62017CJ0061[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2018. augusztus 7. Miriam Bichat és társai kontra APSB - Aviation Passage Service Berlin GmbH & Co. KG. A Landesarbeitsgericht Berlin-Brandenburg (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek. Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - Csoportos létszámcsökkentés - 98/59/EK irányelv - A 2. cikk (4) bekezdésének első albekezdése - A »munkáltatót ellenőrző vállalkozás« fogalma - A munkavállalókkal folytatott konzultációs eljárások - Bizonyítási teher. C-61/17, C-62/17 és C-72/17. sz. egyesített ügyek.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2018. augusztus 7. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Szociálpolitika - Csoportos létszámcsökkentés - 98/59/EK irányelv - A 2. cikk (4) bekezdésének első albekezdése - A »munkáltatót ellenőrző vállalkozás« fogalma - A munkavállalókkal folytatott konzultációs eljárások - Bizonyítási teher"

A C-61/17., C-62/17. és C-72/17. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Landesarbeitsgericht Berlin-Brandenburg (berlin-brandenburgi munkaügyi fellebbviteli bíróság, Németország) a Bírósághoz 2017. február 6-án (C-61/17 és C-62/17) és 2017. február 9-én (C-72/17) érkezett, 2016. november 24-i határozataival terjesztett elő a

Miriam Bichat (C-61/17),

Daniela Chlubna (C-62/17),

Isabelle Walkner (C-72/17)

és

az Aviation Passage Service Berlin GmbH & Co. KG

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, E. Levits (előadó), A. Borg Barthet, M. Berger és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: R. Șereș tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. április 12-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- M. Bichat képviseletében F. Koch Rechtsanwalt,

- D. Chlubna képviseletében H. Kuster és U. Meißner Rechtsanwälte,

- I. Walkner képviseletében H. Kuster és U. Meißner Rechtsanwälte,

- az Aviation Passage Service Berlin GmbH & Co. KG képviseletében U. Rupp és U. Schweibert Rechtsanwältinnen,

- a német kormány képviseletében T. Henze és R. Kanitz, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében C. Valero, F. Erlbacher és M. Kellerbauer, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2018. június 21-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv (HL 1998. L 225., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 327. o.; helyesbítések: HL 2007. L 59., 84. o.; HL 2014. L 289., 24. o.) 2. cikke (4) bekezdésének az értelmezésére vonatkoznak.

2 E kérelmeket három, a Miriam Bichat, Daniela Chlubna, illetve Isabelle Walkner és a korábbi munkáltatójuk, az Aviation Passage Service Berlin GmbH & Co. KG társaság (a továbbiakban: APSB) között az elbocsátásuknak a 98/59 irányelv 2. cikkében foglalt konzultációs eljárásra tekintettel való szabályossága tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 1975. február 17-én az Európai Közösségek Tanácsa elfogadta a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 75/129/EGK irányelvet [nem hivatalos fordítás] (HL 1975. L 48., 29. o.).

4 Az 1992. június 24-i 92/56/EGK tanácsi irányelv módosította a 75/129 irányelvet, és annak 2. cikkét kiegészítette a (4) bekezdéssel, amely a következőképpen szól:

"Az (1), (2) és (3) bekezdésben foglalt kötelezettségek attól függetlenül fennállnak, hogy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntést a munkáltató vagy a munkáltatót ellenőrző vállalkozás hozza-e meg.

Az ebben az irányelvben foglalt tájékoztatási, konzultációs és értesítési kötelezettségek állítólagos megszegésének megítélésében nem vehető figyelembe a munkáltatónak az a védekezése, hogy a csoportos létszámcsökkentéshez vezető döntést meghozó vállalkozás nem adta meg a szükséges információt a munkáltatónak." [nem hivatalos fordítás]

5 Az áttekinthetőség és a célszerűség érdekében a 92/56 irányelvvel módosított 75/129 irányelvet ez követően hatályon kívül helyezte és felváltotta a 98/59 irányelv, amely konszolidálta az eredeti irányelvet.

