31986R4057[1]

A Tanács 4057/86/EGK rendelete (1986. december 22.) a tengeri fuvarozásban alkalmazott tisztességtelen árképzési gyakorlatokról

A Tanács 4057/86/EGK rendelete

(1986. december 22.)

a tengeri fuvarozásban alkalmazott tisztességtelen árképzési gyakorlatokról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 84. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság által benyújtott rendelet tervezetére,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

mivel többek között a 78/774/EGK tanácsi határozat [3] által felállított információs rendszer alapján indokolhatóan vélelmezhető, hogy a Közösség hajótulajdonosainak versenyképes részvételét a nemzetközi vonalhajózásban hátrányosan befolyásolták harmadik országok vonalhajózási társaságai részéről tapasztalható bizonyos tisztességtelen gyakorlatok;

mivel a Közösség hajózási ágazatának a felépítése szükségessé teszi e rendelet rendelkezései hatályának kiterjesztését a tagállamok Közösségen kívül letelepedett állampolgáraira vagy a Közösségen kívül alapított és a tagállamok állampolgárai által ellenőrzött teherfuvarozó hajózási társaságokra is, olyan esetekben, amikor azok hajói egy tagállamban lettek lajstromozva az érintett tagállam törvényei szerint;

mivel az ilyen tisztességtelen gyakorlatok egyes kiválasztott áruk fuvarozása esetében olyan fuvardíjak folyamatos alkalmazásával járnak, amelyek alacsonyabbak, mint az ugyanilyen áruk esetében letelepedett és képviseleti jelenlétű hajótulajdonosok által alkalmazott legalacsonyabb fuvardíjak;

mivel az ilyen árképzési gyakorlatok alkalmazását nem kereskedelmi jellegű előnyök teszik lehetővé, amelyeket olyan államok nyújtanak, amelyek nem a Közösség tagjai;

mivel a Közösségnek képesnek kell lennie arra, hogy az ilyen árképzési gyakorlatokkal szemben kárpótlási célú intézkedéseket tegyen meg;

mivel nem léteznek olyan nemzetközileg elfogadott szabályok, amelyek meghatározzák, hogy mi tekintendő tisztességtelen árnak a tengeri fuvarozás területén;

mivel a tisztességtelen árképzési gyakorlatok létének meghatározása céljából gondoskodni kell egy megfelelő számítási módszer alkalmazásáról; mivel a "szokásos fuvardíj" kiszámításánál tekintetbe kell venni a vonalhajózási konferenciákon belül vagy azokon kívül tevékenykedő letelepedett és képviseleti jelenlétű társaságok által ténylegesen alkalmazott összehasonlítható fuvardíjakat, vagy más módszer szerint az összehasonlítható társaságok indokolt nyereségességi árréssel megnövelt költségei alapján kiszámított fuvardíjakat;

mivel az okozott veszteségek meghatározásához a vonatkozó megfelelő tényezőket meg kell határozni;

mivel meg kell határozni a panasz emelésekor követendő eljárásokat a Közösség hajózási ágazata nevében eljárók számára, akik a tisztességtelen árképzési gyakorlatok miatt károsultaknak vagy veszélyeztetetteknek tartják magukat; mivel indokoltnak tűnik annak egyértelművé tétele, hogy egy panasz visszavonása esetén az eljárások megszüntethetők, de ez nem szükségszerű;

mivel a tagállamok és a Bizottság között együttműködést kell fenntartani mind a tisztességtelen árképzési gyakorlatok létéről és az azokból származó károkról szóló információk vonatkozásában, mind az esetnek azt követő, közösségi szintű vizsgálata vonatkozásában; mivel ennek előmozdítása érdekében konzultációkat kell kezdeményezni egy tanácsadó bizottság keretein belül;

mivel indokolt a vizsgálat során követendő eljárás szabályainak és különösen a Közösség hatóságai, valamint az érintett felek jogainak és kötelezettségeinek, továbbá azoknak a feltételeknek az egyértelmű meghatározása, amelyek alkalmazásával az érintett felek hozzáférhetnek az információkhoz, és kérelmezhetik információ szolgáltatását a fontos tényekkel és megfontolásokkal kapcsolatosan, amelyek alapján a szándékok szerint javaslatot fognak tenni egy kártalanító illeték alkalmazásának a bevezetésére;

