A Legfelsőbb Bíróság Kfv.39132/2007/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (MŰKÖDÉSI ENGEDÉLY ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/B. § (4) bek., (4) bek., 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1957. évi IV. törvény (Áe.) 26. §, 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet 17. §] Bírók: Bauer Jánosné, Kurucz Krisztina, Márton Gizella

Kfv.II.39.132/2007/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Jurida Ferenc ügyvéd által képviselt I.-II.r. felpereseknek a Közép-dunántúli Regionális Hivatal Komárom-Esztergom Megyei Kirendeltsége - mint a Komárom-Esztergom Megyei Közigazgatási Hivatal Hivatalvezetője jogutódja - alperes ellen működési engedély visszavonása tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, amelybe a dr. Neigerné dr. Vejkey Klára ügyvéd által képviselt P. Kft. beavatkozott, a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2007. január 9. napján kelt 11.K.21.334/2005/11. számú ítélete ellen a felperesek 15. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelme folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 11.K.21.334/2005/11. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, egyben az alperes jogelődjének 2005. november 7. napján kelt 3-299/22/2005. számú határozatát hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi.

Külön-külön kötelezi az alperest és az alperesi beavatkozót, hogy fizessenek meg 15 napon belül a felperesek együttes kezéhez 40.000.- /azaz negyvenezer/ forint elsőfokú, és 30.000.- /azaz harmincezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi az alperesi beavatkozót, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 16.500.- /azaz tizenhatezer-ötszáz/ forint kereseti- és 36.000.- /azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I N D O K O L Á S

T. városban a természetvédelmi területnek minősülő Ö. tó partján egymástól 100 méterre található a felperesek által üzemeltetett, T., T. sétány 9. szám alatti "M." panzió, illetve az alperesi beavatkozó faszerkezetű, ponyvával fedett, a T. sétány 13. szám alatt megépített, 2002-ben megnyitott "P. Grill" étterme /a továbbiakban: étterem/. Az étteremben zeneszolgáltatás engedélyezett.

A felperesek és egy magánszemély 2004. évben kérelemmel fordultak T. város Jegyzőjéhez, amelyben intézkedést a saját és vendégeik nyugalmát zavaró éttermi zeneszolgáltatás miatt kértek.

Az alperes jogelődje, miután T. város Jegyzőjének megismételt eljárásban hozott határozatát is hatályon kívül helyezte, az új eljárás lefolytatására O. város Jegyzőjét /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ jelölte ki. Időközben az alperesi beavatkozó a faépületen üvegezést végzett és 2005. augusztusában hangerő szabályozó műszert épített be.

Az elsőfokú hatóság a 2005. augusztus 30. napján kelt 217-19/2005. számú határozatával felpereseknek az étterem működési engedélyének visszavonására, vagy a zeneszolgáltatás megszüntetésére irányuló kérelmét elutasította. Indokolása szerint a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 8/2002./II.22./ KÖM-EüM együttes rendelet /a továbbiakban: KÖM-EüM r./ 1. §-a, 1. számú melléklete alapján a panzió épületénél az étteremből származó zaj 22 óra után a 35 dB értéket nem haladhatja meg. Az elsőfokú hatóság bizonyítási eljárása során tanukat hallgatott meg, a helyszínen több alkalommal zajterhelési mérést végzett, illetve érzékszervi észlelést folytatott.

A tanúmeghallgatás eredményeként az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a 3 ügyfélen kívül további 3 fő jelentette ki, hogy az étterem zeneszolgáltatása az életüket, nyugalmukat zavarja, 17 személy pedig akként nyilatkozott, hogy számukra a zene nem zavaró.

Az elsőfokú hatóság 2005. július 31-én, augusztus 5-én, 7-én az éjszakai órákban a Brüel& Kjaer 2236 /OMH: W107308/ hitelesített zajszintmérő műszerrel zajszint mérést végzett a panziónak az étterem felöli oldalától 2 méterre, illetve közvetlen környékén. Megállapította, hogy zeneszolgáltatás hiányában a terület összes zajterhelésének középértéke 52,3 dB, 40,4 dB, 42,9 dB, zeneszolgáltatás esetén pedig 54,6 dB, 41,4 dB, 42,6 dB, 41,6 dB volt. Az elsőfokú hatóság álláspontja szerint - az általa tájékozódó jellegűnek minősített - mérésekkel nem lehetett megállapítani, hogy a panzió épületénél mért összes /a panzió mögötti V. út gépjárműforgalma és a vasút által okozott, a tópartján, a környéken tartózkodók, és a városi rendezvényekből származó/ zajterhelésből kizárólag az étterem zenéje miatt a területet milyen mértékben terheli zaj.

Az elsőfokú hatóság által végzett helyszíni, érzékszervi ellenőrzések minden esetben /az első szemle kivételével/ az étterem vezetőjének értesítését követően, a jelenlétében, éjjel történtek, amelyek során azt állapította meg, hogy 2005. július 31-én az étterem felől zenei hangfoszlányok halkan, nem zavaróan voltak hallhatóak, augusztus 5-én éjjel a zene alig volt hallható, augusztus 7-én a zene nehezen, épp hogy hallható volt, augusztus 12-én, 26-án este a zene nem volt hallható.

Az elsőfokú hatóság szerint az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997./I.22./ Korm. rendelet /a továbbiakban: Korm.r./ 8. §-ának /1/ bekezdés e/ pontja, 17. §-ának /1/ és /4/ bekezdése, 18. §-ának /1/ bekezdése alapján a lakosság nyugalmának sérelmét, a zeneszolgáltatás zavaró hatásának megállapítását nem kell mérési eredményekkel alátámasztani. Az, hogy az étteremből származó zene alkalmas-e a panaszosok nyugalmának zavarására, ezáltal a zeneszolgáltatás megszüntetése indokolt-e, a hatóság részéről érzékszervi értékeléssel, észleléssel is tisztázható. A bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a zeneszolgáltatás hangereje nem volt olyan mértékű, amely alkalmas lett volna a panaszosok nyugalmának akkénti megzavarására, hogy annak megszüntetését kellett volna elrendelnie.

Az alperes a 2005. november 7. napján kelt 3-299/22/2005. számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta.

A felperesek keresetükben az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és a másodfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérték. Álláspontjuk szerint a Korm.r. 17. §-ának /4/ bekezdése a jegyzőnek nem ad mérlegelési jogkört abban az esetben, ha a lakosság jogos érdekét, nyugalmát sérti a műsoros előadás, zene, tánc rendezése. Miután saját maguk, a vendégkörük, továbbá a meghallgatott tanúk nyilatkoztak arról, hogy az étterem zeneszolgáltatása a nyugalmukat sérti, azt a hatóságnak meg kellett volna tiltania. Hivatkozott arra, hogy a helyszíni mérések és észlelések időpontjáról az alperesi beavatkozó előzetesen ki volt értesítve, ezért szerinte egyértelmű, hogy az ellenőrzések időpontjában a zeneszolgáltatást kisebb hangerővel működtette. A környék zajterhelése a megengedett határértéket az éttermen kívül is eléri, ezért az étterem zajkibocsátása, zeneszolgáltatása semmiképp sem lehetne engedélyezhető. Kifejtette, hogy életszerűtlen, miszerint éjjel, melegben, sok vendég esetén bezárt ablakokkal működne az étterem, továbbá a hangerő azt igazolja, hogy a zajkorlátozó eszközt nem is használják.