6 A 98/59 irányelv (2) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

"mivel fontos a munkavállalók védelmének biztosítása a csoportos létszámcsökkentések esetén, figyelembe véve eközben a Közösségen belüli kiegyensúlyozott gazdasági és szociális fejlődés szükségességét".

7 Ezen irányelv 2. cikkének szövege a következő: "(1) Ha egy munkáltató csoportos létszámcsökkentéseket tervez, megállapodás kötése céljából megfelelő időben konzultációkat kezdeményez a munkavállalók képviselőivel. (2) A konzultációk kiterjednek legalább a csoportos létszámcsökkentések elkerülésének vagy az érintett munkavállaló létszámcsökkentésének módjaira és eszközeire, valamint a következmények enyhítésére olyan kísérő szociális intézkedések alkalmazása révén, amelyek többek között az elbocsátott munkavállalók áthelyezéséhez vagy átképzéséhez nyújtott támogatásra vonatkoznak. [...] (3) Annak érdekében, hogy a munkavállalók képviselői konstruktív javaslatokat tehessenek, a munkáltatók a konzultációk során megfelelő időben: [...] (4) Az (1), (2) és (3) bekezdésben foglalt kötelezettségek attól függetlenül fennállnak, hogy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntést a munkáltató vagy a munkáltatót ellenőrző vállalkozás hozza-e meg. Az ebben az irányelvben foglalt tájékoztatási, konzultációs és értesítési kötelezettségek állítólagos megszegésének megítélésében nem vehető figyelembe a munkáltatónak az a védekezése, hogy a csoportos létszámcsökkentéshez vezető döntést meghozó vállalkozás nem adta meg a szükséges információt a munkáltatónak."

a) megadnak nekik minden, a tárgyra vonatkozó információt;

b) írásban feltétlenül közlik velük:

i. a tervezett elbocsátások okait;

ii. az elbocsátani kívánt munkavállalók számát és a munkavállalói kategóriákat;

iii. a rendszerint alkalmazott munkavállalók számát és a munkavállalói kategóriákat;

iv. arról az időszakról, amely során az elbocsátásokat végre kívánják hajtani;

v. az elbocsátani kívánt munkavállalók kiválasztására javasolt ismérveket, amennyiben a nemzeti jogszabályok és/vagy gyakorlat e jogot a munkáltatóra ruházzák;

vi. a nemzeti jogszabályokból és/vagy gyakorlatból következő végkielégítéstől eltérő, esetleges egyéb végkielégítés kiszámításának módszerét.

8 Az említett irányelv 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Ez az irányelv nem korlátozza a tagállamoknak azt a jogát, hogy a munkavállalókra nézve kedvezőbb törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy fogadjanak el, vagy a munkavállalókra nézve kedvezőbb kollektív szerződések alkalmazását engedélyezzék vagy segítsék elő."

9 Ugyanezen irányelv 6. cikke a következőket írja elő:

"A tagállamok biztosítják, hogy az irányelv szerinti kötelezettségek kikényszerítésére bírósági és/vagy igazgatási eljárások álljanak a munkavállalók képviselőinek és/vagy a munkavállalóknak a rendelkezésére."

A német jog

10 A 98/59 irányelv 2. cikkét a Kündigungsschutzgesetz (az elbocsátással szembeni védelemről szóló törvény, BGBl. I, 1317. o.; a továbbiakban: KSchG) 17. §-a ülteti át, és a következőképpen rendelkezik: "(2) Ha egy munkáltató csoportos létszámcsökkentéseket tervez, a releváns információt megfelelő időben a munkavállalók képviselőinek rendelkezésére bocsátja, különösen pedig írásban közli velük: A munkáltató és a munkavállalók képviselői között folytatott konzultációk kiterjednek legalább a csoportos létszámcsökkentések elkerülésének vagy az érintett munkavállaló-létszám csökkentésének módjaira és eszközeire, valamint a következmények enyhítésére. (3a) Az (1)-(3) bekezdésben foglalt tájékoztatási, konzultációs és közlési kötelezettségek attól függetlenül fennállnak, hogy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntést a munkáltató vagy a munkáltatót ellenőrző vállalkozás hozza-e meg. A munkáltató nem védekezhet azzal, hogy a csoportos létszámcsökkentéshez vezető döntést meghozó vállalkozás nem adta meg a szükséges információt a munkáltatónak."