mivel a tisztességtelen árképzési gyakorlatok alkalmazásától való elrettentés céljából, azonban a nem konferenciatag vonalhajózási társaságok által támasztott árverseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása nélkül, amennyiben azok tevékenységeiket tisztességes és kereskedelmi jellegű alapon végzik, olyan esetekben, amikor a véglegesen megállapított tények arra utalnak, hogy tisztességtelen árképzési gyakorlatok és azokból származó károk jelentkeznek, megfelelő indokokra alapozva indokolt lehetővé tenni kártalanító illetékek kivetését;

mivel annak biztosítása érdekében, hogy a kártalanító illetékek kivetése szabályszerű és egységes módon történjen lényeges, hogy az ilyen illetékek kivetésének alkalmazásához általános szabályok kerüljenek meghatározásra; mivel az említett illetékek természete miatt az ilyen szabályok eltérőek lehetnek a szokásos importilletékek kivetésének a szabályaitól;

mivel a megtett intézkedések felülvizsgálatához és, amikor a helyzet úgy kívánja, a vizsgálat újbóli megindításához nyitott és tisztességes eljárások alkalmazását kell biztosítani;

mivel a kártalanító illetékek visszatérítésére vonatkozó kérelmek megvizsgálásához megfelelő eljárásokat kell kidolgozni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A rendelet célja

E rendelet megállapítja az egyes harmadik országok nemzetközi teherfuvarozó vonalhajózási tevékenységet végző hajótulajdonosai által alkalmazott, a Közösségbe irányuló, onnan kiinduló vagy Közösségen belüli egyes útvonalakon a fuvardíj rendjét komolyan megsértő, a Közösség ilyen útvonalakon tevékenykedő hajótulajdonosai számára súlyos kárt okozó vagy azzal fenyegető, és a Közösség érdekeit sértő tisztességtelen árképzési gyakorlatokra adandó válasz során követendő eljárást.

2. cikk

Az 1. cikkben említett nagy kárt okozó tisztességtelen árképzési gyakorlatokra adandó válaszként a Közösség kártalanító illeték alkalmazásáról dönthet.

Fenyegető nagy kár csak vizsgálat lefolytatására adhat alapot a 4. cikk értelmében.

3. cikk

E rendelet alkalmazásában:

a) "harmadik ország hajótulajdonosa": a d) pontban említetteken kívüli teherfuvarozó vonalhajózási társaságok;

b) "tisztességtelen árképzési gyakorlatok": egyes kiválasztott áruk vagy az összes áru fuvardíjának legalább hat hónapos időszak folyamán a szokásosan alkalmazott fuvardíjnál alacsonyabb áron történő folyamatos alkalmazása a Közösségbe irányuló, onnan kiinduló vagy Közösségen belüli meghatározott útvonalon olyan esetekben, amikor az ilyen alacsonyabb fuvardíjak alkalmazását az a tény teszi lehetővé, hogy egy állam, amely nem tagja a Közösségnek, nem kereskedelmi jellegű előnyöket nyújt az érintett hajótulajdonos számára;

c) a "szokásos fuvardíj" meghatározásánál az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

i. a b) pont rendelkezéseiben említett előnyöket nem élvező, ugyanazon vagy hasonló útvonalon tevékenykedő, azonos szolgáltatást nyújtó letelepedett és képviseleti jelenlétű társaságok által a szokásos hajózási üzletmenetben ténylegesen alkalmazott összehasonlítható fuvardíjak;

ii. illetve más esetekben az a kialakított fuvardíj, amelynek meghatározása a b) pont rendelkezéseiben említett előnyöket nem élvező összehasonlítható társaságok indokolt nyereségességi árréssel megnövelt költségeinek megfelelő összegű fuvardíj kiszámításával történik. A költség kiszámításának az alapja a szokásos hajózási üzletmenetben keletkező állandó és változó költségek teljes összege, megnövelve az üzemi rezsiköltség indokoltan elfogadható összegével.

d) A "Közösség hajótulajdonosai" a következők:

- a Szerződés értelmében a Közösség valamely tagállamában alapított teherfuvarozó hajózási társaságok,

- a tagállamoknak Közösségen kívül letelepedett állampolgárai vagy a Közösségen kívül alapított és a tagállamok állampolgárai által ellenőrzött teherfuvarozó hajózási társaságok, olyan esetekben, amikor azok hajói egy tagállamban lettek lajstromozva az érintett tagállam törvényei szerint.

