BH 2020.12.372 A munkavállaló szabadon dönthet arról, hogy vállalkozásából az elért eredményt jövedelemként kiveszi, vagy a vállalkozásába fekteti.

Amennyiben a munkaviszonya jogellenes megszüntetését követően kárenyhítési kötelezettségének eleget téve, saját vállalkozásából - igazoltan - munkabérben részesül, ezen jövedelem beszámítandó a munkáltatótól származó jövedelempótló kártérítés összegébe [Mt. 82. §, 172. § (1) bekezdés b) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2007. április 27-től állt határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, állatorvos munkakörben.

[2] Munkaviszonyát az alperes 2017. március 1-jén kelt felmentéssel, 30 nap felmentési idővel szüntette meg. A felmentés indoka a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30/A. § (1) bekezdése szerinti nem megfelelő munkavégzés volt. A felperes terhére rótták az adminisztrációs hiányosságokat, amelyek ellehetetlenítik a hatósági ellenőrzést vagy annak rekonstruálását, hogy az állatállományt érintő milyen jelentős események történtek.

[3] A felperes 2000. január 21-től vezető tisztségviselője és 2000. február 10-től beltagja a V. Betéti Társaságnak, amelynek az adózott eredménye 2015. évben 78 000 forint. 2016. évben 486 000 forint, 2017. évben 538 000 forint volt.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[4] A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, és elsődlegesen annak jogkövetkezményeként 2017. április 1-től 2018. október 19-éig elmaradt jövedelem címén a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 82. § (2) bekezdése alapján havi 163 200 forint illetményből levonva 18,5% járulékot, havi 133 824 forint, összesen 1 605 888 forint, valamint a felmentés jogellenességétől függetlenül kéthavi felmondási időre járó távolléti díj, összesen 326 400 forint kifizetésére kérte az alperest kötelezni. Másodlagosan a felmondás jogellenességére tekintettel kéthavi felmentési időre járó távolléti díjat igényelt. Ezen kívül a Kjt. 37. § (6) bekezdés d) pontja szerint négyhavi távolléti díjnak megfelelő végkielégítés, összesen 652 800 forint kifizetését kérte.

[5] Álláspontja szerint a felmentés indoka nem valós, nem világos és nem okszerű.

[6] A felperes arra is hivatkozott, hogy a felmentés a joggal való visszaélés tilalmába ütközött a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 7. § (1) bekezdése szerint. Felmentésének valós indoka személycsere volt, az általa végzett munkával szakmai szempontok alapján nem merült fel probléma.

[7] Az elmaradt jövedelem összegszerűsége körében arra hivatkozott, hogy a felperesnek a V. Bt.-ből származó munkabére nem vehető figyelembe elmaradt jövedelmet csökkentő tényezőként, mivel a megélhetése biztosítására 2017. áprilisától saját betéti társaságából kényszerült munkabért utalni magának. Ugyanakkor ez nem tekinthető megtérült jövedelemnek, mert valójában a saját vagyonának átcsoportosításáról van szó, amelyre az alperes jogellenes magatartása következtében kényszerült. A V. Bt.-nek 2000. január 1-je óta vezető tisztségviselője a felperes, és a betéti társaságának bevételei éppen azokban az években növekedtek jelentősen, amelyek alatt a felperes az alperessel jogviszonyban állt.

[8] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte arra hivatkozással, hogy a felmentés indoka valós és okszerű volt, az abban foglaltak világosan rögzítették, hogy a felperessel szemben milyen problémák merültek fel.

[9] Az elmaradt jövedelem körében arra hivatkozott, hogy a felperesnek a saját tulajdonában álló bt.-ből származó jövedelme is máshonnan megtérült jövedelemnek minősül, ezért az Mt. 172. § (1) bekezdés b) pontja alapján azt levonásba kell helyezni.

Az első- és másodfokú ítélet

[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek kártérítés címén 1 605 888 forint elmaradt jövedelmet ezen összeg kamatával, valamint 652 800 forint végkielégítést. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[11] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint arra megalapozottan hivatkozott az alperes, hogy a konkrét adminisztrációs teendők ugyan nem képezték a munkaköri leírás részét, ez azonban nem jelenti azt, hogy annak elvégzése nem tartozott a felperes feladatai közé. A rendelkezésre álló bizonyítékok azonban nem támasztották alá, hogy a felperes adminisztrációs mulasztást követett volna el.

[13] Mindezekre tekintettel ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg felmentéssel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát.

[14] A bíróság a Kjt. 38. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 82. § (1) bekezdését hívta fel a jogkövetkezmények alkalmazása körében. 2017. április 1-től 2018. október 19-éig 18 hónapra és 15 munkanapra havi 133 824 forint figyelembevételével - a kérelemhez kötöttség elve alapján - kártérítés címén 1 605 888 forint elmaradt jövedelem kifizetésére kötelezte az alperest.

[15] Az elsőfokú bíróság elfogadta a felperes álláspontját arról, hogy kára származott abból, miszerint az alperesnél fennállt jogviszonyának megszüntetését követően a saját bt.-jéből kellett jövedelmet kivennie, ahonnan a becsatolt NAV-igazolás és a Bt. taggyűlési jegyzőkönyvei alapján a felperesnek az alperesnél fennállt jogviszonya alatt is bevétele származott. A 2015. évi beszámoló 78 000 forintot, 2016. évi beszámoló 486 000 forintot, míg a 2017. évi beszámoló 538 000 forintot rögzített a bt. adózott eredményeként. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság az itt elért jövedelmet nem tekintette levonandó, máshonnan megtérült jövedelemnek.

[16] Az Mt. 160. §-a alapján kamatfizetésre is kötelezte az alperest 2017. március 2-tól kezdődően.

[17] Az elsődleges kereseti kérelemként - a felmentés jogellenességétől függetlenül - igényelt felmentési időre járó távolléti díj iránti kereseti kérelmet elutasította, mivel az Mt. 82. § (4) bekezdése alapján a jogellenesség jogkövetkezményeként az elmaradt jövedelem helyett lehet felmentési időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget kérni.

[18] A bíróság az Mt. 82. § (3) bekezdése és a Kjt. 37. § (6) bekezdés d) pontja alapján négyhavi végkielégítés kifizetésére kötelezte az alperest, összesen 652 800 forint összegben.

[19] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[20] A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság az ügy elbírálásához szükséges tényállást megfelelő alapossággal tárta fel, és abból helytálló jogkövetkeztetést vont le.

[22] Egyetértett az összegszerűségre vonatkozó ítéleti döntéssel is. A közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként igényelt elmaradt jövedelem érvényesíthető összegét - a közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó - Mt. 82. § (2) bekezdése a közalkalmazott 12 havi távolléti díjában korlátozza. A felperes az elmaradt jövedelem megtérítését a 2017. április és 2018. október közötti időre kérte, állítva, hogy ebben az időszakban megtérült jövedelme nem volt, így a tényleges elmaradt jövedelem láthatóan meghaladta a törvényi limitet, annál magasabb összeg pedig nem volt megállapítható. Ezért azt havi bontásban szükségtelen lett volna levezetni, ilyen kötelezettséget az alperes által hivatkozott 3/2014. (III. 31.) KMK vélemény sem ír elő.