1. a tervezett elbocsátások okait;

2. az elbocsátani kívánt munkavállalók számát és munkavállalói kategóriákat;

3. a rendszerint alkalmazott munkavállalók számát és a munkavállalói kategóriákat;

4. azt az időszakot, amely során a tervezett elbocsátásokat végre kívánják hajtani;

5. az elbocsátani kívánt munkavállalók kiválasztására javasolt ismérveket;

6. a végkielégítés kiszámításának módszerét.

Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

11 M. Bichat-t 1988. május 1-jétől a berlini (Németország) Tegel repülőtéren az utaskiszolgálás területén alkalmazta az APSB társaság, valamint annak jogelődje. D. Chlubna és I. Walkner hasonló beosztást töltött be 1992. május 1-jétől.

12 Az APSB kizárólag a földi kiszolgálás különböző területein tevékenykedő GlobeGround Berlin GmbH & Co. KG társaság (a továbbiakban: GGB) számára végzett munkát. 2008-ban e társaságot felvásárolta a WISAG-csoport, amely bizonyos átszervezéseket hajtott végre, az alapügy alperese ugyanakkor megőrizte tevékenységi területét.

13 A veszteséges GGB 2014. június 30-tól fokozatosan felmondta az APSB-vel kötött szerződéseit, és tájékoztatta ez utóbbit arról, hogy ezentúl a csoporton kívüli vállalkozásokat bíz meg az általa nyújtott szolgáltatásokkal. E vállalkozások nem vették át az APSB személyi állományának egyetlen tagját sem.

14 2014. szeptember 22-én az APSB, az alapügy alperesének közgyűlésén a GGB - szavazati joggal rendelkező egyetlen részvényesként - elfogadta azon határozatot, hogy 2015. március 31-től az APSB megszünteti a tevékenységét, és az említett tevékenységek gyakorlására létrehozott szervezetet feloszlatja.

15 2015 januárjában az APSB csoportos létszámcsökkentés tervezetéről tájékoztatta az üzemi tanácsot és meghallgatta e tárggyal kapcsolatban, anélkül hogy ezt követően figyelembe vette volna az e tanács által az összes tervezett elbocsátással szemben kifejtett és azzal indokolt tiltakozást, hogy mind az APSB, mind pedig a GGB tekintetében fiktív a veszteséges helyzet.

16 2015. január 29-én M. Bichat-t, D. Chlubnát és I. Walknert tájékoztatták arról, hogy 2015. augusztus 31-től munkaviszonyuk megszűnik.

17 Több sikeres eljárás indult e csoportos létszámcsökkentésekkel szemben. 2015. június 10-én az APSB tájékoztatta az üzemi tanácsot, hogy szándékában áll újabb csoportos létszámcsökkentést végrehajtani. Erre 2015. június 27-én, ez alkalommal 2016. január 31-i hatállyal került sor. Ezzel összefüggésben a GGB kifejtette, hogy az indokok ugyanazok voltak, mint amelyeket az APSB üzemi tanácsával az előző, 2015. augusztus 31-i hatállyal végrehajtott csoportos létszámcsökkentés során közöltek.

18 A 2016. január 12-i (C-61/17. sz. ügy), 2016. február 23-i (C-62/17. sz. ügy) és a 2016. március 1-jei (C-72/17. sz. ügy) ítéletével az Arbeitsgericht Berlin-Brandenburg (berlin-brandenburgi munkaügyi bíróság, Németország) elutasította az alapeljárás felpereseinek kereseteit. E felperesek fellebbezést nyújtottak be ezen ítéletek ellen a kérdést előterjesztő bíróságnál.