4. cikk

A kár vizsgálata

(1) A kár vizsgálatában figyelembe kell venni a következő tényezőket:

a) a Közösség hajótulajdonosaival versenyben állók által a kérdéses útvonalon ajánlott fuvardíjak, különösen annak meghatározása céljából, hogy azok lényegesen alacsonyabbak-e, mint a Közösség hajótulajdonosai által ajánlott szokásos fuvardíjak, figyelembe véve az összes érintett társaság által felajánlott szolgáltatások színvonalát;

b) a fenti tényező hatása a Közösség hajótulajdonosainak a helyzetére, amely hatást számos gazdasági mutatószám alakulásának az iránya jelez, ilyenek:

- a hajókifutások,

- a felvevőképesség kihasználtsága,

- a rakomány-lekötések,

- a piaci részesedés,

- a fuvardíjtételek (tehát a fuvardíjak leszorítása vagy a szokásos esetben bekövetkező fuvardíjemelések bekövetkezésének a megakadályozása),

- a nyereség,

- a tőkehozam,

- a befektetés,

- a foglalkoztatottság.

(2) Állítólagos fenyegető kár vélelmezésekor a Bizottság megvizsgálhatja azt is, hogy előre láthatóan egyértelműen valószínűsíthető-e, hogy egy bizonyos helyzet tényleges kár keletkezéséhez vezet. Ebből a szempontból figyelembe lehet venni az olyan tényezőket is, mint:

a) az igénybe vett hajótér növekedése azon a hajózási útvonalon, amelyen a Közösség hajótulajdonosaival versenyhelyzet áll fenn;

b) a külföldi hajótulajdonosok országában már meglévő vagy az előre látható jövőben kialakuló fuvarpiaci felvevőképesség és annak a valószínűsíthető mértéke, hogy a piaci felvevőképesség eredményeként igénybe vett hajóteret feltehetően használni fogják-e az a) pontban hivatkozott hajózási útvonalon.

(3) Az olyan károk, amelyeket önmagukban vagy egyéb tényezőkkel kombinálva a Közösség hajótulajdonosainak helyzetét hátrányosan befolyásoló más tényezők idéztek elő, nem tulajdoníthatók a kérdéses gyakorlatok alkalmazásából származónak.

5. cikk

Panasz

(1) A Közösség hajózási ágazata képviseletében tevékenykedő bármely jogi vagy természetes személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyesület, amely a tisztességtelen árképzési gyakorlatok alkalmazása miatt károsultnak vagy fenyegetettnek véli saját magát, írásos panaszt nyújthat be.

(2) A panasznak elegendő bizonyítékot kell tartalmaznia a tisztességtelen árképzési gyakorlatok alkalmazására és az abból származó kárra vonatkozóan.

(3) A panaszt a Bizottságnak vagy egy tagállamnak kell benyújtani, amely tagállam azt továbbítja a Bizottság felé. A Bizottság a tagállamok számára megküldi minden átvett panasz egy másolatát.

(4) A panasz visszavonható, amely esetben a kezdeményezett eljárások megszüntethetők, amennyiben azok megszüntetése nem sérti a Közösség érdekeit.

(5) Ha konzultációk lefolytatását követően nyilvánvalóvá válik, hogy a panasz nem szolgáltat elegendő bizonyítékot vizsgálat kezdeményezéséhez, a panaszt emelő felet erről tájékoztatni kell.

(6) Ha nem áll fenn panasz, de egy tagállam elegendő bizonyíték birtokába jut tisztességtelen árképzési gyakorlatok alkalmazásával és a Közösség hajótulajdonosai számára ezekből származó károkkal kapcsolatosan, haladéktalanul köteles az ilyen bizonyítékokról a Bizottságot tájékoztatni.

6. cikk

Konzultációk

(1) Az e rendelet rendelkezései szerinti valamennyi konzultációt egy, a tagállamok mindegyikének képviselőiből álló tanácsadó bizottságon belül kell lefolytatni, amely bizottság elnöki tisztét a Bizottság által delegált képviselő látja el. A konzultációkat egy tagállam általi felkérést vagy a Bizottság általi indítványozást követően azonnal le kell folytatni.

(2) A bizottság akkor tart ülést, amikor az elnök azt összehívja. Az elnök a tagállamok számára a lehető legrövidebb időn belül minden vonatkozó tájékoztatást megad.

(3) Amikor az szükséges, a konzultációkat csak írásos formában folytatják le; ilyen esetekben a Bizottság értesíti a tagállamokat és meghatároz egy időszakot, amelyen belül a tagállamok jogosultak véleményüket kifejteni vagy szóbeli konzultáció lehetőségét kérelmezni.

