés tényét a kereset teljes egésze tekintetében mindvégig vitatta. Erre is figyelemmel indokolt volt a hibajelenségek eredetének, okának, valamint következményeinek az előzetes szakértői bizonyítás igénybevételével történő feltárása, így ennek a nemperes eljárásnak a befejezéséig, 2012. november 27. napjáig - ahogy ezt az elsőfokú bíróság helyesen kifejtette - az igényérvényesítési határidő nyugodott. A felperes által ezt követően 2012. december 18-án előterjesztett keresettel érvényesített igény tehát nem évült és nem enyészett el, ami megfelel a 1/2012. (VI.21.) PK vélemény 11. pontjában kifejtetteknek is.