19 A Landesarbeitsgericht Berlin-Brandenburg (berlin-brandenburgi munkaügyi fellebbviteli bíróság, Németország) megítélése szerint az előtte folyamatban lévő jogviták kimenetele különösen a 98/59 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének értelmezésétől függ. Ezzel kapcsolatban e bíróság kifejti, hogy a KSchG 17. §-a, amely szinte szó szerint átveszi az említett irányelv 2. cikkének szövegét, különösen a "munkáltatót ellenőrző vállalkozás" fogalmának különböző értelmezéseire ad alapot nemzeti szinten. E fogalom kiterjesztő értelmezése, amely kiterjed a vállalkozáscsoportok joga értelmében nem kapcsolt, hanem kizárólag de iure vagy de facto ellenőrzés alatt álló vállalkozásokra is, a szóban forgó elbocsátások érvénytelenségét eredményezheti az érvénytelenség megállapítására irányuló alapügyekben, míg az említett fogalom megszorító értelmezése szerint nem eredményezi azt.

20 E körülmények között a Landesarbeitsgericht Berlin-Brandenburg (berlin-brandenburgi munkaügyi fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A [98/59 irányelv] 2. cikke (4) bekezdésének első albekezdése szerinti, »a munkavállalót ellenőrző vállalkozás« csak olyan vállalkozás lehet, amelynek befolyását részesedés és szavazati jogok biztosítják, vagy elegendő a szerződésben, illetve a gyakorlatban (például természetes személyek utasításának lehetőségével) biztosított befolyás is?

2) Amennyiben az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy nem szükséges a részesedés és szavazati jogok által biztosított befolyás:

Akkor is a [98/59] irányelv 2. cikke (4) bekezdésének első albekezdése szerinti »csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről« van szó, ha az ellenőrző vállalkozás olyan utasításokat ad a munkáltatónak, amelyek gazdasági szempontból szükségessé teszik a munkáltatónál a csoportos létszámcsökkentéseket?

3) A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

A [98/59] irányelv 2. cikke (3) bekezdésének a) pontjával, valamint b) pontjának i. alpontjával és (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (4) bekezdésének második albekezdése előírja-e, hogy az ellenőrző vállalkozás döntéseinek azon üzemgazdasági vagy egyéb okairól is tájékoztatni kell a munkavállalók képviselőit, amelyek a munkáltató csoportos létszámcsökkentésre irányuló terveihez vezettek?

4) Összeegyeztethető-e a [98/59] irányelv 2. cikke (3) bekezdésének a) pontjával, valamint b) pontjának i. alpontjával és (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (4) bekezdésével, ha az ellenőrzés szempontjainak bemutatásán túlmutató előterjesztési és bizonyítási kötelezettség terheli a[z érintett] bíróság előtti eljárásban elbocsátásuk érvénytelenségének megállapítása érdekében az elbocsátó munkáltató és a munkavállalók képviselői közötti szabályos konzultációs eljárás lefolytatásának hiányára hivatkozó, csoportos létszámcsökkentés keretében elbocsátott munkavállalókat?

5) A negyedik kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

Ebben az esetben milyen további előterjesztési és bizonyítási kötelezettséggel terhelhetők a munkavállalók a hivatkozott rendelkezések szerint?"

21 A Bíróság elnöke 2017. március 9-i határozatával az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C-61/17., C-62/17. és C-72/17. sz. ügyeket.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

Az elfogadhatóságról

22 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a német kormány arra hivatkozik, hogy e kérdés elfogadhatatlan, mivel hipotetikus jellegű problémára vonatkozik, és a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett ténybeli és jogi elemek alapján nem tud hasznos választ adni e kérdésre.