(4) A konzultációnak mindenek előtt az alábbi területeket kell érintenie:

a) a tisztességtelen árképzési gyakorlatok alkalmazásának a megléte és összegszerűsége;

b) az okozott kár megléte és mértéke;

c) a tisztességtelen árképzési gyakorlatok alkalmazása és a kár közötti okozati kapcsolat;

d) azok az intézkedések, amelyek az adott körülmények között alkalmasak arra, hogy megakadályozzák vagy orvosolják a tisztességtelen árképzési gyakorlatok alkalmazása által okozott károkat, valamint az ilyen intézkedések hatályba léptetésének módja és eszközei.

7. cikk

Indítványozás és az azt követő vizsgálat

(1) Ha a konzultáció lefolytatását követően nyilvánvalóvá válik, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az eljárás megindításához, a Bizottság haladéktalanul:

a) bejelenti az eljárás megindítását az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában; az ilyen bejelentésekben fel kell tüntetni az érintett külföldi hajótulajdonos nevét és a származása szerinti országot, a megkapott információk összefoglaló ismertetését, és elő kell írnia, hogy a Bizottságot minden vonatkozó információról tájékoztatni kell; meg kell határoznia azt az időszakot, amelynek folyamán az érdekelt felek nézeteiket írásban kifejthetik és kérelmezhetik a Bizottság általi szóbeli meghallgatásukat az (5) bekezdés rendelkezései szerint;

b) tájékoztatja erről a Bizottság tudomása szerint érintett hajótulajdonosokat, fuvaroztatókat és szállítmányozókat, valamint a panaszt előterjesztőket;

c) megkezdi a vizsgálatot közösségi szinten a tagállamokkal együttműködve; az ilyen kivizsgálásnak ki kell terjednie mind a tisztességtelen árképzési gyakorlatokra, mind az azokból származó károkra, és a kivizsgálásokat a (2)-(8) bekezdés rendelkezései szerint kell végrehajtani; a tisztességtelen árképzési gyakorlatok kivizsgálásának szokásos esetben az eljárás kezdeményezésének időpontját megelőző 6 hónapnál nem rövidebb időszakot kell lefednie.

(2) a) Amikor az indokolt, a Bizottság törekszik az általa szükségesnek tartott információk beszerzésére, és megkísérli az információk ellenőrzését a hajótulajdonosok, képviselők, fuvaroztatók, szállítmányozók, vonalhajózási konferenciák, egyesületek és egyéb szervezetek bevonásával, amennyiben az érintett vállalkozások vagy szervezetek ahhoz hozzájárulásukat adják.

b) Amikor az szükséges, a Bizottság konzultáció lefolytatását követően vizsgálatot hajt végre harmadik országokban, amennyiben az érintett cégek hozzájárulásukat adják, és a kérdéses ország kormányát hivatalosan erről értesítették, és az nem jelentett be tiltakozást. A Bizottság számára a felkért tagállamok tisztviselőinek segítséget kell nyújtaniuk.

(3) a) A Bizottság felkérheti a tagállamokat:

- információk szolgáltatására,

- a szükséges ellenőrzések és szemlék végrehajtására, főként a fuvaroztatók, szállítmányozók, a Közösség hajótulajdonosai és azok képviselői tekintetében,

- vizsgálatok lefolytatására harmadik orságokban, amennyiben az érintett cégek hozzájárulásukat adják és a kérdéses ország kormányát erről hivatalosan értesítették és az nem jelentett be tiltakozást.

b) A tagállamok minden szükséges lépést megtesznek a Bizottság kéréseinek érvényre juttatása érdekében. A Bizottság számára megküldik a kívánt információkat minden végrehajtott szemle, ellenőrzés vagy vizsgálat eredményeivel együtt.

c) Ha ezek a szolgáltatott információk közérdekűek, vagy ha azok közlését egy tagállam igényli, a Bizottság továbbítja azokat a tagállamok részére, amennyiben azok nem bizalmas jellegűek, amely esetben nem bizalmas jellegű összegzést kell továbbítani.

d) A Bizottság tisztviselőinek felhatalmazással kell rendelkezniük arra az esetre, ha a Bizottság vagy egy tagállam segítséget igényel a tagállamok tisztviselői számára a feladataik végrehajtásában.

(4) a) A panaszt előterjesztő fél, valamint a tudottan érintett fuvaroztatók és hajótulajdonosok jogosultak megvizsgálni egy vizsgálatban részt vevő bármely fél által a Bizottság rendelkezésére bocsátott összes információt, amelyeket meg kell különböztetni a Bizottság vagy a tagállamok szakhatóságai által elkészített belső használatú dokumentumoktól, amennyiben az ilyen információk az érdekeik megvédése szempontjából fontosak, a 8. cikk értelmében nem tekintendők bizalmas jellegűnek és azokat a Bizottság a vizsgálatban felhasználta. Ebből a célból írásos kérelmet kell eljuttatniuk a Bizottsághoz, amelyben fel kell tüntetniük az igényelt információkat.

b) A vizsgálatban érintett hajótulajdonosok és a panaszt előterjesztő fél kérhetik, hogy tájékoztassák a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján javaslatot szándékoznak tenni kártalanító illetékek kivetésére.

c) i. A b) pont rendelkezései szerinti információk iránti kérelmek:

- a Bizottsághoz nyújtandók be írásban,

- meg kell határozniuk azokat a kérdéseket, amelyekkel kapcsolatosan az információkat igénylik.

ii. Az információk mind szóban, mind írásban megadhatók attól függően, hogy a Bizottság melyik módszert tartja célravezetőnek. Az információk nem befolyásolhatják a Tanács által később meghozandó határozatot. A bizalmas jellegű információkat a 8. cikk rendelkezéseiben előírtak szerint kell kezelni.

iii. Az információkat általában legkésőbb 15 nappal azelőtt kell megadni, mielőtt a Bizottság a 11. cikk rendelkezései szerint bármiféle intézkedés megtételére vonatkozó javaslatot előterjeszt. Az információk megadását követően tett tényállítások csak abban az esetben vehetők figyelembe, ha azokat a Bizottság az általa eseti jelleggel előírt időszakon belül megkapta, amely időszaknak legalább 10 naposnak kell lennie, alaposan mérlegelve az ügy sürgősségét.

(5) A Bizottság meghallgathatja az érdekelt feleket. A meghallgatásokat abban az esetben kell megtartani, ha az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában nyilvánosságra hozott értesítésben írásban igényelték a meghallgatást, feltüntetve, hogy az igénylők érdekelt felek, akikre valószínűsíthetően hatással lesz az eljárás lefolytatása, továbbá megvannak a megfelelő indokaik, aminek alapján a meghallgatást kérelmezik.

(6) A Bizottság továbbá felkérésre a közvetlenül érdekelt feleknek lehetőséget biztosít a találkozásra, ilyen módon az ellentétes nézetek előterjeszthetők és a felek az érveléseiket előadhatják. Amikor a Bizottság erre lehetőséget biztosít, figyelembe kell vennie a bizalmas jelleg megőrzésének szükségességét, valamint a felek érdekeit. A felek egyike sem kötelezhető, hogy megbeszélésen részt vegyen, és amennyiben a felek valamelyike a részvételt elmulasztja, az nem befolyásolhatja a fél ügyének kimenetelét.

(7) a) E cikk rendelkezései nem akadályozzák a Tanácsot abban, hogy előzetes meghatározást hozzon, vagy gyorsított intézkedéseket alkalmazzon.

b) Olyan esetekben, amikor bármely érdekelt fél megtagadja a szükséges információk hozzáférhetőségének biztosítását, vagy a szükséges információkat egyéb módon nem bocsátja rendelkezésre indokoltan elvárható időn belül, vagy jelentős mértékben hátráltatja a vizsgálatot, a megerősítő vagy elutasító határozat a rendelkezésre álló tények alapján hozható meg.

(8) A tisztességtelen árképzési gyakorlatok alkalmazásával kapcsolatos eljárások nem képezik akadályát azon áruk vámkezelésének, amelyekre a kérdéses fuvardíjak vonatkoznak.

(9) a) A vizsgálatot a vizsgálat megszüntetésével vagy a 11. cikk rendelkezései szerinti intézkedéssel kell lezárni. A kivizsgálás lezárására általában az eljárás kezdeményezésétől számított 1 éven belül sor kerül.

b) Az eljárás lezárható a vizsgálat megszüntetésével illetékek kivetése nélkül és kötelezettségvállalások elfogadása nélkül, vagy az ilyen kötelezettségek lejárata vagy hatályon kívül helyezése által, vagy a kötelezettségvállalásoknak a 14. vagy 15. cikk rendelkezései szerinti elévülése által.

8. cikk

Bizalmas kezelés

(1) Az e rendelet hatálya alatt megkapott információkat csak arra a célra szabad felhasználni, amelyre azokat igényelték.

(2) a) Sem a Tanács, sem a Bizottság, sem a tagállamok, sem azoknak bármely tisztviselője az információk szolgáltatójának kifejezett engedélye hiányában nem fedheti fel az e rendelet hatálya alatt megkapott azon információkat, amelyek bizalmas kezelését az információk szolgáltatója kérte.

b) A bizalmas kezelésre vonatkozó minden igénylésben fel kell tüntetni, hogy az információ miért bizalmas jellegű, és az információhoz mellékelni kell az információ nem bizalmas jellegű összegzését, vagy egy nyilatkozatot, amelyben meg kell indokolni, hogy az információról ilyen összegzés miért nem készíthető.