23 E vonatkozásban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ügyben eljáró és a meghozandó határozatért felelős nemzeti bíróságok feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatalához szükség van-e valamely előzetes döntéshozatali kérdésre, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések relevánsak-e. Következésképpen, ha a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2018. március 6-iSEGRO és Horváth ítélet, C-52/16 és C-113/16, EU:C:2018:157, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24 A nemzeti bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azon ténybeli és jogi elemek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a feltett kérdéseket hasznos módon válaszolja meg (lásd különösen: 2018. március 6-iSEGRO és Horváth ítélet, C-52/16 és C-113/16, EU:C:2018:157, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25 Márpedig a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy először is a Bíróság által 2017. október 25-én a kérdést előterjesztő bírósághoz intézett tájékoztatáskérést követően e bíróság megismételte mind az előzetes döntéshozatal szükségességét a tekintetben, hogy meg tudja hozni ítéletét, mind pedig a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját.

26 Másodsorban, amint a főtanácsnok indítványának 32. pontjában megállapította, a kérdést előterjesztő bíróság által adott információk nem olyan jellegűek, hogy az első kérdést hipotetikussá tennék.

27 A fentiekből az következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett e kérdés elfogadható.

Az ügy érdeméről

28 A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy a 98/59 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének első albekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a "munkáltatót ellenőrző vállalkozás" fogalma kizárólag az e munkáltatóval a részesedés vagy a szavazati jogok révén kapcsolt vállalkozásra vonatkozik, vagy arra a vállalkozásra is, amely szerződéses kapcsolatok vagy ténykörülmények alapján ugyanilyen jellegű, meghatározó befolyást gyakorol az említett munkáltatóra.

29 E tekintetben először is rá kell mutatni, hogy a 98/59 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének első albekezdése nem határozza meg a "munkáltatót ellenőrző vállalkozás" fogalmát, és a tagállami jogra sem utal e kérdésben. Így a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint mind az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből, mind az egyenlőség elvéből az következik, hogy az olyan uniós jogi rendelkezés fogalmait, amely semmilyen konkrét utalást nem tartalmaz a tagállamok jogára a rendelkezés értelmének vagy terjedelmének meghatározásához, általában az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell meghatározni (lásd különösen: 2005. január 27-iJunk ítélet, C-188/03, EU:C:2005:59, 29. és 30. pont; 2015. május 13-iLyttle és társai ítélet, C-182/13, EU:C:2015:317, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30 E körülmények mellett és a "letelepedés" 98/59 irányelv 1. cikke (1) bekezdése első albekezdése a) pontjának ii. alpontjában szereplő fogalmához hasonlóan, a "munkáltatót ellenőrző vállalkozás" ezen irányelv 2. cikke (4) bekezdésének első albekezdésében szereplő fogalmát önállóan és egységesen kell értelmezni az Unió jogrendjében (lásd ebben az értelemben: 2015. május 13-iLyttle és társai ítélet, C-182/13, EU:C:2015:317, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31 Előzetesen pontosítani kell, hogy az "ellenőrzés" 98/59 irányelv alkalmazásában vett fogalma - amint azt a főtanácsnok indítványának 50. pontjában kifejtette - olyan helyzet, amelyben valamely vállalkozás olyan stratégiai vagy üzleti döntést hozhat, amely a munkáltatót csoportos létszámcsökkentés megfontolására vagy tervbe vételére kényszeríti (lásd ebben az értelemben: 2009. szeptember 10-iAkavan Erityisalojen Keskusliitto AEK és társai ítélet, C-44/08, EU:C:2009:533, 48. pont).

32 Ennek pontosítása mellett nem határozható meg kizárólag a 98/59 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének első albekezdése alapján a vállalkozás és a munkáltató közötti azon kapcsolat, amely lehetővé teszi azon körülmények meghatározását, amelyek mellett az első "ellenőrzi" a másodikat. E körülmények mellett figyelembe kell venni e rendelkezés keletkezését, valamint az alapügy tárgyát képező szabályozás célkitűzését.