(3) Az információkat általában bizalmasan kell kezelni, ha azok nyilvánosságra hozatala valószínűsíthetően jelentős mértékű hátrányos hatást jelent az információk szolgáltatója vagy forrása számára.

(4) Ugyanakkor ha nyilvánvaló, hogy a bizalmas kezelésre vonatkozó igény nem szavatolt, és ha az információ szolgáltatója nem kívánja az információkat közzétenni, vagy engedélyezni azok általános vagy összegző formában történő közlését, a kérdéses információk figyelmen kívül hagyhatók.

Az információk abban az esetben is figyelmen kívül hagyhatók, ha az ilyen igény szavatolt, és ha az információ szolgáltatója nem kívánja az információkat összegző formában közölni, amennyiben a kérdéses információkról ilyen összegzés készíthető.

(5) E cikk rendelkezései nem akadályozzák meg, hogy a Bizottság szakhatóságai általános jellegű információkat közöljenek, különösen azokat az indokokat, amelyeken e rendelet hatálya alatt meghozott határozatok alapulnak, vagy a Bizottság hatóságai által megbízhatóként elfogadott bizonyítékokat közöljenek olyan mértékben, amely indokainak bírósági eljárásokban történő magyarázatához szükséges. Az ilyen közlésekben tekintetbe kell venni az érintett feleknek azt a jogos érdekét, hogy üzleti titkaikat ne hozzák nyilvánosságra.

9. cikk

Eljárások megszüntetése olyan esetekben, amikor védőintézkedések meghozatala szükségtelen

(1) Ha konzultáció lefolytatását követően nyilvánvalóvá válik, hogy védőintézkedések meghozatala szükségtelen, akkor abban az esetben, ha a 6. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseiben említett tanácsadó bizottságon belül tiltakozást nem terjesztenek elő, az eljárást megszüntetik. Minden egyéb esetben a Bizottságnak be kell nyújtania a Tanács számára a konzultáció eredményéről készített jelentést arra vonatkozó javaslattal együtt, hogy az eljárást meg kell szüntetni. Az eljárást megszüntetettnek kell tekinteni, ha a Tanács egy hónapon belül minősített többséggel nem hoz ellentétes értelmű határozatot.

(2) A Bizottság a tudottan érintett feleket tájékoztatja, és bejelenti az eljárás megszüntetését az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, megjelölve alapvető következtetéseit és a megszüntetés indokainak összefoglaló ismertetését.

10. cikk

Kötelezettségvállalások

(1) Ha a vizsgálat folyamán olyan kötelezettségvállalásokra tesznek javaslatot, amelyeket a Bizottság konzultáció lefolytatását követően elfogadhatónak ítél meg, a vizsgálat megszüntethető kártalanító illetékek kivetése nélkül.

Kivételes körülmények fennállásától eltekintve a kötelezettségvállalás nem tehető későbbi időpontban, mint annak az időszaknak a vége, amelynek folyamán a 7. cikk (4) bekezdése c) pontjának iii. alpontja szerinti tényállítások megtehetők. A megszüntetésről a döntést a 9. cikk (1) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően kell meghozni, és az információkat és értesítéseket a 9. cikk (2) bekezdésének megfelelően kell rendelkezésre bocsátani, illetve nyilvánosságra hozni.

(2) Az (1) bekezdésben említett kötelezettségvállalások azok az intézkedések, amelyek végrehajtásával a fuvardíjakat felülvizsgálják olyan mértékig, amelynek eredményeként a Bizottság meggyőződik arról, hogy a tisztességtelen árképzési gyakorlatok alkalmazása, illetve az azokból származó káros hatás megszűnt.

(3) A kötelezettségvállalásokra javaslatot tehet a Bizottság, azonban az a tény, hogy az ilyen kötelezettségvállalásokat nem ajánlják fel, vagy az arra vonatkozó felszólítást nem fogadják el, nem befolyásolhatja az eset megítélését. Ugyanakkor a tisztességtelen árképzési gyakorlatok folytatólagos alkalmazása bizonyítéknak tekinthető abból a szempontból, hogy a fenyegető károk nagy valószínűséggel bekövetkeznek.