33 Ami először is, a 98/59 irányelv 2. cikke (4) bekezdése első albekezdésének keletkezését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítése először a jelen ítélet 3. pontjában hivatkozott, a 92/56 irányelvvel módosított 75/129 irányelv tárgyát képezte.

34 A 92/56 irányelv hatodik preambulumbekezdése kifejti, hogy ezen irányelv annak biztosítására irányul, hogy a munkáltató tájékoztatásra, konzultációra és értesítésre vonatkozó kötelezettségei attól függetlenül fennálljanak, hogy a csoportos létszámcsökkentésekről szóló döntést a munkáltató vagy az e munkáltatót ellenőrző vállalkozás hozza-e meg. A 92/56 irányelv e célból beiktatatta a 75/129 irányelv 2. cikkébe a (4) bekezdést, amely megfelel 98/59 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének.

35 A 98/59 irányelv, akárcsak korábban a 75/129 irányelv, amelyet az előbbi felváltott, a csoportos létszámcsökkentés esetén a munkavállalók védelmét szolgáló szabályok részleges harmonizációját biztosítja, vagyis az ilyen létszámcsökkentés esetén követendő eljárást (2016. december 21-iAGET Iraklis ítélet, C-201/15, EU:C:2016:972, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 A Bíróság e tekintetben kifejtette, hogy e részleges harmonizáció keretében a jogalkotó a 92/56 irányelv, majd a 98/59 irányelv elfogadásával a korábbi szabályozás hézagait szándékozta betölteni, és pontosítani kívánta a vállalatcsoporthoz tartozó munkáltatók kötelezettségeit. Így olyan gazdasági környezetben, amelyet az ilyen vállalatcsoportok növekvő száma jellemez, a 98/59 irányelv 2. cikkének (4) bekezdése egymást ellenőrző vállalkozások esetén is lehetővé teszi az ezen irányelv célkitűzésének hatékony megvalósulását, vagyis - ahogyan az az irányelv (2) preambulumbekezdésében szerepel - a munkavállalókat csoportos létszámcsökkentés esetén megillető védelem megerősítését (2009. szeptember 10-iAkavan Erityisalojen Keskusliitto AEK és társai ítélet, C-44/08, EU:C:2009:533, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 Következésképpen a Bíróság a 98/59 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének és (4) bekezdése első albekezdésének azon értelmezését fogadta el, amely szerint mindig az érintett munkavállalókat foglalkoztató munkáltatót terheli a munkavállalók képviselőivel való konzultáció folytatásának kötelezettsége, függetlenül attól, hogy e két társaság közül tőle vagy az anyavállalattól származik az a döntés, amely következtében megfontolta vagy tervbe vette a csoportos létszámcsökkentést (2009. szeptember 10-iAkavan Erityisalojen Keskusliitto AEK és társai ítélet, C-44/08, EU:C:2009:533, 62. pont).

38 Ami másodsorban a 98/58 irányelv célját illeti, amint az a (2) preambulumbekezdéséből egyértelműen kiderül, a csoportos létszámcsökkentések esetén a munkavállalók védelmének megerősítésére irányul. A Bíróság ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az említett irányelv 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a csoportos létszámcsökkentést megelőzően a munkavállalók képviselőivel folytatott konzultáció kiterjed a csoportos létszámcsökkentések elkerülésének vagy az érintett munkavállaló-létszám csökkentésének módjaira és eszközeire, valamint a következmények enyhítésére olyan kísérő szociális intézkedések alkalmazása révén, amelyek - többek között - az elbocsátott munkavállalók áthelyezéséhez vagy átképzéséhez nyújtott támogatásra vonatkoznak (2016. december 21-iAGET Iraklis ítélet, C-201/15, EU:C:2016:972, 27. és 28. pont).

39 A csoportos létszámcsökkentés esetén a munkavállalók számára biztosított védelem ezért fokozott, mivel a "munkáltatót ellenőrző vállalkozás" 98/59 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének első albekezdésében szereplő fogalmának meghatározásához megállapított kritériumok szélesek, e kritériumoknak mindazonáltal tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot és annak elveit, így a jogbiztonság elvét.

40 E feltételek mellett a 98/59 irányelv 2. cikke (4) bekezdése első albekezdése keletkezésének és céljának értelmezéséből az következik, hogy egyfelől a "munkáltatót ellenőrző vállalkozás" fogalma kiterjed minden olyan vállalkozásra, amely - az ugyanazon csoporthoz való tartozás vagy a társaság tőkéjéből való részesedés következtében a munkáltató tag- vagy közgyűlésén, illetve döntéshozatali szerveiben számára biztosított szavazati többség alapján - a munkáltatót csoportos létszámcsökkentés megfontolására vagy végrehajtására irányuló határozat elfogadására kényszerítheti.

41 Meg kell továbbá állapítani, hogy azon helyzetek is e fogalom alá tartoznak, amelyekben a vállalkozás - bár nem éri el az előző pontban felidézett szavazati többséget - a jelen ítélet 31. pontja szerinti meghatározó befolyást gyakorolhat, amely a társaság szerveiben elért szavazati eredményekben mutatkozik meg, mégpedig különösen a munkáltató felosztott alaptőkéje, a részvényeseknek a közgyűléseken való, viszonylag alacsony részvételi foka vagy a munkáltató keretein belül a tagok közötti megállapodások léte miatt.

42 Másfelől, a jogbiztonság elve védelmének biztosítása céljából kizárólag ténybeli szempontok - így a munkáltató és a másik vállalkozás közös vagyoni érdekének fennállta, vagy az Európai Bizottság által az írásbeli és a szóbeli észrevételeiben hivatkozott, "a vállalkozás azon jól felfogott, saját érdek[ének fennállta], hogy teljesítse a 98/59 irányelvben előírt tájékoztatási, konzultációs és értesítési kötelezettséget" - nem alapozhatják meg olyan helyzet fennállását, amelyben valamely vállalkozás a 98/59 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének első albekezdése értelmében ellenőrzi a munkáltatót.

43 Az ilyen szempontok esetleges alkalmazása egyébként nem követelheti meg a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságtól nehéz és esetleges eredményt hozó, olyan vizsgálat lefolytatását, amely az érintett vállalkozások számára közös, különböző érdekek jellegének és intenzitásának értékelésére irányul, ez ugyanis sérthetné a jogbiztonság fent említett elvét.

44 Nem vitatott továbbá, hogy az egyszerű szerződéses kapcsolat, amennyiben e kapcsolat nem teszi lehetővé a vállalkozás számára azt, hogy meghatározó befolyást gyakoroljon a munkáltató által hozott, létszámcsökkentésre vonatkozó határozatok felett, nem ítélhető elegendőnek a 98/59 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének értelmében vett ellenőrzési kapcsolat megállapításához.

45 A fenti megállapítások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 98/59 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a "munkáltatót ellenőrző vállalkozás" fogalma kiterjed minden, e munkáltatóhoz az alaptőkéjében való részesedés, vagy bármely más olyan jogi kötelékkel kapcsolódó vállalkozásra, amely lehetővé teszi a munkáltató döntéshozatali szerveiben meghatározó befolyás gyakorlását és a munkáltató csoportos létszámcsökkentés megfontolására vagy végrehajtására való kényszerítését.

A második-ötödik kérdésről

46 Figyelembe véve az első kérdésre adott választ, a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik kérdést nem szükséges megválaszolni.

A költségekről

47 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv 2. cikke (4) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a "munkáltatót ellenőrző vállalkozás" fogalma kiterjed minden, e munkáltatóhoz az alaptőkéjében való részesedés, vagy bármely más olyan jogi kötelékkel kapcsolódó vállalkozásra, amely lehetővé teszi a munkáltató döntéshozatali szerveiben meghatározó befolyás gyakorlását és a munkáltató csoportos létszámcsökkentés megfontolására vagy végrehajtására való kényszerítését.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.