(4) Ha a kötelezettségvállalásokat elfogadják, a károk vizsgálatát mindennek ellenére végre kell hajtani, ha a Bizottság konzultáció lefolytatását követően úgy dönt, vagy ha a Közösség érintett hajótulajdonosai azt igénylik. Ilyen esetekben, ha a Bizottság konzultáció lefolytatását követően megállapítja, hogy kár nem keletkezett, a kötelezettségvállalás automatikusan érvényét veszti. Ugyanakkor ha a fenyegető kár hiányának a megállapítása főként egy meglévő kötelezettségvállaláson alapul, a Bizottság előírhatja, hogy a kötelezettségvállalást továbbra is tartsák fenn.

(5) A Bizottság bármely olyan fél részére, akinek a részéről egy kötelezettségvállalást elfogadott előírhatja, hogy a kötelezettségvállalások teljesítésével kapcsolatban rendszeresen információkat szolgáltasson és engedélyezze a vonatkozó adatok ellenőrzését. Az ilyen előírások nem teljesítését a kötelezettségvállalás megszegéseként kell értelmezni.

11. cikk

Kártalanító illetékek

Ha a vizsgálat eredményei azt igazolják, hogy tisztességtelen árképzési gyakorlatokat alkalmaznak, amelyek károkat okoznak, és a Közösség érdekei szükségessé teszik a Közösség részéről a beavatkozást, a Bizottság a 6. cikk rendelkezései szerinti konzultációk lefolytatását követően javaslatot terjeszt a Tanács elé kártalanító illetékek bevezetésére vonatkozóan. A Tanács ezzel kapcsolatosan minősített többséggel két hónapon belül határozatot hoz.

12. cikk

A kártalanító illetékekkel kapcsolatos határozat meghozatalakor a Tanács alaposan áttekinti, és figyelembe veszi a külkereskedelmi szempontokat, valamint a kikötők érdekeit és az érintett tagállamok hajózáspolitikai szempontjait.

13. cikk

Az illetékekkel kapcsolatos általános rendelkezések

(1) A kártalanító illetékeket az érintett külföldi hajótulajdonosokra rendelet útján kell kivetni.

(2) Az ilyen rendeletnek fel kell tüntetnie mindenek előtt a kivetésre kerülő illeték összegét és típusát, a fuvarozott áru vagy áruk megnevezését, az érintett külföldi hajótulajdonos nevét és származás szerinti országát, valamint a rendelet alapját képező indokokat.

(3) Az illetékek összege nem haladhatja meg az alkalmazott fuvardíj és a 3. cikk c) pontjában említett szokásos fuvardíj közötti különbözetet. Ha a kár megszüntetéséhez kisebb összegű illeték alkalmazása elegendő, az ilyen kisebb összegű illetéket kell alkalmazni.

(4) a) Illetékek visszamenőleges hatállyal nem vethetők ki és nem növelhetők, továbbá olyan áruk fuvarozására kell őket alkalmazni, amelyeket az ilyen illetékek kivetésének hatálybalépését követően rakodnak be vagy rakodnak ki a Közösség egy kikötőjében.

b) Ugyanakkor ha a Tanács arra a megállapításra jut, hogy egy kötelezettségvállalást megszegtek vagy visszavontak, a Bizottság javaslatára kártalanító illetékek kivethetők olyan áruk fuvarozására is, amelyeket az ilyen illetékek alkalmazásának napját megelőző 90 napot meg nem haladó időszakon belül rakodtak be vagy rakodtak ki a Közösség egy kikötőjében, azzal a kivétellel, hogy ha egy kötelezettségvállalás megszegése vagy visszavonása esetében az ilyen visszamenőleges kivetés nem alkalmazandó olyan áruk fuvarozására, amelyeket a Közösség egy kikötőjében a megszegés vagy visszavonás időpontját megelőzően rakodtak be vagy rakodtak ki. Az ilyen illetékek kiszámítása a kötelezettségvállalás elfogadása előtt megállapított tények alapján történhet.

(5) Az illetékeket a tagállamok az illetékek kivetésének időpontjában meghatározott formában, illetékkulcs szerint és egyéb kritériumok alapján szedik be, függetlenül a vámoktól, adóktól és egyéb olyan díjaktól, amelyeket szokásosan kivetnek a fuvarozott áruk importjára.

(6) Az engedély megadása a Közösség egy kikötőjében való berakásra vagy kirakásra az illetékek összegére vonatkozó fedezeti biztosíték elhelyezését előíró feltételhez köthető.

14. cikk

Felülvizsgálat

(1) Azok a rendeletek, amelyek a kártalanító illetékek kivetését és a kötelezettségvállalások elfogadásával kapcsolatos döntések meghozatalát szabályozzák, jogos érdek esetén részben vagy egészben felülvizsgálat tárgyát képezhetik. Ilyen felülvizsgálat végrehajthatását egy tagállam kérheti vagy a Bizottság indítványozhatja. Felülvizsgálat olyan esetben is végrehajtható, feltéve ha a vizsgálat eredményének a megállapítása óta legalább egy év eltelt, ha azt érdekelt fél kérelmezi és benyújtja a felülvizsgálati igényt kielégítő módon alátámasztó bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a körülmények megváltoztak. Az ilyen kéréseket a Bizottsághoz kell címezni, amelyekről a Bizottság a tagállamokat tájékoztatja.

(2) Ha a konzultáció lefolytatását követően nyilvánvalóvá válik, hogy a felülvizsgálat végrehajtását elrendelték, ha a körülmények megkívánják, újra kezdeményezni kell a 7. cikk rendelkezései szerinti vizsgálat lefolytatását. A vizsgálat ilyen újbóli kezdeményezése önmagában nem érinti a hatályos intézkedéseket.

(3) Ha a vizsgálat újbóli lefolytatásával vagy anélkül végrehajtott felülvizsgálat eredményei indokolják, az intézkedéseket a Bizottság azok elfogadásáért felelős illetékes intézménye köteles módosítani, hatályon kívül helyezni vagy megsemmisíteni.

15. cikk

(1) A (2) bekezdés rendelkezéseitől függően a kártalanító illetékek és a kötelezettségvállalások a hatálybaléptetés napjától, illetve az utolsó módosítás vagy megerősítés napjától számított 5 év elteltével elévülnek.

(2) A Bizottság általában a konzultáció lefolytatását követően és 6 hónappal az 5 éves elévülési időszak lejáratát megelőzően az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában értesítést jelentet meg a kérdéses intézkedés függőben lévő lejáratáról, és a Közösség tudottan érintett hajótulajdonosait erről tájékoztatja. Ebben az értesítésben elő kell írni azt az időszakot, amelyen belül az érdekelt feleknek nézeteiket írásban elő kell terjeszteniük és kérelmezhetik a 7. cikk (5) bekezdésének rendelkezései szerint a Bizottság általi meghallgatásukat.

Ha egy érdekelt fél bebizonyítja, hogy az intézkedés alkalmazásának lejárata ismét kár keletkezését vagy annak lehetőségét idézi elő, a Bizottság felülvizsgálja az intézkedést. Az intézkedés e felülvizsgálat eredményétől függően marad hatályos.

Ha a kártalanító illetékek és kötelezettségvállalások e cikk rendelkezései szerint elévülnek, a Bizottság ezzel kapcsolatos értesítést jelentet meg az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.

16. cikk

Visszatérítés

(1) Ha az érintett hajótulajdonos bizonyítani tudja, hogy a beszedett illeték összege meghaladja az alkalmazott fuvardíj és a 3. cikk c) pontjában említett szokásos fuvardíj közötti különbség mértékét, a többletösszeget vissza kell téríteni.

(2) Az (1) bekezdésben említett visszatérítés igényléséhez a külföldi hajótulajdonos kérelmet nyújthat be a Bizottsághoz. A kérelmet azon a tagállamon keresztül kell benyújtani, amelynek területén a fuvarozott árukat kirakodták vagy berakodták, és 3 hónapon belül attól a naptól számítva, amelyen a kártalanító illetékek kivetésével kapcsolatos döntést az illetékes hatóságok meghozták.

A tagállam a kérelmet a lehető legrövidebb időn belül továbbítja a Bizottság számára a kérelem méltányosságának véleményezésével vagy anélkül.

A Bizottság ezzel kapcsolatosan tájékoztatja a többi tagállamot, és véleményezi az ügyet. Ha a tagállamok egyetértenek a Bizottság véleményével, illetve az ellen nem tiltakoznak egy hónapon belül azt követően, hogy a véleményt megkapták, a Bizottság az említett vélemény szerint határozhat. Minden más esetben a Bizottságnak konzultáció lefolytatását követően döntést kell hoznia arról, hogy a kérelmet milyen mértékben vegyék figyelembe.

17. cikk

Záró rendelkezések

Ez a rendelet nem befolyásolja a Közösség és harmadik országok között kötött megállapodásokban előírt különleges szabályok alkalmazhatóságát.

18. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet 1987. július 1-jén lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 1986. december 22-én.

a Tanács részéről

az elnök

G. Shaw

[1] HL C 255., 1986.10.15., 169. o.

[2] HL C 344., 1985.12.31., 31. o.

[3] HL L 258., 1978.9.21., 35. o.

--------------------------------------------------